Ahogy belépsz a Pillangó-varázs Étterembe és Teaházba, azonnal elbűvöl a modern dizájn és az elegancia. A falakat finom szürke és fehér árnyalatok díszítik,  meghitt és barátságos atmoszférát teremtve. Az étterem központi részén egy hosszú étkezőasztal található, amelyen elegáns teríték terül el. A fehér szalvéták és a finom textúrájú terítők stílusosan kiegészítik az asztal megjelenését. A tányérok, evőeszközök és kristálytiszta poharak letisztult vonalvezetése és minőségi kialakítása az étterem eleganciáját és ízlését hangsúlyozza. Az asztal közepén található virágcsokrok frissességet és színpompát visznek az étkezőterembe, míg az apró gyertyák romantikus hangulatot teremtenek.
A helyi bár területe is lenyűgöző. Az üvegpolcokon rendezetten sorakoznak a különböző italok és koktélok, amelyek széles választékát kínálják a vendégeknek. A falakat dekoratív táblák és fényes tárgyak díszítik, ami exkluzív és modern megjelenést kölcsönöz a térnek. A stílusosan kiválasztott világítás meleg és barátságos légkört teremt, tovább fokozva az étterem vonzerejét.
Az étterem egy olyan hely, amely egyaránt alkalmas romantikus vacsorákhoz, baráti összejövetelekhez vagy akár kisebb ünnepi eseményekhez. Az étterem modern, ugyanakkor meghitt és barátságos atmoszférája garantáltan emlékezetessé teszi az itt eltöltött időt.



A Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló élményt kínál a vendégeknek, hiszen nemcsak ízletes ételekkel és italokkal, hanem különleges török kávékkal és teákkal is várja őket.
Az étterem és teaház kínálatában szerepelnek a tradicionális török kávék, amelyeket gondosan elkészítenek és csészékben tálalnak. Ezen italok gazdag aromájukkal és intenzív ízvilágukkal különleges élményt nyújtanak a kávékedvelőknek. Az étterem tapasztalt baristái hagyományos módon készítik el ezeket a kávékat, így a vendégek megismerhetik a török kávézás művészetét és hagyományait.
Emellett a teafogyasztók sem maradnak ki a különlegességekből. A Pillangó-varázs Étterem és Teaház teakínálatában szerepelnek a különböző török teák is, melyek gazdag ízvilágukkal és egzotikus aromáikkal kápráztatják el az ínyenceket. A teák frissen főzve és ízlésesen megkomponált teáscsészékben kerülnek felszolgálásra, hogy a vendégek teljes mértékben átélhessék a török teakultúrát.
A Pillangó-varázs Étterem és Teaház ezzel a különleges kínálattal tovább fokozza az étterem hangulatát és vonzerejét. Az itt eltöltött idő alatt a vendégek nemcsak finom ételeket és italokat fogyaszthatnak, hanem felfedezhetik a török kávék és teák gazdag világát is. Ez a megkapó kombináció teszi a helyet egyedülállóvá és felejthetetlenné.

Emellett a hely egyedi és varázslatos kültéri terasszal rendelkezik, mely egy gyönyörű lepkeházat idéz. Ez a különleges külső rész lehetőséget nyújt a vendégeknek, hogy a természet közelségében élvezhessék az étel- és italválasztékot.
A lepkeház a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedi jellemzője, mely kívül-belül lenyűgöző látványt nyújt. A kültéri terasz intimitása és varázsa lehetővé teszi a vendégek számára, hogy átadják magukat a természet szépségének, miközben élvezik az étterem ízletes fogásait. Az ülőalkalmatosságok és asztalok kényelmesek és elegánsak, lehetővé téve, hogy a vendégek kényelmesen étkezzenek és pihenjenek a lepkeházban. A természetes növényzet és virágok körülöttük kellemes környezetet teremtenek.
A lepkeházban való tartózkodás során a vendégek teljesen elmerülhetnek a természet nyugalmában. A hangulatos világítás és a megvilágított helyigés esténként varázslatos atmoszférát teremt. Ez egy olyan hely, ahol a vendégek eltölthetik idejüket, miközben szabadon engedik a város zaját, és élvezik az étel- és italélményeket a természet közelében.
A kültéri részben a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló lehetőséget nyújt a vendégek számára, hogy egy különleges és bájos környezetben élvezzék az étel- és italfogyasztást. Ez a részlet gazdagítja az étterem hangulatát és még emlékezetesebbé teszi a vendégek élményét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=723934#post723934][b]Széplaki Alíz - 2018.05.25. 18:43[/b][/url]

Megbeszéltem pár napja Nesztorral, hogy a Pillangó-varázs Étterem és Teaház-ban fogunk találkozni. Kíváncsi voltam a képekre, amiket együtt lőttünk, és persze a fizetségegemet is meg kellett beszélnünk. Jelen esetben az anyagiaknál is jobban érdekelt az, hogy hogyan sikerültek a fotók. Kicsit elaludtam a találka előtt, úgyhogy gyorsba lezuhanyoztam, hajat mostam, elkészültem. Mindig is a pontosságomról voltam híres, idáig sose késtem sehonnan. A hajamat kiengedve hagytam, miután megszárítottam, öltözetnek egy kék szoknyát és egy hozzá illő bohókás felsőt választottam balerinacipővel. Készülődés közben úgy kapkodtam, hogy vagy ötször majdnem átestem a macskámon, aki úgy döntött, hogy mindig a lehető legjobb helyeken áll az utamba, szalad felém, vagy ült le mosakodni. miután végre elindultam, rohamléptekkel vettem az irányt az étterem felé. Amikor beléptem a helyiségbe, észrevételeztem, hogy a srác már ott volt. Gyorsan az órámra néztem, majd csalódottan megállapítottam, hogy öt percet késtem.
- Szia! Bocs a késésért. Még sose fordult elő. Tulajdonképpen te vagy az első ember, akinél ez megtörtént - üdvözöltem szomorúan, majd kihúztam a székemet és helyet foglaltam.
- Na, de mesélj, mi újság? - kérdeztem tőle érdeklődve. Közben odajött a pincér, én pedig rendeltem egy kávét magamnak.
- Jók lettek a képek? - érdeklődtem tőle izgatottan. Már nagyon vártam, hogy megmutassa őket, közben ki is ment a fejemből a késés keserű érzése.
Egyelőre nem tértem ki a pénzre, nem akartam udvariatlannak tűnni, hogy rögtön azzal indítok, de mint már említettem, jelen pillanatban jobban érdekelt a munkánk gyümölcse mint az anyagiak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=724722#post724722][b]Széplaki Alíz - 2018.06.01. 22:55[/b][/url]

