36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 ... 20 ... 56 57 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Matthew G. Kinsey
INAKTÍV


Kins&Kens társtulajdonos
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 835
Írta: 2014. október 25. 23:12 | Link


Kinsey már messziről felismerte a fiú határozott lépteit, amikből egy idegennél azonnal katonai múltat tudott volna kikövetkeztetni. Viktor esetében azonban erre nem is volt szükség: már az iskolában is minden pályaorientációs beszélgetésen azt taglalta, hogy ő bizony katona lesz, és a Macskabagoly utcai látogatásakor is említette, hogy aurorképzésre érkezett az iskolába. Akkor ugyan Matthew-nak nem volt ideje kellő módon felfogni és lereagálni ezt az információt, az utóbbi két napban azonban bőven ráért.
Amíg ezen gondolkodott, addig a lépteit fokozatosan az út jobb oldala felé irányította, hogy a vörös kényelmesen elférjen majd mellette, amikor utoléri. Ez pár pillanat múlva meg is történt, és ekkor Kinsey is megtapasztalhatta, hogyan hathatott az ő tömör és velős üzenete Viktorra.
- Neked is szia, Lehel - válaszolta neki jellegtelenül. Nem volt sértettség vagy harag a hangjában, hisz ő is hadilábon állt az olyan illemszabályokkal, mint a beszélgetés eleji köszönés. De azért mégis úgy érezte, köteles visszavágnia a fiúnak egy ilyen megszólításért, Viktor utált középső neve pedig tökéletesen megfelelt a célra. Remélte, hogy azért ebből még nem fog kirobbanni egy akkora vitájuk, mint a múltkori, de hát náluk sosem lehet tudni.
Pár percig némán lépkedett társa mellett, látszólag az unalomig ismert bogolyfalvi boltok kirakatait figyelve. Bármiféle beszélgetés, amiben előreláthatóan túl sokat mutathatott meg az érzéseiből, nehezére esett Kinsey-nek. Ezért egy pillanatra még azon is elgondolkodott, hogy elterelésként fűzhetne mindenféle magyarázatot az üzletekhez, amelyek mellett elhaladtak. Ám sejtette, hogy ebben az esetben a vörös simán azt hinné, hogy igazából nincsen semmi mondanivalója, és azonnal otthagyná. Ez a gondolat győzte meg végül arról, hogy lassan meg kellene szólalnia.
- Nagyon örülök, hogy ezúttal meg akarsz hallgatni, de elég sok kérdést tettél fel a múltkor, amikre nem válaszoltam - kezdte tényszerűen. - Szóval nem ártana elmondanod, melyikre szeretnél leginkább választ kapni?
Matthew csak a mondanivalója végén nézett várakozóan a másikra. Az említett kérdéseket már ezerszer átvette magában, de tudta, hogy képtelen lenne mindet megválaszolni. Azonban tisztában volt vele, hogy ha dolgaikat nem tisztázzák most, akkor soha nem is fogják. Ezért is kérte meg a bagolykövest, hogy ugyan tegyen már fel neki egy konkrét kérdést, mert ő bizony nem készült semmiféle beszéddel, csak akkor elküldte az üzenetet és reménykedett a legjobbakban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 26. 00:10 | Link



Hamar beérem és felzárkózom mellé. Nem köszönök. Általában nem szoktam figyelmen kívül hagyni az ilyesféle formaságokat, most sem arról van szó, hogy elfelejteném az illemet, sokkal inkább csak azt jelenti részemről, hogy így jelzem felé, csak a hallgatósága kívánok lenni. Nincs kedvem újabb veszekedéshez, főleg nem ennyi ember előtt. Nincs kedvem ismét eljutni arra a pontra, amikor rázúdítom az évek során felhalmozódott kérdéseket, érzéseket, a saját valóságomat. Nincs kedvem belevonódni az egészbe, mert abból semmi jó nem sülne ki, ismét csak egymást bántanánk. A tervek persze szépen hangzanak, de úgy tűnik, az enyémek nem éppen férnek meg az övéivel, bármit is szándékszik közölni. Megfeszül a vállam, amikor a középső nevemen szólít. Tudja, hogy nem szeretem. Megtehetném, hogy ne reagáljak rá, de az őszinteségem felülkerekedik. Végtére is ez is én vagyok, aki ki nem állhatja, ha Lehelnek hívják. Anya valamikor szépnek tartotta, sőt talán még most is annak tartja, én viszont már kevésbé. A Viktor az én nevem, nem azért, mert apa választotta, hanem mert sokkal inkább a sajátomnak érzem, mint a másikat. Szemem sarkából rápillantok, majd ismét visszatér tekintetem az útra a lábam előtt és szusszantok egyet.
- Ne hívj így... - szólalok meg - ...kérlek - teszem hozzá egy pillanatnyi hezitálás után. Talán hat, ha nem azonnal támadok, hogy mégis miért szólít így, és különben is úgy érzem magam az egésztől, mint akit most szidtak le alaposan, mert mennyire neveletlen volt. Mintha nem is változtunk volna, még mindig sikerül a másik elevenébe találni a lehető legrövidebb úton, neki legalábbis összejött egyetlen cinikus mondattal. A hosszas csend azonban megteszi a hatását, túllépek a kezdésen, megszabadulok a hirtelen támadt és nagyon is fölösleges mellékzöngéktől, visszatérve eredeti terveimhez. Néha felpillantok a kirakatokra, de nem különösebben köt le egyik sem, annál jobban érdekel, mi az, amit meg kellene hallgatnom, mert nyilván nem csak csendben sétálni szeretett volna. Vagy igen? Kétlem. Gyanúm be is igazolódik, amikor a már kínossá váló csendet megtörve megszólal végre. Kíváncsian pillantok rá szavai hallatán, még a szemöldököm is megemelem kérdőn.
- Szóval, ha jól értem, egy kérdésem van, tehát jól válasszak. És ha kettő akad? Mert kettő van, de egyik a másikból következik, és tényleg mindkettőre érdekelne a válasz - mondom határozottan, és pontosan tudom, mit is kérdezek meg rövidke hatásszünetet követően.
- Sőt... tulajdonképpen mégiscsak elég lesz egy kérdés. Mitől félsz annyira? - teszem fel a kérdésemet, felé fordítva a tekintetem. Végül utolsó pillanatban mégis lemondtam arról, hogy megszegjem az általa meghatározott játékszabályt. Ez az egy kérdés elég lesz, és alaposan meggondolva tényleg erre szeretnék leginkább választ kapni.
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2014. november 8. 12:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Matthew G. Kinsey
INAKTÍV


Kins&Kens társtulajdonos
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 835
Írta: 2014. október 28. 22:47 | Link


A vörös kérésére komolyan bólintott. Ha valaki, akkor ő bizony tisztában volt vele, mennyire bosszantó tudott lenni, ha az emberek nem képesek az általad választott neveden szólítani. Ennek ellenére nem állhatta meg, hogy ne egy piszkálódással vágjon vissza a fiú nyers mondatára. Legnagyobb meglepetésére azonban Viktor nem csattant fel, sőt. A szavaiban érződött az igyekezet arra, hogy ezúttal ne értelmetlen veszekedéssel kelljen töltsék az időt, mikor higgadtan is beszélhetnének a sérelmeikről.
Kinsey-nek görcsbe rándult a gyomra, ahogy valami bűntudatszerűség próbálta átvenni rajta a hatalmat, de szerencsére erre nem volt már ideje. A vörös következő szavai vészjóslóan határozottnak tűntek, és Matthew el is gondolkozott egy pillanatig, hogy hogyan kellene erre reagálnia. Már éppen nyitotta a száját, amikor társa újra megszólalt, látszólag mégiscsak elfogadva az ő játékszabályait. Igen ám, de milyen áron? Naná, hogy a legnehezebb kérdést ismételte meg a legutóbbi beszélgetésükből. Naná, hogy Kinsey húzta is a száját rá.
- Most azt várod, hogy ezzel együtt az összes többi kérdésedet is megválaszoljam, ugye? - sóhajtotta. - Hogy miért léptem le Szegedről, hogy miért nem voltam őszinte... Okos döntés.
Utolsó mondata közben még a szemét is lehunyta, úgy bólintott. Hiába vágta a fiú arcába a múltkor, hogy logikátlan, azért tudta ő, hogy kivel áll szemben. Azzal az emberrel, akit ugyan csak egy bizonyos fokig engedett közel magához, de ez a bizonyos fok több volt, mint addig bárkinél. Márpedig ezt nem tette volna meg anélkül, hogy tudta volna, Viktor egy különösen intelligens fiú, még ha túl sokat is hallgat az érzéseire.
- Figyelj, Viktor, én már nem félek semmitől - kezdett neki halkan és vonakodva. - Tisztában vagyok vele, és már Szegeden is tisztában voltam vele, hogy mire vagyok képes. Az érzelmek intenzív átélése és kimutatása nem tartozik ezek közé.
Igyekezett olyan szakszerűen fogalmazni, amennyire csak tudott ebben a helyzetben. Így nem kellett kilépnie a komfortzónájából, és tovább játszhatta a tényszerű szociopatát.
- Te viszont számtalanszor említetted, hogy ezek tartoznak a prioritásaid közé. Később arról is meg próbáltál győzni, hogy nekem is a te példádat kéne követnem, és akkor mindkettőnknek jobb lenne. Ekkor győződtem meg róla végképp, hogy a különbségeink túl nagy akadályt jelentenek számunkra.
Eddig ugyan folyamatosan kereste a vörös tekintetét, de most már képtelen volt a szemébe nézni. Ezért hát a mondandójának végét inkább már az utcaköveknek mondta, mint Viktornak.
- Ekkor vált világossá számomra, hogy ha elmegyek, akkor egyikünknek sem kell változtatnia önmagán, és a problémáink megoldódnak. Egy percig sem hittem volna, hogy ennyi évvel később még mindig magyarázatokra leszel kíváncsi.
Ezután sem mert felnézni a társára, csak némán lépdelt és fülelt, félve a fiú válaszától. Hm, nahát, talán mégis van még valami, amitől képes félni?
Utoljára módosította:Matthew G. Kinsey, 2014. november 22. 23:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 28. 23:36 | Link



Megkönnyebbülten fújom ki a levegőt, amikor bólint a kérésemre. Mégiscsak jobb volt nem támadnom, hanem viszonylag higgadtnak maradnom, azonban amikor az kerül szóba, hogy egy kérdést feltehetek és úgy tűnik, még választ is kapok rá, már nehezebben megy ezt megőrizni. Annyi kérdésem lenne igazából, elég nehéz egyet választani közülük. Már majdnem kettőt teszek fel, de utolsó pillanatban mégis megtalálom a számomra tökéletesnek tűnőt, ami egymagában is éppen elég lesz. Túl sok lenne? Nekem nem úgy tűnik, de Matthew-nak talán. Megrázom a fejem a megjegyzése hallatán.
- Nem, nem várom, hogy mindent megválaszolj. Hagyjuk ki most azt, ami évekkel ezelőtt történt, úgysem oldja meg egy magyarázat. Nem fogom jobban érezni magam tőle, úgyhogy kár vele foglalkozni. Az érdekel, hogy mitől félsz, ami miatt megpróbálsz olyan lenni, amilyen nem igazán vagy - pontosítom a kérdésemet, ha már rákérdezett, bár így sem hiszem, hogy nagyobb lelkesedéssel fog majd válaszolni. Amikor végre megszólal, rápillantok, és a szavai hallatán az az érzésem, hogy még így is megpróbál kitérni a válasz elől. Mintha még magának se merné beismerni, hogy mi az, ami erre az egészre készteti. Kabátom zsebébe mélyesztem a kezeimet, megvonom a vállam és magam elé bámulva teszek pár lépést. Próbálom összeszedni a gondolataimat hallgatva a szavait, és győzködöm magam, hogy most nem vághatok közbe, majd közlöm a véleményem, ha már mindent elmondott, amit szeretett volna. Furcsa hallani, mennyire másként lát dolgokat. Nehéz elfogadni. Közben azért megjelenik arcomon egy félmosoly akaratlanul is. Nem hiszem, hogy szándékosan mutatna érzéseket, de most bármibe le merném fogadni, hogy tart tőle, mit fogok mondani. Talán nem is beszélnem kellene, hogy megértse az egész összefüggést, de nem szándékszom kínos helyzetbe hozni az emberek előtt, neki mindig is fontos volt, mit gondolnak róla. Ha nem lett volna az, nem lennénk itt. Sóhajtok egyet, majd megszólalok. Szeretnék a szemébe nézni, de nem néz rám.
- Te is tudod, hogy ez így nem igaz. Soha nem kértem, hogy változz meg a kedvemért. Azt kértem, hogy ne kelljen titkolóznom legalább a családom előtt. Azt kértem, hogy ne kelljen hazudnom rólunk másoknak, nem azt, hogy legyél valaki más - jelentem ki, megállok és jobb kezemet kihúzom a zsebemből, majd a vállára teszem. Azt akarom, hogy megálljon ő is, és a szemembe nézzen.
- Elmondanád, miből gondoltad, hogy szeretném, ha olyan lennél, mint én? Éppen azért szerettelek, mert annyira más voltál, mint én - újabb kérdés, amire választ várok, közben meg a tekintetét keresem. Különös, hogy hirtelen megint olyan, mintha az elmúlt évek nem is maradtak volna ki, tényleg ott folytatjuk a problémák taglalását, ahol annak idején abbamaradt.
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2014. november 8. 12:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Matthew G. Kinsey
INAKTÍV


Kins&Kens társtulajdonos
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 835
Írta: 2014. október 29. 23:03 | Link


Ahogy a Boglyas téren sétáltak, beszélgetésük lassan visszanyerte a szokásos, robbanásra kész hangulatát. Ezúttal viszont mindketten érezték, hogy nem kellene túl hamar felkapniuk a vizet, különben teljesen felesleges lett volna ez a második találkájuk. Vonakodva bár, de miután Viktor pontosította a kérdését, Kinsey (viszonylag bőven) felelt rá.
A fiú válaszától ugyan tartott kissé, de végül pont olyat kapott, amilyenre számított. Viktor ellent mondott neki. A viselkedéselemző maga elé bámult, és finoman megrázta a fejét a vörös védekező szavai hallatán. Hogy is hihette, hogy ezt ő képes lesz valaki másnak megmagyarázni, mikor még saját magának is alig tudta?
A bagolyköves érintésére egy pillanatra megrezzent, és automatikusan megtorpant. Egy másodperc töredékéig azt hitte, hogy Viktor akkor készült pótolni a mulasztását, és végre behúzni neki egyet. Bár ezt eddig sohasem nézte ki volna belőle, a vörös már épp elég meglepetést okozott neki ahhoz, hogy Kinsey ne csupán a korábbi benyomásaira támaszkodjon.
Amikor már kénytelen volt társa szemébe néznie leesett neki, hogy valójában csak ennyit akarhatott. Szemkontaktus nélkül biztos nem tűnt neki eléggé őszintének a beszélgetésük. Tipikus.
- Ez már a második kérdésed - kockáztatta meg végül Matthew, és az ajkába harapott. A fiú második mondatára egyelőre nem reagált, inkább csak feljegyezte magának azt a bizonyos múlt idejű igét. Ezek után pedig egy jelre vált. Talán már egy dühös arckifejezés is elég volt neki, de az is lehet, hogy Viktor felháborodott válaszát szakította félbe, csak hogy folytathassa a magyarázatát:
- Na, látod, ezért gondoltam úgy, hogy változtatni akarsz rajtam. Ahányszor őszintén és zsigerből reagáltam valamire, mindig bosszúságot okoztam neked vele. Ezzel indirekt módon is arra próbáltál rávenni, hogy hagyjam abba, hacsak nem szándékozom hosszú éjszakákat átveszekedni.
Tisztában volt vele, hogy ezzel még mindig nem felelt Viktor legfontosabb kérdésére, de egy ideig hezitált. Hiszen az előbb a vörös azt mondta, nem érdeklik a múltbéli események magyarázatai, mert úgysem segítenének már rajta. Ennek ellenére Kinsey úgy érezte, Viktor pont arra várt, hogy ellenálljon, ezért csendben hozzátette:
- Így hát persze, hogy csodálkoztam, amikor felhoztad az egész "vállaljuk a kapcsolatunkat" témát. Az addigi viselkedésed alapján eszembe se jutott, hogy ez a dolog annyira fontos számodra, hogy másokkal is meg szeretnéd osztani.
Beszéd közben Matthew zavartan vonta össze a szemöldökét, ezzel is mutatva, hogy tényleg nem volt tisztában Viktor érzéseivel az utolsó estéig. Azt hitte, társa is ugyanolyan könnyen feladta egy romantikus kapcsolat lehetőségét az első akadálykor, mint ő. Pedig másfél-két éves ismeretségük során igazán ráébredhetett volna, hogy Viktor sokkal bátrabb és kitartóbb nála. Ezért egy-két rossz tulajdonságával még nem sikerült megutáltatnia vele magát, hiába élt még most is ebben a hitben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 30. 06:32 | Link



Lassan egyre nehezebb tartani magam az eredeti tervemhez, miszerint nem lesz ebből veszekedés. Még akkor is megpróbál kitérni a válasz elől a maga módján, amikor nagyon is pontosítottam a kérdést. Nem fél... persze, hogy nem fél semmitől, én meg a walesi herceg vagyok személyesen. Azért nem szakítom félbe a mondandóját, kivárom, amíg a végére ér, csak utána mondom el, amit én gondolok és újabb kérdésem is akad. Összerezzen az érintésemre, de legalább megáll és a szemébe nézhetek, amikor megkérdezem, miből gondolta, ha szeretném, hogy megváltozna. Elismerem, egy kicsit talán rá férne szerintem a változás, de azért nem vártam soha, hogy valaki teljesen más legyen. Nem ártana, ha egy kicsit őszintébb lenne magához például, vagy nem számítana annyira, mit gondolnak mások róla, de hogy azt akarnám, hogy olyan legyen, mint én és úgy kezelje a dolgokat... ez egyszerűen nevetséges.  
- Akkor ne válaszold meg - vonom meg a vállam, és megfordul a fejemben, hogy itt kellene hagynom, de végül mégsem teszek semmi ilyet, annál jobban szeretném, ha tisztáznánk ezt-azt, ha már itt vagyunk. Lassan szívom be a levegőt, még lassabban fújom ki, és Reginára gondolok, így talán nem mondok semmi olyat, amiből aztán az következne, hogy sértegetni kezdjük egymást újra. Nem ezért vagyok itt, mondom magamnak, és végighallgatom. Kérdőn felvonom a szemöldököm az utolsó mondata hallatán, és kell pár pillanat, mire rendezem a gondolataimat, aztán megszólalok.
- Sajnálom, ha így érezted. Soha nem akartam, hogy valaki teljesen más légy. Hogy bosszúságot okozott volna... elismerem, nem mindig értettem a logikád, ahogy most sem, annyira másként látjuk a világot, de pont ettől voltál mindig is érdekes számomra - mondom, bár az az érzésem, egyre kevésbé áll össze az, amit szeretnék a tudtára adni, egyre zavarosabb, mert összevissza cikáznak a gondolataim, ezer dolgot mondanék, viszont egyet sem sikerül rendesen megfogalmazni. Jól állunk. Sóhajtok egyet, és megrázom a fejem, mintha attól aztán bármi is helyrekattanna az agyamban.
- Matthew... én... néha annyira be tudsz zárkózni magadba. Nem értettem akkor se, mitől féltél... hogy eltűnök, ha igazán megismerlek? Egyre kevésbé értem az egészet - küszködöm a szavakkal, annyira nem sikerül elmondani hirtelen, hogy mi is a helyzet. Furcsa érzés szembesülni azzal, hogy neki mintha meg se fordult volna a fejében, hogy volt annyira fontos a kapcsolatunk, volt annyira fontos ő, hogy ne akarjam titokban tartani. Elkeseredetten próbálok ép mondatokat összerakni. Kinyitom a számat, aztán mégse szólalok meg újra. Lassan elveszem a kezem a válláról és futólag végighúzom ujjaim hegyét az arcélén. Még mindig érzek iránta, talán sokat is. Mondanám, de végül mégsem mondok semmit, mert tartok tőle, hogy talán újra eltűnne.
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2014. november 8. 12:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Matthew G. Kinsey
INAKTÍV


Kins&Kens társtulajdonos
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 835
Írta: 2014. október 30. 23:46 | Link


Nehezére esett a fiú szemeibe nézni, de miután mindketten megálltak, már nem igazán volt más választása. Miközben Viktor válaszolt a magyarázatára, Kinsey zavartan megvakarta a tarkóját. Nem ilyen feleletre számított. Azt hitte, hogy a vörös majd kiabálva adja a tudomására, hogy ő bizony soha nem akart semmit változtatni rajta, és kizárólag Matthew hibája, ha ilyen helytelen következtetései vannak. Úgy tűnik azonban, hogy a bagolyköves ezúttal tényleg arra törekedett, hogy ne veszítse el a hidegvérét. Hah, mintha ez bármelyiküknek is sikerülhetne a másik társaságában.
A fiú mondatai nyugodtnak hatottak, de ugyanakkor kissé zavarosaknak és befejezetleneknek is. Pszichológiai tudása révén Kinsey tudta, hogy ha türelmesen várakozik, akkor akár egy bővebb választ is kaphat. Mint legtöbbször, most sem tévedett. Viktor valóban próbálta értelmes mondatokba szedni a gondolatait, de látszólag nehézségekkel küzdött. Amikor ugyanúgy tátogott, mint Matthew a legutóbbi találkozásukkor, a viselkedéselemző nem tudta megállni, hogy egy pillanatra ne mosolyodjon el.
- Ugye, milyen borzalmas érzés, amikor képtelen vagy rendesen megmagyarázni valamit? - mondta, és ezután le is hervadt a félmosolya. Amikor Viktor futólag megérintette az arcát, teljesen kirázta a hideg. Gondolatban azért könyörgött, hogy ugyan üsse már meg végre, azt az üzenetet könnyen megértené, de ezt... Ezután csak egy másodpercig tudta még fenntartani a szemkontaktust, aztán önkéntelenül is elfordította a fejét. Hirtelen megindult a téren, de két lépés után vissza is fordult. Újabb két lépés, újabb irányváltás. Így próbálta serkenteni az agyműködését, de nem ment vele sokra.
- Akkor úgy néz ki, ketten vagyunk, akik nem értik az egészet - torpant meg végül Viktor előtt. - Nem, nem féltem, hogy meg fogsz gyűlölni, ha megismersz. Tudtam. Mindig így van. Akkor meg miért nem akarsz gyűlölni? Nem kellene olyan nehezedre essen, miután szó nélkül leléptem. Az isten szerelmére, miért nem vagy képes megkönnyíteni a dolgomat, és úgy viselkedned, ahogy egy normális embernek kellene? A kezedbe adtam a lehetőséget, hogy mindent egyszerűbbé tegyél, és mégis mindent túlbonyolítasz.
Nagy szemekkel nézett a vörösre, amelyekben könnycseppek nyomai látszódtak. Nem, határozottan nem állt szándékában elbőgni magát a főtéren, de amíg az agyának teljes mértékben tudott parancsolni, addig a szervezetének nem. Az elárulta őt, és Kinsey már túlságosan kimerült volt ahhoz, hogy érdekelje.
Utoljára módosította:Matthew G. Kinsey, 2014. október 30. 23:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 31. 13:03 | Link



Úgy tűnik, ma folyamatosan tudunk valami meglepetéssel szolgálni a másiknak. Zavartan vakarja meg a tarkóját, miközben beszélek. Alig emlékszem alkalomra, amikor ez a mozdulat is részét képezte volna a gesztusainak, de bizonyára arra számított, hogy most is veszekedés lesz az egész beszélgetés vége. Az igazat megvallva egyszerűbb lenne. Tudjuk, hogyan kell reagálni rá, ismerjük a helyzetet. Nem sok választ el egyébként attól, hogy a higgadtság látszata is elpárologjon nálam. Enyhén reszket a kezem, nehezen találom a szavakat, és ennél már csak jobb lesz, ő meg gyakorlatilag kinevet.
- Az - bólintok megadóan a megjegyzésére, elvégre igaza van és a múltkor én is hasonlóképpen cselekedtem. Kölcsönkenyér visszajár, tudom ám. Egy pillanatra lehajtom a fejem az ajkamat harapdálva, elvégre azért nem a legjobb érzés az, hogy tényleg nem tudom kifejezni magam, ahogy az sem, hogy ezt még szóvá is teszi, de igyekszem túllépni ezen. Maradjunk abban, hogy igaza van, ezt el kell fogadnom. Közben ő máris fel-le sétál, valamin nagyon töpreng, de végül mégis visszatér elém. Értetlenkedve emelem meg a szemöldököm, amikor beszélni kezd, ezt nem gondolhatja komolyan. Nem tudok hinni a szavainak, és nem is akarok, különben is a szeme is teljesen egyebet mond. Meglepően sok érzést látok hirtelen a megrepedezett álarca mögött, a logikáját meg végképp fel nem foghatom ezek után. Mi a jó fenéért akarja, hogy gyűlöljem?
- Hallod egyáltalán, miket mondasz? Nincs neked lázad? - bukik ki belőlem a kissé sértően cinikus megjegyzés, visszaszívni meg már késő. A fenébe, - ismét az alsó ajkamba harapok -, ettől olyan gyorsan be fog gubózni, amilyen gyorsan csak tud, helyreteszi a maszkját és kezdhetünk úgy tenni, mintha semmi sem történt volna, pedig már az volt az érzésem, már majdnem sikerült megértenünk egymást, ha csak egy kicsit is. Hirtelen cselekszem. Teszek egy lépést előre és megcsókolom. Azt hiszem, nem volt a legjobb ötlet múltidőben beszélni az érzésekről. Nagyon is jelenidejű minden éppen. Jobb kezem ismét az arcához ér, és erre a pár pillanatra mintha nem létezne a világ, de már így is határokat feszegetek, nem akarok túl is lépni rajtuk, úgyhogy nemsokára véget is vetek a csóknak.
- Ennél világosabban nem tudom elmagyarázni, hogy nem gyűlöllek - mondom csendesen, és elhúzom a kezem az arcától, majd a zsebembe mélyesztem. Fogalmam sincs, mi lesz ebből, úgyhogy igyekszem nyugodt maradni, és számolni minden lehetőséggel attól kezdve, hogy hátat fordít és elsétál, egészen addig, hogy kiborul és behúz egyet.
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2014. november 8. 12:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Matthew G. Kinsey
INAKTÍV


Kins&Kens társtulajdonos
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 835
Írta: 2014. november 7. 23:48 | Link


Viselkedéselemző létére jobban is figyelhetett volna a fiú reakcióira, de a nagy belső csatái közben ez eszébe sem jutott. Csak azután sikerült Viktor apróbb mozdulatait észrevennie, miután újból megtorpant előtte és indokokat követelt. Enyhén reszkető kezek, ajakharapdálás, felvont szemöldök... Legalább nem csak Kinsey érezhette úgy, hogy a teste folyamatosan elárulta őt. Ám a következtetéseit nem tudta (és tulajdonképpen nem is akarta) megosztani a másikkal, mert a fiúból szinte azonnal kibukott egy cinikus hangvételű válasz. Erre bizony már Matthew is összevonta a szemöldökét. Furcsa. Igazából arra számított, hogy a szokatlanul őszinte megszólalásával és azokkal a nagy, nedves szemekkel majd valamilyen normális magyarázatot fog kicsikarni Viktorból. Erre fel a társa csak gúnyosan rákérdezett, hogy nem lázas-e, és ezzel látszólag el is intézte az egész ü-...
Ó.
Kinsey teljesen ledermedve fogadta a fiú csókját. Ahogy az ujjai ismét az arcához értek, reflexszerűen hunyta le a szemeit, aztán annál zavartabb tekintettel nézett a vörösre, amikor az elhúzódott tőle. Hosszú pillanatokig állt mereven, elpislogva a könnyekre emlékeztető valamiket a szeméből, míg aztán sikerült rávennie magát, hogy megszólaljon.
- Oké, bevallom, sejtettem, hogy a monológom képes lenne valamilyen intenzívebb reakciót kiváltani belőled, de öhm... - és itt a volt levitás megakadt. Megrázta a fejét. Eddig azt hitte, hogy a fiú felbukkanása a környéken volt az egyetlen olyan meglepetés, amelynek hatására teljesen reakcióképtelenné tudott válni. Istenem, hogy ő mennyire utálta, amikor tévedett.
- Talán van egy listád, és sorra húzod ki róla a dolgokat, amikkel szerinted ki tudnál akasztani? - futott neki újra Matthew. - Mármint... te magad mondtad, hogy nem tudod, mit szerettél bennem. Érted. Azóta eltelt négy év, és én nem is érdemel-...
Mondatát végül szavak helyett egy értetlen grimasszal és fejcsóválással zárta. Nem merte hangosan feltételezni, hogy a vörös esetleg még mindig ragaszkodhatott hozzá, bármilyen szinten. Úgy gondolta, elég volt mára a téves következtetésekből. De ha mégis... Nem, az nem lehetett. Kinsey folyamatosan gondoskodott róla, hogy Viktor még véletlenül se szeresse meg jobban, mint kellene. Eddig azt hitte, jól végezte a dolgát, de a fiú legutóbbi mozdulata kissé elbizonytalanította. Talán csak így próbált bosszút állni az előző megjegyzéséért? Hiszen most megint Kinsey volt az, aki nem volt képes értelmes mondatokba szedni a gondolatait. Ki érti ezt? Ő biztosan nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 8. 12:00 | Link



Ha alaposan belegondolok, nem találok még egy embert az ismerőseim között, aki ennyire az agyamra tudna menni, de paradox módon mégse tudom csak úgy hagyni a fenébe az egészet. Talán tényleg van abban valami, hogy az ellentétek vonzzák egymást, különben miért vonzana egy olyan ember, akivel a legapróbb részletekben sem tudunk néha egyetérteni. Lassan odalesz közben minden higgadtságom, és ezt bizonyára már felfedezte, mert egyre kevésbé törődöm vele, hogy megtartsam a látszatot. Nem bírom felfogni, hogy lehet, hogy ennyire nem érti, ami szerintem meg annyira nyilvánvaló. A védekezési mechanizmusai persze most is remekül működnek, elvan a jól megépített kis tornyában és arról tart kiselőadást, hogy gyűlölnöm kellene, mint aki pontosan tudja, mit is érzek. Óvatlanul teszek egy cinikus megjegyzést, de visszavonni már késő, úgyhogy vakmerő cselekedethez folyamodom, még mielőtt örülni kezdene, hogy ő aztán előre megjósolta, mi és hogyan lesz – megcsókolom. Mindig is tudtam, hogy Matthew nehéz eset, na de hogy ennyire ne lássa a tényállást, ha ő is része a képletnek, ez már különös. Amikor végre megszólal, ismét a nagy szavak mögé bújik, ez pedig lemondó sóhajra késztet, és megrázom a fejem a lista gondolatára, majd a szavába vágok rosszallóan nézve rá.
—Lehetne csak egyszer, hogy ne vonj le következtetést valamiből? Egy percre állj le, jó? Azt már megszoktam, hogy bárhogy fogalmazok, te mindig tovább gondolod az egészet és kielemzed, de ha jelenidőben fogalmazok, hinnél nekem? – kérdezem kissé közelebb hajolva hozzá és egyenesen a szemébe nézek kíváncsian fürkészve, vajon most mit árul el magáról. Hozzávághatnám, hogy mi a helyzet, de nem akarom. Igazából kicsit talán még jó is látni, ahogy belemerül a feltételezéseibe és hirtelen nem tudja, melyik következtetése is a jó. Hagyom, hadd legyen el a kétségeivel, kicsit vergődjön közöttük.
—Vissza kell érnem órára – mondom végül az órámra pillantva, aztán vállára téve a kezem közelhajolok hozzá újra.
—Egyébként jelenidő – mondom még olyan hangosan, hogy csak ő hallja, nem kell mindennek eljutnia az esetleges kíváncsi közönséghez is. Egészen nehezemre esik nem azt mondani, amit akarok, de most mégis szinte élvezet nézni, ahogy a saját következtetései és elméletei zavarják össze. Persze ez a kis infó talán egyszerűsít az egészen, de lehet, hogy nem. Gondolkodjon csak, nekem viszont tényleg indulnom kell, ha nem akarok elkésni óráról, hát barátságosan vállon veregetem, és intek felé, majd már útban is vagyok a kastélyba. Kíváncsi vagyok rá, meddig fog eltartani, amíg összerakja a puzzle darabkáit.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Simfel Kristóf
INAKTÍV


Büfékocsis Vadalma úr
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 212
Írta: 2014. november 11. 16:02 | Link




E hűvös délutáni órában Simfelünk farmerben és pulóverben lopja a napot a boglyas tér egyes szegleteiben. Igazából ma nem volt kedve bemenni dolgozni, úgyhogy a Fő utczát messzire elkerülve hol itt, hol ott bukkan fel a kirakatokat csodálva és azt lesve, nehogy összefusson az egyik kollégával vagy pont a főnökével. Alig egy hónapja sincs hogy kirúgták őt a Minisztériumból, dehát a bejárónőt el kell tartani (meg valamiből a csárdákba is járni kell), úgyhogy az irodai meló után most pincérnek adta a fejét a cukrászdába. Nem egy agyonfizetett állás, de van és egyelőre biztos is. Mondjuk ha így folytatja nem sokáig... Zsebre dugott kézzel andalog az óvoda környékén s kukucskál be az ablakokon, hátha megpillantja Harut. A narancshajú egykori menyasszonya miatt maradt még ebben a faluban, hiába voltak ők ők évekkel ezelőtt, Kristóf azóta se heverte ki hogy a pillanat hevében szélnek eresztette az igazit... A nőt sehol sem látja, egy kövér kisfiú ugyanis széknek használja a párkányt és az üveget. Na mindegy, akkor tovább kell baktatni, hátha talál ma valami izgalmas elfoglaltságot a cukrászda kerülése helyett. Átugrani Pestseholsére meg kivételesen nincs kedve, no meg pénze se. El kell dönteni melyik a fontosabb: tiszta alsónadrágok a bejárónő által, vagy piszkos alsógatyák aaa.... megáll a Kins&Kens kirakata előtt, és koncentráló grimaszt vágva hajol közel az üveghez, kezeivel eltakarja az oldalról beszűrődő fényt, hogy rendesen lássa a kirakat tartalmát, ne csak a saját tükörképét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Derek Taylor
INAKTÍV


Mindenkori Mókamester # Dercsi # Cicafiú Gwennek:D
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 953
Írta: 2014. november 11. 16:18 | Link

Simfel úrnak

- Van ott bent valami, ami érdekes?
A kérdés egy fiútól származik, aki ki tudja honnan bukkant fel hirtelen, de annyi biztos, hogy már a kirakatot kukkoló férfi mellett áll.
Mosolyogva, zsebre dugott kézzel áll mellette, farmer gatyában és dzsekiben, lába mellett egy hatalmas, fekete utazótáskával, és egy nagy kalickával, amiben egy aranytollú, vörös szemű fülesbagoly huhog békésen.
A hirtelen szőke hajú fiú barátságosan mosolyogva néz a férfi felé.
- Jó napot! - köszön aztán, majd ő is a kirakat felé fordul, és a férfihoz hasonlóan eltakarva két oldalt az arcát, ő is bepillant a kirakatba. Nem tudja mit kellene néznie, ami talán érdekes lehet, ezért kisvártatva ismét a férfira mosolyogva álldogál tovább.
Majd újból megszólal.
- Derek vagyok. Öhm... az iskolát keresném. - bök ujjával a kalickás utazótáskára, hogy nyomatékosítsa szavait. Kissé talán eltévedt, és egy hosszú nap után szeretne már végre célba érni. Vagy valami hasonló.
- Tudna nekem segíteni?
Csak remélni meri, hogy a férfi majd nem nézi komplett idiótának, mint aminek ő is nézte anno az iskolai levél küldőjét, amíg ki nem derült, hogy ez bizony nem tréfa.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


♪ ♫ ♩ ♬
Simfel Kristóf
INAKTÍV


Büfékocsis Vadalma úr
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 212
Írta: 2014. november 11. 16:32 | Link




Odabent rengeteg rúnázott holmi található. Televízió, telefonok, csupa muglik által használt ketyere, ami itt a mágia miatt nem igazán működik rendesen. Egy pillanatra elgondolkozik azon, megérné-e vennie itt valami apróságot Harunak és elküldeni Titkos imádód aláírással (tééényleg nem lenne elég egyértelmű), mikor oldalt egy hang szólítja meg. Kristóf reflexszerűen a másik irányba fordul, aztán jön csak rá hogy honnan is beszéltek. Nyugi öreg, egy egyszerű fiatal fiú, nem a főnököd.
- Ó, helló. - Hirtelen nem tudja mire vélni ezt a közvetlen -csak úgy idejövök- stílust, elvégre van itt jópár ember rajta kívül, de végül csak elmosolyodik, a saját példájára benéz az ismeretlen is a boltba, aztán bemutatkozik.
- Kristóf. - biccent Dereknek, aztán az utazótáskára és a madárra terelődik figyelme.
- Ó de menő baglyod van! - guggol le a kalitka mellé, és nyújtja be az ujját hogy megsimogathassa a gyönyörű tollakat, de még mielőtt az éles csőr elkapná, gyorsan elhúzza a kezét. Felegyenesedik, aztán immárom vigyorogva rázza meg a fejét.
- Nem. - hatásszünet - Addig legalábbis biztos nem, ameddig magázódsz.
Lazaság, menőség, kell ennél több? Most nagyon jófejnek érzi magát. Jeah.
- Persze hogy tudok. - legyint - Innen 15 perc séta, ha szeretnéd elkísérhetlek egy darabig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Derek Taylor
INAKTÍV


Mindenkori Mókamester # Dercsi # Cicafiú Gwennek:D
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 953
Írta: 2014. november 11. 16:45 | Link

Simfel úrnak

Derek látja a férfin, hogy kissé talán meglepődött - de hát ő már csak ilyen. Zokszó nélkül odamegy bárkihez, és a férfi valahogy szimpatikusnak is tűnt neki.
Sosem okozott gondot számára a másokkal való kommunikáció, nem egyszer kezdeményezett is, és legtöbbször az ő szája az, ami be nem tud állni.
A férfi bemutatkozik, Derek pedig vigyorogva konstatálja ezt, majd figyeli, ahogy a Kristófnak - valószínűleg magyar név - nevezett férfi lemenőzi a baglyát, és bedugja az ujját a rácsok közé. Úgy néz ki, hálistennek, itt, ebben a faluban minden rendben lesz, azaz, hogy itt nem muglik élnek, vagy a férfi nem mugli, vagy... ki tudja. Igazából nem is tudja, honnan jött az a név, hogy mugli. Ennyi erővel már kugli is lehetne.
- Bendegúznak hívják. Ott vettük ahol... azon a helyen, ami... ahol ilyeneket lehet venni.
Nem jut eszébe a neve, még annyi minden új neki itt.
- Apám angol, de anyám magyar, azért jöttem ebbe az iskolába, meg tudom is a nyelvet. Aztán ez valami régebbi magyar név, poénból mondtam, hogy hívják így, apa persze kiröhögött. De aztán már nem hallgatott másra, neki is tetszett. Talán azért, mert olyan kicsit, mint én. Mármint a bagoly.
A kelleténél kicsit több információt oszt meg, mint általában mindig.
- Harapós kicsit. Amíg nem ismer meg valakit. Amúgy szelíd.
A férfi még épp időben húzza ki az ujját. Aztán Derek, ha lehet, még szélesebben elvigyorodik a mondatot hallva.
- Oké, akkor... akkor nem jó napot, hanem szia.
Próbálja megsaccolni a férfi korát, de ez sosem sikerült neki valami jól. Az viszont biztos, hogy fiatal még, bár nála azért mégiscsak idősebb. Még jó hogy.
- Nagyszerű! - derül fel a fiú, aki amúgy sem volt borongós hangulatban. Érezte ő, hogy ezzel a férfival - Kristóf? igen. - kell szóba elegyednie. Most egy klassz új cimborát is szerezhet a személyében.
- Igen, jó volna, nem igazán igazodok ki még semmin itt. Meg sehol sem ebben a világban. - von vállat mosolyogva. - Persze, csak ha nem tartom... azaz tartalak fel.
Mondja gyorsan változtatva a magázódáson. Az illem azért még nem veszett ki belőle. Apja jó alaposan belenevelte, ha anyja szabadosabb is volt mindig.

Utoljára módosította:Derek Taylor, 2014. november 11. 16:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


♪ ♫ ♩ ♬
Simfel Kristóf
INAKTÍV


Büfékocsis Vadalma úr
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 212
Írta: 2014. november 11. 17:04 | Link




- Óóóó ez jó név. - bólogat sebesen, látta és szereti is azt a filmet amiről eszébe jut a legtöbbeknek. Még idejében elhúzza a kezét mielőtt nagyobb baj történik (mondjuk behúzza a bagoly az egészet és kacagva marcangolja szét, Kristóf meg a csonknak üvölthetné, hogy: "Sanyikáááám").
- Az ilyen szép fajtákat úgy tudom Budanekeresen árulják leginkább. Csak nem mugli születésű vagy? - húzza fel a szemöldökét kérdőn mikor kiegyenesedett végre a háta.
- Na nem mintha elítélném nyugi, én félvér vagyok. Meg amúgy is már vagy húsz éve csak a legkattantabbak foglalkoznak ilyesmivel. - szabadkozik gyorsan, mielőtt a srác azt hinné hogy emiatt másképp fog rá tekinteni. Persze nem tekinthet másképp, a szemei ugyanazt a hirtelen szőke fiút látnák akkor is, ha aranyvérű vagy féltroll lenne. Jó, utóbbit talán a szagáról egyből felismerné.
- Helyes. - bólint elismerően a kijavításra, jobban örül a tegeződésnek, majd ha családos nagyapa lesz, akkor magázzák őt a kocsmában a csinos pultos lányok. De csak akkor!
- Gyere akkor, erre van. Segítsek vinni valamit? - Pillant hátra, merthogy ő már elindult az előbb, de mégiscsak illene idősebb létére cipekedni még akkor is, ha már így fiúk között vannak. Akár engedi Derek akár nem, szép lassan eljutnak odáig, hogy el is induljanak. A kastély irányába? Hátöööö persze.
- Akkor jó sok minden érdekesség fog itt hidegzuhanyként érni. Az édességekkel vigyázz eleinte, sose tudhatod melyik fog visszaharapni. Meg a portrékkal is odafönt... elég pletykásak. Elejtesz egy olyan mondatot valahol, hogy tetszik neked a padtársad, másnap már az esküvődről harsognak. Tapasztalat
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Derek Taylor
INAKTÍV


Mindenkori Mókamester # Dercsi # Cicafiú Gwennek:D
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 953
Írta: 2014. november 11. 17:17 | Link

Kristófnak, akit nem magázok

- Szerintem is klassz. - nyugtázza a fiú a bagoly nevét. Ő nem látta a filmet, de sejti, mire gondolhat a férfi, ugyanis édesanyja mesélt róla, amint meghallotta a bagoly nevét. Furcsák ezek a magyarok. Bár az anyja is mindig különös volt. Igaz, ő épp úgy szereti.
- Azt hiszem ott voltunk. - bólint a férfi megjegyzésére, bár nem egészen biztos a dologban, hogy tényleg ott voltak. Annyi új név és új dolog zuhant rá az elmúlt hetekben, hogy már lassan azt sem tudja, hogy fiú e vagy lány, vagy pontosan micsoda is ő.
- De, igen. - mondja, majd oldalra biccentett fejjel méregeti Kristófot, miközben ő elkezd beszélni arról, hogy nem probléma. Aztán beugrik neki a dolog.
- Ja igen, olvastam, hogy voltak régen szadisták, vagy mik. Akik nem csípték ezt. Utána olvastam majdnem mindennek, de egy rakás dolog még nagyon magas nekem. - vallja be.
- Félvér? Azaz félig varázsló félig meg mugli, igaz? Az én apám üzletember, anyám meg művész. Festeget. Anyám mindig is hitt a különös dolgokban, apám meg sosem, ő eléggé két lábbal áll a földön. Aztán anyám majdnem szívrohamot kapott örömében, amikor megkaptam a leveleket. Azt hittem csak poén az egész. Most meg van egy baglyom és egy pálcám, meg egy halom furcsa könyvem. - vigyorog. Közben elindulnak, és Derek lemarad kissé, miközben a holmijaival bajlódik.
- Hát... ha nem gond... talán. - válaszol a kérdésre. - Olvastam olyan varázslatról, amivel ezeket könnyen lehet cipelni, de ha jól tudom, én még nem varázsolgathatok csak úgy. Meg nem is merem kipróbálni. - vallja be. Nagy nehezen elindulnak végül, Kristóf pedig beszélni kezd egy csomó érdekes dologról, amelyek hallatán Derek kivételesen elhallgat, és csak figyel. Végül pedig felnevet.
- Tapasztalat? Te is ebbe az iskolába jártál? Milyen volt? - érdeklődik, majd kissé révetegen előre bámul.
- A lányokkal azt hiszem nem lesz gond. Mondogatják olykor, hogy tetszek, meg ilyenek, de engem most sokkal jobban érdekel ez a mágia dolog. Azt hittem gimibe fogok menni, erre itt vagyok. Tök fura ez az egész. Mintha álmodnék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


♪ ♫ ♩ ♬
Simfel Kristóf
INAKTÍV


Büfékocsis Vadalma úr
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 212
Írta: 2014. november 11. 17:46 | Link




- Rá se ránts, mágiatörin biztos tanítani fogják ezt is. Habár szerintem először a sámánizmussal fogtok foglalkozni. Hm, nem tudom, régen volt.
Bólint a félvér helyes megnevezésére és hozzátesz egy "Ahá"-t is, aztán figyelmesen végighallgatja Derek felmenői foglalkozását. Mekkora király, művész a családban! Felkacag, valóban furcsa lehet egyik napról a másikra megtudni a máguslétet. Volt neki is ilyen ismerőse, a csaj azóta inkább úgy döntött, hogy megmarad a mugli életvitelnél és nem használja az erejét. Kár, ügyes boszi volt. De ezen a srácon már most látszik hogy szeretné, csak még új neki minden. Megint bólint a varázsigére, előveszi a diófa pálcáját és egy egyszerű mozdulat után a nehéz holmik már ott lebegnek utánuk - a kalitka tisztes távolságban Kristóftól. Majd persze ő itt fog cipekedni, még mit nem, el kell ámítani a gyereket.
- Az én apám a mágiaügyi minisztériumban dolgozott, anyám pedig főnővér volt mugli kórházban, mostanra mindketten nyugdíjba mentek. Szerencsésnek érzem magam, így mindkét oldalról bepillantást nyerhettem a világ dolgaiba.
Nosztalgikusan elhúzza a száját és mereng egy sort a csodás gyerekkorán egykeként, aztán Derek is az itt töltött éveiről kérdezi.
- Hogy én? Igen, ide jártam, de nem úgy ahogy te jössz most. Igazából csak Mestertanoncnak tanultam itt, gyerekként apámmal utazgattam sokat és emiatt magántanuló voltam. Szóval a bentlakásos életről sokat nem tudok, de a koszt nagyon jó, a házimanók igazán kitesznek magukért. - vall színt, aztán máris a csajos dolgokra terelődik a téma, Kristóf kedvencére. Sokmindent gondol ebben a pillanatban, de nem köti a fiatal srác orrára, még a végén zavarba hozná vele. Meg aztán annyira új neki a környezet, jobb egyelőre tényleg erre koncentrál.
- Álmodni leginkább bájitaltanon fogsz, ha jól sejtem Felagund még mindig itt tanít. - röhög egy sort az öreg tanerőre gondolva, aztán megtorpan. Idő közben a Nap már vörös csíkot húzott a horizontra, a naplemente fényében pedig még látni valami pár tornyot a fák között. Hagyja, hátha ebben a kis szünetben Derek is észreveszi, aztán mosolyogva tovább indul.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Derek Taylor
INAKTÍV


Mindenkori Mókamester # Dercsi # Cicafiú Gwennek:D
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 953
Írta: 2014. november 11. 18:07 | Link

Kristófnak

Derek teljesen elvan szállva a hallottaktól. Mágiatörténet, sámánizmus... utána olvasott ezeknek, de egy másik ember szájából - ráadásul egy felnőttéből - hallani mindezt, annyira csodálatos. És egyre inkább valóságosabb. Bár már kezdi elhinni ezt az egészet, mégis annyira furcsa mindez, hogy nem könnyű megemészteni a dolgokat. Lesz mit írnia majd az édesanyjának, aki bizonyára úgy várja otthon a leveleit, mint a kisgyerek a karácsonyi ajándékot.
Benre gondol, az otthoni barátjára. Neki nem mondhatta el, azt kellett hazudnia, hogy valami különleges bentlakásos suliba megy. Pedig, hogy élvezné ő is a dolgot! De legalább nyugodtan tud továbbtanulni. Tényleg, itt vajon van mugli posta, hogy neki is írjon azért valamit valamikor?
- Mágiaügyi Minisztérium? - kerekedik el a szeme hirtelen. Na erről még nem is olvasott. Addig nem jutott el a könyvekben, ha van is róla szó valahol. - Van olyan is?
Érdeklődve hallgatja a férfit, és issza minden mondatát. Egyre jobban felpezsdül, és már olyan széles a vigyora, hogy azt szinte le sem lehetne törölni a képéről semmivel.
- Jó is lehet utazgatni. - jegyzi meg. - Egyszer voltam Görögországban, meg egyszer Párizsban. Akkor is apám üzleti ügyei miatt leginkább. De máshol nem. te merre jártál? - aztán meglepetten pislog Kristófra hirtelenjében.
- Házimanók? Milyen házimanók?
Úgy tűnik minden nap lesz valami, amin majd meglepődhet a közeljövőben. Mikor a férfi felvarázsolja a holmijait, elcsodálkozik, mintha nem is tizennégy volna, hanem csak öt. Még jó, hogy a tenyerét nem üti össze örömében.
- Ez nagyon jó! Hogy csináltad? - örömködik, aztán felnevet. - Miért, annyira unalmas? Pedig jól hangzik az óra neve. Bájitaltan. Remélem nem ilyen elbájolásokról szól, meg ilyenek. - gondolkodik el egy pillanatra. Nincs kedve szerelmi bájitalokat lötybölni. Majd ahogy haladnak előre, eláll a lélegzete. A lemenő Nap ragyogó fényébe burkolt tornyok tűnnek fel a szemei előtt. Néhány percig megszólalni sem tud a látványtól.
- Nahát... oda megyünk? Az az iskola? Egy kastély? Csúúúcs.
Utoljára módosította:Derek Taylor, 2014. november 11. 18:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


♪ ♫ ♩ ♬
Simfel Kristóf
INAKTÍV


Büfékocsis Vadalma úr
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 212
Írta: 2014. november 11. 18:27 | Link




- Persze hogy van. Honnan nem tudnának akkor a muglik semmit? Na ez furán hangzott... szóval van, minden országnak megvan a maga legfelsőbb szerve. Ők felelnek a Varázstitokvédelmi Alaptörvény betartásáért, illetve az egyéb csip-csup apróságokért. - mert bár Kristóf munkája azért nem volt apróság, mégis kirúgták. Nem nézték jó szemmel, hogy egy protekciós tejfölösszájú van az öregek között a kísérleti varázsige-bizottságban, így aztán mikor az első (nyilvános) bakiját elkövette, azonnal lapátra tették. Hiába magyarázkodott, hogyha az embernek kell hát kell! Arról ő nem tehet, hogy pont Budanekeresden jött rá a természet hívása...
- Háááát, sokfelé. Spanyolország, Oroszország, Finnország, egyszer még Dél-Koreába is elvitt apám. De nyelveket azóta se tudok, még az angolhoz is hülye vagyok. Örülök hogy te tudsz magyarul. - pillant hálásan a fiúra, aki hirtelen azt se tudja mire kérdezzen még rá.
- Hát akik az ételt csinálják. - néz ugyanolyan meglepetten akár Derek, aztán nevet egy sort. - Meg ők mossák a ruhákat, estébé. Jópofa egy népség, a legtöbb ősi máguscsalád szolgaként tekint rájuk, de sokkal inkább személyzet, mintsem rabszolgák. Inkább ne húzz velük újat, ha kedves leszel hozzájuk, biztosan kicsenhetsz éjszakára egy-két finom falatot a konyhából.
- Hogy ezt? Egyszerű levitációs bűbáj. Majd megtanulod, ne aggódj.

Néha elmereng azon, hogyha egyszer gyereke lesz majd, azt is így fogja csitítgatni mikor a varázslásról kérdez. Mindent megtanul ez a fiú is idejében, ebben teljesen biztos.
- Majd meglátod... - húzza még egy kicsit Derek agyát, nem akar előre lelőni minden poént.
Aztán meglátják a kastélyt már messziről, Simfel pedig lazán mosolyogva bólogat. Csúcs. Bezony. Kicsit sajnálja is hogy nem járt ide huzamosabb ideig, dehát már ne keseregjünk a múlton.
- Azt tudod, hogy négy iskolai ház van, és hogy valamelyikbe még ma este beosztanak? - folytatja a csevejt, miután ismét útra kélnek.

(Folyt.köv.: Az iskola kapuja)
Utoljára módosította:Simfel Kristóf, 2014. november 11. 19:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
Takarodó után
Írta: 2014. december 3. 18:41
| Link

Németh Kiara

A csárdában zárórát diktál a már maga is kissé tintás állapotban pakolászó vendéglátós. Az asztalokról az utolsó poharakat is tálcára szedi, mozdulatai közben egyesével helyükre tolja a székeket, és vállán pihenő ronggyal sorban letörli az itt-ott nedves felületeket. Rajta kívül már senki sincs a kocsmában, így kedvére táncolhat kedvenc zenéire, melyek a sarokban álló ósdi gramofonból hangzanak fel. Csípője ring, a tálcával forog, s halkan dúdolászik, míg a mosogatóhoz nem ér. Ott tisztára öblíti a poharakat, elmossa a nap végére mindig ragadó tálcát, végezetül hideg rongyával a pultot is áttörli. Aztán végignéz az ivóban, és miután mindent rendben talál, a gramofonhoz sétál, hogy az utolsó dalt kegyetlenül megszakítva, elnémítsa azt. A fények leoltódnak, az ajtó zárul, Zsigmond pedig összegombolja magán szövetkabátját, és némi édeskés ízt felbüfögve útnak indul a sötétségben.
Haza még mindig nem szívesen menne, a kosznál és a mosatlantól roskadozó pultnál minden hívogatóbbnak tűnik. Az, hogy a tiszta ruhái napokon belül elfogynak, még oké, de hogy egy hete nincs használható kávéskanala, az téboly. Léptei csendesek. Egészen halkan dalol valami érthetetlen, mugli nótát, néhány percre teljesen el is feledkezik magáról. A Boglyas tér felé halad, úgy tervezi, hogy hazatérése előtt még leül a szökőkútnál, és elszív egy szál kellemes cigarettát. A tökéletes tervbe azonban hamar hiba csúszik, merthogy akárhogy is kotorászik zsebeiben, nem találja az életmentő szálakat. A francba.
- Hé, van egy szál cigid? - nagy reményekkel kérdezi a tér közepén csobogó kút környékén időző lánykát. Odalép hozzá, magához hű nyugalommal néz a kis feketére, tintás tekintetében bizakodás tükröződik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Németh Kiara
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 288
Írta: 2014. december 3. 20:19 | Link

Ombozi Zsigmond



Szép tél eleji idő van... Egész nap nem sütött a nap, még esett is, és hideg van. Tökéletes. Így estére már szerencsére az eső elállt, így az nem akadályozza meg terveim. Délelőtt kivételesen minden órára bementem. Nem viccelek, tényleg mindegyiken ott voltam, bár nem csodálom, ha nem tűnt fel nekik a jelenlétem, hisz most is, mint mindig a terem egyik félreeső zugában, a leghátsó padok egyikében ültem, és csak csendes szemlélője voltam az órának. Vagyis olyan voltam, mint mindig is.
De az óráknak már rég vége, én pedig nem tudtam ott maradni a szobámban, nem volt kedvem elviselni a szobatársaimat. Ezért felvettem a kabátom, az egyetlen, hosszú, fekete kabátom, és elindultam a falu felé. Minden gond nélkül eljutottam idáig, s mire leértem, még az eső is elállt. Kicsit talán túl sok ember volt kint az utcákon, ami eléggé frusztrált, ezért egy kicsit nyugodtabb helyet keresve a tavacskánál kötöttem ki. Ott is voltam, egészen mostanáig, de még mindig nem akarok visszamenni. Most már biztos nincsenek az utcákon emberek, hisz későre jár már, ilyenkor a normális emberek már rég otthon ülnek a jó melegben, nem pedig kint a fagyos időben. És tényleg nincs itt senki, csak én. Egyedül vagyok, hallgatom a szökőkút vizének csobogását, és a szél susogását, leszegett fejjel, s közben azon gondolkozom, hogy miért is vagyok itt. Nem csak itt a téren, hanem en bloc itt a kastélyban. Miért is egyeztem bele, hogy eljövök ide, hisz nyilvánvaló, hogy nem tartozom közéjük. Nem olyan vagyok mint ők... Ők olyan... Olyan szépek, és tökéletesek. Én meg...
Összerezzenek, mikor meghallom a kérdést, majd megállok, fejem lassan a hang irányába fordítom, aztán körbenézek, hogy vajon kinek is szólhatott. Mert biztos nem nekem. Miért is szólna hozzám bárki is? De nincs szerencsém, ugyanis rajtunk kívül nincs senki a téren, így nyilvánvaló, hogy hozzám intézte azt a kérdést.
- Én... Nem, nincs... Én nem cigizek - felelek halkan, alig hallgatóan, közben pedig az acélbetétes bakancsom orrát bámulom, majd egy apró kavicsot félre is rúgok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2014. december 8. 17:09 | Link

A kedves és türelmes Renée Rolleyes

A fiú éppen azon tűnődik, hogy vajon bemenjen-e valamelyik üzletbe és hazudja magát mestertanoncnak, ha kérdőre vonják, vagy inkább az erdő felé induljon el, és keressen valamiféle izgalmas elfoglaltságot késő déutánig. A döntésig azonban nem jut el, mert egy lányhangot hall, valahonnan felülről. Mire értetlenül felpillantana, már a nyakába is kapja a hang gazdáját, így hát Krisz elég gyorsan a földön találja magát hátán a csomaggal, és cseppet sem tetszik neki a helyzet. Szájából nem éppen szalonképes kifejezések tömkelege zúdulna a váratlan ajándékra, de közben úgy fordul, hogy lássa támadóját, és kénytelen észrevenni, hogy igencsak fiatal lánnyal van dolga. Na, nem mintha Krisz a tapintatáról lenne híres, de azért nem is érzi különösebben jó dolognak, hogy káromkodásra tanítson egy kislányt. Még akkor sem, ha tudja, hogy ezek a fruskák valószínűleg sokkal csúnyább szavakat és kifejezéseket is ismernek, mint amilyeneket ő valaha kiejtene a száján.
- Szasz! - nyögi vissza a köszönésre, majd hozzáteszi: - Feltétlenül szükség volt erre?
Szemöldökeit kissé ingerülten összevonva megpróbál felülni, már, ha a lány hagyja. Na, nem mintha a fiú úgy gondolná, hogy az ismeretlen fákról ugráló erősebb nála, de azért nem is túl udvarias dolog lányokat bántani csak azért, hogy megszabaduljon tőlük az ember. Ráadásul ez a kis közjáték kaladnak épp megfelelő, legalább addig sem unatkozik, amíg megpróbál kideríteni pár dolgot.
- Egyébként akár le is szállhatnál rólam, ha gondolod. Meg valami magyarázatfélével is elégedett lennék.
Hát igen, Kolféknál kérni így szokás. Azért az udvariastól elég messze áll, de nem is annyira tahó, mint amilyen néhány hónappal ezelőtt még volt. Ahhoz a stílusához csak nagyon indokolt esetben fog visszatérni. Egy lesből támadó kislány még nem elég ok rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2014. december 24. 16:55 | Link

Annamária
- Ruha -

Spanyolország.
Teltek és múltak a napok, egészen belejött a dolgaiba, bár az elején alig bíztak rá valamit, vagy leginkább csak azt, hogy figyeljen. A csapat tagjaival, akiknél dolgozott, hamar összehaverkodott, nem is volt gondja a beilleszkedéssel, hiszen még minimális nyelvismerete is volt, bár az angol-német bőven elég volt. Tagadhatatlan, hogy az elején érdekes módon hiányolta Benjit és a random felbukkanásait, amit Lili miatt néha elkövet, de a kislány is, meg ő is megszokták a dolgot, bár látszólag Manda vette egyszerűen inkább.
Újra Magyarországon.
Nagyon furcsa és szomorú tény, hogy ismét ide keveredtek, tekintve mennyire jól ment minden az apró és eléggé hihetetlen döntése után, hogy Spanyolországba utazott gyakorlatra, Kiva közelébe. Mondhatni a napjaik elég hamar visszaálltak a megszokott kerékvágásba, Amanda magára talált, ismerkedett és dolgozott, építgette a leendő karrierjét és kapcsolatait, az exeridonos a szabadideje egy részében meg Lilicsőszködött. Mondhatni nem változott semmi ott, aztán jött a baleset. Amint hírt kapott róla, szinte azonnal rohant barátnőjéhez, és azóta is homályosak az ottani történések, de végig mellette volt az ispotályban is. Pontosan úgy, ahogy anno őt támogatta az argentin.
Már pár napja itthon vannak, ma pedig Szenteste lesz, Kiva pedig romokban hever. Kérdés sem volt, hogy itt lesz majd mellette, mégis úgy lépett ki házukból Manda, hogy szüksége van Lilivel egy kis magányra. Barátnője lepihent, neki is kell egy kis alvás, mire újra magával maradna meg már otthon lesznek. Első útja a Pillangóvarázsba vezetett, Lilivel a kezében, aki vidáman gügyögött és formálta a szavakat, már egészen jól haladt a dologgal, már egész érthető hangadásai a magánhangzókkal, de még semmi komoly előrelépés. Furcsa módon mosolygott Manda, mikor rá-rápillantott. azonban se a kislány, se ő nem bírt sokáig egy helyben maradni, így felöltöztette a metamorf leánykáját, majd ő is kabátba bújt és elindultak a térre sétálni. Meglepő módon nem volt kifejezetten zord telük, de hideg, süvítő szél az akadt azért. Magához szorította gyermekét, aztán egy-egy bolt kirakatára pillantott, még hiányzott ajándék a fa alól, de egyelőre úgy volt vele, nem sieti el még így sem, 26-án látja úgy is legközelebb az illetőket, Angelina meg... csak reméli, hogy felbukkan majd. Hiányzik a testvére neki. El is bambult kicsikét, nem is figyelt ki vagy mi felé halad éppen...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2014. december 25. 11:06 | Link

Amanda Meggie Philips


Hát, így belegondolva, azért ez az itt tölti a karácsonyt-dolog nem volt feltétlenül a legjobb ötlet. Tudta ő is, hogy hiányozni fog a megszokott otthoni rutin, azt is, hogy otthon hagyni a szüleit egyedül minimum szemétség, de egyrészt ők is felajánlották, hogy maradjon, ha akar, másrészt, ő is maradni akart. Akar még most is. Mert hát az otthoni ünnepeket már ismeri, az ittenieket viszont nem. Már megszokott ugyan a kastélyban, de úgy érzi, hogy csak akkor válhat teljes jogú polgárává az itteni kis varázslatos buborékvilágnak, amit a kastély és a falu alkot, ha minden jelentősebb eseményben részt vesz, ha látja minden arcát. Azt is, amit ünnepkor mutat. A - remélhetőleg - üresebb kastélyt, ahol császkálhat egyedül, hiszen amúgy is mélabús merengésekre hajlamos, ahol egyedül lehet egy szobában - ez még mindig hiányzik neki -, ahol szabadon kószálhat, anélkül, hogy esetleg bárkivel összefutna. A falu persze nyüzsögni fog így is, nem is számított másra. Azért mondjuk arra sem, hogy ebben a hideg, szeles időben szenteste délutánján majd itt fog kószálni.

Az itteni egyedüllét felvetetett vele egy rossz szokást: sétálnia kell, lehetőleg akkor, amikor minimum egy kolosszális megfázást, rosszabb esetben tüdőgyulladást kaphat. Mert hát, nem élet az élet kockázat nélkül.

Összességében nem csoda, hogy nincs karácsonyi hangulata. Mér is lenne? Úgyhogy fogta magát, és ajándékvásárlás ürügyén bejött a faluba. Tisztában van vele, hogy a boltok órák múlva zárnak, ezért is jött ilyenkor - meg mert nem bírt tovább a kidíszített kastélyban maradni. Mert a kicicomázott faluban majd jobb lesz. Bizonyos fokig jobb is, mert az nagyobb és tág, mégse egy darab masszív kőépületről beszélünk, másrészt sok ember rohangál benne mindenhova, és ugyan az üresség vonzerejét jelentette a kastélynak, de néha szeretne egy kis élete maga köré, harmadrészt meg, még egyszer körülpislog a boltokban. Venni nem kell semmit, megvan minden ajándék, el is van küldve, de esetleg magának valamit - úgyse vesz semmit, tudja ő is, zsugori a szentem, de a nézegetés ingyen van és kellemes.

Szóval egyik boltból sündörög a másik felé, ami azt jelent, hogy a pocsék időjárással megáldott utcákon kell mennie, ami azt jeleni, hogy igyekszik gyorsabban kilépni. Kevesebb figyelemmel. Nagyobb balesetveszéllyel. Szóval így lehet, hogy ki akarja kerülni ugyan a felé haladót, de nem igazán sikerül, és olyan szépen belegyalogol, mintha verseny lenne, és ő lenne az esélyes.

 - Jajistenembocsánat. - nyögi ki ijedten. Először ugyan csak morogni akart valami kivehetetlent, amit a másik hangulata és vérmérséklete szerint értelmezhet, aminek akar, de aztán belátta, hogy legalább félig az ő hibája volt a dolog, másrészt meg baba van a fedélzeten. És akkor tényleg és megfelelően megijed. - Bocsánatot kérek, ugye nem lett semmi baja? - mutat,  vagy inkább csak akar mutatni a baba felé, mert annyira megijedt, hogy ez nem feltétlenül sikerül. Átfut az agyán,hogy az anyuka épségéről is illett volna kérdezni valamit, de ez az anyukák sorsa: ők mindig csak a lista végén kerülnek sorra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2014. december 25. 16:42 | Link

Annamária
- Ruha -

Ürügynek felettébb hasznos dolog ez a karácsonyozás, de másra nem igazán használható. Nincs oda a fennforgásért, a kedveskedésért, a meleg családias hangulatért. Ez mind életidegen tőle jelenleg, és vélhetően az is marad. A környezete már korábban belé szuszakolta, hogy de egy gyerek mellett majd átértékeli. Valóban, nagyobb stressz és több morgás, tényleg más az értéke. Szemforgatva hallgatta ezeket végig, aztán inkább úgy tett, mint aki értékelte és elraktározta a hasznos információkat. Ő tényleg megpróbálta, de sajnos zsigerből ellenszegül a hasonló dolgoknak, kevés ilyen van, amiben élete során megingott az alapelképzelése, vagy olyan történt vele, ami miatt változtatnia kellett.
Most azonban mégis itt császkál, ahelyett, hogy békében elüldögélne otthon a melegben, bár hozzájárul ehhez a harci helyzet, ami Kiva lesérüléséből és kényszeres hazautazásukból fakadt. Felszakad belőle egy mély sóhaj, miközben tekintetével a magyarázni próbáló kislányra emeli, ebből fakadóan maguk elé kevésbé figyel, jön is a bumm.
- Héhéhé, nem versenypálya, nem kerget az auror.
Azért eltekintett a közveszélyes egyén mögé, de valóban így volt. A tőle telhető "legkedvesebben" morgott rá szegény -vélhetően- diáklányra, aztán a vezeklésre egy félmosoly kíséretében megigazította Lilit a kezében, aki szintén az idegent figyelte nagy, szürke szemeivel.
- Teljesen rendben van.
Felelte neki, bár gyorsabban, mint felmérhette volna a kárt, viszont a kisgyermek nem sírt, csak bámészkodott, szóval teljesen oké volt minden. Picit feljebb tornászta a csípőjétől a lánykát, aztán végigmérte az elsős-másodikosnak kinéző személyt. Elképzelése nem volt róla ki ő, mi ő. Lényegében ez elmondható az itteniek nagy részéről, nem a túlszocializáltságáról volt híres ittléte alatt. Megvolt a maga köre, meg kikkel bővült olykor, aztán kész.
- Diák vagy, igaz? Miért császkálsz pont itt, mikor ott a kastély a csodálatosan pompázatos hangulatával?
Szinte tapinthatóan ironikus minden megjegyzése, amiben burkoltan jelen van az is, mennyire megértené, ha egyébként pont abból menekült ki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2014. december 25. 17:11 | Link

Amanda Meggie Philips


A barátságtalan fogadtatásra lelkiekben összerándul, igyekszik ezt nem testileg is kimutatni. Találkozott ő már mindenféle anyukával, olyannal is, aki gyermekének többnyire vélt támadójának majdhogynem kikaparta a szemét, és habár ő nem az a babaártó, az az élmény a sivalkodó és tökéletesen jogtalanul fúriává változott, megtestesült dührohammal most így nem tesz jót a kastélyban töltött idő alatt egész jól felépített önbizalmának.

De végeredményben nem eszik meg, tépik szét darabokra, és hajtják át húsdarálón - ezt anno mind kinézte abból a bizonyos anyukából - és ezért meglehetősen hálás.

 - Bocsánatot kérek. - húha, úgy érzi, hogy visszavedlett valami udvarias és komolykodó tízévessé, de tudod mit, még szerinte is teljesen megérdemelten.

 - Jaj, de jó. - sóhajt fel - azért ebbe a kisgyerekeket óvni kell mindentől-komplexusba majd még bele kell néznie és szét kell elemeznie, biztosan meg vannak a maguk okai, többnyire nem tudatosult gyerekkorából. Mármint, kis faluból jön, de a társadalom annál összetettebb volt. Gondos anyuka, harcias anyuka, gyerekével nem törődő anyuka, vásárláskor bolt előtt gyereket kinn hagyó anyuka, gyerekét alkohollal itató anyuka, volt ott minden. - Akkor megvagy, hm? - próbálja megkeresni a baba arcát, a sok ruha alatt ez nem mindig olyan egyszerű feladat.

 - Csak gondoltam kijövök egy kicsit nézelődni. - egyenesedik fel újra, és zavartan gesztikulálni kezd elég ostobán. Aztán alaposan megkésve leesik neki a felhang is, és el kell nyomnia egy félmosolyt. Megérti ezt az iróniát. Néha amúgy is úgy érzi, hogy előző életében nem a Navinéba került volna. - Olyan a kastély, mint a mézeskalács házikó. Nagyon szépen ki van diszítve, de túl sokat nem lehet ott lenni. - karácsonykor azt üvölti a füledbe, hogy TE ITT? HAH, SZERENCSÉTLEN. Természetesen nem, de jelen pillanatban a lánynak nem sok ünnepi hangulata van, és a kastély fürdik benne, és a lány ettől nem szerencsétlennek, hanem dühösnek érzi magát. Hogy képzeli a kastély, hogy szembesíti azzal, hogy azért ezt az itt maradást inkább nem kellett volna, mint kellett volna?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2014. december 26. 20:56 | Link

Annamária
- Ruha -

Nem szereti, ha dekoncentrált emberek mászkálnak szabadon, főleg akkor nem, ha azok az ő útjába keverednek, bár inkább ez, mint valami ölelgetőrohamos eridonos kislány... Volt már dolga olyannal, ne is firtassuk. Egy fáradt sóhaj hagyja el a száját, aztán csak jól megnézi a lány arcát, majd bólogat párat a bocsánatkérésre.
- Nem történt baj, az a lényeg. De figyelj oda...
Jó tanács? Inkább figyelmeztetés, ő is tud morcosabb lenni, ha olyanja van, na meg nem kevés embert ismer erre, akik keresztbe nyelik le a fiatalabbakat, ha csak megkoccantják a szatyrukat, vagy ne adj isten a vállukat, esetleg kezüket. Mondjuk teljesen megérti ezeket is, báh, felbukkanó emberiszonya van, de legalább nem tömegben mászkál. A legtöbb itteni mindent időben elrendez, a diákok meg a kastélyban, a többiek a házaikban lebzselnek. Meglehetősen kihaltnak hathatna a hely, de azért akadnak kósza lelkek.
Közben próbált arra koncentrálni merre tovább egyébként, még a kislány addig is kezeivel hadonászik a barna hajú lány felé, sikeresen hozzá is érve egyszer-egyszer. Nem mintha nagyon élvezné ezt Manda, de a testvére után az egyetlen ember, aki miatt még az "ismerkedést" is eltűri bizonyos fokig. Mennyire változnak az idők, nemigaz? Óvatosan megfordítja a lánykát a karjaiban, hogy előrefelé nézhessen, az egyik kezét alá helyezi, a másikkal pedig körülfogja őt.
- Lili, Liliana Krise a neve. És azt hiszem neki még tetszett is a kis ütközés.
Tekint a lányára, aki láthatóan még mindig a környezet felfedezésén dolgozik mosolygósan. Legalább kettejük közül valaki aranyos, kell a balansz. Közben figyel a reakcióra is, pontosan tudja, hogy igaza volt, ő maga sem bírta sosem ezt a hercehurcát. A végzős bálján ott volt annak idején karácsonykor, meg talán részt vett még munkálkodott a DÖK-ben valami apróbbon, de nagyjából ezzel kifújtak nála ezen dolgok.
- Túl sokat? Ugyan, két perc alatt mérgezést lehet kapni a dalolászó, pattogó, örömködő kisdiákoktól meg a visongató lelkesedésüktől. Még szimpla diákként is taszítottak...
Megint megforgatta a szemeit, bár erről leszokhatna igazából, közben kiszúrt a közelben egy meleg teát árusító hölgyet, aki még nem zárt be. Intett felé, mutatva neki, hogy két pohárral szeretne, majd odaballagott, hátrafordulva a lányhoz.
- Ez jól fog esni, ha már ide menekültél... Melyik házat erősíted? - Kérdezte még odaadta az egyik poharat, majd elvette a másikat is és kifizette őket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2014. december 27. 12:14 | Link

Amanda Meggie Philips


 - Lili? Szia akkor, azért máskor ne így szórakoztasson valami idegen, hm? - mosolyog a kislányra, aki a két kisbaba-reakció közül, tudniillik az éktelen sivítás és megsértődés, illetve a nincs semmi baj, ez mulatságos volt-göcögés közül az utóbbit választotta. Annamáriára ez határozottan pozitív benyomást tett. Aki ilyen érett és megfontolt baba, az jó úton jár arra, hogy nagyobb korában majd mosolyogva gyilkolásszon embereket. Mert ugye az is mulatságos.

A megjegyzésre diplomatikusan, legalábbis olyan szándékkal, csak hümmög egyet. Ő se érti, miért kell annyira oda lenni az ünnepekért, de hát toleráns - toleráns? - és hagyja, hadd csinálják. A másiknak amúgy is rossz kedve van, és habár a megkeseredett gyűlölködés mindig is vonzó volt, nem hiába került abba a házba, amelyikbe. Tudja, hogy vonzónak vonzó, de nem használ a léleknek. Inkább visszafogja magát ilyen esetekben, és hümmög. Nem azért Navinés, mert esetleg ártatlan lelkű, hanem mert tisztában van vele, hogy mit nem kéne, és rendelkezik valamennyi önkontrollal. Azt hiszem. Legalábbis ő még azt hiszi.

 - Oh.. öm, köszönöm. - fogadja el meghökkenten az italt, de azért örül neki.A kastélyban egyúttal edzi is a testét. Ha itt végez, immunis lesz minden náthára és influenzára, minden takonyra és lázra. Vagy túlérzékeny.

 - Navinés vagyok. - de szép, egyszerű kijelentés, csak mostanában kezdett el azon gondolkodni, hogy vajon mért is. - Pedig sose szeretem az unikornist. Akkor már inkább a Rellon házállata meg házszíne.  - a sárgát szereti. Meghatározott árnyalatokat, kis mennyiségben. Itt minden árnyalat van és töménytelen mennyiségben. Ez persze nem indikálja, hogy házat tévesztett, mindössze kicsit más ízlése van. Mármint, gondolja ő, a Rellonosok nem kezdenek kvázi hiperventillálni egy katicabogár láttán, nem igaz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2014. december 28. 18:08 | Link

Gál Adél

A reggel kissé döcögősen kezdődött, mert Paloma szétszedett egy párnát, de miután nagy nyűgösen összetakarítottam a romokat és főztem egy kanna teát, leültem az asztalhoz elgondolkozni, mi is legyen a mai program, mit csináljak, hogyan és mikor. Nem sok ötletem akadt, így elég sokat ücsörögtem az asztal mellett, egy kevés kekszet kiutalva a kontrollálhatatlan remegő lénynek. Végül semmi ötletem nem támadt, így felmentem, lecseréltem a pizsimet rendes ruhára, nyomtam egy puszit a szőke hercegem fejére, majd elindultam ki a kertbe, hogy babusgassam kicsit az egyszarvúmat. Nagyon örült nekem, kis nyerítéssel üdvözölt, az orrát nekem dörgölte, majd futott körülöttem egy-két kört. Persze én nem sokáig ácsorogtam egy helyben, elmentem a bokszához, ellenőriztem, hogy van-e még széna a hálójában, azt feltöltöttem, aztán felkaptam a vizes vödrét. Az állott vizet beöntöttem egy bokor alá, majd hoztam neki frisset. Kicsit lekeféltem a bundáját, hogy ne legyen olyan poros, aztán elgondolkozva néztem rá. Már vagy két hete nem voltam vele sehol. Szegényem, biztosan halálra unja már magát itt... Megsimogattam a rózsaszín nóziját, majd magammal hívva elindultunk a faluban. Nem sok ember kóborolt erre-arra, ha voltak is, a legtöbb a karácsonyi vásár felé szedte a tappancsait, nem törődve az emberrel. Nem foglalkoztatott, én csak sétálni akartam a kis lényemmel. A Boglyas tér pont ideálisnak tűnt rá, hogy Arwen mászkáljon velem egy sort. A szitáló hó a csikó kedvére való volt, így míg én leültem egy padra, hogy őt nézzem, addig ő hópihéket üldözött és hatalmasakat ugrált, jelezve, hogy tetszik neki a séta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gál Adél
INAKTÍV


Puszedli • metamorfmágus
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 846
Írta: 2014. december 28. 18:23 | Link

Grace


A karácsony ugyan véget ért, de a szünetből még volt pár nap hátra, mielőtt vissza kellett volna mennie az előkészítő iskolába. Vissza a sikongató gyerekek közé, akiket néha nagyon nem bírt elviselni. Főleg azt a szőke kis.. Zellert.
Ennyit arról, hogy a környezetváltozás majd milyen jót tesz neki, ha majd olyanok közé kerül, akik hasonlóak őhozzá, akik megértik, ha egyszercsak más színű lesz a haja, vagy átváltozik az ábrázata. Pedig nem, épp ugyanolyanok voltak ők is, mint a mugli gyerekek, csak tudatában voltak annak az egyszerű ténynek, hogy a mágia létezik. De ettől még nem hasonlítottak őrá. Ők nem változtak meg külsőre attól, hogy rosszkedvük támadt, vagy épp jobban lelkesedtek valamiért. Az ő érzelmeik hiába csapongtak, nem néztek rájuk olyan döbbenettel, mint ahogy őrá. A különbség mindössze annyi volt, hogy ezekkel a gyerekekkel nem kellett minisztériumi dolgozóknak elfeledtetniük, amit láttak. De Adél pont ugyanolyan szörnyen érezte magát, mint azelőtt.
Szeretett volna inkább a faluban járkálni, az idősebbek között, vagy az iskolában lenni, és végre tanulni. Talán ott arra is rájönne végül, hogyan irányíthatná ezt az átkot, ami benne van. Mert a metamorfmágusoknak nem voltak tanítóik, nem szakosodtak iskolák rájuk, mert olyan ritka képesség volt, és olyan keveset tudtak róla, hogy nem volt lehetőség rá. Legalábbis apukája ezt mesélte. De mások is, akikhez elvitték őt, ugyanazt mondták: valamennyi metamorf magától tanulja meg irányítani átváltozásait. És Adél nagyon meg akarta ezt tanulni. Nem azért, hogy vígan átváltozhasson, amikor kedve szottyan, hanem inkább azért, hogy lehetőleg soha ne változzon át magától. Hogy ne nézzenek rá elkerekedő szemekkel, ne akarják azt hazudni neki, hogy ez milyen csodálatos.
Ő csak önmaga szeretett volna lenni. Miért olyan lehetetlen ez?
- Nahát! - Megtorpant, és pislogott párat, mert azt hitte egy pillanatig, rosszul lát.
De nem, valóban egy egyszarvú ugrált nem messze tőle egy idősebb lány előtt.
Adél körülnézett, hogy vajon nem-e sétált be véletlenül az erdőbe, de nem. A faluban volt, nem hagyta azt el, ahogy azt megígértették vele otthon, egész pontosan a Boglyas téren állt.
Eljött otthonról, miután ráerőszakolták a sapkáját, sálat tekertek a nyakára, és vastag, fehér pufi kabátba bújtatták. Úgy érezte magát, mintha egy hóember lenne. Ezen kicsit rontott is a helyzet, mikor az orra átváltozott egy nagy répává, de ezt szerencsére rövid, de hangos kiakadását követően sikerült eltüntetnie. A sapkától persze azon nyomban megszabadult, mikor már kint volt a szabadban.
- Ez egy.. igazi? - kérdezte, le sem véve a tekintetét az állatról, lassan lépdelve felé. Hirtelen megfeledkezett sötét gondolatairól, egész idáig hollófekete színben ragyogó haja most kivilágosodott, visszanyerve eredeti sötétbarna árnyalatát.
- Meg lehet fogni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 ... 20 ... 56 57 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér