36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 19 ... 27 28 [29] 30 31 ... 39 ... 56 57 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Celestyna M. Czerny
INAKTÍV


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2018. június 16. 01:46 | Link

Mr Westwood
her | a téren

Tudtam, hogy nem fogja elhinni, ha előadom magamat sem, de hirtelen késztetést éreztem rá a visszakérdése hallatán. Megint más kérdés, ha tényleg így lenne, akkor is ilyen lelkes maradna-e.
- Próbáltam, igen, de kínos volt, kellemetlen, rövid és fájdalmas. Nem volt kedvem nagyon tesztelgetni - a hangomban nem sok érzelmet hagytam kicsengni, inkább csak át karoltam magam kicsit, nem volt egy kellemes emlék, utána meg a fiú még találkozgatni akart, meg megölelt, én meg csak kicuccoltam a kötött plédemmel a kanapéra, festeni. Soha többet. Fúj. A pillantásomban is látszott a rosszallás, miután kivigyorgott, mert láttam ám, bizony! Jó a megfigyelőkém.
Azt hiszem, talán az, hogy nem gondoltam már a múltra minden nap, könnyebbé tette a dolgokat, most viszont gyakorlatilag itt ült mellettem és megint minden kavargott bennem. Olyasmik is, amikről nem is tudtam, hogy egyáltalán még ott lapulnak a felszín alatt. Csak másodpercek múltán tűnt fel, hogy még mindig görcsösen magam köré fonódtak a karjaim, hát nyeltem egy nagyobbat, hogy oldjam a hozzáállásom, több-kevesebb sikerrel.
- Én... köszönöm - mosolyodtam el halványan, beleborzongva a becézésbe, amit nem foghattam a hidegre, lassan a felsőmről is felszáradtak már a vizes foltok. A megrovásra az ajkamba haraptam és egészen pirosas árnyalatot is öltöttem, bántani nem akartam, csak visszapiszkáltam, ha már itt próbálgat.
A keze lassan az államhoz ért, arra késztetve, hogy felé fordítsam a fejem, én pedig nem ellenkeztem. A tekintetem az arcát fürkészte, ahogy a kezem pár pillanatra az övének érintettem.
- Azt hiszem, nem értem a kérdést... - vallottam be, kissé kínosan elmosolyodva. Sok dolgot szerettem volna, de nem hiszem, hogy bármit is ki mertem volna most mondani hangosan. Semmit nem tudtam, hogy mi történt vele az utóbbi években, mit csinál vagy éppen ki vár rá otthon.
- Szeretem a képeid, nem hiszem, hogy csak mert kevesebb az időd, hanyagolnod kéne őket... Menj csak, ha szeretnél, nem akarlak feltartani... - nyúltam a keze után, ami az arcomhoz ért, hogy elhúzzam onnan. Hazudtam. Szerettem volna, ha marad és mindent elmesél. Vagy csak egyszerűen marad és nem mond semmit, de itt van velem. - Biztos ezer dolgod van.
A pillantásom az övét kereste, talán tényleg reméltem, hogy marad még, ha csak egy egész kicsit is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2018. június 16. 01:50 | Link

Idegen ismerős
kinézet | egyszer

Nem tetszett különösebben, amit hallottam, és ez független volt attól, hogy ő mit tett vagy sem. Mindennek hangzott, csak jónak nem a kellemetlen és a fájdalmas szó, meg is szaladt a magasba a szemöldököm a végére, alább is hagyott a vigyorom, úgy néztem felé, még az a tekintet, amivel talán próbált csúnyán nézni rám se ingatott most ki egy mosolyig.
- Kellemetlen és fájdalmas? Bántottak? - Mióta itt ülünk, talán először volt minden kisebb odaszúrás vagy piszkálódás mentes a kérdésem, akkor is, ha eddig se szépítettem túl az érdeklődésem, ez meg már nem csak az volt. Fogalmam sincs miért vagy milyen alapon, de tudnom kellett, nem túl sok jó kavargott bennem, mikor belegondoltam, miken mehetett át. Egy részéről tudomásom is volt, pont elég volt, hogy aggódjak, de ez azért még egy kicsit másabb.
Nem lehet valakire azt mondani, hogy ő a múlt, főleg akkor, ha éppen a jelenedben melletted ül, meg akkor sem, ha… Láttam rajta, hogy befeszült, de egyszerűen képtelen voltam ezen segíteni, mintha nem értenék hozzá, pedig elég jól emlékeztem mindenre, ami erre orvosság. Túl jól is. Az állát tartó kezem hüvelykujja óvatosan csúszott az arcára, végig is simítottam rajta egész kis mosollyal a szájam szélén, ami csak a zavartságát látva szélesedett ki. El tudtam volna ezt még nézegetni.
- Pedig elég egyszerű - nyúltam végül az arcától elhúzva a kezem az övé után, hogy felém húzzam kicsit el is fordítva. Láttam, feltűnt, de csak most húztam végig az ujjam a tetováláson. Túl ismerős volt, sőt, pontosan azok a vonalak voltak, amiket többször nem rajzoltam, nem ez volt amúgy sem a fő tevékenységem, de meg kell vallani, jól sikerült.
- Ez nem egészen így megy. Nem fogom magam és terem előttem egy kész mű - ingattam meg a fejem egy nagyobb sóhajjal, de valahogy semmi kedvem nem volt beszélni a felbukkanó válságaimról. Illetve inkább arról, hogy túl sok ideje, inkább az ihlet jött ritka hullámban. - Nincs - jelentettem ki egyszerűen, majd a kezem elnyújtva mögötte néztem rá némán pillanatokig, mielőtt a fejemmel felé intettem volna.
- Gyere ide… - Át akartam karolni, akkor is, ha fogalmam sem volt már, hogy tehetném, tudtam, hogy a keze sem véletlen járt az enyém mellett, pontosan azt láttam, amit régebben is. Ismertem azt a nem értemet, jobban is, mint illene.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
INAKTÍV


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2018. június 16. 01:55 | Link

Mr Westwood
her | a téren

Lassan az arcára fagyott az a bizonyos mosoly, azt hiszem ezt nem kellett volna említenem neki, de kérdezett, én meg nem gondoltam át a dolgokat. Lehet, hogy tényleg kellett volna, akkor most nem lennénk gondban.
- Nem! Mármint... direkt nem, csak... egy rakás szerencsétlenség volt a srác, azt hiszem ez volt a fő probléma - grimaszoltam egy kicsit, nem akartam, hogy most még ezen kattogjon, mert bár nem sok köze volt hozzá, most mégis olyan volt, mint aki fejben háromszor helyrerakta a pasit.
A keze az államra csúszott, én pedig felé pillantottam, ahogy a hüvelykujjával lassan végigsimította az arcomon. Kicsit talán a keze felé is biccentettem a fejemet, de nem tudatosan, csak... a megszokások.
- Tudod, hogy nem lehetek mindenben okos... - biggyesztettem le az ajkamat, hagyva, hogy a kezét végighúzza az enyémen. Éppen csak, hogy elmúlt volna a vörösségem és megint okot adott rá, hogy teljesen zavarban érezzem magam. Mert hát, nem volt tervben, hogy ezt ő valaha látni fogja, vagy egyáltalán tud róla. - Én... csak... szerettem azt a képet.
Tudtam, hogy nem egyszerű, mármint a munkája, de mikor vele laktam, csak nagyon kevésszer fordult elő vele, hogy nem volt ihlete. Vagy egyszerűen máshoz volt kedve és inkább erre fogta, azt hiszem.
- Igen, tudom, de... mármint... Én segítenék, de nem hiszem, hogy tudok... - sunytam le egy egész kicsit a fejem, de aztán visszapillantottam rá, nem igazán voltak elvesztegetni való pillanataim. Szinte észre sem vettem elsőre, hogy elnyújtotta mögöttem a karját, csak akkor, mikor már kimondta. Vissza akartam kérdezni, biztos-e ebben, meg hogy ez mennyire jó ötlet, de nem tettem. Helyette a karjaim a nyaka köré fonva bújtam hozzá, még egy egész kicsit közelebb csúszva, az arcom a nyakának döntve.
- Nem akarom, hogy menj...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2018. június 16. 01:59 | Link

Idegen ismerős
kinézet | egyszer

- Helyes - leginkább az egész, de tegyünk úgy, mintha az elejére érteném. Nem hiszem amúgy sem, hogy bárkinek jót tesz valami inkompetens idióta, aki arra nem képes, normálisan közelítsen meg egy nőt. Nem kételkedem abban, sok ilyen van, és ő is valószínűleg fogott ki ilyet. - És mennyire sikerült kitapasztalni ezeket az élményeket? - Mondjuk magát a gondolatot nem szívleltem, hogy volt más, akadt valami új, hogy a próbálkozások egy idő után sikerrel szoktak járni. Az elképzelés sem tett boldoggá.
- Nem is az eszed kell ehhez feltétlenül - néztem le rá kissé oldalra biccentve a fejem. Nem volt ő buta, pontosan tudta, ha akar valamit éppen, mi lenne az, én egyszerűen hallani akartam éppen mivel és hogyan is áll. Általánosan változó volt az, hogy mekkora türelemmel bírtam tevékenységek vagy emberek felett, az esetében meg még inkább. Most, ha kellett volna, igen sokáig ülök itt, hogy halljam bizony mi is lenne az, amiért ott járt a keze az enyémnél, a feje még közelebb billent a kezemhez, vagy amiért olyan szépen mosolyogva tudott úgy megszólítani, ahogy. Egyik sem volt oktalan. Mint a kezén díszelgő ábra.
- A csak szeretemből nem lesz ilyen maradandó emlék - jegyeztem meg derűsen, talán kicsit jobban is a kelleténél. Nem biztos, hogy ha ez korábban történik támogatom, vagy éppen megengedem, ha már pontosak akarunk lenni. De mosom kezeim… be kell vallani így eléggé imponált a dolog. Csak az ajkamra harapva sóhajtottam egyet, mielőtt újra kerestem volna a tekintetét.
- Segíteni? - nevettem fel kicsit, aztán csak ingatva a fejem néztem előre. Már segített, azt hiszem. Ahogy a kezem elnyújtottam mögötte nem hezitáltam, pedig lehet illett volna a fejem biccentését jobban átgondolni, aztán mikor a kezeit megemelte már ott ült az a pofátlanul elégedett vigyor az arcomon, a tenyerem a hátára simult és úgy cirógattam meg. A fejem az övére billentettem egy pillanatig talán, ahogy egész közelről éreztem az illatát.
- Nem megyek sehova most. Ráérek - simítottam végig a haján párszor, aztán csak sóhajtva a pólója oldalába markoltam kissé, majd lassan elkezdtem a nedvességet kivonni belőle, ezzel újra szárazzá téve. - Csak még előbb ez… Mióta vagy itt, babydoll? - És én erről miért nem tudtam?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
INAKTÍV


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2018. június 16. 02:14 | Link

Mr Westwood
her | a téren

Kicsit értetlenül néztem rá, hogy ez most melyik részére is szólt. Nem teljesen volt világos, de azt hiszem, nem kéne ezt túlgondolnom, mindig azt mondta apa is, hogy ne akarjam megérteni a fiúkat.
- Axel, figyelsz te rám? Az előbb mondtam, hogy csak nem. Nem jó, nem tetszett, nem akartam, nem csináltam. Nem volt más... - néztem rá, kissé durcásan, hiszen asszem elég világosan fejeztem ki magamat eddig is. A karjaim kissé szorosabbra fűztem magam körül, a végére ki is fogyott a durci-faktorom, hiába terveztem, hogy most majd nagy lelkesen bekapcsolom.
Helyette nem sokkal később a kezébe biccentettem kicsit a fejemet, hogy jobban érezzem az érintését, egy pillanatra még a szemem is lehunyva, de tényleg nem többre egy pillanatnál.
- Nem? - kérdeztem vissza az ajkamba harapva, de aztán csak kicsit felhúztam a vállaim válaszképp. Mindent szerettem volna egyszerre, ha marad, ha átölel, ha törődik velem, csak őt, egy az egyben. Mégsem mondhattam ezt így ki.
A karomra pillantottam futólag, kicsit rántva a vállamon. Nem, tényleg nem lesz, mert sok mást is szerettem és mégsem került a bőrömre, de ez más volt.
- Zavar? Megkérdezhettelek volna róla, de úgyis azt mondtad volna, hogy nem... - És tudom, hogy nem a minta miatt. Anno az övéit is szívesen nézegettem, de akkor is elégszer le lett tisztázva, hogy sajátra lehetőleg ne is gondoljak.
A kijelentésre, hogy segítettem volna neki, kinevetett, ami megint kicsit furán érintett. Komolyan mondtam, szerettem, amikor alkot, vagy amikor csak szimplán olyan boldog, most pedig valahogy mégsem akart összeállni a teljes kép, mint a puzzle, amiből Pamacs megette az utolsó két darabot.
- Tudom, nagy vagy, meg macsó, de komolyan mondtam... - éreztem, hogy a grimasztól kis ráncok gyűrődnek az orrnyergemen, de aztán fel is adtam, nem vagyok elég félelmetes.
Tényleg nagyon akartam azt az ölelést, mert ahogy kimondta, már a nyaka köré is fontam a karjaim, a nyakába fúrva az arcomat. A keze jólesően nehezedett a hátamra, miközben apró sóhajt engedtem meg magamnak. Az illata, az érintés, a tudat, hogy itt van, sokkal jobb volt, mint ahogy arra emlékeztem.
Az ujjai a felsőm anyagába mélyedtek, kissé talán élesebben is szívtam be a levegőt, alig egy leheletnyire a nyakától, kicsit hátrébb is hajoltam. Utólag sikerült rájönnöm, mi változott: már nem volt hideg a pólóm.
- Három hete talán? Négy, ha a papírmunkás napok is beleszámítanak. Miért? - kérdeztem vissza, elhúzva az egyik kezem a nyakából, hogy végigsimítsak a borostáján. A fejem visszabillentettem a vállának, kicsit olyan volt, mintha minden rendben lenne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2018. június 16. 02:15 | Link

Idegen ismerős
kinézet | egyszer

Nyilván a volt egy meg a nem volt más két külön fogalom, ezzel mindketten tisztában voltunk, de be kellett látnom, hogy leginkább semmi közöm hozzá. Akkor sem, ha az ér a nyakamon lüktetni tudott volna a szám pedig kicsit sem kellemes grimaszba futni. De hallgattam, nem túl sok jogom vagy lehetőségem van az egészbe belekötni, bármennyire is szeretnék. Mert úgy, ahogy van ez egy oltári nagy baromság volt, bárki is támogatta vagy hajtotta ebbe. A fejem leejtve néztem a sajt ölembe pár pillanatig, aztán már csak a hisztikezdeményszerű valamire kaptam fel a fejem, amire egyből össze is szaladtak a ráncok a homlokomon és igencsak felháborodva néztem rá.
- Jobban is, mint gondolnád. De befejeznéd a duzzogást… ne nekem kelljen a kezeid szétfűzni - néztem a karjaira, majd vissza rá. Nem szerettem soha, mikor ehhez folyamodott, egyrészt nem is ment neki jól, másfelől nem volt oka ilyenre. Sóhajtottam egyet, hogy aztán meg is ingassam a fejem.
- Nincs egy rossz szavam se… ez… a te saját életed, én csak érdeklődtem - zártam le inkább az egészet, bár nem volt túlságosan a számra álló, hogy nem szólnék bele, mondjuk ezt ki se mondtam, mert úgysem bírnám megállni. Meg, mint látszik nem is akarom. Pláne ahogy előtérbe került az a tetoválás, a mondatára aztán pont úgy néztem, mint az első alkalommal mikor csak poénból, de feldobta, hogy ő is akar majd egy tetoválást. Elég határozott nemet kapott, mint sok más apróságra is, ami nem volt neki való és anélkül is a lehető legjobb volt neki.
- Anyád nem ment tőle a falnak? Nem zavar - igazából eléggé tetszett, de ezt a részét megtartottam magamnak, nem adom alá a lovat ebben továbbra sem. Még mindig nem hiszem, hogy akár ez, akár más neki való lenne, és nem is biztos, hogy tényleg mindenben jó felé sikerült őt billentenem. Hobbik, kedvelések… - De ezt nem lehet ám lemosni, mint az elsőt, amit én festettem rád.
Sok dologra hajlandó voltam vele, amire mással nem, nem stílusban, hangnemben vagy akaratban, inkább tettekben, egész mást hozott ki belőlem és szerettem olyan lenni. A macsó szón azonban felnevettem és elhúztam a kezem az arcától.
- De nem tudsz ennél többet, cicám - vontam meg a vállam kicsit, egyelőre ebben a pillanatban én sem tudtam, hogy az, hogy itt van miben vagy mennyit segít, vagy ha marad, miben tenné. De nem is akartam, ezek nem olyan opciók voltak, amikkel dobálóznék. Egyszer már nem rajtunk múlóan erről leszoktattak. Ahogy átkaroltam az egész egyszerre volt ismerős és ismeretlen. Valami más volt, talán feszültek voltunk, de közben nem változott, ugyan olyan szépen illet a karjaim közé, ahogy a másikat is köré fonva egy kicsit jobban megszorítottam, majd csókot nyomtam a feje búbjára.
- Érdekes. Csak meglepődtem, itt vagyok már egy ideje - és az elmúlt négy hétben Bojarskiba se egyszer futottam bele. Az érintésre lefelé néztem rá, amennyire lehetett, aztán csak tovább előre a kútra. Fogalmam sem volt mennyire normális és járunk ezzel jó úton újra, de csak boldog voltam, hogy így találkoztam vele. Egészben volt, még Ő volt, ezek után is. Még kicsit mindig az enyém.
- Nem szeretnél egy sütit? Eszméletlen a meggyes pitéjük - intettem a fejemmel a tér egy távolabbi része felé, ahol a cukrászda is van. Nem akartam még hazamenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
INAKTÍV


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2018. június 16. 02:18 | Link

Mr Westwood
her | a téren

Az a nézés megint csak arra késztetett, hogy összekapjam magam és a fejem lesunyva vártam pár pillanatot, mielőtt válaszoltam volna.
- Egy srác volt, egy alkalom, nem élveztem, nem találkoztunk többet, a nevét sem tudom. Ennyi volt - emeltem fel a kezem megadóan, nem sok dolog maradt meg belőle. - Bocsánat.
Talán kicsit mindkettőért is, nem csak azért, hogy hisztiztem, de a srácért is. Valahogy még mindig kicsit úgy éreztem, hogy igenis tartozom neki az elszámolással, azért, hogy mit mikor és miért csináltam. Pedig tudtam, hogy nem és biztos neki is volt más, lehet, hogy nem is egy valaki. Elég valószínű, hogy nem.
Anno elég gyors és megingathatatlan nemet kaptam, másért is járt volna, most is, ha megkérdezem, de nem tettem. Egyetlen dolog volt, ami miatt rá tartozott volna, hogy az a rajz az ő szellemi tulajdona.
- Ami azt illeti, de. Utána három hétig nem vett rólam tudomást, de nem igazán érdekelt. Noahnak van legalább négy - vontam meg a vállamat kicsit durcásan, mert mi az, hogy neki szabad és nekem nem? Nem vagyok már kislány és szerintem nem is ezt érdemeltem. - Na, nem mondod, apu? Már együtt élek vele egy ideje... kicsivel több, mint egy éve. Szerettem őket, igazából nézni is, ahogy csináltad. Szoktál még?
Szerettem nézni, mert úgy koncentrált rá, kicsit olyan elmélyült arca volt közben. És valahogy jó volt nézni, ahogyan valami újat alkotott, olyan kielégítő volt.
A macsó miatt elnevette magát, aztán elvette a kezét az arcomról, én meg az ajkamba haraptam, mert valahogy ott hagyhatta volna még egy kicsit.
- Miért, most segítettem? - kérdeztem értetlenül, mert semmit nem csináltam, már azon kívül, hogy vettem egy pár mélyebb levegőt. Átkarolt a másik kezével is, szorosan magához ölelve, mire kicsit a nyakának dörgöltem az orrom hegyét. Kicsit nyunnyogtam is hangosan, mikor csókot nyomott a fejemre.
- Hát, én is - mosolyodtam el, majd megcirógattam az állát lágyan, amire le is pillantott rám. Azt hiszem, még a szemem is kicsit felcsillant, de aztán nem akartam ebbe jobban elmerülni. - De, a süti nagyon jól hangzik. Szeretnék sütit.
Azzal nyomtam egy puszit a nyakába, mielőtt még kicsit hátrébb dőltem volna, hogy akkor viszont el kéne engednie. Nem mintha annyira szerettem volna, de azért nem árt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2018. június 16. 02:21 | Link

Idegen ismerős
kinézet | egyszer

- Hé, semmi baj, kitten, ne csináld már ezt - fújtam nagyot, ahogy a kezei után nyúltam és vissza is toltam őket az öle felé az emelgetés helyett. Eszem ágában sem volt őt bántani ezzel, leginkább nem megsérteni, rettenetesen éreztem magamban a kíváncsiságot, és többet is akartam tudni, mint amire jogom van vagy lenne kérdezni, és a végén ő kért bocsánatot. Nem a helyzet lepett meg, egyszerűen megtanultam magam észrevenni, régebben is idő volt, de mellette azért eléggé odafigyeltem, hogy lehetőleg semmit ne b*sszak el teljesen. A gimiben megesett már.
- Három hét? A bátyádnak legalább stílusa van - vigyorodtam el, és a helyzet az, nem csak ezen. Eléggé előttem volt annak a nőnek minden szava, mikor fogta Celt és kirángatta a lakásomból. Bőröndöstől, táskástól, cserepes bambuszostól. Ha akkor is három hétig inkább nem vesz róla tudomást, mindenkinek jobbat tett volna. Lehet már egész más lett volna a képlet, ha rajtam múlt volna csupán, egészen biztos, de ez már sosem derül ki.
- De, mondom, nem viccelek, tudod jól. Nem szeretném, ha megbánnál bármit, amihez… nos, közöm volt - mondtam ki, kicsit talán határozatlanabbul a végén, mint általában bármit szoktam. Közben csak bólintottam párat a kérdésére, előfordult, hogy terveztem, az is, hogy ismerősnél besegítettem ideiglenes tetkókba, vagy éppen pár rendesbe. Ettől még nem volt se hivatás, se olyan, amivel hosszabb távon foglalkoztam. Jól megvoltam a tanítással.
- Talán igen - válaszoltam kicsit sem egyértelműen neki, ahogy a hátán simítottam párszor óvatosan végig, mielőtt közelebb húzva öleltem volna magamhoz egy csókot is nyomva a hajába. Igyekeztem magam rendezni, nem úgy indítottam, ahogy talán kellett volna, éreztem, hogy ingunk, de így ahogy a lehelete a bőröm mardosta, az érintése a nyakamon, majd az a puszi, hát nem segített a felborzolt idegeimen. Nyeltem is egy nagyobbat, mielőtt lazítottam volna a fogásán kissé hátra is dőlve, hogy rá tudjak nézni.
- Akkor veszünk neked egy sütit. Gyerünk királylány, nem hozza ide magát - tártam el a karjaim, mert bizony, ha így maradunk… az nem feltétlenül rossz, de haladni nem fogunk vele semerre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
INAKTÍV


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2018. június 16. 02:22 | Link

Mr Westwood
her | a téren

Valahogy akárhogy is próbáltam alakítani a helyzetet, csak nem akart belőle tényleges megoldás születni, ez pedig egy kicsit zavart. A kezem után nyúlt, majd az ölembe tolta őket vissza, mire aprót szusszantam. Ha beszélek, az a gond, ha nem, akkor meg az. Nincsen valami arany középút?
- Annyi. Nem valami kitartó, utána belém kötött, hogy de egyem meg a krumplit, mert az, hogy összetúrtam, nem jelenti azt hogy 'vacsoráztam' - forgattam meg a szemem. Egyrészt válogatós voltam, hogy mit és mivel eszek meg, másrészt meg nem szerettem volna abban az időben semmit, egy kis nyugalmon és békén kívül. Legfeljebb Dustint. Nagyon. De nem volt képes felfogni, hogy ezzel semmit nem segít. Sőt.
Kicsit rosszul esett, hogy úgy gondolta, csak úgy szokásom megbánni dolgokat, amiken keresztülmentem. Főleg, ha neki köze van hozzá. - Valószínűleg megyek a nyáron pár fesztiválra, csinálsz nekem Hennát? Fizetnék érte, persze.
Nem hangzott természetesen a számból, mert mellette nem igen kellett akármiért is fizetnem, de akkor más felállás volt, a testfestés meg nagyon időigényes egy türelemjáték.
- És talán nem? - kérdeztem vissza, még jobban hozzá bújva, teljesen hozzá simulva, csak hogy szélesen elmosolyodhassak. Kicsit még piszkálgattam, emlékeztem azért pár dologra - mindenre -, amit szeret, meg még párra - mindre -, amivel anno ki tudtam billenteni akár a rosszkedvből, akár a túlzott koncentrációból. Szóval mikor hátradőlt, közölve, hogy hozzunk nekem sütit, biccentettem kicsit, mielőtt nyomtam volna még egy puszit az álla vonalára. Aztán fel is keltem, öösszerázva kicsit a táskám, meg megigazítottam a ruhám is, eltűrve pár tincset az arcomból.
- Akkor jössz, vagy itt várjuk meg, míg megjön az első nyugdíjad? - ráncoltam kicsit az orrom, vigyorogva a nyelvem hegyére harapva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2018. június 16. 02:24 | Link

Idegen ismerős
kinézet | egyszer

Kezdett bennem megfogalmazódni a gondolat, hogy jobban jártam volna egy, de rég láttalak, mi újság beszélgetéssel, mint ezzel az egésszel. Hogy megbántam-e? Nem. Ettől még közel sem tartottam jónak már a saját szemszögemből se. Mikor a kezeit az ölébe toltam csak összepréselve a szám meredtem inkább a kút felé. Azt hiszem nem csak azért volt, hogy mást lássak, a víz tette. Az elemem nem csak stabillá teendő részem, hanem ez fordítva is működik. Megnyugtat, segít, tovább lendít. Azt hiszem ezért is kezdtem bele a tanításba miután ő kisétált az életemből már egyszer.
- Továbbra is elég érdekes - mondtam talán némi éllel a hangomban, de inkább magam elé, mintsem neki szegezve mindezt. Annak ellenére, hogy a nem kedveltem igen gyenge kifejezés az anyjára, nem éreztem már azt a késztetést, hogy bármilyen véleményt fogalmazzak. Azt hiszem kicsit le is mondtam egyszer már arról, hogy megpróbálkozzam vele. Szerettem volna visszakapni azokat a hónapokat, amiket akkor birtokoltam. Éltem, élhettem, éltetett. Aztán minden megváltozott. Most pedig, csak nézek felé és nem látom, nincsenek válaszaim a saját kérdéseimre.
- Milyen nagylány lett valaki. Ezt pedig felejtsd is ebben a formában el, ha szeretnéd, bármikor, de vedd inkább szívességnek - vontam meg a vállam, nem akartam belemenni. Az egészet szerettem volna meg sem hallani, de már készen volt. Ugyan olyan félmosollyal pillantottam rá, de belül közel sem ezt éreztem. Nem értettem, hogy tudja még mindig ezeket előhozni belőlem. Talán sosem múlt el.
- De, határozottan igen, de ez majd csak később derül ki - közöltem derűsen, mielőtt még magamhoz vontam volna. A kedélyeim borzolásában elég tapasztalt volt, de egy időben túlságosan élveztem ezt ahhoz, hogy leszoktassam bármiről. Most pedig? Azt hiszem megszívtam.
Felkeltem, igazán komótosan, majd a pólómon rántva egyet mellé léptem. A haja alá csúsztatva a kezem eltűrtem a maradékot is az arca oldalától, szinte véletlennek mondható mozdulattal közben végighúzva a mutatóujjam a haja tövétől az egész hátán a gerince vonalán, majd a fenekére fogva tessékeltem rajta egy kicsit széles vigyorral.
- Nem tudom akarok-e én olyat valaha, szóval sokat ülnél itt velem - nem mintha az zavarna, de helyette csak a zsebembe csúsztattam a kezeim és elindultam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
INAKTÍV


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2018. június 16. 02:25 | Link

Mr Westwood
her | a téren

Ő a vizet bámulta, mire komolyan elgondolkoztam kicsit, hogy vajon most mit érez. Nem mindig igazodtam ki rajta anno sem, de szerettem volna válaszokat kapni. Szerettem volna tudni, hogy minden rendben van-e vele. Hogy elégedett-e az életével, van-e aki boldoggá teszi. Mert ugye, nem csak nekem volt szar az az időszak.
- Így is mondhatjuk - vontam meg a vállamat, de nem ez volt az első szó, ami eszembe jutott a nőre gondolva. Főleg nem, ha arra gondolunk, hogy gyökeresen megváltoztatta a sorsom folyását, csak azért, hogy aztán leszarja, mit is csinálok. Két év szobafogság. Egy évbe tellett míg eljutottam arra a pontra, hogy szinte bármit megtettem, hogy felbosszantsam.
Nem úgy nézett ki, mint aki akár a gondolattól is jól érzi magát, sőt, de nem akartam kihangsúlyozni, így csak megköszörültem a torkom, kicsit lesütve a pillantásomat is.
- Nem igazán, ilyen hippi valami, az átlag életkor hatvan év, de lehet strandolni és jógázni, meg alternatív zenéket játszanak. Szeretem - nevettem el magam egy kicsit, talán először a nap során. Először fura is volt, még Czerny akkori, buggyant barátnőjével mentem, de ő főleg az erotikus témájú előadásokat akarta megnézni, én meg inkább lepkét festettem a hét éves kislányok arcára, meg tündért. Ízlések és pofonok.
- Érdekelnek a tapasztalataid - bólintottam végül tudálékosan, mintha már meg is beszéltük volna, hogy összefutunk még. Holott ez közel sem volt olyan biztos, amitől rám is jött egy kicsit az a bizonyos szorongás.
Én vettem rá magam hamarabb, hogy felkeljek a padról, kicsit igazgatva is magam, így megint olyan nagyon közel volt hozzám, mire felpillantottam rá. Kicsit meg is akadt bennem a levegő, a szívem is össze-vissza dobogott, eltellett pár pillanat, mielőtt még eszméltem volna, leginkább arra, hogy a keze a fenekemen járt.
- És az baj? - kérdeztem felvonva kissé a szemöldökömet, mielőtt még az útra szegeztem volna a pillantásomat. - Te még nem is meséltél... Hogy vagy? De úgy tényleg. Nem az érdekel, másoknak mit mondasz, az érdekel, hogy érzed magad.
Ugyan a rózsaszín platformos papucs dobott rajtam egy-két centit, de még így is bőven felfelé kellett rá nézegetnem, nem volt ebben semmi furcsa. Az viszont esetlen volt, hogy nem igen tudtam a kezeimmel mit csinálni, így a táskám szíjára fogtam velük.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2018. június 16. 02:28 | Link

Idegen ismerős
kinézet | egyszer

Nehéz volt úgy tenni, mintha kicsit sem tudott volna kizökkenteni abból, amiben alapvetően élek. Pedig ha van ember, akinek egy mozdulatára, hangfoszlányára vagy érintésére teljesen kiesve a békémből reagálok, akkor az ő. Az anyját nem is venném már ide, az a nő egyszerűen lehetetlenül buta és értetlen, nem beszélve róla, hogy ő jobban tudja címen mekkora károkat képes okozni. Bele sem akarok gondolni, mi van, ha ez máshogy, más körülményekkel történik. Azt hiszem a nőnek addig jó, még messzire kerüljük egymást.
- Szóval van nyugdíjastorna, bridzs és zene. Majdnem olyan mint az átlag uszodák otthon - gondolkodtam el az arcomon széles vigyorral, de végül nevettem is vele. Ami azt illeti talán eltúloztam. Egyszerűen nem tudom, nem is tudhatom miben és mennyit változott. Ő az a babydoll maradt-e, aki ha csak rám nézett, elérte a mosolyt és a kedvem.is felvillanyozta. Az, akiről tudtam, hogy hozzám tartozik, aki boldog volt velem és körülöttem. Persze sok idő telt el, túl sok is. Sajnáltam, de egy darabig talán élt is bennem az anyjának minden szava arról, hogy mellettem nem elég jó neki, hogy másra van szüksége.
- Csak olyanok vannak, édesem, amiket már jól ismersz - vontam vállat egykedvűen, mert bár mondhattam volna bármit, tényt közöltem. Valóban nem sok fogalmam volt milyen, ha valaki csak a jelenlétével túltol engem az adott válságon, ebben valahogy... az egyetlen volt.
- Igazán nem tartanálak fel, várnak a jóganagyik, a fiúk, a fesztiválok... - soroltam, mintha jelentéktelen lenne az egész, ahogy hagytam a karjaimból kihajolni és felkelni. Én is követtem, de ha őszinte akarok lenni, a felpiszkáláson túl csak érezni akartam.még pár pillanatig, hogy tényleg ott van. Egy időben sokszor képzeltem.el, mennyit változhat vagy mi lehet vele. Most pedig itt állt.
- Elvagyok. Van rosszabb nap, van jobb, változó - néztem rá, még valami mosolyszerűt is magamra erőltettem, aztán a kezem kivéve a zsebemből az övé után nyúltam. - De valami mindig hiányzik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
INAKTÍV


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2018. június 16. 02:28 | Link

Mr Westwood
her | a téren

Ezen most nagyon megsértődhettem volna, de egyszerűn csak még jobban kellett nevetnem tőle, még a könnyem is egészen kicsordult, ahogy elképzeltem, ahogy próbál elslisszolni két, ilyen virágos úszósapis dagimami között.
- Valahogy úgy. Csak egy kicsit kevésbé undin, azért te se gyakran jártál le az uszodába - grimaszoltam a nózim ráncolva. Akár azt is mondhattam volna, hogy sokkal szívesebben nézett engem, mint az uszis banyákat, de ugye sose lehet tudni.
Annyi biztos, hogy a nevetése még mindig az egyike volt azoknak a hangoknak, amiktől megdobbant a kicsi szívem. Szerettem, sőt, odáig voltam a tudatért, ha boldog, ez pedig azt hiszem, nem múlt el teljesen nyomtalanul, akármi is történt az évek alatt.
- De azok legalább jók... nem? - kérdeztem vissza, mert ha más nem, az biztos, hogy anno boldognak látszott mellettem és én ezt szerettem. Szóval kicsit beszívta az ajkamat, őt figyelve.
- Jaj kapd be, olyan izé vagy! Nem lehet mindenki nagymenő művész, zsongó közösségi élettel, van akinek a jóganagyik jutnak - grimaszoltam kicsit, de összességében nem mondhatnám, hogy legalább az ilyen programokat nem élveztem. Még kicsit fel is nevettem, a vállára csapva a tenyeremmel, olyan nevelő célzattal.
Lassan a cukrászda felé indultunk, olyan kis sután, ő a kezét a zsebébe csúsztatva, én az ujjaimat a táskám pántja köré fűztem és próbáltam legalább egy egészen minimális információt megtudni arról, hogy is van, milyen a lelkivilága.
- Hm. Hadd gondolkozzam. Szerintem... nincs alibid illatos radírt venni és most azzal az uncsi, kékkel kell dolgoznod, amit előtte is vettél. Nem csodálom, hogy ingatag a lelkivilágod - csücsörítettem kicsit, mint aki nagyon agyal valamin, de aztán csak bocsánatkérően elmosolyodtam és az ujjaim az övéi közé fűztem szorosan. Lassan elkezdtem ingatni a kezünket, a szemem sarkából követve a minden mozzanatát. - És? Vár otthon valaki?
Igyekeztem könnyedén feltenni a kérdést. Nem ment.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2018. június 16. 02:31 | Link

Idegen ismerős
kinézet | egyszer

Láttam, hogy nagyon szórakoztatja a dolog, de eléggé komolyan is gondoltam azt, amit mondtam. Tényleg ez volt a délutáni menete a mamiknak néhány fürdőhelyen, de ki vagyok én, hogy ebben gátoljam őket? Vagy hogy bármiben. Nem jártam le, mert nem vonzott a vegyszeres víz és az, amit ott tömeg címen láttam.
- És ez máig nem is változott - ingattam a fejem is mellé, hogy nem, én bizony még mindig nem járok ilyen helyekre. A házamnál van egy kisebb medence, ha vágynék rá, de ha emberek közé is mennék, azt normális helyen tenném, kihagyva a víziaerobikot és a fitnesstréninget. De még ennek ellenére is igen vicces volt elképzelni, ahogy ő belekerül ebbe a forgatagba.
- Majdnem mind - jegyeztem meg egyszerre vidáman és kissé keserűen. Sosem tagadtam, hogy mennyire élveztem azt az időszakot, ami róla szólt az életemben, de a vége, hát az nem vitt jó irányba, viszont tudtam, hogy őt sem. Szar volt, mondjuk ki, tudni, hogy neki is az, látni, ha valaki egészen véletlenül mesélt is róla, mi is van vele. Én ettől még önző voltam és kétségekben is. Magamra gondoltam csak, majd leginkább arra, hogy igaza lehetett annak, aki ezt így akarta intézni. Ő majd élhet, én meg foglalkozom a magam dolgával. Most meg itt álltam mellette, és el sem tudom mondani mennyire hiányzott az, ami most megint megvolt.
- Mit is, babydoll? - búgtam a kérdést közel hajolva a füléhez, de még éppen sikerült magam türtőztetni bármi mástól. A hátán végigcsúszott a kezem, majd a fenekén is, mire ártatlanul szívtam be az alsó ajkam, hogy aztán el is induljak. Ami nem stimmelt valahogy. Felszisszentem a csapásra, de csak nevetve indultam inkább el a cukrászda felé.
- Elfogyott a kacsás sebtapasz - néztem rá pont azzal a nézéssel, amit általában akkor kapott, mikor butaságokat beszélt, én meg már nem toleráltam túl jól. Megvolt a maga esze, de néha ezt remekül rejtegette. Közben finoman a kezére szorítottam, csak hogy tartsam, hogy tudjam, az ott van az enyémben, ő meg, hogy itt vagyok. Régen ez annyira jól és természetesen ment, most pedig… nem igazán tudtam mit kezdeni az egésszel, pláne a kérdés hallatán.
- Most arra próbálsz választ kapni, hogy van-e új illatos radír-szolgáltatóm? - fordítottam felé a fejem egyre szélesebb vigyorral az ajkaimon. Nem tehetek róla, csak tetszett, ahogy még mindig van, amin tud feszengeni mellettem. - Nem, nem vár senki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
INAKTÍV


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2018. június 16. 02:37 | Link

Mr Westwood
her | a téren

Nem különösebben lepett meg a ténnyel, hogy még most sem szerette a fürdőket. Néha ugyan lerángattam pancsizni, de azt se ilyen uszodákba, akkor már inkább tó vagy tengerpartra, attól függ, mennyi ideje és energiája volt. A helyzet az, hogy ugyanannyira tudtam élvezni, ha a kanapén félálomban meredt ki a fejéből, míg én az ölében ülve színeztem, mint azt, ha bárhova kimozdultunk. Nem a hol, hanem a kivel volt a fontos.
- Csssssssssssss, semmi negatívat nem akarok tőled hallani! - tettem a mutatóujjam az ajkára, még egy darabig csissegve, hogy nem, nem, ha nem hallom, nem történik meg. Nem akartam arról beszélni, mikor visszaköltöztem Lengyelországba, Bambistól, mindenestől, elég brutális változásokat hozott az az időszak az életemben. Nem akartam rá gondolni, most itt volt mellettem.
- Hm, hát szerintem elég kreatív vagy... - feleltem ártatlan arccal, mielőtt még rávettük volna magunk az indulásra. Az incidenst a tapival próbáltam figyelmen kívül hagyni, de azért kissé számonkérő, vagy legalábbis megróvó pillantást - próbáltam? - felölteni.
Azt hiszem, tényleg lehettem volna már akkor is érettebb és felnőttesebb, de nem volt meg rá sem az inger, sem az elszántság. Én csak kiköltöztem, dolgozni, meg kicsit világot látni, mint anno apa is Dániába, aztán... jött Ő. Inkább a kezeinkre pillantottam, továbbra is szorosan fűzve az ujjaim az övéi közé, a hüvelykujjammal végigsimítva párszor a kézfején.
- Majd veszek neked, amiatt ne szomorkodj! - ráztam meg a fejem vigyorogva. Nem is mindig volt kacsás, de az unikornisosra néha húzta a száját, főleg, ha valami galériás buliról hazafelé összevissza sérült, én meg hoztam a pacis "matricát". Nem is tudom, miért kérdeztem rá, így rántottam egyet a vállamon. Laza vagyok. Nagyon Laza. Kb mint Krisztus a kereszten.
- Mit mosolyogsz? Hé ne mosolyogj ki, ez nem vicces! - próbáltam rá minél csúnyábban nézni, de valahogy nem úgy akart kijönni a dolog, ahogy terveztem, inkább el is nevettem magam a dolgon. De aztán a válaszra kicsit le is sunytam a fejem, mire a fél loboncom az arcomba omlott, de jó volt így. - És nem rossz ez így?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2018. június 16. 02:39 | Link

Idegen ismerős
kinézet | egyszer

Néha igen visszás tudtam lenni, szó szerint a víz a részem volt, mégis megvoltak a korlátok, amiken belül éltem, és amin túl iszonyodni tudtam dolgoktól. A vegyszeres, kényszeres, embertömeges medencék nyilván nem a szeretem, de jó kategóriába csúszott. Ettől nyilván eleget jártam Amerika tavait, sőt, mióta itt vagy, Európában is szétnéztem. Talán most a legközelebbi célom a Plitvicei-tavak lennének, de egy ideje nem gondolkodtam kimozduláson. Meg voltam rekedve magamban is, és amíg az alkotás nem az igazi, addig más sem lesz.
- Meg fogom harapni - közöltem rezzenéstelenül, ahogy minden szónál éreztem, a puha ujjait az ajkamon. Persze nem ment sokáig, hogy ne vigyorodjak el, annyira nem volt meglepő, számolhattam volna vele, mégsem tettem, valahogy annyira régen volt, egészen kicsit csalódott is lettem volna azt hiszem, ha ez nem jön elő belőle. A mozdulatai, a szavak, a zavartsága néha vagy éppen a visszaszólások. Szerettem, hogy ennyire él.
- Mindig, mindenben, ez nem is volt kérdéses - vágtam gondolkodó fejet pár pillanatig, mintha ez erre szorulna, de elég stabil tény volt. Nem mondtam ki, és azt hiszem oka volt ennek, hogy nem az illatos radír lenne a hiány oka. Igazából. ha közvetlenül nem is, de közvetve akár így is lehet mondani. Kellett pár év, mire úgy, ahogy normalizáltam magam, újra festettem, de egész más indíttatásokat és érzelmeket, mint addig. Aztán beütött valami, mikor egyszer Lewy üzent valami szarságról. És megint a semmi, ez pedig éppen elég kitartó. Szerettem a ragacsait, a radírjait, a csillámos filceket és azt is, ahogy rá kellett morognom, ha színezőnek nézte a skicceket. De nem tudtam haragudni. Én megálmodtam, ő meg színeket tett bele. Életet. Ez talán hiányzik. Talán a talánnál jobban. A gondolatból a finom érintés zökkentett ki, de nem néztem a kezeinkre, csak léptem tovább a cukrászda felé.
- Nem kell, kitten, tudnék venni, de nem - vontam vállat, aztán kicsit közelebb húztam a kezével együtt. Jó alibi volt a majdnem belegyalogoló kisfiú a kutyával, de igazából marhára kezdett zavarni, hogy itt van, de mégsem eléggé.
- Nem azért mosolygok mert vicces. Édes vagy ilyenkor, tudod? - néztem rá, a nevetésén meg kénytelen voltam tovább vigyorogni magam elé. A visszakérdését viszont nem egészen értettem. - Nem rosszabb egyedül, mint velük. Tudod, kínos, kellemetlen, rövid… - főleg nekik, de ezt már nem tettem hozzá. Őt idéztem, de nem tudtam mit mondhatnék? Nem akartam hazudni, de nem voltam biztos benne, hogy a teljes történettel túl jót tennék. Mert van az is, nincs olyan, aki úgy várna haza, ahogy én azt egyszer megszoktam, megszerettem, és akartam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
INAKTÍV


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2018. június 16. 02:41 | Link

Mr Westwood
her | a téren

Az ujjaim az ajkát érintették, bár most tényleg csak azért, hogy jó hangosan lepisszeghessem. Nem akartam a negatív dolgait hallani, jobb szerettem, mikor boldog volt és valamennyire talán kiegyensúlyozott is. Velem. Hogy ha fáradt volt is kipréselte magából azt a mosolyt a kedvemért.
- Csak a szád nagy. Amúgy se lenne szexi, még a végén herpeszt kapsz - grimaszoltam kicsit, mielőtt még elvettem volna a kezem. Tényleg nem hiányzott, hogy ilyen kedves emlékeztetővel menjen haza. Ennyire nem vagyok figyeleméhes.
- Akkor miért engem kérdezel? - kérdeztem kissé oldalra biccentve a fejemet. Mert ugye én nagyon is éltem az embert, meg az ötleteit, szinte bármire vevő voltam, elég volt csak egy szó. Teljesen mindegy volt, hogy miről is van szó, ne gondoltam át, a kezem nyújtottam, hogy vagy vele, vagy sehogy. Kicsit megint elmerengett valamin, amit nem akart velem megosztani, de nem hibáztattam érte. Sok idő telt el azóta és nagyon is messze sodort minket az élet egymástól, akarat ide vagy oda. Meg kellett volna keresnem, de túl nagy volt a félsz, mi van, ha megtalálom. Boldogan, de mással, máshogy, egy egészen más képben. Azt pedig nem tudom, hogy éltem volna meg, így hát jártam a saját utamat.
- De az nem ugyanolyan - ráztam meg a fejemet rosszallóan. Én is vehettem magamnak cukorka-karkötőt, mégsem volt olyan, mint mikor tőle kaptam. Kicsit közelebb húzott, gondolom hogy ne menjek neki a kissrácnak a kutyával, de nem zavartattam magam, csak ebben a távolságban felejtettem magamat.
- Milyenkor? Nem csináltam semmit - vagy olyat biztos nem, amiről tudok és esetleg tényleg édes lenne. Az esetek nagy részében amúgy sem az vagyok, csak életképtelen. Meg értetlen. - Nem hangzik jól. De akkor talán kevésbé lesz bűntudatom, ha egy kicsit még rabolom a drága idődet.
Azzal lenyomtam a kilincset és betoltam az ajtót, bár nem igen akartam elengedni a kezét. Pedig tudom, hogy kéne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2018. június 16. 02:41 | Link

Idegen ismerős
kinézet | egyszer

Szerettem a kis mentőakcióját a rossz hírek hallása ellen, régebben is szeretett ilyenkor csendre bírni, nem mondom, hogy mindig díjazva is volt ez, de kénytelen voltam most igazat adni abban, hogy enélkül sokkal jobban megvagyunk. Van, amivel amúgy sem tehetünk már semmit, ha akarnánk se. De azt elérte most is, hogy a homlokom ráncolva emelkedjenek meg a szemöldökeim, aztán finoman a fogaimmal az ujjaira kaptam, de el is engedtem. Nagy a szám, pontosan ez a helyzet velem.
- Ilyenektől jóideje nem félek - ingattam meg a fejem összepréselve az ajkaim, hogy ne üljön ki az a bizonyos vigyor rá. Talán kicsit jobban is élveztem ezt a viszontlátást, mint azt illett volna, de nem tudtam még eldönteni, ez így mennyire helyes.
- Érdekelt, mit szeretnél - néztem le aztán felnevetve magam elé, úgy tettem, mintha a keze szorítása, vagy ez az egész olyan egyszerű és hétköznapi lenne, de nem volt ez és szerintem ezt mindketten tudtuk. Sosem voltam izgulós, tenyérizzadós vagy éppen zavarbajövős, mégis megesett, hogy valamivel nem tudtam mit kezdeni. Talán ez ütközött ki akkor is, mikor közelebb húztam magamhoz.
- Nem, tényleg nem - ingattam is meg a fejem. Nem volt szándékomban illatos radírt vagy éppen kacsás tapaszt venni magamnak. Egyrészt minek? Másrészt meg azt hiszem bele se gondoltam eddig igazán. Persze, néha eszembe jutott, ez is, más is, rengeteg dolog van a fejemben, rendszerezetlenül, pont, mint otthon a kisházban. Van helye mindennek, de semmit nem találni.
- Nem, de itt vagy.
Felmerült bennem sokszor, hogy neki élni kellett még, nekem meg a dolgommal törődni, mert, ha nem az anyja, lehet jön más, azt hiszem ezzel sikerült úgy, ahogy elengednem az egészet. Most pedig szembesülhetek vele, mennyit hazudtam magamnak. Erre azt hiszem nem számítottam.
- Annyit nem ért egyik sem, hogy törjem magam. Mikor lett ez beárazva? Nincs szükség rá, Cel - mondtam neki rá is nézve, mielőtt beléptünk volna a cukrászdába. Szükségtelen volt rajtam aggódni, nyilván, ha annyira nem itt akarnék lenni, nem is lennék. Pontosan tudja, hogy milyen könnyen és percek alatt tudok távozni helyekről, amik nem kötnek le. Amik nem érdekelnek. Amikkel nem akarok törődni. Ez nem ilyen eset volt.


Utoljára módosította:Dustin Axel Westwood, 2018. június 16. 02:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bornemissza Luca
INAKTÍV


Kutyamama
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 339
Írta: 2018. június 20. 12:07 | Link


Cukrázdától átsétáltunk idáig


Luca hűségesen követte a kisfiút, boldogan ugrabugrált körülötte, néha kicsit eltávolodva tőle, máskor bundája a gyermek lábát súrolta, amikor fülét zümmögés csapta meg. Rögvest kézeni kezdett, de már késő volt, megpillantotta a méhet ami a tulipánból szállt fel.
Tudni illik Lucus nagyon félt a méhektől és egyéb, szúrásra hajlamos bogaraktól, mióta meg akart simizni egy méhet és az csúnya módon orrba szúrta.
Rögvest meg is indult elfelé, hogy az első fedezék felé amit talált be tudjon húzódni és már érezte is, hogy a kistestű kutyusból átalakult kistestű vörös hölggyé.
- Csapd le, csapd le! - nyöszörögte nagy rémületében kezét fejére téve.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

acuo1_1280.png
King Jr David
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 189
Bornemissza Luca
Írta: 2018. június 20. 12:17
| Link

Szépen sétalgattunk mikor a kutyus valamitől megijedt, rögtön el dobtam a virágot amiből egy méh repűlt ki belőlle. A kutyus azt mondta, hogy csapjam le! Hát le is csaptam sok kalimpálás után. - Gyere ide, már nincs itt. Hívtam a kutyust. - Te beszéltél? Biztos ő is egy varázslat miatt tudott beszélni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bornemissza Luca
INAKTÍV


Kutyamama
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 339
Írta: 2018. június 20. 14:13 | Link


Cukrázdától átsétáltunk idáig


Addig ott maradt a fa mögött megbújva, míg a kisfiú nem szólt, hogy biztonságossá vált a terep. Mintha egy örökkévalóságba került volna, mire előbújhatott volna, már lassan azon gondolkodott, hogy vajon ott fog-e megöregedni, vagy előbb találta volna meg Kirill? Lehet egyszerre, bár bizonyosan igazán gyönyörű és romantikus történet keveredett volna ki a helyzetből. Mint egy igazi tündérmese.
De végül kidugja orrát, már emberi alakban van, vörös szőr helyett hosszú vörös tincsei kísérik minden mozdulatát.
- Igen, én voltam. - mosolyodik el kilépve a fa elé. - ne haragudj, hogy ennyire pánikba estem, de nem vagyok oda az ilyen repülő súrógépekért. - szabadkozott zavartan, majd mikor rájött, hogy feltehetőleg David kutyát várt egy ember helyett hamar hozzátette.
- Amúgy nem a te kutyusod futott el arrafelé? - mutatott egy teljesen random irányba. Nem szokta elárulni a titkát, hogy lényegében animágus, mert habár ez a varázsvilágban egy teljesen elfogadott dolog, azért nála ez mégiscsak egy rejtőzési lehetőség, és a búvóhelyeket ha mindenkinek kifecsegi az ember, bizony többé nem lesz búvóhely, csak egy hely, amit mindenki ismer, ezt pedig nem igazán akarta ezért is próbált úgy tenni, mintha a kutya és ő két külön dolgok lennének, aminek semmi közük egymáshoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

acuo1_1280.png
King Jr David
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 189
Bornemissza Luca
Írta: 2018. június 20. 14:20
| Link

Elő jött egy lány vörös hajjal és nagyon hasonlított a kis Corgira, fura volt. - De az enyém, vagyis nem az enyém csak kóborgott egyedűl és tudod.... kissé ideges voltam a lány láttán mert csak egy idegen és oda jött, mindegy. - Merre ment?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2018. július 4. 16:08 | Link

Fanni
a felépülés után


Úgy vártam őt, mint az első randis kamaszsrác; az idegességtől minden sejtjében reszketve, száját harapdálva, kezében virággal, amit idétlenebbül nem is lehetne tartani.
Én akkor mégsem éreztem így, sőt, ahogy lepillantottam a két ujjam között lógó egyetlen szál vörös rózsára, arra gondoltam, hogy a világmindenség még csak most kezd összeállni. Vele és velem.
Elmosolyodtam, és bal vállammal az ólomsúlyú, régi óraoszlopnak támaszkodtam. Pontosan ott álltam, ahol hetekkel ezelőtt is, mikor szem- és fültanúja voltam a Levita torony robbanásának. Akkor is éppen rá rá vártam, de ahelyett, hogy egy átlagos délutánt töltöttünk volna együtt, valami egészen más történt. Az egész életem megváltozott. Hirtelen felbolydult és zsongni kezdett a létezés, és minden, érzések, értékek, sejtések és azok, amikről fogalmam sem volt, a másodperc töredéke alatt tört apró darabjaira, hogy abban a pillanatban, amikor végre ismét megláttam és épségben tudtam Őt, ahogy a karjaim közé szoríthattam, összeállt. Újra. Egész lettem ismét, felnőttként. Általa vagy érte, nem tudom, de az érzés, ami kikristályosodott a mellkasomban, és a perc, amikor minderre rádöbbentem... soha nem felejtem el. Míg élek, itt marad velem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maróti Fanni
INAKTÍV


Noelé, most, mindig, örökké
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 731
Írta: 2018. július 4. 16:41 | Link

Noel
mindennek a végén

Azóta sem tudok aludni. Éjszakánként, ha lehunyom a szemem és pár percre, néhány órára el is nyom az álom, lángokat látok és füstöt. Egyedül vagyok, fülemben sikolyok visszahangzanak. Fulladozom, mellettem sérült társaim fekszenek. Egy lángoló fadarab esik le elém, mögöttem egy összetört zongora disszonáns hangjai vesznek búcsút. Felettem reped a plafon, alattam megnyílik a padló, és én tehetetlenül zuhanok lefelé.
Végül levegő után kapkodva ébredek fel, arcom a párnámba fúrva sokáig sírok még halkan, nem akarom felébreszteni Adélt. Mikor kijutottunk, és megláttam Noelt, az olyan volt, mintha valaki azt suttogta volna a fülembe: "Most már nyugodtan összeroppanhatsz". Úgy öleltem magamhoz, hogy az már nekem fájt, felsőjét eláztatták a könnyeim, és a gyógyítóknak is úgy kellett elrángatni mellőle. Odabent felelősnek éreztem magam a többiekért, hiszen prefektus vagyok, és idősebb is, mint ők. Valaki, akinek vigyáznia kellene rájuk. Mégsem tudtam tenni semmi lényegeset értük. Noel mellett nem kellett valamilyennek lennem, rá mertem támaszkodni és megmutatni neki, milyen gyenge is vagyok valójában. A mugli lánymagazinok szerint, amiket az unokatesóim folyton mutogatnak, talán ez hiba volt. De úgy hiszem a bizalom sosem lehet az.
A térre érkezve egyből megpillantom őt, és bár tudom, hogy a szemem alatti karikák, hullasápadt bőröm, és reszkető ujjaim zavart ember benyomását keltik - hisz nemrég láttam magam a tükörben -, nem zavar annyira, mint bármelyik másik lányt, aki éppen randira készülődött. Ő már látott koszosan, véresen, szakadt talárban, kisírt szemekkel. Ennél mi rosszabbat mutathatnék még neki?
Szeretném átölelni, de nem akarom lerohanni, úgyhogy megállok előtte, kezeimet a hátam mögé téve. Mosolyom szomorkásnak hathat, de őszintén örülök, hogy itt van. Velem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2018. július 4. 17:04 | Link

Fanni
a felépülés után


A mosolyom Fanni minden egyes közeledő lépésével szélesebbé vált. Hosszasan figyeltem; a tekintetemet egy pillanatra sem választottam el tőle, mintha esetleg attól tartanék, hogy megint, bármikor, bármelyik pillanatban elveszíthetem.
Néha, munka közben, de már akkor is, mikor csak méterekre távolodtam tőle, hirtelen, a semmiből állt meg bennem az ütő, és a bordáim alá benyilallt a fájdalom. Ilyenkor semmi másra nem tudtam gondolni, csak a bőröm alá férkőző aggodalomra, hogy vajon mit csinál, jól van-e, és ha nem láttam a közelemben, már nyúltam is a naplómért, és bármit is csináltam, bárhol is voltam, azonnal írni kezdtem: Fanni? Minden rendben?
Mikor megállt előttem, én nagyot nyeltem, és fülig érő szájjal tettem meg a közöttünk húzódó utolsó lépésnyi távolságot. A rózsát szavak nélkül emeltem közénk, és úgy, fejjel lefelé nyújtottam át neki.
- Virágot a virágnak - mondtam teljesen komolyan, arról egyáltalán nem tudva, hogy a mai társadalom használja-e még vagy sem ezt a kifejezést, viszont abban biztos voltam, hogy apám szerint így illett. Épp a múlt héten oktatott ki ezzel kapcsolatban. - Életem, gyönyörűm, nyuszimuszim...
Minden egyes megszólítás halkabbá, ugyanakkor édesebbé vált, mintha nem is egy felnőtt nőhöz, hanem egy kisgyermekhez beszélnék. De nem tehettem róla, elég volt csak ránéznem, vagy a közelemben tudnom, a hangom és a mozdulataim is megváltoztak - és ennek még csak tudatában sem voltam.
Közel hajoltam hozzá, és az arcába vigyorogva érintettem orromat az övéhez. Imádtam a kis hideg, pisze orrocskájával játszani, nyomkodni, harapdálni, mikor mit váltott ki belőlem.
- Baj van - suttogtam végtelen komolysággal az ajkai közé, majd csókot nyomtam rájuk. - Adél már megint molesztál. Mindenáron fényképet akar arról, ahogy "tüzeskedek".
A szemeim mély fájdalmat tükröztek, úgy néztem Fannira, és mielőtt sóhajtva kiegyenesedtem volna, óvatosan megharaptam az orra hegyét.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2018. július 4. 17:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maróti Fanni
INAKTÍV


Noelé, most, mindig, örökké
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 731
Írta: 2018. július 4. 17:21 | Link

Noel
mindennek a végén

Most papolhatnék arról, hogy szerencsétlen nyomorú virágnak mennyivel jobb volt, mielőtt valaki orvul levágta, hogy eladja és aztán haldokolva fonnyadjon a szobámban egy vázában, de... hirtelen ez az egész nem érdekel. Még, ha tudom is, hogy néhány hete még így reagáltam volna, most az érzés, hogy gondolt rám, minden más eszmefuttatást elnyom. Talán Adél nem véletlenül fél attól, hogy túl sokat változom emiatt a pasas miatt.
Olyan észrevétlenül nyugszom meg a jelenlététől, hogy először fel sem tűnik, hogy a mosolyom szélesebbé válik, és a becézgetését hallva akaratlanul is felkuncogok. Annyira ostobaságnak hangzik, de élvezem, amikor így beszél hozzám. Szeretem, hogy szeret.
Elvéve a virágot bújok közelebb, orromat az orrához nyomva, arcomat az arcához simítva. Csókja elkábít, így szavait csak lassan fogom fel.
 - Mi? - nézek fel értetlenül, aztán végre elér a megfelelő központba a korábbi pár szó, és nevetni kezdek. - Cikket is kerekítene mellé? - kérdezem, miközben az a gondolat fut át az agyamon, hogy ha netán mégis lelépnék Noellel sárkányok iránt, legjobb barátnőm valószínűleg tűpárnának használná azt a bizonyos képet.
Mielőtt hagynám kiegyenesedni, csókot nyomok az álla hegyére, majd homlokom egy pillanatra a vállgödrébe helyezem. Mélyen beszívva az illatát húzódok el tőle. Otthon vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2018. július 4. 17:41 | Link

Fanni
a felépülés után


A nevetésétől másként dobbant a szívem. Elhallgattam egy pillanatra, még levegőt sem mertem venni, nehogy lemaradjak valami fontosról. Felragyogó arcát figyeltem, és egyszerűen csak lebegtem jókedvének csilingelő hangjaiban. Ezek a dolgok régen, évekkel ezelőtt semmilyennek, olyan silánynak tűntek, most viszont ez a néhány egyszerű, ingyenpillanat volt minden értékem.
- Mondom - húztam fel a fél szemöldököm, mintha bizonyítanom kellene előző szavaimat. - Valami öreg férfiról beszélt, akit ötéves korában egy falunapon látott, és aki szintén elemista volt, de mivel akkoriban még nem volt fényképezőgépe, nem tudta megörökíteni, és rajzolni azóta sem tanult meg... nem tudom, Fanni, de...
Hol a drágámra, hol a semmibe meredtem, miközben beszéltem, az viszont könnyen kiolvasható volt az arcomra költöző vonásokból, hogy a barátnője már azzal megrémiszt, ha váratlanul tesz egy lépést felém, vagy hozzám szól. Néha már az is elég volt, ha rám nézett.
- Szerinte kutyakötelességem lenne modellt állni, ha már Merlin választása épp rám esett, mikor sorban álltam pyromágiáért - visszafojtott hangon fűztem tovább szavaimat, miközben kézen fogtam a barnaságot, és andalgásra húztam a fő utcza felé. - Edictumot nem említett. Nem tudom, fogalmam sincs. Félelmetes. És ez a macskamánia... - bocsánatkérően pillantottam le rá, és már előre szégyelltem magam, amiért kimondani készültem, amit gondoltam, de az annyira kiakart törni, hogy kénytelen voltam engedni neki, különben megfulladtam volna. - Ez beteges. Komolyan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maróti Fanni
INAKTÍV


Noelé, most, mindig, örökké
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 731
Írta: 2018. július 4. 18:31 | Link

Noel
mindennek a végén

- Szerintem jobban jársz, ha engedsz neki - vonom meg a vállam, és közben arra gondolok, hogy abból a képből nekem is kell egy példány. Noel és a lángjai egy fotón megörökítve... már a gondolattól is félrever a szívem.
Közben ujjaimmal megszorítom az övéit, ahogy elindulunk a látszólag céltalan sétánkat megkezdve. Legszívesebben ugrálnék örömömben, mint egy kisgyermek.
 - Adél, mint félelmetes? - csóválom a fejem, pedig én se nagyon merek nemet mondani neki. Tisztára, mintha az anyám lenne. Sőt, anyámmal előbb feleselek, mint a barátnőmmel. De azért nem rettegek tőle.
 - Hé! - állok meg egy komoly pillantás erejéig, elvégre mégiscsak a legjobb barátnők legjobbjáról beszél. - A macskákat régen istenként tisztelték. Vedd vallásnak! Nem mellesleg Adél cicái hihetetlenül cukik. Ha nem találkozom veled, öregkoromra én tuti egy faluszéli, furcsa macskás öregasszony lettem volna - vigyorodok el szélesen, hogy aztán rögtön el is piruljak, amikor leesik, hogy mit is mondtam. Ha pasi lennék, a másik fél ezt már vehetné lánykérésnek is. Így is elég erős utalás arra, hogy vénasszonyként is mellette szeretnék lenni.
 - Ami meg a fotót illeti... - szedem össze magam - egyszer nekem is modellt állhatnál - nevetek rá csillogó szemekkel. Mondjuk, én anélkül is le tudnám festeni, hogy ott lenne. Elég becsuknom a szemem, hogy lássam. Legalábbis az alkotáshoz elég.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Slivovics Lily
INAKTÍV


LoLilo
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 897
Írta: 2018. július 4. 20:17 | Link

Lini

Felálltam nehézkesen, Lininek igaza van, vissza kellene indulni.
   -Megyek, nincs dolgom. - indultam el. A nap hátralevő részében szerintem olvasni fogok... vagy tanulni... vagy mindkettőt. Meg Allát is meg kéne etetni, kifésülni a szőrikéjét és játszani vele. A kastélyban még van pár dolgom, de a faluban nincs, nem is volt csak sétáltam. Asszem eredetileg sétálni indultam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


A Lilo és Stitch-ben élek! - Moshi szerint | A legrellonosabb levitás 2018 tavasz-nyár
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2018. július 5. 10:04 | Link

Fanni
a felépülés után


- Úgyis eléri, amit akar, mi? - kérdeztem vissza csak úgy költői módon, halkan felnevetve, és számhoz emeltem összefűzött ujjainkat, hogy apró puszikat nyomjak gyönyörűségem fakó bőrére. Noha nem akartam fényképet arról, amint tűz nyaláblik ki a testemből, hiszen ez számomra a mai napig túl intim volt ahhoz, hogy kendőzetlenül mutogassam, Fanni kedvéért ezernyi módon tettem volna meg. A kedvéért bárkinek, bárhol felfedtem volna ki vagyok. Újra meg újra.
Oldalvást pillantottam le rá, és míg zöldjeim az arcélébe vesztek, arra gondoltam, hogy az életem nem is lehetne szebb. Ő volt a mindenem, és ezt a szüleim is kezdték elhinni; néhány ajtócsapkodás és tányértörés után többé az sem volt téma az Ombozi kúriában, hogy az egyetlen fiuk össze akarja kötni az életét egy félvér, ki tudja kinek a lányával.
- Szóval... - vigyorogva kutattam a tekintetét, míg lefelé sétáltunk a macskaköves lejtőn, végig a házak között. - Tervezel az én öregasszonyom lenni?
Nem is volt kérdés, hogy én mit gondoltam erről, de hallani akartam ahogy kimondja: velem akar lenni még akkor is, amikor kevesebb foga lesz, mint lábujja, és az orra hegyéig sem fog ellátni szemüveg nélkül. Még talán szemüveggel sem.
- Szeretnél lefesteni? - torpantam meg, és egy mozdulattal fordítottam őt magam felé. A Nappal szemben alig láttam valamit, de annál szélesebben mosolyogtam. - Itt kezdjek vetkőzni, vagy jó lesz a szobádban is?
Még a nyelvem hegyét is kidugtam, de azt hiszem, valahol komolyan gondoltam, és ha azt mondja, azonnal gombolni kezdtem volna az ingemet. Kit érdekelnek az itt lakók, a nyugalmuk meg az olyan felesleges törvények, mint mondjuk a közszeméremsértés...
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2018. július 6. 07:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 19 ... 27 28 [29] 30 31 ... 39 ... 56 57 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér