A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

A héten a harmadik nap volt, mikor be kellett jönnöm órát tartani, meg kicsit figyelgettem rájuk addig is, míg az udvaron voltak játszani. Kellett, mert mostanság nagyon divatos lett az egymás ráncigálása, aminek mindig sírás volt a vége, nálam meg már csak két egyszarvús zsepi volt, nem volt kapacitásom több gyerek megmentésére. Szóval kicsit fel is lélegeztem, mikor végre vége volt a napnak, különösebb incidens nélkül és a cuccaim összeszedve kisétálhattam az ajtón. Az egyik kislány még rajzolt is nekem, amit gondosan összehajtva a táskámba csúsztattam.
A játszótérből mára eleget láttam, így mikor a csodás időnek köszönhetően úgy döntöttem, hogy kicsit leülök, csak a padok jöhettek szóba a szökőkút körül. A lenge szellő némi vízpermettel is kecsegtetett, ahogy előhalásztam a táskámból a kis zacskónyi étcsokiba mártott epret, meg az ásványvizem. A lábaim törökülésbe húzva döntöttem kissé a nap felé az arcom és mosolyodtam el szélesen, azt hiszem, mondhatom, hogy szép napunk van ma. Még a nénik sem szóltak egy rossz sót sem erre járva. Igazából nem is nagyon voltak a téren rajtam kívül, leginkább csak áthaladtak rajta az emberek, akikre nem is sok figyelmet szenteltem. Lehetséges, hogy kellett volna, helyette inkább kihalásztam egy epret és az ajkaim közé toltam, kellemesen felsóhajtva. Édesség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=725742#post725742][b]Celestyna M. Czerny - 2018.06.16. 00:42[/b][/url]

A héten a harmadik nap volt, mikor be kellett jönnöm órát tartani, meg kicsit figyelgettem rájuk addig is, míg az udvaron voltak játszani. Kellett, mert mostanság nagyon divatos lett az egymás ráncigálása, aminek mindig sírás volt a vége, nálam meg már csak két egyszarvús zsepi volt, nem volt kapacitásom több gyerek megmentésére. Szóval kicsit fel is lélegeztem, mikor végre vége volt a napnak, különösebb incidens nélkül és a cuccaim összeszedve kisétálhattam az ajtón. Az egyik kislány még rajzolt is nekem, amit gondosan összehajtva a táskámba csúsztattam.
A játszótérből mára eleget láttam, így mikor a csodás időnek köszönhetően úgy döntöttem, hogy kicsit leülök, csak a padok jöhettek szóba a szökőkút körül. A lenge szellő némi vízpermettel is kecsegtetett, ahogy előhalásztam a táskámból a kis zacskónyi étcsokiba mártott epret, meg az ásványvizem. A lábaim törökülésbe húzva döntöttem kissé a nap felé az arcom és mosolyodtam el szélesen, azt hiszem, mondhatom, hogy szép napunk van ma. Még a nénik sem szóltak egy rossz sót sem erre járva. Igazából nem is nagyon voltak a téren rajtam kívül, leginkább csak áthaladtak rajta az emberek, akikre nem is sok figyelmet szenteltem. Lehetséges, hogy kellett volna, helyette inkább kihalásztam egy epret és az ajkaim közé toltam, kellemesen felsóhajtva. Édesség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=725743#post725743][b]Dustin Axel Westwood - 2018.06.16. 00:53[/b][/url]

Hála az égnek, lassan, de biztosan a nap elér arra a szakaszára, amivel már tudok is mit kezdeni. Szeretek elemizni, szeretem az óráim, de járnak bizonyos plusz kötelezettségek, amiket ki nem állhatok. Mikor meg kell mozdulni és rendbe vágni magam, mert a titkárnő megint közli, hogy felnőhetnék vagy a hivatalnok megkérdezi, hogy ezzel a cuccal a gyerekeknél vágódok-e be. Nem mellesleg éppen csak le nem pedofilozott pár hónapja, de ezt inkább jegeljük. Emelje fel a kezét, aki utál dolgozni a hivatalnokokkal, az enyém éppen az égre mutat, és most a másikat is, aki mindemellett a mai napot magára szánta volna. Szintén zenész. Az egyik idős hölgy furcsán nézett fel rám, éppen ezért kedélyesen integettem neki le és köszöntem jó előre, miután kikerültem őt és a vonszolt szatyrát. Nagyon szépen tudok rájuk mosolyogni, ők meg ezt értékelik, legyen meg az örömük, ha már nekem ma nem jött össze. Megtettem a szükséges vizitet a mindenhol, leadtam a tanoncok havi jelentését, tulajdonképpen a napra fel is szabadultam, de jelenleg semmihez nem volt még igazán hangulatom, szegényes volt mostanában az ihletem is, így otthon minden félbemaradva várt a csodára. Most meg helyette éppen körül sem nézve jártam körbe a kutat, mielőtt elterebélyesedtem volna egy padon. Hiba volt.
Nem kellett több olyan fél percnél, hogy kiszúrjak valakit, akiből csak némi lábat meg egy zacskót láttam, de ez elég volt - az biztos, hogy nő. Az állam dörzsölve néztem egy darabig oldalról, mire inkább kihasználva a hely adta előnyöket, kicsit toltam a vízsugáron, így a pár kósza csepp helyett, egész kis permet lepte el őt én meg vigyorogva dőltem ültő helyemből jobbra, hogy jobban lássam az eredményt és kicsit sem pofátlanul kivegyek egy epret a zacskójából. Nem szokásom alapvetően random nőket csesztetni, de valahogy olyan érzésem volt, ez nem valami véletlen ismeretlen.
És ahogy egyre többet láttam belőle, mert már engedték a nap sugarai... Ha.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=725744#post725744][b]Celestyna M. Czerny - 2018.06.16. 00:55[/b][/url]

Éppen hogy csak elkényelmesedtem volna, mint egy gyík a napon, magamba szívva némi D-vitamint, meg jó kedvet, a néni hangosan elgurult a közelben, amire azért fel is pillantottam. Aztán utána folytattam is a nézelődést, meg a táplálkozást, nem sok figyelmet fordítva a külvilágra, csak a perifériás látásom tisztelt meg azzal, hogy azért felhívja a figyelmem az érkezőre, aki gondolkodás nélkül le is ült a padomra. Jó, nincs rajta a nevem, meg nem is sajátítom ki, de akkor is én voltam itt korábban!
Az egész addig kellemes permet kicsit besűrüsödött és így bizony már nem kicsit volt hideg, a szürke pólóm is hirtelen váltott több foltban sötétbe, én meg kissé felvinnyogva dobtam le a rózsaszín pipős tappancsaimat a földre. Kicsit meg is rángattam a felsőm előre, nem is tudom, mennyire volt ez utólag jó ötlet, de abban a pillanatban nem gondoltam át a dolgot. A pasas keze meg már... az epreim közt járt.
- Már elnézést?! Az az én... öm... helló - pilláztam kissé megilletődve a mellettem ülőre. Egyrészt, közelebb ült, mint azt elsőre gondoltam volna, másrészt meg... meg hát. - Az az... éneprem volt.
Egyrészt szerettem volna most hirtelen egy váltásfelsőt, egy rendes sportcipőt, némi teret és a csokis gyümölcsöm vissza! Hirtelen azt sem tudtam, hova kéne nézzek, de aztán a tekintetem csak valahogy visszatévedt a szürkés szempárhoz.
- De tényleg. De ha már itt vagy... - felé nyújtottam a zacskót, hogy kér-e még, a szabad kezemmel ismét kínosan megcibálva a pólóm, hogy ne feszüljön már annyira. Kevés sikerrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=725745#post725745][b]Dustin Axel Westwood - 2018.06.16. 00:56[/b][/url]

Az, hogy zavartassam magam, nem igazán tartozott a szótáram azon kötetébe, amit használok is. Valahol biztos szerepelt, olyan 14 éves koromig még élek is a gyanúperrel, hogy meg is esett velem, ettől még elmúlt. Inkább ki se mondjuk, annak már hány éve. Ellenben, most is ugyan azzal a lelkesedéssel tudtam az emberekhez közelíteni, azt hiszem ezért is nem orrolt meg rám soha, senki a faluban, az idős nénik is inkább mosolyogtak rám üvöltözés helyett, elég jól kijövök az emberekkel. Igen, azokkal is, akiknek nem a bevált heló, rég láttalakkal köszönök, mint most sem.
- Tudom - jegyeztem meg vidáman, végig se hagyva mondani elsőre a kis szövegét, de már egész széles vigyor ült az arcomra, mikor végül mégis befejezte a mondókáját. Kérdés nélkül csúsztam közelebb a padon, éppen csak neki nem ütközve, aztán megtámaszkodtam mögöttünk a támlán félig, a másik kezem meg a térdemen nyugtattam, miután eltüntettem azt a lopott epret. Aztán rám nézett, én meg csak vigyorogtam rá vissza, hogy iiigen, tessék, várom a folytatást. Egyrészt, nem fut össze az ember egy utolsó utáni faluban régi ismerősökkel, másrészt már korábban is feltűnt, hogy nem az a minden emberre érdeklődő és könnyen oldódó típus csak úgy.
- Nem, éppen elég volt az az egy. Az epren meg a napfényen túl, mit keresel az isten háta mögött? Itt nincs kit vezetni... meg mit látni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=725747#post725747][b]Celestyna M. Czerny - 2018.06.16. 01:12[/b][/url]

Éppen hogy csak belekezdtem a zavart, ám annál elszántabb hebegésbe, azt illetően, hogy az az én magántulajdonom, és bizony, ha elveszi, azt csúnyán megjárja, aztán félbeszakított. Rá is kaptam a pillantásomat, azzal a nézéssel, amivel a kölykökre szoktam nézni, amikor éppen nem bírnak magukkal... hiba volt.
- Ennyi? Tudod? - préseltem össze az ajkaim egy pár pillanatra, de a mosoly árnyéka már ott csüngött a szám szegletében. Ha eddig nem ült volna elég közel, még tett rá egy lapáttal és épp hogy csak a combja nem simult az enyémnek, miután közelebb csúszott. - Nem telik már új nadrágra sem?
A mutatóujjammal eközben a térdénél lévő lyukra böktem, látványosan elkámpicsorodott fejet vágva. Persze, egy pillanatig sem vettem komolyan az egészet, hiszen eddig is megállt a saját lábán, csak ha már piszkál, nekem is szabad kicsit, nem? Csak egy nagyon kicsit.
- Epren és napfényen élek, több sem kell! Ezt pedig kérdezhetném én is... de nem szeretem, ha hazudsz. Nincs mit látni? - kérdeztem vissza kételkedve, végigmérve ezúttal jóval látványosabban. Ha másért nem, ezért a látványért már megérte volna, de én nem adom alá a pacit, helyette inkább hátradőltem, kinyújtózva kicsit a napfényen. - Dolgozni voltam. Ez pedig, ha jól sejtem, te voltál...
Azzal összemarkoltam a mellkasomon a nedves, sötét anyagot kicsit, hogy felhívjam a figyelmét a problémára. Nem,mintha nem tudná, gondolom a baglyok nem vicces kedvükben tolták errefelé a vizet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=725748#post725748][b]Dustin Axel Westwood - 2018.06.16. 01:14[/b][/url]

Nehezen ment, hogy ne vigyorogja még jobban az arcra, amit éppen produkált. Nem voltam benne biztos, hogy ez nekem lett tervezve, de inkább aranyos volt, mint bármilyen szempontból hatásos. Bólintottam párat a visszakérdezéseire, aztán lazán eltártam a karjaim, hogy bizony. Ennyi. Nem is zavartattam magam a közelebb-jövetellel sem.
- Drágább, mint epret lopni - emelgettem meg a szemöldökeim, mielőtt a padon elkényelmesedve a fejem is hátravetettem, a lábaim meg szétdobtam, így figyeltem csak oldalra a lányra, mikor az éppen beszélni kezdett. Változott, azt hiszem nem tegnap volt már, hogy utoljára láttam, de vannak dolgok, amiket megjegyez az ember és meg is ismer, nagyon is jól.
- Meg kell hagyni, elég jól tart - mértem végig, mielőtt a kérdésére csak nevetve ingattam volna a fejem, majd látványosan körbenéztem. - Azt hittem ennél nagyobb dolgok vonzanak. Hazudni? Mégis miben?
Már egészen érdekelt, mit is várt volna, ami szerinte igencsak távol áll tőlem, éppen ezért vissza is hajoltam az alkarjaimmal a lábaimon megtámaszkodva. Közben meg is lepett, amit hallottam.
- Itt dolgozol? Már az utcában? - kérdeztem kissé meglepődve, ami azt illeti, elképzelésem sem volt, mi lett belőle mostanra. Az elmúlt éveim nekem sem szóltak másról, mint a keresésről meg leginkább saját magamról, de most ezért aztán senki nem hibáztathat.
- Hm… furcsa dolgok szoktak történni a közelemben… de azt hittem, ezt már tudod - hajoltam kicsit közelebb, de azért még tartva távolságot, mielőtt visszakézből kapok egy macskakarmolást. Most igazán nem hiányzott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=725749#post725749][b]Celestyna M. Czerny - 2018.06.16. 01:16[/b][/url]

A pofátlan bólogatásra csak felhorkantam, megemelve a kezem, majd visszaejtve az ölembe, hogy tessék, teljesen komolyan kérdezek valamit, erre elvigyorodva bólogat. Még elégedett is magával, hogy milyen kis ügyes és őszinte volt, én meg csak próbálom magam tartani a sértettséghez. Nagyon kevés sikerrel.
- Ennyire nem jött be a tanári pálya? Anno pedig mintha nem lettek volna anyagi problémáid - csücsörítettem elgondolkozva, majd megvontam kicsit a vállamat. Nem mintha én tudnék bármi ilyesmiről, most látom az embert életemben először! Ennyi idősen. Hazudni nagyon csúnya dolog, a gyerekeket is arra tanítjuk, hogy ne, akkor nekem miért kéne?
- Néha egy-két sajtburger is lecsúszik mellé, de lényegében igen - bizergáltam a zacskót pár pillanatig, mielőtt visszanéztem volna Axelre. Most kinevetett? Mintha komolyan más se vonzott volna, csak a történelmi helyszínek meg a pezsgőfürdők. - Nem mindig a méret a lényeg, minőségre utazom. Most mondtad, hogy itt nincs látnivaló. Én azért találtam.
Kicsit meg is vontam a vállamat, mielőtt még egy újabb epret toltam volna az arcocskámba, legalább addig sem beszélek össze meg vissza mindenféle hülyeséget.
- Ott - böktem nemes egyszerűséggel az előkészítő felé, ahonnét még mindig szállngózott egy pár gyerkőc kifelé, lelkesen lengetve a táskáikat, amikben egyelőre nem igen voltak komoly mennyiségű könyvek. Ő kérdezett, én válaszoltam, nem kezdtem komoly fejtegetésbe, arról, mit és miért.
- Egy egyszerű helló is megtette volna, itt ültél a pad másik felén, Westwood - nyomtam meg a megszólítást kicsit jobban, mint terveztem. A lengyel akcentus azért eléggé kiérződött még mindig. Hm, hát azt hiszem, van még hova fejlődni. Mélyebb levegőt vettem, kicsit jobban hátra is dőlve a háttámlának, ha már egyszer a karját elvette onnan. Annyira nem megy a gondolkodás dolog, mikor érzem valaki lélegzetét a bőrömön.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=725750#post725750][b]Dustin Axel Westwood - 2018.06.16. 01:27[/b][/url]

- Most sincsenek, amúgy is, még abból is eléltem, most meg úgy az akkorinak a háromszorosát keresem - számolgattam fejben, de nem voltam biztos az összegekben. Az egyszer eléggé biztos, hogy most háromszor annyi a melóm, és akkor se voltam eleresztve, ahhoz képest, amikbe itt be lehet fektetni, jól kerestem. De ezt nem lehet összehasonlítani az otthoni viszonyokkal. Rá néztem, de közben hol a kezére, hol az ölében nyugvó gyümölcsre vándorolt a tekintetem, néha akaratlanul is teljesen elterelődik, pedig nem szándékos. Nem tudtam komolyan venni, egyszerűen lehet berögzülésnek venni, pedig nem vagyok ennyire a megszokások híve, sőt, ami azt illeti nagyban kerülöm őket egy jó ideje.
- Már megijedtem, hogy anyád fénnyel élőnek nevelt - grimaszoltam egy kört, mielőtt hátravetve a fejem az eget néztem volna kissé hunyorogva. A napszemüveg ma elmaradt, pedig kicsit sem ártott volna. Lustán fordítottam vissza a fejem, mielőtt sikerült volna felröhögnöm, bár próbáltam köhögésnek álcázni az öklöm a szám elé nevelve. - Ezt az olyan elkeseredett nők szokták mindenre kifogásnak használni, akiknek már csak ez maradt - néztem rá sokatmondóan és egy kicsit talán választ is vártam a fel nem tett kérdésre. Érdekelt mi van vele, ez nem vicc volt, de kissé megütköztem a munka részén a dolgának.
- Mit csinálsz te ott? - vontam össze a szemöldökeim, aztán nagyot sóhajtva ingattam a fejem, ahogy a lábaimon támaszkodtam. A helló túl egyszerű lett volna, egy köszönés semmitmondóbb annál is, ha csak ide ülök.
- Milyen hivatalosak lettünk hirtelen. Hát... Helló, Cel - vigyorogtam rá, még talán egészen úgy is sikerült mint elég sok évvel ezelőtt, elsőre. Már majdnem déjà vu.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=725751#post725751][b]Celestyna M. Czerny - 2018.06.16. 01:31[/b][/url]

- Az nem rossz - feleltem, kicsit olyan semleges hangon. Soha nem különösebben érdekelt a pénzügyi helyzete, valószínűleg azért, mert a családomnak elég volt. Most sem különösebben, nem mintha amúgy is bármi közöm lett volna hozzá.
- Nem, nem igazán nevelt semmire - ráztam meg a fejemet, összepréselve az ajkaim. Nem akartam anyáról beszélni, mert bár viszonylag sűrűn találkoztunk, bizonyos dolgok után nem tudtunk egymásra már ugyanúgy nézni. Kicsit jobban is szemügyre vettem, amikor az eget fürkészte, talán jobban is a kelleténél. Aztán felnevetett, én pedig visszakaptam a tekintetemet sürgősen a szökőkútra, mint akit éppen rajtakaptak valami rosszon. Éreztem a pillantását magamon, majd rá is néztem, mielőtt rántottam volna egyet a vállamon. - A legjobb családban is előfordul. Nem mindenki nyitogathat olyan gyakran slicceket, mint más kilincset.
Olyan fura volt neki ilyenről beszélni, kicsit olyan volt, mintha tegnap beszéltünk volna utoljára és ehhez olyan morbidnak tűnt az elképzelés is, hogy én, valakivel, aki... más. Szóval kicsit fel is lélegeztem, amikor úgy tűnt, érdekli a munka dolog. Arról valahogy kevésbé tűnt nehéznek beszélni.
- Tanítok, mugli és mágusismeretet. Az egyetemhez kellett gyakorlati hely és az egyik ismerősöm szólt pár szót az érdekemben. - Túl bonyolult lett volna most elmagyarázni, hogy nem is teljesen az én ismerősöm, hanem rokoné, nem is volt fontos. Magán az előkészítőn volt a hangsúly.
Az a mosoly és a köszönés nagyon is övön aluli volt, úgy éreztem magam, mint akit gyomorszájon vágtak, össze akartam gömbölyödni egy kicsi gombócba és elbújni a sarokba, ahol senki nem lát. Ugyanakkor éreztem, ahogy a szívem a fülemben dörömböl.
- De kis humoros valaki... Direkt piszkálsz? - kérdeztem kicsit talán kétségbeesett fejjel is, mielőtt eltettem volna a táskámba az epreket. Nosztalgia, de az a fajta, amitől ölelés kell, amit amúgy nem kaptam, nem járt. Akkor miért jó ez? De azért kihúztam magam és elmosolyodtam, olyan szikrázóan, mielőtt feltettem volna azt a bizonyos, akkor napi-rutinhoz tartozó kérdést. - Alkottál ma valami szépet, apu?
Na, most vagyunk egálban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=725752#post725752][b]Dustin Axel Westwood - 2018.06.16. 01:34[/b][/url]

Időkitöltő. Csupán ennyi volt ez az egész, mert senkit nem érdekelt és fontos se volt a szempontunkból, de érezhető volt, hogy valahogy nem haladnánk nélküle semerre. Nem mintha így igen.
- Nocsak, pedig azt hittem a legfőbb célja valami ilyesmi - mosolyogtam gúnyosan a kút felé, ahogy kicsit megingattam a fejem. Nyilván nem a fényevésre célzok, de a nő sok dolog lett számomra, csak túl pozitív nem. Vannak emberek, akiknek ha az orruk elé tolod, hogy ki vagy vagy éppen milyen, az is kevés. Nyilván ezzel akkor sem tehettem volna nála semmit, ha akarok, pedig nincs hosszú listám azokról, akikkel nem jövök ki, vagy éppen nem kedvelnek.
Tudtam, hogy néz, különösebben meg sem lepett talán, én is ezt tettem egy darabig vele, mikor csak úgy idevágódtam, csak vele ellentétben kicsit túl elégedetten vigyorogtam felé fordulva, még elkapva a félrenézése pillanatát is. Aranyos volt ezzel, még mindig. Hiába telt el közel nyolc-kilenc év, nekem nem mondja senki, hogy annyira nagy változáson ment volna át.
- Olyan gyakran? - emelkedett meg a szemöldököm egy pillanatra, ahogy a kút vizébe bámultam. Az adott esőfüggöny lassabban hullt alá éppen, majd visszaállt a normálisra, nem mintha közöm lenne hozzá, nekem semmihez.
Azt hiszem az okostojás sztárkviddicses, aki éppen repülni tanítja az embereket, mikor pár napja a mi a helyzet kérdésre a semmi különöset válaszolta vigyorogva, nem gondolta át. Vagy de.
- Egyetem? Woah, hogy megnőtt valaki. Szereted, mármint úgy igazán? - Nem tudtam hogy állok a dologgal, igazából előbb néztem ki belőle valami olyat, amivel mindig újat kereshet magának, vagy akár azt, hogy körülutazza a világot még az előtt, hogy bármit kezd magával. Édesek voltak már akkor is a vágyai. Aztán eltártam a kezeim majd a tenyereim mutattam felé megadóan, én aztán nem csináltam semmit. Aztán viszont igencsak rosszalló pillantást kapott, mielőtt egy nagyobbat sóhajtva visszadőltem volna mellé a fejem felé fordítva.
- Nem - a válasz egyszerű volt és tömör, nem olyan, amit bármire adni szoktam, meg is dörzsöltem a tarkóm mielőtt megvontam a vállam. De azért pár pillanat után sikerült még a jelzőt meghálálván megint az aurája felé dőlnöm mosolyogva. - De még lehet fogok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=725753#post725753][b]Celestyna M. Czerny - 2018.06.16. 01:35[/b][/url]

Tudtam, hogy ha van valaki, aki még annyira sem ért egyet anyám egykor döntéseivel, mint én, akkor az Dustin. És akármennyire is próbált semlegesnek látszani, ez még most is kiütött rajta egy kicsit. A hangjában legalábbis nagyon, valahogy eltűnt belőle a pozitív felhang.
- Hát, lehet, hogy próbálkozott, csak nem hajlottam rá - vontam meg a vállamat, mintha ez annyira természetes lenne. Akkor volt egy év, amikor nem voltam hajlandó tudomást venni a létezéséről és ő ezt rosszul tolerálta. Néha a nevelő célzatú rángatás is előkerült, aztán apám összeveszett vele, hogy ezzel nem fog semmire menni, csak hagyjon békében lecsillapodni. Ő talán kicsit jobban megértett. A tekintetem közben Axelen tartottam, próbáltam bepótolni, feldolgozni, hogy mi is változott rajta az utóbbi években. Természetesen csak addig, míg nem figyelt rám, amint megtörtént, már kaptam is vissza a fejem a vízre.
- Persze! Minden este más ágyában alszom el, mer igénylem a figyelmet és csak így kapom meg rendesen. Van, hogy egyszerre akár két pasival is! - lódítottam nagyot, majd felsóhajtottam, a kezeim piszkálva kicsit és megráztam a fejemet. Nem szerettem volna kamuzni neki, ilyesmiről pláne nem. - Nem... mármint, leginkább senkivel, nekem ez nem megy. Próbáltam és... csak nem.
Azt hiszem még ez a kijelentés is elég merész, a csókolózásnál tovább nem igen jutottunk a sráccal, de legalább ráfoghatom most, hogy én törtem magam és hiába.
Kicsit ki is húztam magam, mikor meglepődött, elmosolyodtam, ez afféle dícséretnek tűnt, de aztán csak hátradőltem és a fejemet a támlára billentettem.
- Szeretek a gyerekekkel foglalkozni. Dolgoztam is közben, egy évet apáék cégénél, jártam pár helyen... jó volt, csak nem foglalt le eléggé, azt hiszem. Majd talán egy pár év múlva. Még mindig nem jártam Burmában - fogalmam sincs, ez utóbbit miért kellett hozzátennem, de kicsit kihallatszott a csalódottság a hangomból. Valahogy úgy terveztem, még bejárok pár helyet, aztán közbejött az egyetem.
Nem tudom, szándékosan piszkált-e oda nekem, annyi biztos, hogy egy hatalmas gombóc keletkezett a gyomromban és szinte reflex volt, hogy visszaszóljak, valami olyat, ami legalább ennyire kényes terep neki, mint nekem. Lutri volt, vagy bejön, vagy nem, de végül mégis bejött. Nem mondom, hogy büszke voltam magamra érte. A rosszalló pillantás után még annyira sem, az ajkamba haraptam, éreztem, ahogy elvörösödök.
- Igen? És mit fogsz? - kérdeztem vissza érdeklődve, felé pillantva, mielőtt apró sóhajjal a keze után nyúltam volna. Csak egy pár másodpercre érintettem meg, mielőtt visszahúztam volna, de kellett. Tényleg itt volt. Kicsit inkább lejjebb húztam a meggyötört szürke póló ujját, de ahhoz nem volt elég, hogy bármit is takarjon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=725754#post725754][b]Dustin Axel Westwood - 2018.06.16. 01:40[/b][/url]

Egyszerre lepett meg és nem a dolog az anyja kapcsán. A nőt nem tartottam kifejezetten eszesnek, meg leginkább normálisnak se a szó szoros értelmében, de a véleményemet hosszabban inkább megtartottam mindig magamnak. Nem igen vannak olyan emberek, akikkel rossz lenne a viszonyom, nem szoktam okot adni arra, hogy utáljanak vagy elítéljenek, de van, aki anélkül megteszi, hogy kinyitnám a szám. Már majdnem sajnálom, de nem tudom.
- Nem kell kiszínezni, de ha neked ettől jobb - sóhajtottam fel. Nekem ez is jó, igazából csendben is maradhatnék, de azt hiszem mindketten tudjuk, hogy az nem fog megtörténni. - Próbáltad? Hm… Senkivel? - kénytelen voltam a kezem a szám felé emelni, mintha csak vakaróznék, de csak nem illet volna telibe vigyorognom a témát.
Voltak dolgok, amiket szerettem, meg persze olyanok is, amiket nem az életem során, de az, ahogy még akkor sem tudott úgy rám nézni, hogy utána ne érezze furcsán magát, miután már nálam lakott, nem az utóbbi kategóriába tartozott. Talán szándékosan is felejtettem végül rajta a szemeim, de kicsit magammal is kellett volna mit kezdjek, mert nem volt valami felüdülően könnyen a reakcióm, de én úgy éreztem ez normális, mert miért ne lehetnék ilyen? Persze ezzel többen vitatkoznának, mint akik nem, ellenben érdekelt. Valahogy nem csak a jelen, hanem úgy tényleg, minden, az, mik, vagy éppen kik próbálták formálni, vagy megváltoztatni. Amire leginkább semmi szükség nem lett volna soha. Úgy volt mestermű. Az éjjeli nevetéssel, a ránccal az orrán, mikor nem tetszett neki valami, vagy éppen azzal a zavarral, ami most is lassan kiütközött rajta.
- Később sikerül, annak is eljön az ideje, ügyes vagy, babydoll, látod hova eljutottál - néztem felé, most nem méregetve vagy éppen azon dolgozva, hogy zavarban legyen, egyszerűen a tekintetét, a szemeit, a haját figyeltem, de csak nem bírta ki, én meg kénytelen voltam megróni, ami hatásosabb is volt, mint emlékeztem, mennyire szokott.
- Hm? Szeretnél valamit? - nyúltam finoman az álla alá, hogy felém fordítsam a fejét, amit éppen igyekezet kicsit se az irányomba, pláne, ahogy közben le kellett pillantanom a kezére, a kezeinkre. Meg is mosolyogtam a dolgot.
- Talán befejezek egy képet, ami elég régen vár már rá… meglátom még addig. Nem volt túl sok szabadidőm - ami nem igaz teljesen, de tény, hogy egy ideje inkább a meló volt és nem az, ami olyan életszagú.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=725755#post725755][b]Celestyna M. Czerny - 2018.06.16. 01:46[/b][/url]

Tudtam, hogy nem fogja elhinni, ha előadom magamat sem, de hirtelen késztetést éreztem rá a visszakérdése hallatán. Megint más kérdés, ha tényleg így lenne, akkor is ilyen lelkes maradna-e.
- Próbáltam, igen, de kínos volt, kellemetlen, rövid és fájdalmas. Nem volt kedvem nagyon tesztelgetni - a hangomban nem sok érzelmet hagytam kicsengni, inkább csak át karoltam magam kicsit, nem volt egy kellemes emlék, utána meg a fiú még találkozgatni akart, meg megölelt, én meg csak kicuccoltam a kötött plédemmel a kanapéra, festeni. Soha többet. Fúj. A pillantásomban is látszott a rosszallás, miután kivigyorgott, mert láttam ám, bizony! Jó a megfigyelőkém.
Azt hiszem, talán az, hogy nem gondoltam már a múltra minden nap, könnyebbé tette a dolgokat, most viszont gyakorlatilag itt ült mellettem és megint minden kavargott bennem. Olyasmik is, amikről nem is tudtam, hogy egyáltalán még ott lapulnak a felszín alatt. Csak másodpercek múltán tűnt fel, hogy még mindig görcsösen magam köré fonódtak a karjaim, hát nyeltem egy nagyobbat, hogy oldjam a hozzáállásom, több-kevesebb sikerrel.
- Én... köszönöm - mosolyodtam el halványan, beleborzongva a becézésbe, amit nem foghattam a hidegre, lassan a felsőmről is felszáradtak már a vizes foltok. A megrovásra az ajkamba haraptam és egészen pirosas árnyalatot is öltöttem, bántani nem akartam, csak visszapiszkáltam, ha már itt próbálgat.
A keze lassan az államhoz ért, arra késztetve, hogy felé fordítsam a fejem, én pedig nem ellenkeztem. A tekintetem az arcát fürkészte, ahogy a kezem pár pillanatra az övének érintettem.
- Azt hiszem, nem értem a kérdést... - vallottam be, kissé kínosan elmosolyodva. Sok dolgot szerettem volna, de nem hiszem, hogy bármit is ki mertem volna most mondani hangosan. Semmit nem tudtam, hogy mi történt vele az utóbbi években, mit csinál vagy éppen ki vár rá otthon.
- Szeretem a képeid, nem hiszem, hogy csak mert kevesebb az időd, hanyagolnod kéne őket... Menj csak, ha szeretnél, nem akarlak feltartani... - nyúltam a keze után, ami az arcomhoz ért, hogy elhúzzam onnan. Hazudtam. Szerettem volna, ha marad és mindent elmesél. Vagy csak egyszerűen marad és nem mond semmit, de itt van velem. - Biztos ezer dolgod van.
A pillantásom az övét kereste, talán tényleg reméltem, hogy marad még, ha csak egy egész kicsit is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=725756#post725756][b]Dustin Axel Westwood - 2018.06.16. 01:50[/b][/url]

Nem tetszett különösebben, amit hallottam, és ez független volt attól, hogy ő mit tett vagy sem. Mindennek hangzott, csak jónak nem a kellemetlen és a fájdalmas szó, meg is szaladt a magasba a szemöldököm a végére, alább is hagyott a vigyorom, úgy néztem felé, még az a tekintet, amivel talán próbált csúnyán nézni rám se ingatott most ki egy mosolyig.
- Kellemetlen és fájdalmas? Bántottak? - Mióta itt ülünk, talán először volt minden kisebb odaszúrás vagy piszkálódás mentes a kérdésem, akkor is, ha eddig se szépítettem túl az érdeklődésem, ez meg már nem csak az volt. Fogalmam sincs miért vagy milyen alapon, de tudnom kellett, nem túl sok jó kavargott bennem, mikor belegondoltam, miken mehetett át. Egy részéről tudomásom is volt, pont elég volt, hogy aggódjak, de ez azért még egy kicsit másabb.
Nem lehet valakire azt mondani, hogy ő a múlt, főleg akkor, ha éppen a jelenedben melletted ül, meg akkor sem, ha… Láttam rajta, hogy befeszült, de egyszerűen képtelen voltam ezen segíteni, mintha nem értenék hozzá, pedig elég jól emlékeztem mindenre, ami erre orvosság. Túl jól is. Az állát tartó kezem hüvelykujja óvatosan csúszott az arcára, végig is simítottam rajta egész kis mosollyal a szájam szélén, ami csak a zavartságát látva szélesedett ki. El tudtam volna ezt még nézegetni.
- Pedig elég egyszerű - nyúltam végül az arcától elhúzva a kezem az övé után, hogy felém húzzam kicsit el is fordítva. Láttam, feltűnt, de csak most húztam végig az ujjam a tetováláson. Túl ismerős volt, sőt, pontosan azok a vonalak voltak, amiket többször nem rajzoltam, nem ez volt amúgy sem a fő tevékenységem, de meg kell vallani, jól sikerült.
- Ez nem egészen így megy. Nem fogom magam és terem előttem egy kész mű - ingattam meg a fejem egy nagyobb sóhajjal, de valahogy semmi kedvem nem volt beszélni a felbukkanó válságaimról. Illetve inkább arról, hogy túl sok ideje, inkább az ihlet jött ritka hullámban. - Nincs - jelentettem ki egyszerűen, majd a kezem elnyújtva mögötte néztem rá némán pillanatokig, mielőtt a fejemmel felé intettem volna.
- Gyere ide… - Át akartam karolni, akkor is, ha fogalmam sem volt már, hogy tehetném, tudtam, hogy a keze sem véletlen járt az enyém mellett, pontosan azt láttam, amit régebben is. Ismertem azt a nem értemet, jobban is, mint illene.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=725758#post725758][b]Celestyna M. Czerny - 2018.06.16. 01:55[/b][/url]

Lassan az arcára fagyott az a bizonyos mosoly, azt hiszem ezt nem kellett volna említenem neki, de kérdezett, én meg nem gondoltam át a dolgokat. Lehet, hogy tényleg kellett volna, akkor most nem lennénk gondban.
- Nem! Mármint... direkt nem, csak... egy rakás szerencsétlenség volt a srác, azt hiszem ez volt a fő probléma - grimaszoltam egy kicsit, nem akartam, hogy most még ezen kattogjon, mert bár nem sok köze volt hozzá, most mégis olyan volt, mint aki fejben háromszor helyrerakta a pasit.
A keze az államra csúszott, én pedig felé pillantottam, ahogy a hüvelykujjával lassan végigsimította az arcomon. Kicsit talán a keze felé is biccentettem a fejemet, de nem tudatosan, csak... a megszokások.
- Tudod, hogy nem lehetek mindenben okos... - biggyesztettem le az ajkamat, hagyva, hogy a kezét végighúzza az enyémen. Éppen csak, hogy elmúlt volna a vörösségem és megint okot adott rá, hogy teljesen zavarban érezzem magam. Mert hát, nem volt tervben, hogy ezt ő valaha látni fogja, vagy egyáltalán tud róla. - Én... csak... szerettem azt a képet.
Tudtam, hogy nem egyszerű, mármint a munkája, de mikor vele laktam, csak nagyon kevésszer fordult elő vele, hogy nem volt ihlete. Vagy egyszerűen máshoz volt kedve és inkább erre fogta, azt hiszem.
- Igen, tudom, de... mármint... Én segítenék, de nem hiszem, hogy tudok... - sunytam le egy egész kicsit a fejem, de aztán visszapillantottam rá, nem igazán voltak elvesztegetni való pillanataim. Szinte észre sem vettem elsőre, hogy elnyújtotta mögöttem a karját, csak akkor, mikor már kimondta. Vissza akartam kérdezni, biztos-e ebben, meg hogy ez mennyire jó ötlet, de nem tettem. Helyette a karjaim a nyaka köré fonva bújtam hozzá, még egy egész kicsit közelebb csúszva, az arcom a nyakának döntve.
- Nem akarom, hogy menj...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=725759#post725759][b]Dustin Axel Westwood - 2018.06.16. 01:59[/b][/url]

- Helyes - leginkább az egész, de tegyünk úgy, mintha az elejére érteném. Nem hiszem amúgy sem, hogy bárkinek jót tesz valami inkompetens idióta, aki arra nem képes, normálisan közelítsen meg egy nőt. Nem kételkedem abban, sok ilyen van, és ő is valószínűleg fogott ki ilyet. - És mennyire sikerült kitapasztalni ezeket az élményeket? - Mondjuk magát a gondolatot nem szívleltem, hogy volt más, akadt valami új, hogy a próbálkozások egy idő után sikerrel szoktak járni. Az elképzelés sem tett boldoggá.
- Nem is az eszed kell ehhez feltétlenül - néztem le rá kissé oldalra biccentve a fejem. Nem volt ő buta, pontosan tudta, ha akar valamit éppen, mi lenne az, én egyszerűen hallani akartam éppen mivel és hogyan is áll. Általánosan változó volt az, hogy mekkora türelemmel bírtam tevékenységek vagy emberek felett, az esetében meg még inkább. Most, ha kellett volna, igen sokáig ülök itt, hogy halljam bizony mi is lenne az, amiért ott járt a keze az enyémnél, a feje még közelebb billent a kezemhez, vagy amiért olyan szépen mosolyogva tudott úgy megszólítani, ahogy. Egyik sem volt oktalan. Mint a kezén díszelgő ábra.
- A csak szeretemből nem lesz ilyen maradandó emlék - jegyeztem meg derűsen, talán kicsit jobban is a kelleténél. Nem biztos, hogy ha ez korábban történik támogatom, vagy éppen megengedem, ha már pontosak akarunk lenni. De mosom kezeim… be kell vallani így eléggé imponált a dolog. Csak az ajkamra harapva sóhajtottam egyet, mielőtt újra kerestem volna a tekintetét.
- Segíteni? - nevettem fel kicsit, aztán csak ingatva a fejem néztem előre. Már segített, azt hiszem. Ahogy a kezem elnyújtottam mögötte nem hezitáltam, pedig lehet illett volna a fejem biccentését jobban átgondolni, aztán mikor a kezeit megemelte már ott ült az a pofátlanul elégedett vigyor az arcomon, a tenyerem a hátára simult és úgy cirógattam meg. A fejem az övére billentettem egy pillanatig talán, ahogy egész közelről éreztem az illatát.
- Nem megyek sehova most. Ráérek - simítottam végig a haján párszor, aztán csak sóhajtva a pólója oldalába markoltam kissé, majd lassan elkezdtem a nedvességet kivonni belőle, ezzel újra szárazzá téve. - Csak még előbb ez… Mióta vagy itt, babydoll? - És én erről miért nem tudtam?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=725760#post725760][b]Celestyna M. Czerny - 2018.06.16. 02:14[/b][/url]

Kicsit értetlenül néztem rá, hogy ez most melyik részére is szólt. Nem teljesen volt világos, de azt hiszem, nem kéne ezt túlgondolnom, mindig azt mondta apa is, hogy ne akarjam megérteni a fiúkat.
- Axel, figyelsz te rám? Az előbb mondtam, hogy csak nem. Nem jó, nem tetszett, nem akartam, nem csináltam. Nem volt más... - néztem rá, kissé durcásan, hiszen asszem elég világosan fejeztem ki magamat eddig is. A karjaim kissé szorosabbra fűztem magam körül, a végére ki is fogyott a durci-faktorom, hiába terveztem, hogy most majd nagy lelkesen bekapcsolom.
Helyette nem sokkal később a kezébe biccentettem kicsit a fejemet, hogy jobban érezzem az érintését, egy pillanatra még a szemem is lehunyva, de tényleg nem többre egy pillanatnál.
- Nem? - kérdeztem vissza az ajkamba harapva, de aztán csak kicsit felhúztam a vállaim válaszképp. Mindent szerettem volna egyszerre, ha marad, ha átölel, ha törődik velem, csak őt, egy az egyben. Mégsem mondhattam ezt így ki.
A karomra pillantottam futólag, kicsit rántva a vállamon. Nem, tényleg nem lesz, mert sok mást is szerettem és mégsem került a bőrömre, de ez más volt.
- Zavar? Megkérdezhettelek volna róla, de úgyis azt mondtad volna, hogy nem... - És tudom, hogy nem a minta miatt. Anno az övéit is szívesen nézegettem, de akkor is elégszer le lett tisztázva, hogy sajátra lehetőleg ne is gondoljak.
A kijelentésre, hogy segítettem volna neki, kinevetett, ami megint kicsit furán érintett. Komolyan mondtam, szerettem, amikor alkot, vagy amikor csak szimplán olyan boldog, most pedig valahogy mégsem akart összeállni a teljes kép, mint a puzzle, amiből Pamacs megette az utolsó két darabot.
- Tudom, nagy vagy, meg macsó, de komolyan mondtam... - éreztem, hogy a grimasztól kis ráncok gyűrődnek az orrnyergemen, de aztán fel is adtam, nem vagyok elég félelmetes.
Tényleg nagyon akartam azt az ölelést, mert ahogy kimondta, már a nyaka köré is fontam a karjaim, a nyakába fúrva az arcomat. A keze jólesően nehezedett a hátamra, miközben apró sóhajt engedtem meg magamnak. Az illata, az érintés, a tudat, hogy itt van, sokkal jobb volt, mint ahogy arra emlékeztem.
Az ujjai a felsőm anyagába mélyedtek, kissé talán élesebben is szívtam be a levegőt, alig egy leheletnyire a nyakától, kicsit hátrébb is hajoltam. Utólag sikerült rájönnöm, mi változott: már nem volt hideg a pólóm.
- Három hete talán? Négy, ha a papírmunkás napok is beleszámítanak. Miért? - kérdeztem vissza, elhúzva az egyik kezem a nyakából, hogy végigsimítsak a borostáján. A fejem visszabillentettem a vállának, kicsit olyan volt, mintha minden rendben lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=725761#post725761][b]Dustin Axel Westwood - 2018.06.16. 02:15[/b][/url]

Nyilván a volt egy meg a nem volt más két külön fogalom, ezzel mindketten tisztában voltunk, de be kellett látnom, hogy leginkább semmi közöm hozzá. Akkor sem, ha az ér a nyakamon lüktetni tudott volna a szám pedig kicsit sem kellemes grimaszba futni. De hallgattam, nem túl sok jogom vagy lehetőségem van az egészbe belekötni, bármennyire is szeretnék. Mert úgy, ahogy van ez egy oltári nagy baromság volt, bárki is támogatta vagy hajtotta ebbe. A fejem leejtve néztem a sajt ölembe pár pillanatig, aztán már csak a hisztikezdeményszerű valamire kaptam fel a fejem, amire egyből össze is szaladtak a ráncok a homlokomon és igencsak felháborodva néztem rá.
- Jobban is, mint gondolnád. De befejeznéd a duzzogást… ne nekem kelljen a kezeid szétfűzni - néztem a karjaira, majd vissza rá. Nem szerettem soha, mikor ehhez folyamodott, egyrészt nem is ment neki jól, másfelől nem volt oka ilyenre. Sóhajtottam egyet, hogy aztán meg is ingassam a fejem.
- Nincs egy rossz szavam se… ez… a te saját életed, én csak érdeklődtem - zártam le inkább az egészet, bár nem volt túlságosan a számra álló, hogy nem szólnék bele, mondjuk ezt ki se mondtam, mert úgysem bírnám megállni. Meg, mint látszik nem is akarom. Pláne ahogy előtérbe került az a tetoválás, a mondatára aztán pont úgy néztem, mint az első alkalommal mikor csak poénból, de feldobta, hogy ő is akar majd egy tetoválást. Elég határozott nemet kapott, mint sok más apróságra is, ami nem volt neki való és anélkül is a lehető legjobb volt neki.
- Anyád nem ment tőle a falnak? Nem zavar - igazából eléggé tetszett, de ezt a részét megtartottam magamnak, nem adom alá a lovat ebben továbbra sem. Még mindig nem hiszem, hogy akár ez, akár más neki való lenne, és nem is biztos, hogy tényleg mindenben jó felé sikerült őt billentenem. Hobbik, kedvelések… - De ezt nem lehet ám lemosni, mint az elsőt, amit én festettem rád.
Sok dologra hajlandó voltam vele, amire mással nem, nem stílusban, hangnemben vagy akaratban, inkább tettekben, egész mást hozott ki belőlem és szerettem olyan lenni. A macsó szón azonban felnevettem és elhúztam a kezem az arcától.
- De nem tudsz ennél többet, cicám - vontam meg a vállam kicsit, egyelőre ebben a pillanatban én sem tudtam, hogy az, hogy itt van miben vagy mennyit segít, vagy ha marad, miben tenné. De nem is akartam, ezek nem olyan opciók voltak, amikkel dobálóznék. Egyszer már nem rajtunk múlóan erről leszoktattak. Ahogy átkaroltam az egész egyszerre volt ismerős és ismeretlen. Valami más volt, talán feszültek voltunk, de közben nem változott, ugyan olyan szépen illet a karjaim közé, ahogy a másikat is köré fonva egy kicsit jobban megszorítottam, majd csókot nyomtam a feje búbjára.
- Érdekes. Csak meglepődtem, itt vagyok már egy ideje - és az elmúlt négy hétben Bojarskiba se egyszer futottam bele. Az érintésre lefelé néztem rá, amennyire lehetett, aztán csak tovább előre a kútra. Fogalmam sem volt mennyire normális és járunk ezzel jó úton újra, de csak boldog voltam, hogy így találkoztam vele. Egészben volt, még Ő volt, ezek után is. Még kicsit mindig az enyém.
- Nem szeretnél egy sütit? Eszméletlen a meggyes pitéjük - intettem a fejemmel a tér egy távolabbi része felé, ahol a cukrászda is van. Nem akartam még hazamenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=725762#post725762][b]Celestyna M. Czerny - 2018.06.16. 02:18[/b][/url]

Az a nézés megint csak arra késztetett, hogy összekapjam magam és a fejem lesunyva vártam pár pillanatot, mielőtt válaszoltam volna.
- Egy srác volt, egy alkalom, nem élveztem, nem találkoztunk többet, a nevét sem tudom. Ennyi volt - emeltem fel a kezem megadóan, nem sok dolog maradt meg belőle. - Bocsánat.
Talán kicsit mindkettőért is, nem csak azért, hogy hisztiztem, de a srácért is. Valahogy még mindig kicsit úgy éreztem, hogy igenis tartozom neki az elszámolással, azért, hogy mit mikor és miért csináltam. Pedig tudtam, hogy nem és biztos neki is volt más, lehet, hogy nem is egy valaki. Elég valószínű, hogy nem.
Anno elég gyors és megingathatatlan nemet kaptam, másért is járt volna, most is, ha megkérdezem, de nem tettem. Egyetlen dolog volt, ami miatt rá tartozott volna, hogy az a rajz az ő szellemi tulajdona.
- Ami azt illeti, de. Utána három hétig nem vett rólam tudomást, de nem igazán érdekelt. Noahnak van legalább négy - vontam meg a vállamat kicsit durcásan, mert mi az, hogy neki szabad és nekem nem? Nem vagyok már kislány és szerintem nem is ezt érdemeltem. - Na, nem mondod, apu? Már együtt élek vele egy ideje... kicsivel több, mint egy éve. Szerettem őket, igazából nézni is, ahogy csináltad. Szoktál még?
Szerettem nézni, mert úgy koncentrált rá, kicsit olyan elmélyült arca volt közben. És valahogy jó volt nézni, ahogyan valami újat alkotott, olyan kielégítő volt.
A macsó miatt elnevette magát, aztán elvette a kezét az arcomról, én meg az ajkamba haraptam, mert valahogy ott hagyhatta volna még egy kicsit.
- Miért, most segítettem? - kérdeztem értetlenül, mert semmit nem csináltam, már azon kívül, hogy vettem egy pár mélyebb levegőt. Átkarolt a másik kezével is, szorosan magához ölelve, mire kicsit a nyakának dörgöltem az orrom hegyét. Kicsit nyunnyogtam is hangosan, mikor csókot nyomott a fejemre.
- Hát, én is - mosolyodtam el, majd megcirógattam az állát lágyan, amire le is pillantott rám. Azt hiszem, még a szemem is kicsit felcsillant, de aztán nem akartam ebbe jobban elmerülni. - De, a süti nagyon jól hangzik. Szeretnék sütit.
Azzal nyomtam egy puszit a nyakába, mielőtt még kicsit hátrébb dőltem volna, hogy akkor viszont el kéne engednie. Nem mintha annyira szerettem volna, de azért nem árt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=725763#post725763][b]Dustin Axel Westwood - 2018.06.16. 02:21[/b][/url]

- Hé, semmi baj, kitten, ne csináld már ezt - fújtam nagyot, ahogy a kezei után nyúltam és vissza is toltam őket az öle felé az emelgetés helyett. Eszem ágában sem volt őt bántani ezzel, leginkább nem megsérteni, rettenetesen éreztem magamban a kíváncsiságot, és többet is akartam tudni, mint amire jogom van vagy lenne kérdezni, és a végén ő kért bocsánatot. Nem a helyzet lepett meg, egyszerűen megtanultam magam észrevenni, régebben is idő volt, de mellette azért eléggé odafigyeltem, hogy lehetőleg semmit ne b*sszak el teljesen. A gimiben megesett már.
- Három hét? A bátyádnak legalább stílusa van - vigyorodtam el, és a helyzet az, nem csak ezen. Eléggé előttem volt annak a nőnek minden szava, mikor fogta Celt és kirángatta a lakásomból. Bőröndöstől, táskástól, cserepes bambuszostól. Ha akkor is három hétig inkább nem vesz róla tudomást, mindenkinek jobbat tett volna. Lehet már egész más lett volna a képlet, ha rajtam múlt volna csupán, egészen biztos, de ez már sosem derül ki.
- De, mondom, nem viccelek, tudod jól. Nem szeretném, ha megbánnál bármit, amihez… nos, közöm volt - mondtam ki, kicsit talán határozatlanabbul a végén, mint általában bármit szoktam. Közben csak bólintottam párat a kérdésére, előfordult, hogy terveztem, az is, hogy ismerősnél besegítettem ideiglenes tetkókba, vagy éppen pár rendesbe. Ettől még nem volt se hivatás, se olyan, amivel hosszabb távon foglalkoztam. Jól megvoltam a tanítással.
- Talán igen - válaszoltam kicsit sem egyértelműen neki, ahogy a hátán simítottam párszor óvatosan végig, mielőtt közelebb húzva öleltem volna magamhoz egy csókot is nyomva a hajába. Igyekeztem magam rendezni, nem úgy indítottam, ahogy talán kellett volna, éreztem, hogy ingunk, de így ahogy a lehelete a bőröm mardosta, az érintése a nyakamon, majd az a puszi, hát nem segített a felborzolt idegeimen. Nyeltem is egy nagyobbat, mielőtt lazítottam volna a fogásán kissé hátra is dőlve, hogy rá tudjak nézni.
- Akkor veszünk neked egy sütit. Gyerünk királylány, nem hozza ide magát - tártam el a karjaim, mert bizony, ha így maradunk… az nem feltétlenül rossz, de haladni nem fogunk vele semerre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=725764#post725764][b]Celestyna M. Czerny - 2018.06.16. 02:22[/b][/url]

Valahogy akárhogy is próbáltam alakítani a helyzetet, csak nem akart belőle tényleges megoldás születni, ez pedig egy kicsit zavart. A kezem után nyúlt, majd az ölembe tolta őket vissza, mire aprót szusszantam. Ha beszélek, az a gond, ha nem, akkor meg az. Nincsen valami arany középút?
- Annyi. Nem valami kitartó, utána belém kötött, hogy de egyem meg a krumplit, mert az, hogy összetúrtam, nem jelenti azt hogy 'vacsoráztam' - forgattam meg a szemem. Egyrészt válogatós voltam, hogy mit és mivel eszek meg, másrészt meg nem szerettem volna abban az időben semmit, egy kis nyugalmon és békén kívül. Legfeljebb Dustint. Nagyon. De nem volt képes felfogni, hogy ezzel semmit nem segít. Sőt.
Kicsit rosszul esett, hogy úgy gondolta, csak úgy szokásom megbánni dolgokat, amiken keresztülmentem. Főleg, ha neki köze van hozzá. - Valószínűleg megyek a nyáron pár fesztiválra, csinálsz nekem Hennát? Fizetnék érte, persze.
Nem hangzott természetesen a számból, mert mellette nem igen kellett akármiért is fizetnem, de akkor más felállás volt, a testfestés meg nagyon időigényes egy türelemjáték.
- És talán nem? - kérdeztem vissza, még jobban hozzá bújva, teljesen hozzá simulva, csak hogy szélesen elmosolyodhassak. Kicsit még piszkálgattam, emlékeztem azért pár dologra - mindenre -, amit szeret, meg még párra - mindre -, amivel anno ki tudtam billenteni akár a rosszkedvből, akár a túlzott koncentrációból. Szóval mikor hátradőlt, közölve, hogy hozzunk nekem sütit, biccentettem kicsit, mielőtt nyomtam volna még egy puszit az álla vonalára. Aztán fel is keltem, öösszerázva kicsit a táskám, meg megigazítottam a ruhám is, eltűrve pár tincset az arcomból.
- Akkor jössz, vagy itt várjuk meg, míg megjön az első nyugdíjad? - ráncoltam kicsit az orrom, vigyorogva a nyelvem hegyére harapva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=725765#post725765][b]Dustin Axel Westwood - 2018.06.16. 02:24[/b][/url]

Kezdett bennem megfogalmazódni a gondolat, hogy jobban jártam volna egy, de rég láttalak, mi újság beszélgetéssel, mint ezzel az egésszel. Hogy megbántam-e? Nem. Ettől még közel sem tartottam jónak már a saját szemszögemből se. Mikor a kezeit az ölébe toltam csak összepréselve a szám meredtem inkább a kút felé. Azt hiszem nem csak azért volt, hogy mást lássak, a víz tette. Az elemem nem csak stabillá teendő részem, hanem ez fordítva is működik. Megnyugtat, segít, tovább lendít. Azt hiszem ezért is kezdtem bele a tanításba miután ő kisétált az életemből már egyszer.
- Továbbra is elég érdekes - mondtam talán némi éllel a hangomban, de inkább magam elé, mintsem neki szegezve mindezt. Annak ellenére, hogy a nem kedveltem igen gyenge kifejezés az anyjára, nem éreztem már azt a késztetést, hogy bármilyen véleményt fogalmazzak. Azt hiszem kicsit le is mondtam egyszer már arról, hogy megpróbálkozzam vele. Szerettem volna visszakapni azokat a hónapokat, amiket akkor birtokoltam. Éltem, élhettem, éltetett. Aztán minden megváltozott. Most pedig, csak nézek felé és nem látom, nincsenek válaszaim a saját kérdéseimre.
- Milyen nagylány lett valaki. Ezt pedig felejtsd is ebben a formában el, ha szeretnéd, bármikor, de vedd inkább szívességnek - vontam meg a vállam, nem akartam belemenni. Az egészet szerettem volna meg sem hallani, de már készen volt. Ugyan olyan félmosollyal pillantottam rá, de belül közel sem ezt éreztem. Nem értettem, hogy tudja még mindig ezeket előhozni belőlem. Talán sosem múlt el.
- De, határozottan igen, de ez majd csak később derül ki - közöltem derűsen, mielőtt még magamhoz vontam volna. A kedélyeim borzolásában elég tapasztalt volt, de egy időben túlságosan élveztem ezt ahhoz, hogy leszoktassam bármiről. Most pedig? Azt hiszem megszívtam.
Felkeltem, igazán komótosan, majd a pólómon rántva egyet mellé léptem. A haja alá csúsztatva a kezem eltűrtem a maradékot is az arca oldalától, szinte véletlennek mondható mozdulattal közben végighúzva a mutatóujjam a haja tövétől az egész hátán a gerince vonalán, majd a fenekére fogva tessékeltem rajta egy kicsit széles vigyorral.
- Nem tudom akarok-e én olyat valaha, szóval sokat ülnél itt velem - nem mintha az zavarna, de helyette csak a zsebembe csúsztattam a kezeim és elindultam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=725766#post725766][b]Celestyna M. Czerny - 2018.06.16. 02:25[/b][/url]

Ő a vizet bámulta, mire komolyan elgondolkoztam kicsit, hogy vajon most mit érez. Nem mindig igazodtam ki rajta anno sem, de szerettem volna válaszokat kapni. Szerettem volna tudni, hogy minden rendben van-e vele. Hogy elégedett-e az életével, van-e aki boldoggá teszi. Mert ugye, nem csak nekem volt szar az az időszak.
- Így is mondhatjuk - vontam meg a vállamat, de nem ez volt az első szó, ami eszembe jutott a nőre gondolva. Főleg nem, ha arra gondolunk, hogy gyökeresen megváltoztatta a sorsom folyását, csak azért, hogy aztán leszarja, mit is csinálok. Két év szobafogság. Egy évbe tellett míg eljutottam arra a pontra, hogy szinte bármit megtettem, hogy felbosszantsam.
Nem úgy nézett ki, mint aki akár a gondolattól is jól érzi magát, sőt, de nem akartam kihangsúlyozni, így csak megköszörültem a torkom, kicsit lesütve a pillantásomat is.
- Nem igazán, ilyen hippi valami, az átlag életkor hatvan év, de lehet strandolni és jógázni, meg alternatív zenéket játszanak. Szeretem - nevettem el magam egy kicsit, talán először a nap során. Először fura is volt, még Czerny akkori, buggyant barátnőjével mentem, de ő főleg az erotikus témájú előadásokat akarta megnézni, én meg inkább lepkét festettem a hét éves kislányok arcára, meg tündért. Ízlések és pofonok.
- Érdekelnek a tapasztalataid - bólintottam végül tudálékosan, mintha már meg is beszéltük volna, hogy összefutunk még. Holott ez közel sem volt olyan biztos, amitől rám is jött egy kicsit az a bizonyos szorongás.
Én vettem rá magam hamarabb, hogy felkeljek a padról, kicsit igazgatva is magam, így megint olyan nagyon közel volt hozzám, mire felpillantottam rá. Kicsit meg is akadt bennem a levegő, a szívem is össze-vissza dobogott, eltellett pár pillanat, mielőtt még eszméltem volna, leginkább arra, hogy a keze a fenekemen járt.
- És az baj? - kérdeztem felvonva kissé a szemöldökömet, mielőtt még az útra szegeztem volna a pillantásomat. - Te még nem is meséltél... Hogy vagy? De úgy tényleg. Nem az érdekel, másoknak mit mondasz, az érdekel, hogy érzed magad.
Ugyan a rózsaszín platformos papucs dobott rajtam egy-két centit, de még így is bőven felfelé kellett rá nézegetnem, nem volt ebben semmi furcsa. Az viszont esetlen volt, hogy nem igen tudtam a kezeimmel mit csinálni, így a táskám szíjára fogtam velük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=725767#post725767][b]Dustin Axel Westwood - 2018.06.16. 02:28[/b][/url]

Nehéz volt úgy tenni, mintha kicsit sem tudott volna kizökkenteni abból, amiben alapvetően élek. Pedig ha van ember, akinek egy mozdulatára, hangfoszlányára vagy érintésére teljesen kiesve a békémből reagálok, akkor az ő. Az anyját nem is venném már ide, az a nő egyszerűen lehetetlenül buta és értetlen, nem beszélve róla, hogy ő jobban tudja címen mekkora károkat képes okozni. Bele sem akarok gondolni, mi van, ha ez máshogy, más körülményekkel történik. Azt hiszem a nőnek addig jó, még messzire kerüljük egymást.
- Szóval van nyugdíjastorna, bridzs és zene. Majdnem olyan mint az átlag uszodák otthon - gondolkodtam el az arcomon széles vigyorral, de végül nevettem is vele. Ami azt illeti talán eltúloztam. Egyszerűen nem tudom, nem is tudhatom miben és mennyit változott. Ő az a babydoll maradt-e, aki ha csak rám nézett, elérte a mosolyt és a kedvem.is felvillanyozta. Az, akiről tudtam, hogy hozzám tartozik, aki boldog volt velem és körülöttem. Persze sok idő telt el, túl sok is. Sajnáltam, de egy darabig talán élt is bennem az anyjának minden szava arról, hogy mellettem nem elég jó neki, hogy másra van szüksége.
- Csak olyanok vannak, édesem, amiket már jól ismersz - vontam vállat egykedvűen, mert bár mondhattam volna bármit, tényt közöltem. Valóban nem sok fogalmam volt milyen, ha valaki csak a jelenlétével túltol engem az adott válságon, ebben valahogy... az egyetlen volt.
- Igazán nem tartanálak fel, várnak a jóganagyik, a fiúk, a fesztiválok... - soroltam, mintha jelentéktelen lenne az egész, ahogy hagytam a karjaimból kihajolni és felkelni. Én is követtem, de ha őszinte akarok lenni, a felpiszkáláson túl csak érezni akartam.még pár pillanatig, hogy tényleg ott van. Egy időben sokszor képzeltem.el, mennyit változhat vagy mi lehet vele. Most pedig itt állt.
- Elvagyok. Van rosszabb nap, van jobb, változó - néztem rá, még valami mosolyszerűt is magamra erőltettem, aztán a kezem kivéve a zsebemből az övé után nyúltam. - De valami mindig hiányzik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=725768#post725768][b]Celestyna M. Czerny - 2018.06.16. 02:28[/b][/url]

Mr Westwood
her | a téren

Ezen most nagyon megsértődhettem volna, de egyszerűn csak még jobban kellett nevetnem tőle, még a könnyem is egészen kicsordult, ahogy elképzeltem, ahogy próbál elslisszolni két, ilyen virágos úszósapis dagimami között.
- Valahogy úgy. Csak egy kicsit kevésbé undin, azért te se gyakran jártál le az uszodába - grimaszoltam a nózim ráncolva. Akár azt is mondhattam volna, hogy sokkal szívesebben nézett engem, mint az uszis banyákat, de ugye sose lehet tudni.
Annyi biztos, hogy a nevetése még mindig az egyike volt azoknak a hangoknak, amiktől megdobbant a kicsi szívem. Szerettem, sőt, odáig voltam a tudatért, ha boldog, ez pedig azt hiszem, nem múlt el teljesen nyomtalanul, akármi is történt az évek alatt.
- De azok legalább jók... nem? - kérdeztem vissza, mert ha más nem, az biztos, hogy anno boldognak látszott mellettem és én ezt szerettem. Szóval kicsit beszívta az ajkamat, őt figyelve.
- Jaj kapd be, olyan izé vagy! Nem lehet mindenki nagymenő művész, zsongó közösségi élettel, van akinek a jóganagyik jutnak - grimaszoltam kicsit, de összességében nem mondhatnám, hogy legalább az ilyen programokat nem élveztem. Még kicsit fel is nevettem, a vállára csapva a tenyeremmel, olyan nevelő célzattal.
Lassan a cukrászda felé indultunk, olyan kis sután, ő a kezét a zsebébe csúsztatva, én az ujjaimat a táskám pántja köré fűztem és próbáltam legalább egy egészen minimális információt megtudni arról, hogy is van, milyen a lelkivilága.
- Hm. Hadd gondolkozzam. Szerintem... nincs alibid illatos radírt venni és most azzal az uncsi, kékkel kell dolgoznod, amit előtte is vettél. Nem csodálom, hogy ingatag a lelkivilágod - csücsörítettem kicsit, mint aki nagyon agyal valamin, de aztán csak bocsánatkérően elmosolyodtam és az ujjaim az övéi közé fűztem szorosan. Lassan elkezdtem ingatni a kezünket, a szemem sarkából követve a minden mozzanatát. - És? Vár otthon valaki?
Igyekeztem könnyedén feltenni a kérdést. Nem ment.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=725769#post725769][b]Dustin Axel Westwood - 2018.06.16. 02:31[/b][/url]

Láttam, hogy nagyon szórakoztatja a dolog, de eléggé komolyan is gondoltam azt, amit mondtam. Tényleg ez volt a délutáni menete a mamiknak néhány fürdőhelyen, de ki vagyok én, hogy ebben gátoljam őket? Vagy hogy bármiben. Nem jártam le, mert nem vonzott a vegyszeres víz és az, amit ott tömeg címen láttam.
- És ez máig nem is változott - ingattam a fejem is mellé, hogy nem, én bizony még mindig nem járok ilyen helyekre. A házamnál van egy kisebb medence, ha vágynék rá, de ha emberek közé is mennék, azt normális helyen tenném, kihagyva a víziaerobikot és a fitnesstréninget. De még ennek ellenére is igen vicces volt elképzelni, ahogy ő belekerül ebbe a forgatagba.
- Majdnem mind - jegyeztem meg egyszerre vidáman és kissé keserűen. Sosem tagadtam, hogy mennyire élveztem azt az időszakot, ami róla szólt az életemben, de a vége, hát az nem vitt jó irányba, viszont tudtam, hogy őt sem. Szar volt, mondjuk ki, tudni, hogy neki is az, látni, ha valaki egészen véletlenül mesélt is róla, mi is van vele. Én ettől még önző voltam és kétségekben is. Magamra gondoltam csak, majd leginkább arra, hogy igaza lehetett annak, aki ezt így akarta intézni. Ő majd élhet, én meg foglalkozom a magam dolgával. Most meg itt álltam mellette, és el sem tudom mondani mennyire hiányzott az, ami most megint megvolt.
- Mit is, babydoll? - búgtam a kérdést közel hajolva a füléhez, de még éppen sikerült magam türtőztetni bármi mástól. A hátán végigcsúszott a kezem, majd a fenekén is, mire ártatlanul szívtam be az alsó ajkam, hogy aztán el is induljak. Ami nem stimmelt valahogy. Felszisszentem a csapásra, de csak nevetve indultam inkább el a cukrászda felé.
- Elfogyott a kacsás sebtapasz - néztem rá pont azzal a nézéssel, amit általában akkor kapott, mikor butaságokat beszélt, én meg már nem toleráltam túl jól. Megvolt a maga esze, de néha ezt remekül rejtegette. Közben finoman a kezére szorítottam, csak hogy tartsam, hogy tudjam, az ott van az enyémben, ő meg, hogy itt vagyok. Régen ez annyira jól és természetesen ment, most pedig… nem igazán tudtam mit kezdeni az egésszel, pláne a kérdés hallatán.
- Most arra próbálsz választ kapni, hogy van-e új illatos radír-szolgáltatóm? - fordítottam felé a fejem egyre szélesebb vigyorral az ajkaimon. Nem tehetek róla, csak tetszett, ahogy még mindig van, amin tud feszengeni mellettem. - Nem, nem vár senki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=725770#post725770][b]Celestyna M. Czerny - 2018.06.16. 02:37[/b][/url]

Nem különösebben lepett meg a ténnyel, hogy még most sem szerette a fürdőket. Néha ugyan lerángattam pancsizni, de azt se ilyen uszodákba, akkor már inkább tó vagy tengerpartra, attól függ, mennyi ideje és energiája volt. A helyzet az, hogy ugyanannyira tudtam élvezni, ha a kanapén félálomban meredt ki a fejéből, míg én az ölében ülve színeztem, mint azt, ha bárhova kimozdultunk. Nem a hol, hanem a kivel volt a fontos.
- Csssssssssssss, semmi negatívat nem akarok tőled hallani! - tettem a mutatóujjam az ajkára, még egy darabig csissegve, hogy nem, nem, ha nem hallom, nem történik meg. Nem akartam arról beszélni, mikor visszaköltöztem Lengyelországba, Bambistól, mindenestől, elég brutális változásokat hozott az az időszak az életemben. Nem akartam rá gondolni, most itt volt mellettem.
- Hm, hát szerintem elég kreatív vagy... - feleltem ártatlan arccal, mielőtt még rávettük volna magunk az indulásra. Az incidenst a tapival próbáltam figyelmen kívül hagyni, de azért kissé számonkérő, vagy legalábbis megróvó pillantást - próbáltam? - felölteni.
Azt hiszem, tényleg lehettem volna már akkor is érettebb és felnőttesebb, de nem volt meg rá sem az inger, sem az elszántság. Én csak kiköltöztem, dolgozni, meg kicsit világot látni, mint anno apa is Dániába, aztán... jött Ő. Inkább a kezeinkre pillantottam, továbbra is szorosan fűzve az ujjaim az övéi közé, a hüvelykujjammal végigsimítva párszor a kézfején.
- Majd veszek neked, amiatt ne szomorkodj! - ráztam meg a fejem vigyorogva. Nem is mindig volt kacsás, de az unikornisosra néha húzta a száját, főleg, ha valami galériás buliról hazafelé összevissza sérült, én meg hoztam a pacis "matricát". Nem is tudom, miért kérdeztem rá, így rántottam egyet a vállamon. Laza vagyok. Nagyon Laza. Kb mint Krisztus a kereszten.
- Mit mosolyogsz? Hé ne mosolyogj ki, ez nem vicces! - próbáltam rá minél csúnyábban nézni, de valahogy nem úgy akart kijönni a dolog, ahogy terveztem, inkább el is nevettem magam a dolgon. De aztán a válaszra kicsit le is sunytam a fejem, mire a fél loboncom az arcomba omlott, de jó volt így. - És nem rossz ez így?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=725771#post725771][b]Dustin Axel Westwood - 2018.06.16. 02:39[/b][/url]

Néha igen visszás tudtam lenni, szó szerint a víz a részem volt, mégis megvoltak a korlátok, amiken belül éltem, és amin túl iszonyodni tudtam dolgoktól. A vegyszeres, kényszeres, embertömeges medencék nyilván nem a szeretem, de jó kategóriába csúszott. Ettől nyilván eleget jártam Amerika tavait, sőt, mióta itt vagy, Európában is szétnéztem. Talán most a legközelebbi célom a Plitvicei-tavak lennének, de egy ideje nem gondolkodtam kimozduláson. Meg voltam rekedve magamban is, és amíg az alkotás nem az igazi, addig más sem lesz.
- Meg fogom harapni - közöltem rezzenéstelenül, ahogy minden szónál éreztem, a puha ujjait az ajkamon. Persze nem ment sokáig, hogy ne vigyorodjak el, annyira nem volt meglepő, számolhattam volna vele, mégsem tettem, valahogy annyira régen volt, egészen kicsit csalódott is lettem volna azt hiszem, ha ez nem jön elő belőle. A mozdulatai, a szavak, a zavartsága néha vagy éppen a visszaszólások. Szerettem, hogy ennyire él.
- Mindig, mindenben, ez nem is volt kérdéses - vágtam gondolkodó fejet pár pillanatig, mintha ez erre szorulna, de elég stabil tény volt. Nem mondtam ki, és azt hiszem oka volt ennek, hogy nem az illatos radír lenne a hiány oka. Igazából. ha közvetlenül nem is, de közvetve akár így is lehet mondani. Kellett pár év, mire úgy, ahogy normalizáltam magam, újra festettem, de egész más indíttatásokat és érzelmeket, mint addig. Aztán beütött valami, mikor egyszer Lewy üzent valami szarságról. És megint a semmi, ez pedig éppen elég kitartó. Szerettem a ragacsait, a radírjait, a csillámos filceket és azt is, ahogy rá kellett morognom, ha színezőnek nézte a skicceket. De nem tudtam haragudni. Én megálmodtam, ő meg színeket tett bele. Életet. Ez talán hiányzik. Talán a talánnál jobban. A gondolatból a finom érintés zökkentett ki, de nem néztem a kezeinkre, csak léptem tovább a cukrászda felé.
- Nem kell, kitten, tudnék venni, de nem - vontam vállat, aztán kicsit közelebb húztam a kezével együtt. Jó alibi volt a majdnem belegyalogoló kisfiú a kutyával, de igazából marhára kezdett zavarni, hogy itt van, de mégsem eléggé.
- Nem azért mosolygok mert vicces. Édes vagy ilyenkor, tudod? - néztem rá, a nevetésén meg kénytelen voltam tovább vigyorogni magam elé. A visszakérdését viszont nem egészen értettem. - Nem rosszabb egyedül, mint velük. Tudod, kínos, kellemetlen, rövid… - főleg nekik, de ezt már nem tettem hozzá. Őt idéztem, de nem tudtam mit mondhatnék? Nem akartam hazudni, de nem voltam biztos benne, hogy a teljes történettel túl jót tennék. Mert van az is, nincs olyan, aki úgy várna haza, ahogy én azt egyszer megszoktam, megszerettem, és akartam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=725772#post725772][b]Celestyna M. Czerny - 2018.06.16. 02:41[/b][/url]

Az ujjaim az ajkát érintették, bár most tényleg csak azért, hogy jó hangosan lepisszeghessem. Nem akartam a negatív dolgait hallani, jobb szerettem, mikor boldog volt és valamennyire talán kiegyensúlyozott is. Velem. Hogy ha fáradt volt is kipréselte magából azt a mosolyt a kedvemért.
- Csak a szád nagy. Amúgy se lenne szexi, még a végén herpeszt kapsz - grimaszoltam kicsit, mielőtt még elvettem volna a kezem. Tényleg nem hiányzott, hogy ilyen kedves emlékeztetővel menjen haza. Ennyire nem vagyok figyeleméhes.
- Akkor miért engem kérdezel? - kérdeztem kissé oldalra biccentve a fejemet. Mert ugye én nagyon is éltem az embert, meg az ötleteit, szinte bármire vevő voltam, elég volt csak egy szó. Teljesen mindegy volt, hogy miről is van szó, ne gondoltam át, a kezem nyújtottam, hogy vagy vele, vagy sehogy. Kicsit megint elmerengett valamin, amit nem akart velem megosztani, de nem hibáztattam érte. Sok idő telt el azóta és nagyon is messze sodort minket az élet egymástól, akarat ide vagy oda. Meg kellett volna keresnem, de túl nagy volt a félsz, mi van, ha megtalálom. Boldogan, de mással, máshogy, egy egészen más képben. Azt pedig nem tudom, hogy éltem volna meg, így hát jártam a saját utamat.
- De az nem ugyanolyan - ráztam meg a fejemet rosszallóan. Én is vehettem magamnak cukorka-karkötőt, mégsem volt olyan, mint mikor tőle kaptam. Kicsit közelebb húzott, gondolom hogy ne menjek neki a kissrácnak a kutyával, de nem zavartattam magam, csak ebben a távolságban felejtettem magamat.
- Milyenkor? Nem csináltam semmit - vagy olyat biztos nem, amiről tudok és esetleg tényleg édes lenne. Az esetek nagy részében amúgy sem az vagyok, csak életképtelen. Meg értetlen. - Nem hangzik jól. De akkor talán kevésbé lesz bűntudatom, ha egy kicsit még rabolom a drága idődet.
Azzal lenyomtam a kilincset és betoltam az ajtót, bár nem igen akartam elengedni a kezét. Pedig tudom, hogy kéne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=725773#post725773][b]Dustin Axel Westwood - 2018.06.16. 02:41[/b][/url]

Szerettem a kis mentőakcióját a rossz hírek hallása ellen, régebben is szeretett ilyenkor csendre bírni, nem mondom, hogy mindig díjazva is volt ez, de kénytelen voltam most igazat adni abban, hogy enélkül sokkal jobban megvagyunk. Van, amivel amúgy sem tehetünk már semmit, ha akarnánk se. De azt elérte most is, hogy a homlokom ráncolva emelkedjenek meg a szemöldökeim, aztán finoman a fogaimmal az ujjaira kaptam, de el is engedtem. Nagy a szám, pontosan ez a helyzet velem.
- Ilyenektől jóideje nem félek - ingattam meg a fejem összepréselve az ajkaim, hogy ne üljön ki az a bizonyos vigyor rá. Talán kicsit jobban is élveztem ezt a viszontlátást, mint azt illett volna, de nem tudtam még eldönteni, ez így mennyire helyes.
- Érdekelt, mit szeretnél - néztem le aztán felnevetve magam elé, úgy tettem, mintha a keze szorítása, vagy ez az egész olyan egyszerű és hétköznapi lenne, de nem volt ez és szerintem ezt mindketten tudtuk. Sosem voltam izgulós, tenyérizzadós vagy éppen zavarbajövős, mégis megesett, hogy valamivel nem tudtam mit kezdeni. Talán ez ütközött ki akkor is, mikor közelebb húztam magamhoz.
- Nem, tényleg nem - ingattam is meg a fejem. Nem volt szándékomban illatos radírt vagy éppen kacsás tapaszt venni magamnak. Egyrészt minek? Másrészt meg azt hiszem bele se gondoltam eddig igazán. Persze, néha eszembe jutott, ez is, más is, rengeteg dolog van a fejemben, rendszerezetlenül, pont, mint otthon a kisházban. Van helye mindennek, de semmit nem találni.
- Nem, de itt vagy.
Felmerült bennem sokszor, hogy neki élni kellett még, nekem meg a dolgommal törődni, mert, ha nem az anyja, lehet jön más, azt hiszem ezzel sikerült úgy, ahogy elengednem az egészet. Most pedig szembesülhetek vele, mennyit hazudtam magamnak. Erre azt hiszem nem számítottam.
- Annyit nem ért egyik sem, hogy törjem magam. Mikor lett ez beárazva? Nincs szükség rá, Cel - mondtam neki rá is nézve, mielőtt beléptünk volna a cukrászdába. Szükségtelen volt rajtam aggódni, nyilván, ha annyira nem itt akarnék lenni, nem is lennék. Pontosan tudja, hogy milyen könnyen és percek alatt tudok távozni helyekről, amik nem kötnek le. Amik nem érdekelnek. Amikkel nem akarok törődni. Ez nem ilyen eset volt.