Ahogy belépsz a Pillangó-varázs Étterembe és Teaházba, azonnal elbűvöl a modern dizájn és az elegancia. A falakat finom szürke és fehér árnyalatok díszítik,  meghitt és barátságos atmoszférát teremtve. Az étterem központi részén egy hosszú étkezőasztal található, amelyen elegáns teríték terül el. A fehér szalvéták és a finom textúrájú terítők stílusosan kiegészítik az asztal megjelenését. A tányérok, evőeszközök és kristálytiszta poharak letisztult vonalvezetése és minőségi kialakítása az étterem eleganciáját és ízlését hangsúlyozza. Az asztal közepén található virágcsokrok frissességet és színpompát visznek az étkezőterembe, míg az apró gyertyák romantikus hangulatot teremtenek.
A helyi bár területe is lenyűgöző. Az üvegpolcokon rendezetten sorakoznak a különböző italok és koktélok, amelyek széles választékát kínálják a vendégeknek. A falakat dekoratív táblák és fényes tárgyak díszítik, ami exkluzív és modern megjelenést kölcsönöz a térnek. A stílusosan kiválasztott világítás meleg és barátságos légkört teremt, tovább fokozva az étterem vonzerejét.
Az étterem egy olyan hely, amely egyaránt alkalmas romantikus vacsorákhoz, baráti összejövetelekhez vagy akár kisebb ünnepi eseményekhez. Az étterem modern, ugyanakkor meghitt és barátságos atmoszférája garantáltan emlékezetessé teszi az itt eltöltött időt.



A Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló élményt kínál a vendégeknek, hiszen nemcsak ízletes ételekkel és italokkal, hanem különleges török kávékkal és teákkal is várja őket.
Az étterem és teaház kínálatában szerepelnek a tradicionális török kávék, amelyeket gondosan elkészítenek és csészékben tálalnak. Ezen italok gazdag aromájukkal és intenzív ízvilágukkal különleges élményt nyújtanak a kávékedvelőknek. Az étterem tapasztalt baristái hagyományos módon készítik el ezeket a kávékat, így a vendégek megismerhetik a török kávézás művészetét és hagyományait.
Emellett a teafogyasztók sem maradnak ki a különlegességekből. A Pillangó-varázs Étterem és Teaház teakínálatában szerepelnek a különböző török teák is, melyek gazdag ízvilágukkal és egzotikus aromáikkal kápráztatják el az ínyenceket. A teák frissen főzve és ízlésesen megkomponált teáscsészékben kerülnek felszolgálásra, hogy a vendégek teljes mértékben átélhessék a török teakultúrát.
A Pillangó-varázs Étterem és Teaház ezzel a különleges kínálattal tovább fokozza az étterem hangulatát és vonzerejét. Az itt eltöltött idő alatt a vendégek nemcsak finom ételeket és italokat fogyaszthatnak, hanem felfedezhetik a török kávék és teák gazdag világát is. Ez a megkapó kombináció teszi a helyet egyedülállóvá és felejthetetlenné.

Emellett a hely egyedi és varázslatos kültéri terasszal rendelkezik, mely egy gyönyörű lepkeházat idéz. Ez a különleges külső rész lehetőséget nyújt a vendégeknek, hogy a természet közelségében élvezhessék az étel- és italválasztékot.
A lepkeház a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedi jellemzője, mely kívül-belül lenyűgöző látványt nyújt. A kültéri terasz intimitása és varázsa lehetővé teszi a vendégek számára, hogy átadják magukat a természet szépségének, miközben élvezik az étterem ízletes fogásait. Az ülőalkalmatosságok és asztalok kényelmesek és elegánsak, lehetővé téve, hogy a vendégek kényelmesen étkezzenek és pihenjenek a lepkeházban. A természetes növényzet és virágok körülöttük kellemes környezetet teremtenek.
A lepkeházban való tartózkodás során a vendégek teljesen elmerülhetnek a természet nyugalmában. A hangulatos világítás és a megvilágított helyigés esténként varázslatos atmoszférát teremt. Ez egy olyan hely, ahol a vendégek eltölthetik idejüket, miközben szabadon engedik a város zaját, és élvezik az étel- és italélményeket a természet közelében.
A kültéri részben a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló lehetőséget nyújt a vendégek számára, hogy egy különleges és bájos környezetben élvezzék az étel- és italfogyasztást. Ez a részlet gazdagítja az étterem hangulatát és még emlékezetesebbé teszi a vendégek élményét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=718975#post718975][b]Kelemen Farkas - 2018.03.31. 19:05[/b][/url]

- Látnod kellett volna a kollégáim arcát, amikor ma elmondtam, hogy megnősülök. Kristófra rá kellett szólnom a végén, hogy csukja már be a száját, mert tavasz van és zümmögnek már legyek összevissza, a végén még belerepül egy - mesél, miközben kissé előre hajlova ücsörög az asztal mellett egy párnára telepedve, teáját kavargatva és hol az aranyszínű italra pillant, hol pedig hosszú szempillái árnyékából a vele szemben ülő lányra. Szája szeglete nevetősen görbül felfele, ahogy felidézi lelki szemei előtt a képet. Végül a csésze széléhez kocogtatja a kiskanalat, lerázva róla az utolsó csepp teát is, és a csészealj szélének támasztja, hogy két tenyere közé fogva az apró kis csészét belekortyoljon a teába. Hümmögve állapítja meg, hogy igazán kellemes. Ez a teaház nem okoz csalódást. Mindig is szeretett ide járni, amióta csak tud róla, akárcsak a cukrászdába, amiről kiderült, hogy Veszna sem veti meg egyébként. Most pedig már amúgy is ideje volt kimozdulniuk, mert utóbb nem jártak semerre, leszámítva az ékszerbolti sétákat, mire sikerült rábukkanni a megfelelő gyűrűre, és azt, hogy reggelente még együtt indulnak el dolgozni, habár ez az út nem is olyan hosszú, tekintve, hogy a lány az iskolában dolgozik, ő pedig a budapesti aurorparancsnokságon.
- És a te napod hogy telt? Mesélj - érdeklődik, amint lenyeli azt a kortyot, majd egy újabb után a csészét is leteszi, hogy az asztal fölött átnyúlva inkább Veszna kezét fogja meg figyelmesen hallgatva minden szavát, amit csak válaszul a kérdésre mondhat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=718994#post718994][b]Kelemen Farkas - 2018.03.31. 20:20[/b][/url]

- Megnősül? Huh, hát ez kissé váratlan... ihletet kapott a lányától? - kérdezi, de ő is érzi, mennyire nem jó ötlet most megpróbálni sem humorral kezelni a helyzetet. Látja Vesznán, hogy nem fogta még fel az egészet, talán sokkolta is, vagy legalábbis neki úgy tűnik. Közelebb húzza kicsit a kezét, hogy csókot nyomjon a kézfejére, majd gondol egyet és elengedi, de csak azért, hogy a csészéjét fogva odébb költözzön éppen a lány mellé huppanva le egy párnára.
- Gyere ide, bogárka - mondja neki félhangosan ölelésre tárva ki a jobb karját, hogy aztán magához is húzza. - Nem baj, emészd csak nyugodtan - feleli és csókot nyom a szőke tincsek közé is.
- Ki tudja, lehet, hogy ez már kapuzárási pánik. Rájött, hogy neki is szüksége van valakire és nem elég az, ha mindig más van. Nem is tudom. Végtére is az ritkán boldogít, ha nincs senki, akire úgy igazán számíthatsz - válaszolja a végét már félig csak magának mondva, hiszen neki is megvannak a saját tapasztalatai e téren.
- Na és ki a szerencsés ara? Ő is színésznő netán? - kérdezi meg, miután kellőképpen sokáig hallgatott már a lány felkarját simogatva, ahogy magához öleli, hátha ettől kicsit jobban érzi magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=720166#post720166][b]Kelemen Farkas - 2018.04.11. 14:42[/b][/url]

- Hát ha innen nézzük, akkor talán ez is közrejátszhatott... lehet, hogy csak úgy érzi, hogy elveszít ezzel téged valami módon, ezért keresett egy másik biztos pontot, valakit, aki jó eséllyel nem repül ki majd a fészekből, mert felnőtt és saját családot alapít - fejtegeti hangosan, noha eléggé találgatás ez, sokkal inkább, mint bármi, amit tényszerűen közölne, hiszen nem igazán ismeri Veszna apját.
- Különben meg dehogyis vagy önző - jegyzi meg végül, megrázva a fejét, majd puszit nyom a lány szőke tincsei közé. - Azt hiszem, én is pont ennyire lesokkolódnék, ha apa közölné, hogy márpedig most megnősül, pedig olyan rég van egyedül, hogy tulajdonképpen örülnék, ha neki is lenne valakije - fejtegeti tovább a kérdést még kicsit, igyekezve megnyugtatni a lányt, miközben kicsit szorosabban ölelve egy fél percig. A név hallatán kissé elnyílik a szája a meglepetés hatására, ezt a nevet valahogy nem várta, nem mintha várt volna bármit is, de most, hogy hallotta, szinte már ijesztő a gondolat, hogy kézen-közön egy család lesznek egy tetramágussal, akivel soha az életben nem akart kapcsolatba kerülni lehetőleg semmiféle módon sem.
- És elemi mágiát is... hallottam már róla - jegyzi meg, de inkább nem folytatja a mondatot, még a gondolatot sem. Hálás is az új kérdésért ennek fényében, hiszen ezzel a téma is megváltozik kissé, ő pedig megkönnyebbülten szusszant fel kurtán, mielőtt elnevetné magát.
- Megkockáztatták, hogy biztos kapuzárási pánik... vagy esetleg fejre estem, vagy ez csak valami százfűléfőzetes átverés, vagy tudja a fene. Mondtam, hogy ami azt illeti, engem is meglepetésként ért a tény az elején, hogy sikerült egy lánynak magára vonni a figyelmemet, de akár hiszik, akár nem, teljesen az ujja köré csavart és most tényleg családot alapítunk - meséli. - Hm, valamikor amúgy el kellene mennünk az ékszerészhez, mit szólsz? Meg el kellene kezdeni szervezkedni, habár részemről semmi nagyot nem szeretnék, ha neked sincs ez ellen kifogásod.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=848239#post848239][b]Kelemen Farkas - 2022.06.23. 18:19[/b][/url]

Még nem igazán tudja eldönteni, hogy a párterápia megoldást jelent-e a gondokra, de igyekszik bízni Zójában meg a szaktudásában, na és természetesen magukban is. Hiszen ha nem akarnák megmenteni a házasságukat, nem vágtak volna bele ebbe az egészbe és nem lennének itt. Annára most dadus vigyáz, ők pedig teljesítik az első házi feladatot, amit Zójától még múlt héten kaptak - randiznak. Mint akik még csak ismerkednek, nem házasok hét éve. A Holdfény utcában található Révay-rezidenciától sétáltak egészen idáig kettesben.
- El sem hiszem, hogy tényleg úgy érzem magam, mintha első randin lennénk - jelenti ki szája sarkában halvány mosollyal, szeme sarkából a mellette sétáló gyönyörű feleségére pillantva, és mintha valami tapasztalatlan tini lenne, olyan óvatosan nyúl át az asztalon Veszna keze után. Tudatában van, hogy ő rontott el sok mindent, ő nem volt hajlandó beszélni és ő temetkezett a munkába, hagyva, hogy Veszna eredménytelenül próbáljon bejutni a várfalakon belülre, de ha eddig nem hagyta el... még mindig megteheti, de csak nem. Egy ideje - bár nem mondta - még az is megfordult a fejében, hogy talán lehetne még gyerekük. Kezdetben sokat akartak, aztán valahogy mégsem lett testvére Annának. De miért is gondolkodik ezen most? Inkább arra kellene fókuszálnia, hogy foglalt asztalt, itt ülnek kettesben, egymással szemben, ki tudja mióta először, és beszélgethetnek. Újra ismerkedhetnek, megtudhatják, ki lett a másik, amíg félig-meddig csak egymás mellett éltek az elmúlt évek egy részében. Látja azért a szomorúsággal vegyes csalódottságot a nő szemében időnként, és olyankor mindig szeretné valahogy elűzni. Talán majd Zója segít megtalálni oda az utat.
- Meseszép vagy - szólal meg újra, részben azért, hogy közben kitalálja, mivel is vihetné tovább a beszélgetést, de másrészt azért is, mert így gondolja. Szeretne újra bocsánatot kérni sok mindenért, érzi a torkában a gombócot, fejében kavarognak a gondolatok, minden, amit tett vagy inkább nem tett, de végül erőnek erejével sikerül visszanyelnie az egészet. Az utóbbi időben mást sem tett, csak sajnált mindent is, mintha túláradt volna a folyó, és már nem lett volna, ami gátat szabjon az egésznek. Kissé hátradől a széken, hogy kényelmesebben üljön, majd a haját is hátraigazítja, mert az egyik makacs tincse folyton a homlokába hull, és már elég hiosszú ahhoz is, hogy a szeme elé lógjon részben. Aztán sóhajt egyet. - Azt hiszem, ha visszamehetnék az időben, és valamit változtathatnék, ez lenne az... sokkal több időt töltenék veled - mondja ki, aztán még időben sikerül a nyelvére harapni, hogy ne folytassa megint azzal, hogy sajnálja. A sajnálat úgysem old meg semmit, ezt már megbeszélték. A változás viszont igen, hát igyekszik arra fókuszálni. - Talán ez nem csak egyszer alkalom lehetne. Úgy értem, randizhatnánk rendszeresen. Legalább azóta nem voltunk kettesben, hogy Anna járni kezdett. Azt hiszem - mondja, kurtát szusszantva a mondat végén, amolyan nevetésbe hajlót, mégsem panasznak szánta a kijelentést, imádja a lányukat is. A közben arra járó pincértől kis gondolkodás után vörösbort kér egyelőre, meg tésztát vacsorának, aztán ismét Vesznára irányul minden figyelme.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=848246#post848246][b]Kelemen Farkas - 2022.06.23. 20:36[/b][/url]

- Inkább csak úgy mondanám, kicsit másképp voltál szép. Olyan lányosan, most meg... érettebben, ha szabad ilyet mondanom. Nemesedsz a korral,... mint a jó bor - mondja, és ismét feltűnik szája szegletében egy félmosoly. Gyatra poén, de szeretné megmosolyogtatni. Hirtelen nem is tudná megmondani, mikor látta utoljára mosolyogni, pedig igazán szép a mosolya is. Meg aztán mégiscsak van vélavér is az ereiben, biztos benne, hogy még száz évesen sem lesz csúnya.
- Tudom, és én is. Igyekszem. Igyekszünk. Ketten kellünk hozzá, de itt vagyunk - válaszolja, és előre dőlve átnyúl az asztal fölött, hogy kezét a nő arcáig emelve megsimogassa hüvelykujjával az arcát, majd egy képzeletbeli kósza tincset igazít a füle mögé, ha már Veszna haja amúgy nagyon rendezetten áll. Csak érezni akarja egy pillanatra, hogy tényleg ott van és nem álmodik. Az elmúlt évek egy része, sőt nagy része olyan volt, mint valami rossz álom. Nem a nő miatt, hanem ő zárkózott be, mert nem akarta a vállára rakni a terheit, de Zója szerint pont ez volt a gond, hiszen ketten vannak, és ez azért is van így, hogy egymást támogassák. Nem bújhat el mindig a kis barlangjába, ha valami rossz történik, hogy majd előjön, ha már megoldotta egymaga. Csak hát ugye a régi szokásokat sem könnyű levetkőzni, de tényleg igyekszik. A kérés kissé meglepi, pedig a választ igazából ő is szeretné tudni.
- Én úgy hiszem, igen. Nagyon sokáig motoszkált a fejemben a gondolat, hogy találnál nálam sokkal jobbat is, de nem hagytál el akkor sem, amikor a legnyomorultabb voltam. Nem Anna miatt kértem meg a kezed, bár tény, hogy fontos része az életünknek... de én azért akartalak feleségül venni, mert mindig is úgy éreztem, hogy veled otthon érzem magam. Tudom, hogy nem úgy tűnt, amikor elmerültem a problémáimban. Sajnálom, hogy kizártalak és a munkába temetkeztem. Tudom, hogy mondtam már, de tényleg nagyon sajnálom, és még nem tudom, hogyan tudnám jóvá tenni, de meg szeretném találni a módját - válaszolja őszintén és komolyan. Végülis Veszna akkor is ott volt vele, amikor bekerült az ispotályba, és otthon várta, amikor hazaengedték, amikor még megszólalni is alig volt hajlandó, na meg enni is, nem csak akkor, amikor minden rendben volt. Azt tanulta, hogy a tettek mindig ékesebben mutatják, milyen ember valaki, mint a szavak, és ő ezt látta. Az más dolog, hogy az ő megküzdési mechanizmusai nem családra voltak kalibrálva, és sok mindent sikerült is elrontania. Éket vert maguk közé, amiből távolság lett szép lassan.
- Az jutott eszembe kezdetnek, hogy nem vállalok be több túlórát. Többet lehetnék veletek. Veled. Úgyis abbahagyom lassan a papírok töltögetését, hogy már megkaptam a végső minősítést, hogy visszatérhetek a régi beosztásomba, abból meg elég lesz a munkaidő is bőven - ajánlja fel kezdetnek. Tudja, hogy Vesznát sosem érintette jól a munkamániája, és talán ahelyett, hogy megpróbálja elmagyarázni, hogy az az érzés hajtja, hogy mennyire uralja azt az egészet, inkább változtatni kellene. Ezt még csak nem is Zója javasolta, de reméli, békejobb-féleségnek talán elég lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=848283#post848283][b]Kelemen Farkas - 2022.06.23. 23:12[/b][/url]

- Nem gondolom, hogy vén lennél. Vénnek magamat érzem, bár lehet az is elég lenne, ha megszabadulnék a bajuszomtól - válaszolja egy apró sóhajjal. Szerinte a felesége tényleg gyönyörű, és ami azt illeti, még mindig nincs harminc se. Ellenben ő közelebb van a negyvenhez, mint a harminchoz, és néha olyan vénnek érzi magát, mint az országutat, máskor meg még mindig gyermeknek, ahogy bizonyos dolgokra adott reakciói is mutatják. Bonyolult ez, bár hogy újfent Zójára hivatkozzon gondolatban, tekintve, hogy beidegződött megküzdési mechanizmusait a gyerekkorából hozta, semmi meglepő sincs abban, hogy ezek még mindig működésbe lépnek néha, amíg nem sikerül megszabadulni tőlük a kapott szaksegítséggel. Közben megsimogatja a nő arcát, amivel végre sikerül mosolyra bírni, és ettől a mosolytól az ő mellkasát is kellemes érzés szállja meg. Egy pillanatra olyan minden, mint a nagy hullámvölgy előtt volt, amikor még minden rendben volt. Vagy legalábbis szinte minden.
- Nem fogok, ezt megígérhetem - válaszolja megrázva a fejét, és ajkán még mindig ott van egy halvány mosoly, ahogy Vesznára néz. - Az csak a miénk - jelenti ki. Nagyon sok mindent képes már megosztani Zójával, mert megvan az ehhez szükséges bizalom, de azért mégis vannak határai. Ugyan pszichológusi utasításra rendszeresen ír naplót is, vannak dolgok, amiket még oda sem jegyez le, pedig nem olvassa senki sem, és egy ilyen a magánéletük ezen szintje. Ez csak az övék, nem tartozik senki másra sem. Pont ezért is jut eszébe felajánlani, hogy lemond a túlórákról, hiszen előfordult már, hogy ott aludt el az íróasztalánál, és éppen csak hajnalban ért haza átöltözni és ment is vissza. Ugyan szerencsére nem ez volt a megszokott, mégis megesett két havonta legalább egyszer. Csoda lenne, ha a felesége fejében nem fordult volna meg, hogy megcsalja, pedig soha nem vetemedne ilyesmire. Habár... annak számít, ha a munkát tette első helyre, mert az bizonyult a komfortzónájának? Kénytelen lesz változtatni ezen.
- De titeket is szeretlek, és mégis... ezt csináltam, amíg magam voltam is, de most más is lehetett volna. Tudom, hogy meghallgattál volna, ha beszéltem volna, de remélem, még nem késő. Egyezzünk meg abban, hogy bevállalom, ha ez a kérés fentről, de nem magamtól, és ha úgy alakul, hogy maradnom kell, értesítelek. Merlinre, bele se merek gondolni, mennyire rosszul kezeltem, és te hányszor hihetted, hogy megcsallak... - dünnyögi zavartan vakargatva meg a tarkóját, ha már megfordult a fejében a gondolat. Amikor ott volt az egész közepében, eszébe se jutott, hogy nézhet ki mindez kívülről, csak most, hogy itt ülnek, és végre igazán beszélgetnek.
- Szeretem ezt az érzést, és nem adnám semmiért. - Ha már a nő kinyújtja a kezét, meg is fogja, tenyerébe zárva. Végre a bor is megérkezik - azaz meghozza a pincér tálcán, sőt még tölt is. - Koccinthatnánk magunkra, mit szólsz? Arra, hogy randizunk. Tetszik egyébként ez az egész, jó ötlet volt, és örülök, hogy eljöttünk - veti fel az ötletet, majd meg is emeli a poharát. - Vagy jobb ötletem van. A világ legszebb nőjére. Komolyan gondolom, nekem te vagy az, pedig ismerem az összes rokonodat is lassan, és még annyi vélavérrel sem érnek utol - mondja, és a nő kezét megemelve csókot nyom rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=848384#post848384][b]Kelemen Farkas - 2022.06.24. 17:45[/b][/url]

- Ha nem tetszik úgy, majd visszanő egyhamar - válaszolja féloldalas mosollyal, megvonva a vállát közbet. Ez nem volt nagy erőfeszítés soha, sőt, igazából úgy jött az egész, hogy csak hagyta. A szakáll viszketett és szúrt és nagyon idegesítette, így nem tartott tovább pár hétnél, de a bajuszt valahogy sikerült megszoknia, aztán meg már nem borotválta le. Viszont most így belegondolva tényleg levághatná mondjuk holnap reggel, aztán legfeljebb visszanő. Nem a világvége. A nő kérdése viszont még inkább elgondolkoztatja. Nem azért, mert olyan sok minden lenne, amit nem szeret benne. Ezen sosem gondolkodott, mindig is elfogadta olyannak, amilyen, igazából még akkor is, amikor nagyon próbálkozott kihúzni a gödörből, annak ellenére, hogy ő még messze nem tartott ott. Nem mondhatja, hogy haragudott volna, vagy bármi, egyszerűen csak nem tartott vele, mert még nem volt rá képes, hiába próbálta kihúzni onnan.
- Leginkább azt szeretném megváltoztatni, amilyen szomorúan és csalódottan nézel rám néha - mondja ki végül, amit gondol. Ha már ma őszinték, akkor ehhez igyekszik tartani magát, és nem zárkózik a megszokott csendjébe. - Hiányzik a mosolyod, bár azt hiszem, megértem, miért van ez így, de remélem, lesz ez még jobb - mondja. Arra csak bólint, hogy a felesége megköszöni, hogy a hálószobatitkaikat ő sem szándékozik kiteregetni Zójának. Sem senki másnak igazából.
Számított rá kicsit, hogy a nő úgy hiszi, megcsalta, mégis kissé szíven üti a dolog. Tudja, hogy nagyon a munkába menekült, de közben meg azt is, hogy sosem lenne képes megszegni azt amit megígért, amikor feleségül vette, és ha még meg is fordulna a fejében, lenne benne annyi tisztesség, hogy szól, hogy bocs, de már nem szereti. Ez viszont nagyon nem így van azért. Kissé lehajtja a fejét az asztalon álló díszre bámulva, majd szusszan egyet, mielőtt újra megszólalna.
- Jogos, megérdemlem... azt a nézést is. És megértem, hogy nagyon nehéz elhinni, hogy nem tettem, de ha meggyőz, ihatok igazságszérumot is akár. Talán még otthon is van valamelyik polcon egy adag - ajánlja fel azt az alternatívát, amit aztán végképp nehéz megkérdőjelezni, bár azért még előbb megpróbál néhány szót szólni a védelmében.
- Tudom, hogy nem vetnek rám jó fényt a túlórák, sem az, hogy nem kommunikáltam, de... nekem ez az egész nem megy csak úgy. Úgy értem... elköteleztem magam melletted és ezt komolyan veszem. Amikor apám meghalt, rám dőlt a világ, és az én hibám, hogy nem akartam megosztani veled a súlyát, mert azelőtt is egyedül éltem túl mindent. A munka volt a biztos menedékem, amit már ismertem, amiben jó voltam, és ahol az enyém volt minden kontroll - magyarázkodik. Azt már úgyis elmondta, hogy gondolt már rá nem is egyszer, hogy Veszna jobbat is találhatna, és időbe telt megértenie, hogy nem menekül el. - Lehetne amúgy Annának még testvére, már ha te is akarod. Akartam azt a tervet, még akarom is, nem mondtam le róla, és sajnálom, hogy nem úgy alakult. Én csak... tudom, de meg csak, magyarázkodom... amikor Anna megszületett, bíztam benne, hogy majd együtt jó szülei leszünk, aztán történt, ami történt, és már nem volt, akitől ellesnem a titkokat, hogyan lesz az ember jó apa. De talán mégsem vagyok olyan szörnyű, ha Anna szeret rajtam lógni - próbál némi kellemeset is belecsempészni a kellemetlenbe, hiszen a kislány tényleg szeret mindkettejükön lógni. Pedig az elemétől is tartott sokáig, valamikor az is megviselte, hogy kiderült, egyáltalán van, aztán meg egy ideig úgy érezte, ő is veszélyt jelenthet a családjára, mert mi van, ha egyszer bekattan, de otthon már nem is mindig hord képességkorlátozó tárgyakat sem az utóbbi időben. Alakul ez is, mint minden.
- Jó, igyunk a problémákra, meg a bajszomra. Szerintem a reggelt még megérheti, aztán neki annyi - válaszolja ő is kuncogva, és koccint a feleségével. Most egy pillanatra ismét olyannak érzi, mintha minden rendben lenne. - Mi lenne, ha a vacsora után sétálnánk egy nagyot? - veti fel az ötletet. - Vagy inkább holnap reggel lenne kedved Ribizlivel és velem tartani?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=848397#post848397][b]Kelemen Farkas - 2022.06.24. 20:42[/b][/url]

- Nem a fél karomról beszélünk. Amúgy is azért van, mert egyszer nagyon lusta voltam levágni - válaszolja elmosolyodva, hogy most még a foga is kivillan közben. Meg egyébként is ez egy másik időszak maradéka, ha belegondol, nem lesz abból baj, ha megszabadul tőle. Aztán még lehet bajusza, ha úgy akarja, vagy még szakálla is, csak az már sokkal több macera. Rosszabb napokon meg borosta, amitől olyan, akár egy kaktusz. A magyarázkodást a nő csendben hallgatja végig, nem szakítja félbe, nem vág a szavába, amiből úgy ítéli, hogy erre is régen várhatott már, hogy tisztázzák. Mennyi ideje gyötörhette vajon a gondolat, hogy van valaki más? És vajon miért nem kérdezett rá soha, pedig igazán megtehette volna, minden joga meglenne rá.
- Csak a második, de még egyszer nem leszel az, ezt megígérem - válaszolja megrázva a fejét. Ha nem lenne most annyira érzékeny a téma, talán még azt is elmesélhetné, hogy egyébként akad titkárnő, aki nagyon megpróbált utána koslatni, szórakozott is rajta az egész részleg, már fogadásokat kötöttek, hogy mennyi időbe telik, mire rájön, hogy teljesen fölöslegesen rohangál a kávéval reggel meg van mindig két lépés távolságra, értelmetlenül. De most inkább nem szeretné ezzel a kedélyeket borzolni, anélkül is látja, mennyire mélyen érinti ez az egész Vesznát.
- Bár nem vagyok a válás híve, ebben egyetértek, nem lenne jó senkinek sem, ha csak a házasságunkat próbálnánk menteni egy gyerekkel, majd ráér, ha már mindent kitaláltunk és megoldottunk, csak akartam, hogy tudd, még nem mondtam le erről, akkor sem, ha az elmúlt években nem jött össze - mondja komolyabbra fordítva a szót, és ha már koccintottak, a borba is belekortyol. - Nem tettem igazán könnyűvé a helyzetet én sem azért - vallja be lesütve a tekintetét. Most már hiába elemzi, nem tud változtatni ezen, de a jelenen nagyon is próbálkozik másítani legalább és úgy véli, ez éppen jobban számít amúgy is, mint az, hogy mit tettek vagy nem tettek akárcsak a múlt héten is. Változtatni mindig lehet.
- Megnézhetjük, és akár az is lehet, hogy itt töltjük a hetet, úgy közelebb lennél az iskolához, és majd a hétvégéket Budanekeresden, az csendesebb. De nyitott vagyok más opcióra is, én hoppanálok, mindegy, honnan teszem végülis - feleli bólogatva az ötletre. - Ó, senkit nem fog zavarni? Mikor is van takarodód? - kérdezi kuncogva. Tényleg olyan, mintha életük első randija lenne. Járt már ott régen, de azért kecsegtetőnek hangzik az ajánlat. - Sőt... Mi lenne, ha elcsomagoltatnánk a vacsorát és megmutatnád azt a csodálatos helyet? - veti fel. Miért is ne használhatnák ki az időt, ha most végre kettesben vannak meglehetősen régóta először. - Vagy ennyire ne siessünk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=848418#post848418][b]Kelemen Farkas - 2022.06.25. 08:32[/b][/url]

- Ez nem is igaaaz - válaszolja hitetlenkedve, de azért ő is nevet már a végére - Anna már totyogott, amikor bajuszom lett, de ha hamarabb mondtad volna, hogy utálod, hamarabb szabadultam volna meg tőle - válaszolja még mindig mosolyogva rázva a fejét. Hihetetlen. Ő meg még azt hitte, hogy itt ő volt az egyetlen, akinek nagyon nehezen ment bármit is szóvá tenni, mert majd megolja. Na jó, még most sem tökéletes a dolog, de azért az abszolút örömteli, hogy hosszú idő óta először ma úgy tűnik, sikerült megnyílniuk egymásnak. Persze, ettől még tudja, hogy ez csak a kezdet, csak egy lépés a sokból, ami előttük áll még.
- Akkor tegyünk ezzel egy próbát - feleli. Igaz, hogy még mindig azt gondolja Bogolyfalváról, hogy egy porfészek, de a jó oldala, hogy eléggé sok zöld veszi körül, meg ki tudja, ha itt lakik, még az is előfordulhat, hogy megkedveli a helyet. Szalamantonnál biztos, hogy mindenképpen jobb, ha az már amúgy is éppen szóba került. Talán még el is komorodna kicsit, ha nem mondana Veszna olyat rögtön azután, ami viszont mosolyra ad okod. - Na, mik nem történnek. Az mindig jó, ha bővül a család - válaszolja mosolyogva. Igaz, hogy az ő családja kissé bonyolult eset, de ez már egy más téma. Meg aztán, ha lesz kisbaba a közvetlen családban, talán még Anna is másképp viszonyulhat majd ahhoz, ha egyszer tényleg eljutnak egy kistestvérig. Mindezt azonban egyelőre nem fejtegeti, merthogy szóba kerül egy esetleges szalamantoni látogatás is, ami viszont annyira már mégsem kellemes téma számára. Vesz is egy mély levegőt, mielőtt megszólalna.
- Ha nyáron mennénk, talán lesz elég szerencsém, hogy éppen nyaraljon mindenki valahol a világvégén, de ha szeretnél menni, pár nap beleférhet. Végülis Szalamanton nem is olyan kicsi, mint Bogolyfalva - válaszolja, és csak hozzágondolja most, hogy reméli, az anyja majd nem neszeli meg az egészet és bukkan fel a semmiből, mert az elég kínos szokott lenni. Erre azonban visszatérhetnek még máskor, Liliék társaságát egyébként meg kedveli, azért mégiscsak hozhat némi áldozatot, hogy velük találkozzon. Inkább szóba hozza azonban, hogy mi lenne, ha a tervezettnél hamarabb távoznának, megnézni, hogy mi is a helyzet a házzal, amiről éppen eldöntötték, hogy odaköltözhetnek, és természetesen, ha már felesége olyan kedvesen felajánlotta, hogy megmutatja a lánykori szobáját - nem először mondjuk, már járt ott évekkel ezelőtt -, miért is mondana nemet? Fejét kissé oldalra döntve pillant a nőre, aztán kuncogva vonja meg a vállát. - Nekem tetszik ez a sorrend. - És már int is a pincérnek, hogy a vacsorájukat ha elvitelre becsomagolná, azért nagyon hálásak lennének. Mindenképp szép borravalót hagy. - Mutatod az utat?