- Neeeem - mondtam vigyorogva, pironkodva, majd hozzátettem gyorsan:
- Tényleg nem késtem sehonnan sem idáig, inkább én voltam ott mindig előbb. Nem is értem mi történhetett.
Forgattam a szemeimet, miközben próbáltam megértetni vele, hogy miért van ekkora jelentősége annak, hogy ez sosem fordult még velem elő. Inkább én voltam ott korábban a megbeszélt találkáknál vagy precíz pontossággal érkeztem az adott helyszínre.
- Klassz az új kütyüd - osztottam meg az észrevételemet Nesztornak, hiszen ez a masina nagyban megkönnyítette a kommunikációt. Akárhogyan is szerezte be, bölcs és hasznos dolog volt.
Közben kifújtam magam, amíg előszedte a képeket, amelyekre rendkívül kíváncsi voltam.
- Úúúúú... szóhoz sem jutok. Állati jók lettek ezek a képek. Valóban a pillanat varázsáról szólnak. A legmegfelelőbb pillanatban lettek elkapva - ujjongtam örömömben, hogy ennyire jól sikerültek.
- Nézd ezt a két képet, ezek a kedvenceim - mutattam a srácnak lelkesen. Az egyiken a két kutyus játszott együtt felhőtlenül, a másikon pedig a párocska tagjai néztek mélyen egymás szemébe jelentőségteljesen, mintha megfeledkeztek volna az őket körülvevő világról és magáról az időről. Látszott rajtuk, hogy szenvedélyesen szeretik egymást, és az elkapott pillanatban semmi sem érdekelte őket egymáson kívül. Jó volt elkapni ezt a pillanatot, amely ritkán adatott meg az embernek.
Közben kaptam egy 4 centes úzot a kávé mellé. Nagyon örültem neki, hiszen még sosem próbáltam ki a görög nedűt, majd koccintottam a fiúval az egészségünkre.
- Hmm, ez nagyon finom - mondtam Nesztornak elégedetten, miután belekóstoltam az italomba. Isteni íze volt, még a torkomat is felmelegítette kicsit, szóval le a kalappal a görögök előtt!
- Neked melyek a kedvenc képeid? - kérdeztem vissza kíváncsian, miközben a kávémat kellő távolságra toltam az italomtól. Úgy voltam vele, hogy a végén jól jön majd a fekete Kraft, amíg az úzom el nem fogy, de addig még sok időm volt hátra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=725198#post725198][b]Széplaki Alíz - 2018.06.08. 19:34[/b][/url]

- Ó, ezek is fantasztikusak! Te jó ég! Még rólam is lőttél egy képet? Észre se vettem! Te aztán tényleg tudsz! - mondtam neki nagy mosollyal az arcomon, hiszen az összes képe nagyszerűen sikerült. Még rólam se készített idáig senki ilyen jól elkapott képet, le a kalap előtte.
- Az úzó? - kérdeztem vissza, miközben visszatértem a gondolataimból, amelyek a fotózásra terelődtek.
- Isteni! Nagyon ízlik - vágtam rá gyorsan a választ, majd elégedetten ittam egy újabb kortyot az italomból.
- Szeretnék a jövőben a fotózással minél többet foglalkozni, szeretném tovább fejleszteni a képességeimet, a tudásomat, úgyhogy nagyon jókor jött, hogy a segéded lehetek - közöltem a férfival jó kedélyűen. A jóslás mellett remek kikapcsolódást nyújtott számomra és szerettem volna előtérbe helyezni a fotózást, bíztam benne, hogy egy "jó tanár" mellett sokat fejlődhetek ezen a területen.
- Ne vedd tolakodásnak, de megkérdezhetem, mi volt a gond az előző asszisztenseddel? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel.
- Persze nem muszáj kifejtened, ha nem szeretnéd - tettem hozzá gyorsan, hiszen nem tudhattam, hogy mennyire kényes téma ez neki. Egyszerűen csak kíváncsi voltam, hogy milyen volt az elődöm. Az anyagiakra még mindig nem tértem ki, úgy voltam vele, hogy még ráér a téma és egyébként is az érdekelt a legkevésbé. Persze kellett a pénz, hogy élhessek valamiből és félre tudjak tenni majd lakbérre, de a művészet szenvedélye jóval többet jelentett számomra az anyagiaknál. Reméltem, hogy asszisztensként megfelelek majd Nesztor számára és nem okozok neki csalódást, ezért el is határoztam, hogy a lehető legjobbat próbálom kihozni magamból a közös munkánk során.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=752190#post752190][b]Széplaki Alíz - 2019.03.17. 22:08[/b][/url]

Nem igazán volt hangulatom egész nap az ágyamban feküdni, pedig megtehettem volna. Miután sikeresen levizsgáztam mindenből, hirtelen annyi szabadidő szakadt rám, mint még soha. Legalábbis a tanulási időszakban nem sok időm volt bármire is, úgyhogy ez az időszak számomra Hawaii volt. Miután felkeltem, lefürödtem, fogat mostam és megcsináltam a többi teendőmet, majd úgy döntöttem, hogy kicsit kitakarítom a szobámat, addig is elfoglalva magamat valami értelmesnek nevezhető tevékenységgel. Legalább 2 órába beletelt, mire végeztem, hiszen a tanulás mellett csupán minimális rendet tudtam tartani, most pedig valóban elég időm volt arra, hogy alaposan kitakarítsak mindenhol. Miután végeztem, átöltöztem egy trendi, ámde kényelmes melegítő ruhába, majd a teaház felé vettem az irányt. Mióta Maja elment nem igazán találtam fel magam, senki társasága sem volt hozzá fogható és már fél szavakból is megértettük egymást, nagyon hiányzott. A helyiségbe érte némi zsibongás ütötte meg a fülemet, nagyon sokan tartózkodtak rajtam kívül ott. Persze én voltam egyedül magányos farkas, a többiek csapatostul ülték körbe a környező asztalokat. Szerencsémre találtam magamnak egy szabad asztalt, amelyet rögvest el is foglaltam. Igazából nem hoztam magammal semmit, még könyvet sem, úgyhogy kissé unatkozva hallgattam a körülöttem lévő diákok és felnőttek csevegését. Persze nem akartam hallgatózni, de képtelenség lett volna nem hallani zajos beszélgetéseiket. Olyan zsivaj volt a helyiségben, hogy majdnem megfájdult tőle a fejem. Azon gondolkodtam, hogy talán át kellene mennem valahova máshova, ahol nincs ekkora zaj. Egyelőre azonban ötletem se volt, hogy hova mehetnék, úgyhogy még üldögéltem egy kicsit a helyemen. Rossz érzés volt egyedül lenni, pedig általában feltaláltam magam minden helyzetben, de most nem igazán örültem annak, hogy magamra vagyok utalva. Talán az engem körbevevő társaság váltotta ki ezt az érzést belőlem, de valahogy nem volt kedvem egyedül tovább üldögélni ezen a helyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=821118#post821118][b]Széplaki Alíz - 2020.11.12. 22:36[/b][/url]

A szobámban készülődtem épp, mikor csengettek, közben kinéztem az ajtón, de nem állt ott senki. Nem értettem, hogy mi volt ez az egész, valószínűleg néhány gyerek szórakozott velem, ahogyan másokkal is, szóval becsöngettek, aztán tovább is álltak mókából. Ám miközben kinyitottam az ajtót, a cicám kirohant, szóval megvolt a napi program, mehettem utána, hogy hova is tűnt. Szerencsére megtaláltam őt a földszinten, nem is értettem, hogyan volt képes odáig rohanni, majd magamhoz babusgatva, visszavittem őt a lakásomba. Nagy szerencsém volt, hogy a macsek nem akart tőlem elbújni, és rögtön odajött hozzám, mert különben nagy bajba kerültem volna általa, már csak a keresése által is egy ekkora lakóházban. Szóval nagyon örültem, hogy meglett a cicám, közben pedig elkezdtem készülődni a közös vacsoránkra Nathaniel-lel. Kisminkeltem magam, majd egy élénk rózsaszín egyberészes ruhát vettem fel, a szőke, hosszú hajamat pedig begöndörítettem.
- Szia! Ó, milyen elegáns valaki! - köszöntöttem a barátomat, miután megláttam őt kiöltözve a lakás bejárata előtt, így én sem éreztem kellemetlenül magam, hogy eléggé megadtam a módját a mai estének öltözék gyanánt.
- Készen állsz a teaházra? - néztem a szemébe vidoran, mosolyogva, már előre láttam, hogy ez bizony jó móka, kellemes időtöltés lesz részéről is. Közben egyre közeledtünk az említett helyszín felé, amint odaértünk, helyet foglaltam vele az egyik legszimpatikusabb asztalnál, amely egy kisié eldugottabb volt a többinél. Így nyugodtabban tudtunk beszélgetni, és nem zavart a hangzavar sem, ami nagyon fontos szempont volt számomra.
- Bolognai spagettit szeretnék és hozzá egy Rosé borkoktélt - szóltam oda a pincérnek, amikor odajött hozzánk, közben pedig a partnerem szemeit kezdtem el kémlelni, hogy vajon ő mit fog rendelni.
- Na, és mi újság van mostanság veled? - kérdeztem a barátomtól mosolyogva, a tekintetét fürkészve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=821701#post821701][b]Széplaki Alíz - 2020.11.20. 22:14[/b][/url]

- Ez kedves tőled! - vigyorodtam el, és úgy éreztem magam, mint egy tini lány, akit elsőként dicsért meg valaki az öltözéke miatt. Bevallom, ez igazán jól esett tőle, hiszen mindig is felnéztem rá. Észrevettem rajta, hogy a dicséretemtől kissé zavarba jött, pedig csak azt mondtam ki, amit gondoltam róla, a többi között ezen a téren hasonlítottunk egymásra.
- Hidd el, ez egy remek hely. Nagyon finomak az ételek, és az italok is mennyeiek. Igaz, én mindig is preferáltam az olasz konyhát, otthon is sok hasonló ételt csinálok - fejtettem ki a férfinak az elgondolásom az étterem kapcsán. Bizony, mikor megérkeztünk, rengeteg földön ülő hely volt kialakítva kényelmes párnákkal, de szerencsére gondoltak azokra is, akik aszalnál, klasszikus módon akartak helyet foglalni, így az utóbbit választottam, ez pedig látszólag elnyerte a partnerem tetszését is.
- Nekem is tetszik, ráadásul finom is! Szeretem a borkülönlegességeket, valamint ezek nagyon is illenek a választott vacsorákhoz - feleltem a srácnak nagy mosollyal az arcomon, majd körbenéztem a helyen, hogy mi a szitu. A legtöbben a földön ülést választották, de akadtak olyanok is, akik az asztalnál való helyfoglalást részesítették előnyben, életkorban pedig vegyes társaság tartózkodott itt. Aranyosnak tartottam, hogy Nathaniel könnyen zavarba jött a tekintetemtől, valamilyen szinten emlékeztetett rám, hiszen én is hasonló típus voltam.
- Ó, szóval ez azt jelenti, hogy koccintasz majd velem karácsonykor! - csillantak fel a szemeim boldogan, hiszen nem is olyan rég beszéltünk róla, hogy talizunk majd a szeretet ünnepén, és valamilyen szinten közösen megünnepeljük majd azt. Az viszont szomorúsággal töltött el, hogy a barátom tovább áll majd, hiszen nagyon jól esett, hogy újra felbukkant, főleg, miután Majával már nagyon rég nem volt alkalmam találkozni, így végre nem éreztem magam annyira egyedül. Ráadásul megvolt a közös hobbink is, a fényképészet, ami egyben a hivatásunk is volt. Persze azt is tudtam, hogy Nathaniel sose volt képes egy helyben megmaradni túl sok ideig, így legbelül számítottam is rá, hogy hamarosan tovább fog állni. A lényeg az volt számomra, hogy érezze jól magát, valamilyen szinten igaza is volt, hogy nem kötötte le magát egy helyen, hanem folyton mozgásban volt, így számos hasznos tapasztalattal és feledhetetlen emlékkel gazdagodhatott az élete.
- Remélem, hogy azért, ha újra erre jársz, akkor felkeresed a régi barátnődet! - utaltam magamra mókásan. Nagyon kedveltem őt, mert mindig számíthattam rá, de nehéz volt igazából elengednem, mivel megkedveltem őt az idők során, és már bebizonyította számomra, hogy mindig mellettem áll, és segít, bármi történjék is velem. Ezt hívják igaz barátságnak, amiből igen kevés van manapság sajnos.
- Na, és van már terved, hogy merre tovább? - kérdeztem tőle kíváncsian. Ha volt elképzelése, hanem, tisztában voltam vele, hogy ő egy nagy világutazó volt. Jól is tette, hogy bejárta a világot, hiszen így újra bebizonyosodott számomra, hogy fejlődhetett a munkájában azáltal, hogy új területeket fedezett fel, és megismerhette a világot.
- Ó, te jó ég! Ez remek hír! Máris intézkedtél? Imádlak, nagyon köszönöm! - ugrottam el a helyemről máris a férfi mellé kerülve, hogy aztán egy óriási puszit nyomjak a pofijára.
- Igaz barát vagy, teljesen önzetlen, aki a másikért mindent képes megtenni! Nagyon hálás vagyok neked. Kevés ilyen ember létezik a mai világban, mint te. Ha bármi kell, vagy szükséged van bármiféle segítségedre, szívesen segítek neked, de ezt te is tudod! - örömködtem teljes szívemből, majd visszapattantam a helyemre. Nagyon imponáló volt számomra, hogy ilyen segítőkész volt, és ennyi mindent elintézett viszonylag rövid időn belül, jobb barátot nem is kívánhatott volna magának az ember. Közben pedig meghozták a kajánkat és az italokat, aminek neki is állhattunk elfogyasztani.
- Csirió és jó étvágyat! - emeltem koccintásra az italomat, mielőtt belekezdtünk a finomabbnál finomabb ételek elfogyasztásába. Már előre tudtam, hogy hiányozni fog a barátom, miután tovább áll, de egyelőre ebbe nem akartam belegondolni, annak örültem, hogy még egy kis ideig itt lesz, az pedig hatalmas boldogsággal töltött el, hogy bízhattam benne, és segített, amennyire csak tőle telt. Egyébként sem akartam a jövőn gondolkodni, abból ugyanis bőven kijutott nekem a képességem által, ezért inkább a mának próbáltam élni.
- Hmmm... isteni ez a kaja, nekem nagyon ízlik! - közöltem vele, miután megkóstoltam az első falatkát. Nemhiába volt ez az egyik kedvenc éttermem, kajáltam már itt párszor, és idáig sosem okozott csalódást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=821929#post821929][b]Széplaki Alíz - 2020.11.24. 22:45[/b][/url]

- Köszi, de bebizonyosodott, hogy a te stílusod is nyerő öltözködés terén - válaszoltam neki elismerően. Tényleg olyan volt, mintha akaratlanul is összeöltöztünk volna, ez pedig tök szuper dolog volt.
- Tudod mit? Ha átjössz karácsonykor forralt borral koccintani, akkor főzök neked szívesen. Rám is rám fér már egy kis finom kaja és egy kis főzőcske gyakorlás. Csak előtte mondd meg, milyen ételt szeretnél. Én például szeretem a halászlevet is, meg akár lehet sült pulykahús francia salátával, vagy akár töltött káposzta, de rád bízom a döntést - lelkesültem fel, mert mostanság a hobbimmá vált a főzés is a többi között.
- Igen, ezt én is hallottam, hogy más az itteni étel azért, mint Olaszban. Mondjuk még sosem jártam Itália földjén, de egyszer szívesen megnézném az ottani nevezetességeket és próbálnám ki az étel- és italkülönlegességeket - mondtam neki elmerengve. Nekem az itteni olasz ételek nagyon bejöttek, de biztos voltam abban is, hogy Olaszországban még finomabbak voltak ezek a nemzeti finomságok.
- A kínai ételekről egy ismerősöm, aki járt már Kínában azt mondta, hogy teljesen más ízvilágúak, mint itt. Az országunkban ugyanis próbálják a magyar konyha ízéhez szokottan elkészíteni az ételeket, kinn pedig sokkal csípősebbre, fűszeresebbre csinálják meg a kajáikat, ahogyan azt ők szeretik - osztottam meg a tapasztalatim a férfinak. Nekem mondjuk ízlett az itthoni kínai kaja is, ha például erősebb lett volna az erős-savanyú leves, azt már bizonyára nem tudtam volna megenni, de ahogy itt árulták, az pont jó volt, pedig gyanítottam, hogy mely fűszerpaprikát használták fel az elkészítéséhez.
- Ó, ne is mondd. Képzeld, még most is javában folyik a tárgyalás a gyerek elhelyezésével kapcsolatban, mert bekapcsolódott a "jó fej" apuka is, így remélhetőleg jó esetben legkésőbb a tél folyamán, január-február környékén lesz róla valami döntés. Elég idegtépő az egész, azt hittem, hogy simábban fog menni minden, de ugye ember tervez... pedig már várom, hogy hozzám költözzön a lányka, gondolatban már magamhoz is vettem őt. Szóval egyedül leszek még egy ideig, így karácsonykor is. Bocsi, nem akartam panaszkodni, de ha már így rákérdeztél, jó, ha tudod, mi a helyzet - emeltem a tekintetem a barátoméba, jól esett, hogy kimondhattam mindent, ami az utóbbi időben nyomasztott.
- Szóval nem zavarsz, örülök a társaságnak, legalább van, aki miatt főzzek is valami finomat - mondtam Nathaniel-nek mosolyogva. Talán így, hogy ha volt rá lehetőségem, hogy ne egyedül töltsem el az ünnep egy részét, volt némi remény, hogy megünnepelhessem azt méltóképp.
- Ez a beszéd! - villantottam felé egy vidor mosolyt. Azt nem tudtam, mennyi idő után tér vissza Magyarországra, miután elutazott, de továbbra is élt bennem a remény, hogy felkeres, miután visszatért az utazásából. Maja után őt tudtam volna kiemelni a legjobb barátaim közül, most pedig újra bebizonyította, hogy bizony, számíthatok rá.
- Ez remekül hangzik! Görögország úgyszintén klassz hely lehet! Ott jártál már vagy még új helyszín lesz számodra? - érdeklődtem meg a fiútól mosolyogva. Én tuti valami tengerpartos, zöldebb helyet választottam volna magamnak, ha munka vagy nyaralás miatt megyek oda, mondjuk például Korfu-t. Azon belül is hallottam, hogy voltak jobb és rosszabb helyek, bár, kinek mi jött be.
Közben észrevettem, ahogyan Nathaniel kissé zavarba jött a puszi miatt, nagyon aranyos dolognak tartottam ezt, de megőriztem magamnak az észrevételemet, és az ételre helyeztem a hangsúlyt. Koccintás után ittam egy kortyot az italomból, amely igencsak finomnak ígérkezett, majd nekiálltam elfogyasztani a vacsorámat. A barátom időközben megkóstolta az étkemet, amelyet igazán ízletesnek titulált, én pedig nem voltam rest ugyanígy cselekedni, azaz én is vettem egy kis kóstolót az ételéből.
- Hű, ez nagyon finom! - vettem egy villával a kajájából, miközben a szemeibe néztem elégedett arccal.
- Ezek aztán tudják, mi a dörgés kaja terén! - tettem hozzá, majd kérlelő tekintettel vettem még egy kis kóstolót a fiú ételéből. Az enyém is isteni finom étek volt, de amit Nathaniel választott, az még jobban ízlett, bár szerintem ez kiderült nála, hogy kétszer is éltem a helyzettel, és vettem az ételéből egy kis ízelítőt.
- Nos, a fő tervem az, hogy ismert fotós legyek, na és persze tehetséges is. Persze tudom, hogy ezért keményen meg kell dolgozni, ennek pedig szívesen állok elébe. Másrészt szeretném, hogy a lányka hozzám kerüljön, ami már most látom, hogy nem lesz egyszerű menet. Szeretek itt Bogolyfalván élni, de időnként szívesen elutaznék felfedezni új helyeket. Látod, nincsenek nagyra törő terveim a fotózáson kívül. Na, meg a jövendőmondás, a képességem, azt szeretném még, ha révbe érne, és esetleg másodállásban tudnék általa segíteni másoknak - fejetettem ki a jövőbeli terveimet a barátomnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=841459#post841459][b]Széplaki Alíz - 2022.01.01. 16:07[/b][/url]

Elég zord idő volt odakint, úgy gondoltam beülök teázni egyet a teaházba. Persze nem teljesen céltalanul mentem oda, hanem kevertem a kellemeset a hasznossal. Elvittem magammal a legújabb képeimet, amiket különböző emberekről, tárgyakról fotóztam, hogy kiválogathassam őket a következő kiállításomra. A vendéglátó helyre belépve máris rendeltem magamnak egy citromos teát, és leültem a sarokban lévő asztalhoz. Ki is borítottam az asztalra a táskám tartalmát, így pillanatok alatt ellepte az asztalt a különböző fekete-fehér képek sokasága. Nagy gonddal kellett kiválogatnom, hogy mely képek érdemesek arra, hogy kiállítsam őket a galériába. Nem volt egyszerű feladat, mert még szakmai szemmel nézve sem tudtam csomó fotóról eldönteni, hogy melyek közülük a legjobbak. Nagy beleéléssel kezdem el szortírozni a képeket. Egy adagot belőlük le is borítottam véletlenül az asztalról. Felálltam a helyemről, és gyorsan elkezdtem összeszedni őket. Remélem, hogy nincs elátkozva ez a nap, idáig ugyanis nem jártam sikerrel semmivel, ráadásul minden kiesett a kezemből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=841492#post841492][b]Széplaki Alíz - 2022.01.01. 21:48[/b][/url]

Miközben próbáltam minél gyorsabban összeszedni a fényképeimet, segítő kézre találtam egy igencsak helyes férfi kíséretében, akivel még sohasem volt alkalmam találkozni. Még a képeimet is megdicsérte, én pedig csak pironkodva folytattam a többi fotó felszedését a padlóról. Biztos voltam benne, hogy nagyon menő élete lehet, és olyan hölgyeményekkel ismerkedhet meg, akikkel csak akar... De térjünk is vissza a realitás talajára... Szóval nagy hévvel szedegettem össze a képeket, amelyben végül a férfi is segített. Engem ugyan nem volt könnyű lenyűgözni, márha akart is volna valaki, ugyanis nem voltam egy könnyű eset. A jóslás hallatán pedig a legtöbben jó messzire menekültek. De miért szaladtam ennyire előre?  Mert egyszerűen hülye vagyok... csupán a képeimet szedte össze segítségül. Úgyis le fog koccolni...
- Köszönöm, igyekszem. Igazából kiválogatni jöttem ide a képeimet a következő kiállításhoz. De nincs egyszerű dolgom - sóhajtottam egy nagyot, majd belekapaszkodtam a jobbjába.
- Szóval tanár a Bagolykőben. Örvendek. Én is majdnem tanár lettem... hosszú ideig voltam LLG tanársegéd, majd végül mást hozott a sors. Mit tanít az iskolában? - kérdeztem tőle kíváncsian. Közben újra kitettem az asztalra a képeket, hátha most sikerül kiválasztani közülük a jobbakat.
-  Nos, engem Alíznak hívnak. Mondja, önt mely képek fogják meg? Vannak embert és tárgyakat ábrázoló képek is - mutattam meg a férfinak a képeim, hátha valami hasznos hozzászólással tud szolgálni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=841577#post841577][b]Széplaki Alíz - 2022.01.02. 18:56[/b][/url]

Úgy tűnt, hogy a férfi nem csupán művelt volt, hanem érdeklődő, és segítőkész is.
- Köszönöm. Nyugodtan üljön le, sőt, remek lenne, ha segítene kiválogatni a jobban sikerült képeket. Külső szemlélőként bizonyára más megközelítésben látja a képeket mint én. Mint azt láthatja csupán fekete-fehér képekkel dolgozom, ugyanis azok a puritán valóságot tárják az ember elé mindenféle körítés nélkül. Elsősorban azt kellene kitalálnom, hogy mi legyen a kiállítás témája, mely érzelmi állapot legyen a középpontban - magyaráztam szinte levegőt se véve. Magamhoz képest elég sokat csacsogtam, reméltem, hogy ez nem zavarta a másikat.
- Rendben, tegeződjünk - fogadtam el a felajánlást, így azért mégiscsak közvetlenebb módon tudtuk folytatni a társalgást.
- A mágiatörténet érdekes, ámde velős tantárgy - feleltem kissé nosztalgikusan, majd kissé összeszorult a gyomrom, mikor visszakérdezett. Most jött el az a pont, hogy vagy zakkantnak néz, ha nem hisz a jóslásban, vagy nem. El se tudja képzelni, hogy mennyi szenvedést okozott számomra a képességem. Mennyi rémes látomásom, álmatlan éjszakám volt miatta. Ha nem lett volna mellettem Attila, már rég beleőrültem volna. Végig segített abban különböző módszerekkel, hogy megfelelően uralni tudjam a képességemet.
- Nos, nem csak LLG tanársegéd voltam, hanem jóslástan tanonc is. Kiemelt figyelemmel foglalkozott velem a jóslástan tanárom a képességem miatt - kezdtem el mesélni, kissé remegő hangon, miközben a teámat bámultam erőteljesen. Tudtam, hogy tiszteletlenség nem a másik szemébe nézni ilyenkor, de nehezemre esett közölni vele, hogy nem vagyok egy átlagos, egyszerű eset.
- Szóval tudok jósolni teafűből, kártyából, és a többi. Viszont van egy képességem, ami sokáig megkeserítette az életemet, most már eljutottam oda a jóslástan tanárom segítségével, hogy ne kerekedjen felül rajtam. Igaz, még most is vannak kemény éjszakáim, de elvagyok. Kénytelen vagyok ezzel együtt élni. Tudom, furán hangzik, de képes vagyok megálmodni mások jövőjét, ami bizony sokszor nem pozitív végkimenetelű - pillantottam gyorsan a férfira, és vártam, hogy mi lesz a reakciója. Vajon itt marad vagy ketyósnak, nehéz esetnek gondol, és úgy elhúz innen, hogy csak úgy porzik utána az út? Azt még meg sem említettem neki, hogy szó szerint nem volt gyerekszobám sem. Ez vagyok én, mindig is kilógtam abból a bizonyos sorból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=841804#post841804][b]Széplaki Alíz - 2022.01.06. 21:56[/b][/url]

A másik olyannyira lekötötte a figyelmemet, hogy kezdett a háttérbe szorulni a tökéletes képek kiválasztásának dilemmája. Ez nekem csak jót tett, mert mostanság túlságosan a munkára koncentráltam, és egyszerűen képtelen voltam kikapcsolni, folyton csak az elvégzendő teendőkön járt az agyam. Simonban volt valamiféle titokzatosság, emellett rendkívül pozitív személyiség volt, ez pedig nagyon elnyerte a tetszésemet. Úgy éreztem, hogy végre sikerül kibújni abból a bizonyos csigaházból, ahová egy jó ideje bezárkóztam. Megnyerő volt a mosolya, a viselkedése, és a külleme is, de azért próbáltam óvatos lenni vele, hiszen jól tudtam, hogy egy ismerkedés elején mindenki a szebbik felét mutatja. Egyáltalán volt neki bármiféle árnyoldala? Ismerkedni akart vagy csupán túlgondoltam a dolgot? Lehet, volt már valakije, ugyan Alíz, térj már észhez, ekkorra szerencse nem érhet, hogy valaki olyan érdeklődik irántad, aki rövid idő alatt ennyire lenyűgöz... Fentről lehet nagyot pofára esni, ezt már jól megtanultam.
- Elemi mágia. Ne kérdezd, miért, valahogy az ugrott be rólad - vágtam rá gyorsan. Magam sem értettem, hogy miért pont ez a tantárgy csúszott ki rögtön a számon, de talán azért, mert még abban a témakörben tudtam volna őt igazán elképzelni. Miután elmeséltem neki, hogy mi is a helyzet velem, a legnagyobb meglepetésemre nem menekült el mindent hátrahagyva, hanem pont ugyanaz a kifejezés hagyta el a száját, amit annó én is a képességem kapcsán emlegettem.
- Szóval nem rohansz el azok után, amiket hallottál rólam? Tudod, most nagyon megleptél ezzel, mert általában a férfiak, az emberek ezt szokták csinálni - néztem a szemébe őszinte csodálkozással.
- Csupa meglepetés vagy... Amint az imént mondtál, én is ugyanezen az állásponton voltam, illetve vagyok. Ez a képesség egyben áldás és átok is. Nem vagyok egy egyszerű eset. Alaptermészetileg sem, na meg már csak emiatt sem - mosolyogtam rá szemeimet lesütve. Bizony, kemény fába vágta a fejszét, amikor idejött hozzám, csak erről ő még mit sem sejt.
- Egyáltalán nem zavarsz, sőt... Örülök a társaságodnak - tekintettem rá egy nagy mosoly kíséretében. Jaj, már megint miket hordok itt össze... Nem viselkedhetek tud, mint egy tinédzser, abból már rég kinőttem.
- Vagyis szuperül jön a segítség! - javítottam ki magam a torkomat köszörülve. Azért mégse lássa már a nyilvánvalót bár már lehet, elkéstem vele. Általában egy határozott, karakán nő voltam, magam sem értettem, mi történt most velem.
- Na, és mivel töltöd szívesen a szabadidődet azon kívül, hogy másoknak segítesz, amikor a padlóról szedegetik össze a képeiket? - kérdeztem tőle vidoran, miközben a szőke hajzuhatagomat babráltam.
- Szívesen jósolok, ha szeretnéd. Ráérek kiválasztani a képeket. A kajával viszont vigyázz, nem mindig találják el az ízeket. Van, amikor otthon jobbat alkotok. De azért igyekeznek... Viszont a teáik nagyon finomak. Szóval, ha hozol teát, szívesen állok a rendelkezésedre - feleltem neki egy biztató mosollyal újból a szemébe nézve. Vajon fogunk még valaha találkozni vagy ez a kora délutáni találka csak egyszeri alkalom, és ha jósoltam neki megy mindenki tovább a dolgára? Mindenesetre a férfi felkeltette az érdeklődésem, úgy éreztem, szeretném jobban megismerni, de tudtam, hogy az élet nem habos torta, illetve kívánságműsor, így arra az eshetőségre is próbáltam magam felkészíteni lélekben, hogy esetleg nem érdeklem annyira, és hamarosan örökre tovább áll. Ilyen az élet, lutri az egész, mindenki játssza a maga szerepét benne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=842371#post842371][b]Széplaki Alíz - 2022.01.17. 21:59[/b][/url]

A csörömpölésre gyorsan felkaptam a fejem, megpillantottam, amint a konyhalány eltört egy porcelánt. Sajnáltam szegényt így ismeretlenül is, mivel minden bizonnyal fáradt volt már vagy dekoncertrált. Emiatt remélhetőleg nem fog bajba kerülni, már ha elég empatikus a főnöke. Mikor legutóbb találkoztam Dana-val, és elkezdett dolgozni részmunkaidőben a kávézóban, vele is megesett, hogy elejtett egy-két csészét, de a felettese rendes volt, és elnézte neki. Csak annyi volt a kérése, hogy ha lehet,ez ne ismétlődjön meg túl gyakran, illetve figyeljen oda jobban, mit csinál.
- Édes a száj, sós az élet? - nevettem el magam, miután végignéztem, ahogyan a két ételízesítőt véletlenül összekeverte.
- Bocs, ezt nem hagyhattam ki... amúgy könnyű összekeverni a kettőt, mert nagyon hasonló a csomagolásuk - tettem hozzá immár abbahagyva a nevetgélést.
- Azt meghiszem. Szerintem igazából reakció szempontjából nem is a rossz íz áll az elsődleges helyen, hanem az, hogy nem azt kaptad, amire számítottál. Ha sós ételre készülsz, és édeset kapsz helyette ugyanabban a csomagolásban, akkor is a reakció számít igazán... bár akkor az undort a meglepettség érzése váltja fel. Na jó, nem filozofálok tovább ilyen jelentéktelen dolgokról - zártam rövidre a témát ez esetben. Időnként képes voltam elmerengeni különböző érdektelen témákon is...
- A bestiakutató is izgalmasan hangzik. Végül hogy döntötted el, hogy mágiatörténet tanár leszel? Talán, ha nincs ez a képesség, na meg a fotózás iránti szenvedély, akkor lehet, hogy most kollégák lennénk, és LLG-t tanítanék - tekintettem elmerengve a férfira. Kiskoromban nem tudtam,mi szeretnék lenni, nem volt semmilyen hőn áhított szakma előttem, mint a legtöbb embernek. Akkoriban amire vágytam, a csend, békesség, és nyugalom volt. Na, meg persze egy szerető család... bár legbelül mindig abban reménykedtem, hogy eljönnek értem a szüleim az árvaházba, hogy véglegesen magukhoz vegyenek,de ez sosem történt meg.
- Nos, az az igazság, hogy sok embert megrémít a képességem, vagy egyszerűen kettyósnak hisznek, emiatt, inkább gyorsan lelépnek, meg sem akarnak ismerni. Megbélyegezni könnyű az embert és ismeretlenül ítélkezni felette... - válaszoltam meg Simon kérdését kissé keserű szájízzel, mivel felszínre törtek a régi emlékek, tapasztalatok.
- Akkor ebben hasonlítunk - tűnt fel egy vidám mosoly a szám gödröcskéjéből.
- Az én időtöltésem főként a fotózás, természetjárás, olvasás, úszás, futás, versírás, főzöcsézés, és egyéb őrült dolgok. Milyen helyeken jártál már? Milyen jellegű könyveket szeretsz? Miket termelsz a kertedben? - tettem fel pár kérdést kíváncsian.
- Én lakásban lakom, ahol sajnos nincs kert. Van egy cicám, imádom, jó fej, de iszonyatosan lusta - osztottam meg ezt a kis információt az új barátommal. Ezt a gyönyörű lakóhelyet még jóanyámnak köszönhettem, aki képtelen volt felelősségteljes szülő lenni. Amikor rám talált, elmesélt mindent, ígért fűt-fát, végül eltűnt, és lelkiismeret furdalás gyanánt egy nagyobb összeget hagyott rám.  Az elején visszaküldtem volna neki a fizetőeszközt, de mivel fogalmam sem volt róla, hova tűnt, így éltem a lehetőséggel, és egy idő után vettem magamnak egy saját lakást a faluban.
- Rendben, várok addig - szóltam oda a férfinak, miközben vártam, hogy idehozza a teát, hogy aztán jósolhassak neki. Azt már megfigyeltem, hogy az emberek nagyon szeretnék tudni előre a jövőjüket. Ezekkel a módszerekkel is remekül meg lehetett jósolni azt, de csupán képlékenyen, nagy vonalakban körvonalazva azt. Viszont az a képességemel konkrétumokat voltam képes megálmodni. Pontosan láttam előre, kivel mi fog megtörténni. Ha nem ismertem az adott személyt, akkor ha megláttam valahol, máris beazonosíthatóvá vált számomra. Igaz, ennél a képességnél véletlenszerű volt az, hogy épp ki volt a középpontban, hiszen nem én irányítottam az álmaimat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=843037#post843037][b]Széplaki Alíz - 2022.01.31. 23:53[/b][/url]

Bírtam Simonban, hogy értette a poént, ugyanis mások sokszor piszkálódásnak vették az úgymond vicces beszólásaimat. Persze szerettem az emberek agyát húzni, de kifejezetten díjaztam, amikor valaki különbséget tudott tenni az ugratás és az ártatlan viccelődés között. Az utóbbi időben kissé visszavettem magamból, mert rájöttem, sokszor jobb, ha kevesebbet mutatok magamból mások felé, ugyanis a legtöbb embernek nem tetszett a határozott, és olykor spontán stílusom. Illetve azt is kitapasztalam az évek során, hogy a legtöbb férfi nem kedveli a céltudatos, karakán nőket, akik képesek magukért kiállni, és nem szorulnak a védelmükre, ezen kívül van saját véleményük, nem csupán bólogatnak. Nos, mivel nem tartoztam ebbe a férfiak által preferált kategóriába, valamint rendelkeztem egy bizonyos képzettséggel is, így igazán tartós kapcsolatot sosem tudtam kialakítani senkivel sem. Vagy el voltam átkozva, vagy egyszerűen nem találtam még meg a megfelelő személyt, aki elfogadott volna olyannak, amilyen valójában vagyok. Simon reakciói viszont megleptek, hiszen még mindig nem lépett le mellőlem, és úgy tűnt, hogy valóban kíváncsi rám. Vagy csupán kivárja, míg jósolok neki, aztán érdektelenné válok számára? Próbáltam nem agyalni ezen, mert egyrészt előbb vagy utóbb ez úgyis kiderül, másrészt nem tűnt olyan embernek, aki kihasznál másokat. Ahhoz túl kedves és segítőkész volt, na meg őszinte.
- Igenis tanár úr, ígérem, megtartom ezt a jó szokásom! - kacsintottam felé vigyorogva, majd zavaromat leplezve elkezdtem játékosan dobolni az ujjaimmal az asztalon. Magam sem értettem, miért voltam zavarban a társaságában, valószínűleg azért, mert elnyerte a tetszésemet már elsőre, és nem akartam elijeszteni magam mellől. Ráadásul remekül éreztem magam a társaságában, és reméltem, hogy lesz majd időnk jobban megismerni egymást, hogy jobban betekintést nyerhessen az életembe, de egyelőre ez csupán egy vágyálom maradt számomra.
- Egyszer majd elmesélhetnéd a kedvenc könyvbéli sztoridat Persze, ha van ilyen... ami a legjobban magával ragadott - mosolyogtam Simonra. Kíváncsi voltam, hogy melyik volt a legkedvesebb könyve, melyik mű ragadta igazán meg.
- Örülök, hogy szereted a cicákat. Kloé ugyanis sokat jelent nekem. A nevelőkanyám adta nekem, mikor megkezdtem itt a tanulmányaimat - feleltem a férfinak, majd gyorsan el is csendesedtem, mivel egy újabb dolog szaladt ki magamról a számon, amiről a másik fél még nem tudott, azaz a múltamról. Őt elnézve valószínűleg szerető családban nőtt fel, hisz mesélt is róla egy picit, én pedig teljesen eltérő háttérrel rendelkeztem ezen a téren.
- Nagyon is az. Lenne még ezekkel kapcsolatban is bőven kérdésem, de nem akarlak lefárasztani - kacsintottam vissza egy huncut mosollyal az arcomon.
- Szóval egész jó lakásban lakni. Legalábbis az én otthonom tágas, van bőven tér benne. A szomszédok rendesek és elég csendesek, nincs okom panaszra. Persze időnként, ha hangosabbak, áthallatszik ez-az, de nem zavaróan. A berendezés a saját stílusomat tükrözi, szeretem az eleganciát a modern stílussal ötvözni, na meg a rendet is - meséltem a férfinak nagy beleéléssel. Persze mindez nem valósulhatott volna meg anyám nélkül vagy csak jóval később valamiféle szerencse során. Ezt az információt azonban egyelőre megtartottam magamnak. Közben meghozták Simon teáját, így sima ügy volt a jóslás. Ki is ittam a teát a csészéből, miután átvettem tőle azt néhány perc várakozás után, hogy hűljön valamennyit. Ezután kavartam a kiskanállal hármat a teafüvön. Ráfordítottam a csészét a csészealjra egy gyors mozdulattal, és vártam egy percet. Ezután visszafordítottam a csészét.
- A teafű alakzataból azt látom, hogy valaki nagyon fel fogja fordítani az életedet. Annyit tudok még ehhez hozzáfűzni, hogy ez pozitív hatással lesz rád, és ezáltal te is fejlődni fogsz valamiféle irányba - emeltem zöldjeimet a férfira. Azta, de izgi, vajon ki lesz rá ekkorra hatással? Mindenesetre már most irigyeltem az illetőt.
- Azt viszont tudnod kell, hogy az álmaimmal sokkal pontosabb jövőképet tudok adni bármiről. Viszont az nem kívánságműsor, hanem magától jön, amikor épp akar, ha egyáltalán jön. Ez elég lutri, ugyanis teljesen véletlenszerűen, váratlanul jönnek ezek az álmok - közöltem vele, hogy tudja mi a helyzet ezen a téren.
- Nos, remélem sikerült kielégítő választ adnom a kérdésedre, legalábbis ideiglenesen. Segítesz kiválogatni a képeket? - kérdeztem tőle kíváncsi tekintettel. Hiszen az elején megígérte, hogy segít majd benne. Reméltem, hogy nem ez volt az első és utolsó találkozásunk. Ez persze már nem csupán rajtam múlott, kivártam, milyen reakciókra számíthatok a férfi részéről. Persze volt még időnk bőven, de úgy voltam vele, hogy egyelőre teljes mértékben rá hagyom a döntést, hogyan alakuljon a találkozásunk elkövetkezendő része.