36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. május 29. 21:40 | Link

P é k l a p á t


Eszem megáll hát nem érti. Legszívesebben egy kád vízbe tolnám a fejét és abban fojtogatnám. Hát hova lett az esze az embernek? Mi ártott meg neki ilyen mértékben? Egyszerűen nem értem.
- Mondjuk úgy az egész - kezeimmel még egy kisebb kör formát is igyekszem prezentálni, aminek köszönhetően a fagyimból egy kisebb adag a földre kerül. Na, de mindegy, mert most nem is ez a lényeg. Tekintetem szépen lassan felvezetem az ő szemeibe és a lehető legkomolyabb arcomat próbálom felvenni.- De az a csaj még nálam is furább - a választásnál bárki jobb lenne. Hát nyilván nem azon vagyok fennakadva, hogy összeköltözött valakivel. A Bolverk gyereket is kezdtem már megszokni... Az zavar, hogy ki az, aki ott van és le kell szögezni, hogy nem féltékeny​ vagyok. Dühös és mérges, na meg egy kis csalódás is kavarog bennem.
- Hát igazán bemutathattad volna korábban is, hogy ilyen könnyen vissza lehet vele élni - változtatott volna ez bármin? Egyértelműen nem. Maximum kinyírtuk volna egymást, az pedig lássuk be a világnak sem lett volna olyan jó. Üresebb lenne nélkülünk.
- Ahh. Akkor szerencséd volt - azért megnézném, hogy hogyan bírja ki a dolgot. Nem tudom elképzelni azt, hogy Ward Weaver ilyenre képes, ez olyan fura és szokatlan, még emésztenem kell.
- Hát, nem tudom mit tudsz - tényleg nem. Egy kissé képzavarban vagyok mostanában, gyakorlatilag örülök, ha tudom hogy lány vagy fiú vagyok. - Elhagytam a kastélyt, a faluban élek, bár ez elég túlzás. Ingázom Pécs és Bagolyfalva között - küldök neki egy ártatlan mosolyt. - Amúgy most tanulsz még vagy inkább felhagytál vele? - tudom, hogy az itteni képzés után még tovább kell okoskodni, de annyira elkerültük mostanában egymást, hogy bizony még ezt sem tudom. Tök ciki.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna, 2017. május 30. 14:02
Hozzászólásai ebben a témában

Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2017. június 6. 04:44 | Link



A centrikus kört formáló mozdulat közepette a fagyi egy része a földön kötött ki, egy hatalmas, lotyogós toccsanással, ami vagy fagyi, vagy valami nagyon borzalmas egyéb dolog lehet csak. Belső szervek. Fúj. Tipikusan a Hajna arcot kaptam, amikor valamit komolyan próbál előadni és közölte, hogy hát igen, Sonja még nála is furább. Ezen nem is akartam összeveszni vele, tény volt, hogy voltak dolgai.
- Jó, ebben nem fogok vitatkozni veled, tényleg vannak fura dolgai - grimaszoltam, még csak meg sem próbálva azt hazudni, hogy ő egy normális, átlag csaj. Vonzottam a csodabogarakat, hiszen Bolverkkel is egészen jól elvoltam, hogy régebbi ismerősöket már csak meg se említsek.
- Nem tudtam, hogy érdekel - vontam vállat értetlen fejjel, mintha nem lenne teljesen egyértelmű, hogy amúgy nem szoktam villogni vele. Másfelől meg Helena előtt ez nem is volt divat, utána sikerült csak meghülyülni.
Végül inkább rá igyekeztem terelni a szót, mire közölte, nem tudja, mit tudok. Őszintén? Leginkább semmit nem tudtam, nem követtem az életet a tanoda falai közt, mióta eljöttem onnan. Részletkérdéssé vált, hogy mi folyik ott, már nem volt hatással az életemre.
- Nem apróztad el a dolgot. Öömmmm... aurorképzésen veszek részt, mint fegyverszakértő. Mármint, hogy azon a képzésen tanulok, elég szórakoztató. Mondhatjuk, hogy tanulok. - AZért a hangomon és az arcomon is látszott, hogy fenntartásokkal kezelem az ügyet, de nem akartam ebbe most jobban belemenni. Úgyis meg fogom kapni tőle, hogy stréber vagyok, hát inkább a fagyimba nyaltam.
- És te? Valami új "tanulmány?"
Hozzászólásai ebben a témában

Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. június 6. 18:33 | Link


Ahh ne vitázzunk ezen, így van, okos vagy Ward, én ezt mindig is tudtam rólad, csak nem kívántam annyiszor az orrodra kötni. Na nem mintha kicsapnám a hisztit azért, ha azt mondja nincsen igazam, mert tudom, hogy az van. A csaj fura, én is az vagyok, de még a mellettem haladót is bizony joggal illethetném ezzel a jelzővel. A kastélyba járók körülbelül kilencven százaléka fura, defektes és minden egyéb, ez vitathatatlan.
- Azért majd, ha esküvő lesz, ugye meghívsz? – angyali mosolyom kíséretében pislogok fel rá, s bár az lenne az ésszerű, hogy itt meg is állítom ezt a témát, azért én még egy kicsikét szeretném fokozni. Csak a saját magam szórakoztatása végett. – Sőőőőőt, kérlek had legyek az első Warja ivadék keresztanyukája – Warja, mennyire rosszul hangzik ez, hát ennél még a Hard is jobb volt, na, pedig az is eléggé szarul csengett, legalábbis az én füleimnek biztosan. Persze nem gondolom komolyan ezt az egészet, sőt kifejezetten kiráz a hideg a dologtól, de egyszerűen képtelen vagyok megállni, hogy ezzel viccelődjek.
– Persze, hogy nem tudtad – az égre emelem a tekintetemet. Esély sem volt rá, hogy megtudja hiszen, amikor véletlenül a normálishoz közelítően kezdtem el viselkedni, már azt mondta rám, hogy fura vagyok.   – Na mindegy – lenyomom magamba az utolsó darabokat a fagyimból. Ez olyan dolog, amit hiába kezdenénk el feszegetni, nem jutnánk vele semmire se, mert már régen volt. Amúgy sem lennénk képesek dűlőre jutni, meg már teljesen lényegtelen is a dolog.
- Atyaég, miért pont ilyen alibi szakot választottál? – jó, ha könnyen tudod venni az akadályt, de ha már iskolába jársz, akkor nem éppen az lenne a lényeg, hogy valami újjal ismerkedj meg? Vagy csak én gondolom így?
– Hááát, Pécsen fekete mágia kutatást tanulok, a kastélyban meg aurornak képeznek, vagy mi a szösz – bár nem hiszem, hogy ez új lenne. Az egyetemi szak szokott mindenkit meglepni, a másikat sokkal evidensebbnek gondolják. Teljesen meg tudom érteni, hogy miért.
– Ja és meghalt a bátyám is. Valami gyerek rájuk robbantott egy házat – könnyebben megy olyannak elmondani, akinek van fogalma arról, hogy ez milyen lehet. Azt hiszem, másnak még nem is mondtam el, mert féltem attól, hogy ki hogyan fog erre reagálni. Nem kell nekem a sajnálkozás, meg  sírás, azon már túl vagyok.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna, 2017. június 13. 17:05
Hozzászólásai ebben a témában

Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2017. június 15. 20:07 | Link



Voltak viccek, amiket nagyon tudtam értékelni, mert bár nem vagyok egy humorherold, azért mégiscsak oké voltam ebből a szempontból. Na, de az, hogy én, meg Sonja és esküvő? Ez már inkább a sírás felé terelt, mint hogy röhögést váltson ki belőlem. Szomorú, de megesik.
- Mindenképpen akarom a Warja kölyköket. Magam sem bírom néha elviseli, Sonjáról nem is beszélve, szóval a gyerek ügybe már bele se merek gondolni!- kis híja volt csak, hogy a kezemben pihenő tölcsér roppanjon, de helyette inkább a saját csuklóm kezdtem szorongatni a másik kezemmel. Az emberi szervezet úgyis blokkolja magát, ha éppen önkárosító tevékenységbe kezdene. Teljesen korrekt, nem?
A régi dolgokat nem akartam már felhánytorgatni, túlságosan is tétnélküliek voltak, nem volt rájuk szükség, akkor meg felesleges is szót fecsérelni rá, nem? Dehogynem... Tehát ezt csak hagytam elúszni a levegőben és benyomtam a maradék fagyim, a tölcsért pedig kidobtam az első utamba kerülő kukába.
- Azért választottam alibi szakot, mert ez érdekel, van még mit tanulnom, és azért nem ártana, ha lenne papírom is róla. Mert ugye az kell ahhoz, hogy elhelyezkedhess vele, tudod... - forgattam a szememet. Persze, tanulhattam volna valami teljesen újat is, de engem még mindig ez érdekelt, ezzel akartam foglalkozni, akkor meg nem értem, hogy minek tanulnék mást. Esetleg majd utána, amolyan félgőzzel.
Az auror dolog viszont valami olyasmi volt, amit nem vártam volna. Mármint persze, én is azt tanultam, de hogy Hajna is? Csak pislogtam magam elé meglepetten, próbálva kirakni a képet. Totális sikertelenség.
- Aurornak? Érdekes... - jegyeztem meg, aztán már jött is a következő átlagos kijelentésével, miszerint meghalt a bátyja. Ismét igyekeztem bootholni az infót. Nehéz volt, mert nem tudtam hozzá érzelmet társítani.
- Öm... hát ez... szomorú, asszem. De úgy látom jól viseled - inkább a tényekre támaszkodtam, azt pedig, hogy részvétem, mutatóba sem nyögtem ki.  Nem fogok hazudni neki, nem érzek ilyesmit. Nem azért, mert nem akarok, egyszerűen csak nem megy. Nyomokban ismertem az érzést, de a nemlétező empátiám nem tette lehetővé, hogy ezt most felélesszem és kimutassam.
Hozzászólásai ebben a témában

Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. június 16. 18:35 | Link



Nézem az arcát, igyekszem minden apró rezzenést elcsípni, s meglepődve tapasztalom, hogy elvárasaimmal ellentétben, teljesen mást látok rajta. Egyszerre örülök és értetlenkedek. Annyi kérdésem lenne még ezzel kapcsolatban, hogy szerintem napokig tartana mire véget ér a téma. De az igazság az, hogy annyira nem kívánom, hogy mindkettőnk érdekében inkább hagyom ezt a dolgot. Nem szeretném, ha valamelyikük vére folyni kezdene, sokkal jobb a békesség.
Az iskola téma nem éppen a kedvenceim közé tartozik, de most jókor jön. Talán ez lesz a mentőöv számunkra, mert valahogy úgy érzem, hogy a viccelődésem nem úgy ért célt, mint ahogy elterveztem. Bár ma nagyon mellé lövök mindennel, mert ez a sztori sem így sül el, ahogy én azt elterveztem. Ciki.
- Jó, hát tudom, hogy ez érdekel. Csak na - egy pillanatra lesütöm a szemeimet, mert úgy érzem, mintha egy kis kölyök lennék, aki éppen rossz témába ütötte bele az orrát. - Azt hittem, már mindent tudsz róluk - egyszerű ez az ok. Tényleg csak azért mertem alibi szaknak nevezni. Tudom én, hogy az emberek mennyire képesek érdeklődni a fegyverek után. Éltem már olyannal, akinek ez volt a mániája és ő gyakorlatilag nem is tudott másról beszélni. Na az nagyon szörnyű volt. Ward ehhez képest ezerszer jobb eset, szerencsére. - Még fegyver kereskedőnek is el tudlak képzelni - bár a terepen jobban. De komolyan látom magam előtt, hogy titkos és illegális találkozókon vesz részt, mint a filmekben.
- Miért olyan érdekes? - tényleg érdekel. Nekem ez egyértelmű út volt, annak ellenére, hogy mennyi hülyeséget műveltem. Ha már varázslóiskolába jártam, akkor úgy gondoltam ez lesz a legèlhetőbb út, bár néha már nagyon kételkedem. - Azt hittem a másik meglepőbb lesz - megeresztek egy mosolyt. Úgy tűnik, ami számomra érdekes döntés, az másnak nem annyira. Bár nem tudom, hogy ő milyennek látott és ismert meg, nem is vágyom a dologra. Jobb ez is így.
-Ja, hát már nem akarok senkit se megölni, de.. - elhúzom a számat és lassan magamban elszámolok tízig, mielőtt folytatnám. - Szóval, aki hozta a hírt, annak egyből neki ugrottam... Négy hónappal később tudtam meg, holott ő volt az egyetlen élő és normálisnak nevezhető rokonom.. - keservesen sóhajtok. Ez a téma soha nem lesz az erősségem és azt hiszem a kelleténél többet is csacsogok róla neki. Értékelem, hogy nem kérdezősködik, mondjuk ebben amúgy is biztos voltam. Imádom ezért, szívesen közölném is vele, de félek, hogy kirohanna a világból a dologtól. Pedig semmi félreérthető dolog nincsen mögötte. Sok mindenkit képes vagyok apró dolgok miatt a szívembe fogadni, még akkor is, ha ez nem látszik rajtam.
- Tudod mit szeretnék egyszer veled mindenképpen? - sejtelmesen vigyorogva pislogok felé. Már régóta tartozik nekem ezzel, s elhatároztam, hogy mindenképpen be fogom hajtani rajta a dolgot. Mert hát az ígéret az állítás szép szó..
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna, 2017. június 16. 18:36
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér