36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 16 ... 24 25 [26] 27 28 ... 36 ... 56 57 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. június 18. 23:27 | Link


- Persze hullámokat sőőőt hozzunk gumikacsát és matracot is - csillogó szemekkel adom elő mondandómat, holott ironikusan szerettem volna. Mi a fene ez, hát nem értem. A fröcskölésre csak morranok egyet, majd kissé visszakozva nézem őt, aztán nincs mit tenni, ha már itt vagyok, hát csináljam jól, vagy mi.
- Nem is értem, hogy történhetett ez meg, tuti itattál velem valamit - megrázom a buksimat, akkor érteném, ha az italozás eldurvult volna, de így.. Lassan lehuppanok mellé, miközben integetek egy csúnya szemekkel bámuló néninek.
- Már csak pálmafák meg koktélokat hordozó fiúcskák hiányoznak - egy kisebb mosollyal nézek rá, még én is meglepődöm azon, amiket mondok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2017. június 18. 23:30 | Link



Valószínűleg reggel, mikor kimászott a kis sátrából, amit a pótapukája szobájában felvert, - mert ő rosszat álmodott az elmúlt napokban és muszáj volt biztonságba költöznie - még nem gondolta, hogy ide fog jutni. Igazából a rellonos lány felkapása és meghívása egy pohár valamire se volt tervben, de ugye ember tervez...
- Én olyan felfújható fotelt szeretnék, ha már megkérdezted. Meg egy labda se lenne rossz. Óóóó! - Azzal a vízben maga alatt matatva megtalálta a napszemüvegét, amit elhagyott út közben, egyből vissza is tette a fejére, majd a kút közepén magasodó résznek döntötte hátát, úgy feküdt el félig az ég felé bámulva.
- Én sütit szoktam csak ajánlgatni a narancslé mellé, fooogalmam sincs miről beszélsz. - De van, és rettenetesen rosszul hazudik a lány különben is, csak reméli, hogy nem firtatja. Bár ha igen, akkor is maximum eggyel több ember, aki be lett avatva, oda ne rohanjunk. Már nem szégyenli és nem is fél tőle, mit gondolnak, megedzették az egóját az évek meg a kviddics.
- Úúúú, egy magas, sötéthajút én is kérnék... Mármint... egy pálmafát, iigen, szigorúan fát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. június 18. 23:30 | Link

Tény, hogy ma jól nézek ki. Kivételesen odafigyeltem mit veszek fel, a hajam is rendbe szedtem, és mostanában sikerült visszaszokni az edzéshez, ezért már a lábaim sem vaskosak, hanem régi fényükben ragyognak. Na, de hogy az eszembe jutott-e mikor elindultam reggel, hogy Luca fog "becserkészni"? Egyáltalán számoltam-e azzal, hogy nem egy fiú esik bele a csapdába? Na nem, egyáltalán nem.
- Szerinted, ha azok közül a szerencsétlenek közül befenyítek párat, akkor elkezdenek ugrálni nekünk? - néhány elsős felé mutogatok. Látásból volt már egyikükhöz szerencsém, sőt azt hiszem ő is cipekedett, amikor a lakásba költöztünk át. Ő rá már biztosan tudok hatni.
- Aha persze. Tudod mikor hittem utoljára a mesében? Soha - tudom én, hogy van mögötte valami, de nem fogom kérdezgetni. Ha akarja elmondja magától, én se szívesen tárulkozok ki bárkinek csak úgy.
- Ja persze, nekem is csak a pálmafa kellene - mosolyom vigyorrá válik. Azt hiszem a férfiak mintha azt szokták volna ilyenkor mondani, hogy hűséget fogadtam, nem vakságot. Ennyi várakozás után már nekem is kijár a nézelődés.
- És mit tervezel még? Mivel rontasz még meg?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2017. június 18. 23:34 | Link



Érdemben nem jutott Luca semerre, gondolataiban kacsákat úsztatott az iménti megjegyzés nyomán és ezen jót somolygott magában, egészen a felvetésig.
- Hogy mi? Hát őőő, én ilyet nem szoktam, te vagy a rellonos, gondolom értesz hozzá. Nekem maguktól szoktak jönni néha az ilyen kis...rajongók? Nem tudom minek hívjam őket, volt, aki azt se tudta mi az a kvaff, szóval ja...
Nem panasz, inkább döbbenet volt, amit nem leplezett a volt navinés, miközben odaszúrta ezt. Tök jól érezte magát a lengyeleknél általában, sőt, Arlenékkel is a backstageben, de sok fura dolgot látott, amit még ő se nagyon tudott hova tenni. Szóval el is engedte eleinte, aztán úgy rájött a személye iránti rajongásra, ami egyszerre izgi és ehh, menj innen kategória. Persze utóbbi esetén is mosolyogni kell, mert ha szeretik az embert, illik viszonozni ugye.
- Biztos betündérporozták a narancsleved, csúnya alakok vannak... ők pálmafának se valók.
A nagy lazulás közepette Hajna felé fordult, hát, ezt a kérdést se hallotta még... női szájból. Mondjuk ismeretlentől sem, de ezt megtartja magának csak huncut vigyorral megrázza a fejét.
- Ó, mindent a maga idejében... te mióta nem szórakoztál rendesen? Nem csodálom, hogy nehezen bírod az ismerőseim... - Igen, nehezére esne még mindig a család szó, de már szokja Maját is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. június 18. 23:34 | Link


Az égre emelem a tekintetemet. Majdnem elhiszem, hogy a Czettner lányok ennyire ártatlanok, tényleg. Egész közel járok hozzá, de aztán valahogy mégis csak jön belőlem egy hatalmas nevetés az egész gondolattól.
- Határozottan, fenyegetve és szúrós szemekkel sok mindent el lehet érni.. Kár, hogy nem jöttem erre rá korábban - valószínű, ha nem lettem volna annyira magamba fordulva, akkor az összes alattam járó sárkánykát kihasználtam volna valamilyen formában. Mekkora szerencséjük volt. Az újabbak már rosszabbul jártak, mert kinyílt a szemem és elég meggyőzően tudom forgatni a szavakat, ha az kell a boldogulásomhoz.
- Jajj hagyjuk már, tudom hogy műveltél valamit és ha évek múlva is, de rájövök mi volt az - mutatóujjamat felemelem és hadonászok felé. Persze csak viccnek szánom, hiszen ez egyáltalán nem egy komoly téma.
- Nem tudom mikor volt utoljára - megvonom a vállaimat. Manapság a letargia, a düh és az aggódás keveredik bennem. - Az szórakozásnak számít, hogy Scarlettnek viccből vettem egy vibráló barátocskát a nehéz napjaira? - ha igen, akkor nem is volt olyan régen. Ha pedig nem, akkor elég szánalmas az életem, mert oké, hogy Máté elvitt moziba, ami maga volt a mámor. De szórakozni úgy igazán.. hááát, nem is tudom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2017. június 18. 23:35 | Link



Bár a kijelentést komolyan gondolta, még a mesék iránti elhatárolódás miatt kapott Hajna tőle egy szúrós pillantást. A mesékben igenis szabad hinni, sőt, ami azt illeti, ha valaki jobban odafigyel, hamar rájön hogy nem tejszínhabos torta az egész. Mindegy is.
- Áh, mindent értek. Te, eddig hány embert hajtottál már ilyen csúnyán igába? - Ez egy nagyon érdekes kérdés, éppen ezért teszi fel Luca, komolyan kíváncsivá vált, de aztán csak nevetni kezdett, mai lassan kínos vigyorba fulladt és jól össze is húzta magát a vízben. Őőő, ugyan már, semmit nem csinált, pindurit se.
- Tudod mit tettem tavaly nyáron, vagy tavaly, vagy idén, mi? - A torkát köszörülgetve lubickolt a vízben a lábaival, miközben egy néni dorgálóan és rosszallóan kiabált be valamit, Luca csak integetett neki. Mintha ez Thomas bá' másik szomszédja lenne és reggel is látta volna, nem számít. Ő rendike volt. - Nem hallottál még rólam eleget ezek szerint... De igen, mondhatjuk, hogy egy kicsit én csináltam... valamit. De nyugi, csak egy kis lelki dopping, nem halsz bele és változol unikornissá. Pedig de csini lenne a sörényed!
Jó, nem bírta ki a végén annyira röhögött, hogy már a hasát kellett fognia. A legszebb, hogy képes lenne az erejével elérni azt, hogy Hajna belemenjen egy hajfestésbe. Bár miután elmúlik és nem tartják benne fenn tovább az érzést, nyilván mehetne Luca más bolygóra, ha jót akar.
- Hogy miii? Te nem vagy komplett, ez menő. De nem, asszem ez nem igazi... nem is vágsz rá, ennyire szar?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. június 18. 23:36 | Link


- Nem tudom. Párat biztos. Azok közül az egyik rendezte be a szobámat - most már megvan. Az a szerencsétlen nem tudott meglépni, mert a haverjai otthagyták, így rajta lett minden leverve. Mondanám, hogy sajnálom, de nem szeretek hazudni, még magamnak se, nem hogy másnak.
Érdeklődve pillogok felé. ami azt illeti hallottam pár dolgot, sőt Vince is mesélt már nekem, de nem különösebben szokta figyelmet fordítani mások dolgaira, csak ha ténylegesen érint.
- Hallottam már rólad, de lehet, hogy nem eleget - félszegen mosolygom felé. Szoktam ítélkezni, nem állíthatom, hogy nem. De szeretem a saját tapasztalataim alapján felépíteni a képet az emberekről, mert jobb, ha a magam hibáiból tanulok, nem pedig másokéból. - Jó, amíg nem leszek egyszarvú, meg csillámláma meg minden ilyen szarság, addig nem szedem le érte a fejed - azzal elvetné a sulykot az már biztos. Azonban jelenleg nem tudok rá igazán haragudni, nem értem, hogy miért nem, de így van.
- Kellett neki egy kis móka, hát én csak segítettem neki - megvonom a vállaimat. Jó fej és vicces is tudok lenni, ha arról van szó, nem vagyok ám mindig búvalb...... csak az esetek negyven százalékában. - Nem tudom. Igazából azt hiszem már megszoktam a folytonos aggodalmat és sötétséget, vagy mit - nehéz ezt megfogalmazni. - Máté elvitt moziba, csak nekünk kibérelt egyet és valahogy kiderítette az egyik kedvenc filmemet és az játszotta le. Az jó buli volt, de közben folyton azon agyaltam, hogy mennyi időt lehetünk még együtt. Szóval az sem az igazi szórakozás, nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2017. június 18. 23:37 | Link



Biztosan kellemetlen lehetett a befogott munkaerőnek, legalább annyira, mint a játékvezetőcskének lehetne a múltja, a jelene, vagy éppen a természete. Ő mondjuk mostanra már ha nem is vígan, de minden saját lépésével együtt él, így nem különösebben szokta zavarni, ha kérdezgetik, megerősítést kérnek egy-egy pletykához, vagy éppen elhordják. Hát ha így élt? Így se semmi, ahová mostanra elért a kitartásával és tehetségével, fentről mondják, hogy nagyot lehet esni, de csak annak, aki fél a padlótól. Aki már ismeri, annak meg mindegy. A volt navinés is így van ezzel.
- Köszi, nagyon csini fejem van, amit sokan sajnálnának, ha elvinnél. Más is próbált már trófeának tekinteni, de legalább a fejem nem vitte haza kitenni a nappaliba...
Elhúzta a szájacskáját, hogy aztán felüljön és a megszáradt, vízből kilógó részeit újra összevizezze. Nem zavartatta magát különösebben. A barlangfürdőt messzinek érezte, más lehetőség meg nincs a faluban, na, majd ha lesz aquapark, akkor talán azt választja inkább. De végül csak megrázta a fejét, nem lesz senkiből paci. Ma biztosan nem.
- Micsoda barátnő vagy, megütötte veled a főnyereményt - nevetgélt Lucus nagy vidáman. Igazából biztos vicces lehetett, azt esze ágában sincs elvitatni, de hogy nem az a szórakoztató kikapcsolódás, abban biztos. Mondjuk lehet ebben nem ő az ász tanácsot adni. Ugye a ló másik naagyon végletes oldalán állni is szar. Vagy csak a bűntudata akarta elhitetni vele, még nem tudja.
- Mátéééé? Na, neked pasid van? És milyen cukika valaki. Ide jár? - Jó, a saját magánéletével sincs tisztában, de másokéval nem szokott hadilábon állni, a hetekben esküvőn is járt például, juhu. - Túlstresszeled kicsit, nem? Mármint nem értek a kapcsolatokhoz, de nekem úgy tűnik...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. június 18. 23:38 | Link


Még, hogy én, mint barátnő. Hát ezt se sokszor hallom az emberek szájából. Kicsit muszáj ízlelgetnem a dolgot, mert eléggé fura összeegyeztetni a személyiségemmel. Pont van időm, míg Luca kifejti, hogy micsoda cukika Máté. Na hát, ha ő ezt hallanánk.. lehet gyanútlan áldozatokat kezdene el kínozni. Vagy legalábbis én így tudom elképzelni a szitut.
- Igazából tudod ez egy kicsit bonyolult - fájdalmasan felsóhajtok, s még mielőtt folytatnám, lefröcskölöm magamat egy kis vízzel, amolyan pót cselekvésként. - Ő katona Amerikában és ha véletlenül találkozunk, akkor sincs sok időnk együtt. Ja és a legtöbbször tuti összekapunk valamin és egy fél napunk azzal megy el, hogy béküljünk - van annak jó oldala is, de nem mindegy, hogy milyen áron jut az ember tudatába annak, hogy a másik milyen érzéseket táplál iránta. - Ő se egy érzelem bajnok, meg én se. Mindketten makacsok és önfejűek vagyunk. Szerintem egyszer addig fog egy fajulni, hogy megöljük egymást - komolyan beszélek. Bár már nem félek Mátétól, de ez például akkor, mikor elrepült mellettem a kés, nem volt így. Valamelyikünk meg fogja ölni a másikat, csak az a kérdés, hogy ki lesz a gyorsabb.
- Na, de hagyjuk is. Te kivel tengeted manapság a napjaidat?
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna, 2017. június 18. 23:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2017. június 18. 23:39 | Link



Kicsit felvonta a szemöldökét az igazából szónál és érezte, hogy most aztán nagyon kéne figyelni. Feltolta a napszemüveget a fejére és a testével is a lány felé fordult eközben. Hümmögött kisit, hogy ja, érti, már a tényeket, azt nem, miért kell mindent az embereknek kifogásként kezelni. Vagyis ő annak érzi sokszor. Van távolság az emberek között, de ez nem feltétlenül lehangoló. Olykor előjön a hiányérzet a Törpe szerint, de azt sokan tévesen negatívnak veszik, pedig valójában visszajelzés arról, hogy igen is még mindig szeretjük és szeretnénk a másikat, csak nehéz.
- Azok is szokta jó sokat vitázni, akik itt vannak mondjuk egy házban a faluban, persze értem, hogy az idő végesebb, de azért nem a világ vége, ha egyikőtök a kéket, a másik a pirosat szereti. Majd meglesz a lila, ha kicsiszolódik a dolog.
Azt inkább kihagyná a sztoriból neki mennyi színkeverék jött már ki, de még az igazi, végső vagy nem sikerült, vagy egyszerűen lemosták. Szomorú is lehetne, de mostanra valahogy ezt elhagyta, újra csak vidámkodik és mosolyog, így a jó. Érzik ezt a világ másik felén is, a szó szoros értelmében.
- Az érzelmekkel mindig elég nehéz, mondjuk ha egyik fél se enged, akkor az elég patthelyzet. De ugye tudjátok, hogy a temetés drága, és azt a másiknak fizetni kell?
Pillogott rá nagy szemekkel, mert a fekete humor nagyon messze áll tőle, ezt is inkább amolyan figyelmeztetésnek szánná, hogy inkább lehet megérné ha gondolkodnának. De ki Luca, hogy értsen mindent? Ezután zavart és elég creepy vigyorral visszahúzza a szemeire a szemüveget és elfekszik az előbbi pózba süllyedve ameddig csak megy.
- Hátühmhüm. Az attól függ melyik ország, melyik bulvárlapját nézzük és melyik napon vagy hónapban. Listát esetleg? Legtöbbet a kutyáimmal vagyok, lehet hogy magamhoz is veszek megint végleg egyet, vagy kettőt. - Már majdnem sikeresnek mondaná magát, de nem tud a szájára ülni és kertelni sem szokott feltétlenül, szóval kisvártatva folytatja is. - Van egy énekes srác, akivel elég sokat vagyok egy ideje, elég jó arc, sőt, beszökött velem egy esküvőre meg ilyenek...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Kasza Fanni Stefánia
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2017. június 20. 12:29 | Link

Mattrackám.
#outfit #Hime #music


Letörölte a könnyemet, olyan figyelmes volt velem mindig, annyira szerettem… Szipogva elengedtem én is őt, miközben mondtam, mit hogy kellene szerintem csinálni, majd a pasztell pink pulóverem ujjával megtöröltem az orrom zsepi híján, úgy kerestem elő a pálcámat. Hallottam, hogy már ő is megtalálta a sajátját. Végül én is előhúztam a cseresznyepálcámat és az én ajkaim közül is elhangzott az a bizonyos bűbáj neve, amit az imént mormolt el a szerelmem.
A pálca szintén izzani, fényleni kezdett és az éppen hadonászó Mattre irányítottam, amilyen rottyon voltam, mégis sikerült a hülyeségével mosolyt csalnia az arcomra.
- Olyan hülye vagy – jegyeztem meg mosolyogva és lazán a vállába bokszoltam. Aztán csak mellette haladva én is zseblámpának használtam a pálcámat, úgy leskéltem körbe-körbe Hime nevét kiáltozva, hátha arra visszajön.
 Hol lehetett vajon az, az átokfajzat?
A bokorból én is meghallottam a mozgást és meg is torpantam egy pillanatra, hogy minél kevesebb zajt csapjak, láttam, hogy Mattracka ninját megszégyenítő mozgásával közelítette meg a cserjét én pedig feszesen figyeltem, ekkor már némán.  Már nem sírtam, arcomra száradtak a nemrégiben csordogáló fekete könnyeim és úgy néztem ki, mint egy halott mennyasszony, csak jobb ruhákba.
- Szerinted ő az? – suttogtam, mert nem tudtam leolvasni, mit is akart tátogni nekem a kócos.  A lehető leghalkabban próbáltam követni Matt mozgását és végül mögötte, araszolva haladtam.
Pontosan nem tudtam behatárolni, hogy Mattracka milyen közel is volt a bokorhoz, de a mozgás hirtelen elállt pár órákig tartó másodperc erejéig, aztán hirtelen kirepült belőle valami, én pedig seggre ültem ijedtemben.
Eridonosság ide vagy oda, eléggé betojtam abban a pár másodpercben, amíg az a valami csak úgy kivágtatott a bokorból sipítva és annyit se mondott, hogy: Helló.
- Te… Te láttad mi volt ez? – kérdeztem a hideg földön ücsörögve a pálcám után matatva vakon, le se vettem a tekintetem a barátomról. De nem tellett bele sok időbe, ismét hallottam, hogy valami nem túl nagytestű dolog közelített felénk, hiszen még október volt és a levelek ropogtak a nem túl súlyos tappancsok vagy lábak alatt. Amilyen gyorsan csak tudtam, pálcástól, mindenestül felálltam Matt mellé rohanva a karjába karolva. Azt hiszem pár levéldarab i maradt a hajamba, de nem volt akkor túlságosan fontos.
- Nem ér el addig a fényem, te látod?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. június 20. 19:40 | Link


– Jajj, ha csak a színeken vitáznánk – elnevetem magamat, majd újból fröcskölök egy kevés vízadagot a végtagjaimra. - Gyakorlatilag mindenen, de komolyan, én vagyok a rossz a dologban. Mindenbe belekötök, semmi se jó, de azt hiszem, ez azért van, mert annyira félek, hogyha közel engedem magamhoz, akkor hatalmasat koppan a popsim a padlón – erre a következtetésre a napokban jöttem rá. Eddig én is azt hittem, hogy ez csak a gyerekes és nő hisztik közé tartozik, aztán valahogy kigoboztam a csomót. A félelem táplálja minden egyes kirohanásomat, amely nem tudom, hogy logikus magyarázat-e, de nagyon úgy tűnik, hogy nálam ez minden probléma alapja. A legrosszabb az, hogy valószínűleg ez okozza majd a végét, pedig ugyebár éppen azt szeretném elkerülni. – Drága a temetés, de nem hiszem, hogy túlélnénk egymást. Valahogy úgy tudom elképzelni az egészet, hogy egyszerre nyírjuk ki egymást. Ő elhajítja a kését én meg éppen küldöm felé az átkot, a végén meg kiderülne, hogy ez egy lávsztori – muszáj kuncognom. Egyáltalán nem szeretném, ha így történne, pontosabban azt a részét kívánom elkönyvelni, hogy amikor bekövetkezik ilyen szerelmes cselekedetnek könyveljék el az emberek. Mert, hogy ez be fog következni, a kérdés csak az, hogy előtte mennyi időt hagyunk majd magunknak arra, hogy élvezzük egymás társaságát. – Szarul hangzik, nem? – kuncogásom lassacskán komoly arccá, talán egy kissé aggódóvá változik. Annyira rá vagyok feszülve erre az egészre, hogy azzal teszem tönkre saját magamat és Őt is. Kritikán aluli vagyok a kapcsolatosdiban, az egyszer biztos. Majd, ha találkozok a nővel, ki világra teremtett és évekig kínzott, megköszönöm neki, hogy ilyenné váltam.
- Nem olvasok pletykalapokat, amióta nem írok – megvonom a vállaimat és hozzáhasonló pózba vágom magamat, miután küldök egy mosolyt az értetlenkedő néninek és bácsinak, akik botránkozva figyelnek ránk. – Hahh, te nem macskás nő leszel, hanem kutyás? – szinte látom magam előtt a történetet. Bár a kutyákkal talán nehezebb kivitelezni a dolgot, mert nagyobb hely kell nekik, mint a macskáknak, de ha választhatnék, én is őket pártfogolnám. Kevesebb a szőr, okosabb a buksi. – Nem ám még férjedül is fogadsz egyet – na az már számomra is durva lenne, bár manapság aztán már minden elfogadott.
– Na az már jobban hangzik, mint a kutyák – mosolyogva fordulok felé. – Legalább ingyen koncertezhetsz meg fesztiválozhatsz? – csak van előnye, ha zenész sráccal járogat ide-oda az ember. Én biztos kihasználnám a lehetőséget, ha elém ugrana. – Ha igen, akkor vendéget nem vihetsz? Komolyan rám férne már valami ilyesmi – jó ötletnek nem mondanám, de azért egy próbát megérne. Maximum kiütnék néhány embert, vagy eljönnék. Muszáj egy kicsit kikapcsolnom, vagy a végén én leszek a macskás/kutyás nő.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna, 2017. június 20. 19:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2017. június 21. 20:04 | Link



- Nem értelek. Mármint mért nem próbálod meg akkor inkább lassabban és kevesebbet adva, ahelyett, hogy minden adandó nagy alkalomnál "kötekedsz", ahogy te mondanád. Tudom, hogy nagyon fáj az ember feneke, mikor végigsiklik rajta a betonon a rossz döntések miatt, de másként sose tanul semmiből. - Elég furán nézett Luca a rellonosra, mikor az nevetve mesélte a problémákat, lehet csak az érzelmi beállítottsága miatt, de szerinte ez nem igazán mókás dolog. Pontosan tudja ő is, milyen az mikor az ember popója nagyot huppan a kemény betonon, esetleg két szék között is, szóval nem igazán tartja lehetetlennek, hogy más is járjon így esetleg. Ennek ellenére ő továbbra is hisz, meg bízik is a mesék azon részében, hogy bár a hosszabb, középső rész mindig tele van gonddal, bajjal és megoldásra váró problémával, eljön mindenkinek a Happy End. Csak ugye győzze ezt bárki kivárni.
- Úúúú, mesélj még, tiszta Rómeó és Júlia. Ki inná meg a mérget előbb a másik miatt? Ki lenne rendesen öngyilkos elsőre? - Ezek kifejezetten furán hatna az alacsony lányka szájából, de nem ám csak a Disneyben van otthon, ennél a művészet imádó család kicsit jobban kikupálta. - Egyébként nem, csak nem egyszerű, de ha valamiért megéri küzdeni, én azt mondom ne hagyd annyiban. Láttam már sok esetet, mikor valaki feladta és nem lett boldog, azt nem éri meg.
Látott hát, persze, az ismerősének a húgának a barátjának a nagynénjének a szomszédjának a kutyája mesélte. Pooontosan. De erre nem tér ki bővebben. amennyi érzelem és tudás sajnos bujkál benne, sosem engedi őt, hogy kimaradjon a tanácsadós Luca.
- Hát azt nagyon jól teszed, bár nem hazudtak rólam sok dolgot, csak mindenről későn értesülnek és így vicces hogy kedden XY az új barátom, csütörtökön meg MN. Ennyire még én sem voltam ribizli! - Fakad ki egy pillanatra, bár mit tagadhatna? Nem volt semmi túlzás sok cikkben, csak ő nem volt hajlandó elismerni, nem is szabad, ezt már megtanulta időben.
- Bizony, szerelmeim. Hűségesek, szeretnek, imádnak, boldoggá tesznek... érthető. Ha jól tudom nem engedélyezett saaajnos ez a vegyes házasság. - Kinézett a napszemüveg mögül Hajnára, aztán el is nevette magát.
- Vannak előnye, igen, de elég jól keresek a repkedéssel, hogy ez amúgy se jelentsen gondot. Mikor megismerkedtünk is VIP vendég voltam náluk, aztán ott ragadtam. Különben simán, lesz nemsokára Szalamantonban fesztivál, ha gondolod hagyok neked egy VIP belépőt a postaládádban még jól jöhet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Angyal Zsombor Kristóf
INAKTÍV


bongyorka
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 174
Írta: 2017. június 25. 23:25 | Link

Myra


Elviselhetetlen ez a hőség, neki meg főleg, aki ki nem állhatja a nyarat és a meleget. Egyszerűen nem tud magával mit kezdeni, utál kimenni a hűvös lakásból és legszívesebben egész nap csak ülne egy kád jéghideg vízben, az ég világon semmit nem csinálva. Nem éppen az ő világa ez a nyár dolog, mert míg más fesztiválokra, barátokhoz, családhoz és nyaralni jár, addig Kristóf kivert kutyaként szenved a lakása leghidegebb pontján, ami történetesen a konyhája. És akkor még nem való a férfi a konyhába. Mondjuk Kristóf nem is a főzőtudománya miatt tölti legtöbb idejét ott, de ez most teljesen mellékes. Az már viszont kevésbé, hogy ezen a nyáron a többivel ellentétben ki is mozdult, meglátogatta a barátait, meg persze látnia kellett a keresztlányát is. A kislány olyan sokat nőtt, hogy szinte rá sem ismert, mikor a nyakába vetette magát és összeölelgette a férfit. Mert a keresztlánya vele ellentétben megismerte és örömmel fogadta.
Ma pedig ismét különleges nap van, ugyanis éppenséggel nincs negyven fok, ami azt jelenti, hogy bezártsággal töltött hetek után ő is kimerészkedik az utcára, hogy megnézze mi újság a nagyvilágban. Már vagy két órája kint van, szóval ez már bőven sok a nyári időjárási viszonyokat tekintve, úgyhogy indulna is haza, mikor megpillantja Antoinettét a tér túloldalán. Idejét sem tudja már, hogy mikor látta utoljára a lányt, vagy mikor beszélt vele. Eléggé zavaros kapcsolatuk nem lett egészen megfelelően lezárva, így kis hezitálás után egyszerűen fogja magát és elindul a lány felé. Zsebébe süllyesztett kezeit kihúzza, amint elég közel ér hozzá, majd finoman megérinti a vállát. A világért sem akarná megijeszteni, épp ezért még hátrál is egy lépést, miután felhívja magára a figyelmet. Mosolyogva várja, hogy a lány szembeforduljon vele és felismerje, hogy ki áll előtte, majd halkan köszön neki.
- Szia Myra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2017. június 26. 23:01 | Link

#passzátszélhozott #nemtudsztesemmitangyalkristóf

Egy szuper hétvége után szenved a fejfájástól és ettől a döglesztő melegtől. Már észre sem veszi, hogy a levegő kellemesebb, mint volt, mindent szenvedésnek él meg. Egyébként sincs fizikailag túl jól - talán a baleset után még kellett volna várnia a nagy fesztiválozásokkal -, de most aztán végképp.
A téren ücsörög miután megvett néhány fontos kiegészítőt a boltokban, a táskák mellette hevernek a földön és egy fagyi evését imitálja. Próbálja rávenni magát, hogy azt a cukros valamit fogyassza, de nem megy az olyan könnyen. Sokat figyel másfelé, a fagyi csöpög, előtte a macskakő már ragad rendesen, ahogy az ujjai is.
Nem túl meglepő, hogy a nagy pihenésében meglepődik, amikor megérintik a vállát. Összerezzen, fejét abba az irányba fordítja, ahonnan a hang érkezik. Hosszú pillanatokig pislog csak a férfira és aztán felvonja a szemöldökét.
- Kristóf. Szia - biccent, majd odébb húzódik, hogy ne foglalja be az egész padot.
- Melyik szél fújt erre? Újabban nem látlak a kastélyban.
Kissé elhamarkodottan mondja ezt ki, hisz hogy is látná miután heteket töltött Amerikában az esküvő elől menekülve, meg kórházban hónapokat a baleset után... Talán Kristóf nincs is annyira eltűnve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angyal Zsombor Kristóf
INAKTÍV


bongyorka
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 174
Írta: 2017. július 3. 23:30 | Link

Myra
#azisviszel #szeretnédhogytudjakmindent #hiányoztamtudomén


Már idejét sem tudja, mióta nem látta a lányt. Kolossal találkozott közben, ami nem volt valami hűdekedves találkozás, mondjuk egy ideig nem is értette, hogy a rellonos miért vágta a fejéhez azt, amit, aztán szép lassan leesett neki a dolog. Kolost persze nem hagyta ott az utcán éjjel egyedül, de ez már egy másik történet. Arról viszont fogalma sincs, hogy Myra erről mennyit tud, ugyanis jó pár hónapja nem beszéltek már. Nem mintha annyira keresték volna egymás társaságát azok után, ami történt közöttük, Kristóf most mégis úgy érzi, hogy oda kell mennie a lányhoz. Beszélnie kell vele, mert kedveli és csak úgy elmenni mellette nem akar, még ha a lány nem is látja.
- A passzát - vágja rá gondolkodás nélkül a lány kérdésére, aztán a kezeit kihúzva a zsebeiből levágja magát a padra. Most, hogy itt ül mellette, már nem is igazán tudja, hogy minek jött ide hozzá, nyilván nem lesz sok témájuk, amiről tudnának beszélgetni, de most már igazán nem léphet le valami mondvacsinált indokkal. - Ez azért van, mert nem is keresel. Ott vagyok én, ha meg nem, hát tudod, hol lakok - esetlenül vonja meg a vállát, aztán rápillant a rellonos kezében olvadó fagyira. Lövése sincs, hogy az emberek hogy tudják megenni azt a cukros vackot, ő maga sosem volt valami nagy fagyi rajongó, így tekintete hamarosan vissza is vándorol Myra arcára.
- Hogy megy a kviddics? Még mindig életveszélyesen használod a seprűd, vagy valaki már megmutatta, hogy kell? - mosolyogva fürkészi a lány arcát, mert természetesen neki lövése sincs a balesetről, az ispotályról meg az ezek utáni időszakról. Nem beszélt Myráékkal azóta, és ha esetben még cikk is lett volna erről bármelyik újságban, hát azt sem látta, úgyhogy jól rá is kérdez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Liliana Hope Krise
INAKTÍV


Kis sárkány | Éretlen Zöld Császkáló
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 193
Írta: 2017. július 3. 23:49 | Link


rajzolós délután ✘ felöltöztem


Idegesítő volt és zavaró is, ahogy a lány mindenáron segíteni meg parancsolgatni próbált. A számat folyamatosan elhúztam, grimaszoltam és a kis szövegeléseim után inkább csak hallgattam és próbáltam amennyire lehetett ignorálni mindazt, amit próbál. Aztán csak furán néztem rá, minek közli ezt velem? Ha éhes a kutyája intézze azt és ne velem foglalkozzon, meg amúgy is, feltart a rajzolásban. Nem fogja magát kiszínezni a rajzom, pedig szerintem tuti van menő varázslat erre is, ha anya nem tiltana még a pálcától nem lenne erre gondom. Sőt, akkor szerintem a szőkére se itt velem szemben. Már biztos összeragasztattam volna a száját, vagy eltüntettem volna, mint hoppanáláskor szoktak az emberek. Csak ő nem bukkan fel máshol.
Vagyis, khm. Inkább csak bólintottam párat érezze, hogy figyeltem, és hagytam menni a dolgára. A kérdésre, hog szeretnék-e valamit csak letettem a krétámat, leporoltam a kezem, majd felegyenesedtem. Csípőre vágva a kacsóim méregettem a levitást.
- Tudod mit szeretnék? Nyugodtan befejezni a rajzom!
Miután mindezt kimondtam bosszúsan intettem, hogy menjen már arrébb, rajta áll az egyik felhőmön, amit még szeretnék kiszínezni a fehérrel. Amikor meg végre elindult, nagy sóhajjal álltam is ennek neki. Nem értem a nagyobbakat, meg azt sem, miért kell úgy gügyögni velem, vagy éppen vigyázni rám, mintha baba lennék, meg nekik kéne a gondom viselni. Nagylány vagyok már, képes vagyok egyedül császkálni, nincs szükségem testőrre. Mérgemben éreztem, ahogy elém kúszik az egyik fekete hajú lány képe, aki végzős előkészítős és mindig piszkál. Még a krétát jó erősen az aszfaltra nyomtam, a szemembe hulló tincsem meglátva megijedtem és a popsimra huppantam. Fekete lett a hajam, máár megint! Összefogva azt begyömöszöltem a masnim alá, hogy kevésbé látszódjon, mert nem nagyon akart rendes színűvé válni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. július 7. 19:50 | Link


Nevetnem kell, jó mélyről jön és csak úgy kiszakad belőlem, mintha ez tök természetes lenne. Pedig egyáltalán nem az, egyszerűen csak nem tudom másképpen lereagálni ezt az egészet. Még, hogy ő nem ért meg engem? Hát akkor én mit mondjak? Egyik nap még minden a megszokott módon történik, tervezem a legújabb szívatást, előre elkészítek mindent, hogy túléljem az alagsorban uralkodó káoszt, aztán jön egy levél, majd egy hír, hogy meghalt a bátyám. Ez az egész felfordított mindent, 180 fokos gurulásba kezdett az életem, amely most nem tudom hová tart és mivé tesz engem. Ez pedig megrémít, mert én szeretek mindent pontosan megtervezni és látni az értelmét és a végét, ennek viszont nagyon nem látom.
– De hát, ha mindig találok valami fogást rajta? Nem tudom megállni, hogy ne szóljam meg. Ez olyan Hajnás lételemem, nem tudom befogni a pofimat, még akkor se, ha tudom, hogy éppen az lenne a legjobb – a szókimondóságom biztosan nem lesz életem egyik legjobb tulajdonsága. Most már sokkal többször fogom vissza magamat, mint régebben és ez is túl sokat változtatott rajtam. Nem szeretnék egy teljesen más lány lenni azért, mert valaki éppen belecsöppent az életembe.
– Hát nem tudom, azt hiszem méreg nem lenne a mi sztorinkban, de bezzeg kés meg fegyver… – kuncogok egy keveset. Tudom, hogy ez a téma nem éppen nevetséges és halál komolyan kellene venni, de egyszerűen nem megy. – Nem hiszem, hogy bármelyikünk megelőzné a másikat. Inkább olyan egyszerre mindent vagy semmit dolog lenne, vagyis lesz – legalábbis én így gondolom. Aztán lehet, hogy ő teljesen máshogyan vélekedik és lazán belém tolna egy tárat, majd egyszer ezt is megtudjuk. – Az a baj, hogy nem tudom eldönteni, megéri-e – felsóhajtok. Tényleg fogalmam sincsen, mivel még nem volt részem ilyenben.
Figyelem a sztorit és jól meg is mosolygom. Bizony ismerem ezt a kört. Sokszor fordult elő, hogy mire az Edictumban lehoztunk egy cikket, annak a hír értéke már elavult volt, hiszen a lányka tovább repült a következő sztárocskára. Újra és újra kellett írni, s a leadás napján már a következővel volt, de akkor nem éreztem azt, hogy az újság lenne a gáz. Az inkább a kislányt minősítette. - Van a kastélyban olyan, aki helyetted is birtokolja ezt a címet -  azt hiszem nem is egy ilyen akad. Én sosem értettem az ilyen lányokat, bár ugye nem belőlem kell kiindulni, hiszen normálisnak nevezhető kapcsolatom vagy mim, nem is igazán volt eddig.
– Pedig biztos jól néznétek ki az esküvői képeken – én is elnevetem magamat. Hát ez már számomra is elég morbid sztorivá kezd alakulni.
- Jó, hát gazdagéknak könnyen megy - nem mintha nekem nem lenne rá lehetőségem. Főleg amióta az a nőszemély újra férjhez ment és kiválasztotta a környék legpénzesebb, legkönnyebben befolyásolható alakját. Mivel azt szeretné, hogy ne tálaljak ki neki, ezért minden hónapban kapok némi zsebpénzt, amit ha ilyen dolgokra szeretnék költeni, lazán megtehetném. Csak, hogy egyszerűen engem ezek nem kötnek le és nem hatnak meg. Már az is csoda, hogy lakásbérlésbe belementem, ahelyett, hogy tovább kuporgattam volna a pénzemet.
– Nem lehetne kettő? Hátha véletlenül elviszek magammal valakit..- talán van rá esély. Bár ugye ezzel nem számolhatok ezerszázalékosan. Bárcsak minden annyira könnyedén menne nekünk is, mint a többi párocskának. Azt hiszem most éppen erre lenne a legnagyobb szükségem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2017. július 9. 23:06 | Link

#sosehiányzol #miérthiányoznál #detudsztemindent


Nem érti, miért mániája az embereknek ez a jelzés. Egyszerűbb lenne előre sétálni, vagy minimum az ember mellé és csak azután megszólítani, talán akkor kevésbé kapna szívinfarktust.
Rosszabb napján elküldené a fenébe, tehát Kristófnak szerencséje van, hogy jó kedvében találja és egészen kedves, már amennyire ragacsos manccsal, fejfájással az lehet.
A passzát szél, a metsző szél - meg az is vigyen el. Elmosolyodik, de a férfi kérdésére nem tudja tartani. Elkomorodik és felhorkant, majd felvont szemöldökkel pillant a bongyorra. Egykor többet látott benne, de ennyivel utána már csak valaki olyasvalakit lát, aki könnyedén áttapos mindene és mindenkin ha a céljai lebegnek a szeme előtt. Persze nincs vele semmi gondja, csak ne próbálkozzon megint egy méteres körzeten belülre férkőzni.
- Hát persze. Az uram biztosan szívesen venné, ha megjelennék nálad esténként - bólogat neki, majd tekintete a kezében csordogáló fagylaltra siklik. Elmormol egy minimális szitokszót és eldobja a teljesen ehetetlenné váló édességet a madaraknak.
- Aha, még mindig életveszélyesen használom - válaszolja, hangjából pedig kiérződik, mennyire nem akar ebbe belemenni. - Kiszálltam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2017. augusztus 1. 20:24 | Link

Balázs
a tér közepén, egyik hétköznap kora délután

Itt volt már az ideje, hogy vásároljak egy s mást, főleg azért, mert Ákost hamarosan hazaengedik. Furcsa ilyesmit mondanom, de tartok a viszontlátástól, ahogyan attól is, rosszul döntöttem, mikor beadtam az intézetbe. Mégis, tudom, hogy van aki minden héten ír neki levelet és én is igyekszem néha napján meglátogatni, ha a pszichológusok engedik. Balázsnak még nem szóltam az öcsém eltávjáról, ahogyan arról sem értesítettem, Karolina, az én csodálatos nevelőanyám ismét szabadlábon van.
Az utóbbi napokat feszült csendben töltöttük egymás mellett. A férfi kérdezett, én makacs hallgatásba burkolóztam. Tudtam, hogy sok gondja-baja van a munkahelyén és Kamilla is gyakorta megizzasztja egy-egy agymenésével. Félreértés ne essék, rendes lány, szereti az apját, értelmes és okos, csak éppenséggel még gyerek. Akkor is az, ha ő ezt sziklaszilárdan tagadja.
Most pedig én érzem magam kamasznak, aki rosszban van a szüleivel, ezért elmenekülése után bujkál előlük. Semmit sem tudok arról, hogy a mostohaanyám merre szándékozik menni, egyáltalán milyen tervei vannak. Jó magaviseletért elengedték így közel nyolc év után, ami gyanítom, hogy szerinte időszerű volt, számomra viszont kész pokol. Az intézetben nyomatékosítottam, hogy Ákost nem látogathatja senki rajtam kívül, apát is értesítettem, de Flórának nem szóltam. Ahogy Balázsnak és Kamillának sem. Az a nő nem normális és örülnék, ha ez az információ az én birtokomban maradna. De komolyan.
Észre sem veszem, hogy már rég megálltam és szinte üres tekintettel bámulom a tér közepén lévő szökőkutat. Beszélnem kéne róla, igaz? De már nagy lány vagyok, meg tudom oldani. Nem lesz baj, elvégre eltelt nyolc év. Biztosan elfelejtette, amit tettem. Biztosan.
Hozzászólásai ebben a témában

Angyal Zsombor Kristóf
INAKTÍV


bongyorka
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 174
Írta: 2017. augusztus 3. 17:57 | Link

Myra
#miértvagyilyen #állandóanbántasz #csakszeress


- Én azt nem mondtam, hogy neki is tudnia kell róla.
Csak megrántja a vállat, aztán előredőlve alkarjait ráfekteti a térdeire, ujjait összefonja maga előtt. Némán figyeli a lány küszködését a melegben egyre jobban olvadó fagylalttal, ajka halvány félmosolyra húzódik közben. Myra aztán fel is adja a harcot és elhajítja az édességet, mire Kristóf zavartan pillant a vércseként lecsapó madarakra. Egy ideig ez leköti a figyelmét, addig legalábbis, míg a lány nem válaszol a kérdésére. Ajkai egy kicsiny 'o'-t formáznak, majd mikor rákerül a sor, először csak értetlenül megrázza a száját és felegyenesedik.
- Hogyhogy kiszálltál? - zavartan kérdez rá a dologra, most még azt sem veszi figyelembe, hogy a lány talán nem igazán akar erről beszélni. - Azt hittem szereted. Amennyit láttam belőle, jó voltál, miért hagytad abba? - nem kifejezetten kedveli a kviddicset, Myrát is csak pár alkalommal látta a seprűn, egyszer még a frászt is sikerült ráhoznia, amiért ha jól emlékszik, a lány eléggé meg is haragudott rá. Úgy három percig. Utána fel akarta vinni a levegőbe, mintha ez olyan mindennapos dolog lenne számára. Kristófnak viszont nem az.
- Hogy megy az egyetem? - inkább rákérdez valami másra is a biztonság kedvéért, mielőtt még annyira a lány kedvét szegné a beszélgetéstől, hogy itt hagyja. Kicsit nem tud magával mit kezdeni, így ismét előredől és a madarakat kezdi el bámulni, amik most a lány fagyiját szedik szét éppen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2017. augusztus 4. 16:19 | Link

