36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2013. november 11. 14:45 | Link

Mihael Rolleyes csakazértis...

- Kész, elegem van - sóhajtom félhangosan, miközben feltápászkodom a földről, és megpróbálom kitisztítani a vizes foltot a nadrágomból. A vékony farmeranyag annyira magába szívta a pocsolya sáros vizét, hogy hidegétől dideregni kezdek. Bezzeg, mikor eljöttem a kastélyból, még olyan melegem volt, mintha lázas lennék. Ez is annak a hülye átoknak a hibája. A testem működésének alapvető rendszere kezd felborulni, és még szerencsésnek mondhatom magam, hogy egyelőre csak összezavarodnak a funkciók, és nem állnak le.
A nadrágom a térdemtől kezdődően egy hatalmas foltban csurom víz, mert siettemben elestem, és mázlimra pont egy hatalmas pocsolyába térdeltem bele. Nem is egyszerű pocsolya volt, hiszen havazott az este, így elég hideg volt hozzá, hogy a víz felszínén vékony jégréteg képződjön. A lábamat nem sértette meg, mikor ezt átszakítottam, hiszen még csupán egy vékony hártya volt, de a víz elég hideg hozzá, hogy emiatt meg is fázhatnék.
Egy evapores-szel nagyjából eltüntetem a ruhámból a vizet, bár a kosz attól még ott marad. Hatalmasat tüsszentve, könnyes szemekkel nézek körül, de csak néhány általam ismeretlen falulakó lézeng a környéken. Persze direkt jöttem el egyedül a toronyból, nem volt kedvem senkihez, illetve olyannyira rossz hangulatban keltem, hogy nem akartam mások hangulatát elrontani. Alexre pedig nem akartam ráerőltetni magam, bár mostanában szinte ő az egyetlen, akivel beszélőviszonyban vagyok. Mégis, valahogy a beszélgetéseink olyan furcsák mostanában. Biztos az én hibám egyébként. Folyton megjátszom, hogy nincs semmi baj, miközben mindketten tudjuk, hogy ez nincs így. Biztos vagyok benne, hogy nagyon félt engem, és emiatt egy nagyon kicsit már bánom, hogy elmondtam neki. Nem akartam ennyire elszomorítani őt, bár arról nem én tehetek, hogy nem sokkal később Dalma is elment. Kicsit mérges is vagyok a lányra, hogy megbántotta Alexemet.
Gondolataim főleg a betegségem, valamint Alex körül forognak, elvégre rajtuk kívül nem sok minden tud lekötni mostanában. A tanóráknak sem látom értelmét, elvégre minek tanulni, ha majd úgy sem fogom használni az egészet. Bár a gemmológiát oktató tanárnő felkeltette érdeklődésemet, nagyon szívesen tanulnék nála gyógyítást. Ezt az álmomat még nem felejtettem el.
Mivel kezdek tényleg nagyon fázni, előveszem a zsebemből a kesztyűimet, amiket még apámtól kaptam egy éve karácsonyra. Miközben felhúzom őket jéghideg kezeimre, majdnem felnevetek: rózsaszínűek. Erről eszembe jut az a furcsa srác, aki ki nem állhatja ezt a színt. Kezdek biztos lenni benne, hogy ez fóbia. Vajon mi történhetett vele, ami miatt megutálta ezt a színt? Lehet, hogy gyerekkorában rózsaszín szörnyekkel ijesztgették?
Ettől a gondolattól egy pillanatra elmosolyodok, bár nem szívből, és könnyeimet sem tudom tovább visszatartani. Gyorsan előkapok egy zsebkendőt, hogy eltüntessem őket, mielőtt az arcomra fagynának. Újra körülnézve megpillantom a rózsaszínt utáló srácot. Szinte késztetést érzek, hogy integessek neki az általa utált színben pompázó kesztyűimmel. De aztán inkább hagyom, elfordulok tőle, és megpróbálom eldönteni, hogy most merre tovább.
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2013. november 11. 22:40 | Link

Aileen

Ezer, kétezer, háromezer... és négyezer... Olcsó. Többnek gondolta, de ha csak ennyi, hát ennyi. Most kedve sincs vitatkozni a dolgon. Szörnyű dolog történt: leült tanulni. Olvas, okosodik, ráadásul vaskos orvosi szakkönyveket búj. A könyvtárban akad pár ilyen, bár azok gyógyítói szempontok szerint vizsgálnak, de nem gáz. Ha már döntött a jövőbeli szakiránya mellett, most különös mód hagyta magát megszállni részben az elhivatottság által. Ettől még nem lesz kisangyal, sőt ami azt illeti, csak a beceneve "Angyalka" még mindig. Ő maga nem túl sokat változott röpke pár hét alatt. Legfeljebb óvatosabb, körültekintőbb és elgondolkodóbb lett. Persze, ha megint egy Daviddel megélt szituációba csöppenne, gondolkodás nélkül késelne, de újabban ezek a helyzetek is elmaradtak. Ritkábban teszi ki a lábát éjszakánként és többet ül az anatómiai szaklapok fölött. Ilyenkor el szokott vonulni, hogy még véletlenül se hallgassa a sok dinka Rambó-kezdemény gyomorhűtéseit és próbál valami nagyon csendes és nagyon eldugott helyet keresni magának.
Ma viszont meló volt, egy kis árucsere-bere az egyik itt szerzett ismerősével. A leszállított őféle részért darabonként négyezret kóstált fel, így a végére a tíz darabért ovis matek szintjén negyvenezret szerzett. A tag hamar lekopik, ő is menne a dolgára, ám ahogy megfordul, mit ad a szerencse, Barbie-val néz farkasszemet valamekkora távolságból. A rózsaszín kesztyűk azonnal szemöldök-összehúzásra késztetik őt, ám a lány többi része rendben van. Fura, de most nagyon elevenen jutott eszébe az alagútban történt találkozásuk, azután pedig az őrült folyosón lefolytatott beszédük. Aileen... Így mutatozott be Mirának, neki meg sehogyan sem.
De már fordul is a csaj, azt viszont nem mulasztotta el észrevenni, hogy egyik undorító kesztyűs kezében zsebkendőt szorongatott mintha. Vagy legalábbis valami arra emlékeztető dolog lappangott odabent, az az arc pedig felért egy kiadós sírás előtti időjárás jelentéssel. Néhány másodpercig merengve bámulja a mézszőke tincsű leányzó tarkóját, ha már megint háttal állnak neki, aztán elindul fel. Léptei meglehetősen határozottak és nem kerül túl sok idejébe felzárkóznia hölgyünk balja mellé.
-Ennyire nem lehetek félelmetes, hogy azonnal elfordulj tőlem, ugye... Aileen?- Igazából nem feltétlen biztos a névben, a memóriája néha cserben hagyja, ha az adott szituációban nem figyelt eléggé, viszont most valahogy meglehetősen biztos benne, hogy jól emlékszik, ez a lány itt az Aileen nevet viseli. Ha meg nem, úgy is kijavítják.
Hozzászólásai ebben a témában

Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2013. november 11. 23:14 | Link

Mihael Rolleyes

Ugrom egy kisebbet, mikor valaki megszólal mellettem, és bár nem hallom minden nap a hangját, nem esik nehezemre kitalálni, hogy ki az. Felnézek a srácra kérdőn, de tekintetem nagyon fáradtnak és kiégettnek tűnhet. Fogalmam sincs, hogy mit szeretne, de remélem, hogy nem veszekedni, mert ahhoz sem kedvem, sem lelkierőm.
- Csodálkozom, hogy emlékszel a nevemre, Mihael. - Kicsit talán gúnyos a hangom, de nem túlságosan, igazából a gúnyolódáshoz sem tudok elég erőt kipréselni magamból. Ez már igazán szánalmas. Viszont a nevére, főleg annak különleges francia hangzására emlékszem. Sok felesleges dolog van a memóriámban.
- De ne aggódj, egyáltalán nem vagy félelmetes! - nézek a szemeibe, amik most valamiért zöldebbnek tűnnek, mint legutóbbi találkozásunkkor. Biztos a hideg miatt, talán fehérebb a bőre, és így nagyobb a kontraszt. Festési szempontból nagyon érdekesnek találom, ráadásul, ha még lenne kedvem rajzolni, portréalanynak sem lenne rossz. Bár nem tudom, hogy szeretnék-e annyi ideig összezárva lenni vele, amíg elkészül egy rajz róla.
Közben felmutatom a kezeimet takaró bolyhos, kötött kesztyűket, és félrehajtott fejjel tájékoztatom a helyzetről:
- Jelenleg hideg van, és fázom, úgyhogy akármennyire is zavar téged ez a szín, semmi esetre sem fogok megválni tőlük. Vagy, ha mégis szeretnéd, akkor neked kell a továbbiakban melegítened a kezem, mert különben biztos, hogy ide fogok fagyni. - Egy pillanatra tudatosul bennem, hogy ezt akár flörtölésnek is veheti, és végülis tényleg úgy hangzott, bár erről igazából szó sincs. Egyszerűen csak tudatni akartam vele, hogy a színfóbiájával most nem tudok foglalkozni.
Elveszettnek, kétségbeesettnek és magányosnak érzem magam, és mióta mellém állt még kicsinek és gyöngének is, a magassága és vállainak szélessége miatt. Utálok így érezni, nem vagyok tehetetlen csak beteg. Hirtelen elönt a düh, de nem rajta akarom levezetni a bennem felgyülemlett szorongást és fájdalmat, ezért inkább nyelek egyet, és megpróbálom elüldözni, mint ahogy mindenki mást is.
- Nincs kedved megnézni velem a jégpályát? Úgy hallottam, hogy idén is megnyitották a helyet, én meg nem tudok korizni, viszont szívesen megtanulnék. Te meg az egyetlen közelemben lévő ember vagy - sóhajtok fel rá, és biztos vagyok benne, hogy nemet fog mondani, aztán beszól pár csípőset, és lelép. Pedig én tényleg szívesen korcsolyáznék, akár vele is...
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2013. november 12. 00:13 | Link

Aileen

Halványan, féloldalasan mosolyodik el azt a kisebb ugrást látva- ez mintha pont a rákérdezését hivatott volna alátámasztani. Félelmetes vagy, Angyalka, de még mennyire, csak úgy pattognak tőled a nők. Kivételesen nem tervezi, hogy felkenje a falra Barbie-t, vagy beszóljon neki, bár utóbbi a lány hozzáállásától is függ nagy mértékben. A gúnyolódásra felcsusszan a szemöldöke, de a félmosolya nem tűnik el. Ettől kissé "Are you fuckin' kiddin' me? Bitch please!" arca lesz.
-De azért ne tátott szájjal csodálkozz. Kihűl a gyomrod.- Ha már csipkelődnek, nem óhajt lemaradni a másikhoz képest és illendően viszonozza azt az adjonistent egy ilyen kaliberű fogadjistennel. Beszéd közben felveszi a lány tempóját; nem nagy dolog, csak kicsit kell lassítania és rövidítenie a léptein. Közben oldalra pillant néha lopva és meg kell állapítania, Szöszi anyaszomorító pofát vág. Ez már azért is szúrja az oldalát, mert még van ereje a kis töpszlinek megpróbálni beszólni neki, mikor ilyen védtelen és apátiás fejet vág- bosszantó kicsit, meg hát érdekes is voltaképpen. Elvégre egy Szőke Barbie matériát mi tud így letörni? Erre szívesen választ kapna.
-Ezt örömmel hallom. Akkor legközelebb ne válts már irányt, ahogy meglátsz, mert az lesz az érzésem, hogy menekülsz. Pedig nincs okod erre, remélem?- Természetesen csöppet piszkálódik, de azért nem olyan mértékben, mint első találkozásukkor. Sőt, a második véletlen meetingük is csendesen zajlott le. Valószínűleg nem lesznek ősellenségek, mert nem feltétlen egymás ellentétei. Ahhoz azért kellene ez az adalék.
A felmutatott rózsaszín borzalmakat látván hangosan felhorkan és jószerével elkapja Aileen kezeit saját két jó nagy markával, miközben a lány hosszasan kifejti, hogy sajna ma csak ezekkel lehet kibékülni, mert melegítő funkciót töltenek be. Bár a vége felhívás keringőre, s ezt szemei villanásából is jól ki lehet venni. Ha már felhozták a lehetőséget és a rózsaszín tökkelütöttségeket kisöpörheti a képből, leveszi Aileen kezeiről a darabokat, a lány zsebeibe tuszkolja őket teljes lelki nyugalommal és pofátlansággal, majd a lány két kacsóját saját meleg tenyerei közé fogja. A bal csuklóján így láthatóvá válik a feltetovált gótikus kereszt is többek között. Meg aztán meglepően meleg kezei vannak, bár azt nem közölte, hogy eddig a zsebében rejtegette őket és azért.
-Hát, ha már így felhoztad, nekem most nyugodtabb a lelkem.- Csöppet sem úgy tűnik, mintha el akarná ereszteni szabadjára a mancsok tulajdonosát, inkább a vigyora szélesedik és pimaszodik a szavak elhangzása közben. Ha kívülről figyelik őket, legfeljebb egy turbékoló párocskát láthatnak, pedig abszolút semmi közük egymáshoz ilyen értelemben. Ők csak egy büntetőpáros, és még tizenegyest sem rúghattak eddig együtt.
Aileen kérdése tagadhatatlanul meglepi, ezt a többszöri pislogása árulja el főként, de az arckifejezésére is kiülnek a jellegzetességek. Korcsolya... Eghen, ezt Nínóval ejtette meg utoljára és az páratlan-pazar jégfelnyalásból állt... meg egyebekből, de ezzel a csajjal aligha jutnak el odáig. Meg amúgy is, jobb dolga most nincs, szóval üsse kő.
-Ha már ilyen csodaszépen kérted, rendben van, veled megyek. De gőzöm sincs a korcsolyázásról, úgy hogy lehet, jéghokit fogok művelni az emberekkel amerikai focival elkeverve. No offence, ha neked megyek tök véletlenül. Akkor erre...- Már vezeti is a lányt egyik kezét a saját markában hagyva, a másikra meg közben az egyik kihorgászott rózsaszín hányáselőidézőt húzta rá, hogy ne halljon felesleges nyavalygást fázásügyben. Így gyakorlatilag kézen fogva közelítik meg a korcsolyapályát, mint egy jól kinevelt, turbékoló párocska. Szerinte ez abszolút vicces és kicsit elemi osztályos, de miért is ne? Utoljára a nővérével járkált kézen fogva, sőt Mich-sel mai napig megcsinálják ezt holtlazán. Elvégre tesók, elvégre megtehetik, hát most Aileennel is megteheti.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér