A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=838709#post838709][b]Ágoston Simon - 2021.10.31. 11:32[/b][/url]

Nagyon hiányzik a szökőkút hangja, mivel nyáron igen sok időt töltöttem a téren és megszoktam a csobbanás nyugtató zaját. Eleinte kicsit zavart, de pár nap múlva hozzászoktam és később meg is szerettem. A kezem a zsebemben pihen, és egy vastag szürke kockás mintás kabátban feszítve levegőzöm, a kastély környékén a levegőt teljesen másnak érzem, a falusinál nincsen jobb. Régi mondás bizony, de még is igaz. Lebiggyesztett ajakkal állok a kút előtt, és az eget fürkészem. Kellemes napsütéses napunk van, viszont nagyon hűvös szél fújja le a fákról a sárga színben pompázó leveleket. A felettem magasodó hatalmas fán csak sárga színű levelek sorakoznak, míg a mellette elhelyezkedőn rozsdabarna színűek. A levelek, akár egy színvonalas előadás, szinte lejtik a táncot miközben hullanak alább. Nálam van egy kötet, amelyet a könyvtárból kölcsönöztem. Eszembe jut, hogy szép emlék lesz majd idős koromban nézegetni egy emléket a mai napról. Felkapok a földről egy közepes méretű szerteágazó sárga levelet, a könyvet a középéig lapozom majd elhelyezem benne az emlékdarabot. Pár hétig szárítom benne, majd beragasztom a régi naplómba. A padokon falusi idős nénik, és lakosok terpeszkednek, és beszélgetnek a hírekről. Az egyik nő arról panaszkodik hogy brutális áremeléseket tapasztalt az egyik közeli boltban, a következő padon kisgyerekes édesanya panaszkodik valakinek mobiltelefon. Az azt követő padon megint egy nő ül, akit már ismerek és szívesen beszélgetek vele.
- Szia! Szabad leülnöm melléd? – kérdezem, majd várom a kollegina válaszát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=838726#post838726][b]Nemes Balázs - 2021.11.01. 09:31[/b][/url]

- Így megfelel a sárgarépa? - mosolyogva libbent mellém az egyik énekkaros, aki ügyesen apró darabokra vágta a zöldséget, bólintottam is.
- Tökéletes, a babgulyásba mindig aprítva rakjuk, úgy sokkal jobban kifő belőle az íz, mintha csak úgy darabokban dobálnánk bele - mondtam a leányzónak, aki egyébként nem is olyan rég még a Bárkában is dolgozni kezdett, konyhai kisegítőként. Egyszer mesélte, hogy szakácsnő szeretne lenni, ha nem jönne össze neki a minisztériumi pálya, mert nagyon érdekli a főzés. Emiatt is jött oda dolgozni, hogy tanuljon, s ha már itt is közösben főztünk, azért próbáltam egy-két trükköt elmondani, hátha a későbbiekben még a hasznát veszi.
- Kérlek, ugyanígy a fehérrépát, illetve szükség lenne még paradicsomra, és paprikára is, de azokat egészen apró kocában szeretném - mondtam, aztán sietve kaptam a fakanál után, hogy keverjek egy kicsit a hagymán, nehogy odaégjen az alap. Ekkor tűnt fel Elizabet, pillantásom végig is futott rajta, tökéletesnek tűnt, ahogy eddig minden alkalommal, ha összefutottunk.
- Dicsértessék Elizabet! - biccentettem, mondtam volna, hogy csinos, de aztán még sem, mert a hívők a végén még félreértenék. - Nahát, ez remek ötlet! - mosolyogva bólintottam, már épp nyújtóztam volna, hogy segítsek, mikor az egyik leányzó átvette a csomagot.  - Nagyon jó, én is úgy emlékszem, hogy annyian vannak. Elkezdhetjük, csak egy pillanat. Kamilla.. - intettem az egyik lánynak, s ha odajött, megkértem, hogy vegye át a főzést, a kötényemet levéve pedig Elizabet mellé léptem. - Arra vannak a dobozok, főként élelmiszerek vannak, de akad néhány gyermekjáték is. Hoztunk szatyrokat, illetve összehajtható dobozokat is, nem nagyon tudtam eldönteni, hogy melyik lenne a jobb. Mit gondolsz, doboz vagy zacskó? - kezembe vettem egyet egyet, s mosolyogva vártam a nő döntését.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=838929#post838929][b]Vattai Júlia - 2021.11.06. 21:53[/b][/url]

Will
Másnaposok piknikje|Ruha a pulcsival|Előzmény
______________________________________________________

Most már végképp nincs kifogásom a kapát ellen így elfogadva azt indulunk meg beszerezni az élelemet.
Valami kis pékségbe álltunk meg, de mivel egyikünk se akart igazán benn maradni elvitelre kértünk. Én mindenképp ragaszkodtam egy kávéhoz. Elég jól szolgáltam, ugyan olyan dolgokat nem tettem, amit másokkal szoktam. Ami furcsa is volt. Sohasem csináltam még ilyet. Egy férfival együtt tölteni az estét nem állt tőlem távol, de azt nem végigdugni vagy reggelig ott maradni, sőt reggelizni vele már egészen más kategória. Szinte úgy érzem magam mint aki életében először megy el randizni. Egyáltalán ez randi? Vagy valami baráti kirándulás, hogy ne legyen egyedül? Olyan tettek után nem lehet könnyű egyedül maradni.
- Itt jó lesz? -Mutatok a szökőkút peremére, ami elég szélesnek tűnik, hogy kényelmesen elférjen rajta az ember. Közben a nap is kisüt és viszonylag meleg időt varázsol a zord reggelből. Szinte élvezhető az egész. Leterítem a kabátot, lévén, hogy ennek már mindegy és arra helyezkedek el arcomat a nap felé emelve. Meleg, és ez annyira kibaszottul jó érzés.
- Megkaphatom a kávémat? - nézek rá kinyújtva a kezem.
- Milyen szerencse, hogy épp nyitva volt az a kis pékség, szerintem mi voltunk az első vevői - kezdtem el csacsogni. Igazából nem tudtam, mit kéne mondani, annyi kérdésem van, de mind ahhoz kapcsolódó amire nem vagyok biztos, hogy válaszolni szeretne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=838930#post838930][b]William Martin Krise - 2021.11.06. 22:12[/b][/url]

The walk of shame.
Nem sok szót váltanak, amíg a tavat hátrahagyva végigsétálnak a keskeny ösvényen a falu felé. Mindössze egyszer kér pár másodpercet, hogy megálljanak, amíg ő elfojtja kínzó, alattomos hányingerét. Magában le van nyűgözve, hogy a lány a tegnap elfogyasztott mennyiség ellenére nem, hogy megáll a lábán, hanem, legalább is a viselkedése alapján, fele annyira sem érzi magát csövesbánatnak, mint amennyire ő. Arról fogalma sem lehet, hogy mennyivel fiatalabb nála, de azt sejti, hogy az alkohollal nem ez volt az első ütközete.
   -  Persze.
Beleegyezően bólint a szükőkút mellett, ő is leül annak peremére. A kezében két, papírpoharas kávé, a karján párás nejlonszatyor függ, a fahéj illata egyszerre teszi éhessé és fordítja fel a gyomrát.
Ő is a nap felé fordul, ahogy átadja a lánynak a kávét, a zacskót pedig leteszi maguk közé. Szép, őszi reggelük van, elég korán hozzá, hogy a tér kihalt és csöndes maradjon, ő üdvözli ezt.
Egyelőre nem iszik a kávéból, csak a tenyerei közt melengeti, hallgatja a lány csacsogását. A cipője orrával belerúg a szökőkút pereme körül összegyált, sárgásbarna falevelekbe.
   -  Amilyen buli volt itt tegnap éjjel, csak azok vannak még most azt utcán, akik kiosonnak valaki szobájából... meg mi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=838931#post838931][b]Vattai Júlia - 2021.11.06. 22:56[/b][/url]

Will
Másnaposok piknikje|Ruha a pulcsival|Előzmény
______________________________________________________

Eléggé sajog ugyan a fejem, de különösebben nem zavartatom magam. A gyomrom szerencsére okés. Nyilván nem százszázalékos, de inkább a gyomorsav ami mardos semmint a kitörni készülő rum. Ennél ezerszer durvább estéim is voltak.
Így szinte egészen okésan állok a reggeli piknik elébe. Kicsit ugyan meg vagyok ihletődve, ritkán van olyan szituáció, ahol nem tudnám, hogy mit is kellene egész pontosan csinálni de ez most olyan.
- Na igen, biztos rengeteg rögtönzött párocska született tegnapból, mindenki hetek óta azt a bulit várta. Tuti nagy volt. - ugyan nem rémlett, hogy a tóig eljutottak volna a hangok - de nem bánom, hogy mégsem úgy alakult az estém, ahogy terveztem - teszem hozzá a férfira nézve és tényleg őszintén gondolom. Tényleg nagyon el akartam menni. Ki is voltam akadva, amikor bezáródott a kastély, mégis így ilyen lassan egészen józan fejjel nem tuti, hogy überelte volna egy buli a tegnap estét. Kicsit belekóstoltam egy másmilyen életbe. Vajon ilyen lenne a párkapcsolat? Nyugalomban végigpihenni egymás vállán az életet, felénél felnevelni egy-két gyereket.
- Kicsit meg is vagyok ihletődve emiatt, soha nem csináltam még ilyet ezelőtt, ami azt illeti - vallom be a kávé tetejével babrálva. Szívesen beleinnék, viszont ki akarom élvezni a hőjét amíg megtehetem. Annyira jó érzés hosszú idő óta először nem lefagyott ujjakkal létezni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=838932#post838932][b]William Martin Krise - 2021.11.06. 23:33[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=838933#post838933][b]Vattai Júlia - 2021.11.07. 00:09[/b][/url]

Will
Másnaposok piknikje|Ruha a pulcsival|Előzmény
______________________________________________________

Felnevetek, ahogy a csónakkal evezett befele, még el is hinném, mert egészen jól csinálta a szentem. Most valahogy nem jön a kennyedség, azt hiszem ráparáztam, elkezdtem gondolkodni és ilyenkor az egész meg is bukik nem igaz? Úgy érzem ő is látja ezt rajtam, ez pedig zavar. Nem szeretném, ha bárki elveszettnek látna. Nem vagyok se árva madár, se kidobott macska, se semmiféle szánni való kisállat. Se olyan nő, aki ezeknek helyettesítője lehet.
- Is-is, azt hiszem. Sose ébredtem még férfi mellett - ismerem be, minket titkolni. Ez volt eddig a legszűziesebb vonásom, s lám William megfosztott ettől, nem gondoltam, hogy lehet férfi nálam még bármiben első, de úgy tűnik azért ez a nem is meg tud lepni néha.
- Na nem úgy értetted, no maradj még, ne menj el kérlek - belekarolok, hogy biztos ne tudjon felállni. Átkarolom felkarját, homlokom ingébe nyomom, ezzel próbálva maradásra bírnom.
- Csak emlékezz majd inkább a jófej tavi Júliára mint erre a béna, hebegő-habogó fruskára érted nem? - beszélek bele a ruhába, mert ilyeneket mondani szemtől szembe egyszerűen lehetetlen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=838935#post838935][b]William Martin Krise - 2021.11.07. 00:28[/b][/url]

Épp felállna, amikor a lány belékarol és maradásra kényszeríti, na nem mintha, először is, ez túlságosan nehéz lenne, másrészt pedig nem téphetné ki magát a tessék-lássék szorításból, ha akarná. A homlok az ingéhez nyomódik, ő csodálkozva néz le rá.
Tényleg fogalma sincs, mi történik körülötte, ezt pedig a legkevésbé tudja a másnaposságának betudni. Júlia a tónál még nevetett, vidáman sétált el vele a faluig, onnantól kezdve azonban egyre zavartabban viselkedik, amit már nem tud összerakni. Különben, és ez fut át az agyán, lehet, nem is kell belelátnia semmit, hiszen egymás vezetéknevét sem ismerik, mégis valamennyire közel kerültek, ez pedig őt is valamelyest feszélyezi. Valójában ennek orvoslására szerette volna reggelizni hívni ma reggel, elvégre, tegnap éjjel egyikőjük se volt igazán beszámítható.
   -  Hogy soha...
Aaaaah...
Majd világos lesz számára - legalább is, ő tévesen ezt így gondolja. Sosem ébredt fel férfi mellett, mert mást sem csinált, most pedig zavarban van. Nem gondolta volna; no ezzel egyáltalán nem is foglalkozott, miért is tette volna?
Egy barom vagy.
   - Hát, ha ez megnyugtat, én sem vagyok toppon ma reggel, szóval vehetjük úgy, hogy én nem hánytam bele a tóba, te nem estél bele, utána pedig mindenki simán hazament, ezt a csigát meg bepótoljuk máskor. Már. Már ha megengeded.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=838937#post838937][b]Vattai Júlia - 2021.11.07. 01:19[/b][/url]

Will
Másnaposok piknikje|Ruha a pulcsival|Előzmény
______________________________________________________

Rázom a fejem, ahogy ő megismétli. Még soha. Mindig elillantam az éjszaka folyamán. Felszívódtam, mint aki soha nem volt ott. Nem is kellett kérni, sőt, ha marasztaltak se voltam hajlandó. Nem akartam senkivel sem összebújni, miután megtörtént az aktus. Itt viszont nem volt aktus. Sőt, még csak csók sem. Ölelkezés is csak azért, mert fáztunk külön-külön. Csak beszélgettünk, olyasmikről, amikről talán a barátaival se szokott az ember. Pedig milyen abszurd elképzelés már, egy idegenben megbízni.
-Beleesni? – összevonom szemöldököm miközben elengedem őt. Ez nagyon a búcsú, feláll és el fog menni. Úgy emlékezve rám, mint egy kis csitrire. A buta lány, aki csak részegen jó fej. Baszódj meg William, hogy ilyeneket gondolsz rólam. Aztán megrázom fejem, közben már el is indul. Valamit brutál gyorsan ki kell találnom. Nem hagyhat itt. Én kell, hogy otthagyjam, hogy távozzak fölényesen és magabiztosan, nem, mint egy buta liba csücsülve pislogni utána a szökőkút szélénél. Hangosan felnevetek ekkor, csengőn, édesen.
- Hé William! – kiáltok utána, ha megfordul somolyogva. – Felelsz vagy mersz? Mutatkozz be!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=838938#post838938][b]William Martin Krise - 2021.11.07. 01:34[/b][/url]

Itt az ideje visszavonulót fújni - ezt pedig sajgó feje ujjongva üdvözli.
Nem tartja csitrinek különben, sőt; bár nem tudja hogy valójában nincs húsz éves, valami miatt mégis, a viselkedése okán többnek is gondolhatná. Neki azonban tudnia kell, mikor kell valamit félbeszakítani és inkább visszatérni rá megfelelőbb körülmények között. Bár a tó partján jó ötletnek tűnt a reggeli, egyre inkább úgy érzi, egyszerűen hagynia kellett volna elsétálni a tőle kölcsön kapott kabátban, majd annak apropóján a faluba invitálni valamikor.
Akár egy újabb kalózkodásra.
A lány elengedi a karját, ő kissé megköszörüli a torkát, majd bólint egy aprót búcsúzásképp. Gőzölgő kávéval a kézben fordul meg, majd elindul hazafelé a lehullott levelek szőnyegén.
És akkor nevetést hall.
Kérdőn fordul meg.
   -  A nevem William - válaszol fennhangon, a hangsúlyos kénytelen mosolyogni; na ez már közelebb áll ahhoz, mint amit tegnap megtapasztalt a lányból - Captain William Krise.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=838939#post838939][b]Vattai Júlia - 2021.11.07. 01:47[/b][/url]

Will
Másnaposok piknikje|Ruha a pulcsival|Előzmény
Köszönöm a játékot
______________________________________________________

Sietősen felnyalábolom a kabátját amit a vállamra terítek a csigát a zsebébe mélyesztem, a kávét megfogom és így szólok utána. Amikor megkapom a választ halványan elmosolyodom felállok és elindulok felé.
- Nos William Krise kapitány - állok meg előtte és húzódom közelebb, még intek is neki, hogy ő is kicsit hajoljon le mert mondani akarok über fontosat.
- Figyelmeztetnem kell, hogy óvatosan udvaroljon nekem, mert lehet, hogy maga megállított egyet, de én sokkal rosszabb dolgot is tudok tenni egy férfi szívével - ha nem hajolt időben elég közel, most az inge nyakánál fogva lejjebb húzom, hogy tudjak nyomni egy puszit az arcára, aztán kuncogva elhátrálok és hátat fordítva elindulok vissza a kastélyba.
- Have a nice day, Captain! - ha ő egész végig képes volt magyarul beszélni, pedig nem az az anyanyelve, lehetett hallani, gondoltam epic lenne ha a búcsút angolul mondanám. Nem igazán vagyok benne kiemelkedően jó, talán a kiejtésemen hallani is fogja, de bízok abban, hogy a vállból visszafordulva ravaszan csillogó szemeim majd tompítanak rajta. Aztán végképp eltűnök a kis park kacskaringós ösvényén, hogy mielőbb bevessem magam az ágyamba. Ha nincs nyitva az a faszom ajtó és biztos betöröm a picsába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=839260#post839260][b]Daróczy Elizabet - 2021.11.21. 20:05[/b][/url]

Az első pillanatokban csak kapkodom a fejem, és nézem a rendet a káoszban. Külső szemmel nyilván sokan azt feltételeznék, hogy itt semmi sincs a helyén, hogy mindenki kapkod, senki se látja a történet végét, hogy az egész egy őrült ámokfutás, ám kintről belépve a belső körbe, egyből a helyére kerül minden. Nekem legalábbis. Szeretek rendszerben gondolkodni, sokkal könnyebb, még akkor is, ha azt mondják, az életet nem lehet úgy élni, hogy mindennek megvannak a maga határai, és mindent kategorizálsz, mert a pillanat meg a meglepetés ereje sokkal üdítőbb.
Volt meglepetésben részem, nem is olyan régen, egy negatív terhességi teszt, meg egy őszinte férj társaságában. Azóta se tudom, hogy elég erős leszek-e én ehhez, de abban biztos vagyok, hogy nem szeretem a meglepetéseket továbbra sem. Viszont boldog elégedettséggel tölt el az, hogy a férjem bízik bennem, már amennyire ez az érzés benne megvan, de mégis, szeretek így gondolni az esetre és a helyzetünkre. Bízik bennem, elmondta a titkát, én pedig maximálisan mellette állok, és amellett, hogy ezt a bizalmat a továbbiakban is kiérdemeltnek tekintsem. Csak nem egyszerű, de hát kinek az?
- Doboz, határozottan. A zacskó olyan olcsónak hat, a doboz zártabb, meglepetésnek ható. Esetleg, elmehetnék venni még csomagolópapírokat, és bevonhatnánk őket, akkor a gyerekeknek is okozhatnánk örömet azzal, hogy igazi ajándékot kapnak.
Gyerekként szerettük az ajándékokat, emlékszem, minden évben tippeltük a csomagolópapír színét, mintáját, és, bár nagyon szentimentálisnak tűnik, de én minden évből eltettem egy darabot. Sosem volt egyforma egyik évben sem. Ezt szeretném majd a saját gyerekemnél is kialakítani, szeretnék neki minél több emléket adni, amibe kapaszkodhat, ami fontos lehet neki. Ha egyszer megérkezik, akkor pedig a legboldogabb kisgyerekké tenni.
- Az ünnepi időszakban szeretnénk a családokat megvendégelni. Melyik lenne szerinted a jobb, ha minden nap lenne egy család, akikhez elmegyünk, beszélgetünk velük, vagy egy közös vacsora? Én az előbbit tartom jobbnak, mert szerintem akkor jobban megismerhetnénk a problémákat, de te ebben jobban benne vagy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=839322#post839322][b]Helvey Belián Balázs - 2021.11.23. 22:00[/b][/url]

Van valami a férfi küllemében, ami megfogja az embert. Mármint nem az, hogy vonzódik hozzá, hanem inkább az, ami ott tartja a szemet és elgondolkodtatja az embert. Bizonyára sokan ellenszenvesek vele elsőre, mert marconának tűnik és vélhetően némi óriásnak is, azonban valahol sejti, hogy nem harapja le kapásból az ember fejét. Aztán ki tudja, lehet rossz emberismerő lett, elkopott, mióta bezárta a kis ajtókat és a fizikálisakat is maga körül és nemigen nyit semerre. Talán majd az itt eltöltött idő, ha sikeresen beválik és jöhet, kicsit felszabadítja majd. Sok mindent szeretne elengedni és úgy tenni, mint régen, de tudja, nem fogja. Valami megsérült benne és újra és újra felszakad. Kérdés, mikor heged be igazán.
- Ez való igaz. Csak sokan akkor se használják, mint a kérem és köszönöm varázsszavakat – itt mondjuk fura így nevezni őket, de neki akkor is azok maradnak. Elvégre, vannak pillanatok, amikor fel-feldobják ezek mások napját. A téma, amit azonban felhoz, korántsem, még mindig sokszor vált ki sajnálatot vagy épp egy finom tartózkodást a dolog, azonban könnyedén beszél róla. Elkopott az ijesztő éle, a félelem, mert más érzet megtanította, hogy ez a legkisebb baja.
- Igen, az volnék – bólint aprót, mielőtt elengedi a másik kezét. Hogy ez most gond vagy sem, jó kérdés, viszont hamar is kap választ rá. Aprót mozdul felfelé a szemöldöke, hogy ilyen lazán vette ezt a lépést, ajkai azonban már mosolyra húzódnak. Könnyebb, mint remélte. - Persze, tökéletes. Ha nagyon gázos, akkor pedig üzenek, mindenképp – mint ahogy azt tette, teszi az iskola felé is. Szerencsére eddig egyszer fordult elő, amikor még annyi nap elteltével sem érezte jól magát. Az egyik holdfogyatkozás, közel a törés dátumához eléggé kicsinálta, mondhatni, akkor érezte úgy, hogy vége mindennek, de szerencsére közel sem. A legtöbb esetben fájlalja valamijét, sántikál, azzal azonban bőven elvan. Úgy néz ki, itt is el lesz és szabad az út, de a következő feltételezés kicsit megakasztja. Akkor azt sem konkretizálta, bár tény, nem is tért ki rá. Tarkóját vakarja meg aprót köhintve végül.
- Nos, igen. A másik gond – mert hát, vele mindig van valami. Komolyan, mint valami elcseszett történet, szívesen leadna belőle. - Csak a két kezem van. Olyan furcsa helyzet ez, hogy ha elveszem a farkast, én csak egy mugli vagyok – ha adna is a kezébe valaki pálcát, még mindig az lenne a leghalálosabb fegyvere arra, hogy kibökje mások szemét vagy csak megbökdösse őket. Feltette egyszer a hülye kérdést, miszerint előjöhet-e a farkas-kór miatt, de megnyugtatták, belőle már nem lesz varázsló inas. Így hát, ha nem zavarják ki, akkor követi a másikat.
- A zenével bőven nem lesz gond. A többi pedig simán bírható – ennyi szabály elég is, nem baj az, ha tisztázva van. Kíváncsian néz körbe, majd vissza a másik felé. - És miket hallgatsz? - ő mindenevő, komolyzene vagy épp valami pörgős, ami sikerül, az jöhet, de attól még kíváncsi, mi az ízlésvilág.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=839327#post839327][b]Helvey Belián Balázs - 2021.11.23. 22:25[/b][/url]

Rájött, hogy semmi rossz nincs a csendben. Mielőtt ideköltözött, rendeget időt töltött benne és berögzült, hogy az rossz volt. Az volt a rossz része csupán, hogy nem kis időre, hanem túl sokra vonult el, előbb kellett volna visszatérnie vagy inkább idejönnie, mint az a dátum, ami. Így aztán akarva, akaratlanul kerülte és teremtette a hangokat, hogy legyen valami, mert szomjas volt rá és kiélezve arra, ha semmi sincs, akkor az rossz, hibás. Aztán rájött, koránt sincs ezzel semmi gond, hiszen csak ő más, mint a többiek. Egy része hangos, fecsegő és igazi társasági lény, míg a másik visszafogott, csendes és szeret elvonulni. Azt hitte, az előbbiből van benne több, de egyre jobban azt érzi, a másik dominál. Mostanság nem zavarja a csend. Ha nem muszáj, akkor nem is mozdul ki, a mai estére is pont elég volt annyi, ami és most sétálni akar. Egy pillanatra elgondolkodott, hogy elmehetne Pestre is, ott imádta még a sétákat, tudta merre vannak azok a helyet, ahol nem hangzik fel a sötétben egy-egy „szia, uram” mondat sem és nem kell aggódnia, azonban már eléggé késő van, ő meg öreg, hogy egész éjjel kimaradjon. Még ha nem is alszik, pizsamában olvasni vagy nézni valamit már sokkal kényelmesebb. Azért azonban nem siet vissza. Nagy levegőt szipkás az éjszakai fellegből, kikapcsol fejben és készül egy falu, vagyis városkörre, mielőtt betér a házba. Talán összerak fejben egy jó tervet a következő hétvégére, mert menni akar valami helyre, de fogalma sincs, mit akar. Egy jó masszázst vagy túrázást, két nap, semmi több, hazai terepen, mégis más, mint ez a hely és legfőképp, mágiamentes. De egyelőre több ötlete is van, ideje kevesebb, így illene választani. Épp átveszi a fejében a lehetőségeket, amikor belép csapódnak. Káromkodhatna, de csak fújtat egyet, illetve elharap egy „bazdmeg”-et, ahogy kissé előre tántorodik. Mivel nem részeg, egyensúlya tökéletes, így nem kerül a földre, csak lenéz, amint az irányba fordul.
- Semmi gáz. Egyben vagy? - mintha olyan hatalmas vagy épp kemény lenne, hogy ennyivel törne össze embereket. Isten ments, noha nem törékeny nádszál, de ennyi nem kottyanhat meg neki, a pia annál inkább. Amint moccan, úgy nyújtja felé a kezét, hogy ha akar, akkor abba is kapaszkodhat, minél előbb talpon, annál jobb. A kabát hiánya láttán pislog egy sort, de mikor iszik, ő sem érzi, hogy mi hideg és mi nem, főleg, hogy rajta sincs sok réteg.
- Hát én aztán nem haragszom, az meg attól függ – cigije van, pénze is, emlékszik arra is, hogy egy csövesnek is adott itt a környéken már, így ez nem rázná meg. Szinte már nyúl is a zsebébe, akár arra, hogy megmondja, hány óra van a telefonján, de végül csak egy kérdést kap.
- A tó – néz körbe, de erre csak egy szökőkút van legközelebb, az meg, még a legnagyobb jóindulattal sem tó. - Nem egészen, bár ha azt irányt nézed előre, igen – fordul arra, amerre ha megy, akkor megtalálja. - Az inkább a város szélén van, mintsem a közepén – lehet randija lesz ott, mert más mi lehetne ilyenkor. - Odatalálsz vagy menjek veled egy darabon? - mert az is lehet, hogy fel kell még húzni párszor a földről. Legjobb lenne, ha hazamenne, de nem apáskodhat mindenki felett. Sőt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=839641#post839641][b]Lorin Annie Brightmore - 2021.12.01. 14:25[/b][/url]

Vannak jó meg rossz ötletek. Ez az ötlet, huh. Egyelőre fogalmam sincs, hogy milyen lesz, de remélem, hogy nem rossz. Hogy… hogy örül nekem. Meg a döntésemnek. Nem, ez sem házasság, sem gyerek, nem az, hogy teletetováltatom magam, és mostantól leborotvált fejjel, szakadt cuccokban mászkálok. Én csak… hazajöttem. Haza. Meglátjuk, hogy haza-e. Amúgy az egész úton nem izgultam annyira, mint most. De most nagyon. Viszont itt vagyok.
Cathet még útközben megkértem, hogy írjon egy rövid levelet neki, hogy az ő kézírását lássa, és ne az enyémet. Csak annyit, hogy töltse velem, vagyis a levél írójával az estét, és játékosan odabiggyesztette, hogy a fehér kabátos lesz, aki a második padnál várja, a Boglyas téren. Hogy miért éppen itt? Mert a mi történetünk itt indult. A második padnál, a Boglyason, a fehér kabátban. És itt vagyok most is, noha, minden lépéssel egyre egyértelműbbé téve, hogy nem Cath vagyok. Hiszen magasabb vagyok és vékonyabb, ő sokkal nőiesebb formákkal rendelkezik, így hát, egészen biztos, hogy a fehér kabátos alak nem lehet ő. Nem, ő csak én lehetek. Vagy valaki, aki rám hasonlít.
Háttal állok neki, közben az órámat figyelem, és nagyon remélem, hogy eljön. El kell jönnie. Hiszen, ez egy fontos este, fontos döntés. Jaj Denis, csak gyere el. Szusszanva engedem ki a levegőmet, megemelem picit a fejem, hogy a fényeket nézzem, és miközben finoman harapdálom a szám belsejét, azon gondolkozom, hogy ez egy nagyon rossz ötlet, mert, ha meg hirtelen mozdulatok vannak, akkor elharapom, ő ideges lesz, pedig a saját hülyeségemből történt. Még egy perc. Amúgy a bátyám pontos szokott lenni? Sosem tudom, mert sosem számított az idő, csak, hogy vele lehessek, de most, na most nagyon kéne tudnom. Csak jöjjön el. Ó Jaj, hogy mit tettem. Ja igen, ne rágjam a szám belsejét, hasznos volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=839671#post839671][b]Denis A. Brightmore - 2021.12.01. 20:56[/b][/url]

Baglyot küldött, érted? Baglyot. Niamey olyan utálattal méregette a madarat, egy pillanatra elhittem, hogy ott helyben megeszi, de végül csak elijesztette. Volt kedves megvárni, amíg leeszkábáltam róla a papírt, csak utána. Nemes gesztus. Azt olvasgatva léptem be a házba, hogy le se vetkőzzek, így megspórolva egy csomó energiát. Szemöldököm ugyan megrebbent a levél tartalmán, de meglepni már nem tudott. Kaptam már ennél furcsábbakat is Payne-től, szóval miután elintéztem az állatokat - Helvey-t is -, kabátom zsebébe töszködve a kezeimet lódultam meg a kurva tér felé.
Még úgy is képes voltam késve elindulni, hogy direkt nem vetkőztem neki, és ha már elkéstem, akkor hova siessek, ugye? Ezen elv alapján lépek lassan a tér széléhez, hogy kitúrjam a levelet és induljak el azt olvasva a megfelelő pad felé. Istenem, Payne, ilyen gyökér megfogalmazást, de tényleg. Nem mindegy melyik… Nem. Nem mindegy. Szemem sarkából pillantom meg a hófehér kabátot, ajkaim elnyílnak, hogy minden tizedmásodperccel csak jobban tegye, míg az égő cigaretta esik ki ajkaim közül.
Évekkel ezelőtt láttalak utoljára. Hevesen dobogó szívemtől nem hallom a külvilágot, ahogy öles léptekkel kerülök elé és ölelem magamhoz szorosan. A barna tincsek közé fúrom arcomat, reszketegen szívom be a levegőt ajkaim között, szemeimet annyira összeszorítom, a fehér foltok pattognak előttem. Karjaim óvón ölelik körbe egyre csak jobban és jobban, el is felejtem, hogy könnyedén összeroppanthatnám a törékeny testet. Semmi nem számít, csak az, hogy ismét a karjaim között tarthatom - minden eltörpül amellett, hogy ismét itt áll előttem. Érezhetem az illatát, ölelhetem, hallhatom, ahogy lélegzik. Órákig lennék képes így állni. Pontosan ott, ahol kiderült, hogy a Payne által beharangozott élő húgom, előttem állt, és én még csak nem is tudtam róla a beszélgetés végéig.
- Annyira hiányoztál - motyogom a tincsek közé. Igyekszem artikulálni, normálisan formálni a szavakat, de ajkaim a tincseknek nyomódnak, így talán csak morgás hallatszik az egészből. Soha többet nem akarom elengedni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=839674#post839674][b]Lorin Annie Brightmore - 2021.12.01. 21:23[/b][/url]

Késik. De eljön? Még mindig nem élnek együtt, azt tudom, amit nem értek, meg ennyi idő után én keresztanyának és nagynéninek jöttem vissza, erre az egyik a testvérével él, a másik egy férfival. Aztán előjött egy gyerek, de ő meg nem is az övé, meg nem is Jasoné, hanem Jeannie gyereke, aki meg meglépett, és utána Cath azt mondta, hogy ne olvassak Edictumot, de én olvastam, és ez a Lady Storm vagy ki egyszer úgyis fojtogatás áldozata lesz, az is biztos. Szóval visszaértem a káoszba a földi paradicsomból és békéből. Kellett ez nekem?
A válasz igen. Amikor a testvérem megölel, magához húz, és érzem az illatát, a bőre érintését, és egyszerre esik jól és fáj az, ahogy erősen magához húz. Nevetve jajdulok fel, de a nevetés erősebb, hangosabb, mint a jajdulás, így remélem, hogy észre se veszi. Érezni akartam. Minden ölelésnek örültem, minden köszöntés jól esett, de ez itt, ez tökéletes. A megfelelő helyen, a megfelelő emberek, a lehető legmegfelelőbben reagálnak egymásra. Szemeimből a könny is kicsordul, de boldogságkönny, és tudom, hogy egy perc múlva taknyom-nyálam egybe fog folyni, hogy totálisan bénán fogok kinézni, még úgy is, hogy engedelmesen a vízálló sminket használtam. A könny az sosem víz.
- Te is hiányoztál nekem. De itt vagyok.
Suttogom, mert hát bőgök, szóval, ha hang is kellene, akkor hüppögnék, meg valami elfajzott, artikulálatlan valami lenne, ami kijönne belőlem. Senki se kívánjon ilyesmit. Ezt a pillanatot tökéletesnek szeretném, és nem olyannak, ahol komplett idióta vagyok.
- Felmerült benned a gondolat, hogy Cath nem normális amiért ilyeneket kér tőled?
Mert tudom, hogy furcsa volt a levél, de hát a jó helyre kellett jönnie. Öt méterre innen már nem lenne ugyanaz. akkor is itt történt, most is itt vagyunk. Megszagolom a bőrét, mélyen beszívom az illatát és vigyorgok, ahogy homlokon csókolom. Egészségesen, kívül és belül. Ez kellett ahhoz, hogy jó testvére legyek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=839720#post839720][b]Havas-Mezei Margaréta - 2021.12.03. 15:46[/b][/url]

A vászontáskában gondosan összehajtva van pár ruhadarab, amiket még menet közben is átnéztem, hogy biztosan mindegyiket beraktam-e. Pontosan emlékszem hány darabnak kell lennie. Így a legegyszerűbb, hogy tutira eljuttassam őket Balázs atyához. Utolsó utáni pillanatban fogtam még meg pár verses kötetet és regényt - előbbiből inkább azokból csak, amikből kettő van, mert még otthon is emlékszem, hogy a polcon porosodik, utóbbiból pedig a régebbieket, amiket én már kinőttem. Nehezen válok meg tőlük, hiszen sok jó emlék fűz hozzájuk, de hátha valakinek ugyanakkora örömöt okoznak majd, mint nekem tették gyerekként. Úgyhogy elég széles mosollyal hagyom el a körletet, útközben még hatalmas lendülettel van időm Cone-nak is integetni, de taktikusan nem várom meg a reakcióját, csak fejemen a fejesemmel tovább ugrálok.
Közeledve a helyszínhez moderálom magamat. Már nem táncolok, mint ahogy azt végig tettem az úton, hanem lassítok lépteimen, leállítom a zenét, a fejest letolom a fejemről. De megtorpanok a tér szélén, ahogy meglátom mennyi ember van már ott. Ujjaim erősebben fognak a vászontáskára, alsó ajkamba harapva indulok el végül hatalmas lendülettel, mikor a lábam meg is áll a levegőben, hogy éles kanyart vegyek jobbra.
- Amélia? - biccen félre fejem, majd mosolyodom el szélesen, ahogy mellé lépek. Nem ismerjük egymást, de természetesen tudom ki ő, hiszen éppen elégszer hallottam a nevét az évfolyam elsők között. - Szia. Te is adományt hoztál? - kezdek el billegni kicsit előre és hátra, előrébb is dőlök közben, hogy ne veszítsem el jobban az egyensúlyom, mint az indokolt lenne. Persze tudom, hogy ez nálam semmit nem jelent, mert így is simán összeesek, de nem baj.
- Tudod esetleg kinél kell leadni őket? - állok meg hirtelen és pillantok az asztalok felé, ahol néhányan már rendezgetik a dobozokba a kapott holmikat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=839793#post839793][b]Kőszegi Róza Amélia - 2021.12.05. 14:15[/b][/url]

Azóta a kellemetlen születésnapi incidens óta egyszer-kétszer volt szerencsém találkozni Balázs atyával. A kórusa tagja ugyan nem vagyok, azért futottam már össze velük, amikor első alkalommal ki kellett szabadítanom a pormacskák és pókhálók fogságából a művház régi Girikowsky zongoráját. Megérte. A számomra legkedvesebb Paterlini darab egészen szépen szólt rajta ősszel. Pár hete is ott jártam, amikor az adományozásról értesültem.
Hamarabb elköszöntem dr. Laines-től, így a szobámban marad időm véglegesíteni a termetes dobozom idei tartalmát mielőtt elindulnék Bagolyfalvára. Út közben a furcsán méregető tekintetekre fittyet sem hányok, épp mint a doboz súlyának tényére. Az oldalt a meleg kabátban panaszkodva ácsorgók nem tartanak velem, arra forgatok szememen. Bakancsom tompa hangja alatt még nem ropog a hó, és nem csúszik a jég, a rendkívül hideg levegő hatására rózsaszínesedik arcom fehér bőre.
A Boglyas tér szélén már elmosolyodom a több tucatnyi ember láttán. Mégis van, akit érdekel! Az emberiségbe vetett hitem még menthető, de akkor sem megyek közelebb, hanem egy padra csúsztatva a papírdobozt nyitom fel és igazítok a szétrázódott holmikon. Egy könyvet csúsztatok le a lisztről és a cukorról, amikor kérdő tekintetem a nevemet megformáló hang irányába vezetem. Lassan egyenesedem fel.
- Szia Margaréta - természetesen tudom ki ő. Egy évvel felettem jár, tanársegéd, iskola első és párszor már egymásnak ütköztünk, vagy segítettünk a másik elszóródó jegyzeteit összeszedni a folyosó padlójáról. Azt hiszem így találkoztunk először, de amilyen sokszor változik a külleme nem vagyok biztos benne, hogy az ő volt. Most bólogatva nyitom szélesebbre a doboz tetejét. Az alján ruhák, azokon némi élelmiszer, írószer, és a libresszióból mentett könyvek csoportosulnak. - Igyekeztem. Most várok, hogy kevesebben legyenek és odaférjek - mosolyodom el. - Abban bízom, hogy karácsonyig még lehet bevinni Balázs atyának további adományokat - söprök félre egy tincset arcomból, amivel a hűvös szellő játszik tovább.
- Persze - Közelebb lépek, közben a csoportosulás felé fordulok és diszkréten mutatok a kijelölt személyre. - A hölgy a szép kabátban, a polgármester feleségétől és az atyától picit arrébb. Szerintem hozzájuk kell vinni idén is - teszem hozzá, mint jól informált Edictumos. Brightmore is megmondta. Hm. A tanár úr biztos nem rajong a karácsonyi ünnepekért.
- Látom te is jól megpakoltad a táskádat - bökdösöm meg ujjammal a kikerekedő, puha részt, ahol gondolom ruhát rejt a vászon. Majd észreveszem magam. Összedörzsölöm tenyeremet, amit fülemhez emelek és kis kagylót formázok belőlük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=839795#post839795][b]Havas-Mezei Margaréta - 2021.12.05. 17:27[/b][/url]

Az adakozás mindig is szerves részét képezte a családom életében. Nem csak karácsonykor gyűjtöttük össze azokat a holmikat apával, amikre már nincs szükségünk, hanem bármikor, amikor anya vérszemet kapott. Olyankor megállíthatatlan lett a nő, de pár óra alatt tényleg rengeteg olyan cuccot szedtünk össze, ami már nem kellett. Oké, a könyveknél mindig voltak kis fennakadások, de végül csak megtöltöttünk egy dobozt. Vagy kettőt. Szóval mindig volt miből adni, ez a lényeg. Nincs mellettem egyikük sem, de szeretném megtartani ezt a szokást, még ha csak az ünnepekre is korlátozódik, és bőven nem tudok annyit adni, mint szeretnék. De örömmel látom, hogy nem csak én vagyok ezzel így, szóval nagyon széles mosolyt küldök Amélia felé, aki előtt egy nyolcszor akkora doboz pihen a padon, mint az én vászontáskámba gyömöszölt adomány.
- Váó - hajolok kicsit a doboz fölé. - Ühüm, én is erre várok. Meg arra, hogy valaki elmondja, hogy működik, szóval… köszönöm - mosolyodom el szélesen. - Klassz lenne, ha lehetne még hozni. Beszélnék pár navinéssel - gondolkodom el. Kende talán adna valamit, és ha ő, akkor a Mórocz ikrek is, így Marina is, Marinának rengeteg ismerőse és barátja van, szóval talán sikerülne elindítanom egy lavinát. Az nagyon jó lenne! Izgatottan hihizek fel a fejemben megszületendő gondolatmenetre, miközben arra nézek, amerre Amélia mutat, végül vissza rá, ahogy böködni kezdi a táskát. Nagyokat bólintok.
- Igyekeztem, bár nem olyan sok minden, mint amit szeretnék. Vagy amennyit adtunk eddig - vonom meg vállamat és rakom le a táskát a padra, hogy kiszedjek egy József Attila összest a tetejéről, ami eltakarja a nagy részét a tartalomnak. Tényleg néhány ruha van benne és pár könyv, amiket nagyon is szeretek, úgyhogy… más is megérdemli.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=839800#post839800][b]Denis A. Brightmore - 2021.12.05. 19:10[/b][/url]

Hogy volt pofám innen is késni? Sőt, hogy fordulhatott meg a fejemben, hogy el sem jövök? Azt hittem megint Payne valami agymenésének áldozata lennék, és mondjuk elrángat ruhát venni. Volt már rá példa, de tudta, hogyha már elmentem odáig, akkor mindenképpen elkísérem, a végén fehérnemű vásárlással kompenzált, szóval nem is volt olyan rossz. De ez… ez mindent felülmúl - és én majdnem elengedtem a lehetőségemet. A karjaim között lévő test olyan távolinak tűnt minden egyes eltelt nappal, komolyan elhittem, hogy soha többet nem látom. De most, orromban van az illata, amit azt hittem soha többet nem fogok érezni, hallgatom, ahogy lélegzik, elalhatok és kelhetek megint mellette, amíg ismét el nem megy, de addig minden pillanatot ki szeretnék használni. Mikor végre megkaptam, elvesztettem újra. Most itt van, mégis én már attól félek, hogy megint elhagy. Nem vagyok biztos abban, hogy túlélném. Hallhatom a hangját.
A kérdésre távolodom el tőle, kékjeim teljesen máshogy csillannak meg: mintha ismét először látnám a halottnak hitt húgomat. Arcára csúsztatom kezemet, egyelőre úgy teszek, mintha meg sem hallottam volna a kérdést. Arcát fürkészem. A hatalmas szemeket, amiket az anyjától örökölt, a hófehér bőrt, ami a mai napig tökéletes, a sötét tincseket, amik így is világosabbak az enyémnél. Ahogy mozdul hajolok lejjebb, hogy könnyebben elérjen, szélesen mosolyodom el a homlokomat ért csókra. Lehunyom szemeimet.
- Az merült fel bennem, hogy el sem jövök, mert nem tudom mibe akarna megint belerángatni - rezzen meg ujjam arcán. Felegyenesedem. - De itt vagyok. Itt vagy - vigyorodom el szélesen, tarkójára csúszik kezem, így húzom magamhoz ismét, hogy hajába csókoljak.
- Hogyhogy hazajöttél? És miért nem szóltál? Me- - elharapom a mondatot, eltávolodom tőle, kékjeim kissé kikerekedve nézik pár másodpercig arcát. - Meddig maradsz? - fejezem be végül a félbeszakított kérdést halkan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=839823#post839823][b]Hansági Tamás - 2021.12.06. 14:21[/b][/url]

Úgy áll a dolog, hogy hegyomlásnyi asztalosunk felvette inasának a fiút, aki elé állt és erre megkérte. Nem olyan jó emberismerő, mint unokahúga, de úgy látja van a srácban potenciál. De az élet sosem egyszerű, igaz? Miért is lenne az, ugye? Tehát jöttek elő a részletek, mint háncs alól az erezet. Az első bökkenőt, a vérfarkas kórt letisztázták. Az arra vonatkozó szabályokat lefektették. Fenn a műhelyben derült ki egy újabb tény. Mugli a legény. - Komolyan? Ez egy jó hír barátom! - derül fel Tamásunk arca azonnal - Végre, legalább nem csak az egyik rokonommal beszélhetek mugli dolgokról úgy, hogy még érti is, amit mondok - ad hangot a férfi őszinte lelkesedésének. Ezután elmondja, hogy bűverő nélkül is lehet hasznos segítője Balázs. Sőt, ha a keze ügyes, még saját bútorokat vagy fa tárgyakat is tud majd készíteni. Amiket aztán haza vihet, elajándékozhat, vagy egy kis mágiával való felvértezés után el is adhatnak. Ez persze a jövő zenéje. És ha már zenénél tartanak, azt is közölte Tamás, újdonsült inasával, hogy bármilyen muzsika jöhet, de a nóta, a mulatós és a hörgős metál csak módjával. Főleg olyankor, amikor ő nincs a közelben. Viszont komolyzene gyakran szólhat. Ezt látta otthon is az apja műhelyében. Az idősebb Hansági, míg élt a keringők és operettek szerelmese volt. Azt hallgatta munka közben. Sőt inspirációt is ezekből a muzsikákból merített. Volt egy Kék-Duna bútorkollekciója. Kék márványlappal borított konyhapult, mellé fehérnyár szekrényel, amiket íves, hullámos faragványok díszítettek. Mutatós darabok voltak. A nosztalgia és egy pár apróság megbeszélése után egy újabb kézfogással és hátba veregetéssel vált el jól megtermett asztalosunk első bogolyfalvi inasától.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=839865#post839865][b]Vattai Júlia - 2021.12.06. 22:49[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=839872#post839872][b]William Martin Krise - 2021.12.06. 23:53[/b][/url]

Másfél hét - talán kettő, nem számolta. De pont másfél - vagy két - héttel több ez csöndben, mint amit ép ésszel képes elviselni.
Az első napokban sértett volt - menjen a fenébe a manipulatív kis féreg! Semmi szüksége sincs se rá, sem az okoskodására, a pofozkodásra, a hajára, a puha bőrére, arra, hogy annyira idegőrlően elérhetetlen. Az ő élete is nyugodtabb lesz, ha abbahagyja a játszadozást, Júlia így is kényelmetlenül sok helyet foglal el a gondolatai között, már-már egészségtelen. Gyűlöletes kis ribanc.
A következő napok magánnyal teltek. Talált egy bontatlan üveg rumot a hűtő alján, hirtelen lelkesedés járta át, amíg a dohányzóasztalhoz cipelte: a Kapitány örülni fog neki. A felismerés keserű ködként ereszkedett rá: valójában senki sincs ezen a nyomorult világon, akihez szólhat.
Másnap írta az első üzenetet. Majd a rá következőn a következőt. Végül egy harmadikat.
Tisztelhetnéd magad annyira, hogy nem borulsz térdre előtte - csak egy lány.
A lány, akinek hosszú, göndör haja megbillen a hajnali szélben a halogénizzók alatt, a pubból hazafelé menet.
   -  Júlia! Júlia, várj!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=839874#post839874][b]Vattai Júlia - 2021.12.07. 00:26[/b][/url]

Will
______________________________________________________

Hát ez egy viszonylag szar buli volt. Unottan lépkedek az üres utcákon gondolataimba mélyedve, magassarkúm koppanása valami távoli zörej csupán, a pislákoló izzók fel sem tűnnek. Lábaim önmaguktól visznek egy ezerszer bejárt útvonalat követve, ami az ágyamig vezet.
Szinte egészen kijózanodtam a végére, a társaság sem volt igazán kedvemre való. Legalább a cuccot eladtam. Zsebemben elégedetten markolok rá a cashre. Ez csak merev ajkamra egy aprócska mosolyt. A hang ami megszólít először álombélinek hat. Lépek még pár lépést, mielőtt felfognám. Az én nevemet formálják azok az idegen ajkak.
Hunyorgok, először csak sötét árnyékot látok ami felém közelít. Magas. Férfié? Willé. Baszki. Hát kapja be.
Mérgesen fordítok neki hátat és indulok tovább, gyorsítva a tempón. Hát az apja nyakát, hogy hogy a fenébe ette pont erre a fene?!
Még mindig zavar ahogy érzek iránta. Az a lelkiismeret furdalással átitatott düh szinte értelmezhetetlen számomra. Sokkal könnyebb volt beskatujázni a többi férfi mellé. Egy fasz, aki rájött, hogy így nincs mibe dugnia a répáját. Ezért írogatott. És ezért dobott ki, amikor épp nem volt kedve hozzá. Mint egy macskát.
De én nem vagyok macska. Olyan semmiképpen se akit ki lehet dobni, mert elmegyek magam és nem kóborcica vagyok csak független. Saját magamtól függő esetleg. Semmiképpen sem elveszett. Nem, nem én.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=839876#post839876][b]William Martin Krise - 2021.12.07. 00:46[/b][/url]

Bárhonnan kiszórná az alakját, ahogy lép, ahogy a kaját kavarja a szellő. Pedig valójában alig ismeri a lányt, erre pár nappal korábban jött rá, ha nem látta volna az egyenruháját, azt sem tudná, melyik házba jár. Fogalma sincs róla, mit szeret, talán a rumon kívül, lényegében semmit, ami az önző buborékján kívül esik. Tudja azonban, mi van a ruhája alatt, ahogy felszisszen, ha fáj, a nevetését, az arcát, mielőtt pofon vágja őt. Ezek miatt pedig kár tagadna, a függőjévé vált.
Ez nem szerelem, olyasmi, de mégsem igazán. Féltékeny, de nem akarja a magáénak, vele akar lenni, de nem a konvencionális értelemben. Lehet aztán, pont ilyen a szerelem, ő nem tudhatja, sosem érezte korábban, nem volt ideje rá.
   -  Kérlek, Júlia, várj meg.
Ahogy a lány, ő is gyorsít a léptein. Sose fuss nő után, mondják, de mi mást tehet, ha a nő nem áll meg az utcán? A büszkeségét lehúzta a vécén körülbelül akkor, amikor először baglyot küldött neki, pontosan tudva, hogy arra nem fog választ kapni. Mert Júlia nem olyan - ezt tudja már. Ahogy Júlia is tudhatja, hogy a csöndet pedig ő nem fogja annyiban hagyni.
   -  Tudom, utálsz, seggfej voltam - de te is az voltál, ha már itt tartunk -, elborult az agyam, igazad volt. Júlia, szükségem van rád. Csak hallgass meg, jó?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=839877#post839877][b]Vattai Júlia - 2021.12.07. 01:03[/b][/url]

Will
______________________________________________________

Nem tudom mit képzelek? Hogy ha gyorsabban sétálok majd eltűnik? Megáll és enged elmenni? Mégis csak sietek tovább, mert tudom, hogy ha megfordulok Willel nézek majd farkasszemet. Azzal a nagy, kerek tekintettel, és majd megint úgy néz, ahogy nézni szokott és akkor majd többé nem lehet nem létező személynek venni, mert ott lesz. Hús és vér teste fölém fog tornyosulni. Nem csak könyörgő szavak a fehér papíron. Nem lehet kidobni a kukába vagy szétcincálni. Ott fog állni és beszélni kell vele és hallgatni kell, szavai pedig majd talán meggyőznek. Újra az ágyába fogok mászni, ezzel esélyt adva, hogy kitegyen onnan. Újabb esélyt arra, hogy aggódjak, hogy valami olyasmit csináljak ami csak kis mértékben vagy egyáltalán nem önmagamért lesz téve.
- Már visszaadtam a kabátod, innentől nincs szükséged rám - rázom a fejem, hangom bár próbálok erős maradni kicsit megcsuklik. Talán mégsem vagyok teljesen józan. Igen arra fogni az egészet könnyebb. Ittam töményet, lehet a fejemben kavarog még. Csendes kígyó, mint a gyökér haverja. Csúszómászó, csak ez lehet. Egyedül ez.
Valahogy lassulnak a lépteim, pedig gyorsítani akarok, a bokám is sajog, ahogy a cipő merev műbőr háta kieszi a bokámon a bőrt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=839878#post839878][b]William Martin Krise - 2021.12.07. 01:14[/b][/url]

Júlia pedig menetel tovább, mintha muszáj lenne neki.
Jobban örülne, ha megfordulna és ahogy legutóbb, kiabálni kezdene vele. Csak üsse meg - az agresszióban otthonosan mozog, arra tud reagálni és egyáltalán nem tart tőle. A csípős szavak marnak, de nem okoznak maradandó kárt, lerázhatja magáról, akár vissza is vághat. De a csönd, az átkozott hallgatás, hogy a hátát mutatja neki, ez kiborítóan ismeretlen és olyan zsigeri pánikot ébreszt benne, amit talán nyolcévesen tapasztalt utoljára.
Mivel jóval magasabb, a léptei hamar lecsökkentik a távolságot kettejük között, nem kell futnia miatta. Végre pedig Júlia is megszólal: nem fordul meg, felé se néz, akár a neveletlen kölyökkutyát, nem tünteti ki a figyelmével. Ha most lenne gerince, neki is sarkon kellene fordulnia, ott dögölj meg akkor, te kis kurva, hazamenni és elfelejteni az egészet.
Ha az otthonában nem hideg és sötétség várná. Ha lenne bárki mása.
Még Júlia is senkije, de ha ez a senki faképnél hagyja, akkor abba biztos, hogy belepusztul.
   -  Szarok a kabátra - válaszol felemelt hanggal. Ha akarná, most vállon ragadhatná, hogy megállítsa, a keze ösztönösen mozdul is, végül azonban mégsem teszi meg - Csak állj meg egy kicsit, vagy bassz le, teljesen mindegy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=839879#post839879][b]Vattai Júlia - 2021.12.07. 01:42[/b][/url]

Will
______________________________________________________

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=839880#post839880][b]Kasza Fanni Stefánia - 2021.12.07. 02:10[/b][/url]