36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. október 11. 15:11 | Link

Vadász Csenger Richárd
Ruha

Kellemes őszi este a mai. A szél enyhén emelgeti a szoknyám szélét, ahogy haladok a szökőkút felé. A késői óra ellenére kényelmes tempóban haladok visszafelé. A délután folyamán elintéztem néhány dolgot, úgyhogy most ráérek. A tér félhomályában nem látni senkit, aminek örülök, az étterem után jól esik a csönd. Egyelőre nem akarok haza menni, úgyhogy az egyik pad előtt megállok, és miután megbizonyosodtam róla, hogy nem vizes, leülök.
A lassan megjelenő csillagokat figyelve veszek egy mély levegőt és a gondolataimba merülök.
Léptek zaja zökkent ki ebből, oldalra fordítom a fejem és meglátok az utcán közeledni néhány alakot. Belenyúlok a táskámba és kiveszem a nemrég vásárolt MP4-em. Berakom a fülembe a fülest, de nem kapcsolom be. Csak úgy teszek mintha, hogy így elkerüljem a zavaró embereket.
Körülpillantok a téren, aztán enyhén hátra dőlök és az eget nézve újra a gondolataimba mélyedek. A közelemben kopogó léptekkel nem törődöm.
Utoljára módosította:Bloody Mary, 2015. november 7. 18:47
Hozzászólásai ebben a témában

Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2015. október 12. 23:34 | Link

Állia kisasszony

Lusta sétára invitált az est. Halkan dúdolt és hívogatott, én pedig képtelen voltam ellenállni neki.
Lassan lépkedem, ismét abban a faluban járok, melyben a varázslók élnek. Mostanság gyakran járok erre, no nem azért mert olyan jól esik, csak ez van a legközelebb a tóhoz. Minden más túl távoli ahhoz, hogy elkutyagoljak oda, emberek pedig itt is vannak.
Már lassan kezdem ismerni az utcákat. Lassan a táj is beleivódik fejembe, lassan minden olyan megszokottá fog válni, mintha régóta élnék már erre.
Ajkaim között egy cigarettacsikk egyensúlyozik, lépéseimnél meg-megremeg, néha majdhogynem ki is fordul, de végül minduntalan továbbmarad.
Füst száll fel és illan el a csillagok felé. Az egyik utca térré bővül előttem, közepén hatalmas szökőkút díszeleg.
Habár kései az óra, még mindig lézeng pár ember erre. Néhányan már készülődnek az indulásra, de vannak akik csak most érkeztek.
Három férfi az egyik sarokban gyülekezik, ádáz árnyékük gonosz táncot jár a közeli falakon. Figyelmüket egy a szemközti padon ücsörgő magányos hölgy köti le, aki békésen hallgatja a fülébe suttogó dallamokat.
Megfeszülök amikor a csapat elindul, egyenesen áldozatuk felé, szemükben azzal a csillogással, melyet régóta ismerek az este virágzó városoknak köszönhetően. Olyanok mint a vadállatok, melyek prédájuk felé masíroznak.
Gyorsan eltaposom a csikket és magam is a lány felé tartok. Nem szívesen lennék semminek sem a tanúja, helyette inkább segítő kezet szándékozom nyújtani a hölgynek.
Mivel közelebb vagyok mint a banda, így előbb is érek oda, de csak annyival, hogy a két fél közé tudjam préselni magam. Gyanakvó és mogorva tekintetet villantok rájuk, szerencsére magasabb vagyok mindháromnál így képes vagyok föléjük is hajolni a félelemhez szükségesnek vélt hatást kelteni.
- Remélem nem késtem sokat édesem, ha mégis igazán nem állt szándékomban - néztem az idegen lány felé egy szelíd,kedves mosoly kíséretében. Ezzel mindent áthelyeztem az ő kezébe. Innentől rajta áll, hogy elfogadja a segítségem vagy sem. Ha elfogadja valószínűleg belemegy a szerepjátékba, ha nem bolondnak néz és elkerget.
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. október 15. 19:23 | Link

Vadász Csenger Richárd

A léptek zaja abbamarad nem túl messze tőlem. Enyhe érdeklődéssel pillantok arra, amerről a kopogást hallottam. Három pasi gyanúsan méreget. Visszafordítom a tekintetem az ég felé és magamban vágok egy fintort. Már csak ez hiányzott. Az idegenek illuminált állapotban vannak, ahogy láttam.
Szóval nincs esélyem arra, hogy békén hagyjanak. Az egyik kezem a kabátzsebembe csúsztatom és megfogom a pálcám. Nem mintha félnék a három férfitól, de túlerőben vannak, úgyhogy gyorsan ki kell találnom valamit...
Amíg én az esélyeimet latolgatom, elindulnak felém. Megszorítom a zsebemben a pálcám, három az egy ellen, ez érdekes lesz.
Mivel a lehetséges támadóimra fókuszálok, csak akkor veszem észre a másik srácot, amikor közém és a férfiak közé kerül. Enyhe meglepettséggel pillantok rá, de mielőtt bármit tehetnék, hozzám szól egy kedves mosoly kíséretében. A bocsánatkérés hallatán egy pillanatig csak értetlenül nézek, aztán megértem, hogy segíteni szeretne.
Vetek egy gyors pillantást a mögötte állókra. Aztán elengedem a pálcám, ego ide ego oda jobb, ha elfogadom a segítséget.
Elmosolyodom és kiveszem a fülesem a fülemből.
-Szia szívem.
Felállok és kissé mérgesen nézek rá.
-Többször nem várlak meg ilyen hidegben.
A három férfit nagy ívben kerülve elindulok a tér kijárata felé. Néhány lépés után megfordulok és várakozva nézek a "megmentőmre". Szeretnék minél előbb eltűnni a férfiak látómezejéből.
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2015. október 20. 11:05
Hozzászólásai ebben a témában

Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2015. október 17. 22:42 | Link

Állia kisasszony

A férfiak és a lány közé állok. Kihúzom magam, kezeim ökölbe szorulnak, érzem ahogy enyhe undor villan fel szemeim sarkában. Azután minden megváltozik mihelyt megfordulok. Arcom teljesen ellazul, számra mosoly ül ki, lágy és törődő. Egy pillanatig a leányt figyelem, kíváncsian futtatom végig testén szemem, majd megnyalva alsó ajkam megszólalok. Azután csak várok.
Ez olyan mint egy segítséget nyújtó jobb, melyet az alak vagy elfogad, vagy köszöni szépen, de úgy dönt megoldja maga. Hiszem, hogy akárkire is mosolygok éppen szépen, az képes józanul és megfontoltan dönteni, úgy, hogy a legjobbat válassza saját magának. Elég idős már hozzá, habár minden bizonnyal nálam még fiatalabb, de már nem olyan sokkal.
Fürkészem mélybarna szemeit és halvány félmosoly jelenik meg arcomon, mikor kiejti a szívem szót. Még a tekintete is kicsit mintha korholó volna amint a következő késésemmel kapcsolatos dolgokhoz ér. Én pedig képtelen vagyok másra, csak még jobban vigyorogni. Pimaszul és elégedetten.
Azután feláll, és elindul. Először meglepődöm, szemöldököm felszalad ahogy - minden bizonnyal- a hátát méregetem, míg meg nem fordul. Ezután esett csak le. Sétálni akar, és ki vagyok én, hogy ebben megakadályozzam?
Még egy utolsó fennhéjázó tekintet a másik három patkányra, még oda is biccentek nekik, mintha csak most vettem volna észre őket, majd a lány felé kocogok, és azon nyomban odanyújtom felé kezem. Rajta múlik, hogy elfogadja-e vagy sem.
Lassan sétálunk egymás mellett, próbálom felvenni a tempóját, bár számomra kicsit lassú, mégis igazodom és szemem sarkából rásandítok.
- Azt hiszem még nem tudom a neved, kedvesem - az utolsó szó inkább gúnyos mintsem valós jelentéssel bíró. Csak élvezem kimondani. Olyan mintha kötne valahová, vagy valakihez. És természetesen ezzel az egy szóval emlékeztetem arra is a lányt, hogy jön eggyel. Azonban tagadhatatlan,hogy igazi úriember vagyok, így lehet inkább a " napi egy jó cselekedet " dossziémba sorolom ezt az apró incidenst, mint két napot kitöltő jótékonyság.
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. október 23. 14:07 | Link

Vadász Csenger Richárd

Már épp azt fontolgatom, hogy felállok és megpróbálok elsétálni. Hát ha elkerülhetem a problémás szituációt a három férfival. Amikor egy nálam nem sokkal öregebb srác jelenik meg előttem és segítő "kezet" nyújt. Gyorsan végig nézek rajta, aztán a mögötte lévő három férfin. Végül úgy döntök, hogy elfogadom a segítséget. Kedves mosollyal az arcomon válaszolok neki.
Aztán elindulok a térről kifelé. Néhány méter után megállok és megvárom a fiút. Oda sétál hozzám és a kezét nyújtja. Pillanatnyi habozás után megfogom, aztán indulunk tovább.
Csendben haladunk az utca vége felé, aminek örülök. Mivel amint elkanyarodunk az utcán megköszönöm a segítséget és egyedül folytatom a sétát hazáig.
De a srác beszélgetést kezdeményez én pedig jobb ötlet híján belemegyek. Arcomon a megszokott kedves mosollyal, kissé gúnyosan válaszolok.
-A védő angyaloknak tudniuk kéne, hogy kihez küldik őket, drágám.
Tartok egy kis szünetet, közben elengedem a kezét, majd enyhén hálás hangon folytatom.
-Mellesleg köszönöm.
Ennyit a hála kinyilvánításról. Kényelmes tempóban haladók tovább, miközben a választ várom megigazítom a sapkám.
Hozzászólásai ebben a témában

Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2015. október 25. 22:55 | Link

Állia kisasszony

Széles vigyor terül el arcomon, amikor megérzem kezeim között apró, gyenge kezét. Azután csak lassan sétálunk egymás mellett, hagyom, hogy a lány megeméssze mindazt ami vele történt. Elvégre egy teljesen vadidegen fickóval sétál kézen fogva, csakhogy a másik hárommal ne legyen incidense.
Várok egy keveset, míg végül megkérdem nevét. Nem szeretem a csendet, mindig is nyomasztónak és sötétnek véltem a benne rejlő életet.
- Véletlen elvesztettem a védenclapot, csak a képed maradt meg fejemben a gyönyörű arcodról, az alapján kerestelek, édesem- vágom zsebre kezeim és a leányt fürkészem.
Az egy pillanatra megáll, tekintete ellágyul, és megköszöni a dolgot. Eddig fel sem fogtam igazán mivel is járhatott volna, ha akkor nem vagyok ott. Talán ő is csak most kezd el rémképeket látni arról a tőlem hiányoz verzióról, amikor három férfi tisztátalan tekintete bambul vissza rá. De az is lehet, hogy képes lett volna megvédeni magát. Végigmérem, alkata karcsú, kecses és nőies. Nem éppen egy női birkózó mancsát foghattam az imént, azonban avval nem vagyok tisztában varázsereje mekkora is a lánynak, így nem ítélkezem.
- Csak úgy láttam bajban vagy, az ilyesmit minden rendes férfi megtenné egy bajbajutott hölgyért - amit mondok azt aképp is gondolom. Nem hinném, hogy más normális férfiú hagyta volna, hogy néhány kevésbé épelméjű fajtatársa bántsa a lányt a szeme láttára. - Azonban ha meg szeretnéd hálálni, arra is látok módot - teszem hozzá, halvány félmosollyal arcomon. - Mondjuk ha megengednéd, hogy hazakísérjelek. Nem örülnék neki, ha valaki megint megpróbálna bántani téged.
Hozzászólásai ebben a témában
Bloody Mary
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. október 27. 20:11 | Link

Vadász Csenger Richárd

Lassan sétálok a sráccal kézen fogva egy ideig, aztán elkezdünk beszélgetni és elengedem a kezét. Ami utólag talán rossz döntés volt, egy kicsit kezdek fázni az ő keze, pedig kellemes meleg... Magamban vállat vonok mindegy. Összefonom a mellkasom előtt a karom.
A dicsérő szavakra egy mosollyal reagálok, aztán megköszönöm a segítséget. Amíg a választ várom enyhe érdeklődéssel mérem végig a megmentőm.
Nagyon magas és sápad, leginkább egy árnyra emlékeztet. Ezt a kellemes mosolya valamennyire kompenzálja, de ez is inkább tűnik betanultnak mintsem valódinak. Összességében nem tűnne ki a diákok közül, bár majd nem biztos vagyok benne, hogy nem tanuló.
Ezen elgondolkozom, úgyhogy csak akkor emelem a tekintem újra az arcára amikor megszólal. Egy félmosollyal díjazom a lovagias kijelentést. Pont úgy beszél, mint a múlt századi szellemek. A hála kifejezés hallatán enyhén megemelkedik a szemöldököm. Majd amint meghallom mit szeretne még egy kicsit feljebb szökik. Nem igazán értem, hogy egy olyan emberrel aki kb. két perce ismerek mért lennék nagyobb biztonságban, mint egyedül... Ezt néhány pillanatnyi néma értetlenség után vele is közlöm.
-Szóval veled biztonságban lennék angyal?
Teszek egy lépést hátra, hogy jobban a szemébe tudjak nézni. Barátságos tekintete van, olyan ha a tó vizébe néznék. De már sok szép szemű kellemetlen személlyel találkoztam, úgyhogy nem hat meg. Enyhe bizalmatlansággal bámulok vissza rá.
Hozzászólásai ebben a témában

Szent Ricsi
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2015. november 7. 17:23 | Link

Állia kisasszony


  Ami azt illette, nem volt aznapra semmi dolgom. Pontosan úgy, mint az azt megelőző estén, és az azt megelőző, megelőző estén. De miért is lett volna dolgom, ha egyszer nem tartoztam abba a világba. Csak szellemként kísértettem benne, elcsapva az életet.
  Így természetes volt, hogy mikor találtam valamit ami szórakoztatott, csak néhány pillanatra vagy egy-egy percre is, akkor abba próbáltam belekapaszkodni. Próbáltam meghosszabbítani a pillanatokat, csak egy kicsit, hogy több adasson belőle.
A lány meglepődött a kérésemen, de nem is vártam mást. Szemöldöke az égbe szaladt, mókás keretet kölcsönözve az arcának. Féloldalas vigyorra húztam ajkaim és ravaszan csillogó szemekkel vontam vállat a kérdésre.
- Még ha egy egész kíséret is lépne a nyomodba sem lennél teljesen óvva mindentől. Így félek egymagam nem biztosíthatlak róla, hogy képes lennék megvédeni téged. Azonban nyugodtabb lennék, ha tudnám, nem raboltak el abban a pillanatban, hogy hátat fordítottam neked. - milyen őszintén hangoztak el szavaim, mintha tényleg igazak volnának. De voltaképp nem ezért akartam hazakísérni őt. Nem érdekelt olyan nagyon a biztonsága. Talán holnapra már a nevét is elfeledtem volna, ha egyáltalán aznap megkaptam tőle. Leginkább csak önző érdekek vezettek az egészhez. Olyan érdekek, melyek nem akartak egyedül maradni, melyek igényelték az emberi szavakat, még ha azok csak felszínes károgások is voltak vagy hamis enyelgések.
Kezeim összekulcsoltam hátam mögött, és szórakozottan billegtem sarkamon várva a lány engedélyét vagy tiltását.
Hozzászólásai ebben a témában
Bloody Mary
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. november 7. 18:42 | Link

Vadász Csenger Richárd

Miközben az "angyal" válaszát várom egyre jobban fázom, úgyhogy előveszem a pálcám és a jobb tenyerem felé bökök vele.
-Lacarnium Inflamare!
A lángocska megjelenik én pedig elteszem a pálcám és egyik kesztyűbe bujtatott  kezemből a másikba csúsztatom az apró hőforrást. Enyhe elégettség jelenik meg az arcomon miután át melegedet a kezem.
Újra a srácra nézek, aki közben egy félmosoly kíséretében elkezdet beszélni.
A drámai kijelentés hallatán elkezdek nevetni. Nekem aztán nem kell kíséret, ha nálam van a pálcám könnyen megvédem magam.
A bal kezemben tartva a tüzecskét válaszolok.
-Ha ismernél tudnád, hogy nincs szükségem ilyesmire.
Átcsúsztatom a másik kezembe a lángot.
-Viszont az érdekelne, hogy mi vagy.
Elindulok az utcám irányába, háttal a fiúnak befejezem a gondolat menetem.
-Úgyhogy ha elmond elkísérhetsz.
Ez szerintem méltányos üzlet, ő is meg kapja amit akar és én is.  
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2015. november 23. 17:53
Hozzászólásai ebben a témában

Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2015. november 25. 20:17 | Link

Állia kisasszony

Ha az ember egy átlagosnak tűnő lány mellett sétálgat, akit pár perce mentett meg, képes elfeledni, hogy a mellette haladó illető valójában egy boszorkány, és akármelyik pillanatban könnyedén fenéken billentheti, egy egyszerű pálcavarázslattal. Még szerencse, hogy a lány a tűzcsiholásával emlékeztetett rá engem.
Ám nem foglalkoztam az apró kezek között táncoló lánggal, nem álmélkodtam, és nem is akartam közelebbről szemügyre venni, a varázslat nyújtotta parányi hőforrást. Úgy tettem, mintha átlagos dologról lett volna szó, egy kicsiny mozdulatról, mely minden porcikájában természetes volt. Talán itt tényleg annak is számított mindez. Csak azoknak volt feltűnő jelenség, akik nem birtokoltak semmiféle ketyeremütyürt, amivel aztán bármire képesek lehetnek.
- Elnézésedet kérem, néha igazán elfeledem mire is képesek a boszorkányok - somolyogtam, miközben felé pillantottam lesve. Azután meghallottam a következő mondatát, és egy teljes pillanatig meglepetten kerekedett el a tekintetem, majd újra nyugalmat erőltettem magamra, és laza mosolyt. Nem gondoltam volna, hogy ennyire feltűnő a másságom. Ugyan úgy néztem ki, mint ők, ugyan úgy jártam, beszéltem, mutogattam, egy ütemre vettem velük a levegőt...és mindez mégsem volt elég?
- Varázsló vagyok természetesen, mi más lennék? - szívem vadul dobogott, utált hazudni, de testem többi része kedélyesen játszotta szerepét, és meg sem rezzent, nem árulkodott a csúnyán elferdített kijelentésemről. Mégis miért árulnám el, hogy egy sellő vagyok? Hogy aztán megbámuljon mint valami cirkuszi látványosságot? Mint egy kétfejű férfit vagy szakállas hölgyet? Ezekből- bármennyire is kecsegtető - köszönöm, de nem kérek. Jobb ha a szárazföldön rejtve marad kilétem, még ha varázslókról is van szó, akik elvileg tisztában kellett, hogy legyenek létezésünkről.
- Elmondtam, ez azt jelenti, hogy most elkísérhetlek? - pimaszul ajkamba haraptam és zsebre vágtam kezeim a lányt követve.
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. november 25. 21:01 | Link

Vadász Csenger Richárd

Az apró lánggal játszva figyelem a srácot. Teljesen átlagosnak tűnik, de valamiért mégis kilóg. Engem pedig egyre jobban érdekel az, hogy mi zavar benne. Az kis hőforrásomon nem lepődik meg, de mért is lepődne meg? Ez egy nagyon egyszerű dolog... Úgy látszik csak megviselte az idegeim az előbbi eset.
Felhagyok egyelőre a merengéssel és vissza mosolygok a fiúra. Közben pedig mérlegelem az ajánlatát. Kellemes társaság, de valami még mindig zavar benne...
Végül egy ajánlat kíséretében belemegyek abba, hogy haza kísérjen. Erre meglepő módon elkerekedik egy pillanatra a szeme, utána mintha mi sem történt volna újra mosolyog. Komoly arccal nézek rá néhány másodpercig, aztán megfordulok és tovább sétálok. Ezután válaszol a kérdésemre. Megállok háttal neki és elgondolkozva válaszolok.
-Félvámpír, félvéla, negyedvéla, vérfarkas, esetleg sellő.
Vissza fordulok az "angyalhoz". Most már egyel talán nem mosolygok. Az a kicsi megdöbbenés túlságosan zavar. Ha nem az éjszaka közepén mentett volna meg, majd akarna haza kísérni valószínűleg átsiklok felette, de a mostani körülmények mellett nem tudok.
A következő kérdését halva meg áll a jobb kezemben az apró láng, a másikkal pedig a zsebembe nyúlok. Közben rá mosolygok a srácra.
-Remélem nincs harag.
Aztán eltűnik a vigyorom és rá is bökök.
-Everte Static!
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2015. december 8. 21:09
Hozzászólásai ebben a témában

Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2015. november 27. 23:22 | Link

Állia kisasszony

Értetlen dolgokról hadovált, először vámpírnak mondott, azután áttért a vérfarkasra, végül rátapintott igazi valómra, de az a többi mellett teljesen eltörpült. Talán ha még egy keveset vártam volna a végére az összes varázslényt elsorolta volna itt nekem, de ahelyett, hogy mindezt megvártam volna, inkább megnyugtattam arról, hogy varázsló vagyok. Még a házat is tudtam, azóta fejemben égett a Levita neve, mióta Gwennél jártam. Talán életem végére sem fog kifutni onnan. De amaz nem kérdezett többet. Nem kérdezte, hogy hányadikos vagyok, melyik házba járok, milyen a vérem és a származásom. Mivel hallgatott, hamar magam vettem kezembe a gyeplőt és kérdeztem rá. Ám nemleges válaszra nem igazán számítottam, lábaim már maguktól is elindultak felé, lassan, de lépkedtek, minden egyes lépés hangos visszhanggal töltötte el az amúgy kihalt, sötétségbe öltöztetett utcát.
A lány végre megfordult, bár nem mosolygott már olyan szépen mint azelőtt. A fény pedig hirtelen kialudt kezei közepette, de ennek néhány pillanatig nem is tulajdonítottam nagy problémát, arra gondoltam túl gyenge ahhoz, hogy egyszerre több dologra is koncentráljon. Vagy arról faggat, hogy ki vagyok, vagy melengeti tenyereiben a tűzgyermeket.
Végre ismét kaptam tőle egy mosolyt, azonban az nem olyan volt mint az előbbiek. Megtorpantam és meglepetten szökött fel szemöldököm, először alig, majd a következő mondatot hallva annál magasabbra. Fel sem fogtam, a varázsigék szavai csak késleltetve jutottak el hozzám, és akkor már a fényeket is láttam.
Talán annyi időm még maradt, hogy jobb kezem arcom elé tartsam, aztán valami láthatatlan dolog a magasba emelt és megpörgetve a levegőben, az aszfalthoz vágott. Felnyögtem és ajkaim összeszorítottam a fájdalomtól. Emberi testem nem volt olyan strapabíró, a varázslat képtelen volt erősre generálni egy légből kapott bábút. Semmi sem volt képes tökéletesen lemásolni a természetet, még a legerősebb mágia is csak egy gyengébb utánzata volt annak.
- Mi a... - egy cifra káromkodás, majd döbbenten néztem fel a lányra és hitetlenkedve. Feleslegesnek tartottam az erőszakot, nevetségesen feleslegesnek. - egy határozottabb nem is megtette volna. - jelentettem ki, gyermeki sértődöttséggel hangomban. Fájt mindenem, és mikor lábra álltam, ez még intenzívebbé és tűrhetetlenebbé vált.
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. december 27. 19:33 | Link

Vadász Csenger Richárd

A kérdésére átgondolt választ adok, felsorolom az összes lehetőséget. A rövid reakciója pedig felkelti az érdeklődésem. Nincs több a témát feszegető kérdésem. Egy ideig csak csöndben gondolkozom, közben ő elkezd felém sétálni. Ez egy pillanatra meglep, aztán megfordulok és jól nevelt emberhez illően előre bocsánatot kérek. Ezután pedig támadok, egyelőre nem túl erős varázslattal. Nincs okom komoly sérülést okozni neki, csak a reakciója érdekel.
Lehet, hogy túl gyorsan cselekedtem. De szerintem jól tettem.
Meglepően könnyen emelkedik a levegő, majd vágódik az aszfaltnak. Meg sem próbál védekezni, csak az arca elé emeli a kezét. Halvány értetlenség jelenik az arcomon. Erre kicsit sem számítottam. Ezt persze pillanatok alatt eltűnik és újra póker arccal nézek a srácra. A színes káromkodás után feltápászkodik lassan. Ezután pedig gyerekes sértődöttséggel reagál. Enyhén megemelkedik a szemöldököm. Pár pillanat múlva, pedig már kedvesen mosolygok.
-Feleslegesen nyavalyogsz nem bántottalak.
Teszek egy lépést felé és összefonom a karom a mellkasom előtt.
-De az érdekelne, hogy mért nem védekeztél?
Azt nem tudnám megmondani milyen fajhoz tartozik. Viszont az biztos, hogy nem varázsló. Ezzel pedig a kis meséjét máris tönkre tettem.
Már csak az a kérdés, most mit talál ki? Még mindig barátságos mosollyal folytatom.
-A legtöbb varázsló ezt könnyedén kivédte volna vagy azonnal vissza támadott volna. Te viszont csak repültél, mint egy rongybaba. Majd káromkodva felálltál.
Teszek még egy lépést, így már csak két-három lépés választ el tőle. Nem félek tőle, bár nem biztos, hogy ezt jól teszem. Az esetleges veszéllyel nem törődve lágyan folytatom.
-Javíts ki, ha tévednék, de kicsit sem tűnik igaznak a varázsló mivoltod.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér