Marci
Öltözet

A nagy melegre való tekintettel most egy fagylaltot nyalogatva üldögél Eszterünk a Boglyas tér egyik árnyékos padján. Szeret a szabadban lenni. Na jó, igazából annyira nem. Kivéve otthon a házuk kertjében. Ott tudja jól, hogy mindenféle mugli hatástól elzárva lehet. Arany élet egy aranyvérűnek. Hah, micsoda szófordulat.
Na, viccet félretéve a téren ücsörögve lapozgatja a Havi igéző aktuális számát. Szeret tisztában lenni korosztálya legidőszerűbb híreivel, pletykáival. Nem egy pletykafészek fajta Eszti, tininek se volt az. De tagadhatatlan tény, hogy egy jó politikus varázsló tisztában van a környezetével. Eszter pedig politikai pályára készül. Ezért is volt ma nap közben a minisztériumban. Ugyanis jelenleg itt gyakornokoskodik. Munka után pedig édes a pihenés. Ebben a melegben egy finom fagyival még inkább. Haza még úgysincs kedve mennie, úgyis egyedül lenne otthon, és hát két testvérrel, és eddig bentlakásos léttel kicsit fura és idegen neki a magány, ha hazaér. Nem mintha nem tetszene neki, hogy nem lógnak mugli dolgok a csillárról és nem kell attól rettegnie, hogy valami tisztátalan vérű nyúl hozzá a cuccaihoz. Ez a része kifejezetten tetszik neki. Nyugalommal tölti el. Bár egyébként sem egy idegeskedő fajta, bár vannak dolgok, amikkel kifejezetten hamar fel lehet paprikázni. Például az öccsével, akire most gondolni se akar.
 - Milyen érdekes... - Motyog magában a híreket olvasva. Már természetesen bele is került az újságba, hogy a francia méltán híres aranyvérű család reménysége magyarországi iskolában folytatja tanulmányait. Ez az újság minden lehetséges hírt összeszed az országból... Néhány hír persze kacsa szokott lenni. Például itt van ez is: a Némethy család várományos örököse nősülni készül. Máté nősülési szándékairól már hallottam volna. Voltam én is aralistás, ha jól hallottam hírét. Mágus körökben semmi sem marad sajnos sokáig titokban...

Marci
Öltözet

A nagy melegre való tekintettel most egy fagylaltot nyalogatva üldögél Eszterünk a Boglyas tér egyik árnyékos padján. Szeret a szabadban lenni. Na jó, igazából annyira nem. Kivéve otthon a házuk kertjében. Ott tudja jól, hogy mindenféle mugli hatástól elzárva lehet. Arany élet egy aranyvérűnek. Hah, micsoda szófordulat.
Na, viccet félretéve a téren ücsörögve lapozgatja a Havi igéző aktuális számát. Szeret tisztában lenni korosztálya legidőszerűbb híreivel, pletykáival. Nem egy pletykafészek fajta Eszti, tininek se volt az. De tagadhatatlan tény, hogy egy jó politikus varázsló tisztában van a környezetével. Eszter pedig politikai pályára készül. Ezért is volt ma nap közben a minisztériumban. Ugyanis jelenleg itt gyakornokoskodik. Munka után pedig édes a pihenés. Ebben a melegben egy finom fagyival még inkább. Haza még úgysincs kedve mennie, úgyis egyedül lenne otthon, és hát két testvérrel, és eddig bentlakásos léttel kicsit fura és idegen neki a magány, ha hazaér. Nem mintha nem tetszene neki, hogy nem lógnak mugli dolgok a csillárról és nem kell attól rettegnie, hogy valami tisztátalan vérű nyúl hozzá a cuccaihoz. Ez a része kifejezetten tetszik neki. Nyugalommal tölti el. Bár egyébként sem egy idegeskedő fajta, bár vannak dolgok, amikkel kifejezetten hamar fel lehet paprikázni. Például az öccsével, akire most gondolni se akar.
 - Milyen érdekes... - Motyog magában a híreket olvasva. Már természetesen bele is került az újságba, hogy a francia méltán híres aranyvérű család reménysége magyarországi iskolában folytatja tanulmányait. Ez az újság minden lehetséges hírt összeszed az országból... Néhány hír persze kacsa szokott lenni. Például itt van ez is: a Némethy család várományos örököse nősülni készül. Máté nősülési szándékairól már hallottam volna. Voltam én is aralistás, ha jól hallottam hírét. Mágus körökben semmi sem marad sajnos sokáig titokban...

Neviczky kisasszony


Nagyon jó volt a madagaszkári nyaralás de elégedett vagyok azzal az idővel amit ott töltöttünk és jó itthon végre. Így kicsit könnyebb dolgom van, mert a szigetről nem hoppanálgattam haza Noéval mindig, itt meg nem kell órák alatt pelenkacserére futkosnunk, meg a plüssnyulat keresni valamelyik bokorban mikor sürgős dolgom van.
Szombatra már napok óta be volt ütemezve az ügyeim intézése és egy jutalomsüti elfogyasztása, így édesanyám lemondta nekem a barátnőivel való varázslósakk-napot és szokás szerint boldogan vette ki a kezemből egy szem fiamat indulásom előtt.
A meleg itt valahogy elviselhetetlenebb, mint Madagaszkáron, a már elég hosszúra megnőtt hajamat is kénytelen voltam kontyba fogni. Szívem szerint beugrottam volna a téren álló szökőkútba, aztán félmeztelenül mentem volna tovább, csak hát nem hiszem, hogy bárki kíváncsi lenne habtestemre...
Egyik üzletből a másikba menet pillantottam meg egy ismerős szőke lányt egymagában a padon üldögélve, fagyival a kezében. Néhány másodpercig gondolkodtam rajta, hogy odalépjek-e hozzá és végül az igent választottam, ha már a szigetes bulin egész jól összeismerkedtünk.
Nem valami magabiztosan, de odaléptem elé,  torkomat megköszörülve varázsoltam mosolyt arcomra.
- Eszter, szia! Hát te, hogyhogy csak így magadban? - nem volt erősségem soha a beszélgetés, ezért remélem megbocsátja, ha béna volt a próbálkozás.

Nagyon rossz volt Madagaszkár. Meleg, párás. Itt még ezekkel a borzasztó melegekkel is sokkal-sokkal - évezredek múlva - sokkal jobb itt lenni. Eszternek nem való az a fajta nagyon mediterrán, nagyon egyenlítői övezet. Maximum egy nyaralásnyi időre. Addig szerethető.
A nagy olvasgatás közepette el is gondolkozik itt-ott Eszter az egész madagaszkári "kiruccanáson", mindeközben a fagyi folyamatosan fogy. De a nagy elmerültségből visszarángatja őt egy torokköszörülést követő köszönés a keresztnevével megbolondítva.
 - Oh, khm... Szia Marcell! Hát munka után kicsit olvasgattam mielőtt hazamennék. Jobb itt, mint a lakásban megfőni. A hűtőmágia is kevés ide már. De itt az árnyékban egy kis fagyival máris jobb. - Mosolyog rá a napszemüvegét feltolva a hajába. - Látom te meg vásárlós napot tartasz. Csak így egyedül? Vásárolni pedig társaságban jó. - Pillant rá a szatyrokra, amik a férfi kezében lógnak. Az ilyesfajta dolgok egyből feltűnnek egy nőnek, aki szeret vásárolni. Eszter gazdag, még jó, hogy szeret hobbiból pénzt költeni, hiszen megteheti, hogy egy átlagos fizetést költsön el akár csak egyetlen ruhára. Ezt pedig szereti kiélvezni és mutogatni. Ezzel is jelezve, hogy ő arisztokrata aranyvérű, nem egy koszos mugliszármazék.
 - Csatlakozol esetleg hozzám itt a padon, vagy még sok elintéznivalód van ma? - Nagyon nagy modortalanság lenne nem a társaságába invitálni egy aranyvérűt. Legalább a mágustársdalom krémje tartson már össze, nem igaz?

Nevicky kisasszony


Szimpatikus volt a lány mikor megismerkedtünk és külön jó volt, hogy nem ítélt el, meg hasonlók. Valószínűleg sosem fogok már megváltozni és az önbizalmam sem növekszik, csak próbálkozok és mivel válaszolt, elkönyvelhettem, hogy nem akar elküldeni a jó fenébe.
- Inkább gyorsan szeretem elintézni a dolgaimat. A fiamnak kellett vennem néhány dolgot - mondtam egy vállvonással. - És mit dolgozol? Ne haragudj ha mondtad már... - ha kést szorított volna a torkomhoz sem tudtam volna megmondani, beszéltünk-e már erről, de szerintem nem.
Hunyorogva néztem körbe a téren. Nem csak ő vonult be az árnyékba, sokan tettek még így ezen a szabadabb napon. Figyelmemet egyébként csak rá irányítottam, ha már egyszer így odaléptem egy hölgyhöz, akkor megtisztelem azzal, hogy figyelek rá.
- Nagyon szívesen maradnék, de lassan mennem kell. Anyukám vigyáz Noéra és nem szeretném sokáig feltartani - lemondó sóhaj hagyta el a szám. Szívesen töltöttem volna vele egy kis időt, akár többet is, de nem így.
- Lenne kedved esetleg valamikor összefutni? Nem randi, vagy ilyesmi... - utóbbi mentegető szövegemet elég idiótán sikerült kinyögnöm, szerintem még bele is pirultam valamelyest. Egész életemben csak egy lányt hívtam randira, annak is meglett a végeredménye.

Marci kedves fiú és aranyvérű. Két jó pont. De van egy gyereke. Ez olyan valami, ami él és mozog és visít... Eszter ilyesmivel nem hiszem, hogy meg tudna birkózni. Őszintén szólva én megkérdőjelezem azt, hogy neki lesz majd valaha is gyereke. Már csak azért is, mert az 9 hónap tömény szívás, aztán meg 18 év tömény szenvedés még pluszban. Nem éppen egy Eszternek való survivor show ez. Persze a vérvonalat fenn kell tartani, a nemességnek élnie, szaporodnia kell, szóval hát már csak puszta kötelességből is egyszer biztosan lesz majd ő anyuka. Egyszer... soká...
 - Értem. - Most minderre mást nem is tudna kinyögni. Igazából tudta ő, hogy a férfijúnak van fia, de annyira nem foglalkozott vele, de most, hogy ez meg is lett említve már jobban odafigyel erre a cseppet sem mellékes "tulajdonságra". Ha őszinték akarunk lenni, először Eszter kinevette Marcit úgy, ahogy van. Persze nem szemtől szembe, hanem csak amikor eljutott hozzá a hír. Micsoda szerencsétlen lúzer az, akit otthagynak egy gyerekkel. De így megismerve azért egész normális. Nem olyan degenerált aranyvérű, mint egyesek. Szerencsére.
 - A Minisztériumban gyakornokoskodom és bejöttem egy kis túlórára is. Ráértem és szeretem építgetni a jövőmet. - Büszkeség azért kihallatszik a hangjából. Büszke arra, hogy a saját lábán is képes építeni a karrierjét. Meg amúgy is ő egy totálisan karrierista nő. Neki ez fontos és az ilyen területen elért sikerek növelik a legjobban az önbizalmát.
 - Megértem. Gondolom nem szeretsz sokáig a fiad nélkül se lenni. - Tényleg csak gondolja, beleérezni nem tud egy ilyen helyzetbe. Nem lelkesedik fel ugyanis attól, ha meglát egy kisgyereket. Sőt, nem is csal mosolyt az arcára egy aranyos kisbaba, néha pont hogy inkább undor jelenik meg az arcán. De, hát vannak ilyen emberek.
 - Egyébként add át üdvözletem édesanyádnak! - Egy bájos mosolyt is megenged az üdvözletküldés mellé. Ezt diktálja az etikett, amely Eszter számára kőbe vésett törvényként funkcionál az élete legnagyobb hányadában. De az etikett nem tér ki igazán a váratlan helyzetekre, mint ami most is következik. Meglepődve néz a fiúra. Nem igazán számított egy ilyesfajta invitálásra. Most erre mégis mit mondjon? Nem egy randevúzgató fajta ő. Persze alkalomadtán elmegy, ha kellemes parti az illető és jót tesz a hírnevének, de a legtöbb szerencsecsomagot lekoptatja valami kellően oldalba szúrós, de mégis nemes szöveggel. Most azonban minden ilyen helyett a nevetés tör ki belőle.
 - Khm... - Próbálja összeszedni magát és kinyögni valami értelmeset is. - Ne haragudj, csak öhm... huh, hát ez váratlanul ért. - Kissé legyezi magát a kezével, hogy sikerüljön normalizálni levegővételeit. - A legtöbb fiú nem nagyon veszi a bátorságot az ilyesmire, és nem számítottam rá. - Jegyi meg mintegy mellékesen, hogy tőle általában félnek ilyen téren a fiúk. Amit persze nagyon jól is tesznek. - Na szóval, egyszer egy nem randi fagyizásra szívesen leszek a társalgási partnered. - Mosollyal még meg is koronázza az invitálás elfogadását.

Nevicky kisasszony

Elismerően bólintottam a lány felé mikor felvilágosított róla, mivel is foglalkozik. Nos...nekem nem lenne hozzá elég agyam, hogy minisztériumi dolgokkal foglalkozzak, mindig is a művészet volt az amiben ki tudtam élni magam, a frusztrációimat és ez megmaradt, most pedig jól érzem magam a művészetekre szakosodva.
- Kemény munka lehet, gratulálok hozzá - bólintásom mellé ennyit mondtam csak rá. Eszterrel egyébként könnyű szót érteni, kellemes társaság. Jó, lehet, hogy naiv vagyok és nem azért beszélget velem mert érdeklem egy kicsit is, csak úgy aranyvérűségből...mindegy, nekem már az számít, hogy hiába a nyílt terep, nem rohant még el, nem küldött el melegebb éghajlatra, sőt. Egyenesen kedvesen viselkedett.
- Hát nem igazán, hozzám nőtt - mosolyodtam el a hülye kifejezésemen. Nem hiszem, hogy bárki képes megérteni a gyermek-szülő kapcsolatot akinek még nem volt ilyenben része.
Az ajánlatomra...hát nem éppen olyan reakciót kaptam, mint amit vártam volna. A világ legkisebb porszemévé zsugorodtam hirtelen önbecsülés szinten mikor az előbb még kedves lány képen nevetett. Meglepetten pislogtam rá, de nagy kő esett le a szívemről amikor elmagyarázta a helyzetet. Mosoly szaladt szám szélére, bólintottam párat.
- Rendben van, akkor...köszönöm. Mármint, hogy elfogadod...na mindegy. Kereslek majd, most viszont már megyek. További szép napot, Eszter! - ezzel pedig a rövid beszélgetésünknek vége is lett, jó kedvvel lépdeltem tovább a következő célállomásomig.