Ahogy belépsz a Pillangó-varázs Étterembe és Teaházba, azonnal elbűvöl a modern dizájn és az elegancia. A falakat finom szürke és fehér árnyalatok díszítik,  meghitt és barátságos atmoszférát teremtve. Az étterem központi részén egy hosszú étkezőasztal található, amelyen elegáns teríték terül el. A fehér szalvéták és a finom textúrájú terítők stílusosan kiegészítik az asztal megjelenését. A tányérok, evőeszközök és kristálytiszta poharak letisztult vonalvezetése és minőségi kialakítása az étterem eleganciáját és ízlését hangsúlyozza. Az asztal közepén található virágcsokrok frissességet és színpompát visznek az étkezőterembe, míg az apró gyertyák romantikus hangulatot teremtenek.
A helyi bár területe is lenyűgöző. Az üvegpolcokon rendezetten sorakoznak a különböző italok és koktélok, amelyek széles választékát kínálják a vendégeknek. A falakat dekoratív táblák és fényes tárgyak díszítik, ami exkluzív és modern megjelenést kölcsönöz a térnek. A stílusosan kiválasztott világítás meleg és barátságos légkört teremt, tovább fokozva az étterem vonzerejét.
Az étterem egy olyan hely, amely egyaránt alkalmas romantikus vacsorákhoz, baráti összejövetelekhez vagy akár kisebb ünnepi eseményekhez. Az étterem modern, ugyanakkor meghitt és barátságos atmoszférája garantáltan emlékezetessé teszi az itt eltöltött időt.



A Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló élményt kínál a vendégeknek, hiszen nemcsak ízletes ételekkel és italokkal, hanem különleges török kávékkal és teákkal is várja őket.
Az étterem és teaház kínálatában szerepelnek a tradicionális török kávék, amelyeket gondosan elkészítenek és csészékben tálalnak. Ezen italok gazdag aromájukkal és intenzív ízvilágukkal különleges élményt nyújtanak a kávékedvelőknek. Az étterem tapasztalt baristái hagyományos módon készítik el ezeket a kávékat, így a vendégek megismerhetik a török kávézás művészetét és hagyományait.
Emellett a teafogyasztók sem maradnak ki a különlegességekből. A Pillangó-varázs Étterem és Teaház teakínálatában szerepelnek a különböző török teák is, melyek gazdag ízvilágukkal és egzotikus aromáikkal kápráztatják el az ínyenceket. A teák frissen főzve és ízlésesen megkomponált teáscsészékben kerülnek felszolgálásra, hogy a vendégek teljes mértékben átélhessék a török teakultúrát.
A Pillangó-varázs Étterem és Teaház ezzel a különleges kínálattal tovább fokozza az étterem hangulatát és vonzerejét. Az itt eltöltött idő alatt a vendégek nemcsak finom ételeket és italokat fogyaszthatnak, hanem felfedezhetik a török kávék és teák gazdag világát is. Ez a megkapó kombináció teszi a helyet egyedülállóvá és felejthetetlenné.

Emellett a hely egyedi és varázslatos kültéri terasszal rendelkezik, mely egy gyönyörű lepkeházat idéz. Ez a különleges külső rész lehetőséget nyújt a vendégeknek, hogy a természet közelségében élvezhessék az étel- és italválasztékot.
A lepkeház a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedi jellemzője, mely kívül-belül lenyűgöző látványt nyújt. A kültéri terasz intimitása és varázsa lehetővé teszi a vendégek számára, hogy átadják magukat a természet szépségének, miközben élvezik az étterem ízletes fogásait. Az ülőalkalmatosságok és asztalok kényelmesek és elegánsak, lehetővé téve, hogy a vendégek kényelmesen étkezzenek és pihenjenek a lepkeházban. A természetes növényzet és virágok körülöttük kellemes környezetet teremtenek.
A lepkeházban való tartózkodás során a vendégek teljesen elmerülhetnek a természet nyugalmában. A hangulatos világítás és a megvilágított helyigés esténként varázslatos atmoszférát teremt. Ez egy olyan hely, ahol a vendégek eltölthetik idejüket, miközben szabadon engedik a város zaját, és élvezik az étel- és italélményeket a természet közelében.
A kültéri részben a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló lehetőséget nyújt a vendégek számára, hogy egy különleges és bájos környezetben élvezzék az étel- és italfogyasztást. Ez a részlet gazdagítja az étterem hangulatát és még emlékezetesebbé teszi a vendégek élményét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=553046#post553046][b]Szofia Elena Chenkova - 2015.12.14. 16:40[/b][/url]

Szofi kabátjába belekapott a szél, ezért összébb húzta magán, ahogy a havas utcán át topogott karácsonyi ajándékok után kutatva. Az édesanyja nem ragaszkodott hozzá, hogy drága holmikkal lepje meg, ahhoz viszont igen, hogy a szünetet otthon töltse. Még csak most érkezett és kíváncsi lett volna rá, mégis milyen egy hamisítatlan karácsony az iskola falai között, most azonban nem állt szándékában vérre menő vitát folytatni otthon. A betegsége miatt szükségesnek látták, hogy karanténban tartsák, épp ezért már az is hatalmas előrelépés volt, hogy egyáltalán betehette ide a lábát, nem pedig magántanulóként készült fel a jövőjére.
Betért néhány boltba, de miközben üres kézzel megindult az ajtó felé folyton mantráznia kellett, hogy képes megcsinálni és neki tud iramodni ismét a csúszós, nyálkás utcáknak. Hogy nem zavarja, ahogy a szél az arcába vág és egyáltalán nem akar lefagyni a jobb keze, úgy körülbelül a harmadik bolttól kezdve.
Amikor már végkép megunta, hogy csattognak a fogai és a hajáról is jégcsapok lógnak besurrant a Teaház ajtaján. Szinte fizikai fájdalmat érzett, ahogyan az ujjai elkezdtek felengedni a hirtelen jött melegben. Körbepillantott, de miután gyakorlatilag egyetlen szabad helyet sem talált megindult a pult felé, hátha időközben felszabadul egy hely. Bár a szöszi nem nevezhető nagydarabnak, sőt kóros sovány, mégis sikerült egy hirtelen megmozduló széknek kibillentenie az egyensúlyából, ennek következtében pedig a sarokban ülő magányos fiú asztalát ő lökte meg –akár egy dominó, a folyamat beindult és nem lehetett megállítani. A tea, amit valószínűleg nem régen helyeztek a vendég elé felborult és végigcsorgott az asztalon.
- Rettenetesen sajnálom! –szabadkozott Szofi azonnal, de a pincér már egy intéssel eltüntette a kárba veszett maradványokat. - Szeretnék rendelni még egy ilyet, két bögrével. Nem baj, ha csatlakozom? –pillantott le a fiúra, mikor a pincér már tovább állt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=553060#post553060][b]Szofia Elena Chenkova - 2015.12.14. 17:11[/b][/url]

Szofi, miután sikerült ennyire profin bemutatkoznia, nem volt biztos benne, hogy szeretne-e társalogni a fiúval, vagy inkább fogja magát és elsüllyed a föld alá, ott ahol van. Összeszedte magát, mert ez volt a helyes és szinte azonnal sikerült rendezni a helyzetet, az pedig, hogy helyet tudott valahol foglalni, éppen kapóra jött neki a zsúfolt helyen. Halvány mosollyal fogadta a bókot, levette a kabátját és lehuppant a fiúval szemben.
Nem szerette a teát, sokkal inkább kávés típus volt, de a szükség nagyúr, neki pedig ebben a helyzetben csak melegre volt igénye, semmi másra. Bár túltette magát az anorexián –már amennyire ez lehetséges–, a sütemények látványát gyűlölte. Azoktól tartott a legjobban, szerette volna még az emléküket is kitörölni az életükből egy időben, de aztán összeszedte magát, így már könnyedén beült akárhová és megevett akármit, igaz csak némi noszogatás után. De a kávé egy teljesen más témakörbe tartozott. Kis tejjel, két édesítővel. Bármennyit megihatott, akár lefekvés előtt is, könnyedén el tudott aludni utána. Úgy érezte, ezt már függőségnek hívják, de könnyedén túltette magát ezen a problémán. Egyel több vagy kevesebb, mit számít az?
- Szofia Elena Chenkova, Rellon. –mutatkozott be a szőke is gyorsan és töltött magának az egyik bögrébe, amit átölelt hosszú, vékony ujjaival.
Így próbált legalább egy nagyon kicsit felmelegedni. Nem szerette különösebben a telet, az a fajta lány volt, aki a nyár utolsó perceit is a vízparton tölti és már márciusban arra készül, hogy csobbanhasson egyet, akárhol.
A tekintete egy pillanatig a fiún időzött, mielőtt ivott volna egy kortyot a forró italból, majd kimondta, ami a fejében járt.
- Szerintem az Alfréd is szép név. Különleges, egyáltalán nem különc. Az én nevem sem éppen mindennapi. –fűzte még hozzá, csak úgy mellesleg.
Szofia alapjáraton nem volt túlságosan beszédes, most azonban szerette volna egy kicsit feledtetni az előbbi baklövését, fázott is és hely sem volt máshol, így tehát maradt ez a választás. Az sem elhanyagolható tény, hogy az utóbbi hónapokban rengeteg időt töltött külön, vagy az anyja társaságában, esetleg a legjobb barátnőjével próbálta tartani a kapcsolatot bagolyban, így tehát kifejezetten ingerszegény környezetben tengette mindennapjait.
- Nyilván nem ma kellett volna ajándékokat vásárolnom. –vetett egy pillantást az ablakon kívül uralkodó, jeges világra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=553138#post553138][b]Szofia Elena Chenkova - 2015.12.14. 19:01[/b][/url]

A lány nevével kapcsolatban nagyon beletalált. Szofia sohasem szégyellte, honnan is jött, ahogyan azt sem, hogy az utóbbi pár évben a Victor Chenkov név összefonódott az orosz alvilággal. Szerette az apját, annak ellenére, hogy nagyon ritkán látta és az édesanyja próbálta olyan távol tartani tőle, amennyire ez csak lehetséges volt. