A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni. A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.
|
|
|
Lucy Blake INAKTÍV
offline RPG hsz: 62 Összes hsz: 141
|
Írta: 2015. január 24. 22:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=457052#post457052][b]Lucy Blake - 2015.01.24. 22:55[/b][/url] Szétfagyott uncsitesócskám <3Igen, az ott Derek. Hál' istennek, remélem nem haragszik nagyon az egy órás bealvásom miatt. - Szia! Bocsi hogy ennyit késtem, de kiment a fejemből a találkozás, és véletlenül elaludtam, Luke keltett fel. Remélem nem fagytál meg nagyon. - válaszoltam sajnálkozva. - Még egy kicsit szét kell fagynod pár perc erejéig, aztán elmehetünk mondjuk vajsörözni. De ha gondolod előre mehetsz, amíg én megsétáltatom egy kicsit Lukeot. Egyébként sokat vártál rám? - kérdeztem. Sajnálom, hogy szegény Dereknek ennyit kellet rám várnia ebben a hidegben, és még most is megváratom azzal, hogy sétáltatom Lukeot. Ezért is mondtam neki, hogy menjen előre ha szeretne, nehogy még jobban megfagyjon. Mindenesetre úgy látom Lukenak nagyon tetszik Derek. Egyfolytában szimatolja és ugrándozik. Nem gyakran csinál ilyet, de most már nagyon felpörgött. - Luke! - húztam vissza egy kicsit, nehogy összekoszolja Derek nadrágját. Viszont ennek ellenére sem hagyta abba. - Bocsi, nagyon szereti az embereket, és innen te vagy az első akivel találkozott. - mondtam Dereknek. Azóta amióta elhoztam otthonról még nem láttam ilyen boldognak itt. Biztos hiányzott már neki a társaság. Szegény szinte egész nap be van zárva, de most látszik rajta, hogy nagyon örül ennek a kis kiruccanásnak.
|
|
|
|
Derek Taylor INAKTÍV
Mindenkori Mókamester # Dercsi # Cicafiú Gwennek:D offline RPG hsz: 105 Összes hsz: 953
|
Írta: 2015. január 24. 23:13
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=457067#post457067][b]Derek Taylor - 2015.01.24. 23:13[/b][/url] Lucyhugi, aki megakar ölni <3 XD - Áh, semmi baj. - rázza meg a fejét Derek a lány szabadkozását hallva. - Azt hiszem elvesztettem egy két végtagot, és talán már üszkösödik a lábam is, de úgysincs szükségem rá, ha seprűn ülök. - vonja meg a vállát vigyorogva. - Még nyugodtan aludhattál volna egy-két órát, miattam igazán ne kelj fel máskor! Tök jó itt egyedül, a hó, meg a mínusz negyven fok... - húzza még kicsit Lucyt. - Ugyan, alig egy órát. - vigyorog most már egyre szélesebben, majd elkerekednek nagy, szürke szemei, ahogy a kiskutyára néz. - De még jó, hogy van egy ilyen remek ébresztőd! Leguggol Lukehoz - tudja, hogy így hívják, hisz az előbb hallotta - majd alaposan meggyöntöli az ugráló szőrgombócot. - Nem is mondtad, hogy hoztál egy kutyát a suliba! Nem tudom Hekatéval, hogy jönnének ki, ő a cicám. Karácsonyra kaptam az egyik csapattársamtól. Nevetve vakargatja meg az állatka füle tövét, majd mikor Luke alaposan összeugrálta már, ami Dereket látszólag cseppet sem érdekli, pedig elég sárosak a tappancsok, a fiú újra feláll, és Lucy felé hajol. - Már úgy érzem magam, mint egy jégkocka, úgyhogy nem oszt nem szoroz még egy két perc a frigóban! - mondja arra célozva, ő ugyan nem bánja, ha várnak amíg a kis mufurc kiereszti a gondjait. - Egyébként a vajsör nagyon jól hangzik. De te fizetsz! Most nem akarok gavallérkodni, majdnem meghaltam miattad! - túloz szándékosan, és szokás szerint vigyorogva. Bár már nem igazán érzi az arcát, és a hidegtől még a combjába is belehasít a fájdalom. Még mindig nem gyógyult be teljesen a horzsolás meg a zúzódás, amit a pályán szerzett. Reméli, hogy Lucy nem akarja felemlegetni a dolgot.
|
|
|
|
Lucy Blake INAKTÍV
offline RPG hsz: 62 Összes hsz: 141
|
Írta: 2015. január 24. 23:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=457109#post457109][b]Lucy Blake - 2015.01.24. 23:47[/b][/url] Kis haldokló uncsitesóm <3 (bocsika xD)Mosolygok rá. Tudom hogy Derek csak viccel, de egy kicsit tényleg rosszul érzem magam a késés miatt. Még nem késtem soha sem ennyit, és pont most kellett? Hát persze. A leghidegebb napon az évben. Úgy látom Dereknek is tetszik Luke. Úgy látszik legalább ne zavarja, hogy teljesen összeugrálták. - Szereti a cicákat, szóval szerintem biztosan ellenének. Otthon is van egy vele egy idős macskám, Bella. Ők együtt nőttek fel, így imádja őket. De igazából mindent szeret, ami él és mozog. - feleltem Dereknek mosolyogva. Bármivel el tud játszani, legyen az madár, cica, sün, béka vagy akár egy hörcsög. Semelyiket sem bántja, nem eszi meg, (már amelyiket meg tudná enni) csak játszik vele. Ha akarja a másik állat, ha nem. Luke már csak ilyen. - Rendben. - mosolyogtam, majd elindultam a füves rész felé. Azonnal jött is utánam a kutyuskám, és boldogan szaladt a fűre. Egy darabig ott kapargatta a földet, majd szaladgált egy kicsit. - Persze, úgy gondoltam eleve hogy én fizetek. - mosolyogtam. Közben az egyik bolt felé pillantottam, majd megláttam a hajamat. Szanaszét állt. Ez várható volt. Nem volt rá időm hogy jól megcsináljam, de már nem érdekel, hogy néz ki. Az a lényeg, hogy van. Már Luke is jókedvűen szaladt vissza hozzám. Gondoltam, akkor most már végzett. - Akkor mehetünk? - kérdeztem mosolyogva.
|
|
|
|
Derek Taylor INAKTÍV
Mindenkori Mókamester # Dercsi # Cicafiú Gwennek:D offline RPG hsz: 105 Összes hsz: 953
|
Írta: 2015. január 25. 22:44
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=457596#post457596][b]Derek Taylor - 2015.01.25. 22:44[/b][/url] - Nem is arra gondoltam, hogy Luke nem szeretné... - mondja rögtön vigyorogva a fiú. - Csak Hekaté... egy igazi kis hercegnő, már most! Pedig csak pár hetes!Megvárja, amíg Luke kiszaladgálja magát, Lucy pedig közben vidáman csacsog. Derek pedig egyre inkább úgy érzi, hogy hamarosan le fog fagyni, minimum a füle, ha más nem. Az orrlyukai viszont kezdenek minden levegővételnél összetapadni, ez pedig egyre kevésbé mókás már. - Á, nem kell, csak vicceltem. - legyintene Derek, ha nem meredtek volna meg a kezei a hidegtől. - Majd fizetek én, vagy az enyémet legalább. Csak nem hagyom, hogy Te csináld! - mosolyog. Látja, hogy Lucy mintha nézne valamit az egyik boltban, de fel sem merül benne a dolog, hogy a haját csekkolja éppen. Ő a sajátjával már évek óta nem foglalkozik, mert nincs túlzottan sok értelme. Állandóan kócos, csinálhat vele akármit. Most meg amúgy sem látszódnak ki a tincsei a sapka alól. De már tutira ott is deresedik, és nem a kortól. Amikor Luke végre visszaérkezik, nagy kő esik le a szívéről. - Hála az égnek, hogy gyorsan pisil. - mondja ki hangosan a megkönnyebbült gondolatot. - Húzzunk innen, de nagyon gyorsan, mert most már nekem is kell! - vallja be vigyorogva unokahúgának. Kelleténél kicsit több információ, de ő már csak ilyen.
|
|
|
|
Lucy Blake INAKTÍV
offline RPG hsz: 62 Összes hsz: 141
|
Írta: 2015. január 27. 20:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=458614#post458614][b]Lucy Blake - 2015.01.27. 20:08[/b][/url] Derekem <3Elmosolyodtam. Nagyon szeretem Dereket. Mindig olyan kedves, vicces és jófej. Örülök, hogy rokonok vagyunk. Még csak pár hete ismerjük egymást, de már olyan nekem, mint a második bátyám. Zeke is jófej meg vicces meg minden, és nagyon is hiányzott addig, amíg nem beszéltem Derekkel. Most ő olyan tesópótló. De egyébként is imádom a srácot. Ráadásul van egy cicája is. Egyébként lehetséges hogy Lukenak van valami különleges képessége, mert még a legeslegkisebb állat sem fél tőle, sőt, játszanak. Eddig egy hörcsög volt a legkisebb akivel találkozott, és olyan aranyosak voltak együtt, amikor az a pici állatka megszagolta a kis orrával, Luke 10x akkora orrát. Azután pedig mászkált rajta. Eddig ez volt a legédesebb dolog amit valaha láttam. - Ugyan már, van nálam pénz! - mosolyogtam rá. Felnevettem. Imádom hogy Derek ilyen... hogy is mondjam... őszinte. Mindent elmond amit gondol (ez esetben amit "érez") és nem érdekli, hogy kinek mondja. - Jó, rendben, akkor siessünk.- mondtam. Miközben sétáltunk a vajsöröző felé, gyorsan még gondoltam kérdezek valamit. - Öhmm... egyébként honnan jöttél? - ez egy igenis fontos kérdés. Nem tudom hogy miért kérdezem ezt mindenkitől, de akkor is érdekel és jó kis sztorikat szoktam hallani az emberektől.
|
|
|
|
Simfel Kristóf INAKTÍV
Büfékocsis Vadalma úr offline RPG hsz: 40 Összes hsz: 212
|
Írta: 2015. február 3. 17:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=461303#post461303][b]Simfel Kristóf - 2015.02.03. 17:47[/b][/url] Amiért az ember fia igazán hálás lehet, az az, ha azt csinálhatja, amit évek óta szeretne. Simfelünket mióta a cukrászdából kirakták a rengeteg botladozása után, végre felszabadultan önálló vállalkozásba kezdhetett: gesztenyét árulhat a főtéren. És, hogy miért pont azt? Mert a cilinder és az ujjatlan kesztyű a szövetkabáttal übermenő. Álmai hivatása. Igaz, az első adagokat sorra túlpörkölte, megégette, egy-egy darab még a szökőkútban talán mindig ott van... de mostanra kiépítette a vevőkörét is, aminek marhára örül. Már csak azt kéne kitalálnia, hogy a többi évszakban mit fog árulni, mert kötve hiszi, hogy a legforróbb nyári napokon az emberek csorgó nyállal kúsznak majd a meleg macskaköveken, gesztenyéért könyörögve, mint az utolsó mentsvárért e földi pokolban. Forgat egyet a mostani adagokon. Pedig igazán jó lenne, legalább nem kéne leváltania a ruháját. Kabátja ujjába törli az orráról lecsöppenni készülő páracseppet, kicsit igazgat a héjas finomságok politikailag korrekt helyezkedésén. Néha elképzeli, hogy ezek országok, akik szívesen változtatnák a helyüket, csak úgy elmásznának. Mondjuk Franciaország elkalandozna a Bahamák mögé nyaralni, vagy csak tenne egy kirándulást Oroszország mellett. Senki nem szólhatna neki, a sajtokra is rá férne egy kevés világlátás, utazás közben a benne lévő emberek meg talán kiszellőznek végre. Úi möszíő, löpatitonistremöh. Persze mikor úgy rendezi az előtte álló térképet, ahogy neki tetszik, vagy elfelejti mi hol van, vagy jön valaki, aki az Egyesült Olaszorságra és a környékén lévő Hawai Államokra feni a fogát. Az éhes has pedig többet ér, mint a fűszoknya vagy egy kis hamu Pompeiből. Most is valami ilyesmit tervezget, ám mielőtt nagyon nekiállhatna kitalálni az új elrendezést, máris érkezik egy vevője. Arcán a legszélesebb borostás mosollyal köszönti a hölgyet, cilinderét egy kicsit meg is emeli az ujjatlan kesztyűjében - amit most ki kellett emelni. - Szép napot hölgyem! Mit adhatok? - a kérdés persze költői, de ha a szép lány benyögné, hogy rántott csirkét szeretne, még talán azt is megoldaná.
|
|
|
|
Révész Kornél INAKTÍV
Kornélia, Timi ikre offline RPG hsz: 162 Összes hsz: 1522
|
Írta: 2015. február 6. 20:50
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=462090#post462090][b]Révész Kornél - 2015.02.06. 20:50[/b][/url] A szökőkút peremén ücsörögve múlatja az idejét, vagyis a frissen felrúnázott telefonját nyomogatja és lesi meg azokat a nem fogadott SMS-eket vagy hívásokat, amik azalatt az idő alatt futottak be, amíg kvázi bekapcsolni is képtelen volt a készüléket. Azon felül, hogy a többszöri válasz hiányára néhányan azzal reagáltak, hogy ő micsoda egy ignoráns paraszt, még azt is kénytelen tudomásul venni, hogy bizony valóban, még egy kósza a mágikus interferencián átficcenő hálózat sincs sehol. Pedig a nap első fele azzal telt el, hogy random mászkált a téren meg a főutcán, miközben a telefont tartó kezét a magasba emelte, mint valami 21. századi Oroszlánkirály plakát. Nem lesz ez így jó, valahogy ezt a problémát meg kell majd oldania, az nem létezik, hogy az itt hátralévő éveit az internet teljes hiányában töltse el! A lelki megrázkódtatásoktól megnyúlt arccal nyomogatja a telefon érintőképernyőjét, húzogatja a hüvelykujját jobbra meg balra. Aztán fogja magát és komoly tizenhét évének minden világfájdalmát egyetlen mozdulatba beleölve elfekszik a peremen, majd a fogai közé veszi a telefon tetejét. Nem harap rá erősen, na még az kéne, hogy elroppantsa az okostelefonját, sírva is fakadna. Csak ő most szenved, szóval csinálja, amihez kedve van, például ezt. Még candy crushozni sem olyan vicces internet nélkül, gyorsan elfogy az az öt élet és így nem tud további életeket kérni az ismerősöktől, kénytelen kivárni a húsz percet. Az élet szomorú, nem jó most neki lenni.
|
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 812 Összes hsz: 1290
|
Írta: 2015. február 6. 21:14
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=462097#post462097][b]Mesélő - 2015.02.06. 21:14[/b][/url] KornélA boglyas tér ezen a késő délutánon kellemesen nyugodt, elvétve néhány diák a kastélyból és az egyre bővülő falu lakói múlatják csak errefelé az időt. Amott egy sült gesztenyét áruló férfi, a másik oldalt két köpkövező előkészítős, a szökőkúttól nem messze idős boszorkányok sugdolóznak össze és tárgyalják ki a mai fiatalságot és az ősi házi recepteket. Fiatal párok kacarásznak egymás fülébe súgva, ifjú szerelmesek vallják meg egymásnak érzelmeiket, egyszóval meghitt és családias most a környék. Kivéve a szökőkút peremén ücsörgő fiatalembert, aki a mugliketyeréjét nyomkodva kesereg fájdalmasnak tűnő varázslólétén, ez pedig a falu széléről idáig baktató idős hölgy figyelmét is felkelti. Nem állandó helye Bogolyfalva, leginkább máshol, sokszor mugliföldön is szokott tanyázni karavánjával, keresvén a hiszékeny áldozatokat, akikből minél több galleont tudnak kizsebelni... akarom mondani tisztességes úton, jövendölés után elkérni. Hátához szorítva sok gyűrűvel megrakott ujjaival közelít Kornél felé, mit sem törődve a téren jelenlévő emberek elhúzódó, megvető pillantásaival. Nagy sötétkék köpenyét meghúzza magán és sajogó hangot hallatva ül le a navinés diák mellé. - Jaaaj, ne haragudj kedves fiam, hogy ide ültem. Megfáradt vénasszony vagyok, jólesik itt lenni a tér közepén, egy ilyen csinos fiatalember társaságában. - ha Kornél egy kicsit is jobban szemügyre veszi majd a "megfáradt vénasszonyt", rögtön feltűnhet neki sötétebb bőre, ősz haja és a rengeteg különféle ékszer és amulett amit a köpeny takarásában is lehet rajta látni. Foga van még persze, de bőre aszott, akár kilencven éves is elmúlhatott. Persze ez csak a formális külcsín, nehogy azt gondolja bárki is, hogy a kora miatt a ravaszsága is odalett.
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Révész Kornél INAKTÍV
Kornélia, Timi ikre offline RPG hsz: 162 Összes hsz: 1522
|
Írta: 2015. február 6. 21:42
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=462105#post462105][b]Révész Kornél - 2015.02.06. 21:42[/b][/url] Mesélő
Számára nem létezik most a többi ember, vagyis senki olyan, aki boldogabb nála. Ez pillanatnyilag nem túl nehéz feladat. Valószínűleg a s*gge is befagyna, ha nem lenne a kabátján melegítő bűbáj, így viszont még a hideg kövön feküdve is viszonylag jó a klíma. Na, hát legalább ez. Néhány percnyi nyugalma és ideje van még elmerülni a teljesen felesleges és céltalan szenvedésbe, ami semmit sem mozdít előre az ég világon, csak jó benne dagonyázni, aztán azonban ruhasusogást hall maga mellől, a szeme sarkából pedig motozást lát. Kiköpi a telefont a szájából (gyakorlatilag csak egyszerűen kiveszi) és zsebre vágja, ahogy megszólítják. - Csókolom, nem haragszom, van itt elég hely, gondolom. - Megemeli a fejét, a mozdulattól roppan egyet a nyaka, de nem törődik vele, csak szétnéz, hogy tényleg jogos-e a kijelentése. Az. Egyedül ő csak olyan kretén, hogy pad helyett ideül. Meg a néni. - Jah, hát köszönöm szépen, izé.. - Most erre mit lehet mondani? Ha valami csaj dicsérgetné, azzal tudna mit kezdeni(bár elég hülyén hangzana egy huszonéves nő szájából a "csinos fiatalember" szókapcsolat), de amikor egy idős nő? Na mindegy, úgy fogja fel a dolgot, mint amikor a nagymamája csipkedi az arcát, hogy milyen helyre fiatalember lett, onnan ismerős a hangszín. Felül a helyén. Egy dolog magában heverészni, más dolog, hogy még az ő léha, henye hozzáállásával is érezni, milyen illetlenség egy közel nyolcvan évvel idősebb mellett tenni ezt. Reméli, nem most fog szívrohamot kapni, ugyanis elképzelése sincs arról, hogyan kell újraéleszteni.
|
|
|
|
Derek Taylor INAKTÍV
Mindenkori Mókamester # Dercsi # Cicafiú Gwennek:D offline RPG hsz: 105 Összes hsz: 953
|
Írta: 2015. február 8. 10:35
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=462440#post462440][b]Derek Taylor - 2015.02.08. 10:35[/b][/url] Végre valahára elindulnak. Nagyon jó érzés úton lenni, amikor már az ember megfagyott, majdnem bepisil, és abban a biztos tudatban megy előre, hogy ennek az egésznek hamarosan vége. És egy jó meleg vajsör fog lecsúszni a torkán, remélhetőleg pillanatokon belül. - Nem baj, szeretek ezekkel a varázslópénzekkel macerálni. - vallja be a fiú. Ezzel is közölve Lucyval, hogy márpedig ő fizet. Szeret Lucyval lenni, sosem volt testvére, és most olyan, mintha hirtelen kapott volna a kishúgot. Na persze nem mintha sokkal fiatalabb volna nála. De a legfurcsább az, hogy habár elég távoli rokonok, mégis annyira hasonlítanak egymásra mindenhogyan, mintha legalábbis ikrek volnának. Derek nem is nagyon érti, hogy a lány miért nem az Eridonba került, mint ő. Hiszen nem elég, hogy a hajuk színe és még a kócossága is stimmel, még az arcvonásaik és a jellemvonásaik is hasonlítanak egymásra. Ha bárki látja őket egymás mellett, meg is esküdhetne rá, hogy testvérek. Gyorsabb tempóra kapcsolnak, mire a lány feltesz egy kérdést Derek pedig felvont szemöldökkel vigyorog rá. - Mármint mire gondolsz? A szobámból? Vagy mit szeretnél hallani? - kérdezi unokahugicáját.
|
|
|
|
Lucy Blake INAKTÍV
offline RPG hsz: 62 Összes hsz: 141
|
Írta: 2015. február 8. 11:18
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=462451#post462451][b]Lucy Blake - 2015.02.08. 11:18[/b][/url] Derekem <3
Elkezdtünk sétálni a vajsöröző felé. - Jól van, de csak most az egyszer! - engedem meg neki a fizetést. Derek olyan udvarias. Bárcsak még sok ilyen fiút ismernék... - Hát valahogy úgy értettem, hogy melyik városból jöttél, és hogy miért ide, meg ilyenek... - feleltem. Már pedig igenis, engem érdekel a sztorija. Ha lehetne minden szembejövőtől megkérdezném, mert szeretem hallgatni a történeteket. - És, ki volt itt a legelső barátod?- kérdezem. - Tudod olyan sok kérdésem lenne... Lehet hogy némelyik értelmetlennek tűnik, de ha nem baj, letámadnálak velük. Annyira szeretnélek jobban megismerni. - mosolyogtam Derekre. Ilyen vagyok. Nem tudom, engem mindig is érdekeltek más emberek. Hogy honnan jöttek, miért, kivel találkoztak először stb. egészen a üknagymamájuk kutyájának a nevéig. Jó, azért addig nem. Viszont sok olyan dolgot szeretnék tudni az emberekről, amiket ők talán érdektelennek tartanak, de engem akkor is érdekel. Nem tehetek róla. - Gondolkoztál már azon, hogy milyen munkába kezdesz, ha végigvitted a sulit? - kérdeztem érdeklődve, miközben már ott álltunk a vajsöröző ajtaja előtt.
|
|
|
|
Derek Taylor INAKTÍV
Mindenkori Mókamester # Dercsi # Cicafiú Gwennek:D offline RPG hsz: 105 Összes hsz: 953
|
Írta: 2015. február 8. 11:58
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=462467#post462467][b]Derek Taylor - 2015.02.08. 11:58[/b][/url] Lucy végre beadja a derekát, és megengedi, hogy a fiú fizessen. Majd rá is térnek az érkezős témára. - Ja, még nem beszéltük? - csodálkozik rá a fiú a kérdésre. - Azt hittem már mondtam. Londonból. - és most jön a beszéd része, ami Dereknek nagyon jól megy, még mirelit állapotban is. Úgyhogy Lucy rosszul tette, hogy rákérdezett, mert most még a cipőméretét is lehet, hogy megtudja. - A Woldforest Parkkal szemben van egy jó kis utca, bérházak, de azok a jópofa angol stílusúak tudod. És csak a miénk bejárata szuper kék, úgyhogy könnyű felismerni, nyáron majd eljöhetnél hozzánk! De Luke nem biztos, hogy jöhetne, mert apa ki van akadva az állatoktól, már Bendegúz is sok volt neki, tudod a baglyom, ha még Hekatével megyek majd haza, akkor meg lehet kiugrik az ablakon is. Nem tudom a bagolyjárásnak is mennyire fog örülni, mert elég sokat akarok majd levelezni a sulis barátaimmal, amíg tart a szünet, meg lehet én is megyek hozzájuk nyáron, még nem tudom. De már úgyis mindjárt szünet lesz, és kiderül. Bár előtte még lesz egy meccsünk a rellonnal és eléggé parázok... - szokás szerint elkanyarodott a témától, de pillanatok alatt felveszi a fonalat saját magával. - A Fűzfa utca 26 2/1 alatt lakok egyébként, és nagyon klassz a szobám, de majd meglátod. Meg lehet amúgy a nagyihoz is mehetnénk nyáron ketten, ő úgyis közös rokon mindkettőnknek. Nagyapa meg amúgy sem, meg ő mindig elfoglalt. Tudod, ő Marvin nagypapa, tőle kaptam a középső nevemet, amit nem használok. A legelső barátom egyébként pont egy rellonos volt, nem is értem miért paráznak tőlük sokan, nekem semmi bajom velük, sosem bántottak meg semmi. Szóval ő Kira, meg a másik legjobb barátom Mea, ő eridonos, mint én és egy évfolyamba járunk, meg ő is hajtó a kviddics csapatban mint én. Megismerhetnéd már őket, nagyon kedvelnének. Kérdezz csak nyugodtan. - vesz végre levegőt, mert úgy tűnik, mintha eddig nem is vett volna. - Ja, azon még baromira nem. Tudod, mugli születésű vagyok, nem sok mindent ismerek még, de van egy csomó klassz dolog, amit szeretek, majd még elválik. És te? Amúgy messze van még az a vajsöröző? - kérdezi hirtelen.
|
|
|
|
Lucy Blake INAKTÍV
offline RPG hsz: 62 Összes hsz: 141
|
Írta: 2015. február 8. 12:37
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=462484#post462484][b]Lucy Blake - 2015.02.08. 12:37[/b][/url] Derekem <3Felnevettem. Mindig elfelejtem, hogy Derek ilyen mesélős típus, aki néha eltér a tárgytól. Pont mint én. Olyan furcsa, hogy sok generációval ezelőttről vagyunk rokonok, mégis, le se tagadhatnánk egymást. - Igen, az jó lenne, ha egyszer elmehetnék hozzátok. Te is eljöhetnél majd hozzánk, ha gondolod. Mondjuk nekünk most 2 lakásunk van... szóval választhatsz. - mosolyogtam rá. - Persze, megértem, nem is gondoltam arra, hogy vinném Lukeot. - mondtam. - Ne izgulj, biztosan jók lesztek. - fogtam meg a vállát Dereknek. Derek hosszas beszéde alatt, ami engem egyáltalán nem zavart, eszembe jutott, hogy már vagy 5 perce állunk a vajsöröző előtt, és hogy lehet, be kéne menni. Bár most ez nem érdekes. Hallgatom tovább Dereket. - Nekem is rellonos volt az első barátnőm. Nem tudom, hogy ismered-e, Dandellion Masson a neve. - feleltem én is kéretlenül. - Igen, szívesen megismerkednék velük valamikor. - mosolyogtam Derekre. - Hát, igazából még én sem nagyon gondolkoztam rajta, de a Legendás Lények Gondozása nagyon érdekel, szóval... - válaszoltam. - Már itt állunk előtte egy jó ideje. - mosolyogtam. - És, miért pont a Bagolykőbe jöttél? - kérdeztem érdeklődve, miközben kinyitottam a vajsöröző ajtaját.
|
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 812 Összes hsz: 1290
|
Írta: 2015. február 9. 21:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=463018#post463018][b]Mesélő - 2015.02.09. 21:08[/b][/url] KornélA fiatalember elrakja a telefonját, ami számára már nem is olyan meglepő dolog. Megszokta, bármerre is jár, bárki közelébe is megy, az reflexszerűen elrakja a legértékesebb holmiját egy szerinte biztos helyre. Az idős hölgy nem mutatja jelét annak, hogy megbántotta volna eme gesztus, inkább ellentmondást nem tűrően foglal helyet a hideg kőre. Megdicséri a fiút, aki zavartan megköszöni a bókot és feltápászkodik, a néni pedig sandán elmosolyodik. Naiv gyermeknek látszik, aki most szakadt ki a mugli környezetből a varázsvilágba. Ó, hogy mennyi ilyet látott már kikötni az utcán, mert az unalmukat amit a varázsvilág hozott nekik rosszra fordították! Persze ez nézőpont kérdése, mert a mugli születésű ivadékok nagyon kreatívak tudnak ám lenni. Ő maga természetesen régmúltú családból származik, a varázslás tudományát iskola nélkül adták át az újabb generációknak, és olyan tudásra tett szert a hagyományok útján, ami után még az itteni igazgató is csak sóvároghat. Néhány percnyi csönd, elmélázás és a fiú méregetése után negédes hangon szólal meg. - Aztán fiacskám... miért ülsz itt egyedül, búslakodva? Tán nem egy leányzó van a dologban? - kivárásos alapon megy a puhatolózás, a türelem ugyanis rózsát terem. Kornél nagy bánatára egyébként ő nem most fogja itt feldobni a talpát, a nagynak ígérkező üzlet előtt.
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Révész Kornél INAKTÍV
Kornélia, Timi ikre offline RPG hsz: 162 Összes hsz: 1522
|
Írta: 2015. február 9. 22:32
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=463065#post463065][b]Révész Kornél - 2015.02.09. 22:32[/b][/url] Mesélő
Ő felvállalja, hogy előítéletes, nincs mit tenni, ez olyasmi berögződés sokaknál, ami nem tudatos, inkább csak az évek azok, amelyet tette róla, hogy az a telefon a zsebébe csusszanjon. Ebből nem következik, hogy rossz ember lenne. Persze, ettől függetlenül rossz ember. Vagy legalábbis biztosan nem jó. Ugyanakkor nem zavartatja magát a társaságtól, nem érez kényszert arra, hogy felálljon és arrébb menjen, csak mert a másiknak sötétebb a bőre. Ha lenne két szemfoga vagy teliholdanként átváltozna farkassá? Már rég a sarkon járna. De a cigányokkal részéről semmi baja nincsen. A bőrszín mégis csak más, mint egy fertőző betegség vagy a tudat, hogy a másik szemében csak a ma esti potenciális vacsora. - Hát, nem pont egy leányzó, de... sok leányzót lehet rajta nézni. Wifinek hívják és hiányzik. Képes ezt olyan búskomorsággal és világfájdalommal mondani, mintha tényleg egy lányról lenne szó, aki nemrég összetörte a szívét. Megint az idős nőre pillant a szeme sarkából, aztán a fejével is felé fordul ismét. - Egyébként meg azért ülök itt, mert halálosan unatkozom. - Legalább azt nem lehet kétségbe vonni, hogy ez a mondata színtiszta őszinteségből fakadt.
|
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 812 Összes hsz: 1290
|
Írta: 2015. február 10. 00:00
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=463079#post463079][b]Mesélő - 2015.02.10. 00:00[/b][/url] KornélBátorság, na az van ebben a gyermekben. Vagy bátorság, vagy végtelen naivitás, ugyanis az utcán jelenlévők már összesúgtak a néni jelenlététől és legtöbbjük odébb is állt, így a tér egy-két lelket és kettőjüket leszámítva szinte teljesen kihalt. A Nap bágyadtan festi téli sugarait a környező falakra, Kornél pedig megszakadt szívvel adja a hangulatot a tájképhez. Wifi... a nő egy darabig emésztgeti magában a szót, majd megállapítja, hogy biztosan egy fiatal fiúknak szóló magazinról lehet szó, amiben kacéran kacsingatnak kifelé a lenge ruhába öltözött, feszes bőrű leányzók. Végül csak kiböki, hogy mi nyomja igazán a lelkét, a néni szemében pedig kapzsi fény csillan. - Úúúúgy... Fiacskám, esetleg nem lennél kíváncsi rá, mit is hozhat neked a jövő? Látom rajtad, hogy jóravaló fiatalember vagy, egy ilyen tisztességes emberre biztosan nagy dolgok várnak. Történetesen pont konyítok egy kicsit ahhoz, hogy belelássak az igaz szívűek jövőjébe és múltjába. Mit szólsz hozzá?
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
William Steve Livingstone INAKTÍV
offline RPG hsz: 16 Összes hsz: 762
|
Írta: 2015. február 10. 01:31
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=463082#post463082][b]William Steve Livingstone - 2015.02.10. 01:31[/b][/url] !!!Táboros játék!!! Kérlek ne töröld, ne írj bele! Köszi: Táborszervezők A játék megoldásához elég, ha csak elolvassátok a szöveget, nem muszáj hsz-ban reagálni, de tiltva sincs, ha van időtök, vagy kedvetek, miért ne? William sétál át a téren egy iskolai barna kuvikkal a vállán és közben a nyakát nyújtogatja, mintha keresne valamit. Megáll a szökőkút mellett, visszafordul, pásztázza a terepet. A kuvik békésen szundikál, láthatóan nem érdekli, hogy a tanár miért hozta őt ide. A professzor végre megtalálta, amit keresett, mert célirányosan elindul a padok között az egyik fához, aminek viszonylag alacsonyan van az egyik ága. Óvatosan fölébreszti az állatot, és átköltözteti őt a faágra. A szárnyas érdeklően figyeli és várja a következő utasítást. Livingstone professzor benyúl a talárja egyik zsebébe, amiből elővesz egy levelet, amit a pálcájával a fához erősít, illetve több kisebb pergamen cetlit, amit szintén kitűz. Újra átfutja a szöveget, hogy biztosan nem felejtett el semmit, majd biccentve egy fél-mosollyal az arcán elindul a kastély felé. Ahogy lép kettőt szemrehányó huhhantást hall. - Jaj, téged majdnem elfelejtettelek. – mondja pironkodva, és a másik zsebéből egy marék bagolycsemegét vesz elő. A kuvik szeme megcsillan, és izgatottan kezd fészkelődni az érkező lakoma láttán. - Kérlek, maradj itt, és hozd el nekem a diákok válaszát, cserébe tessék, adok neked egy kis finomságot. – majd a faágra teszi a bagolycsemegét, megcirógatja a madár jobb szárnyát, aki ettől boldogan megborzolja a tollazatát, és kedvesen huhhant még egyet. William most már nyugodtan visszatérhet az iskolába.
A pergamenen a következő felirat olvasható:
„Kedves játszani vágyók!
A minap elrejtettem három tárgyat az iskola különböző pontján. Nincs nehezebb feladatotok, mint hogy megtaláljátok ezeket, és végül a fán található bagollyal elküldjétek nekem. - Remélem ott lesz a bagoly, próbáltam lekenyerezni egy kis csemegével, de kitudja, hogy az meddig tart ki. Ha nem lenne ott, csak füttyentsetek egyet, azt meghallja, és visszasiet majd hozzátok. Utatok során különböző dolgokat találhattok majd, lesz, amire szükségetek lesz, és lesz, amire nem. Kaptok majd feladatokat, amiket ha ügyesen oldotok meg, tovább juthattok rejtett területekre, amiknek a segítségével végül rábukkanhattok az elrejtett tárgyakra. Hagytam itt cetliket, a bátrabbak jegyzetelhetnek a kalandjuk során, és ha elég ügyesek, akkor elég nekik minden helyszínt csak egyszer meglátogatniuk. Sok sikert, és jó vadászatot kívánok nektek!
Üdv: William Steve Livingstone”
A szöveg alján a következő két feladványt látjátok.
„Egészítsétek ki a talált betűkkel a két nevet, és a leghíresebb műveiket írjátok meg nekem!”
_ Ö _ _ S _ _ és _ _ _ Ö _ _ A _ T _
„Egészítsétek ki a talált számokkal a két dátumot, és dátumokhoz tartozó közös város nevét írjátok meg nekem!” (Bocsánat, ez lehet, hogy egy kicsit nehéz lesz, de a többi igazán könnyű - Will)
_ _ 5 _ és _ 5 _ _ (Egy kis segítség lehet A múlt árnyainak termében levő egyik emlék.) És még egy kicsi:
Szép és büszke város vagy te (itt a város neve van), minden joggal, s bár szenvedtél majd száz évig török uralommal – Nyáry Pál szégyenére, hogy föladta a várat – Isten végül magyar kézre adta e szép tájat.
Innen öt felé mehetsz tovább. Merre indulsz? Tovább a GyengélkedőreTovább a TelefonfülkéhezTovább a Kins & Kens-beTovább a BarlangfürdőbeTovább A múlt árnyainak termébe
|
|
|
|
Révész Kornél INAKTÍV
Kornélia, Timi ikre offline RPG hsz: 162 Összes hsz: 1522
|
Írta: 2015. február 10. 19:54
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=463239#post463239][b]Révész Kornél - 2015.02.10. 19:54[/b][/url] Mesélő
Se nem bátor, se nem naiv, inkább csak egészségtelenül érdektelen mások véleménye felé, talán azért is van, hogy bár észreveszi a sugdolózást és az elszállingózó embereket, őt ez nem igazán hatja meg. Jah, látszik a nénin, hogy azt sem tudja mi fán terem a Wifi. Mehh, ő sem, jellemző, itt senki sem tudja, de már kezdi elfogadni a dolgot. Angliában legalább már nem teljesen tudatlanok a mugli technológia iránt legalább a közeli mágustelepüléseken. Az iskola az más, az valószínűleg mindig mindenhol ennyire el van szeparálva - és különben is, azok annyi mágia miatt, amennyivel megszívja magát a kastély, biztosan kisebb managócok is, nehéz lenne megoldani. Mondjuk biztos nem lehetetlen. - Ó, aha, hát nem igazán hiszek az ilyen... - a két kezével össze-vissza mozdulatokat tesz kifejezve a jóslás "ködös misztériumát". - Szóval tuti van benne valami, mármint nem tanítanák meg becsülnék nagyra, ha nem lenne... - Na tessék máris kezd magyarázni gyors tempóban, látszik a kifejezésmódjában is, hogy a gondolatai ide-oda csaponganak, ő pedig csak bele-belekap azokba verbálisan. Arra a szókapcsolatra, hogy "igaz szívű" csak meglepett, kétkedő arccal néz vissza az asszonyra. Okay, bye, akkor neki semmi keresnivalója nincs itt. De érdekességnek azért elmehet. - És mennyibe kerül? Az apja kereskedő, igaz, hogy kocsmatulajként alkohollal kereskedett, szóval vendéglátós, de végeredményben mégiscsak kereskedő, neki pedig szintén a vérében van az ilyesmi. Nem is csoda hát, hogy rögtön a valami-valamiért elv az első, amit tisztázna.
|
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 812 Összes hsz: 1290
|
Írta: 2015. február 10. 20:22
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=463265#post463265][b]Mesélő - 2015.02.10. 20:22[/b][/url] KornélA fiúcska rögtön ellenkezni kezd, belefogni az oly sokat hallott szokásos szövegbe, hogy ebben nem hisznek, biztos csak lehúzás, de ezt az asszonyt nem a lekoptatós fából faragták. Mézes-mázosan próbálja Kornél előtt elhúzni azt a bizonyos madzagot, s mikor ő annyira hadonászik a kezével, a néni elkapja a bal csuklóját és maga fel fordítja a fiú tenyerét, mintha mindjárt neki is állna elemezni a másik sorsát. - Jaj drága fiam, hát csak nem képzelsz rólam ilyen dolgokat! - legyint szabad kezével és máris beleveti magát kézfej elemzésébe. - Igen-igen, látom már... az életed nagy részét nem itt töltötted, ahová születtél, édesapáddal pedig sokkal szorosabb a kapcsolatod... nem távolodnak el tőled egykönnyen a lányok... - szorgosan ide-oda gyűri közben a fiú kezét, hogy jobban lássa őket a késődélutáni fényben. - Óóóó igen! Hamarosan feltűnik az életedben valaki. Nem feltétlenül lány, de az biztos, hogy nagy hatással lesz a jövődre, elindít téged egy hosszú úton... - morfondírozik egy kicsit, majd beleköp Kornél tenyerébe, hogy aztán lássa, a cseppek melyik oldalra érkeztek - már persze ha hagyja a fiú.
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Révész Kornél INAKTÍV
Kornélia, Timi ikre offline RPG hsz: 162 Összes hsz: 1522
|
Írta: 2015. február 11. 00:53
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=463348#post463348][b]Révész Kornél - 2015.02.11. 00:53[/b][/url] Mesélő
Elsőre ösztönösen tartana ellent a hirtelen mozdulat miatt; egyáltalán nem számított rá ugyanis, hogy egyszer csak megragadják a kezét. Az ember reflexei pedig így működnek, ha valami nem várt történik. Aztán látva, hogy úgy is mindegy már, ellazítja a karját, hogy a nő maga elé vehesse. Hát ki tudja, még az is lehet, hogy mond valami értelmeset, sosem hal meg a remény. - Hát nem magáról képzelem, csak.. így szokták. Ingyen jóslás, na persze. Mindenki magából indul ki, így Kornél is ezt teszi. Saját magából kiindulva pedig semmi sincs ingyen, ő például sosem szokott szívességet tenni, annyira nem vitte fel az isten (abban is de jó lenne hinni, de hát nála ateistább embert aligha hordott a föld a hátán) a dolgát, hogy megengedje magának. Sokkal gyanakvóbb egy alak, mint sokan gondolnák, épp ez a tulajdonsága és az előítéletei azok, amik miatt bár ellazul a keze, de a figyelme szorosabb lesz. Jaajaja, igen, érződik az akcentusom, tök egyértelmű, hogy a nő onnan veszi. Meg jaj, milyen meglepő, hogy jobb a viszonyom az apámmal, mint fiú a férfiéval, végül is csak a családmodellek 90%-a ilyen. Ezt eddig én is meg tudnám csinálni. Az pedig már szemtelenül könnyű blöff, hogy nem távolodnak el tőlem a lányok. Ceh! Egy ilyen sráctól? Még szép, hogy nem! Mintha azt mondaná, hogy "fiatalember, magának barna a haja". Szóval unottságát és szkepticizmusát igyekezve rejteni hallgatja a cigányasszony szavait, sőt, ha a banya felnéz, olyankor mindig egy félszeg, de kedves mosolyt villant rá. A színészi képességeire legalább nincs panasz. - Tök úgy hangzik, mintha találkoznék Gandalffal. - "Fiam, vidd ezt a gyűrűt keresztül Középföldén és dobd a vulkánba, blabla. Ez is olyan sablon amúgy, szóval továbbra sem igazán sikerült meggyőzni. - Blee, ezt muszáj? Nem lehet rá haragudni a reakciója miatt, annyira tipikusan tizenhét éves; az undora is láthatóan nem kifejezetten az asszony személyének szól, hanem magának annak a ténynek, hogy mégiscsak beleköptek a tenyerébe.
|
|
|
|
Dolánszky Alex INAKTÍV
Hakuna Matata offline RPG hsz: 498 Összes hsz: 14900
|
Írta: 2015. február 11. 20:52
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=463496#post463496][b]Dolánszky Alex - 2015.02.11. 20:52[/b][/url] Táboros játék^^
Elküldtek játszani. De most komolyan. Még érettségi előtt gondoltam egy utolsó alkalommal meglátogatom Lint itthon, ha már ő sosem jön hozzám, mert lefoglalja a tanítás meg a tetoválás. Amit amúgy tökre megértek. Nos, a Mókus éppen valami kézlenyomatos, láblenyomatos, mindencsupafestékes dologban volt benne egy csapat elsős lánykával. Invitáltak engem is. Jó mókának tűnt, de a zajszint már meghaladta azt, amit még ép ésszel el bírok viselni, ezért sajnos hárítanom kellett a lehetőséget. Amíg viszont Lin befejezi a kézműves óráját és kimosakszik, nekem keresnem kellett valamit, amivel elütöm az időt. A Levita toronyig jutottam, ahol a szfinx valami pultról meg főnökről magyarázott. Úgy tűnik, berozsdásodtam, mert fogalmam sem volt a megoldásról, így lepattantam az ajtóról. Ott kapott el Arslí na Fírinne professzorunk, és propellergyorsasággal elkezdett magyarázni fejtörőről meg táborról meg játékról, meg hogy én a halloweeni játékban is milyen jól szerepeltem két éve, úgyhogy - közben már taszigált is a BCs irányába - tekerjek szépen le a Boglyas térre, és oldjam meg a rejtélyt és különben is tábor. Az ember nem vitatkozik a házvezetőjével, még akkor sem, ha kábé tíz évvel fiatalabbnak néz ki, és egy kék plüssmackóval alszik. (Igen. Tudom. Mindenki tudja.) Órákon át bolyongtam. Lin már rég végzett, de én meg nagyon belemelegedtem a feladatba, és nem akartam a felénél abbahagyni. Majd kiengesztelem valamivel - döntöttem vállat vonva az órámnak, és folytattam az utamat fel-alá a kastélyban. Ki az a hülye, aki azért felmegy a faluból a kastély második emeletére, hogy azután szétnézzen a bogolyfalvi barlangfürdőben (a néninek elismerésem!), minekutána lebattyog a suli alagsorába, hogy rögtön onnan spurizhasson a boglyas téri telefonfülkéhez? Nem tudjátok? Hát Alex! És nagyon remélem, hogy a többi kis ügyefogyott kalandor is jól beszívta. Oké, hogy néhány évig kerekesszékben ültem, de azért a maradék 15-ben gyalogoltam, mint minden normális ember, és megesküdnék rá, hogy életemben nem jártam még ennyit, mint ma! Köszi az edzést, 'Stone prof! A számsorozatos példánál, bevallom, szükségem volt némi segítségre, mert gyökér vagyok, és nem sikerült teljesen értelmezni a feladatot, utoljára pedig a szfinx addig nyomatta a szövegét, míg csak rá nem jöttem a feladványra. Most itt állok, hónom alatt az USA államainak mérhetetlenül vastag törvénykönyvével. (Az egyik a fejemre esettek közül. A vörös kötet pont annál az oldalnál nyílt ki, amilyen számú piros kulcs volt nálam. Ez nem lehet véletlen.) Van még két fiolám, az egyikbe a pókhullákat is beleraktam. Meg 7 galleon. Na jó, ezt csak úgy zsebre vágtam a bagolyházban. Ki hagyta volna ott? A huhogásnak nem, talán inkább csak huhhantásnak nevezhető hangokat kiadó bagoly tényleg vár rám a fán, ahogy Livingstone professzor ígérte. (Egyáltalán ki ez az ember? Nekem nem tanított semmit, az tuti. Biztos valami új tanár tele buzgósággal, hogy megfogja a diákok érdeklődését valahogy. Tábort is szervez, beszarás. Bezzeg én már tavaly elballagtam...) A már nem emlékszem hol olvasott tanácsra megsimogatom a madár jobb szárnyát, amit valóban üdvözült fejjel fogad. Azután útjára indítom a válaszaimmal, és elhatározom, hogy az áltsuliban skippelt kötelező olvasmányokat előveszem érettségi után...
|
|
|
|
Nadine Rohr INAKTÍV
offline RPG hsz: 108 Összes hsz: 186
|
Írta: 2015. február 17. 22:52
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=465385#post465385][b]Nadine Rohr - 2015.02.17. 22:52[/b][/url] Simfel Kristóf
/bocsánat a késlekedésért/
Nem esett nehezére megtalálni a standot a főtéren. Főleg, hogy a cilinderes árus bódéja felől igazán remek illatok csapják meg a járókelők útját. Nadine szereti a gesztenyét, igazából bármilyen formában. Lehet az püré tejszínhabbal, csokiba töltve, sütiben, krémesen, sütve, és ki tudja még milyen eddig ki nem próbált módokon. Tehát az ösztönei rögtön elvezetik a keresett helyre. Nem tudja milyen árusra számítson, de a cilinderes fiatalember határozottan meglepi. Persze talán valami klisére számított, egy kendős gesztenyés öregasszony képében, de persze fő a változatosság, és nincs sehol kőbe vésve, hogy csak öreganyók árulhatnak ilyen finomságot. - Szép napot! - villant meg egy igazi Rohr-mosolyt a lány, bizony ezt még talán Lencsétől tanulta. - Hát, gondolom gesztenyét. Vagy van más is? - Eléggé csak udvariaskodó kérdésnek tűnt a részéről, de még az is lehet, hogy fagyit rejteget. Bár Nadine semmi ilyesmit nem gondol, és különben is, ő a gesztenye miatt jött. Na meg valami normális társaság miatt. Szereti ő a húgicáját, de néha bizony jó érzés kicsit eltávolodni a pattogó energiabombától. Van, hogy az az érzése, hogy Lencsike tőle szívja el a sok energiát a bolondságaihoz... - Szóval akkor gesztenye. Lehet két adag is – erősíti meg az előbb kimondottakat. Úgy gondolja nem baj, ha több, úgyis elfogy. Egy pillanatnyi hezitálás után még hozzáteszi: - És ha véletlen van pár szabad perce, akkor a társaságát is szívesen venném, hogy ne kelljen egyedül elfogyasztanom – Na bumm, ekkora merészséget Nad nem nagyon enged meg magának csak néhanapján. De most egyedül van, és éppen nem úgy tűnik, hogy özönlenének a vásárlók, szóval próba-csersznye alapon talán nem kell egyedül töltenie a délutánt. Félreértés ne essék, kifejezetten szeret egyedül lenni, de abból bizony az utóbbi időben bőven kijutott a hölgyeménynek. Miközben várja a gesztenyét meg a választ, előbányássza a pénztárcáját, hogy kifizesse a finomságokat. Habár eléggé aggódós, most éppen nem zavarja a tény, hogy visszautasítják, akkor majd keres más idegen nézelődőt, akivel megoszthatja a gesztenyéjét.
|
|
|
|
Holló Albert Tanár
hoppanálás oktató offline RPG hsz: 139 Összes hsz: 163
|
Írta: 2015. február 27. 22:58
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=468290#post468290][b]Holló Albert - 2015.02.27. 22:58[/b][/url] Hoppanálás vizsga 2015.02.27. kora délután, feladatVégre elérkezett mindenki számára a célállomás. Albert sem kevésbé örül ennek, mint pár vizsgázó, hiszen végre nem kell ide járkálnia tanítani, fegyelmezni és a szerinte időpazarló dolgokat tovább végeznie. Szeles idő és borult ég fogadja őket, szerencsére nem esik semmi és egész megközelíthető a tér is, így biztos volt benne, hogy már csak a nebulókon múlik majd minden ma. Nem volt elragadtatva néha a teljesítményüktől, de összességében úgy érzi az a keménymag, aki elért a vizsgáig képes lesz teljesíteni ezt az egyszerű kis utolsó akadályt. Előbb érkezik, szokásához híven, párszor körbesétálja a szökőkutat, felméri a helyet és még a felmerülő akadályokat és veszélyeket is felméri. Aztán pedig, ahogy a diákok megérkeznek, a professzor rögtön hivatalosra veszi a figurát, megáll, hogy mindenki jól láthassa, végignéz rajtuk, majd a bizottság felé fordul, akik ekkor már ott állnak mellette. Bemutatja a tanulókat a bizottságnak, majd fordítva és megvárja, hogy engedélyt kapjon a további instrukciók kiadására. Nem akarja elrontani a vizsgáztatók kedvét ők pedig ilyen alkalmakkor szeretik, ha borzolhatják a kedélyeket. - Szép napot mindenkinek. Bízom benne, hogy kipihenten jöttek ma ide, mivel csak egy lehetőségük lesz bizonyítani azt, hogy alaposan elsajátították a hoppanálást. Csak remélni tudom, hogy mind sikeresek lesznek. Eközben előkerülnek a pergamenek és jegyzetelésbe kezdenek mellette a biztosok, de erre ügyet sem vetve emeli tekintetét az égbe, majd a diákokra. Egyenként néz végig mindenkin, remélve, hogy senki arcán nem a halálfélelem ült ki, hogy most fog hibázni. Nem szép látvány és közbelépni se kellemes, ha valaki elszórja a tartozékait egy hoppanálás közben a nem koncentrálás miatt. - Tehát akkor, a feladat a következő lesz. El kell hoppanálniuk a tér közepén lévő szökőkút jobb oldalára. Ha ez sikerül, a vizsga sikeres. Látszólag könnyű feladat, de nehéz meghatározni a célirányt. Figyeljenek oda nagyon, szedjék össze magukat. A ne hozzanak szégyent az iskolára kezdetű dialógus inkább kimarad. Helyette morog még néhány másodpercet amiből egy szót sem érteni, majd a vizsgáztatók mellé lép, majd a jobb szélen álló személyre mutat. - Ön kezdi. Hoppanál, majd visszajön közénk. Utána következik a szomszédja. Innentől kezdve leveszi a tekintetét a diákokról, helyette a szökőkutat figyeli, mintha neki kellene oda hoppanálnia. //A levizsgázásra 7 nap van, tehát március 6-ig mindenki írja meg a hszt, a szálazás remélem értelemszerű.// Vizsgázók listája
- Axel Sebastian Sjölander
- Gareth S. Nightingale
- Anthony E. Blake
- Grace Erin Green
- Farkas Zétény
- Rentai Bálint
- Katniss Flechter
|
|
|
|
Axel Sjölander-Wayne Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2015. február 28. 17:39
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=468567#post468567][b]Axel Sjölander-Wayne - 2015.02.28. 17:39[/b][/url] Hoppanálás vizsga
Ez a nap is elérkezett. Ma egész bizottság előtt mutathatja be hoppanálási tudományát, hogy aztán majd eldöntsék, elég jó-e ez ahhoz, hogy ezután szabadon gyakorolhassa vagy sem. Eddig viszonylag ideális körülmények között gyakorolhatott az elméleti részből letett sikeres vizsgát követően. Egy tanterem meglehetősen csendes és nyugodt környezetnek minősül, még akkor is, ha több másik ember is ott van, aminek azért megvan a maga zaja. Ő ezt aztán nagyon jól tudja, elvégre időnként mások szívverését is képes meghallani például pár méterről. Vicces ez, főleg, hogy kezdetben még csak kontrollálni sem tudta az egészet, és teljesen véletlenszerűen hallott különféle, mások számára fel sem tűnő hangokat, amiket mostanra már legalább ki tud zárni. Majd' egy évnyi munka eredménye, hogy tudjon ne figyelni ezekre. Korábban éppen ezek miatt nem is lett volna érdemes megpróbálkoznia ilyen veszélyesnek minősíthető tudomány elsajátításával, mint a hoppanálás, mert ha a legkisebb hang is eltereli a figyelmét, annak katasztrofális következményei lehetnek. Jelenleg viszont bízik benne, hogy ha eddig elég érdekes körülmények között is sikerült csendet teremtenie magának - a nagyapjának érdekes módszerei vannak, ha erről van szó, napokat lehetne mesélni róluk -, akkor az itt is menni fog. Muszáj mennie. A térnél zajosabb helyekkel is boldogult már. Itt sincs több, mint az élet maga. Az emberek mozognak, beszélgetnek, lélegeznek. Élnek. Idő előtt érkezik azzal a szándékkal, hogy addig is, amíg mindenki más befut, hozzászokjon a helyhez. Állandó moraj van, ami zavaró lehetne, de ura a helyzetnek. Képzeletbeli falat épít, amiről lepattan minden hang, amire a legkisebb szüksége sincs. Illedelmesen köszön nemsokára minden érkezőnek, majd végighallgatja a feladatot, és részéről úgy érzi, jöhet ez is, készen áll. Kipihente magát, az elméje tiszta, zavaró tényezők kiiktatva. Nagyon reméli, hogy menni fog ez. Amint rákerül a sor, jól megnézi, hová is kell érkeznie, megismétli gondolatban a három C-t, és szemét lehunyva megszabadul a külvilágtól először. Aztán a gondolatai következnek, minden, ami nem kell, mehet a süllyesztőbe, elméje sötétebb zugaiba, hogy most egyetlen egy dologra tudjon koncentrálni. Nem siet el semmit, szép nyugodtan maga elé idézi a szökőkút jobb oldalának egy konkrét pontját. Nincs karika, ami megkönnyítené a helymeghatározást, de képzeletben megteheti, hogy egyetlen pontra figyel, mintha most is lenne karika, akár az órákon. Így nincsenek további zavaró részletek legalább. Felmérte a távolságot, tudja, milyen érzés ez, tudja, hová kell érkeznie, pontosan meghatározta magának, így ha már mindebben biztos, és elméjében csak az az egyetlen pont van előtte, ami már szinte vonzza, megfordul a sarkán beleejtve magát a semmibe egy könnyed, de határozott mozdulattal, remélve, hogy sikeresen teljesíti a feladatot. Ha végrehajtotta, amit tőle kértek, vissza is térhet a helyére a többiek közé, hogy csendben kivárja, vajon mit szól a bizottság a teljesítményéhez, elegendőnek érzik-e ahhoz, hogy hoppanálási engedélyt kapjon, vagy sem. Nemsokára kiderül.
|
|
|
|
Katniss Flechter INAKTÍV
KitKat offline RPG hsz: 206 Összes hsz: 1229
|
Írta: 2015. március 3. 22:41
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=470587#post470587][b]Katniss Flechter - 2015.03.03. 22:41[/b][/url] Hoppanálási vizsga Mikor felkeltem reggel, az volt az érzésem, hogy ezt a napot jobb lenne átugorni. Nagy nyögés közepette azonban neki láttam a reggeli teendőimnek, egy nagy gombóccal a hasamban. Utálom a vizsga helyzeteket, de most még a szokásosnál is jobban félek. Szerintem nem volt elég a gyakorlati órák száma ahhoz, hogy kellő önbizalmat szerezhessünk. Elismétlem magamban a három C-t,hátha ez segít egy kicsit megnyugodni. Most a legnagyobb szükségem az önbizalmamra van így összekapargatom magamban, és rettegve elindulok, a vizsgára. A boglyas téren, nyüzsögnek a diákok. Vannak akik nagyon magabiztosak, főleg a rellonosok. Kicsit irigylem ezt tőlük. Végig nézem a bizottságot is, és egy kicsit megnyugszom, mert nem tűnnek annyira szörnyetegeknek. A Tanár úr sokkal ijesztőbb. Végül megpillantom magát a Professzort is, aki éppen egy szökőkút körül járkál. Hamarosan mindenki megérkezik és megkezdődik a vizsga. A kötelező bemutatkozások és instrukciók után, sorban egyesével mindenki bemutathatja azt, amit tanult.Mikor rám kerül a sor, veszek egy mély levegőt, hogy megnyugodjak.Miközben kifújom elengedek vele minden más gondolatot, így már tiszta fejjel, minden más zavaró vagy oda nem illő gondolat nélkül kezdek neki a feladatnak. Utána felmérem a terepet. Tőlem pár méternyire van a tér közepe, ahol a szökőkút áll. Annak a jobb oldalára kell érkeznem. Gondolatban egy piros X jelenik meg azon a helyen. Meredtem bámulom, a tőlem pár méternyire levő helyet, ahová érkeznem kell. Majd akaratlanul is lecsukódik a szemem és megjelenik előttem a szökőkút jobboldali része. Szinte már látom, ahogy ott állok. Ekkor ismerős vonzást érzek. Megvárom, amíg annyira túlfeszül, hogy nem tudok már ellenállni neki, ösztönösen megfordulok a sarkamon és beleveszek a semmibe, abban a biztos tudatban, hogy a szökőkút jobboldalán fogok felbukkanni...
|
|
|
|
Rentai Bálint INAKTÍV
Gyógyító || Vattacukorúrfi offline RPG hsz: 435 Összes hsz: 14197
|
Írta: 2015. március 4. 08:36
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=470636#post470636][b]Rentai Bálint - 2015.03.04. 08:36[/b][/url] Hopp vizsga :S Eljött ez a nap is. A hoppanálás vizsga napja. Azt hiszem kicsit nyugtalanabbul aludtam, mint általában. Álmodtam is valami hülyeséget a vizsgáról, de már nem tudnám megmondani mi volt az. Igyekszem nem erre gondolni csak szépen intézni a reggeli rutint. Vércukorszint mérés, inzulin, reggeli és így tovább, amíg indulni nem kell. Persze akárhogy is igyekszem másra gondolni, újra meg újra eszembe jut a vizsga. Egyszer még a jegyzeteimet is átolvasom, mintha az elmélet, amit kívülről fújok, adhatna bármi pluszt még. Nem ad, de kicsit talán nyugodtabban indulok le a faluba a fekete szövetkabátomban és a sálamban. A sapkát elhagyom, annyira nincs most hideg, bár a szél fújdogál, azért remélhetőleg nem áll szanaszét a hajam, mire a bizottság elé érek. Bár nem hiszem, hogy a külsőmet nézik, mégis engem úgy neveltek, hogy a vizsgának adjuk meg a módját és ehhez hozzátartozik az is, hogy mi van rajtam. Ezért vettem sötét színű farmert, barna félcipőt, meg ugye a szövetkabátot. Szokás szerint nálam van a táskám is, biztonsági okokból, benne mindennel, ami kelhet. Amikor a térre érek, már vannak ott páran, illedelmesen köszönök Holló úrnak és a feltétlezett vizsgabizottságnak, majd a társaimnak is és szépen várok, amíg mindenki más is megérkezik majd elkezdődhet a vizsga. A várakozást arra használom fel, hogy felidézzem a három C-t. Céltudatosság, célmeghatározás, célirányosság - motyogom magam elé, majd nézelődni kezdek, azon agyalva, vajon hol kell majd felbukkannunk. Reményeim szerint valammi jól ismert, könnyen belátható helyen, és nem túl messze. Valahogy még mindig nem értem, hogy várja tőlem bárki is, hogy a tanterem után majd most akár kilométerekkel odébb felbukkanok. Aztán mielőtt belelovallnám magam valami merész elképzelésbe, megszólal eddig tanárunk és felvilágosít, hogy csak a szökőkút másik oldalára kell megérkeznünk. Megnyugszom, bólintok magamnak. Sokat szoktam itt nézelődni, ülni valamelyik padon, vagy épp a szőkőkút szélén. Ismerem - szerintem egész jól - a teret. Egy darabig figyelem, hova is kell majd megérkezni - a jobb oldalt. Aztán behunyom a szemem és próbálom magamban felidézni azt az oldalát a szükőkútnak. Amikor úgy érzem, pontosan tudom, miről is van szó, kinyitom újra a szemem és figyelem a többieket. Ahogy rám kerül a sor, leveszem a táskámat és Katnisshoz fordulok, aki már túl van a vizsgán. - Megfognád ezt nekem? - nyújtom oda neki a táskám, mert nem szívesen tenném le a földre. Ha nem akkor marad a föld és reménykedem, hogy senkinek nem jut eszébe ellopni, aztán behunyom újra a szemem és koncentrálok. Céltudatosan meghatározom magamnak a célt, a szökőkút megfelelő oldalán. Kizárok minden más gondolatot, várok, amíg szinte kézzelfoghatóan látom magam előtt a célt. A nagy összpontosításban beharapom a számat, majd amikor már biztosan tudom-érzem, hova kell megérkeznem, határozottan fordulok meg a sarkamon és hagyom magam beleveszni a semmibe, folyamatosan koncentrálva a szökőkút jobb oldalán kiválasztott pontra, ahova érkeznem kell. Pár másodperc múlva, reményeim szerint a sikeres vizsgámat követően, visszakérem a táskám Katnisstól ha megfogta, ha meg nem, akkor egyszerűen felveszem a földről és megvárom, amíg a többiek is végeznek. Ha mind sikeresen vesszük az akadályt, akkor talán érdemes lenne közösen ünnepelni... Vagy csak én gondolkozom így?
|
Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
|
|
|
Farkas Zétény INAKTÍV
offline RPG hsz: 369 Összes hsz: 2234
|
Írta: 2015. március 5. 13:07
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=471124#post471124][b]Farkas Zétény - 2015.03.05. 13:07[/b][/url] HoppanálásSeason finaleEljött a nap, amikor több lehetek Lyránál. Mármint az egyértelmű dolgokon kívül is, akár pár órával később meg is mutathatom neki. Ma van a vizsga, és ha megszerzem az engedélyt, szinte bárhová hoppanálhatok, ahol eddig jártam. Ez nagyon nagy könnyebbség lesz nekem, mert az biztos, hogy nem fogok jönni a hülye vonattal többet és hallgatni a többiek hülyeségét. Kivéve, ha apáink köteleznek rá, hogy a kékséggel egy kupéba utazzunk. Vágyom rá nagyon, mindenki gondolhatja. Bár lehet, hogy rá tudom venni Black kisasszonyt, h ogy rövidítsük meg hoppanálással az egészet, és akkor mindenki jól jár, mi is, meg a szüleink is, akiknek mondhatjuk, hogy együttutaztunk. Még ha az néhány másodpercig is tartott… Most már a Boglyas tér felé közelítek, hiszen ott lesz a vizsga. Jó pár jómadár előttem érkezik, de nincs miért sietnem, bőven beleférek még a jelzett időpontig. Van két ismeretlen alak, meg Holló úr, aki előadja a szokásosat, én pedig hálálkodom, hogy többet nem kell majd látnom őt. Én egészen magabiztosan érkeztem, az utolsó két órán egészen parádésan teljesítettem és tudom, hogy hogyan kell végrehajtani az egészet. A rövid felvezető után elkezdődik az egész, én pedig várok(!) a soromra, végül eljön az idő, hogy én következzek. Odasétálok a kút túloldalára, ahová hoppanálnom kell, megnézem magamnak, majd visszatérek. - Fogalmam sincs, hogy jártam-e már ott, így már biztos – adom tudtukra, hogy miért is mentem oda igazából. Szerintem nem elég látni, a léleknek ott is kell lennie valamikor, hogy megjegyezze a helyet, de erről nem szól semmilyen hivatalos fáma. Magamban felidézem a három C-t, elvégzem a már majdhogynem szokásossá váló rituálémat. Aztán elképzelem, hogy hova is kell érkeznem, ahogy eddig is, igen, most ráadásul frissek az emlékeim. Elfordulok, hogy ne is lássam, és bizonyítsam, mennyire fontos a jó tájékozódás. Szóval elcsendesítem az elmémet. A három C lebeg a szemeim előtt. Látom, érzem a helyet, ahova érkezni fogok, és folyamatosan oda koncentrálok, amikor is belefordulok a nagy ürességbe, hogy megérkezhessek a másik, vélhetőleg jó oldalon.
|
|
|
|
Grace Erin Green INAKTÍV
Ms. Green | Gracie offline RPG hsz: 367 Összes hsz: 2187
|
Írta: 2015. március 5. 18:48
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=471250#post471250][b]Grace Erin Green - 2015.03.05. 18:48[/b][/url] HoppanálásA mai napom egyszerűen iszonytató volt. Igazából a múltkori fiús-incidens óta nem igazán sikerült eljutni az agyamig, hogy mit is kéne tennem, csak ültem otthon a kanapén, olvastam a tananyagot, meg sutyiba egy két könyvet és tonna számra ettem a vaníliás fagyit. Szóval azt hiszem, hogy bátran kijelenthetem: nem görcsöltem a vizsgán, sőt, szinte eszembe sem jutott, csak igen sokára és hát kapkodhattam is, hogy időben ott legyek majd. Miután összerámoltam magam és végre emberien is néztem ki, meg nem éreztem magam komplett zombinak, aki nem bírja kiverni a fejéből a pasikat, szedtem a lábaim a Boglyas térre. Már elég sokan ott voltak, sőt, bátran mondhatom, hogy majdnem mindenki. A hajamba túrva beálltam a sorba és a tekintetemet először a bizottságra függesztettem kissé csüggedten, majd a professzor szavaira koncentráltam. Kicsit emésztgetnem kellett még ezt a hoppanálás dolgot, mert még most sem tartozott a kedvenc elfoglaltságaim közé, de azt hiszem, hogy némileg pozitívabban - vagy legalább semlegesen - álltam hozzá, nem pedig úgy, hogy jajj ne, megint itt vagyok és tutira elszúrom. A szökőkút jobb oldalát ki is pécéztem magamnak, miután mondta, hogy oda kell majd érkezni, már memorizálni is kezdtem, míg a többiek nekiláttak a vizsgájuknak. Mikor az előttem lévő ember került sorra, már éreztem, hogy kis csomóba rántja össze magát a gyomrom, de aztán egy kis mosolyt és némi önbizalmat erőltettem magamra. Mikor én következtem a soron, a bizottságra pillantottam, majd tettem pár lépést arra, hogy biztosan tudjam, hogy hogyan is néz ki a hely, meg merre, miként. Visszacsatangoltam a helyemre, majd mély sóhajjal zártam ki szépen, fokozatosan a külvilágot. Először csak a hangokat, majd a környezetet, végül pedig az embereket is, csak én maradtam, meg a kijelölt pont. Elismételtem magamban párszor a három C-t, azt hiszem még talán motyogtam is magam elé, hogy: "Céltudatosság, célmeghatározás, célirányosság!", de ebben már nem voltam annyira biztos. Lehunytam a szememet, majd elképzeltem, ahogy feltűnök azon a helyen, szinte már éreztem az ottani talajt a lábam alatt és hallottam a vízcsobogást, de nem akartam korán örülni. Mikor már egészen biztos voltam a dolgomban, határozottan megfordultam a sarkamon, pont úgy, hogy ne vigyem túlzásba, de ne is vesszen el a lendületem és szépen beleejtettem magamat az ürességbe, remélve, hogy a kút jobb oldalán, a kijelölt helyen találom magam. Egyben.
|
|
|
|
Anthony E. Blake INAKTÍV
† Tony † offline RPG hsz: 67 Összes hsz: 439
|
Írta: 2015. március 5. 19:23
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=471272#post471272][b]Anthony E. Blake - 2015.03.05. 19:23[/b][/url] Vizsgázzunk Ez volt életem egyik legnagyobb kihívása... na jó, hazudtam. Nem volt a legnagyobb, hiszen megkérni Grace kezét... na az volt az. De megtörtént, vagyis duplán történt meg, hiszen elsőnek ő maga tette, ám utána került egy csomó ideig, de aztán minden szuper volt egy ideig. Azonban egy kellemes tavaszias reggelen, egy késsel az ajtómba állított cetli fogadott a saját kezem írásával.... Persze a lány nem tért haza, sőt valószínűleg Gwent kereste hogy szétszedje molekuláira, ám nagy meglepetésemre nem ez történt, mivel láttam a lányt, egyben. Aha... Megtudtam, hogy Grace egy másik fiúval fürdőzik a barlangfürdőben, hála az egyik igazán közlékeny festménynek. És még én vagyok az aki le lesz hordva...szép. Nem mentem oda, isten mentsen meg ettől, inkább a kastélyban maradtam és azon törtem a fejem, hogy most ezt azért csinálta mert féltékennyé akar tenni vagy a fiú fontosabb neki mint hittem volna. Nos, kiderül. A továbbiakban össze sem futottam a lánnyal, pedig nem kerültem, csupán nekem és neki is vizsgáink voltak, tanultunk mint két levitás. Még szép, hisz azok vagyunk! Mondjuk nem mentem le a faluba, de ha akarta volna, tudta hol talált volna meg. A mai nap azonban kiöltem a felesleges izgalmakat, a sértettséget és egyéb mást is a fejemből és arra koncentráltam, hogy átmenjek a hoppon. Fontos volt a számomra, mindennél fontosabb ami hirtelen eszembe tudott jutni a lány kivételével, de hát most ezt is ki kellett űzzem a fejemből. Nem volt nehéz, a napokban ezt gyakoroltam hogy nyugodt és higgadt maradhassak bármilyen helyzetben. Mire nem jó egy kis belső béke nem? A könyveket félretéve indultam le a faluba és már odafelé ismételgettem az eddig tanultakat. A három C-ét már visszafelé is fel tudtam volna mondani, sőt akár még álmomból felkeltve is helyből rávágtam volna ha valaki megkérdi. Mintha ez lett volna a bibliám, vagy valami életmentő varázslat, úgy magoltam be. De nem a szó a lényeg, hanem amit takar... Nem csoda hogy ezeket is többször levezettem fejben. Éreztem a levegőben, hogy ez a nap más lesz, ez a nap egy új fejezet kezdete lehet. Egészen vidáman, de legfőképpen higgadt fejjel érkeztem meg a helyszínre és tekintettem körbe. A lány még nem volt sehol, így volt időm átvenni a fejemben azt is, hogy mit mondok majd ezután neki. Na persze erre csak perceim voltak, mivel mindenki megérkezett végre. A vizsgabiztosokat időközben már fejben rögzítettem, lecsukott szemmel is vissza tudta volna idézni a tekintetüket és a hajuk színét, vagy akár a szemükét. Ilyenkor örültem annak, hogy legilimenciát is tanulok, hiszen ott is nagyban a szellemi dolgok segítenek a cél eléréséhez. Az ember ne csak fizikailag, szellemileg is legyen erős és ügyes! Mikor a prof elmagyarázta, hogy reméli sikeresek leszünk, illetve a feladatot, akkor egy biccentés után már nekiláttam fejben megjegyezni a dolgokat. Ezen a téren gyakran jártam már hiszen itt lakom lent a lánnyal, így nem volt meglepő. Ebben a ráközelítésben azonban, hogy vizsgának is ezt jelölték ki, kapott egy... nos, afféle kíváncsiság uralkodott el rajtam. Míg a többieken volt a sor, addig memorizáltam a helyet és a szökőkutat, a hangokat, a színeket, a helyet és a környezetemet. Nem volt olyan nehéz mint hittem... Számítottam magamtól valami aggodalomra, esetleg félelemre hogy nem sikerül, de jót tettek a gyakorlással töltött percek, hogy nyugodt és higgadt fejjel álljak hozzá a helyzethez. Ha most elkezdenék parázni, azzal nem csak magamnak okoznék csalódást, hanem a tanárnak is aki megtanította nekünk az alapokat és próbált vezetni minket, ám eközben hagyta, hogy egy bizonyos százalékban magunk jöjjünk rá a nyitjára. Mikor én következtem, akkor újra a kitűzött célra pillantottam, majd átismételtem magamban a három C-t, azt hogy mit is takar, majd felidéztem a helyet ahova érkeznem kell. Az előbbi megfigyeléseimnek köszönhetően ez nem volt nehéz. Akár festményt is készíthettem volna róla fejből, már ha szerettem volna. Mire nem jó a művész lélek?... Kiürítettem a fejemből mindent, teljesen nyugodtan és higgadtan pillantottam újra a helyre ahova érkeznem kell. Amint abszolút biztos lettem magamban és a sikeremben, akkor a sarkomon megpördülve a nagy ürességbe ejtettem magam és ha minden príma volt, akkor a megfelelő helyen érkeztem meg.
|
|
|
|
Gareth S. Nightingale Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok
Whiskey in a teacup offline RPG hsz: 807 Összes hsz: 2616
|
Írta: 2015. március 6. 00:04
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=471403#post471403][b]Gareth S. Nightingale - 2015.03.06. 00:04[/b][/url] Hoppanálás vizsga Pontosan érkezett, mivel ismét szabaddá tette az egész napját, hogy maradéktalanul a vizsgára és annak kimenetelére összpontosíthasson, rohanás és kapkodás nélkül. A bemutatás alatt közömbös arccal állt, leginkább egészében olyan benyomást keltett, mint aki felhőket szemlélni érkezett ide és csak véletlenül keveredett a többiek közé, mert sem izgalom, sem várakozás nem érződött rajta. Szüksége volt erre a kiegyensúlyozott nyugalomra és értett is hozzá, hogyan érje el és őrizze meg - már jóval a vizsga időpontja előtt lejött a faluba, akklimatizálódni és felmérni a terepet, most a hoppanálás szemszögéből figyelve a dolgokat. A zaj nem zavarta, az emberek mozgása már inkább jelenthetett problémát, de hitte, hogy meg tud ezzel is birkózni, főleg, hogy itt még nincs olyan óriási tömeg. A feladat ismertetése után végignézett a soron - ő az Axellel átellenes szélen állt, így utolsóként vizsgázik majd, ami egyáltalán nem kedvetlenítette el. Mivel nem feszengett, számára ez ajándék perceket jelentett, amiket felkészülésre fordíthatott. A problémát elemezve haladt a megoldás felé, ami meglepő módon a vártnál kevésbé tűnt bonyolultnak. A megadás csak látszatra különbözik a karikás gyakorlatoktól, legalábbis számára - mivel sosem annyira a karikára, mint néhány stabil tájékozódási pontra támaszkodott, nem jelent gondot a magának kitalált módszert alkalmazni. Pontosan meg tudja határozni, hogy a szökőkút közepe és pereme közt hol akar felbukkanni, a környező épületek szintén számos kapaszkodót adtak, szemben egy terem négy puszta falával. Kicsit trükkösebb lemérni, mekkora távot kell megtennie, de a már begyakorolt és ismert távolságok alapján meg tudta saccolni, mekkora ugrásra lesz szüksége, plusz amíg a többiekre várt, bőven maradt ideje alaposan ellenőrizni becsléseit. Ezen felül felhasználhatta őket a pontosításhoz, megszámolva a lépteiket. A vizsgabiztosokkal nem törődött - egyszerű, lényegtelen díszletnek tekintette őket és így sokkal könnyebb volt ignorálni a jelenlétüket, ahogy a többi emberét is. Mire sorra került, már elvégezte a légzőgyakorlatát és tekintete a célpontra fixálódott. Megvolt a táv, megvolt, mit fog látni, ha kinyitja a szemét és hol fog állni - ennyi kellett és ahogy lehunyta a szemét, csak ezeket vizualizálta és érezte. A megszokott mozdulattal ejtette magát a semmibe, hogy eltűnjön és egy pillanattal később máshol bukkanjon fel. Hacsak nem amputoportál, ezt követően egyszerűen megfordul és visszasétál, különösebb sietség nélkül, hogy meghallgathassák az értékeléseket.
|
|
|
|