#szeressenafeleséged

Nem mondta. Hát persze, hogy nem. Végül is akkor se kérte, hogy vallja be Kolosnak a csókot, amikor megtörtént... Miért lenne ez most más? Hiába Kristóf lányszívdobogtató boci szeme és beletúrni való bongyor haja, Myra már azt is látja, hogy ezek mögött gerincet nem visel.
- Igazából majdnem belehaltam, kiskanállal kapartak össze - megvonja a vállát, mintha ez semmiség lenne. Nem akar többet mondani a balesetről és az életének alakulásáról. Még ő maga sem tudja, mihez fog kezdeni a jövőben azután, hogy az álmának annyi. Ugyan nem látszik rajta, de nehezen dolgozza fel.
Az egyetemes kérdésre már felszalad a szemöldöke. Érzelmei kiülnek arcára, mély levegőt vesz mielőtt bármit is mondana. Talán szavak helyett most felállna és egy intéssel lerendezné a férfit.
- Komolyan, Kristóf? Az egyetemről akarsz velem beszélni? Mondjuk az idő is szép. Nézd azokat a felhőket! Tök érdekes - hadarja gúnyos hangnemét elővéve, az égre mutogatva. Oda, ahol egy darab bárányfelhő van elmosódva. Hangulatingadozásai gyakorta előjönnek a baleset óta, pedig korábban is nehéz volt vele.
- Jól van a feleséged? - veti fel a kérdést. Ha már a hülye kérdések napja van, legyen ez is téma.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angyal Zsombor Kristóf
INAKTÍV


bongyorka
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 174
Írta: 2017. augusztus 6. 14:31 | Link

Myra
#mármegintmibajod


Na erre aztán tényleg nem számított. Meglepetten húzza ki magát a lány mellett, szemöldökei összecsúsznak a hír hallatán, tekintetét ráemeli a mellette ülőre. Nem hitte volna, hogy Myra ilyen könnyen feladja a sportot, ami egyébként nem lett volna egy rossz ötlet, tekintve a játék veszélyességét, de az, hogy úgy kellett összekaparni a földről, még Kristófnak is sok. És akkor vannak szülők, akik komolyan engedik a gyerekeiket tizennégy éves korukban ezt játszani. Nem, ő soha nem fogja megérteni, hogy ez miért van.
- Mi történt? - halkan teszi fel a kérdését. Hangján hallatszik is a bizonytalansága, mert bár nem akar érzékeny pontra tapintani vele, félig már úgyis megtette. Innentől már nem rajta áll, hogy kap-e választ is a kérdésre. De valószínűleg nem fog.
A rellonos dühkirohanása nem várt fordulatként éri, szemei elkerekednek és már éppen készülne felállni, mert köszöni szépen, neki ennyi elég volt a mai napra, mikor kap egy kérdést. Amire nem tud válaszolni.
- A feles... kim? - értetlenül pislog a rellonosra, már arra sem emlékszik, hogy miket mondott anno neki. Még próbálja feldolgozni ezt a hangulatingadozást, úgyhogy jelen pillanatban nem tud nagyon azzal foglalkozni, hogy előbányásszon információkat, amiket hónapokkal ezelőtt osztott meg vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2017. augusztus 7. 15:54 | Link

#hívjmeglegközelebbvalamire

Egyszerre megy fel a lányban a pumpa és érzi, hogy legszívesebben elsírná magát. Nagyon kényes téma ez, amiről nem akar beszélni még mással se, nem hogy Kristóffal. Pedig egykor egész sokat jelentett neki a mestertanonc.
Megrázza a fejét. Tekintetét konokul a pad mellett hagyott bevásárlótáskáira függeszti és csak a csúnya, bökdösős kérdésre érkező válasz hallatán pillant fel Kristófra megint.
- A feleséged - ismétli bólogatva annak tudatában, hogy a bongyornak soha nem volt semmiféle felesége, vagy ha volt is, azt már rég eltüntette.
Sóhajtva néz fel az égre, hunyorog a nap erős sugaraitól. Érzi a fájdalmat a fejében, beleszúr és zsibbadni kezd, mintha sok-sok tűt vezetnének a bőre alá. Hirtelen ugrik fel és veszi magához a táskáit.
- Mennem kell. Hívj meg legközelebb egy sütire - megvonja vállát és a választ meg sem várva viharzik el a térről. Szüksége lesz egy mosdóra, meg egy italra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Németh Réka Hanna
INAKTÍV


Főnix | Nutella | Summer :3 |
offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 332
Írta: 2017. augusztus 11. 18:06 | Link



Látja, hogy nem kedveli Lili, ezért próbál minél kedvesebb lenni. Látszik, hogy szereti a művészetet, Réka pedig nagyon nincs oda érte. Ha egyszer neki állna egy rajznak, felfedezné, hogy mennyire nem ért hozzá, amit csinált azt széttépné és kidobná a kukába, de hogy jóba legyen valakivel, arra is képes lenne hogy "megpróbálkozzon" akár egy olyan művel is, amit profik tudnak csak megcsinálni. ~ Miért is ne? Rajzoljunk sárkányt! ~ Elindul a boltba, megveszi az eledelt, megeteti a kutyáját. Mikor készül visszamenni, valami megállítja egy bolt kirakatában. - Az egy sárkány? - Berohan a boltba, de pont előtte vették meg. - Hát erről lecsúsztam. Visszaérkezik és látja, hogy a rajz még színesebb lett.- Gyorsan haladsz. Kaphatok én is egy zöld krétát?



Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Liliana Hope Krise
INAKTÍV


Kis sárkány | Éretlen Zöld Császkáló
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 193
Írta: 2017. augusztus 11. 22:21 | Link


rajzolós délután ✘ felöltöztem


Sokkal nehezebb volt megrajzolni a pikkelyeket a sárkányomra, mint az összes többit, és ez picit bosszantott. Még a nyelvem is kidugtam, úgy koncentráltam, hogy a helyére kerüljenek a kis ívek, ám ekkor ismét megjött a szőke lány. Nagyot fújtatva dobtam a krétát a földre a kezemből, majd a karjaim összefűzve magam előtt néztem rá fel.
- Neked nincs valami barátnőd vagy barátod? - Nem volt kedvem barátkozni és nem azért voltam vele ilyen, mert tett volna bármit, egyszerűen csak rajzolni akartam. Egyedül. De ő úgy gondolta, nekem társaság kell. Rosszul. Végül a kíváncsiságom kicsit enyhített az egészen, mert fogalmam sem volt mit is akar. Összeráncoltam a homlokom, majd a zöld krétám szorongatva bámultam a szemébe.
- Mit szeretnél a zöld krétával, attól függ - mondtam neki, közben felegyenesedtem a guggolásból és a kutyáját figyeltem. Kicsit reméltem, hogy legalább valami olyat mondd, ami érdekes, mert kezdett elmenni a kedvem a színezéstől, az meg sok jót nem jelentett anya szerint. Pedig ilyenkor csak új dolgok után néztem, néha nem a megengedett utakon. Rékára néztem, majd kis idő utána a kezébe nyomtam a krétát, hogy hát jól van, legyen.
- De az enyémbe ne nyúlkálj bele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Németh Réka Hanna
INAKTÍV


Főnix | Nutella | Summer :3 |
offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 332
Írta: 2017. augusztus 12. 13:18 | Link



- Egy sárkányt rajzolnék. Köszönöm. Miután megkapta a zöld krétát nekiállt rajzolni, de nem ment zökkenő mentesen. Legelőször nagy lett az egyik szárnya mint a másik, utána már a feje is olyan volt mintha egy üveg lenne. Végül sikerült összehoznia valami "sárkány félét". - Na véégre! Szerinted milyen? Tudta Réka hogy nem valami jó rajzos, de ki tett magáért. Szeretnéd kiszínezni? Tudom nem lett a legjobb, de elég jó lett ahhoz képest hogy nem is tudok rajzolni. Milyen érdekes, hogy mikre képes Réka csak azért, hogy boldog legyen valaki érte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. szeptember 8. 19:42 | Link

Leon Tim Wolf

Kinézet | szeptember 10. | Vizsgák után


Végre volt egy kis időm a vizsgák után sétálgatni és csak úgy lenni... élvezni a kint eltöltött szabadidőt... végre nem kellett tanulnom egy ideig, úgyhogy nagy örömmel töltött el a jelenlegi semmittevés. Talán pont emiatt akartam a sulitól minél távolabb kerülni, ezért úgy határoztam, hogy ellátogatok a faluba, egyenesen a Boglyas térre. Az egyébként is egy szép helyszín volt, már a vizsgák előtt kinéztem magamnak. Szép, korai őszi idő volt, végre nem volt az a dög meleg, amelyet amúgy is nehezen viseltem. A fák színes levelekbe burkolóztak, a szél kellemesen lengedezett, szóval ez pont egy olyan nap volt, amely tökéletes volt sétálás szempontjából.
~ Nem is tudom, hogy valóban jó ötlet-e felkeresni az anyámat. De úgy érzem, hogy muszáj megtudnom többet a múltamról. Jó, hogy meg tudtam beszélni a dolgokat Andrej-al, végtére is sok igazságot mondott ki, amihez én túl bátortalan voltam. Ha találkozom anyámmal talán akkor többet meg is tudhatok majd a képességemről. Talán még sem volt hülyeség elküldeni azt a baglyot neki válaszként. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy fog-e jelentkezni, de csak visszaír, ha valóban kíváncsi rám. Az már más kérdés, hogy csak érdekből keresett fel vagy igazából érdekli a sorsom. Csak olyan fura, hogy most keresett fel, idáig nem volt képes erre. ~
Ezekkel a mélyen szántó gondolatokkal ültem le az egyik padra a Boglyas téren. Nagyon jól esett kinn lenni a friss levegőn, élvezni a napsütést, amelynek nem volt akkora ereje, mint nyáron. Már nagyon hiányzott a kinn lét, a vizsgák miatt pedig nem igazán volt rá idáig alkalmam, hogy kiszabaduljak a kastély falai közül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2017. szeptember 8. 23:59 | Link


szeptember 10 | költözés előtt | Timmi

A falu eddig egészen békésen fogadta a már három napja őt környékező terrort. Ugyanis megérkezett Wolf, aki seperc alatt be is költözött a közeli fogadó egyik szobájába, egészen elkényelmesedve. Még a cserepes növényét, Buksit is kirakta a polcra, holott nem otthon volt. Kicsit tartott is tőle, hogy Buksi nem is fogja jó néven venni a hirtelen költözést, amibe őt be se avatták. Arról nem is beszélve, milyen durván fosztották meg a sok füsttől és szmogtól.
Tim ma először pillantott ki a függönyök közti résen, s miután döbbenten konstatálta, hogy a nap milyen lelkesen süt, inkább össze is rántotta a sötétítőt ismét. Szükségesnek érezte a kellő védelmet a szemgolyói számára, mielőtt elhagyja az amúgy számára nem túl szimpatikus szálláshelyet.
Miután tetszőleges ruhadarabokat tépett fel az amúgy nem éppen atléta alkatára, még pár pillanatig hezitált az ajtóban állva. Szinte biztos volt benne, hogy valamit elfelejtett. Ha látta volna más is, odaképzelte volna, ahogy a villanykörte kigyullad a feje fölött és felveszi a cipője másik felét is. Aztán egy lemondó sóhajjal felkapta buksit és kivágtatott az épületből, mint Don Quijote. Az éles fény miatt még a napszemüveg mögött is erősen hunyorgott, de aztán csak a reszkető levelű zöldségre pillantott, kicsit megsimogatta, hogy megnyugtassa, majd tovább haladt az utcán. Sokan furcsálkozva néztek rá, vagy méregetni kezdték a cserepest a kezében, de ő nem tűrte ezt a fajta rasszizmust. Buksi is épp olyan növény, mint bármelyik másik! Egy téren megállva sóhajtott ismét és nézett a kis társára.
- Ne szomorkodj, Buksi, szép vagy, csak nem értenek meg téged... - közölte, még egy egészen ragyogó mosolyt is villantva a cserépre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. szeptember 9. 00:21 | Link

Leon Tim Wolf

Kinézet | szeptember 10. | Vizsgák után



Tudtam, hogy nem jó ötlet, ha túl sokat gondolkodom azon, hogy mi lenne, ha találkoznék jóanyámmal, de bennem volt egy kis feszültség amiatt, hogy mi történik majd, ha mégis létrejön a nagy találkozás. Abban biztos voltam, hogy tartani fogom tőle a pár lépés távolságot, de nem tudtam, hogy mit fogok majd érezni vele kapcsolatban ha meglátom őt. Szeretet? Kötve hiszem, hiszen nem is foglalkozott velem idáig és nem köt hozzá semmilyen érzelmi reakció. Kötődést? Aligha, hiszen egyáltalán nem kötődöm hozzá, idáig is megvoltam nélküle. Gyűlöletet? Nem gyűlölöm, miért is utálnám? Haragot? Talán-talán, hiszen valamennyi harag van bennem az irányába, ami teljesen érthető. De az a nagy büdös helyzet, hogy a legrosszabb az az egészben, hogy semmit sem érzek iránta. Olyan, mintha kiürült volna a lelkem és egy cseppnyi érzelem sem szorult volna belé feléje... de nem akarok ennyire előre menni, majd kiderül, hogy mi lesz, ha találkozunk... ha egyáltalán sor kerül rá. Nem volt kedvem tovább ücsörögni a padon, ezért gondterhelten elindultam előre, pontosabban még mindig azon kattogott az agyam, hogy mi lesz, ha valóban összefutok majd anyámmal. Persze ilyenkor se nem láttam, se nem hallottam, csak mentem egyenesen előre, mint egy robot, aztán hirtelen azon vettem észre magam, hogy beleütközök valamibe... pontosabban valakibe és a másik pillanatban már a földön csücsülök kezemben egy cserepes növénnyel. Szóval lassított verzióban az történt, hogy összeütköztem egy fiúval, aki szerencsétlenségére pont arra járt, amerre én, aztán lezuhantam a földre, de egy gyors mozdulattal még elkaptam a cserepes növényt, mielőtt az lezuhant volna. Nem is értettem, hogy mi történt hirtelen, az se volt világos számomra, hogy hogyan tudtam elkapni azt a növényt, de valószínűleg volt még annyi lélekjelenlétem, hogy gyorsan megfogjam, hogy ne okozzak még nagyobb kárt.
- Bocsánat, itt van a növényed. Nem akartam neked ütközni, túlságosan lefoglaltak a gondolataim - nyújtottam a földön ülve feléje a növénykét. Iszonyatosan cikisen éreztem magam és biztos voltam benne, hogy a srác most jól le fogja ordítani a fejemet, amiért neki mentem. Már tényleg csak ez hiányzott ehhez a tökéletes naphoz befejezésként. Persze megkönnyebbültem volna, ha nem az történik, amire számítottam, de sejtettem, hogy most mi fog következni, így lesütve a szememet a földre, kezemben a növénnyel vártam sanyarú sorsom beteljesedését.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. szeptember 9. 00:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 16 ... 24 25 [26] 27 28 ... 36 ... 56 57 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér