36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Machay Ilián
INAKTÍV


cillian crouch
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 114
Írta: 2018. április 13. 11:58 | Link


Az emberek többsége azt hiszi, hogy a kémek azért cigiznek, hogy levezessék azt a rengeteg stresszt, amivel a munkájuk jár. Tekintsünk el a ténytől, hogy mindezt annak ellenére feltételezik, hogy személyesen egy kémet sem ismernek, vagy ha mégis, nem is gondolnák róla, hogy kém. Én személyesen azért kezdtem el dohányozni, hogy kitöltsem a rengeteg időt, amikor nincs semmi más, amit csinálhatnék. A jelentéseim közben, kiküldetések közben, bármikor. Meg kell mondanom, kellemesen bevált. Most is épp kényelmesen pöfékelek egy kávé kíséretében, mert az igazolványomon aurort ír éppen, azok meg ezt csinálják. Kávéznak és valami erős, esetenként kézzel tekert cigit szívnak. Nekem csak az erős van meg. Nincs meleg, de a nap erősen süt, ezért egy napszemüvegen keresztül szemlélem a bogolyfalvi forgatagot így szombat délelőtt. A lehető legjobb helyet választottam erre a roppant relaxáló tevékenységre: a fő utca egyik végén van, a macskaköves sétányra eső terasszal, ahonnan belátom az egész, helyet, és a kávé is jó. Kevés helyen jó a kávé, ezért ez fontos tényező volt. Egyébként nem keresek most senkit, legalábbis ebben a pillanatban nem. Csak vagyok, itt, meghagyom a helyieknek, hogy megszokják a jelenlétem, és elüljön közöttük a lényem keltette három napos csoda. Amatőr hiba lenne egyből nekikezdenem kérdezősködni, hogy a kelleténél is jobban felvonjam magamra a figyelmet. Ugyan. Fiatal vagyok, de véletlenül sem ostoba. Egy hűvösebb szellő hatására morogva húzom fel fejemre a sapkám. Szentpéterváron nem sikerült összeszednem semmit, kivételesen, így úgy érzem különösen érik már a szervezetemnek, hogy megbetegedjen, én meg igyekszem annál tovább halogatni, hátha. Elnyomok egy ásítást. Nesze neked kávé.
Utoljára módosította:Machay Ilián, 2018. április 15. 15:27 Szál megtekintése
Machay Ilián
INAKTÍV


cillian crouch
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 114
Írta: 2018. április 13. 12:16 | Link


A napszemüvegem mögül figyelem a nőt, lányt, meg a kislányt, aki már tényleg kislány, ahogy közelítenek. Nyilván nem fordítom utánuk a fejem ahogy elmennek mellettem, de nem is igazán van rá szükségem. Ha már itt vannak, itt is fognak maradni egy ideig, vagy bent, vagy kint, előbbi esetében meg millió lehetőségem van észrevétlenül úgy fordulni, hogy rájuk lássak. Nem mintha lenne dolgom velük, legalábbis egyelőre nem tudok róla. Viszont a nagyobbik rettentően hasonlít a nagynénémre, a szőke haja kivételével, de az már részletkérdés. Egy varázslónak millió lehetősége van megváltoztatni a haja színét. Ismét elnyomok egy ásítást, amikor kijönnek, ami hamar mosolyba vált át, ebből az okból. Persze visszafogott, apró mosoly, nem az a hatalmas, ami ordítja, hogy figyelj ide, rajtad mosolygok te nő. Ekkor érzem úgy, hogy ideje feltolni a napszemüvegem a hajamba, egy korty kávé kíséretében, csak úgy, szórakozásból. A cigizés mellett ez a másik kedvenc időtöltésem, ha épp üresjárat van. Szórakozni. És pénzt költeni, de az már megtörtént, amikor megvettem a kávét. A megszokottnál még mindig világosabbak az íriszeim, egy pár napig el szokott ez tartani, amíg helyrejön. Ettől már kevésbé félnek az emberek, különlegesnek tartják, mert nem annyira természetfeletti, mint a kiinduló állapot. A szőke tekintetét keresem, miközben rágyújtok egy újabb szálra. A kislánnyal nem is foglalkozom, nem szeretek pedofilkodni, bár a munkám sokmindent megkövetelt már tőlem. Inkább ne menjünk bele a részletekbe. A kis barna le is lép, legnagyobb örömömre. Mindig több erőbe kerül, ha vannak zavaró tényezők.
Utoljára módosította:Machay Ilián, 2018. április 15. 15:27 Szál megtekintése
Machay Ilián
INAKTÍV


cillian crouch
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 114
Írta: 2018. április 13. 12:27 | Link


Hát jó, felőlem bámulhat a teájába, én nem fogom megerőszakolni a tekintetemmel. Nincs is rá szükségem, előbb-utóbb úgyis rájön majd, hogy valamiért beszélni akar velem, mindig rájönnek, a nők a leghamarabb, ez valami fajfenntartási ösztön az embereknél. A nők után a meleg férfiak jönnek, utánuk meg a heteroszexuális férfiak, bár be kell vallanom, hozzájuk kell egy kis koncentráció, mielőtt célba érek. Szóval kényelmesen járatom tekintetem az elhaladó embereken, a kávémon, a cigim füstjén. Ráérek. Annyira borzalmasan ráérek, hogy a főnökeim megint agyérgörcsöt fognak kapni. De hát nem mondhatnak semmit, amíg elvégzem amit akarnak, és én mindig elvégzem. Újra az a kis mosoly jelenik meg az arcomon, ahogy felé fordítom fejem a kérdése hallatán. Hát persze, hogy segíthetsz, drágám. Aprót köszörülve a torkomon kapom fel a csészém, és ülök át a vele szembeni székre. Így könnyebb a szemébe nézni, nem kell kitörnöm a nyakam, amíg oldalra fordítom a fejem.
- Nagyon hasonlítasz egy ismerősömre - pontosabban az egyetlen, még nem kitagadott nagynénémre, de ez mellékes, nem kell mindent a nők orrára kötni.
- Igaz, neki barna a haja, de így is elég közel van - felpillantva az összefogott hajra mélázok el, majd visszavezetem tekintetem az arcára, egy igazán kedves, jellegzetes mosoly kíséretében. Annyira ösztönösen jön ez a mozdulat, hogy szinte már észre sem veszem a használatát, csak amikor már bőven benne vagyok a közepében. Borzalmas a viselkedésem. Még jó, hogy az ilyenek nem fogynak el belőlem, a vélanézések, másképp már biztos újra kellett volna töltsenek.. hát, sokszor.
Utoljára módosította:Machay Ilián, 2018. április 15. 15:28 Szál megtekintése
Machay Ilián
INAKTÍV


cillian crouch
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 114
Írta: 2018. április 13. 12:47 | Link


Szórakozott mosoly terül szét az arcomon. Igen, elég nyilvánvalóan, olyan édes, ahogy próbálja elkerülni az elkerülhetetlent, de minél tovább igyekszik ellenállni, annál erősebben fogja arcon csapni a körülötte felhalmozódott energia. Nem mintha sajnálnám.
- Igen, barna hajú - még egy pár pillanatig az arcán tartom a tekintetem, mielőtt válaszolnék, de véletlenül sem tovább, nem akarok átesni a ló túloldalára. Hogy őszinte legyek, egy ideje már nem esik nehezemre, ha valaki ellenáll. Az elején még hihetetlenül feldühített, nem olyan anyám-dühös féle képpen, inkább emberi dühösség mértékben, de már csak türelmesen várok. Semmi értelme idegeskedni. Hátradőlve emelem meg újra a csuprom, ahogy aprót kortyolok. Igaz, hogy már kihűlt, de még van benne, ami jó. Elég gáz lenne kávé nélkül kávézgatnom.
- Nem? Nagy kár - elhúzva szám nézek megint rá. - Pedig mintha ikrek lennétek - csak úgy mellékesen toldom hozzá, ahogy megvonogatom vállaim, mintha nem is érdekelne. Pedig nagyon is érdekel. Még a vélák között megvannak a kinézetbeli különbségek, ahogy én másképp nézek ki mint az apám, úgy Nadinnak is megvannak a különleges arcvonásai, és elég meglepő, hogy valaki más is rendelkezik velük, ilyen pontossággal. Nyilván feltételezhetem, hogy a lánya, de ő már túl régóta el van tűnve, hogy ennyiből már le is vonjam a következtetést, és szentnek nyilvánítsam. Megint csak nézem kicsit, ahogy épp nagyon igyekszik mást csinálni, majd elfordítom fejem. Ha neki így kényelmesebb, úgysem hat a dolog, amíg ilyen görcsös.
- Igen, itt lakik az országban - ha még nem költözött el. Bevallom, amióta nem voltam otthon, tényleg gondolhatott egyet, hogy na heló család, akkor én hozzámegyek valami gazdag pasihoz, sziasztok. Összevonva szemöldökeim nézek egy éppen leszálló galambot. Nem szeretem a galambokat. Vagy téged szarnak le, vagy te lépsz bele, és így is úgy is szaros leszel. Fuj.

Utoljára módosította:Machay Ilián, 2018. április 15. 15:28 Szál megtekintése
Machay Ilián
INAKTÍV


cillian crouch
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 114
Írta: 2018. április 13. 12:52 | Link


Ez a hirtelen jövő kérdés, a hirtelen jövő felbátorodással annyira meglep, hogy el is felejtek az erőmre koncentrálni. Felkapva a fejem nevetek kicsit, ugyanezt a meglepettséget tükrözve, ahogy felvonom szemöldököm.
- Jól, elég jó életet él - a kiskanállal kavargatva a kávé maradékát gondolkozom el ezen. Ő valahogy mindig elég távoli volt nekem, de nem is csodálkozom ezen, amikor mindenkinek születik minimum három, maximum öt gyereke ebben a családban. Elég kicsi voltam, amikor Zójáék elmaradoztak, aztán már elég nagy, hogy elfelejtsek közelebbi kapcsolatot kialakítani Nadinnal, így ő megmaradt abban a kategóriában, akivel az ember elbeszélget, ha összeröffen a kúria, de egyébként nem. - Én a helyében nem panaszkodnék - megvonva vállam nézek fel rá, kicsit kutatva az arcán, bármiféle reakció után. Hallottam a történetükről, egyszer-kétszer, mert ez nem végződött olyan tragikusan, mint pár másik, hogy még csak gondolni sem szabad rájuk. Ezért is megyek ritkán haza, minél kevesebbet vagyok otthon, annál kevesebb hiszti, kéretlen elszólás, rosszalló tekintetek.
- Na és te hogy vagy? - mintha valami rég nem látott barátok lennénk, attól eltekintve, hogy ő soha nem találkozott velem, én meg pár éves lehettem, amikor megtörtént, szóval vehetjük úgy, hogy én sem találkoztam soha vele. - Hallottam, hogy ide járnak a gyerekei - akikkel sajnos már lényegesen többször kerültem családias interakcióba. Ennek örömére egy félreérthetetlen, undorodó fintor is kiül az arcomra, nem csak azért, mert gyerekek, hanem olyan jellemű gyerekek, mint én, és én sajnos nem tudok konfliktusok nélkül meglenni öt percnél tovább még egy én mellett. Ha túl sok kölyköt kényeztetsz el, előbb utóbb ez lesz a vége, nem fogják nagyon kedvelni egymást.
Utoljára módosította:Machay Ilián, 2018. április 15. 15:28 Szál megtekintése
Machay Ilián
INAKTÍV


cillian crouch
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 114
Írta: 2018. április 13. 13:07 | Link


Megemelve szemöldököm hallgatom a kis szösszenetet a családról, még a cigi is a számban marad egy pillanatra, ahogy nevetgélni kezdek. Ha még mindig a család tagja lenne, talán több értelmet látnék abban, hogy hazamenjek amikor kell, lenne valami szórakoztató.
-Való igaz, ki kellett javítani a kezdeti - baklövést, jönne a folytatás, de ő mégis csak a lánya, aki konkrétan a - baklövést - fejezem be a mondatot, ahogy oldalra fordítva fejem fújom ki a füstöt. A legtöbb ember nem szereti, az anyám egyenesen hisztériázik (ezért is), úgyhogy nincs más választásom, mint elfogadni. Semmi nem rosszabb egy véla hisztériájánál. Semmi. Mosolyogva hallgatom, lepöckölve a hamut a macskakőre, ahogy megint csak hátradőlök a székre. Mindig elégedettséggel tölt el ezt látnom, ahogy csak így kicsúsznak a gondolataik a szájukon keresztül. Mégis csak értek én még ehhez.
- Pedig ők még nem is kifejezetten különlegesek - ismételt, lekicsinylő fintor. Valóban nem számítanak annak, a mi kúriánkban negyedvélának lenni igazán nem jelent sok dicsőséget az olyan remekművek mellett, mint én és a testvéreim. Nem mintha dicsekedni akarnék, nem sokat tettem azért, hogy ilyen remek génekkel szülessek. Ellenben a túlélés igen küzdelmes egy vállalkozás volt. Kicsit széttárva kezeim vonom meg vállam a kérdésre.
- Nem igazán ismerlek, szóval nem tudok ennél bennsőségesebb kérdést feltenni - nem mintha különösebb erőfeszítés lenne két napig figyelni és megtudni egy-két dolgot róla, de nem is ezért vagyok itt, és nem is vártam volna, hogy csak úgy, felbukkan. Egy ideig szemlélem még a tanácstalan tekintetét, ahogy erőlködik, hogy emlékezzen valamire.
- Az unokatestvéred vagyok - segítem ki, mielőtt nagyon belemenne bármilyen baromságba a fejében. Nem mintha ezzel nagyon segítenék neki, én legalábbis elég sok unokatestvérről tudok.
Utoljára módosította:Machay Ilián, 2018. április 15. 15:28 Szál megtekintése
Machay Ilián
INAKTÍV


cillian crouch
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 114
Írta: 2018. április 13. 13:16 | Link


- És hova jutottál egy Révay gerincével? - ezt is csak azért tudom, mert a család többi előnytelen házasságához képest, erről volt szó. Így bár a férfi másik nevét nem jegyeztem meg, mert azt ritkán emlegetik, a Révay határozottan megmaradt. Nem vagyok én annyira buta gyerek. Egyébiránt nem nagyon veszem magamra a sértésnek szánt, apró elszólást. A bögyében van valami, amire nem emlékszik, mégis annyira haragszik érte az egész világra, kiváltképp ránk, mintha ez írta volna meg az egész életét, már akkor, jó előre. Pedig mit vesztett? Így is felnőtt, így is túlélt, és még egy szép arcot is kapott cserébe. Nem értem miért kell ezért annyira háborogni. Aprót vonok a vállaimon. Felőlem aztán nem kell válaszolni, el is mehet, ülhet itt csendben, de én egyelőre megvagyok itt. Visszacsúsztatom a napszemüvegem az orromra, lévén, hogy már teljesen felesleges lenne használni a mágiám. És úgyis süt a nap. Ideje volt már.
- Nem? Akkor honnan ismernélek? - egészen érdeklődőre fogom, kíváncsira, tényleg érdekel a teóriája, amit felállított rólam. Eddig nem találkoztunk, így a kis életéből egészen biztosan nem bukkanhatok fel újra, és ismervén az apja, de még az anyja nevét is, kénytelen vagyok valahol a kettő között állni. A vérem tekintve, inkább a nő oldalán. És ha már itt tartunk, jóízűen felnevetek a következő, szerinte betonbiztos állítására.
- Miért, szerinted csak a kitagadott nagynénéink és az anyád léteznek? - felvonom szemöldököm, ahogy meg is támasztom karom a szék karfáján. - Vagy miből gondolod, hogy nem lehetnék Zója, esetleg Tatiana gyereke? - még soha nem gondolkoztam el ezen, főként, mert egyikük sem szokott csak úgy eszembe jutni. De tény, hogy lehetnék.
 
Utoljára módosította:Machay Ilián, 2018. április 15. 15:29 Szál megtekintése
Machay Ilián
INAKTÍV


cillian crouch
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 114
Írta: 2018. április 13. 13:22 | Link


- Messzire - a sötét lencsék mögül vizslatom, miközben elgondolkodva ismétlem meg a szót, szinte ízlelve, miközben bármi jelet keresek rajta, ami a jelenlegi helyzetére utalna a társadalomban. - Oké - vállat vonva veszem tudomásul, mintha nem is lett volna soha szándékomban megsérteni. Ettől függetlenül a véleményem továbbra sem változott, csupán nem kötöm az orrára.
- Szerinted egy iskolába jártunk? - megemelve szemöldököm, egy újabb, szórakozott mosoly ül ki az arcomra, ahogy nemlegesen megingatom a fejem. - Ha Nadin gyerekeit megjegyezted, engem is megjegyeztél volna - bevallom, nagyon kedvemre van ez az egész barkóba, ahogy ő próbálkozik kitalálni, honnan tudok ennyi mindent, annak ellenére, hogy már elmondtam neki. De hát nem kell hinni nekem, számomra annyira mindegy, hogy szenved tovább, vagy elfogadja a dolgokat, csak a saját idejét és erejét pazarolja. Pontosan ezért a viselkedésformáért, pontosabban a hatványozott változatáért nem megyek haza, csak a kötelező alkalmakkor, amikor nem tudok semmi munkát kikuncsorogni magamnak. Még körbeutazni a világot, és kockáztatni az életem is izgalmasabb, mint egy vacsora. Mondjuk azt sem tagadom, hogy nem szeretem a jólétet.
- Annyira nem, hogy ez számottevő legyen - talán négy év, vagy kevesebb. Megvonva vállaim húzom magamhoz közelebb az asztal közepén levő hamutálat, hogy végre rendeltetéséhez hűen kihasználjam.
- Rendben, Tati kilőve. Még mindig van három lehetőség - elnyomva egy ásítást szegezem rá megint kékes tekinteteim, annak ellenére, hogy ő épp nem látja őket. A kérdésére bólintok.
- Kezdesz közelíteni - kinyújtva az asztal alatt lábaim hajtom kicsit hátra a fejem, amíg kiropogtatom a nyakam. - Bár nem tudom ez mennyire lényeges a ki gyereke vagyok kérdésben.
Utoljára módosította:Machay Ilián, 2018. április 15. 15:29 Szál megtekintése
Machay Ilián
INAKTÍV


cillian crouch
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 114
Írta: 2018. április 13. 13:27 | Link


Hirtelen nem nagyon tudom hova tenni az iskolás megjegyzését, ezért, azon az elven, hogy nem is lehet annyira fontos, el is engedem.
- Akkor megnyugtatlak, hogy nem jártunk egy iskolába - felszusszanva hajtom hátra fejem, s lehunyva szemeim élvezem ki, ahogy a tavasz hozta napsugarak melegítik a bőröm. Nem igazán aggódom amiatt, hogy hirtelen lelépne, ahhoz túlságosan lázba jött a ki vagyok mi vagyok témára, hogy csak úgy itt hagyjon, válaszok nélkül. Így ülök, csendben, várok, hallgatom az elmefuttatását, meg a megjegyzéseit, de úgy összességében nem válaszolok mindre, mert minek is tegyem. Elég kényelmes vagyok ilyen téren, ami azt illeti, a tizenévesekre úgysincs mondanivalóm.
- Elég sok időbe telt rájönnöd - ismét felé fordítva fejem mérem végig. - Az Iliánt egyébként jobban kedvelem - már csak azért is, mert reflexszerűen felhangzik a hangomban a magas, vékony, és a világ legidegesítőbb hangsúlyozású IVÁNKÁÁÁÁÁÁ - ja, amitől a hideg végigfut a hátamon, és az ideg az agyamon.
- Nem, elég válogatós vagyok sajnos - és arra a sorsa sem akarok jutni mint a nagyapám, aki idő előbb beleöregedett a felesége rohamjaiba. Méltósággal viseli ugyan, de nem tudja letagadni, és az apám is erre a sorsra fog jutni, ahogy mindenki más, aki elvesz egy vélát. Egyébként sincs szükségem elvenni valakit, csinálni neki egy gyereket, hogy aztán egyedül nevelje fel, mert én állandóan valahol máshol vagyok, és még hazudok is neki egy életen át. Ugyan.
- A lány a tiéd volt? - ugyan kevésbé tapintatosan kérdezem meg, mint ő az előbb, az értelme ugyanaz. Nem látok a kezén gyűrűt, ez tény, de nem is kell tudja, hogy ilyen apróságokat észreveszek.  
Utoljára módosította:Machay Ilián, 2018. április 15. 15:29 Szál megtekintése
Machay Ilián
INAKTÍV


cillian crouch
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 114
Írta: 2018. április 13. 13:32 | Link


- Nem nagyon van más választásom - megvonogatva vállaim mosolygok rá ösztönösen. Egy életre szóló sz*pást jelentene, ha utálnék magamban valamit, ami belém van építve, és mégis miért tenném, ha egyszer hasznot húzhatok belőle?  Így is van elég bajom belőle, nem kell még extra öngyűlölet is a hirtelen haragom meg a Minisztérium szarságai mellé.
- Szóval még nincs gyereked - tudom, hogy ezzel valószínűleg épp az agyára megyek, megismételgetem a fontosabb kijelentéseit, ezzel még több súlyt adva nekik. Az unokahúgaimmal sajnos ezt nem tudom megtenni, ők túl hercegnős nevelést kaptak ahhoz, hogy bármi is nehezedjen a vállukra. Az idősebb példányokkal meg sem éri, a legtöbb nővel meg nem jutok el odáig, hogy így húzzam őket, úgyhogy most halmozottan kiélvezem eme remek tulajdonságom.
- Jó tudni, hogy nem irtották ki belőled eléggé a Machay-t - újra az a pimasz mosoly ül ki az arcomra, mint amikor épp halálra idegesítek valakit. Valahogy beletartozik a családba, hogy mindenki hirtelen kipottyant négy-öt gyereket a húszas évei elején, legrosszabb esetben a közepén. - És ki a szerencsés nyertes? - nem is értem miért érdekel ennyire a kitagadott rokonom szerelmi élete, ettől függetlenül még nagyon szerephű. Amilyen hevesen reagált az apjára, feltételezem, hogy elég erősen él benne a családi összetartás, ebből kifolyólag pedig hordaná a gyűrűjét, ha férjnél lenne - ennek hiányában viszont vagy tévedtem, vagy nincs. Nem mondom, hogy sosem tévedek, néha előfordul, de ha rendszeresen megtörténne, nem is alkalmaznának. Márpedig megteszik.
- Elég gyorsan szaporodtok, Révayk - kicsit összeráncolom homlokom, majd megvonom vállaim. Tulajdonképp nem sok közöm van a férfihoz, a gyerekéhez mégkevesebb, így ő már nem is igazán érdekel így, hogy nem a gyereke. Pedig mekkora fordulat lett volna a tizenéves terhességes szösszenete után, imádtam volna.
- Mi érdekem lenne megkeresnem titeket? - ami azt illeti, nem sok.
Utoljára módosította:Machay Ilián, 2018. április 15. 15:29 Szál megtekintése
Machay Ilián
INAKTÍV


cillian crouch
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 114
Írta: 2018. április 13. 13:38 | Link


- Hát akkor már ketten vagyunk - bár én nem is tervezem, hogy a közeljövőben beültessem valakinek a virágoskertjét. A kihallgató tisztre megemelem szemöldököm, és másfél évvel ezelőtt még elkezdtem volna nyugtalanul fészkelődni, de már nem hoz lázba, ha valaki emlegeti őket. A kihallgatóim köti a titoktartás, ahogy a legilimentorokat, és mindenkit, akinek köze van hozzám, és tudja, miben utazok. Ennek fényében pedig a mozdulat is inkább neki szól, semmint a párjának.
- Ők elég jól keresnek - nem a legjobban ugyan, ott vannak még felettük a kommandósok, likvidátorok, kémek, de nem is a lépcső alján állnak, úgyhogy azt kell mondanom, eléggé jól kifogta magának. A jó keresetük mellé pedig rendkívül arrogánsak is, trust me.
 - Ja, hát csak maga az, hogy fiatalon egy gyerekben és egy férjben gondolkozol - megvonogatva vállaim tologatom magam előtt a csuprot jobbra balra.  Ezt kivételesen tényleg nem sértésből mondom, amolyan családi hagyomány, hogy a női tagok így vagy úgy, de leszülnek egy vagy két gyereket az ő korában.
- De ne aggódj, a hallottak alapján az iskola statisztikájába is beleillesz - gyorsan javítom ki magam, mielőtt úgy döntene, hogy akkor már lázadásból nem is kell neki gyerek. Nem állítom, hogy bezzeg az én időmben ez nem így volt, nem végeztem én olyan régen, és nem is a pedáns, szűz levitás kisfiúk táborát erősítettem, hogy ilyenekkel dobálózhassak. De azért csak változtak az idők, és amit akkoriban igyekeztek titokban tartani, már büszkén verik nagy dobra. Az unokahúgaim is, többek között.
- De hamarosan neked is lesz gyereked - a csak kettőből pedig így válik majd csak három, csak négy, csak öt, csak sok. A mosolyom egészen kiszélesedik a következő mondatára. Az emberek olyan könnyen árulják el magukat, amint úgy érzik, biztos terepen tartják a gyeplőt.
- Szóval mégis történik épp valami a kis életedben, amiről nem akarod, hogy a nagy család tudjon - vonom le a következtetést a szavaiból.
Utoljára módosította:Machay Ilián, 2018. április 15. 15:29 Szál megtekintése
Machay Ilián
INAKTÍV


cillian crouch
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 114
Írta: 2018. április 13. 13:47 | Link


Egészen halovány mosollyal a szám szélében hallgatom végig, sokkal inkább a szórakozó mosoly ez, mint a manipuláló féle. Nem értem, hogy hirtelen miért érzi fontosnak ennyire kimagyarázni magát előttem, ha egyszer annyira biztos abban, hogy a döntés, amit hozott az egész házassággal kapcsolatban, jó. Viszont ezt nem fogom felhozni neki, mert mindenkinek szíve joga eldönteni, kihez megy hozzá, én pedig nem vagyok sem az anyám, sem a nagyanyám, hogy ezért elítéljem, vagy épp szétszedjem őket. Még jó, hogy bármikor el lehet válni. Egyébként ezért sem haragszom én se Zójára, se Tatianara, legalábbis most már, ennyi év távlatából. Akkor még eléggé kiakadtam. Joguk volt meghozni a döntésüket, és nem egy kicsinyes, szűk látókörű vénember, meg a hozzá tartozó, pénzszagot érző Demóna akarata szerint mozogni. Még jó, hogy férfinak születtem. Egy félvéla férfinak.
- Hát jó, nem ismerem a kapcsolatotok körülményeit - megadóan feltartom kezeim, majd az öngyújtómmal kezdek játszani az ujjaim közt, csak forgatom, semmi gyújtogatás. Nem vagyok én piromán.
- Nem, a jóslás egy elég ésszerűtlen és felesleges tudomány - nem nagyon félek kinyilvánítani az álláspontom erről az egészről. Nem igazán éri meg előre látni mi fog történni, ha bármelyik pillanatban hozhat egy olyan döntést az ember, ami megváltoztatja. Idő előtt meghatározni valakiről, hogy mi fog vele lenni, személy szerint igazságtalannak tartom, bár elég álszent dolog nekem az igazságról beszélnem, ha világ életemben kiváltságos voltam a nevem és a vérem miatt. Ha nem kaptam meg, hát addig mosolyogtam, amíg megadták nekem. Így könnyű élni. És nem bánom. Azt viszont nem kötöm az orrára, hol is végeztem pontosan, ha már így szóba jött. Rossz szokás, hogy igyekszem minél kevesebbet elárulni magamról, egy olyan formában, hogy az emberek mégis azt higgyék, eleget tudnak rólam.
- Felnőtt férfi vagyok, Révay - megemelve szemöldökeim nézek vissza rá. - Miért kellene ott lennem? - persze, ugyan úgy a családom, akiknek igenis sokat köszönhetek, legyenek olyanok, amilyenek, és legyen a kapcsolatunk is olyan, amilyen. Nem tagadom meg, amit nekem adtak, ezért nem is nagyon feszegetem azt a részét a témának. Nem szeretnék hisztirohamot kapni az utca közepén.
Utoljára módosította:Machay Ilián, 2018. április 15. 15:30 Szál megtekintése

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed