Ahogy belépsz a Pillangó-varázs Étterembe és Teaházba, azonnal elbűvöl a modern dizájn és az elegancia. A falakat finom szürke és fehér árnyalatok díszítik,  meghitt és barátságos atmoszférát teremtve. Az étterem központi részén egy hosszú étkezőasztal található, amelyen elegáns teríték terül el. A fehér szalvéták és a finom textúrájú terítők stílusosan kiegészítik az asztal megjelenését. A tányérok, evőeszközök és kristálytiszta poharak letisztult vonalvezetése és minőségi kialakítása az étterem eleganciáját és ízlését hangsúlyozza. Az asztal közepén található virágcsokrok frissességet és színpompát visznek az étkezőterembe, míg az apró gyertyák romantikus hangulatot teremtenek.
A helyi bár területe is lenyűgöző. Az üvegpolcokon rendezetten sorakoznak a különböző italok és koktélok, amelyek széles választékát kínálják a vendégeknek. A falakat dekoratív táblák és fényes tárgyak díszítik, ami exkluzív és modern megjelenést kölcsönöz a térnek. A stílusosan kiválasztott világítás meleg és barátságos légkört teremt, tovább fokozva az étterem vonzerejét.
Az étterem egy olyan hely, amely egyaránt alkalmas romantikus vacsorákhoz, baráti összejövetelekhez vagy akár kisebb ünnepi eseményekhez. Az étterem modern, ugyanakkor meghitt és barátságos atmoszférája garantáltan emlékezetessé teszi az itt eltöltött időt.



A Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló élményt kínál a vendégeknek, hiszen nemcsak ízletes ételekkel és italokkal, hanem különleges török kávékkal és teákkal is várja őket.
Az étterem és teaház kínálatában szerepelnek a tradicionális török kávék, amelyeket gondosan elkészítenek és csészékben tálalnak. Ezen italok gazdag aromájukkal és intenzív ízvilágukkal különleges élményt nyújtanak a kávékedvelőknek. Az étterem tapasztalt baristái hagyományos módon készítik el ezeket a kávékat, így a vendégek megismerhetik a török kávézás művészetét és hagyományait.
Emellett a teafogyasztók sem maradnak ki a különlegességekből. A Pillangó-varázs Étterem és Teaház teakínálatában szerepelnek a különböző török teák is, melyek gazdag ízvilágukkal és egzotikus aromáikkal kápráztatják el az ínyenceket. A teák frissen főzve és ízlésesen megkomponált teáscsészékben kerülnek felszolgálásra, hogy a vendégek teljes mértékben átélhessék a török teakultúrát.
A Pillangó-varázs Étterem és Teaház ezzel a különleges kínálattal tovább fokozza az étterem hangulatát és vonzerejét. Az itt eltöltött idő alatt a vendégek nemcsak finom ételeket és italokat fogyaszthatnak, hanem felfedezhetik a török kávék és teák gazdag világát is. Ez a megkapó kombináció teszi a helyet egyedülállóvá és felejthetetlenné.

Emellett a hely egyedi és varázslatos kültéri terasszal rendelkezik, mely egy gyönyörű lepkeházat idéz. Ez a különleges külső rész lehetőséget nyújt a vendégeknek, hogy a természet közelségében élvezhessék az étel- és italválasztékot.
A lepkeház a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedi jellemzője, mely kívül-belül lenyűgöző látványt nyújt. A kültéri terasz intimitása és varázsa lehetővé teszi a vendégek számára, hogy átadják magukat a természet szépségének, miközben élvezik az étterem ízletes fogásait. Az ülőalkalmatosságok és asztalok kényelmesek és elegánsak, lehetővé téve, hogy a vendégek kényelmesen étkezzenek és pihenjenek a lepkeházban. A természetes növényzet és virágok körülöttük kellemes környezetet teremtenek.
A lepkeházban való tartózkodás során a vendégek teljesen elmerülhetnek a természet nyugalmában. A hangulatos világítás és a megvilágított helyigés esténként varázslatos atmoszférát teremt. Ez egy olyan hely, ahol a vendégek eltölthetik idejüket, miközben szabadon engedik a város zaját, és élvezik az étel- és italélményeket a természet közelében.
A kültéri részben a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló lehetőséget nyújt a vendégek számára, hogy egy különleges és bájos környezetben élvezzék az étel- és italfogyasztást. Ez a részlet gazdagítja az étterem hangulatát és még emlékezetesebbé teszi a vendégek élményét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=746682#post746682][b]Andretzky Korinna - 2019.01.16. 20:38[/b][/url]

Jack W. Everleigh
Pillangóvarázs
Megjelenésem
december 29.

Az első alkalom.
Furcsán szorító érzés a mellkasomban, ismerős érzés. Mindig aggódom a hosszú idő utáni első miatt, rendszeresen szorongok. Nem hinnéd tudom, pedig ez az igazság. Önmagam legyek? Minek? A mai világ felszínessége ezt nem követeli meg. Ma elég csak a jó hátsó, a feszes mell, és az, hogy bambi tekintettel nézz fel a másikra. Ma már nincsenek értékek. A lelkem öreg. A múlt századok egyikében született, és úgy vélem, korábbi hordozója és köztem legalább egy évszázad telt el. Koravén, oly dolgokra vágyó, oly gondolatokkal élő, melyeket ma már kinevetnek, melyek miatt ma nem számítasz bele az értékelhetőbe. Nem mintha oda akarnék tartozni, inkább csak magát a kultúrát siratom.
A tükör előtt állva csodásnak vélem a rám simuló ruha ívét, azt, hogy a testemet mennyire képes vagyok rendben tartani annak ellenére, hogy mekkora mennyiségek bevitelére vagyok képes. Megvan mindenem, ami kell, és nem szerénykedem. Tudom, hogy nyert ügyem van, hogy meg tudom szerezni azt, ami kell, ami létszükséges. De a felszín alatt, megőrzöm önmagam. Vörös hajamat a mai napra kiegyenesítettem, azonban, hogy ne lógjon az arcomba, két oldalon fonatba fogtam, melyeket hátul találkoztattam össze. Talán nem a legszerencsésebb választás, de a fonatok lazák, így ha összekócolódik és ki kell engednem sem lesz feltűnő, maximum kicsit íves. Nem készülök egy idegennél éjszakázni, ez csak pár óra lesz, jobb esetben.
Felnézek a cégtáblára, és a bennem lévő kétely nem nyugszik a korát illetően. Ezt a helyszínt ő választotta, az asztalt én foglaltam. Egy meghitt sarok, csend és béke. A gyertya fényét nézem az asztalon. Nem rendelek, amíg meg nem érkezik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=746685#post746685][b]Andretzky Korinna - 2019.01.16. 20:44[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=746689#post746689][b]Andretzky Korinna - 2019.01.16. 20:51[/b][/url]

- Örülök.
Mondom, miközben visszaülök, és bár most még nem tudom biztosra, de annak mindenesetre örülök, hogy eljött. Már ez is nagyon sokat számít. Remélem a mosolyom nem bizonytalanítja el, ez az üzleti mosolyom, az a kedves, de tényleg üzleties, mint amivel megkértem a beszállítót, hogy olyan szénát hozzon a birtokra, ami nem öli meg a lovat. Aztán megfenyegettem, hogy tönkreteszem, amikor még neki állt feljebb, de, azóta igen szépen megválogatja azt, ami átlépi a birtokhatárt. Néha keménynek és férfiasnak kell lenni. Most viszont nem szeretném ezt, eljött, és itt vagyunk.
- Mindig túl korán érkezem, szakmai ártalom.
Nem, ez annyira nem igaz, mert vártam rá, de nem reménykedtem annyira nagyon sok mindenben, és tessék. Apró lépések, kegyes ferdítések. Elég sok mindent kitaláltam róla, hogy miért nem ő az, aki, hogy miért nem jön el. Nem akartam felmenni az alkalmazásra, és azt látni, hogy ő már inaktív felhasználó, mert az alátámasztotta volna a barátnős elméletemet. Utálom a kiszámítható embereket, a kiszámítható reakciókat, a kiszámítható mindent. Meglepődni szeretnék, hosszú idő után először, és vágyom rá, hogy ez most történjen meg. Nem hiszem, hogy most fog, pusztán csak vágyakozom.
- Egy egytől tízes skálán mennyire érezted magad furcsán, hogy ma eljöttél ide?
Csak oldjuk a feszültséget, csak beszéljünk, kezdjünk el kommunikálni, mert lassan a mosolyom kínos vicsorba csak át, mint amikor egy szereplő azt bizonygatja, hogy ő nem őrült. Őrült vagyok. Kínosnak érzem magunkat egyelőre, és szerintem azért is nem mer senki a közelünkbe jönni, mert szinte látják a fejünk felett a táblát: Kínos légkör.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=746691#post746691][b]Andretzky Korinna - 2019.01.16. 20:55[/b][/url]

Imádom megbotránkoztatni az embereket. Imádom elmesélni, hogy mi vagyok, és sokszor akkora döbbenet van az arcukon, mintha azt mondanám, hogy én egy véla vagyok, akit megharapott egy vérfarkas, így teliholdkor vagyok a legveszélyesebb a világra. Természetesen egyik sem igaz, bár gyanús, mert teliholdkor igen rosszul, vagy inkább sehogyan se szoktam tudni aludni, de véla az egészen biztosan nem vagyok, nekik nincsenek pattanásaik, nekem meg, te jó ég, még ennyi idősen is ki szoktak jönni a kis dögök.
- Író vagyok, vagy legalábbis szeretem annak hinni magam. Önéletrajzi könyveket írok.
Anyám szerint nem rendes állás, még csak foglalkozásnak se mondaná, az öcsém szerint vagány vagyok, szerintem meg rengeteg a szabadidőm, és megőrülnék, ha napi nyolc órában egy adott helyen kellene lennem, egy adott feladatkört csinálni. Ma itt vagyok, holnap ha akarom, Bécs utcáit koptatom, aztán ha elunom ott magam, akkor megnézem, mit csinálnak a görögök ilyenkor. Szeretek utazni, szeretek szabad lenni.
- Szóval tizenkettes. Az enyém is valahol ott van. Manapság az embereknek kifordult igényrendszerük van.
Manapság, mintha én olyan vén lennék, mint az országút. Csak nem szeretem ezt a hozzáállást, azt szerettem, ami régen volt. Az emberek küzdöttek egymásért, a tudásért. Ma csak rá kell nyomni a kis ikonokra, és ott is vannak a titkok.
- Nem, de egyelőre örülök, hogy nem olyan vagy. Liliomtipró lettem volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=746694#post746694][b]Andretzky Korinna - 2019.01.16. 21:01[/b][/url]

- Akkor ezért érezzük magunkat kínosan.
A szám mosolyra húzódik, sőt halkan kuncogok is, miközben az asztal alatt keresztbe teszem a lábaimat. A tekintetemmel próbálom megtalálni a velem szemben ülő tekintetét.
- Hiszen mi a tinta és a papír szerelmesei vagyunk. Leveleznünk kellene. Papír alapúan.
Remélem, nem nevet ki, nem érzi úgy, hogy szamárság, amit mondok. Tudom, hogy ma már csak akkor küldenek levelet, ha az rivalló, hogy ott az sms meg a messenger az ilyen üzenetváltásnak. A bagoly amúgy is lassú, információvesztéssel jár. Ugyanakkor a levél érték. A készítője időt szán arra, hogy leül, gondolatait, ha kell többször is újra leírja, izgul egyenes sorai, olvasható betűi miatt. Személyisége egy részét adja át, lénye egy része a tinta foglyává lesz.
- Randevú.
Halványul a mosolyom, de megmarad, ajkaim szárazak, lopva megnyalom őket, ahogy egy pillanatra az asztallapra pillantok, majd fel megint.
- Az egyik legszebb szó a világon. Dallamos, izgalmas. Randevú. Talán újra divatba jön, örülnék neki.
Nem is sejti, hogy mennyire hasonló az életünk, ahogy én sem. Balázzsal tíz éve, gyorsan házasodtunk, addig hisztériáztam, amíg alá nem írták az engedélyt a nagykorúsításomhoz. Tudtam, hogy beteg, tudta, hogy beteg, de akartuk. A felesége akartam lenni, úgy is, hogy tudtam, megvan az esélye, hogy az özvegye leszek. Nem sok ember van, aki huszonhat évesen elmondhatja, hogy egyszerre lett nagykorú és özvegy a muglik világában.
- Tényleg? Nem hiszem, hogy az ember értéke korban mérhető. Kivéve, ha tizenöt lennél, akkor azt mondanám, hogy kapsz egy kakaót, aztán irány az ágy és alvás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=746703#post746703][b]Andretzky Korinna - 2019.01.16. 21:21[/b][/url]

- Igen!
Olyan hevesen válaszolok a kérdésére, és olyan csillogó szemekkel, mint a hat éves kislányok a barbie-s polc előtt. Mindent akarom. Az írását, a betűit, a papír illatát, az elcsöppenő tintát, mely arról árulkodik, hogy hosszan kutatott a megfelelő kifejezés után. Akarom az időt, amit a levél fölött tölt, és akarom, hogy az időm egy részében a válaszának éljek. Gyermeki lelkesedéssel tekintek rá, és saját magamon elpirulva nevetem el magam. A Tekintetem lesütöm, miközben igyekszem rendezni a vonásaimat.
- Vagyis, nagyon örülnék neki, ha a későbbiekben leveleznénk egymással.
Jó, ebből már nem jövök ki jobban, tudom ezt én is, de talán nem néz őrültnek, bár... mi mind őrültek vagyunk egy kissé azt hiszem. Én csak egy kis búfelejtés miatt csinálom ezt, az egész tinder dolgot. Nehezen viselem az ünnepeket, ki kell szakadnom a saját gondolataimból, csak a testi érintés hajt, szavak nélkül. Nem nagyon szoktam egy jobbra húzás után ilyen helyre jönni, nem nagyon szoktam a másikkal beszélgetni. Többször csak találkozunk egy adott helyen, megvan, aztán köszi, pá. Tudtam, hogy most másabb lesz, mint azelőtt, de főként azért, mert azt hittem, egy kiskorú próbál arcoskodni, és mivel az ő szintjükön az van, hogy a lányt, akinek a kezét meg akarod fogni, előbb meg kell etetni, így azt hittem, azért választotta ezt a helyet. Kellemesen csalódtam.
- Holló? Milyen drámai a baglyok korában.
A mosolyom őszinte, ahogy a hangom is. A holló drámai állat, drámaiként tekintettem rá mindig. A szemem csillog, mert már nem vagyok benne biztos, hogy ebből több is lesz, pontosabban, hogy ez olyan lesz, mint amilyen egy ilyen összefutás lenni szokott, de nem is sajnálom. Jack egy megfejtésre váró talány, egy sok réteg alatt megbújó titok.
- Rendben. Van egy kérdésem. Mit tennél egész életedben, ha csak az egyiket tehetnéd, tintát szívnál ki egy fából vagy madártollból faragnál pennát?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=746705#post746705][b]Andretzky Korinna - 2019.01.16. 21:28[/b][/url]

Szép a mosolya, és különleges, rejtett. Nem olyan, amit mindenkinek felfed, nem olyan, amit mindenkinek mutogat. Ő a valóságot mutatja, a komor, elgondolkodó, elmélkedő férfit. Én mosolygok, őszintén is, mint ahogy a beszélgetésünk alatt számos alkalommal tettem már, és őszintétlenül, ám bájosan, mint amikor megérkezett, vagy amikor olyan kérdésekkel bombáznak, amiket gyűlölök, kínos beszélgetések során. Én a felszín alatt vagyok komor, elmélkedő. Mást látok egy lehulló, sárga levélben, mint mások, de nem állok meg nézni, hogy játszik a sárga és a bordó erezet egyetlen levélen, másként értelmezem, mit hordoz magában ez az egész. Mást, mélyebbet, törékeny, szomorú elméleteket.
- Ritka és értékes kapocs. Az emberek többnyire bemennek a boltba, ráböknek egy bagolyra, aztán kész.
Nekem még csak boltba se kellett mennem, anyám választotta. Mint mindent, Balázs előtt. Anyám pedig aszerint választott baglyot mind a kettőnknek, hogy melyik a legszebb, legjobb befektetés. Senki más nem mondhatta el magáról, hogy olyan csicsás baglya volt, aminek a hófehér tollai ezüstös ívvel omlottak egymásra. Azt hiszem, valami furcsa kísérlet eredményei voltak. Nem is voltak normálisak, folyton összecsipkedtek, de mindenki tudta, hogy hozzánk tartoznak. Komolyan mondom, a kellemetlenségek melegágya Andrássynak lenni.
- Tökéletes.
Mondom, de nem nézek a pincérre, hanem Jacket nézem, szemeim kissé összeszűkülnek, ahogy próbálom kitalálni, hogy mi is ő. Létezik egyáltalán? Könyörgöm, létezzen, legyen valós. Milyen ostobának nézne, ha most megtapogatnám, hogy tényleg itt van-e, vagy csak álmodom. Nem álmodhatok, nem lehetséges, hiszen érzem a körülöttünk keveredő illatok émelyítő kavalkádját. Álmunkban nem érzünk illatokat. Kiábrándító, nem igaz? Álmodhatsz a cseresznyefa virágzásról, de az illat akkor sincs meg, ha jártál már ott.
- Ki vagy te?
Kérdezem végül, bár nem akarom hangosan kimondani, így egyből meg is bánom, és csak kicsit megrázom a fejem.
- Senki se találta még el, hogy mit innék. Meglepődtem.
De ugyanakkor kíváncsi is voltam. Tudni akartam, ki ő. Miért ő az, aki, mit csinált, hol járt eddig, honnan veszi a gondolatokat, mire gondol, mit érez. Eggyé akartam válni vele, hogy megérthessem, ki az a Jack, aki el sem akart jönni, és aki most mégis megnyílik nekem. A válasza újabb mosolyt csal az arcomra.
- Tinta, határozottan. Írni bármivel lehet, de a tinta illata és érintése a lelket simogatja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=746709#post746709][b]Andretzky Korinna - 2019.01.16. 21:59[/b][/url]

Az élet apró kapcsokat aggat ránk, születésünk pillanatában legalább öt van rajtunk, és minden lépéssel egy-egy újabb kapcsolódik ránk. Ahogy lépéseinket megkezdjük a világban, bőrünkön megannyi láthatatlan kapocs jelenik meg, melyekkel az embereket magunkhoz kapcsoljuk, legyenek ismerősek, vagy egészen ismeretlenek. Mindenki kapcsolódik hozzánk valahogy. A kedves barna szempár, akinek tulajdonosa ránk mosolyog a metrón, vagy a lány, aki nem tudja megállni, hogy megkérdezze, hol vettük a sálat, ami a nyakunkban van. Ezek a kapcsok is tartanak, és talán éppen ezek vonzzák be életünk nagy pillanatait, a szerelmet, a barátságot, a szülővé válást. Senki sem tudhatja cselekedete adott pillanatában, hogy mivé is válik a másik számára. A mosoly megment attól, hogy a kelleténél több nyugtatót szedj be, vagy, hogy meggondolatlanul felmenj a lakóház tetejére. A kérdés motivál, hogy odafigyelj arra, milyen képet közvetítsz, és talán a kérdés miatt szólít meg egy másik ember, aki meghív egy kávéra, és összefonódtok egy életre. Talán a fiú kérte meg a lányt, aki később első gyermeketek keresztanyjává válik. Sosem tudhatjuk, mivé lesz az első lépés a másik irányába.
- Szóval jobban járok, ha megtartom a titkaim előtte.
Halvány mosolyom fokozatosan szélesedik ki. Elképzelem, ahogy a holló tekintetébe nézek, és mögötte meglátom Jacket. Ő maga is olyan, mint egy holló. Titokzatos, izgalmas, különleges. Vágyok a felszín alá, hogy lebonthassam a rétegeket, érzem, ahogy a barna ruha alatt a gyomrom megfeszül. Megint megtörténik. Van egy elme, amibe bele akarok látni, akit meg akarok ismerni, akivel együtt akarok létezni. Kevés ember fogott meg még így, de ő, most más. Érzem, ahogy a tekintetünk összekapcsolódik, hogy vágyom elméje, gondolatai, emlékei vizslatását, hogy vágyom a koponyája alá férkőzni. Izgalommal tölt el a tekintete, vágyom rá, hogy az enyéimben érezzem. Akarom őt.
- Egyszer, amikor sikerült megfejtenem téged.
Biccentettem a jövőre. Nem szoktam felelőtlen ígéreteket tenni. Nem hiszek bennük, nem hiszek az öröklétben, nem hiszek abban, hogy ha egyszer elhatározunk valamit, az megtörténik. Én, gyerek fejjel még, elhatároztam, hogy a sors, ha látja, hogy szeretjük egymást, életben tartja a férjemet, akkor is, ha lehetetlen volt. Elhittem a jövőt, a közöset, a szép emlékeket. Akkor még, tizenhat évesen hittem, hogy van egy nagyobb erő, ami mindent legyőz. Most már nem tartom így, de hiszek a tudás, a megfigyelés erejében. Ki tudja, talán egy nap azt mondom majd neki, hogy ő egy holló, egy ritka, tökéletes példány, vagy azt, hogy olyan, mint a sündisznó, a szúrós tüske alatt édes arc, ám mikor már azt hiszed, nincs félnivalós tőle, megeszi a madárfiókákat. Jack egy rejtély, és én izgatottan fészkelődök, mert nyomozni akarok.
- A könyveimet, vagy az írásaimat?
Nem is hiszi, mennyire lényeges a különbség. Senki se tudja, hogy mennyire lényeges a különbség. Közel vagyunk egymáshoz, a szűk box arra tökéletes, hogy párok bújjanak össze benne, de arra is, hogy titkok suhanjanak át emberek között, mégis, kissé közelebb hajolok hozzá.
- Az első könyvem elég nagy port kavart, így most már csak visszafogottabb önéletrajzokat készítek, mint az oktatást reformáló Shanes, vagy a Glacio Chrystals felemelkedése. De vannak a fióknak írt gondolatok is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=746722#post746722][b]Andretzky Korinna - 2019.01.17. 16:17[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=746742#post746742][b]Andretzky Korinna - 2019.01.17. 20:48[/b][/url]