Vasváry Richárd Nándor
Mikor reggel felkeltem és körbenéztem a szobában, elmosolyodva cirógattam meg a pici cicám... pici, a  tíz és fél kilójával.  Még mindig nagyon nehéz, de ettől még előkelőnek érzi magát.  Egy ideig még bámultam a doromboló szőrcsomó arcába, majd a szekrényemen lévő pergamendarabkára pillantottam, leellenőrizve mit kéne ma tennem. Szorgalmik. Valahogy már a gondolattól is émelyegni kezdtem. Két hete vagyok itt, azóta mást nem csinálok, mint szorgalmizok és ez már kezd nagyon az agyamra menni, hogy mást nem láttam a környékből, csak egy csomó pergamenre rótt szöveget. Ki kell mozdulnom, mert ha nem begolyózok, mint Tessi nénikém és  negyven macskám lesz,  meg egy őrült kanárim.A cicára néztem feltéve a költői kérdést: szerinted mit tegyek? Ma is szorgalmizzak? Erre a cica rosszallóan megrázta a fejét és csúnyán nézve dorombolt  rám ingerülten. Még a végén meg fog ölni álmomban, tehát inkább elmegyek valamerre. Bolyonghatnék a kastélyban vagy  megkereshetném Catherinet, kérdezgethetném arról, milyen volt az élete a suli előtt... Vagy akár egyszerűen csak bekuporodhatnék a klubhelyiségbe és depressziózhatnék a rémes gyerekkoromon... Tényleg Lavia, az tényleg remek lenne, emészd magad még tovább, legyél teljesen skizofrén, motyogj magad elé és ölelgesd a macskádat, mintha a férjed lenne.... Meg a jó nagy francokat, azt fogok itt ülni... Nem, ma végre kimozdulok és csinálok valami értelmeset. Lesöpörtem magamról a cicát és gyorsan magamra  kaptam a szokásos ruháimat, majd a fiókomból elővettem egy kevés édességet, meg a cicám hámját és pórázát. Miközben némi selyemcukrot ropogtattam, felcsatoltam Sebastian hámját, amire ő elégedett dorombolással válaszolt.  Gyorsan megfésülködtem, majd  kivágtattam a Levita körletéből. Elég érdekesen nézett rám pár diák, amiért egy pórázon vezetett macskával járom a folyosókat, de végül is, csak ki kellett valahogy mozdulnom. Mikor  a földszinten az ajtó felé néztem, vágyódás fogott el és mivel amúgy is kellett volna már egy új játékot vennem a kiscicámnak, hát Bogolyfalva vettük az utunk.  Végigvágtunk a Fő Utczán, alaposan bevásárolva a Mindenki bestiájában, de sajnos a vásárlás után sem volt még kedvem visszatérni a négy fal közé, a Levita klubhelyiségbe. Másról nem duruzsolnak, csak arról, hogy szorgalmi, szorgalmi, mééég több szorgalmi. Mikor az út végére értünk, egy térhez értünk... Nem volt kicsi, de azért a  londoni parkokhoz képest sehol sem volt. Hiányzott a régi otthonom, kicsit honvágyam is volt, de nem sok mindent tettem. Az időjárás meg szinte maga a szenvedés, a forróság egyszerűen az őrületbe kergetett, ezért  a macskámat felmarkolva leültem az egyik padra és a vizet néztük. Sebastian a vízbe akart menni, ami nagyon fura egy macskától, de mit várok még el? Sóhajtva pillantottam körül. Igazából nem sok ember jött ma ki a házakból, ilyen időben egyszerűen képtelenség még  létezni is... Kivéve, ha Sebastian vagy, mert ő képtelen a fenekén maradni, hát leraktam a földre és hagytam játszani.

Vasváry Richárd Nándor
Mikor reggel felkeltem és körbenéztem a szobában, elmosolyodva cirógattam meg a pici cicám... pici, a  tíz és fél kilójával.  Még mindig nagyon nehéz, de ettől még előkelőnek érzi magát.  Egy ideig még bámultam a doromboló szőrcsomó arcába, majd a szekrényemen lévő pergamendarabkára pillantottam, leellenőrizve mit kéne ma tennem. Szorgalmik. Valahogy már a gondolattól is émelyegni kezdtem. Két hete vagyok itt, azóta mást nem csinálok, mint szorgalmizok és ez már kezd nagyon az agyamra menni, hogy mást nem láttam a környékből, csak egy csomó pergamenre rótt szöveget. Ki kell mozdulnom, mert ha nem begolyózok, mint Tessi nénikém és  negyven macskám lesz,  meg egy őrült kanárim.A cicára néztem feltéve a költői kérdést: szerinted mit tegyek? Ma is szorgalmizzak? Erre a cica rosszallóan megrázta a fejét és csúnyán nézve dorombolt  rám ingerülten. Még a végén meg fog ölni álmomban, tehát inkább elmegyek valamerre. Bolyonghatnék a kastélyban vagy  megkereshetném Catherinet, kérdezgethetném arról, milyen volt az élete a suli előtt... Vagy akár egyszerűen csak bekuporodhatnék a klubhelyiségbe és depressziózhatnék a rémes gyerekkoromon... Tényleg Lavia, az tényleg remek lenne, emészd magad még tovább, legyél teljesen skizofrén, motyogj magad elé és ölelgesd a macskádat, mintha a férjed lenne.... Meg a jó nagy francokat, azt fogok itt ülni... Nem, ma végre kimozdulok és csinálok valami értelmeset. Lesöpörtem magamról a cicát és gyorsan magamra  kaptam a szokásos ruháimat, majd a fiókomból elővettem egy kevés édességet, meg a cicám hámját és pórázát. Miközben némi selyemcukrot ropogtattam, felcsatoltam Sebastian hámját, amire ő elégedett dorombolással válaszolt.  Gyorsan megfésülködtem, majd  kivágtattam a Levita körletéből. Elég érdekesen nézett rám pár diák, amiért egy pórázon vezetett macskával járom a folyosókat, de végül is, csak ki kellett valahogy mozdulnom. Mikor  a földszinten az ajtó felé néztem, vágyódás fogott el és mivel amúgy is kellett volna már egy új játékot vennem a kiscicámnak, hát Bogolyfalva vettük az utunk.  Végigvágtunk a Fő Utczán, alaposan bevásárolva a Mindenki bestiájában, de sajnos a vásárlás után sem volt még kedvem visszatérni a négy fal közé, a Levita klubhelyiségbe. Másról nem duruzsolnak, csak arról, hogy szorgalmi, szorgalmi, mééég több szorgalmi. Mikor az út végére értünk, egy térhez értünk... Nem volt kicsi, de azért a  londoni parkokhoz képest sehol sem volt. Hiányzott a régi otthonom, kicsit honvágyam is volt, de nem sok mindent tettem. Az időjárás meg szinte maga a szenvedés, a forróság egyszerűen az őrületbe kergetett, ezért  a macskámat felmarkolva leültem az egyik padra és a vizet néztük. Sebastian a vízbe akart menni, ami nagyon fura egy macskától, de mit várok még el? Sóhajtva pillantottam körül. Igazából nem sok ember jött ma ki a házakból, ilyen időben egyszerűen képtelenség még  létezni is... Kivéve, ha Sebastian vagy, mert ő képtelen a fenekén maradni, hát leraktam a földre és hagytam játszani.

Stark kisasszony

Hétvége lévén semmi különösebb dolga nem akad, aminek kimondottan örül. Ahogy közeledik az év vége, egyre sűrűsödnek az ő teendői is, így véleménye szerint fájdalmasan kevés időt tud kikapcsolódással tölteni. Úgy érzi, szinte belefullad szobája állandóságába, ennek köszönhető, hogy miután befejezi a dolgozathalmok javítását, úgy dönt, hogy jót fog tenni neki egy kis levegőváltozás.
Hamar összekészül, és miután ellátja magát egy praktikus hőhűtő-bűbájjal a forróságra való tekintettel, már el is indul Bogolyfalva felé. Az út valószínűleg gyilkos lehet egyébként ilyen tűző napban, azonban neki - hála Merlinnek, no meg a hasznos kis bájolásnak - nem kell szenvednie a hőségtől.
Amint beér a faluba, el is határozza, hogy felkeresi a könyvesboltot, ugyanis oda vár egy érkező kötetet, amelyet a bolt volt olyan szíves és megrendelt neki. Megoldotta volna persze magának is, de mire Kínával leszervezi a postázást, addigra kétszer megőszül, és valljuk be, az nem feltétlen tett volna jót sármjának. Így esett tehát, hogy megkérte a helyi boltost, intézze el neki a kellemetlen papírmunkát. A könyv persze még nem érkezhetett meg, de azzal nem árt senkinek, ha rákérdez, hogy hogy halad a hercehurca.
Már Bogolyfalva szívében jár, amikor rádöbben, hogy tulajdonképpen nem is tudja, merre lehet a könyvesbolt. Az eladóval csak bagolyban beszéltek eddig, ő pedig nem ismerős a faluban, napjai nagy részét eddig a szobájában töltötte.
Arra a térre jut, ahol korábban már megfordult, amikor a Bérczesbe ment, illetve a vasútállomás ismerős épületét is felfedezi, azonban semmilyen könyvesboltot nem talál. Ami pedig még aggasztóbb, hogy emberek sem nagyon járnak a környéken, így aztán segítséget sem kérhet az ügyben.
Bosszankodva folytatja tehát útját, amikor megpillant egy félreeső padon üldögélő lányt. Megörülve szerencséjének indul meg felé, miközben azt is sikerül megállapítania, hogy egy diákjával van dolga. A méterek vészesen fogynak, de még mindig nem jut eszébe a leányzó neve, csak annyit sikerül felidéznie, hogy valószínűleg levitással van dolga.
Amikor aztán már csak egy méter választja el őket, szusszan egyet, és egy pillanatnyi gondolkodás után átfogalmazza kérdését, hogy ne maradjon szégyenben.
- Elnézést, nem vagyok túl ismerős errefelé, meg tudná mondani, merre találom a könyvesboltot... - Kellemes mosollyal és kedvesen dörmögő hanggal teszi fel kérdését, tekintetével a másik vonásait fürkészve, amikor hirtelen beugrik neki a keresett név.
- ...Stark kisasszony? - Szinte már kisfiús vigyorra húzza ajkait, ezzel próbálva leplezni az apró szünetet a név előtt. Hiába, na, ő sem tudhatja fejből a teljes iskolai névsort.

Vasváry Richárd Nándor
Mire teljesen elbambultam volna a hőségtől, meg attól, hogy a tér kong az ürességtől, arra kellett felkapnom a fejem, hogy valaki felém indult. Elszakítottam a pillantásomat a cicámról, majd összekapartam a memóriám apró szétesett darabjait. Meglepetten néztem a közeledő férfira, aztán ahogy megláttam kicsodához is van szerencsém, egyre szélesebben mosolyogtam. A kis mázlista... neki persze nincs melege, hogy is lehetne? Vasváry prof mindig, minden helyzetben kifogástalanul néz ki. A cicára pillantottam, aki az újonnan érkezett úr lábához dörgölőzött, majd zavartan a macska után kaptam, és az  ölembe kapva az állatot, Ricsi bácsira pillantottam. Úgy láttam, nem nagyon rémlik neki, hogy is hívjon, de ettől még nem orroltam meg rá, nem tehet róla, hogy nem tudja... mégsem tarthatja  a fejében a teljes iskolai névsort. Más tanároknak is többször be kellett mutatkoznom, mert még azután sem tudták a nevem, hogy kifejezetten aktív voltam az órán, sőt, még szorgalmit is írtam, nem is keveset, meg is kéne ünnepelnem azt a 150 pontot, amit szereztem a házamnak.
-  Elnézést, még nem tudtam teljesen megnevelni... - böktem a kiscica felé - A könyvesbolt? Alighanem a Fő utczán találja, de attól tartok, nem teljesen tudom elmagyarázni, merre is kéne tartson. Én sem gyakran járok  le ide, legtöbbször négy fal közt vagyok és ezért is kellett ma kimozdulnom... - túrtam a hajamba zavartan, de felsandítottam rá elvigyorodva.Jaj Merlin szakállára, könyörgöm, Lavia ne csinálj magadból megint hülyét... itt ülsz, bámulsz fel rá, mint valami szerelmes kiscsikó és beszélsz össze vissza, ráadásul mindezt szegény Vasváry tanár úr hallgathatja. Ne csináld!
- Rég láttam Önt, tanár úr. Hogy van? - kérdeztem, de a kisfiús mosolyt látva lesunytam a fejemet és igyekeztem szemet hunyni a tény felett, hogy boldogság önt el, amiért  mégiscsak tudja a nevemet. Még mindig nagyon szimpatikus volt, legalább annyira, mint az óráin, de most ezt mégsem vághatom a képébe. Furán nézne rám, az biztos. Letettem a macskámat, de szorosabban fogtam a pórázt, aztán feltápászkodtam a padról és felpillantottam rá, mivel még így is magasabb volt, mint én. Ez nem volt nehéz, hiszen nálam elég sok magasabb ember járt errefelé.
- Elmagyarázni nem nagyon tudom, hogy merre van Őszike Néni Könyvesboltja, de ha akarja, esetleg meg tudom mutatni Önnek... Bár szerintem van aki el tudja magyarázni, csak ma nem sok elvetemült ember mozdult ki otthonról- mosolyogtam még mindig kicsit zavartan. Nem nagyon szoktam hozzá, hogy tanárok egyszercsak odajönnek és leszólítanak. Mondjuk őt meg tudom érteni, sehol egy árva lélek. Végül inkább csak rásandítottam elgondolkozva, sőt kissé még várakozva is, mivel nem tudtam, hogy akkor most mi legyen? Leüljek és süllyedjek vissza a letargiába vagy megpróbáljam elmagyarázni, hogy merre is kell menjen, esetleg kísérjem el? Nem igazán tudom.