36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 7 8 [9] 10 11 ... 19 ... 56 57 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2014. június 7. 23:30 | Link

Lilla

A fiatal nő egészen közvetlenné lesz, immáron nem csak szavaiban, de testtartásában is végleg. Úgy ül mellettem, mintha már régen ismerne, és mintha akár a tulajdon házában üldögélnénk a kanapén egy jó tea mellett, eltársalogva az élet dolgairól.
- A mágikus közeg és a békés vidék miatt. - felelem a kérdésére. Való igaz, akármilyen helyet választhattam volna. A lehetőségeim tárháza szinte végtelen, azonban számomra legelőnyösebb a nagyvilágtól távol eső környezet. Ettől még bármikor ellátogathatok városokba, nyüzsgőbb színterekre, ám élnem a nyugalomba érdemes. Nem csak érdemes, de közelebb áll hozzám.
Miután elárulom neki koromat, először töprengést látok rajta. Talán arról gondolkodik, jól értette-e, amit hallott. Ezt követi az egyre elhatalmasodó sértettség egy téves következtetés nyomán. A lány azt hiszi, szórakozom vele. Hogy csak hülyítem, és nyilván arra gondol, az eddigiek jó része, ha csak nem az egésze hazugság volt. Kiborulása egy dühösen odavetett, szarkasztikus megjegyzésbe, majd a padról felpattanásba torkollik, végül egy tragikomikusan betaláló odamondásban tetőzik. Az egész folyamatot csaknem rezzenéstelen vonásokkal, figyelőn követem nyomon. Ha bármit tennék, ha közbe szólnék, azzal csak rontanék a helyzeten. Kell, hogy kiadhassa magából, addig mondhatnék én akármit. Hagyom hát valamivel távolabb sétálni, utána nézve, majd mielőtt kiléphetne a térről, a park fáinak út fölé hajoló lombjai alól...
- Ezt cáfolnám. - szól a közelből rekedtes, szelíd hangom, ahogy a semmiből az egyik padnál termek, amellett éppen elhalad. Mintha eddig is ott álltam volna, pedig hát az előbb még békésen ücsörögve hagyott ott a másik helyen. Fehér kezeimet magam mellett lógatva magaslok a járdaszélen, sötét tincseim kissé arcomba lógnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wessinger Lilla
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 64
Írta: 2014. június 8. 11:56 | Link

Adam

A magyarázat egyértelmű. A férfinek előnyösebb a kisvárosi élet, a kastélyt körbeölelő vidék, ahol elbujdoshat, a hegyek és a tó, ahol nyugalomra találhat. Ha  igazat mondott, és valóban hétszáz évvel ezelőtt született, akkor már volt ideje bejárni a világot, tapasztalatot szerezni minden égtájról. Békére való törekvése tehát érthetőnek tűnik, ám a nő a vámpírokat sohasem kedves, szerény beszélgetőpartnernek képzelte. Lilla kirohanása nem a ténynek, hogy az idegen emberfeletti lény, hanem a hazugság lehetőségének szól. Kihasználták naivságát elegen, nem kíván még egyszer holmi eldobható játékszer lenni. Ahogy odavág a névtelennek, és hátat fordítva neki, sietős léptekkel indul haza, arra sincs ideje, hogy az estével kapcsolatos kétes gondolatainak ajtót nyisson, mert az ismerős hang furcsa közelségből érkezik. Felpillant, és amikor a járdaszélen megpillantja a vámpírt, szíve újra kapkodó verdesésbe kezd. Adrenalin szintje az egekben tetőzik, fejét ide-oda forgatja az előző pad, és a mostani között. A férfi nem hazudott neki, de valamiért akkor is kizártnak tartja, hogy vámpír legyen, hiszen azok embert ölnek! Sokat olvasott ezekről a lényekről, filmeket nézett róluk, még édesanyja is mesélt a fajról, de egyszer sem ötlött fel benne, hogy akár találkozhat is velük. Legalábbis egyikőjükkel. Belegondolva pedig, nem is igazán vágyott a találkozás pillanatára. Pár lépést hátrál, mielőtt végleg földbe gyökerezik a lába. Ujja a levegőbe fagyva mutat az emberi szemének felfoghatatlan sebességgel közlekedőre úrra, ajkai eltávolodnak egymástól, képtelen megszólalni. Csak nézi az éjszaka urát, és arról sem képes dönteni, hogy most félelem járja át testét, vagy tökéletesen nyugodt.
- Ne haragudjon meg szerény, és minden bizonnyal ostoba kérdésemért, de... én még élek? - a sokk hatása alatt tapogatni kezdi tagjait, ellenőrzi egyelőre dobogó szívét, lüktető halántékát, majd ott ahol van, leül a betonra még azelőtt, hogy elájulna. Alapvetően nem buta, sőt, évfolyam, majd iskolaelső is többször volt, ugyanakkor új, varázslatos életéhez még nem volt ideje hozzászokni. Mágikus lények, őrült, pusztító fenevadak és sohasem látott apró csodák fogják keresztezni útját ezen a környéken, melyre édesapja szigora miatt nem készülhetett fel. Tekintetével a betont nézi, feje kissé lehajtva pihen, gondolatai megüresedtek, tagjai ütemtelenül reszketnek. Nem fél. Egyenesen retteg, hogy az út másik oldalán álló vámpír kedélyesen elcsevegett vele, azelőtt, hogy a vacsorájaként - vagy reggelijeként, ki tudja ezeknek melyik mikor van- , végezze be. Ha ezt megússza, egy hétig az ágyában fog gubbasztani, pizzát rendel szénsavas üdítővel, és Bridget Jones-t olvas egész áldott nap, az Isten bizony.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2014. június 8. 13:11 | Link

Lilla

A fiatal nő szíve majd' kiugrik a helyéről. Sokkos állapothoz közelítve pislog rám rémültem, ahogy a macskaköves parkbéli út másik szélén állok, laza terpeszben, hanyag méltósággal. Rám mutat, és szólni akarna, ám egyelőre nem jön ki hang a torkán. Csak figyelem Őt, félig arcomba lógó hajjal, türelmesen. Nem lépek felé, meg sem rezzenek. Kivárok. Nem hiába. Ahogy érkezik kérdése, elmosolyodom. Kifejezésem meglepően barátságos. Csak nézem, ahogy tapogatva kezdi ellenőrizni életjeleit, és ahogy leroskad a földre. Jól teszi. Biztonságosabb ilyenkor minél közelebb a szilárd talajhoz.
- Igen. Él. - bólintok, majd szépen, komótosan a mellettem lévő pad felé fordulok, elé húzódom, és leereszkedem kovácsoltvas karfájára, szemben a reszkető, betonra pislogó lánnyal. Fehér kezeimet szétvetett combjaim közt lógatom, térdeimet még ilyen magasan ültömben is kénytelen vagyok eléggé behajlítani hosszú lábaim miatt.
- Nem akarom és nem fogom bántani. - ígérem csöndesen, rekedtes hangomon. Nem is, ez nem ígéret, hanem tényközlés. Azt pedig azért tartottam fontosnak hozzátenni, hogy nem csak nem akarom, de nem is fogom bántani, mert lehetne ugyan, hogy szándékomban nem áll bántani, mégis eluralkodnak rajtam az ösztöneim és megteszem. Viszont én túl idős, körültekintő és erős akaratú vámpír vagyok ahhoz, hogy ilyesmi megessék velem. Ráadásul emberbarát is.
- Nem kell félnie tőlem. De megértem, ha ezek után nem igényli a társaságomat. Szabadon távozhat, vagy elmehetek én. - vázolom fel az alternatívákat arra az esetre, ha nem hinne nekem, és továbbra is tartana tőle, hogy megölöm, vagy ha pusztán csak nincsen ínyére, hogy egy halhatatlan vérszívóval társalogjék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wessinger Lilla
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 64
Írta: 2014. június 8. 13:34 | Link

Adam

Él. Ilyenkor egy pillanat alatt átértékeli az ember lánya az élet fogalmát. Szegeden legfeljebb a késsel rohangáló fiataloktól kellett tartania, vagy a figyelmetlen autósoktól, akik könnyedén elüthették volna bármelyik pillanatban. Akkortájt mégsem félt a haláltól, természetesnek vette anyjától kapott életét, és valamiért úgy képzelte, az örökké fog tartani. Természetesen tudta, hogy egyszer véget ér, nem lesz újabb nap, de nem gondolt rá, talán mert annyira szeretett létezni.
- Köszönöm - mondja udvariasan, reszkető karjaival saját magát ölelve. A férfi nem közelít felé, és ezt örömmel veszi, mert ha úgy tenne, a nő bizonyára elájulna. Olyan közel ültek egymáshoz, bármikor megtörténhetett volna a baj. - Jól vagyok, jól vagyok.
Bizonygatja inkább saját magát nyugtatva, mint a halhatatlan urat, aki bizonyára nem először lát ilyesfajta emberi viselkedést. Mikor minden erejét összeszedi, felnéz a pad karfájára ereszkedett idegenre.
- Ezt örömmel hallom - motyogja szelíd mosollyal, tagjai lassan elengedik a reszkető mozdulatokat. - A halálhoz még nem éltem eleget.
Szavai után hátradől a hűvös macskaköveken, úgy hallgatja a másikat. Tekintete az égboltra tapad, arcán pihen egy halvány mosoly. Némi bűntudata van azért, amiért az éjszaka folyamán már nem először lett bosszús az idegenre, de próbálja érzéseit ráfogni az újdonság varázsára. És a vámpírlét rémületére.
- Nem, nem, semmi baj! - kiált fel, és amilyen gyorsan csak képes rá, újból felül. Ezernyi kérdése akadt hirtelen az idegenhez, amit ha lehetne, még ma éjszaka feltenne neki. - Persze, ha unalmas vagyok, akkor nyugodtan menjen. Még csak nemrég ébredt fel, gondolom sok a teendője. És én is hazamehetek, van egy csomó könyvem, meg dobozokban vannak a porcelánok, és a nappali is szörnyen fest. A kertről ne is beszéljünk.
Legyint egyet, aprót nevet, aztán megigazgatja haját, felkászálódik, és ingatag léptekkel megközelíti a fiatalon is ősöreg férfit.
- Szeretnék elnézést kérni az iménti jelenetért, mint már észrevehette, elég érzékeny vagyok. Egyébként Wessinger Lillának hívnak - nyújtja bátortalanul kezét, barnáit a gyakorlatilag halott férfi tekintetébe mélyesztve. Az illem itt sem hagyja el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2014. június 8. 14:15 | Link

Lilla

Némán figyelem, ahogy a lány lassacskán megnyugszik. Persze, nem teljesen, de rettegése szépen múlni kezd. Biztatgatja még magát egy ideig, aztán mikor felajánlom neki, hogy magára hagyom, csaknem felkiált és villámgyorsan felül. Már emberi voltához képest gyorsan. Utána pedig kedves csacsogásba kezd, keresve mindkettőnknek az indokokat arra, hogy elváljanak útjaink. Végül felkel a földről, eligazgatva magát, és egy bocsánatkérést követően bemutatkozik.
- Adam Kensington. - fogok vele kezet, hosszú, hideg ujjaimat meleg bőrére fonva, miközben felemelkedek a pad széléről, így jócskán a kis nő fölé magasodva nyurga, sötét alakommal. Úgy döntöttem, teljes névvel mutatkozom be, noha vezetéknevem utólag felvett csupán. Születésem helyét jelöli, és nem mindig ragaszkodom hozzá, hogy közöljem. Ez inkább mugli körökben vagy hivatalos eseményeknél fontos. Varázslók között általában nem fáradok vele, csak ha a helyzet megkívánja. Mondjuk elég sokszor megkívánja. Mint a jelen esetben. Nem akarnám a hölgyeményt még azzal is sokkolni, hogy csak egy keresztnevet dobok oda neki. Visszahúzom hűs, sápadt kezemet.
- Nem tartom unalmasnak, de meglehet, tanácsosabb volna most elköszönnünk... - nézek végig a fiatal nőn, aki az imént még a földön gubbasztott halálfélelmében. Nem sértődöm meg, ha kapva kap a felvetett gondolaton, és búcsút int. Hiába voltam tanúja már rengeteg ízben, milyen, amikor egy halandó tudomást szerez arról, mi vagyok, azonban átélni egyetlen egyszer volt csak alkalmam ilyesmit. Arról pedig egészen más emlékeim vannak. Fogalmam sem lehet hát, mi nekik a legideálisabb ilyen helyzetben. De úgy tapasztaltam, eléggé egyénfüggő. Kinek az tesz jót, ha elvonulhat tőlem, rendezni gondolatait, kinek az segít, ha marad a közelemben. A megismert ismeretlen közelében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wessinger Lilla
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 64
Írta: 2014. június 8. 15:22 | Link

Adam ~ zárás


A hideg ujjak érintésére gondolatban felszisszen, de a valóságban csak biccent, majd visszahúzza kezeit és úgy pillant fel a magas alakra. Szóval ilyen egy valamelyest élettelen test közelsége. A férfinek igaza van, ezután a téboly után, érdemesebb volna hazasietnie, és egy gőzölgő tea mellett átgondolnia a nemrég történteket.
- Adam. Csak nem a bibliai eredetű Ádám után? - kérdezi nyomban, hangjában érdeklődés cseng. A vámpírra válást követően ez kissé visszatetsző, hiszen a vámpírokat hamarabb származtatják az Ördögtől, mint Istentől, és bár az idegen határozottan szelídnek tűnik, neve és lénye ellenkezőséget mutat.
Habár Adam azt mondja, nem tartja unalmasnak az egész érzelemskálát felvonultató nőt, az mégis úgy érzi, hogy jobb volna elbúcsúzniuk, és talán egy másik este alkalmával folytatniuk a világirodalom boncolgatását. Akkor esetleg felteszi majd kérdéseit is, amelyek a vámpírléttel kapcsolatosan ütötték fel fejüket benne. Egyet viszont muszáj még most megkérdeznie, különben félő volna, hogy ma már egy pillanatra se hunyná le szemeit.
- Csak egyetlen kérdést engedjen még meg - néz fel az idegenre, karjait keresztbe fonja mellei alatt, mutatóujját merengve alsó ajkán tartja. - Miért mondta el nekem? Mindenkivel megosztja titkát?
Nem biztos abban, hogy ez az állapot titok, de nem tudja, hogyan fejezze ki magát ennél pontosabban. Nem szeretne sértő lenni - abból a kelleténél több is kijutott ennek a férfinak. Ha megkapja a választ, akkor kedvesen búcsút int a vámpírnak, mosolyra húzza száját, és lassan eltűnik a sötétségben. Egyáltalán nem álmos, valószínűleg még hajnalig befejezi a költözés maradványait, amit ezidáig csak húzott-halasztott. Finom mentateát főz, majd enged egy forró fürdőt magának, és mielőtt álomra hajtaná fejét, bejárati ajtajának mindkét zárát biztosítani fogja. Nem a most megismert felettébb szelíd Adam miatt, hanem a nála sokkal rosszabbak miatt, akik nem biztos, hogy meghagynák a nő életét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2014. június 8. 15:44 | Link

Lilla

- Valószínűleg de, igen. - bólogatok a nevemmel kapcsolatos kérdésére. Mivel az engem befogadó katedrális lakói, Isten szolgái kereszteltek el, így valóban eléggé nyilvánvalónak tűnik, hogy bibliai eredetű a megszólításom.
Fehér, hosszú kezem visszaengedem magam mellé, és fürkészőn pislogok lefelé a lányra. Úgy látom rajta, élni fog a felvetett búcsú lehetőségével. Mielőtt azonban még udvariasan elköszönne, és magamra hagyna a fák lombjai alatt, szeretne feltenni egy kérdést. Éppen csak biccentek rá. Halljuk!
- Nem tartom titoknak. - felelem nyugodtan.
- Akkor közlöm bárkivel, mi vagyok, amikor a beszélgetés azon szakaszhoz érünk, amelynél csak tereléssel volna a színvallásom elkerülhető. Szerette volna tudni, honnan származom. Elmondtam hát, ebből pedig már egyenesen következik minden más. Persze, olyanoknak, akik nem tudnak a fajtám létezéséről, általában nem fedem fel magam. Viszont varázslók előtt nincsen okom titkolózni, vagy hazudni róla. - magyarázom el halk hangon, egyszerűen, és ahogy látom, válaszommal kielégítettem kíváncsiságát. Búcsút veszünk hát végül. Figyelem, ahogy elsétál. Úgy hiszem, lesz még szerencsénk egymáshoz. Csak most ki kell hevernie engem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

McKenzie R. Krise
INAKTÍV


Harcipukkancs vizsgázik
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 307
Írta: 2014. június 14. 00:09 | Link

Alegria


Mostanában új hobbit talált magának, méghozzá a futást. Nem telik el nap anélkül, hogy az Yvonne háza és a kastély kapuja közötti távot meg ne tegye. Hol az erdőn át, hol csak simán. Muszáj az erejét valami másra fordítania, ha már Benjamin olyan régóta nem került elő, pedig mennyire jó volt az, amikor vele verekedett, rengeteg energiája ment el azzal, hogy ott üsse meg, ahol csak tudja. Most viszont, nem csak túl sok energiája maradt esténként, de némi plusz is rárakódott, így aztán visszatért a rendszeres edzéshez, méghozzá a futás formájában.
Ma az erdőt választotta. Hosszabb, kimerítőbb, de megéri, hiszen a madárdallam, a fák rejtélyes világa sokkal vonzóbb, mint néhány diák, akik között űzött vadként elsuhan. A faluban se néznek rá már furcsán, sőt hétköznapi jelenség lett, akinek köszönni is szokott egy-két idősebb hölgy, akik hajlott korukra való tekintettel már inkább csak kint ülnek a padon, és mindenkiről, aki elhalad, megvan a maguk véleménye, és ezt nem is rejtik véka alá, csak sosem azt mondják, aki éppen hallja, mert annyira nem bátrak.
Szóval, az erdőn át érkezik meg, a haja eddig össze volt fogva, de mostanra már kezd szétbomlani, és néhány falevél is kihullik belőle. Alig várja, hogy a házhoz érjen, lezuhanyozzon, és minden erdei emléket kimosson magából. Aztán, hogy megjutalmazza magát a mai teljesítményéért, visszasétáljon és vegyen magának egy süteményt, vagy valami sós pékárut. Nem épp a legjobb módja annak, hogy a sportolást „megünnepelje”, de hát nincs senki, aki rászólna, hogy ne tegye. Mostanában már inkább a házban lakik, a régi szobájában, mint fent a kastélyban. Tudja, hogy hamarosan el kell hagynia ezt a helyet örökre, hát már most elkezdi a leválasztódást, az önállósodást. Fájdalmas, nem egyszerű, de tudja, hogy okkal teszi, azért, hogy könnyebb legyen felülni a vonatra az utolsó év végén, ami nemsokára eljön, és elengedni a helyet.
Ezen gondolkozva fordul rá a térre, ami egy ütközéssel új, és meglepően zöldre vált arcú ismeretséget okoz. Úgy néz ki, a lány elég rosszul van, így ösztönösen ragadja meg a kezét, hogy visszakísérje a padhoz.
- Le kell hajolni, hogy a fejed szinte a két lábad között legyen. Lassan szívd be az orrodon a levegőt, egy kicsit tartsd bent, majd enged ki a szádon. Addig, amíg jobban nem leszel.
Nem biztos persze, hogy ez mindenkinél működik, de nála be szokott válni, és reméli, hogy a lány is jobban lesz, elvégre hányni senki se szeret.  

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. június 16. 10:46 | Link

Colett

Épp egy kellemes gondolatban vagyok, valójában már kezdem magam felett visszavenni az irányítást. Halványan érzékelek egy kedves hangot és egy félénk lányt is mintha látni vélnék. Köszön, majd bemutatkozik. Colettnek hívják, tudom meg. Igen kellemes a hangja, amolyan első látásra és hallásra szeretnivaló a lány. Csak nekem már van kialakulóban lévő kapcsolatom.

- Szia! Zoli vagyok.

Köszönök, majd mutatkozok be barátságosan. Most jól esik a társaság, nem zavar senki. Sőt, nem is baj, hogy idejött és szóba elegyedett velem, mert ha nem tette volna, nehezen tértem volna magamhoz. Majd elkezdem méregetni a partnerem. Na nem azért mert bántani szeretném, hanem, hogy megállapítsam, melyik házba is való.

- Ha jól tippelek, akkor te Eridonos vagy?

Kérdezem, bár a hangom magam fülének csengett inkább remegő kérdésnek, mintsem határozottnak. Remélem nem vette észre, bár ha mégis nincs ezzel gond, mert nem mindig vagyok annyira határozott, hogy első nekifutásra eltaláljak bármit is. Majd gyorsan megrázom a fejem és hellyel kínálom a lányt, elvégre sokkal egyszerűbb úgy beszélgetni, ha mindkét fél ül. Bízom benne, hogy elfogadja és leül mellém.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Alegria C. Martinez
INAKTÍV


*rainbowkiss*
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 929
Írta: 2014. június 25. 17:45 | Link

McKenzie

Nem is tudom miért hittem azt, hogy ha egyszer már rosszul vagyok, akkor majd a gyógyszereim és a lepihenés nélkül ki fogom bírni. Persze, ez nekem már az élet velejárója, csak általában már kevésszer jön elő, és akkor is tudom kezelni, az említett módon, bár nekem most ez a mód nem jött be. Én meg az a fene nagy önbizalmam. Mert csak bíznom kell magamban, hát persze, ha így működnének a dolgaim, akkor nem ide jutottam volna.
De én elindultam, és a süti ki is hozta belőlem, ami azért már arra sarkall, hogy hazamenjek, ez azonban nem jön össze. Egy lány állja az utam, de ezzel nem is foglalkozok jelen pillanatban, csak azzal, hogy úrrá legyek még egy ingeren, mert ha teliberókáznám, annak nem örülne ő sem, de azért én sem.
Még azért kérnék bocsánatot, de inkább csak csendben figyelek a mozgásomra tovább, és engedem neki, hogy csuklómat fogva visszakísérjen a padig. Furcsa, hogy valaki képes foglalkozni velem, úgy hogy azt se tudja ki vagyok, és azért ennyire biztos nem lettem volna képes. Bár igen, mindenkinek vannak problémái, nekem is van, és lehet, hogy ha nekem jött volna valaki így, elátkozom, és még el is küldöm melegebb éghajlatra, úgy, hogy nem is tudom mi van mögötte.
Figyelem mit mond, és próbálom is úgy csinálni abban a sorrendben, először lehajolok, de előbb még veszek egy mély levegőt, hogy ez sikerüljön. Nem vagyok én abban biztos, hogy ennyire le kellene hajolnom, de hát egészen majdnem a térdeimig, ha már egyszer azt mondta. Meg sem fordul a fejemben rossz, ha már segít most, el is felejtek kétkedni benne.
Lassan szívom be a levegőt, lehunyom a szemem, tartom bent egy picit, és ugyanolyan lassan fújom ki a számon. Próbálok nem érezni semmi illatot. Megismétlem még egyszer, aztán nem is veszek levegőt pár másodpercig, hanem próbálom érezni a változást, vagy érezni, hogy semmi sem változott. Utóbbit sikerült, és csinálom ezért újból.
Amikor már nem tör rám semmi szépen lassan próbálok felülni, ugyanazzal lassú ki-belégzéssel. A lány felé fordulok és egy halvány mosoly ül ki arcomra.
- Köszönöm! Valamivel már jobb!
Ami azért tényleg haladás, és szerintem csak átmeneti állapot lehet, mert azért nekem be kell vennem a gyógyszereimet erre, viszont azt jó tudni, hogy ha hirtelen jön legközelebb a rosszullét, ezzel talán tudok segíteni magamon.
- És bocsi, hogy neked mentem, nem igazán figyeltem.
Remélem megérti, hogy egyáltalán nem érdekelt hozzám képest ki merre van, csak haza akartam jutni még egy-két perccel ezelőtt. Bár nem mintha ez sokat változott volna, csak először most nem erre gondolok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2014. július 1. 03:58 | Link

Farkas fiúbácsi. *____*
[zárt játék] - kap egy ilyet is, mert menő. Cheesy

Ki lett téve otthonról, ilyet! Délelőtt van még csak, de máris elpucolt a házból, Manda néni haragjától tartva. Kiva még iskolában van, de a néni meg már túlságosan viselős ahhoz, hogy bejárjon órákra, így otthon van vele. Renée épp kísérletet tett arra, hogy vajon mennyire nehéz egy késsel egy váza tetejéről eltalálni egy banánt, mikor Manda belépett a nappaliba és megijesztette. Na, ez nem volt okos dolog tőle, mert pont a megijesztés pillanatában eresztette volna el a fegyverét, de így egy kicsit később sikerült a mutatvány, minek következtében a kés a vázában landolt, ami nem restellett nagy csörömpöléssel összetörni. Töki nem várta meg, hogy Manda méregbe guruljon, egy tolvaj ügyességével lavírozott ki mellette a nappali ajtóban, aztán meg felkapta az egyik cipőjét és szaladt ki a házból. Tehát lényegében nem kitették, hanem elmenekült a lakástulaj dühe elől. De ez neki egyre megy, kitették és pont, vége.
A papucsát a lábtörlőn hagyta, azt nem hozta magával kirándulni, a végén még valami orv támadó ellopja tőle, aztán meg miben mászkál otthon, mi? Nem-nem, annál sokkal értékesebb számára a lábbeli, anélkül felfázna a praclija a hideg kövön. Így a cipőjében, meg a nála maradt 4 késével indul el kirándulni Bogolyfalván. Az eredeti terve az volt, hogy felmegy a kastélyba és felkajtatja Kivát, hogy otthon mostohán bánnak vele, legyen szíves intézkedni az ügyben. De végül arra jutott, hogy nem érdemes a nővére nyakára mennie ezzel az üggyel, előbb-utóbb úgyis hazajön majd, akkor rázúdítja majd a kis panaszát. Addig még van idő, nem is kevés, és addig nem nagyon akaródzik neki a visszamenetel a Macskabagoly utczába, míg azt nem a nővére karjába kapaszkodva teheti meg. Így elindul be a faluba, hogy valami tevékenység után lásson. A térre érkezve igencsak felcsillannak a kis szemei, mert lát fát, még hozzá nem is keveset! Hanem sokat! Sose hittük volna, igaz? Az egyik szimpatikus egyedre fel is kapaszkodik, mászik felfelé, mint valami mókus, viszonylag jól ért a magas dolgokra való feljutáshoz, habár egy kicsit még mindig iszonya van odafent a kis allűrje miatt a trapézzal. Mindenesetre bebújik a lombkoronába, hogy senki ne vegye észre, de ő maga meg lásson mindent és mindenkit.
Utoljára módosította:Kiva Faraday, 2014. július 1. 13:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Axel - szabad hétvége
Írta: 2014. július 7. 12:44
| Link

Vasárnap délelőtt tizenegy óra

Mostanában annyira megszaporodtak a teendői, hogy jóformán azt sem tudja, merre kapjon: közelednek a vizsgák, természetesen ismét minden fellelhető tantárgyra beiratkozott, ezzel pedig tonnányi ismételni valója akadt. Nem mintha eddig nem tanult volna, pusztán felkészülni a vizsgákra alap dolog, ha nem óhajt évet ismételni. Az iskolai teendői mellé betársult egy új feladata is: ajándékot kell keresnie az apjának és a mostohájának a közelgő látogatás idejére. Őszintén szólva remeg a gyomra már a viszontlátás gondolatától is tekintve, hogy múltkor előjött az elemi mágiája és az apja jóformán úgy tekintett rá, mint a Sátán gyermekére szokás. Ilyen körülmények között valóságos terrornak érzi, hogy James nyaggatja egy látogatásért mondván, beszélniük kell. Kell? Nem szeretné, egyetlen porcikája sem kívánja, de mégis csak az édesapja. Illendő volna meghallgatnia, mit akar mondani neki. Attól külön tart, hogyan tálalja majd Ádámnak ezt az angliai vizitelést- a nagybátyja még nálánál is jobban haragszik az apjára a tömény elutasítás és beszűkültség miatt.
Úgy kelt fel ma reggel, hogy lemegy a faluba és az Axellel már régóta tervezett hétvégi kiruccanással egybeköti az ajándékvásárlást is. Olyan kevés időt töltenek együtt manapság a párkapcsolataik és az iskolai teendőik miatt, hogy lassan azt is elfelejtik, hogyan néz ki a másik... Neem, ez Runánál képtelenség. Ha akarná, sem tudná kiverni a fejéből legjobb barátja vonásait. Beleégett az agyába Axel minden egyes rezdülése, még a mosolyráncai is a szája körül, meg a hegedűhúroktól megkeményedett bőrréteg az ujjain. A lelke egyrészt megnyugodott már a puszta gondolattól is, hogy együtt mennek lófrálni a faluba, másfelől viszont ott a gyomorideg a közelgő utazási dátum miatt. Ugyan csak pár napig tartózkodik angol földön, mégis már most alvási zavarai vannak tőle, és ha nem töltene olyan sok időt kedvese megnyugtató közelségében, éjszakákon át sírná tele a párnáját, mert ezerféle ronda jelenet száguldana át az agyán a viszontlátás örömére. Talán ma kiböki azt is Axelnek, hogy utazni fog, meg Gregről is ejthet pár szót... bár nagyon gátlásos e téren, nem nagyon akaródzik beszélnie a magánéletéről szinte senkinek. Nincs megszokva vele, hogy meséljen a szerelméről- elég friss szerelméről, az elsőről ráadásul.
Pontban déli tizenegy órakor lecövekel a Boglyas tér nyugati részén, a placcon, és kiereszti magából a mai napi sokadik sóhaját. Hosszú, szénfekete haja halcsontos fonatban függ a jobb oldalán, csipkés fehér bolerója halványkék blúzán szinte világít, s a zöld szoknya mellé olyan hatást kelt, mintha átigazolt volna félig a Rellonba. Nos, bejárása végül is van a házba, mikor Greg beszökteti. A szandálokkal is megbarátkozott időközben, így most két sarura emlékeztető darab virít a patácskáin- igazán nőies külsővel rendelkezik, jót tesz neki a szerelem.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2014. július 7. 12:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. július 7. 13:13 | Link

Runa
az a bizonyos vasárnap, délelőtt 11 óra

Eldöntötte, hogy ma csak Runára fog figyelni, és megpróbál nem Elliotra gondolni, főleg nem arra, hogy összevesztek a legutóbbi kviddicsmeccs után. A gond az elhatározással csak az, hogy miközben Bogolyfalva felé halad, valahogy folyamatosan a gondolataiba férkőzik mégis a fiú, eszébe jut az, ahogy ránézett, és egyáltalán a tény, hogy mennyire ki volt akadva az egésztől. Ott háborgott a folyosó közepén, hogy ha szerencsétlenebbül esik, meg is halhat egyszer, ő meg képtelen volt másképp reagálni, a végére már az idegtől szemberöhögte és bemenekült a pincébe, csak ne kelljen hallgatnia azt az egészet. Talán bocsánatot kérhetne, akkor viszont már kétli, hogy csak ezért kérne bocsánatot, és egészen ijesztő most észrevételezni, hogy talán nem is azért haragszik, mert Elliot annyira kiborult a kviddics miatt, hanem mert talán ő fontosabb a fiúnak, mint a fiú neki. Igazán szép. Túlságosan is belemerült, nem kellene. Kénytelen figyelmeztetni magát, hogy ez így nem jó, ha túlgondolja, sőt még az sem, ha egyáltalán végiggondolja, vagy megint a falat fogja kaparni kínjában, mert annyira róla sem pereg le minden, mint amennyire mutatni igyekszik. Inkább vissza Runához, különben is egyre ritkábban látja, mindenkit lefoglal a maga gondja, baja, mindenféle vállalt és rásózott feladata, érthető, csak éppen hiányzik attól még. A majdnem-húgáról van szó, az istenért, nem egy távoli alig ismer ismerősről, akit éppen elég, ha öt évben egyszer lát és kellemesen eldiskurálnak arról, hogy ki hogy van. Azt szentül elhatározza azért, még mielőtt a térig jutna, hogy a kapcsolati problémáiról inkább nem tárgyal, ha nem kerülnek szóba, mert nem ez a lényeg, ha már időt szánnak egymásra, meg panaszkodni sem akarna, és végképp nem óhajt egyelőre Leo-ról beszélni, gyakorlatilag még őt is kerülni igyekszik, amennyire lehet, mert már a fene tudja, kivel hányadán áll. A káoszt sose tartotta kifejezetten rossz dolognak, de ha a fejében létezik, akkor meglehetősen az, mint tapasztalta. Vesz egy nagy levegőt, kifújja, elhesseget mindenféle kellemetlen gondolatot, mosolyt varázsol az arcára, aztán átsétál a tér egy részén és levágja magát Runa mellé megölelve a lányt szinte azonnal, bele sem gondol, hogy netán a frászt hozhatja rá ezzel.
- Már majdnem elő kellett kotornom egy fényképet rólad, hogy biztosra felismerjelek. Szia - közli vigyorogva, miután még egy puszit is nyomott a lány arcára, aztán elengedi, nem cél a szuszt kiszorongatni belőle a viszontlátás örömére. Végig is néz rajta végre, és kénytelen megjegyezni a nyilvánvalót szinte azonnal.
- Egyébként egészen csinos vagy, te lány. Mesélj, hogy vagy, mi újság? Nem beszéltünk... mióta is? - ujján számol látványosan, mellé szélesen vigyorogva, aztán visszapillant a lányra, és komoly arcot vágva ismét megszólal.
- Már nem is emlékszem, mióta. A múltheti látogatási alkalommal gyenguszon üdültem, az rémlik, vagyis nem rémlik, de tudok róla... szóval akkor legalább két hete - jelenti ki, és igyekszik nem elkomorulni a gyengélkedő említésére, bár most megint eszébe jutott egy pillanatra minden. Nem fogja hagyni, hogy az egész elrontsa a mai napot, mert nem és kész. Kissé idegesen igazít egyet a zöld kockás ing gallérján azért, aztán a szokásos módon beletúr a hajába és rendületlenül vigyorog tovább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Axel
Írta: 2014. július 7. 14:38
| Link

Nem kell soká várakoznia, úgy öt perc álldogálás az egész; addig is van ideje körbenézni, milyen emberek sietnek végig a téren. Van itt jól öltözött, kosztümös hölgy, laza viseletű fiatalember, furcsa külsejű lány, aki összekavarta magán a színeket, akárcsak Runa (a kék és a zöld aaaannyira nem rokonok), de akad szürkébb, hétköznapibb külsejű egyén is; mindegyikhez szép kerek történetet lehet kanyarítani már külső alapján is, ha ért hozzá az ember. Például megvizsgálhatjuk a gesztikulációjukat, rágják-e a körmük, remeg-e a kezük, hogyan rángatózik a szemük beszéd közben. Felettébb érdekes tanulmányok írhatóak egy akármilyen járókelőről is.
Mélyen belesüllyed a rögtönzött utcai analízisbe, ennek a számlájára írható, hogy nem érzékeli a közeledő Axelt. Persze amúgy sem az intuíciójáról ismerszik meg, de a régi barátait azért már kiszúrja a járókelők közül. Elég a vállát elkapni és máris összerezzen a meglepetéstől álltában, meglepődve pislog fel a nálánál magasabb rellonosra ölelés közepette, de nem mulasztja el viszonozni a gesztust. Jólesik megint egy kis időt csak ketten eltölteni, legalábbis szívből reméli, hogy senkinek nem jut eszébe tönkretenni ezt a mai napot.
- Nem találkoztunk olyan régen... - Enyhén bizonytalanul és meglepetten ereszti ki magából a szavakat, elvégre azért két hétben legalább egyszer biztosan találkoznak, közös óráik is vannak. Ha nem más, ott biztosan van alkalmuk egy-két szót váltani. Lehet, hogy Axel többet igényelne? Sajnos, ha beleszakad sem tud ennél sűrűbb találkákat beiktatni egyelőre. A bókolásra nem mond semmit, de látványos pirulása elárulja, hogy célt értek a szavak.
- Annyira el tudod túlozni, mikor találkozunk és mikor nem. - Jegyzi meg csöppet mélázva. Nem olyan Axel-féle tragikus a helyzet, legyünk őszinték, beszélnek ők és nem csak öt évben egyszer.
- Nem sok újság van igazából. Öhm... jövő héten haza kell látogatnom és gondoltam, segítesz választani apámnak és Claire-nek egy-egy ajándékot. Pofátlannak érezném anélkül hazamenni. - Próbál mindehhez normális fejet vágni, de a mosolya műre sikeredik önmagához képest. Köztudott, hogy nincs jó viszonya az apjával.
- Feléd mik a hírek? Elliottal minden oké? -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. július 7. 16:29 | Link

Runa

Pár perc késéssel ugyan, de befut ő is, és első dolga megölelgetni a lányt és vigyorogva puszit nyomni az arcára. Ő bizony hiányolta a lányt, mert persze, hogy azért közös órák alkalmával még szóba elegyednek, de ő olyankor nagyon tud rohangálni egyik helyről a másikra, azt pedig megtanulta már Rubya tanárnőnél, hogy érdemes odafigyelni a tanárra és nem egyébbel szórakozni, szóval az úgy tényleg durván egy-két szó tud lenni, amit olyankor beszélnek. Utóbb elmondható amúgy is róla is, hogy rengeteg dolgot csinál a prefetuskodástól az újak segítésén át a tanársegédként való funkcionálásig, és még a kviddics, a hegedű, meg a kemény tizensok tantárgya, meg se meri számolni, hány vizsgája lesz majd, ha megéri. Panaszkodni viszont nem fog, neki kellett, helyette csak megcsóválja a fejét a válaszra.
- Mondja az, akinek eidetikus memóriája van - jegyzi meg pimasz vigyorral, még nyelvet is ölt mellé, majd a vörösödésre nem szól semmit, ennél jobban azért nem akarja ő zavarba hozni a lányt, csak megjegyezte, hogy tényleg csinos. Csinosabb, mint lenni szokott a kirojtosodott szárú farmjaiban teniszekkel és a lenyúzott ujjú pólókban, bár azért ő ahhoz a Runához szokott, akinek a kezére kellett néha csapni, hogy szétszedi mindjárt azt a felsőt, ne nyúzza tovább, de ha jó irányba változik, az nem baj. Valamiért fiút szimatol a dolog a mögött, de majd mindjárt rákérdez, egyelőre elég lesz a szokásos nyitány is, persze, miután már grimaszolt egyet arra, hogy mit túloz el és mit nem.
- Óóó, hogy ezért kellek igazából. Világos. Akkor viszont talán tenni kéne egy sétát az ajándékboltban - jegyzi meg. Ő a maga részéről azért nem utálja annyira a kedves apucit, bár egy évnyi levelet kapott vissza kézbesítetlenül neki hála, de valahol mégiscsak biztos meg lehet érteni, az az egyetlen normális magyarázat szerinte, hogy az a férfi rettenetesen félhet az ismeretlentől, és ez bőven elég rossz lehet neki önmagában is. Elvégre látta ő, min ment keresztül a mugli nagynénje, mire megszokta, hogy micsoda családba került, amikor igent mondott egy Sjölandernek. Már majdnem meg is osztaná ismét eme gondolatmenetét, ha nem előzné meg Runa a veszélyes kérdéssel. Elliot. Na igen, Elliot. A fiú nevének említése is elég ebben a percben, hogy egy pillanatra elkomorodjon. Sóhajt egyet, aztán megvonja a vállát.
- Túlestünk az első komoly veszekedésen, azt hiszem. Haragszik, mert továbbra is kviddicsezni akarok, de majd csak túlteszi magát rajta. Amúgy minden oké - visszavarázsolja a vigyorát, és beletúr a hajába laza mozdulattal, gondolatban azért fohászkodva, hogy ennél tovább ne menjenek, ha lehet. Beszélne is, nem is, nem tudja, melyik lenne jobb, úgyhogy inkább gyorsan megpróbál témát váltani.
- Mesélj inkább arról, ki az a fiú, aki miatt ilyen szépen kivirágoztál? Csak nem Polter? - pislog ártatlan képet vágva, de azért máris megjelenik a pimasz vigyora, olvassa ő az Edictumot, naná, hogy olvassa, csak abban reménykedik még mindig, hogy Elliot nem. Vajon Runa igen? Sose kérdezte eddig.
- Olvasol te Edictumot? - teszi is fel a kérdést szinte azonnal, ahogy megfordult a fejében az újság, mert ha olvassa a lány, akkor már a pletykákat ismerheti. Közben azért terelgeti szépen az ajándékbolt felé, ha hajlandó arra sétálni barátnéja, és érdeklődve pillant rá időnként oldalra sandítva.
Utoljára módosította:Axel Sebastian Sjölander, 2014. július 7. 16:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Írta: 2014. július 19. 17:03 | Link

Vasváry Richárd Nándor

Mikor reggel felkeltem és körbenéztem a szobában, elmosolyodva cirógattam meg a pici cicám... pici, a  tíz és fél kilójával.  Még mindig nagyon nehéz, de ettől még előkelőnek érzi magát.  Egy ideig még bámultam a doromboló szőrcsomó arcába, majd a szekrényemen lévő pergamendarabkára pillantottam, leellenőrizve mit kéne ma tennem. Szorgalmik. Valahogy már a gondolattól is émelyegni kezdtem. Két hete vagyok itt, azóta mást nem csinálok, mint szorgalmizok és ez már kezd nagyon az agyamra menni, hogy mást nem láttam a környékből, csak egy csomó pergamenre rótt szöveget. Ki kell mozdulnom, mert ha nem begolyózok, mint Tessi nénikém és  negyven macskám lesz,  meg egy őrült kanárim.A cicára néztem feltéve a költői kérdést: szerinted mit tegyek? Ma is szorgalmizzak? Erre a cica rosszallóan megrázta a fejét és csúnyán nézve dorombolt  rám ingerülten. Még a végén meg fog ölni álmomban, tehát inkább elmegyek valamerre. Bolyonghatnék a kastélyban vagy  megkereshetném Catherinet, kérdezgethetném arról, milyen volt az élete a suli előtt... Vagy akár egyszerűen csak bekuporodhatnék a klubhelyiségbe és depressziózhatnék a rémes gyerekkoromon... Tényleg Lavia, az tényleg remek lenne, emészd magad még tovább, legyél teljesen skizofrén, motyogj magad elé és ölelgesd a macskádat, mintha a férjed lenne.... Meg a jó nagy francokat, azt fogok itt ülni... Nem, ma végre kimozdulok és csinálok valami értelmeset. Lesöpörtem magamról a cicát és gyorsan magamra  kaptam a szokásos ruháimat, majd a fiókomból elővettem egy kevés édességet, meg a cicám hámját és pórázát. Miközben némi selyemcukrot ropogtattam, felcsatoltam Sebastian hámját, amire ő elégedett dorombolással válaszolt.  Gyorsan megfésülködtem, majd  kivágtattam a Levita körletéből. Elég érdekesen nézett rám pár diák, amiért egy pórázon vezetett macskával járom a folyosókat, de végül is, csak ki kellett valahogy mozdulnom. Mikor  a földszinten az ajtó felé néztem, vágyódás fogott el és mivel amúgy is kellett volna már egy új játékot vennem a kiscicámnak, hát Bogolyfalva vettük az utunk.  Végigvágtunk a Fő Utczán, alaposan bevásárolva a Mindenki bestiájában, de sajnos a vásárlás után sem volt még kedvem visszatérni a négy fal közé, a Levita klubhelyiségbe. Másról nem duruzsolnak, csak arról, hogy szorgalmi, szorgalmi, mééég több szorgalmi. Mikor az út végére értünk, egy térhez értünk... Nem volt kicsi, de azért a  londoni parkokhoz képest sehol sem volt. Hiányzott a régi otthonom, kicsit honvágyam is volt, de nem sok mindent tettem. Az időjárás meg szinte maga a szenvedés, a forróság egyszerűen az őrületbe kergetett, ezért  a macskámat felmarkolva leültem az egyik padra és a vizet néztük. Sebastian a vízbe akart menni, ami nagyon fura egy macskától, de mit várok még el? Sóhajtva pillantottam körül. Igazából nem sok ember jött ma ki a házakból, ilyen időben egyszerűen képtelenség még  létezni is... Kivéve, ha Sebastian vagy, mert ő képtelen a fenekén maradni, hát leraktam a földre és hagytam játszani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Vasváry Richárd Nándor
INAKTÍV


ricsibácsi.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 846
Írta: 2014. július 20. 01:39 | Link

Stark kisasszony

Hétvége lévén semmi különösebb dolga nem akad, aminek kimondottan örül. Ahogy közeledik az év vége, egyre sűrűsödnek az ő teendői is, így véleménye szerint fájdalmasan kevés időt tud kikapcsolódással tölteni. Úgy érzi, szinte belefullad szobája állandóságába, ennek köszönhető, hogy miután befejezi a dolgozathalmok javítását, úgy dönt, hogy jót fog tenni neki egy kis levegőváltozás.
Hamar összekészül, és miután ellátja magát egy praktikus hőhűtő-bűbájjal a forróságra való tekintettel, már el is indul Bogolyfalva felé. Az út valószínűleg gyilkos lehet egyébként ilyen tűző napban, azonban neki - hála Merlinnek, no meg a hasznos kis bájolásnak - nem kell szenvednie a hőségtől.
Amint beér a faluba, el is határozza, hogy felkeresi a könyvesboltot, ugyanis oda vár egy érkező kötetet, amelyet a bolt volt olyan szíves és megrendelt neki. Megoldotta volna persze magának is, de mire Kínával leszervezi a postázást, addigra kétszer megőszül, és valljuk be, az nem feltétlen tett volna jót sármjának. Így esett tehát, hogy megkérte a helyi boltost, intézze el neki a kellemetlen papírmunkát. A könyv persze még nem érkezhetett meg, de azzal nem árt senkinek, ha rákérdez, hogy hogy halad a hercehurca.
Már Bogolyfalva szívében jár, amikor rádöbben, hogy tulajdonképpen nem is tudja, merre lehet a könyvesbolt. Az eladóval csak bagolyban beszéltek eddig, ő pedig nem ismerős a faluban, napjai nagy részét eddig a szobájában töltötte.
Arra a térre jut, ahol korábban már megfordult, amikor a Bérczesbe ment, illetve a vasútállomás ismerős épületét is felfedezi, azonban semmilyen könyvesboltot nem talál. Ami pedig még aggasztóbb, hogy emberek sem nagyon járnak a környéken, így aztán segítséget sem kérhet az ügyben.
Bosszankodva folytatja tehát útját, amikor megpillant egy félreeső padon üldögélő lányt. Megörülve szerencséjének indul meg felé, miközben azt is sikerül megállapítania, hogy egy diákjával van dolga. A méterek vészesen fogynak, de még mindig nem jut eszébe a leányzó neve, csak annyit sikerül felidéznie, hogy valószínűleg levitással van dolga.
Amikor aztán már csak egy méter választja el őket, szusszan egyet, és egy pillanatnyi gondolkodás után átfogalmazza kérdését, hogy ne maradjon szégyenben.
- Elnézést, nem vagyok túl ismerős errefelé, meg tudná mondani, merre találom a könyvesboltot... - Kellemes mosollyal és kedvesen dörmögő hanggal teszi fel kérdését, tekintetével a másik vonásait fürkészve, amikor hirtelen beugrik neki a keresett név.
- ...Stark kisasszony? - Szinte már kisfiús vigyorra húzza ajkait, ezzel próbálva leplezni az apró szünetet a név előtt. Hiába, na, ő sem tudhatja fejből a teljes iskolai névsort.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Írta: 2014. július 20. 14:05 | Link

Vasváry Richárd Nándor

Mire teljesen elbambultam volna a hőségtől, meg attól, hogy a tér kong az ürességtől, arra kellett felkapnom a fejem, hogy valaki felém indult. Elszakítottam a pillantásomat a cicámról, majd összekapartam a memóriám apró szétesett darabjait. Meglepetten néztem a közeledő férfira, aztán ahogy megláttam kicsodához is van szerencsém, egyre szélesebben mosolyogtam. A kis mázlista... neki persze nincs melege, hogy is lehetne? Vasváry prof mindig, minden helyzetben kifogástalanul néz ki. A cicára pillantottam, aki az újonnan érkezett úr lábához dörgölőzött, majd zavartan a macska után kaptam, és az  ölembe kapva az állatot, Ricsi bácsira pillantottam. Úgy láttam, nem nagyon rémlik neki, hogy is hívjon, de ettől még nem orroltam meg rá, nem tehet róla, hogy nem tudja... mégsem tarthatja  a fejében a teljes iskolai névsort. Más tanároknak is többször be kellett mutatkoznom, mert még azután sem tudták a nevem, hogy kifejezetten aktív voltam az órán, sőt, még szorgalmit is írtam, nem is keveset, meg is kéne ünnepelnem azt a 150 pontot, amit szereztem a házamnak.
-  Elnézést, még nem tudtam teljesen megnevelni... - böktem a kiscica felé - A könyvesbolt? Alighanem a Fő utczán találja, de attól tartok, nem teljesen tudom elmagyarázni, merre is kéne tartson. Én sem gyakran járok  le ide, legtöbbször négy fal közt vagyok és ezért is kellett ma kimozdulnom... - túrtam a hajamba zavartan, de felsandítottam rá elvigyorodva.Jaj Merlin szakállára, könyörgöm, Lavia ne csinálj magadból megint hülyét... itt ülsz, bámulsz fel rá, mint valami szerelmes kiscsikó és beszélsz össze vissza, ráadásul mindezt szegény Vasváry tanár úr hallgathatja. Ne csináld!
- Rég láttam Önt, tanár úr. Hogy van? - kérdeztem, de a kisfiús mosolyt látva lesunytam a fejemet és igyekeztem szemet hunyni a tény felett, hogy boldogság önt el, amiért  mégiscsak tudja a nevemet. Még mindig nagyon szimpatikus volt, legalább annyira, mint az óráin, de most ezt mégsem vághatom a képébe. Furán nézne rám, az biztos. Letettem a macskámat, de szorosabban fogtam a pórázt, aztán feltápászkodtam a padról és felpillantottam rá, mivel még így is magasabb volt, mint én. Ez nem volt nehéz, hiszen nálam elég sok magasabb ember járt errefelé.
- Elmagyarázni nem nagyon tudom, hogy merre van Őszike Néni Könyvesboltja, de ha akarja, esetleg meg tudom mutatni Önnek... Bár szerintem van aki el tudja magyarázni, csak ma nem sok elvetemült ember mozdult ki otthonról- mosolyogtam még mindig kicsit zavartan. Nem nagyon szoktam hozzá, hogy tanárok egyszercsak odajönnek és leszólítanak. Mondjuk őt meg tudom érteni, sehol egy árva lélek. Végül inkább csak rásandítottam elgondolkozva, sőt kissé még várakozva is, mivel nem tudtam, hogy akkor most mi legyen? Leüljek és süllyedjek vissza a letargiába vagy megpróbáljam elmagyarázni, hogy merre is kell menjen, esetleg kísérjem el? Nem igazán tudom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Saragob Kíra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 564
Hornyák Gabcsinak
Írta: 2014. augusztus 14. 18:16
| Link

Esős hétköznap délután. Illetve, ebben a pillanatban épp nem esik, de a sűrű, puha takaróként terpeszkedő felhők az égen, szinte bármelyik pillanatban sírni kezdhetnek. Kírát azonban ez jelenleg nem zavarja. Ez pedig mindazok számára meglepő lehet, akik nem is olyan rég még látták hanyatt-homlok menekülni egy egyszerű kis nyári zápor elől. Pedig most nem is csak egyszerű záporra, hanem lassú, kitartó esőzésre van kilátás. Már esett is a nap folyamán, aminek számos pocsolya meg a nedves fű állít tanúbizonyságot.
Az a nedves fű, amelyben Kíra tartózkodik. A Boglyas téren egy pad mögött, félig az egyik bokor takarásában ücsörög a földön kezédben egy rajztömbbel meg egy ceruzával. Sosem volt kiemelkedő tehetsége a rajzoláshoz, de azért többnyire felismerhető, hogy mit szeretnének ábrázolni a firkálmányai. Nem mintha olyan jellemző lenne rá, hogy rajzolgat, ez is inkább olyasmi, ami iránt néha napján elfogja a lelkesedés. Szóval ül csendesen a fűben, hullámos, nagy lobonca laza kontyba kötve a feje tetején, a cerura a szájából lóg, már egy ideje nyammog a végén, és közben meredten bámul a semmibe. Legalábbis egy külső szemlélődő szerint a semmibe. Ő azonban nem így érzi, hiszen ő a pad támláján lévő résen kukkol keresztül. De egyelőre még nem sikerült megpillantania azt a bizonyos dolgot, amit papírra szeretne vetni. Ugyanis az jelenleg az eltökélt szándéka, hogy illusztrálja, megfigyeli, tanulmányozza a boglyokat. Mindenre fel van készülve, nála van a pálcája is, amivel már korábban szórt magára egy leperexet, mert elázni azért nem szeretne nagyon, ha nem muszáj.
~ Gyerünk, mi lesz már~ Sürgeti gondolatban a rejtélyes kis állatkákat, miközben azzal szórakozik, hogy a nyelve segítségével különféleképpen mozgassa a szájából kilógó írószert.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hornyák Gábor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 114
Írta: 2014. augusztus 21. 17:17 | Link

Saragob Kira

Zombi vagyok, bizony. Nem is akármilyen, két lábon járó zombi. Vége a szorgalmi időszaknak és kezdetét veszi a vizsgaidőszak, én még ki se javítottam a szorgalmiakt, de már pihenés nélkül vizsgákat kell csinálnom. Ez borzalmas, nem értem, hogy miért nem lehetne egy kis pihenés a szorgalmi időszak és a vizsgaidőszak között, mondjuk úgy két év szünet. Én megpróbálnám kipihenni magam a két időszak közötti szünetben, a diákoknak meg sikerülne puskát csinálniuk. Mindenki jól járna, de sajnos erről nem én döntök. Én biztos így csinálnám. ja, hogy most mit csinálok? Most éppenséggel sétálok ebben a fantörpikus időben, néha elgondolkozom azon, hogy amikor egyik nap plusz 40 fok van, másnap meg mínusz 10, akkor olyankor az öreg úr odafönt jót röhög rajtnk, vagy csak elelejtette kikapcsolni a jól működő légkondit. A lényeg az, hogy sajátos humora van. Nos, ott tartottam, hogy sétálok, igen elismerem ritka szót ez tőlem, de megyek kocs....it nézni, Bogolyfalvára. De most jut eszembe, hogy nem mehetek be  máguscsárdába, vagyis kocsit nézni, mert lehet, hogy van ott egy-két diák. Nem szeretném, hogy vizsgaidőszakban diákok vegyenek körül, mert még a végén megkérdeznék tőlem, hogy mi lezs a vizsgán és mi a helyes megoldás. Ezért inkább a térre megyek, tudom ennek semmi értelme, hisz biztos, hogy ott is van egy-két makika, akiket tanítok, de mindegy. Majd azt mondom nekik, hogy náthás vagyok, akkor meg még közelebb jönnek hozzám és a kis Uri Gellerek átfogják lépni az aurámat, hogy elkaphassák a bacijaimat és megússzák a vizsgákat. Inkább majd egyszerűen csak butának tettem magam, az nekem úgyis könnyen megy, és hátha akkor megkímélnek. No, eljutottam a Boglyas térig, vizes minden, rossz idő van, kevesen vannak. Éppen készülök leülni az egyik padra, mikor megpillantok egy hölgyet, aki a fűben ül és rajzol egy bokor takarásában.
-Nocsak, egy rajzoló bokor! Helló! Én Gábor vagyok! És te?-teszem fel a nagy kérdést a hölgynek, kis szexy mosolyt villantva.
-Látom rajzolsz. Régen, előző életemben én is művész voltam. Emlékszem még Olaszországban éltem akkor, és volt egy régi cimborám, Michelangelo. Én mindíg is Mikinek hívtam, ő meg engem HoriGabinak. És történt egyszer, hogy a pápa, tudod az a fehér ruhás, aki közösképeket csinál az emberekkel. Azt mondta nekem, hogy fessem le a kápolnáját. Először is megnéztem azt a kápolnát, nem volt valami nagy, két perc alatt a egészet megcsináltam volna neki. Úgyhogy azt mondta, hogy kérdezze meg a barátomat, ő meg elvállalta. És mostanábban, mikor még otthon voltam, beírtam a googleba, hogy "Miki" és egy sorozatot dobott ki. Az én régi kis festőbarátom, manapság egy magyar sorozatban játszik egy kopasz, kis szakállas embert. Na, ez a nem semmi!-fejezem be a kis történetemet, ami t most találtam ki, de legalább sikerült felhívnom magamra a figyelmet, ha egyáltalán tetszett a hölgynek. Leülök vele szemben a fűre.
-És mit rajzolsz?-teszem fel a kérdést. -Én csak egy pálcika embert tudok rajzolni, egy fura fa és egy kicsike házikó mellé. Semmi mást!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Saragob Kíra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 564
Hori Gabcsi
Írta: 2014. augusztus 23. 21:41
| Link

Kíra ül a fűben, szépen rajzolgatva, Kíra talán beteg vagy, hogy már nem is ugorhatsz. Kíra hopp, máris mindent áthúzott. Nagyon félénk állatok ezek a boglyok, alig látna őket, Kíra összehúzott szemekkel koncentrál, nem akarja őket elijeszteni, de nem is kell, mert megteszi más. Ebben a borongós, esős időben nincs valami nagy élet a faluban, az emberek többnyire amúgy is magukkal vannak elfoglalva, legfeljebb egy furcsálló pillantást vetnek a fűben ücsörgő Kíra felé, akit persze mindez teljesen hidegen hagy. Csakhogy mégsem mindenki követi ezt a jól bevált szokást, egy úriember áll meg Kíra előtt, mi több, meg is szólítja a pad mögött ücsörgő fiatal nőt, aki kissé elvarázsolt tekintettel pillant fel - mint rövidesen kiderül számára - Gáborra.
- Én vagyok a lesből támadó ruhaszárító kötél…helyett Kíra! - vágja rá nagyon frappánsan, mert menet közben átgondolja, hogy akárhogy is szeretné, ő mégsem egy ruhaszárító kötél. A hangja kissé bosszúsan cseng, amiért Gábor megzavarta őt a boglyok tanulmányrajzának készítésében. Így a pad mögött kuksolva, pedig tényleg rá tudna támadni bárkire, lesből. De Gáborra nem fog, legalábbis biztos nem lesből, hiszen a férfi már észrevette őt, és nekiáll egy hosszú történet mesélésébe, amelynek a fonalát Kíra nem hogy elveszíti, de valószínűleg soha nem is vette fel, mert annyira nem is érdeklik őt a férfi szavai. Sok mindennel le lehet őt venni a lábáról, a se eleje se vége dumákkal viszont nem igazán. Talán azért, mert ő is nagy tehetség az efféle süketelésben, és nem szereti, ha mások a babérjaira törtnek.
- Lódítasz! És még elijeszted a boglyokat is! - pirít rá a férfire, aki csak úgy kérdezés nélkül leül vele szemben a fűre. Hát szabad ilyet? Pár hosszú pillanatig szúrós szemekkel néz a nagy dumás férfire. Végül úgy dönt, kegyes lesz hozzá és hagyja, hogy csatlakozzon a köreihez.
- Ám legyen, engedélyezem számodra a maradást. Ha megígéred, hogy nem hangoskodsz, neked is megmutatom a boglyokat. - ajánlja fel férfinek.
- Őket akartam lerajzolni, de látod, nem ment túl jól - nyújtja a férfi felé az ezerszer áthúzott, felismerhetetlenül krikszkrakszos pergamenlapot.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2014. szeptember 12. 18:10 | Link

A nagyon türelmes Renée :3

Krisz a mai napon is mindent megtett, hogy sikeresen elszökjön az óra elől, most éppen talán a mágiatörténet került sorra. Vagy a bűbájtan? A fene se tudja már. Korábban se nagyon járt be az órákra, ugyanis egyikhez sem talált magában elég motivációt. Végül is, mit nyer azzal, ha jó jegyeket kap? Hamarabb itt kell hagynia az iskolát, ezen kívül pedig nincs hely, ahova mehetne. A saját lábon állás is csak addig létszükséglet, amíg az ember oda nem kerül, hogy napi nyolc óra munka, nyolc óra minden egyéb és az utolsó nyolc órában fáradt kóválygás. Az meg kinek hiányzik?
Na, szóval Krisz nem állhatna modellt a mintadiák élő szobrának, de még talán az egyszerű diákénak sem, de ha létezne szobrász, akinek vágya lenne megalkotni a legtöbb óráról lógó, vagy a legtöbb nulla pontos dolgozattal rendelkező srác szobrát, keresve sem találhatna jobb alanyt. A fiú most is éppen a falu felé sétál, azon mélázva, hogy mivel is töltse ki üres óráit, melyet évfolyamtársai nélkül kénytelen tölteni. Eszébe villan egy múltkori óra, melynek kihagyása alkalmat teremtett számára, hogy kipróbáljon néhány egyszerű, de nagyszerű csapdát. Amíg a diákok odabent vért izzadtak, hogy eszükbe idézzék a megfelelő válaszokat, addig ő az ajtók fölé különféle hatású folyadékokat és porokat helyezett el, amik egy egészen primitív csapdának köszönhetően az elsőnek kilépő nyakában kötöttek ki. Krisz mázlijára a legtöbbször ez nem a tanár volt, bár a srác némileg talán sajnálta a dolgot. Na, de így is mulatságos volt nézni a viszketőportól vakaródzó, különleges folyadéktól állatfüllel parádézó vagy éppen egyszerű festéktől színes áldozatok arcát.
Gondolatai megnevettetik a fiút, aki közben lassan leér a faluba. Innentől kicsit óvatosabban közlekedik, hiszen nem akarja, hogy egy buzgó, aggódó lelkű falulakó kérdezősködni kezdjen, esetleg visszarángassa a kastélyba. Bokortól bokorig sunnyog, mígnem elér a Boglyas térig, ahol kinéz magának egy vastag törzsű fát. Éppen megfelelő búvóhelynek tűnik arra a kis időre, amíg eldönti, hogy innen hova tovább.
Utoljára módosította:Kolf Krisztián, 2014. szeptember 12. 18:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Lelegelem a hajat a fejedről. :3
Írta: 2014. október 8. 21:52
| Link

Farkas fiúbácsi. *____*

Munkál még benne a sértettség, mert egyszerűen képtelen megérteni azt, hogy hogyan lehetett ennyire fontos az az agyagizé. Bár lehet, hogy Manda már csak valami okot keresett arra, hogy végre egyedül legyen otthon egy kicsit, ezért inkább aljasan besomfordált a nappaliajtóba és megvárta azt a pillanatot, amikor biztosan rá tudja hozni az infarktust Renée-re úgy, hogy az valami galibát is okozzon. Bár a nőnek lényegében feldühödni sem volt ideje, olyan gyorsan tűnt el a ripityára tört váza elől, mintha ott sem lett volna, azért érezte, hogy ha néhány másodperccel még tovább marad, akkor itt bizony vérontás lesz, és az ő vére fog csinos kis patakokban folydogálni a padlón.
Tetszik neki ez a fa, igencsak szimpatikus példány a drága, vagyis Tökinek az. Jól meg is öleli a vastag törzset, ahogy óvatosan egyensúlyozik két vékonyabb ágon, nehogy azok leszakadjanak alatta. Nincs kedve lehuppanni innét. Valaki megáll a lombok alatt, ő pedig megmerevedik hirtelen. Egy fiú az, vagyis egy hímnemű emberpéldányhoz igencsak hasonlatos egyed parkírozott be alá, és nem is állhatott volna jobb helyre. Néhány másodpercig csak mereszti a szemét a hajjal borított fejre, olyan megbabonázott tekintettel, mint aki ufót látott. Aztán egyetlen mozdulattal elereszti a törzset, és zuhanórepülésbe kezd.
- Geronimooooo! - sikítja, ahogyan a hangszálai engedik, majd egy istenes puffanással érkezik meg szerencsétlen áldozatára. Több, mint valószínű, hogy felborultak, azért egy három méterről bázisugró kis fruskára nem számít az ember, mikor fák mellett ácsorog. Próbál úgy fordulni, hogy belelásson a másik arcába, hogy aztán belevigyoroghasson.
- 'elló! - nem, alig fejlődött valamit a magyarja, pedig már egy hónapja itt eszi a penész. De majd csiszolgatja.
Utoljára módosította:Renée Faraday, 2014. október 8. 22:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weissen Adél
INAKTÍV


Almababa
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 55
Írta: 2014. október 12. 12:57 | Link

Gareth S. Nigthingale

A hétvégére kirándulást terveztem, mivel már esedékessé vált néhány dolog beszerzése. A reggelt szokásosan a fordított zuhanyzással indítottam, amiről valahogy agyam nem igen akart leszokni. Na, igen, ez is szétszórtságom része volt, mint ahogyan az előbb fogmosás, utána reggelizés. Morogva kezdtem elölről az egész készülődési hadműveletet, majd miután végre emberi formába szedtem magam, barna loboncomat a változatosság kedvéért befontam. Újabban erősen mániámmá vált, hogy mindenen változtatok, amit korábban megszoktam. Közben elraktam a táskámba a kis bevásárló-listámat, és még mázlim volt, hogy kifejezetten spórolós alkat lévén nem költöttem pár galleonnál többet eddig a zsebpénzemből.

A listán az alábbi beszerzendő cuccok szerepeltek:

vastag sál télire
valami almás-fahéjas
karácsonyi ajándék Zójának, Katának, anyáéknak

Mindent, ami szükséges volt, bepakoltam a kis, halványkék kézitáskámba, majd immáron teljes készültségben indultam meg a faluba. Természetesen egyedül. Viszonylag hamar lent voltam, egy húsz perces sétát vett csak igénybe a klubból letalálni a bejárati ajtóig.
A faluban már más volt a helyzet. Hogy-hogy nem, fél óra bolyongás után végül is kikötöttem a téren. Épp megcélozni készültem egy szerencsére szabad és száraz padot, mikor valami keménynek ütköztem neki, ennek következtében pedig nyekkentem egyet a szintén kemény talajon. Szerencsére mind én, mind a ruhám megúszta, csak az orromat fájlaltam egy kicsit. Na, meg az sem utolsó, hogy nem törtem el a cipőm sarkát, amit a napokban kaptam anyától, hogy próbáljak meg nőiesedni végre. Én, meg a divat-hercegnősködés. Ha-ha, jó vicc…
- Au… ne haragudj! – döbbentem le, hisz az imént majdnem sikerült letarolnom egy srácot… na, szépen indítom a hétvége utolsó napját!
Utoljára módosította:Weissen Adél, 2014. október 12. 13:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

How can you wait to be loved if you can't give any love?
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2014. október 12. 14:25 | Link

Adél


Már egy ideje tervezte, hogy újból felkeresi a falut, de hétközben nem jöhetett le, meg kellett várnia az első szabad hétvégét. Míg más összekapva magát sietett, hogy minél több helyet csodálhasson meg és megtömhesse a zsebét régóta áhított vagy épp csak megkívánt dolgokkal, addig ő gondosan készülődött, mielőtt elindult volna. Jared persze nem bírta ki, hogy ne tegyen rá megjegyzéseket, miközben öltözködött és belőtte a séróját, úgyhogy remek kis szájkarate-meccset folytattak le, mire útrakész lett, de legalább feldobta annyira, hogy tényleg kedvvel vágjon a lefelé vezető útnak.
Ez azonban már órákkal ezelőtt történt és mostanra jóformán semmi sem maradt a lelkesedésből. Gondolataiba merülve sétált a téren át, miután napja eddigi részét azzal töltötte, hogy boltról boltra zarándokolva munkát keresett - hiába. Persze, az észérvek azt diktálták, hogy ne keseredjen el, elvégre nemsokára nagykorú lesz, akkor pedig újra próbálkozhat majd, ez azonban vajmi keveset segített leküzdeni csalódottságát. Ha lehetett, el akarta kerülni, hogy a rokonokra kelljen támaszkodniuk és függetlenedni szeretett volna, amennyire csak lehet. Nagy kérés, hogy kevesebb korlát, bizonytalanság legyen az életükben? Sóhajtott, aztán nagy levegőt vett, lélekben vállat vonva - még volt talán két vagy három hely, ahol eddig nem próbálkozott, ha ott sem talál helyet, akkor megfordul és visszamegy valami értelmesebbre pazarolni az idejét.
Mire idáig ért gondolatban, valami lendületből nekicsapódott a mellkasának, majd nagyjából ugyanilyen svunggal le is pattant róla, talajtájt nyekkenve. Felocsúdva egy lánnyal nézett farkasszemet, aki az arckifejezéséből ítélve az előbb szó szerint lefejelte - nem volt biztos benne, hogy a hölgy közlekedett-e rinocérosz módjára, vagy ő öklelte fel, mindenesetre, ilyen még nem fordult elő vele.*
- Nem esett baja, kisasszony?-*Hajolt le hozzá, aggódó arccal pillantva végig a földön landolón, de nem látta sérülés nyomát és a remélhetőleg a válasz is megerősíti majd ezt. A kezét nyújtotta, hogy felsegítse a szerencsétlenül járt lányt.*
- Ne haragudjon, egyáltalán nem figyeltem, merre megyek.-*Szabadkozott, mert roppant kínosnak érezte, hogy akaratán kívül padlóra küldte az első szembejövőt. Főleg, hogy nem is tudatosította, hogy gyorsan haladna, vagy hogy valaki keresztezi az útját, pedig ennyire nem szokott figyelmetlen lenni. *
- Jóvátehetem valahogy?-*Érdeklődött, mert szerette volna elsimítani ezt a balesetet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weissen Adél
INAKTÍV


Almababa
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 55
Írta: 2014. október 12. 14:47 | Link

Gareth S. Nigthingale

Meglepve tapasztaltam, hogy igazi úri emberrel akadt dolgom, noha jelen esetben úgy tűnik, mindketten vétkesek voltunk ebben a kis incidensben. A felém nyújtott segítő jobbot persze, elfogadtam, miért lennék én pokróc szerencsétlennel, akinek tulajdonképp én szaladtam neki?
- Ugyan, kutya bajom! – legyintettem elnézően. Ilyen bármikor előfordulhat. Az pedig, hogy a ruhám is szitán megúszta, kisebb fajta csodának minősül, mivel egyébként mindig hamar intézkedtem annak szennyesbe kerüléséről, többnyire azért, mert valamiért fordított sorrendben indítottam a reggeleket.
– Ha bemutatkozna, az bőven megfelelne – érdekes módon magázódott, így elgondolkodtam, hogy most bagolyköves diákkal, mestertanonccal, oder kivel lehet dolgom, hogy ennyire udvarias? Vagy csak szimplán aranyvérű lenne, és belé nevelték az illemszabályokat?
Időközben jól feltámadt a szél, egyébként is borús időnek nézhettünk elébe. A téren a faleveleket ellentmondást nem tűrően cipelte odébb szél úr, és baromira nem tetszett az égen megjelenő sötétlő felhőzet sem.
- Remélem, nem most akar hideg zuhannyal megajándékozni minket Ég apánk – grimaszoltam, ami az időjárást illette. – Jobb lesz behúzódnunk valahová, amíg jól van dolgunk. Ennyit a nyugodt sétálgatásról, gondoltam magamban. Ráadásul, pechemre igazam is lett sajnos, iróniámat úgy tűnik, komolyan vette az ég. Én pedig esernyőt egyáltalán nem hoztam magammal, ami ciki. Az eső először apró cseppekben kezdett beteríteni minket, majd egyre jobban rázendített.
- Van ötlete, merre mehetnénk? Nem ismerem még a falut, most vagyok itt lent először – füllentettem, ugyanis már voltam itt, a faluban, csak nem lenne célszerű, ha kitudódna az a kínos bajkeverő-kísérlet, ami az én kárommal végződött. Pedig olyan jó kis csínyeket tudtam volna elkövetni, ha nem lett volna az a bundás négylábú csaholó, meg a nyávogó útban…
Reménykedtem benne, hogy hamar eláll, és csak zápor lesz ebből, nem pedig zivatar. Villámokat mégúgy nem szeretnék. Szerencsémre legalább a cipőm vízhatlan anyagból van, hála annak, hogy anyám ellátta jó kis bűbájjal. Bár nekem is olyan jól menne a varázslás, mint a nővéreimnek, meg anyának! Sajnos az átváltoztatástan és a bűbájtan nem tartoztak az erősségeim közé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

How can you wait to be loved if you can't give any love?
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2014. október 13. 15:33 | Link

Adél


- Ennek örülök.-*Valóban megkönnyebbül és vonásai is kisimulnak, ahogy talpra segíti a hölgyet, megvárva, amíg kicsit magához tér és helyrehozza öltözékét. Egyébként jó kedélyű, szimpatikus lánynak találta váratlan merénylőjét, hanghordozása és gesztusai alapján - semmi affektálás, kényeskedés, sértődés, inkább közvetlen, talpraesett hozzáállás. Legalább tíz perces körülményes udvariassági köröket spórolt meg azzal, hogy egy legyintéssel letudta az egész karambolt, és legalább ugyanennyi pluszpontot gyűjtött be.*
- Gareth Nightingale, szolgálatára.-*Kicsit valóban furcsa talán a beszéde, az akcentustól eltekintve is, de lányokkal szemben automatikusan ezt a roppant udvarias stílust használja, ez rögzült. Nem is esik igazán nehezére, nevelés és szokás kérdése, így könnyednek és természetesnek hat, kissé hanyag eleganciájával együtt. Ebben ugyan része volt némi hiúságnak is - mint a legtöbb fiatal, aki tudatában van előnyös kinézetének, Gareth is hajlamos volt kicsit kérkedni, ám ruhák és kiegészítők helyett sokkal inkább tartása, mozdulatai és viselkedése különböztette meg kortársaitól. Egyszerűen elképzelhetetlen volt számára, hogy görnyedten, kalimpálva és csoszogva járjon.
- Sajnos, úgy hiszem, hiába reménykedik.-*Az időjárás eleve elég őszies volt és a felhők már reggeltől lógatták a lábukat, mostanra azonban teljesen beborították az eget és a feltámadó szél esőszagot sodort. Nem is kellett sokáig várni, hogy az első cseppek megérkezzenek, majd megsűrűsödjenek. A lány javaslatára bólint, valóban jobb lenne most valahol bent - amíg tanakodnak, a legközelebbi, legalább némi oltalmat adó ernyőjű kirakat elé húzódik, remélve, hogy a lány is követi. Nem ácsoroghatnak itt sokáig, de legalább addig sem áznak bőrig - őt mondjuk annyira nem zavarta a dolog, megszokta az esőt odahaza, bár rühellte, amikor a szárítóbűbájtól tengerisün módjára meredezett a haja.*
- Merre tartott eredetileg kegyed?-*Ötlete éppen lenne, de mégsem hurcolhat magával csak úgy véletlenszerűen földbe döngölt járókelőket, miközben saját dolga után jár. Egyszerűbb, ha ő alkalmazkodik, elvégre a lakórészt és a külső területeket leszámítva már remekül tájékozódik a faluban és most már nem siet.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weissen Adél
INAKTÍV


Almababa
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 55
Írta: 2014. október 15. 23:28 | Link

Gareth

Halványan elmosolyodtam a bemutatkozásra.
- Weissen Adél, uram – mutatkoztam be én is, ha már ilyen ritka lovagot sodort utamba a Sors.
Fintorogva húztam be a nyakam, amint megérezhettem testközelből a hideg esőcseppeket. Követtem újdonsült útitársam, aki Gareth névre hallgatott, s ki is engesztelt azzal, hogy tudom a Szőke Herceg nevét, akit majdnem letaroltam. Azért csak majdnem, mert én vágódtam el, és nem ő. Képletesen szólva levettek a lábamról.
- Azt hiszem, a természet nem panaszkodhat folyadékhiányra – jegyeztem meg kissé vacogva. Nem ártott volna egy vastagabb kabát. Mondjuk az, amit anya melegítő-bűbájjal látott el. Csak én „okos” nagyon nem azt kaptam magamra, hanem ami éppen elém került. Persze, az ízlésességre ügyeltem. A stílus az egyetlen olyan luxus, amit mindenki megengedhet magának, anyagi helyzettől függetlenül.
- Kviddics-szaküzletbe, meg karácsonyi ajándékok után nézelődni. Jobb időben, mint utolsó pillanatban, és most még az árak sem vészesek – válaszoltam arra a kérdésére, hogy kegyem merre tartott volna eredetileg. – És Ön?
Ritka ez a szőke holló, mit ne mondjak. Akinek esze volt, és ellátta magát védelemmel az eső ellen, kissé furán nézett kettősünkre, ami a társalgási formánkat illette. A felnőttek nyilván nincsenek hozzászokva két, egymással udvariasan viselkedő fiatal diák látványához. Pedig szerintem ez a normális, hogy ápoljuk az etikettet, é0s ismeretlenül nem tegezünk le senkit. Maximum nagyon pici gyerekeket, olyan tíz-tizenkét éves korig.
Jó, rokonokkal még elfogadott a tegeződés, de azért egy vadidegent én nem szólítanék meg egy hangos „Szia!” köszöntéssel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

How can you wait to be loved if you can't give any love?
Matthew G. Kinsey
INAKTÍV


Kins&Kens társtulajdonos
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 835
Írta: 2014. október 25. 00:49 | Link


Két nap telt el a legutóbbi találkozásuk óta Viktorral. Ezalatt az idő alatt Kinsey a szavakon kattogott, amiket akkor egymáshoz vágtak, azok közül is leginkább Viktor búcsúszavain. Néha megpróbálhatnád értékelni azt, amid van. Talán nem lennél ennyire keserű. Társa valószínűleg ezt a megszólalását szánta igazi kegyelemdöfésnek, még ha nem is lehetett benne biztos, hogy Kinsey meg fogja hallani, hisz akkor látszólag már rég az elmepalotájában járt. Bár a fiú akkor úgy tett, mintha részéről lezárta volna a beszélgetést, még lehunyt szemekkel is figyelt a vörös utolsó mondataira. Azok pedig annyira belevésődtek az emlékezetébe, hogy munka közben is ismétlődtek a fejében. Végül aztán kénytelen volt bevallani magának, hogy a veszekedésük után benne is megfogalmazódott pár kérdés, amikre szeretett volna választ kapni. Ezért aztán hazafelé beugrott a postahivatalba, és lekörmölt egy üzenetet Viktornak: "Második felvonás? Holnap 4 óra, Boglyas tér. MGK" Miután kivárta, hogy a baglyot a szeme előtt eresszék útnak, nyugodtabb lélekkel tért haza. Nem tudta, hogy ezúttal képesek lesznek-e rendesen megtárgyalni a sérelmeiket, de azt tudta, hogy Viktor biztosan el fog jönni. Már megmutatta egyszer, hogy bizony kíváncsi arra, amit Matthew mondani akar neki, és ezen egy veszekedés sem tudott volna változtatni.
Így hát másnap a megbeszélt időpont előtt tíz perccel lépett ki a házából, és sétált ki a térre. Nem állt meg egy helyben (még a végén valaki megszólította volna, hogy merre van a teaház vagy valami), hanem ráérősen lépdelt a boltok előtt, a Kins&Kens előtt röviden integetve a vitrinen keresztül Szilviának és Ilosvai úrnak. Ügyelt rá, hogy a kastélyba vezető útról könnyen észrevehető helyeken járkáljon, nehogy elkerüljék egymást a fiúval.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 25. 01:39 | Link



Második felvonás? Holnap 4 óra, Boglyas tér. MGK Második felvonás? Ez most komoly? Ez alkalommal ismét végighallgathatom a két nappal ezelőtti hosszas felsorolást arról, hogy mi minden adatott meg nekem, ami neki nem, tehát nekem eleve könnyebb és így tovább, vagy mond legalább valami újat? A levél minden esetre a szemetesben végezte galacsinná gyűrve még tegnap délután, ma mégis arra a döntésre jutottam, hogy akármit is akar, végighallgatom. Ha már egyszer képes venni arra a fáradtságot, hogy levelet írjon, miután olyan gyönyörűségesen összevesztünk, akkor az csak megér egy misét. Ki tudja, talán még valamit újragondolt, bár ilyen hiú reményekkel nem áltatom azért magam. Matthew éppolyan makacs tud lenni, mint én, amiből tudnak bajok származni, mint azt már mellékelt ábra is alátámasztotta nem egyszer, mert ha ez nem lenne elég, ráadásnak olyanok tudunk lenni néha, mint a tűz és víz. Az elmúlt két napban már ezerszer átgondoltam minden szót, ami elhangzott közöttünk a kertjében, és annyira jutottam, hogy talán túlságosan is sokat engedtem meg magamnak, amikor rázúdítottam mindent. Nem igazán számít mentségnek, hogy évek óta érlelődtek bennem azok a szavak, elvégre mégiscsak lehettem volna higgadtabb, és ez a tény a fő mozgatórugója a végső döntésemnek. Ha fejre áll is a világ, legyen második felvonás, és ha rajtam múlik, ma nem hagyom, hogy addig jussak, mint két napja. Összeszedem magam, a hűvös időre való tekintettel kabátot veszek, belelépek a bakancsaimba és ráérősen besétálok a faluba. Lynette-nek azt ígértem ugyan, hogy majd ő kalauzolhat el a faluban, ha elég jól ismeri, de a falu nem is akkora, hogy ne találnám meg egyedül is a Boglyas teret. Gyakorlatilag minden utca oda vezet, még ha némi kerülővel is esetleg, így hamarosan már a téren állok. Szétnézek, vajon melyik felében találom Matthew-t és nem kell hosszasan keresgélnem, hogy észrevegyem. Féloldalas mosolyra húzódik a szám azonnal, amint meglátom. Sétál, mint aki attól tart, hogy különben kéretlenül szóba állnának vele. Két perc múlva már én is felzárkózom mellé, alkalmazkodva az enyémnél sokkal nyugodtabb sétatempójához.
- Hallgatlak - mondom köszönés helyett, és az útra figyelek inkább, bár szemem sarkából néha rá is vetek egy pillantást. Talán nem árt meg majd egy bocsánatkérés sem mondjuk a hangnemért, de nem most. Ahhoz még alaposan átgondolom a megfelelő szavakat, továbbá eszem ágában sincs elismerni semmit, amíg nem tudom, miért vagyok itt, vagy ismét nem jutnánk egyről a kettőre.
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2014. november 8. 12:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 7 8 [9] 10 11 ... 19 ... 56 57 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér