Ahogy belépsz a Pillangó-varázs Étterembe és Teaházba, azonnal elbűvöl a modern dizájn és az elegancia. A falakat finom szürke és fehér árnyalatok díszítik,  meghitt és barátságos atmoszférát teremtve. Az étterem központi részén egy hosszú étkezőasztal található, amelyen elegáns teríték terül el. A fehér szalvéták és a finom textúrájú terítők stílusosan kiegészítik az asztal megjelenését. A tányérok, evőeszközök és kristálytiszta poharak letisztult vonalvezetése és minőségi kialakítása az étterem eleganciáját és ízlését hangsúlyozza. Az asztal közepén található virágcsokrok frissességet és színpompát visznek az étkezőterembe, míg az apró gyertyák romantikus hangulatot teremtenek.
A helyi bár területe is lenyűgöző. Az üvegpolcokon rendezetten sorakoznak a különböző italok és koktélok, amelyek széles választékát kínálják a vendégeknek. A falakat dekoratív táblák és fényes tárgyak díszítik, ami exkluzív és modern megjelenést kölcsönöz a térnek. A stílusosan kiválasztott világítás meleg és barátságos légkört teremt, tovább fokozva az étterem vonzerejét.
Az étterem egy olyan hely, amely egyaránt alkalmas romantikus vacsorákhoz, baráti összejövetelekhez vagy akár kisebb ünnepi eseményekhez. Az étterem modern, ugyanakkor meghitt és barátságos atmoszférája garantáltan emlékezetessé teszi az itt eltöltött időt.



A Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló élményt kínál a vendégeknek, hiszen nemcsak ízletes ételekkel és italokkal, hanem különleges török kávékkal és teákkal is várja őket.
Az étterem és teaház kínálatában szerepelnek a tradicionális török kávék, amelyeket gondosan elkészítenek és csészékben tálalnak. Ezen italok gazdag aromájukkal és intenzív ízvilágukkal különleges élményt nyújtanak a kávékedvelőknek. Az étterem tapasztalt baristái hagyományos módon készítik el ezeket a kávékat, így a vendégek megismerhetik a török kávézás művészetét és hagyományait.
Emellett a teafogyasztók sem maradnak ki a különlegességekből. A Pillangó-varázs Étterem és Teaház teakínálatában szerepelnek a különböző török teák is, melyek gazdag ízvilágukkal és egzotikus aromáikkal kápráztatják el az ínyenceket. A teák frissen főzve és ízlésesen megkomponált teáscsészékben kerülnek felszolgálásra, hogy a vendégek teljes mértékben átélhessék a török teakultúrát.
A Pillangó-varázs Étterem és Teaház ezzel a különleges kínálattal tovább fokozza az étterem hangulatát és vonzerejét. Az itt eltöltött idő alatt a vendégek nemcsak finom ételeket és italokat fogyaszthatnak, hanem felfedezhetik a török kávék és teák gazdag világát is. Ez a megkapó kombináció teszi a helyet egyedülállóvá és felejthetetlenné.

Emellett a hely egyedi és varázslatos kültéri terasszal rendelkezik, mely egy gyönyörű lepkeházat idéz. Ez a különleges külső rész lehetőséget nyújt a vendégeknek, hogy a természet közelségében élvezhessék az étel- és italválasztékot.
A lepkeház a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedi jellemzője, mely kívül-belül lenyűgöző látványt nyújt. A kültéri terasz intimitása és varázsa lehetővé teszi a vendégek számára, hogy átadják magukat a természet szépségének, miközben élvezik az étterem ízletes fogásait. Az ülőalkalmatosságok és asztalok kényelmesek és elegánsak, lehetővé téve, hogy a vendégek kényelmesen étkezzenek és pihenjenek a lepkeházban. A természetes növényzet és virágok körülöttük kellemes környezetet teremtenek.
A lepkeházban való tartózkodás során a vendégek teljesen elmerülhetnek a természet nyugalmában. A hangulatos világítás és a megvilágított helyigés esténként varázslatos atmoszférát teremt. Ez egy olyan hely, ahol a vendégek eltölthetik idejüket, miközben szabadon engedik a város zaját, és élvezik az étel- és italélményeket a természet közelében.
A kültéri részben a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló lehetőséget nyújt a vendégek számára, hogy egy különleges és bájos környezetben élvezzék az étel- és italfogyasztást. Ez a részlet gazdagítja az étterem hangulatát és még emlékezetesebbé teszi a vendégek élményét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=841486#post841486][b]Ágoston Simon - 2022.01.01. 20:47[/b][/url]

Ma is, mint általában minden szerdai napon el szoktam jönni megebédelni az étterembe. Ez már rendszeres szokásomé vált, mivel ezen a napon csak kettő órám van ugyanazzal az évfolyammal, azután szabad vagyok. Mivel nem ragyog a napsugár ezen a téli délutánon, sokkal sötétebb van mint a korábbi napokban. Kabátomat tépázza szél, a sálamat már majdnem lerángatja rólam amikor benyitok a kellemes meleget adó vendéglőbe. Hangosan köszönök minden kedves ott lévő embernek, mint ahogy érkező vendégeknek azt illik. Már a bejáratnál leveszem a téli felszerelést, és a pulóveremet is. Úgy nézek ki így, mint egy izompacsirta, mivel túl toltam az elmúlt időben az edzést. Sok energiát leszív, amit a finom ételekkel szoktam itt visszanyerni. A bécsi szeletet kívánom hasábburgonyával, vagy is ezt fogom megrendelni. Desszertnek egy könnyebb túrótortácskára gondoltam, vagy ami éppen megtalálható a napi menüben, abból nem fogok variációt csinálni. Amint elhaladok egy asztal mellett mely felett egy szőke hosszú hajú nő áll, már fordulok is vissza, mikor meghallom a papírok suhanását a földön. Azonnal lehajolok mellé és segíteni kezdek a felszedésben, közben pedig elámulok mert mesteri fotókat pillanatok meg, amit egy nagyon tehetséges fotós készíthetett.
- Nahát! Ezeket mind te csináltad? Ha igen elismerésem, mert remek munka! A megbízóid nagyon elégedettek lehetnek veled. – mondom, és az utolsó kupacot visszahelyezem az asztalra, majd felállva nyújtom a jobbomat a nőnek.
- Nagyon örülök, Ágoston Simon vagyok! Tanár a Bagolykőben. – helyesbítek a bemutatkozás mellé az ifjú hölgynek, aki friss végzősnek tűnik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=841531#post841531][b]Ágoston Simon - 2022.01.02. 04:21[/b][/url]

Nagyon kedvelem a művészeteket, melyek közül természetesen nem áll tőlem távol a fotózás művészete. Nincs is jobb dolog, mint megörökíteni egy élményt, amit évtizedekkel később is nézegethetünk. Manapság már nem készítenek igazi fényképeket, mindenki a telefonjában tárolja az emlékeit. Így biztonságos, de azért megvan a hangulata a papírra nyomott tintának is. A nő igazán jó szögből készíti el őket, ami látszik rajtuk tehát nem amatőrhöz van szerencsém, ezzel foglalkozhat. Túl szépek, hogy hobbiból készítse őket azért annyira nem érhet rá a mindennapi munka után. Jobban szemügyre veszem a szemben álló hölgyeményt, aki kitűnik a többiek közül. Csinos és fiatal. Férfiként úgy gondolom ez roppant előnyös lehet a hölgyeknél, bár a férfiak ilyen esetben csak marakodni tudnak  egymással, hogy ki udvaroljon a szépségnek. Nem utasítanám vissza egy ilyen bájos lány közeledését, aki elragadó személyiségnek tűnik így első látásra. Hiába vagyok itt pár hónapja, még nem hozott össze minket a sors. Talán így kellett lennie.
- Nehéz lesz a dolgod, mert egytől-egyig fantasztikusak lettek. Ugye nem zavarlak? – kérdezem, reménykedve hogy nem vagyok a terhére, bár megértem ha csendben és magányban szeretne dolgozni. Bár többen is beszélgetnek körülöttünk, én úgy érzem jónak ha rákérdezek.
- Bizony, tanár. Mágiatörténetet tanítok az iskolában, az a szaktárgyam. Na, és mit hozott a sors? – kíváncsiskodom a lánynál. Mindig szeretek új történeteket hallani másoktól, melyben megosztják velem az életüknek valamennyi mozzanatát.
- Tetszenek a munkáid, de kérlek ne magázz, tegezz nyugodtan ha nem jelent gondot. Megtisztelnél vele. Sokkal jobban kedvelem az emberekről készült műveket. A tárgyaknak ugyebár nincsenek érzelmei, és nincs szebb egy érzelmet ábrázoló képnél. – osztom meg vele az álláspontomat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=841792#post841792][b]Ágoston Simon - 2022.01.06. 14:35[/b][/url]

Őszintén örülök neki, hogy ennyire kedves és közvetlen hölgy társaságában költhetem el az ebédemet, de természetesen vigyázva hogy ne okozzak kárt a képeiben. Gödröcskéim meg-meg rezzenek az ajánlatra, hogy segítsek kiválasztani a legjobb műveket, amelyek az asztalon terülnek el. Valóban kedves felajánlás, de szerintem ő sokkal jobban el van egyedül ezzel a feladattal. Attól még hogy szeretem a művészeteket, nincs meg mindenhez az a látószögem mint egy hozzáértőnek. Sejtettem hogy egy kiállításról lehet szó, hiszen akkor nem rakta volna ki az egy tucat fotót az asztalra, és nem állna felette tanakodottan. A szomszédos asztalra kérem ki az ebédemet, de mivel még forró a nő asztalánál ácsorgok, és hallgatom őt.
- Ezzel bizony csak egyet tudok érteni. Nem is néznék ki belőlem hogy ezt a tárgyat tanítom. Te például milyen tanárnak gondolnál? – kíváncsiskodom nevetgélve, várva a választ. Ismételten csak rá összpontosítok, és meghallom az Attila nevet. Emlékszem egy ilyen nevű oktatóra, aki néhány évvel ezelőtt tanította a Jóslástan tárgyat, is kifejezetten diákjai kedvence volt a pedagógusok között. Miközben beszél hozzám, érzek egy bizsergést valahol a karomban, mintha valamennyire rázna a hideg. Úgy érzem hogy felkeltette az érdeklődésemet, és reménykedem is benne hogy jobban meg tudjuk majd ismerni a másikat. Talán el kellene hívnom majd a beszélgetés végére vacsorázni? Elvégre egykorúak vagyunk nagyjából, miért lenne baj ha ismerkednénk? A balommal hajamba túrva zavaromban a jobbomat a zsebembe süllyesztem, és az elmondott rövid történet után szóhoz jutok. Az elmondottak megleptek kissé, bár nagy a világ, és sokrétűek vagyunk.
- Megálmodod mások jövőjét? El tudom képzelni mennyire szörnyű lehet, egy részről áldás más részről átok. Viszont ha többet nem szeretnél róla beszélni, nem fogom erőltetni. És mondd csak, ha kérek ki magamnak egy teát teafűvel, jósolnál nekem? Persze, csak ha pár percig tart. Hiszen első a fotók kiválasztása, nem akarlak zavarni tényleg. – mondom, várva a válaszát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=842286#post842286][b]Ágoston Simon - 2022.01.16. 11:37[/b][/url]

A következő pillanatban csörömpölést hallok, majd miután magam mögé nézek észreveszem hogy a konyhalány eltört egy porcelánt. Biztosan levonják a fizetéséből, bár egy ilyen apróság miatt biztos nem haragudhat meg a főnőke. Az étkezdékben gyakorta előfordul, és erről sajnos eszembe jut hogyha egy étterembe sokan járnak, akkor inkább a mennyiségre figyelnek oda jobban mint a minőségre. Mivel ebben az időben nem vagyunk zsúfoltan a helyiségben, gondolom nem kell megszakadni a szakácsnak a főzés közben, van ideje mindenre nem kell kapkodnia. Halványka de bíztató mosolyt küldök szegény lány felé, aki miután összeszedi a törmeléket, elviharzik a konyhába sopánkodva. Szemeimet újra a fiatal nő képeire szegezem, az egészről egy történet kerekedik ki előttem. Szinte a fejemben filmezek, annyira nosztalgikus érzéseket kelt bennem a papírra nyomtatott tinta, ami megenged egy kis bepillantást a fotós látóterébe. Hiszem, hogy vannak akik fotósnak születnek, és vannak akik beletanulnak. A szomszédos asztalról lelopok egy csomag cukrot, amit nyilván a kávékhoz tettek ki, hiszen még az ételem forró. Kibontom a vékony tasakot, és tartalma egy részét a számba töltöm, amikor már ugorhatok is vissza szalvétához, mivel sót öntöttem a számba. Beleköptem a sós nyálamat, majd a sarokban lévő kukához sétálok hogy beledobjam. Visszatérve hideg vizet iszok, és grimaszolva várom hogy kitűnjön a számból a sónak az íze.
- Na ez nem volt kellemes. Igen? Elemi mágia? Hüm-hüm. Értem, bár én nem igazán tudnám magam elképzelni magamat elemi mágia tanárként, mert nem érzem közel hozzá magamat. Képzeld, ha nem Mágiatörténet tanár lettem volna, akkor Bestiakutató – osztom meg vele a régi gondolatimat. Ezekről már nagyon régen gondolkodtam, ötödévben amikor a pályaválasztás állt előttem. Vacilláltam néhány napig a kettő között, de úgy voltam vele ha már van egy bestiakutató a családban, legyen egy Mágiatörténész is.
- Elrohanni? Eszemben sincs, ebédelni jöttem és nagy örömömre szolgál hogy van társaságom. Nem értem miért kellene elmennem? – kérdőn tekintek rá, bár értem hogy mire gondolt. lehet sok elutasítást kapott amikor barátkozni próbált. Velem ilyen baj nem lesz, mivel nekem nem jelent problémát, sőt örülök neki hogy van egy barátom aki különleges képeségekkel rendelkezik. Megmosolygom amikor meglepetésnek nevez, bár nem tagadom hogy jól esik. Miközben hallgatom, észreveszem hogy a társaságomban mintha megnyílna. Ennél boldogabb nem is lehetek.
- Na akkor szívesen segítek neked! Én is örülök a te társaságodnak. Hogy mivel töltöm az időmet? Dolgozatok, szorgalmi feladatok javításával, olvasással, kertgondozással, főzéssel és leginkább pihenéssel, ha van időm. És te? – mondom tréfálkozva, bár éppen eleget ülhetek a tanári asztalnál tanítás közben így nem panaszkodhatok.
- Megjegyzem, vigyázok. Akkor egy pillanat, már is hozom – kacsintok a szemébe, majd elsietek a pincérhölgy irányába a pulthoz

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=842936#post842936][b]Ágoston Simon - 2022.01.29. 18:01[/b][/url]

Nincs is tisztában vele a szőkeség, hogy mennyire felkeltette a figyelmemet. Mivel a férfi nemet erősítem, és nem vonzódom a saját nememhez, azaz heteroszexuális vagyok teljes mértékben biztos lehet benne, hogy tetszik nekem. Válogatós vagyok a hölgyek terén, kevés dolog az ami megfog egy hölgyben, és az is első találkozáskor válik el. Itt minden rendben, hiszen most találkoztunk először és már is szinte jó baráti kapcsolatba keveredtünk. Mi az ami megfogott benne? Szem a lélek tükre, így természetes hogy a szemei ejtettek rabul annyira amennyire lehet így húsz perc után. Nagyon jól áll neki a mosolygás annyi szent, remélem sosem fogja bánat érni őt az életében, és meg fogja találni a maga boldogságát, az útját. Örülnék neki ha a jövőben többet találkoznánk, kialakulna egy barátság és az még milyen jó lenne ha vele lennék. Simon, Simon most ismerted meg egy kicsit állj már meg! Első találkozáskor nem illik randira hívni egy nőt. Vagy lehet? Teljesen zavarban vagyok, köhécseléssel próbálom leplezni.
- Pont ahogyan mondod – nevetem el magam a fordulatos kis szóviccén, hiszen tényleg megragadta a lényeget ebben a rövid megfogalmazásban.
- Ugyan, megnevettettél. Köszönöm – fordulok felé és mondom.
- De, filozofálj csak nyugodtan mert szívesen hallgatom. Szerintem nagyon jó társaság vagy, sosem lehet hátrány ha valaki bőbeszédű. Tartsd meg ezt a jó szokásod kérlek – osztom meg vele a gondolatomat. A folyadék segített, már alig lehet valamit érezni az imént történt kis bakiból. Volt már rosszabb is, mikor kiskoromban csibész voltam, és felszívtam a sót az orromba. Nagy baj nem lett, nem akkor amikor pezsgőtablettát dugtam fel az orrlyukamba. Volt ám sírás-rívás aznap, visszagondolni is rossz.
- Az előbb is erre gondoltam. Nos, azért mert már van egy bestiakutató a családban és sokkal jobban elvoltam akkoriban a könyvek társaságában – magyarázom a lánynak, hiszen így is van. Nem is bántam meg a döntésemet, mivel rajongok a tárgyamért és még jobban a definíciókért. Okostojásnak jó lenni, ezzel is le lehet nyűgözni a gyengébbik nemet.
- Ezek jól hangzanak, bár én nem tudok úszni. Melyikre válaszoljak előbb? Összefoglalom. Bejártam már majdnem egész országot, a történelmi jellegű könyveket kedvelem és zöldségeket termelek. Kielégítő volt a válaszadás?  - kérdezem a hölgyeményre kacsintva.
- És milyen ott lakni? Ez jó, mert szeretem a lusta cicákat – nevetek fel, merte lég viccesen hangzanak az imént kiejtett szavak. Már semmin nem lepődök meg a beszélgetésben, annyira felszabadultnak érzem magam a jelenlétében hogy hihetetlen. Kikérem a teát, és visszajövök hozzá. Amint helyet foglalok a konyhalány ki is hozza a rendelést, így Alíz felé fordulok és a csészére mutatok, jelezve hogy övé a terep.