37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Damien Alexander Holloway
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 20
Írta: 2015. október 9. 22:58 | Link

Lilla

Nem igazán tudom hogyan keveredtem le. Még meg kell szokjam, hogy furcsa helyek is vannak a suliban. Bementem valami alagútba amit mondtak, hogy van és a faluban kötöttem ki. Király, le akartam én ide jönni, de azért nem pont így terveztem el elsőnek. Most meg itt vagyok a téren, amit nemrég láttam és nincs kedvem visszabattyogni a suliba. Körbenéztem hátha látok valakit aki útba igazít, de a szegényes magyar tudásommal nem akartam villogni, szóval inkább csendben ácsorogtam és néztem a galambokat. Ahogy kevesebben lettünk itt, megláttam egy dobozt, ami ott árválkodott, szóval oda vettem az irányt és belenéztem. Nem volt lezárva a doboz, így nemsokára megláthattam a tartalmát. Volt benne két macskakölyök, de az anyamacska sehol. Alap esetben nem rajongtam az állatokért és nem is volt soha, szóval tanácstalanul álltam a helyzethez. Úgy voltam vele, hogy talán a két állatnak itt van az anyja is és éppen mondjuk... kóborol, vagy ételt próbál szerezni nekik. Sokan elsétáltak mellettem, mit sem törődve azzal mit csinálok, szóval nem zargattam őket. Úgy döntöttem megteszek annyit az állatokért, hogy nekik adom a pulcsim, szóval  azt lekapva alájuk tettem. Nem sajnáltam, na meg miért ne. Attól még, hogy emberekkel nem vagyok túlzottan barátságos, ők nem tehetnek róla. Körbenéztem hátha van valaki akit leszólíthatok, hogy van-e itt valami hely ahol leadhatom őket, de mindenki rohant, mintha csak ebből állna az életük. Ismerős volt, nem egy nagyvárosban tapasztaltam ezt már kölyökként is, szóval inkább vártam és ha visszajön a két kölyökmacska anyja, akkor megpróbálkozom azzal, hogy megkeresem én magam. Attól még, hogy ez nem átlagos muglifalu biztosan van benne valamiféle állatorvos. Ők meg ilyenkor tudják mit lehet tenni..
Hozzászólásai ebben a témában

Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. október 25. 17:05 | Link

Damien


Nyááh, tudtam én, hogy ma mindenképp útba kell ejtenem a Cukorvarázst! Sehol nem csinálnak ehhez fogható béka-mignont, így az egyik tenyérkémben szorongatott zacskóban 4 breki pislogott rám, mellettük egy másik, kisebb csomagban drazsék, pillecukrok, 2 házikrémes, némi linzer és az ég tudja még, mennyi édesség. Ma este kiülős esti pikniket tartunk Arnolddal, és ki más hozná az ételt hozzá, mint jómagam. Természetesen azzal az eshetőséggel is számoltam, hogy nem lesz kedve az édeshez, tehát egy másik nejlonban krumplis, káposztás, sajtos, túrós pogácsák sorakoztak.
Szürke hétköznapok. Még az ég is egészen be van borulva, mintha még ő is szomorú lenne, amiért javában az októbert tapossuk. Nők, férfiak, asszonyok és urak, feketés ruhákban, keménykalapokban, hideg, semmitmondó színekben tündökölve. Kicsit elkomorodva megálltam, s végigmértem magam: vászoncipő, aminek a jobb részén Victor, a bal részén pedig Emily néznek egymás felé (tudjátok, a két főszereplő a Halott menyasszonyból, amit Tim Burton rendezett), fekete, szűkített nadrág, fehér top, és.. piros poncsó. A fal mellé húzódtam, hisz majdnem elütött a délutáni, munkából hazafelé igyekvő tömeg és egy darabig csak néztem őket. Lesunyt szemek, zéró szemkontaktus. Mint a jól betanított gépek.
Hirtelen valaki felvette velem a szemkontaktust. Annyira hirtelenül ért, hogy meg se próbáltam elrántani a tekintetem a fiúéról. Magas (bár nekem majdnem minden hímnemű egyed colos), jó kiállású srác, talán a húszas éveiben, mély, sokatmondó szemekkel. Pulóver nélkül. Nem is tudom, mi volt az, ami miatt odaügettem hozzá. Talán a szomorú, csalódott kifejezés, ami az arcán ült? Vagy mert ő nem csak egy újabb masinának tűnt a tömegben? Tán mind a kettő. Pulóver nélkül ácsorgott egy doboz mellett. Amint odaértem, szólásra nyitottam a számat, noha magam sem tudtam, mégis mit mondhatnék, ám még mielőtt összevartyogtam volna valamit, a dobozba pillantottam. Két kicsi cica nyávogott alig hallhatóan. Nem is volt kérdés: leguggoltam hozzájuk és alaposan megvakargattam a fülük tövét, megsimogattam őket, még beszéltem is hozzájuk, s miután ezzel végeztem (úgy 1 perc alatt), felegyenesedtem, kihúztam magam és a fiú felé fordultam mosolyogva. Jócskán felfelé kellett rá néznem, hisz ő is, mint szinte minden képviselője ezen nemnek, laza 20 centivel minimum magasabb volt nálam.
- A tieidek? – húha, vajon melyik típust szeretheti? Sós, vagy édes? A kinézetéből ítélve talpraesett és magabiztos, tehát csak az egyiket ajánlom fel neki. Előfordulhat, hogy ha mindkettővel megkínálom, akkor egyikből se kér, de ha meg mégis sósat akar az édes helyett, akkor az meg mi kínos már.. – Kérsz? - mindkét zacskó száját kinyitottam és felé nyújtottam. Sose lehet tudni, és neki mindkettőből szívesen adnék. Sőt, még mignont is!
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér