Ahogy belépsz a Pillangó-varázs Étterembe és Teaházba, azonnal elbűvöl a modern dizájn és az elegancia. A falakat finom szürke és fehér árnyalatok díszítik,  meghitt és barátságos atmoszférát teremtve. Az étterem központi részén egy hosszú étkezőasztal található, amelyen elegáns teríték terül el. A fehér szalvéták és a finom textúrájú terítők stílusosan kiegészítik az asztal megjelenését. A tányérok, evőeszközök és kristálytiszta poharak letisztult vonalvezetése és minőségi kialakítása az étterem eleganciáját és ízlését hangsúlyozza. Az asztal közepén található virágcsokrok frissességet és színpompát visznek az étkezőterembe, míg az apró gyertyák romantikus hangulatot teremtenek.
A helyi bár területe is lenyűgöző. Az üvegpolcokon rendezetten sorakoznak a különböző italok és koktélok, amelyek széles választékát kínálják a vendégeknek. A falakat dekoratív táblák és fényes tárgyak díszítik, ami exkluzív és modern megjelenést kölcsönöz a térnek. A stílusosan kiválasztott világítás meleg és barátságos légkört teremt, tovább fokozva az étterem vonzerejét.
Az étterem egy olyan hely, amely egyaránt alkalmas romantikus vacsorákhoz, baráti összejövetelekhez vagy akár kisebb ünnepi eseményekhez. Az étterem modern, ugyanakkor meghitt és barátságos atmoszférája garantáltan emlékezetessé teszi az itt eltöltött időt.



A Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló élményt kínál a vendégeknek, hiszen nemcsak ízletes ételekkel és italokkal, hanem különleges török kávékkal és teákkal is várja őket.
Az étterem és teaház kínálatában szerepelnek a tradicionális török kávék, amelyeket gondosan elkészítenek és csészékben tálalnak. Ezen italok gazdag aromájukkal és intenzív ízvilágukkal különleges élményt nyújtanak a kávékedvelőknek. Az étterem tapasztalt baristái hagyományos módon készítik el ezeket a kávékat, így a vendégek megismerhetik a török kávézás művészetét és hagyományait.
Emellett a teafogyasztók sem maradnak ki a különlegességekből. A Pillangó-varázs Étterem és Teaház teakínálatában szerepelnek a különböző török teák is, melyek gazdag ízvilágukkal és egzotikus aromáikkal kápráztatják el az ínyenceket. A teák frissen főzve és ízlésesen megkomponált teáscsészékben kerülnek felszolgálásra, hogy a vendégek teljes mértékben átélhessék a török teakultúrát.
A Pillangó-varázs Étterem és Teaház ezzel a különleges kínálattal tovább fokozza az étterem hangulatát és vonzerejét. Az itt eltöltött idő alatt a vendégek nemcsak finom ételeket és italokat fogyaszthatnak, hanem felfedezhetik a török kávék és teák gazdag világát is. Ez a megkapó kombináció teszi a helyet egyedülállóvá és felejthetetlenné.

Emellett a hely egyedi és varázslatos kültéri terasszal rendelkezik, mely egy gyönyörű lepkeházat idéz. Ez a különleges külső rész lehetőséget nyújt a vendégeknek, hogy a természet közelségében élvezhessék az étel- és italválasztékot.
A lepkeház a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedi jellemzője, mely kívül-belül lenyűgöző látványt nyújt. A kültéri terasz intimitása és varázsa lehetővé teszi a vendégek számára, hogy átadják magukat a természet szépségének, miközben élvezik az étterem ízletes fogásait. Az ülőalkalmatosságok és asztalok kényelmesek és elegánsak, lehetővé téve, hogy a vendégek kényelmesen étkezzenek és pihenjenek a lepkeházban. A természetes növényzet és virágok körülöttük kellemes környezetet teremtenek.
A lepkeházban való tartózkodás során a vendégek teljesen elmerülhetnek a természet nyugalmában. A hangulatos világítás és a megvilágított helyigés esténként varázslatos atmoszférát teremt. Ez egy olyan hely, ahol a vendégek eltölthetik idejüket, miközben szabadon engedik a város zaját, és élvezik az étel- és italélményeket a természet közelében.
A kültéri részben a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló lehetőséget nyújt a vendégek számára, hogy egy különleges és bájos környezetben élvezzék az étel- és italfogyasztást. Ez a részlet gazdagítja az étterem hangulatát és még emlékezetesebbé teszi a vendégek élményét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=731462#post731462][b]Hegedüs Róza - 2018.08.08. 10:26[/b][/url]

Itt a hétvége, és ezzel itt az újabb lehetőség, hogy Róza fel tudja fedezni a birtokot, a kastélyt, a környező településeket. Szeretne jókat enni és inni, mert a héten nem nagyon volt rá ideje. Nehéz felvenni a ritmust azokkal a diákokkal, akik már év eleje óta itt vannak, és tanulnak, gyakorolnak. Nem áll jól a Rellon ház, és – igazság szerint – nem valószínű, hogy Rózi lesz egyhamar az a diák, aki változtat ezen az állapoton. Szeret új dolgokat tanulni, de nem könnyű számára úgy memorizálnia azokat, hogy rögvest használható gyakorlati tudásra tegyen szert. Jó érzés, amikor valami sikerül, és mindig kapsz egy löketet, amivel utána tovább tudsz dolgozni. Ez most hiányzik. Nincsen löket, nincsen pozitív élmény, csak a kudarc egy még nagyobb kudarcon lovagolva. Ezért is dönt úgy Őszőkesége, hogykinéz Bogolyfalvára, ahol talán olyan élményben lesz részre, ami feledteti akár egy pillanatra is ezt a hetet.
A tömött utcákon barangolva pillanathatjuk meg őt, amint mesehősként szoknyáját libegtetve, mosolyogva és dudorászva közlekedik. Nem egy ismert dal ez. Ő komponálja folyamatosan, miközben hosszú, vékony lábacskáit egymás elé pakolja, akár egy mini primadonna. A köveken pattogás egy ablak mellett hirtelen véget ér.
- Tea – suttogja csak úgy magának az észrevételt, s nagyot szippant a levegőbe.
Több sem kell a teaimádó leánynak, egy pillanat alatt benn terem a vendéglátó egységben. Színtelen ajkait nyalogatva indul el célirányosan az egyik asztal felé, ami egy megbűvölt ablak mellett található. Ahogyan kinéz az ember, egy tisztást lát, amin őzek legelnek és kisnyulak ugrálnak. Mosolyogva, állát tenyerébe támasztva nézelődik, és elégedetten dünnyög egyet-kettőt.
Egy jó ideig ennek az elfoglaltságnak él, hiszen oly’ nyugtató látvány.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=731471#post731471][b]Hegedüs Róza - 2018.08.08. 12:13[/b][/url]

A jelenlegi tevékenység teljességében megfelel egy meditációs gyakorlatnak. Kék szemeivel követi a kis állatokat, amik ide-oda ugrálnak a tisztáson. Milyen szívesen lenne ő is ott. Együtt ugrálnának, és élnék tovább a mesét, amit éjszaka álmodott. Amit minden éjszaka álmodik. Egy helyről szokott, ahol soha többé nem bánthatja semmi és senki. Állatokkal él, akikkel megoszthatja minden baját és búját. Nem kell többet hangját beszédre, csupán éneklésre használnia. Vastag szemöldökét szomorkáson összehúzza a gondolatra, majd felrázza magát belőle. Nem. A szomorúság nem állhat az ő felhőtlen boldogságának az útjába. Egyedül van. Nem baj. Mondjuk, lehetnének barátok, akikre támaszkodhat. De nem létfontosságú ez. Legalábbis egyelőre még nem érzi, hogy ez annyira nagy jelentőséggel bírna eddigi magányos kis életében. No, de elég is a negatív gondolatokból, inkább vissza a tisztásra, és az aranyos kis állatkákra, akik továbbra sem fognak fel semmit a rideg valóságból. Valóság. Hamarosan egy lány hangja zökkenti ki apró kicsiny világából. Odakapja szőke buksiját, miközben haja aranyosan csillogva perdül meg a levegőben. Arca mosolygósan felragyog, ahogyan meglátja az ismeretlent maga előtt. A kérdésre viszont pillanatok alatt értetlenül húzza össze barnaszín szemöldökét. Körbe néz, mintha egy légyre próbálna ráközelíteni, pedig csak a festmény keresi. Jó néhány másodpercbe telik, mire felfogja, hogy ezidáig egy képet bámult.
- Vupszi – húzza el ajkait zavarodottan. – Kellemetlen – enged el végül egy tökkelütött vigyort, miközben esetlenül nyúl tarkójához, ezzel is mutatva frusztráltságát. Szemeit rossz kiskutya módjára lesüti, és az alkotásra sandít, ahol az egyik mesebeli nyuszi tappancsába kuncogva neveti ki Rózát a figyelmetlenségéért. Rosszallóan vet még egy pillantást az állatkára, majd mosolyogva a lányra.
- Örülök, Laura – mondja ki a nevet, hogy még jobban tudatosuljon agyában. – Én Róza vagyok – mutatkozik be, majd az előtte lévő helyre mutat. – Hogyne. Mindig jól jön a társaság, nem igaz? – mosolyog, majd beletemetkezik az ét- és itallap tanulmányozásába.
- Tudsz valami jót ajánlani? – kérdi, feltételezve, Laura már járt itt korábban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=731688#post731688][b]Hegedüs Róza - 2018.08.10. 09:46[/b][/url]

A lány következő mondatára, miszerint nincs is ablak a helyiségben, látványosan körbe forgatja a fejét, és egyetértően hümmögve biccent egyet. Érdekes, hogy nincsen ilyen látvány sehol sem, de úgy gondolta, hogy a közös jó érdekében megbűvölték az egyik ablakot, hogy ezt láthassák a vendégek. Nem lenne rossz ötlet, de ez a festmény is gyönyörű, így nincsen ok panaszra. Bizonyára igaz lehet, amit a felsőbb évesek mondanak; jobban meg kell nézni mindent, mielőtt még elhinné az elméd, amit vélni lát. Rövid gondolatmenetéből egy újabb mondat rázza fel. Pontosabban, egy kérdés. Erre ismét felnéz a menüről, egyenesen Laura szemeibe. Fontos számára a szemkontaktus, ami másoknak olykor kellemetlen is lehet. Azonban Róza úgy gondolja, hogy ez így az illendő, ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy akár egy egészséges bizalmi viszony alakuljon ki két ember között. A szem a lélek tükre, szokták mondani.
- Igen, nemrég érkeztem – válaszol bólogatva a kérdésre. Így nem kérdez vissza, hiszen úgy kérdezte, hogy „szintén” elsős-e ő. Egyértelmű, hogy évfolyamtársak.
A társaságra vonatkozó gondolatok kissé elszaladnak. Noha teljesen jogos, azért egy kicsit kiforgatta a témát. Természetesen, bólogat minden egyes szóra, mert ezektől függetlenül igaz, amit Laura mond.
- Egy pszichopata vagy egy rablógyilkos pontosan ezt válaszolná – kacsint játékosan.
Honnan is tudhatná az ember, hogy kivel van dolga? Valójában… sehonnan. Adja meg az alapvető bizalmat a másiknak. Vagy ne bízzon senkiben, aztán maximum kellemesen csalódik majd. Róza esetében az alapvető bizalom azt jelenti, hogy nem puffogva, távolságtartóan és elutasítóan bánik az emberekkel. Csupán, ha kiderül, hogy megérdemli. Persze ez nem azt jelenti, hogy azonnal kitálal minden családi titkot. Egyáltalán nem. Magáról nem szeret beszélgetni. Ekkor „fordul be” kicsit. Minden másról szívesen csacsog.
Laura sem tudja, hogy mit egyen-igyon. Erre Róza elhúzza vöröslő, vékonyka ajkait, és „aházva” hallgatja végig a másik hosszas gondolatmenetét.
- Én nagyon szeretem a teát – teszi hozzá halkan, majd megjelenik a felszolgáló.
Nyurga, fiatal alak. Biztosan nyári munka. Szemei beesettek, és látszik, hogy már a sokadik napját dolgozhatja egyhuzamban. Ismeri ezt az álmosságot és kimerültséget. Alig látható mosolyra húzza ajkait, amikor találkozik a tekintete a pincérrel, majd visszatekint Laurára, aki egy nagyon jó pontot szerzett nála. Róza szemei szinte felragyognak. El is felejt válaszolni az előző kérdésre, majd utána.
- Én egy earl greyt kérnek mandulatejjel, köszönöm – mosolyog a fiúra, aki biccent és viszi is a rendelést a pult mögé, hogy lányok hamarosan körbe fonhassák ujjaikkal a meleg bögréket. Idebenn nincsen az a borzasztó meleg, mint odakinn. Sőt, a helyiségben teljesen jó idő van. – De jó, hogy te is szereted tejjel – Rózi nem iszik tehén tejet, de például mandulatejjel is csodás lehet egy tea. Próbáld ki. Nem fogsz csalódni.
- Hova valósi vagyok? – kérdez vissza, miközben nyel egy nagyot. – Ööö, Üstösdön születtem, aztán elkerültem Talárosra – nézelődik kivételesen a teázóban össze-vissza. Látványos, hogy nem szeretne beszélni róla. Nagyot nyel ismét, majd visszanéz Laurára.
- De most már „idevalósi” – mosolyog picit megjátszottan. – És te?