36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. május 23. 23:25 | Link

Bodza Edina Gyöngyvér


 Vásároltam néhány ruhát ma, többek közt az egyenruhámat is beszereztem, melyet munkám során viselni fogok. Fehér, csípőben szabott rövid ujjú felső, térdig érő szoknya, mindkettőn a dísz szegés zöld színű, hozzá egy hajfogó, ami inkább kalap jellegű, s végül egy kényelmes lapos talpú fűzős félcipő. Ezekből két öltözetnyi, hogy míg az egyik mosásban van, a másikat viselhessem. Várom már az első napot, de ennek nyoma nem látszik rajtam, hiszen csak lelkem mélyén hagyok efféle passzióknak teret. - Jó napot! Egy étlapot kérnék. Köszönöm - mondom, amikor elhelyezkedtem az egyik asztalnál, s odalépett hozzám a pincér. Jókora papírtáskámat, melyben a vásárolt holmi van, letettem magam mellé és egyenes háttal ülve, arcomon a nyugalom vonásaival végigvezetem tekintetem a vendégeken. Főleg fiatalok, jórészt édességet falatoznak. Velem átellenben egy vörös hajú lány ül és ahogy elnézem ő is inkább a cukrászdai termékek miatt érkezett. Nem úgy mint én, aki vacsorázni szeretnék valami egyszerűt. A szállásomon nincs rendes étel, s főzni sem lehet, így maradnak az efféle helyek. Ez kellemes, hangulatos és az eddig látottak alapján biztosan színvonalas is, már ami az ennivalókat illeti. Elsimítok néhány ráncot szürke ruhámon és hajfonatomat, is megigazítom, melyet fejemen úgy vezettem körül, akár egy hajpántot és tűztem meg néhány helyen. Kisvártatva megérkezik a pincér, kezembe adja a menüt és azt mondja mindjárt jön, gondoljam át nyugodtan, de én rávetem pillantásom a lapra és megtorpanásra késztetem szavaimmal - Már döntöttem. Egy kemencében sült tejberizst kérek, szórás nélkül és egy pohár bodzás-áfonyás limonádét- közlöm, mire a férfi enyhén megrökönyödik, talán mert túl hamar határoztam, de én nem zavartatom magam. Még hangszínemen sem érezhető semmi más csak a kérés dallamossága - Ennyi lesz, köszönöm - fejezem be rendelésem, mire kisvártatva elveszi tőlem a füzetkét és mint vert had kullog vissza, hogy továbbítsa a szakácsnak választásomat. egyáltalán nem lep meg, hogy így reagál, hiszen az emberek többsége nem ilyen céltudatos, főleg nem egy olyan egyszerű dologban mint az aznapi vacsora megválasztása.
Szál megtekintése

Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. június 2. 00:14 | Link

Bodza Edina Gyöngyvér


Jóízűen falatozom épp a tejberizsemet. A tetején lévő karamelizálódott réteget hagyva utoljára, kanalazgatom, amikor meghallom, hogy csúnyán köhögnek tőlem nem messze. A hang forrása felé fordítom fejem. Az a vörös lány az, akin megakadt a szemem rendeléskor, s láthatóan szenved. Minden bizonnyal félrenyelhetett valamit. Jelezni próbál, hogy segítsek. Azonnal cselekszem. Innivalómmal kezemben odalépek hozzá, elé teszem a poharam, majd megütögetem a hátát, hogy ezzel hátha le sikerül küzdenie azt, ami tévútra ment és a légcsövében kötött ki a nyelőcsöve helyett. Ha ez nem használ, akkor be fogom vetni a speciális műfogást, a Heimlich manővert, de csak végszükség esetén.
Szál megtekintése

Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. szeptember 14. 00:15 | Link

Eleonore
Kinézetem

A bagolyban megbeszélt helyen és időben várom. Egy visszafogottan elegáns púder rózsaszín ruhában vagyok, hajam pedig lazán megtűztem, tekintettel az igen meleg időre. Míg álldogálok elgondolkozom és arra jutok, hogy nincs abban semmi rossz, ha elcsevegek most egy kicsit vele, hiszen alig van időm effélékre és élek a gyanúperrel, hogy hamarosan még ennél is jobban be kell osztanom perceimet. Munka és oktatás, feltéve, hogy abból valóban lesz valami. Annak ellenére, hogy beadtam az iratokat és elfogadtam a feltételeket még mindig svindlit érzek a dolog mögött. Hamarosan azonban kiderül az igazság. Addig is dolgozom szorgalmasan tovább, s képzem magam. Jelen pillanatban épp gemmológiából, mert az egy olyan non invazív terápia, mely sok helyzetben igen hatásos tud lenni. Emellett persze emésztem magam a Krisszel történtek miatt. Az a fránya ital! Mert ugyebár már akkor kigondoltam, hogy a vajsör jobb bűnbak lesz, mint a saját butaságom. Valahogy nem megy ez nekem, s talán megérné tanácsot kérnem egy olyan nőtől, aki minden valószínűség szerint sokkal jártasabb az ilyesmiben, mint amilyen én vagyok. - Szia! Szép vagy és csinos, mint mindig! -köszöntöm, amint megérkezik az épület elé - Gyere menjünk be és nézzük meg mi jót adnak itt! - mondom kicsit a szokottnál kevésbé tartózkodó hangnemben, melyet csak a hozzám közelállókkal szoktam megütni, majd barátnőmmel együtt belépek a teaházba. Miután megtaláltuk helyünket és rendeltünk is előbb kérdezek. - Azt pletykálták odabenn a betegek, hogy átvetted a Pub vezetését, ez tényleg igaz, vagy csak a banyák szája lepcsesebb a kelleténél? - mosolygok halványan, ám smaragdzöld szemeimben az érdeklődés szikráival nézek rá, hiszen ahhoz a bizonyos vendéglátó egységhez, melyről szó van, most igen eleven emlékeim kötődnek. Eleanore is legalább olyan polihisztor, mint én ha valóban kocsmárosnő lett, hiszen emellett oktat és kutat is és még nőként is rátermetten megállja a helyét.
Szál megtekintése

Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. szeptember 15. 09:18 | Link

Eleonore

 
Bókját kedves mosollyal fogadom, de nem felelek rá sem elodázón, sem tiltakozón. A betegek jönnek, ha szép vagyok, ha nem. Nincs ennek köze ahhoz, hogy vele most ilyen öltözékben találkoztam. A pincértől megkapjuk rendeléseinket. A magam részéről csak teát kértem, abból is egy "Autumn kiss" névre keresztelt gyümölcsválogatást, mely birsalma darabokat, búzavirág szirmot, hibiszkuszt, és eper darabokat tartalmaz. Az italt mézzel ízesítem épp, amikor megkapom válaszát, még egy fontos információt. Felpillantok rá és elismerően biccentek. - A megfelelő ember, a megfelelő helyen - közlöm ezt mind a pub, mind a házvezetőség tekintetében gratuláció gyanánt - Melyik ház feje lettél? Várj, had próbáljam meg kitalálni! emelem fel kezem, hogy megakadályozzam a szólásban, s közben lelki szemeim előtt egy kék sálas alak képe suhan el - Hm...hm...Levita és azt is megmondom miért erre tippelek - kortyolok egyet a teából, ami kimondottan ízletes - A tudás mindenek felett, különleges jellem mindezek mellett - rámosolygok bögrém felett - Nos? eltaláltam? - kérdezem végül, s míg válaszára várok elmélázom, vajon megoszthatom-e vele a gondomat, kérhetek-e tőle tanácsokat, majd úgy döntök igen. Ő mindig is teljesen másként látott mindent, hátha ez, az enyémmel tökéletesen oppozícióban álló gondolkodásmód majd inspirálólag fog hatni. - Nem szokásom kiönteni a szívem - kezdek bele mélyet sóhajtva - De ha nem haragszol most mégis megtenném - pár pillanat alatt összeszedem mindazt, amit elmondva nem leplezem le előtte Kriszt. Ügyvédként és nővérként is fontos számomra a diszkréció, s ez civilként sincs másként  - Van egy férfi, akivel régen ismertük egymást, s pár napja újra találkoztunk a sors szeszélye folytán. Eltöltöttünk egy kellemes estét együtt. Ittam egy korsó vajsört és tudod mennyire nem bírom az italt, szóval megcsókoltam. Úgy tűnt nincs ellenére, mert viszonozta és míg be nem kísért a patika ajtajáig, olyan érzésem volt, hogy szeretné, ha ez folytatódna, de...- megnedvesítem ajkam és torkom egy korty teával mielőtt folytatnám - Neki a munkája az élete, nekem pedig itt van a nővéri és patikai munkám és mellé most fogadtam el egy vendég oktatói posztot a Sárkányölőben, Tatán. Szóval időnk egymásra nem sok lenne. Ha csak rá gondolok jól eső izgalom tölt el, ám a körülmények aggasztanak. Szerinted van értelme jobban belebonyolódnom ebbe a románcba, vagy inkább várjak, hátha megtalálom, akit nekem szánt az Isten? - nézek á reménytelin és kérdőn, mintha nála volna mennynek és pokolnak kulcsa - Mert hiszek benne, hogy létezik ilyen, csak nem tudom ő-e az a férfi...- hallgatok el, hiszen már így is túl sokat beszéltem magamhoz képest, s ezért titkon szégyenlem is magam. Amióta a faluba érkeztem furcsa változáson megyek keresztül, aminek okát és irányát nem tudom, és pontosan emiatt félek, hogy nem maradok önmagam. A hűvös nyugalom, a rezzenéstelen arc és a pengeéles elme még mindig én vagyok, de melléjük társultak olyan jellemvonások, melyek idegenek számomra.
Szál megtekintése

Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. szeptember 17. 16:50 | Link

Eleonore

 
Elmosolyodom hallgatva egyetlen nő nemű barátomat. Annyira jellemző, hogy magát bajkeverőnek titulálja. Mindig is volt benne tűz, de ez mióta vétek? - Eleven voltál, ennyi az egész - rázom meg ellentmondón fejem - Még most is az vagy. Ez a belső tűz tesz alkalmassá ennyi fajta tevékenységre. Légy büszke rá, hogy nem a könyvek fölé görnyedve teltek el kamasz éveid, mint nekem - iszom ki bögrém tartalmát majd figyelmesen végighallgatom véleményét és tanácsát, miközben a pincér elviszi üres edényeinket és kisvártatva kihozza a süteményt, amit még pótlólag kikértem. Az meglep, hogy az igazit még ő sem találta meg, de talán valahol itt köszön vissza, hogy ő is a hivatását választotta a családalapítási tervek helyett. Másként használta ki szabadidejét. Elbűvölő lénye sok hódolót vonzott, ez is éppoly evidens, mint nálam mindennek az ellenkezője. Visszagondolva a bő pulóveres, szemüveges és visszahúzódó egykori önmagamra ez teljesen indokolt is volt. Most azonban már más vagyok, egészen más. Kérdése, mely Kriszre vonatkozik, nem lep meg. A helyében én is kíváncsi volnék. - Olyan akár egy békés kikötő, egy csendes menedék. Csupa nyugalom, derű és  udvariasság- kezdek bele a jellemzésbe. Szemeim szinte felragyognak, s hangom megtelik lágy bársonyossággal, ahogy róla beszélek. - A haja majdnem fekete, a szeme barna, a tekintete simogató és jóságos. Sokat segít másomon. Mindig is ilyen volt és velem is ennek köszönhetően barátkozott össze - elmém elfutják az emlékek - Elveszett elsős voltam, akihez ő jó szívvel közeledett - villám hegyére tűzök egy falat csokoládés Marlenkát, majd ajkamhoz emelem. Belekóstolva egy pillanatnyi mámort érzek, de arcom rezzenéstelen marad, miután visszazökkentem a valóságba, egyúttal befejeztem a Kriszről való beszámolót.
Szál megtekintése

Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. szeptember 20. 21:25 | Link

Eleonore

 Ellie szemében látom, hogy vitatkozni vágyik velem, ám mégsem teszi. A múlt jótékonyan fedő függönyét fellebbenteni mit ér, ha csak fájdalmat és önvádat hoz magával fénylő emlékek helyett? Ezért is örülök, hogy ennyiben marad a dolog. - Fiatalság bolondság... - ismétlem meg szavait halk visszhangként és bólintok egyetértőn. Ki így ki úgy volt bolond akkor a maga módján esze vagy épp szíve szerint, s mint ahogy az lenni szokott a másik életmódját hiszi helyesebbnek most már. Végül elvonul a vihar, mely elkomorította kedélyünket és barátnőm visszatér jó hangulatú kíváncsiskodásához. Elgondolkozom, hogy van-e igazából valódi okom titkolni ki is az aki ennyire elvette a józan eszem, amire feltétlen büszke vagyok és voltam mindenek felett. Végül arra a döntésre jutok, hogy beavatom, s utánam a vízözön. - Elmentem színházba, kicsinosítottam magam. Felvettem egy elegáns fekete estélyit, feltettem egy kis sminket. Az épület aulájában álldogáltam, amikor megpillantottam. Azonnal felismertem Kriszt - itt tartok némi szünetet és eszem egy falat sütit - Hercegh Kriszpint, a mardekáros diákot, aki szárnya alá vette Emeraldot a rút könyvmoly kiskacsát sok évvel ezelőtt. A fiúból férfi és egykori iskolánk igazgatója, a lányból nő és a falu nővére, míg a régi barátságból... - elpirulok, ami nálam igen szokatlan - Az előadás után beültünk a pubba, a te pubodba és beszélgettünk, majd ahogy mondtam az előbb, kicsit elragadtattam magam és megcsókoltam - fejezem be mondandóm és eszem ismét a Marlenkából, s gondolatban még azzal egészítem ki az elhangzottakat, hogy igazából ugyan csak ennyi történt, de teljesen a feje tetejére állította az életemet. Persze ezt akkor sem vallanám be ha vallatnának. Engem, aki türelméről és megingathatatlan nyugalmáról ismert és a tárgyalótermek jég királynője volt nem eshet újra naivan szerelembe, bár úgy érzem vészesen erre vezet az utam, mintha egy szakadék szélén táncolnék.  Istenem, kérlek, segíts nekem! Könyörögtem már azon az éjszakán elalvás előtt és most is itt az asztalnál szemben ülve a barátnőmmel.
Szál megtekintése

Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. szeptember 26. 15:31 | Link

Eleonore

 
Nekem is jó okom volt elodázni a szomorú témát, hiszen az én múltam sem makulátlan. Koránt sem. Követtem el olyan hibákat, melyek okán több élet romba dőlése, emberek halála szárad a lelkemen. Nem volt elég bölcs a szívem, hogy szemem meglássam az igazságot. Emiatt nem tudtam tovább dolgozni és élni Horvátországban. A nem rég volt első évforduló nyomát pedig pár napja magamon viselem, s ez épp elég mementó, szavak már nem kellenek. - Sosem hittem a tündérmesékben Ellie! - mondom rosszallóan, de ajkam szegletében halvány mosoly bujkál. Hittem én, oh de mennyire... Aztán megcsaltak és attól a pillanattól kezdve többé nem volt örömöm a romantikában, s egy ideig az életben sem, azt hiszem. Akkoriban még inkább a tanulásba menekültem. Az egzakt tudományok, a jogszabályok, a törvények, az ápolástan és az anatómia töltötték ki napjaimat. - Igen, kivárom, hogy ő tegye meg a következő lépést, nem akarom, hogy azt higgye erőltetem a dolgot - gondolkozom el egy kicsit Marlenkám utolsó falatai között, melyek még a tányéromon várják, hogy villám hegyére tűzzem őket - Kérlek, ez maradjon köztünk! - nézek rá szertelen természetű, de mindenek felett megbízható barátnőmre. Smaragdzöld szemeim hűvösen csillognak, visszanyerve higgadt határozottságomat hangom ismét komoly tónussal csendül. - Ha ez most munka volna, nos a bíró és az esküdtek biztosan elítélnének, kínlódás bűntettében - mondom csendesen, mintha csak hangosan gondolkoznék. Vádlott vagyok a saját peremben és inkább vagyok a magam ügyésze, sem mint védője. Kegyetlen érzés. Senki nem jött rá régen sem és most sem fog, ha rajtam áll, hogy mennyi és milyen mértékű vívódáson megyek keresztül. Kivéve talán a velem szemben ülő szépséges, életteli, erős nőt, akiből azt is kinézem, hogy nyakon vágja Kriszt, ha összetöri a szívem. Az Igazgató érdekében remélem, hogy kerül rá sor.
Szál megtekintése

Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. október 2. 22:18 | Link

Eleonore

 
A sütemények elfogyasztása után még beszélgetünk még jó pár dologról. Szóba került többek közt a Levita és a tornyának romjaiból kinőtt fa mostani állapota, az én új pozícióm a Sárkányölőben, melyhez kaptam pár igen hasznos tippet. Annak örülök a legjobban, hogy Ellie megért és még tanácsokat is tudott adni nekem. Az sem érint rosszul, hogy támogat is annak ellenére, hogy a főnöke az, akihez romantikus szálak kezdenek fűzni. Nem hiába ő a legjobb és valójában az egyetlen barátnőm. Nem sok embernek nyílok meg és hagyom, hogy belelásson a belsőmbe. Olyan boldog lennék, ha ő is rátalálna arra, akit neki szánt az ég, de ezt természetesen nem fogom hangosan kimondani. Az nem én lennék. Már nem. A szentimentalista, álmodozó és naiv Emerald már jó ideje nem létezik. Megölték a körülmények, és egy férfi aki egykor ezernyi apró szilánkra tiporta a szívét és a lelkét. Az a nő, aki most itt ül ezen a kellemes helyen, már logikus, megfontolt és csak a józan eszében bízik. Ez persze a jóságot nem zárja ki egyáltalán, sem azt, hogy megossza aggodalmait. Mert valójában mindaz amit Krisz ügyében érzek az egyszerű kétségek rövid sora. El fognak mind múlni, ha meglátom az igazságot. Remélem ez nem várat sokat magára. Néha nem azonnal kerülnek felszínre a dolgok, de mindig meglátom őket, illetve majdnem mindig. Csevegésünk végeztével két üres tányér, a számla és némi borravaló marad utánunk az asztalon. Mi pedig távozunk, majd kisvártatva elválunk, hogy ki-ki a maga útján folytassa tovább a napját.
Szál megtekintése

Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. október 31. 00:21 | Link

Mr. Benett

 Furcsán érzem magam, mintha szédülnék. Próbálok teljesen egyenesen ülni, mégis forog velem a világ. Azért jöttem be ide, hogy kimozduljak és házidolgozatokat javítsak, amiket az első heti anyagból írattam. Egy forrócsokit kértem csak, de pár korty után most úgy tűnik nem fogom tudni elfogyasztani még ezt sem. Pedig igazán finom és különleges. Levendulás. Mire visszajöttem a mosdóból már itt volt az asztalomon. Arcomat tenyerembe temetve várom vertigom enyhülését. Néhány mély lélegzet után talán úgy tűnik szerencsém lesz és múló rosszullétemnek nyoma sem marad, ám valami mégsem az igazi. Egy enyhe, alig észrevehető lebegés szerű utóézet megmaradt. Ennek ellenére próbálok ismét a munkámra koncentrálni, de nem megy. Figyelmem folyton elkalandozik. Tekintetem a velem átellenben lévő asztalnál ülő, ismerős férfire téved és ajkam, mintha nem volnék ura érzéseimnek és vonásaimnak mosolyra húzódik, arcomon pír és ritkán előtűnő gödröcskék jelennek meg. Ezután pedig olyat teszek, melyre mostanáig sosem volt még precedens. - Jó napot! Látom nem vált békává, ezek szerint hatott a múltkori bájital? - állok meg az úriember előtt, fejem oldalra billentve, hangomban  vidámsággal, smaragd szín lélektükreimben különös ragyogással. Fogalmam sincs mi vett rá, hogy hozzá lépjek, bár meg kell hagyni igen szimpatikus volt már első alkalommal is ott a patikában, de ilyesmire akkor sem volnék képes. Szerencsére egészen másként festek civilben, mint az egyenruhámban. Barna bőr bokacsizma, kék, alakomat kiemelő farmer és egy szintén barna hosszított, V nyak kivágású, testemhez simuló pulóver képezi öltözékemet. A hajam kiengedve, arcomon leheletnyi smink.
Szál megtekintése

Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. november 6. 18:55 | Link

Mr. Benett

A férfi kissé kénytelen kelletlen meghív, pontosabban hellyel kínál asztalánál. Nem tudom miért, de minden felettes énem adta vágyódásom ellenére ott motoszkál a tudatalattim mélyén, hogy nem szívlel és nagyon is zavarja a jelenlétem. Mindennek ellenére erősebb a késztetésem mellette tudni magam ezért elfogadom ajánlatát. - Köszönöm, igen egyedül vagyok, ahogy ön is, de nem szeretném zavarni - mondom, miután átpakoltam hozzá a dolgozathalmot és forrócsokim maradékát és immár vele szemben ülök. Ezután inkább úgy döntök, hogy ismét belefogok a javításba, hiszen nem csevegni érkeztem. Kicsit már jobban vagyok, nem szédülök és a pír is eltűnt arcomról. Figyelmemet a leírt sorokra fókuszálom és néha csupán annyival jelzem érzéseimet egy-egy ostoba, vagy épp okos válasz esetén, hogy vagy összevonom szemöldököm, vagy halványan elmosolyodom. Amikor ilyetén koncentrálok nem tudom arcmimikám annyira kontrollálni, hogy tökéletesen rezzenéstelen maradjanak vonásaim. Épp nyúlnék a forrócsokimért, anélkül, hogy odanéznék amikor óvatlan mozdulatommal leborítom az asztalról. Az innivaló a földön köt ki az ezer darabra tört pohár üvegcserepeivel együtt. - A szentségit! - szitkozódom alig hallhatóan, s már elő is kapom pálcám, hogy mielőbb összetakarítsam a romokat. Ekkor ér oda a pincér és segítségemre siet. Ez után a kis intermezzo után úgy döntök inkább nem rendelek semmi mást, nehogy annak is csak a negyedét tudjam meginni. Így is sajnálom a kárba veszett forrócsokit, mert különleges íze ellenére nagyon finom volt. Minden esetre próbálok eztán kerülni minden feltűnést és a férfi mellett, akit hagyok tovább kávézni - ha csak ő nem kezdeményez csevegést velem - újra belevetem magam a papírhalomba.
Szál megtekintése


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed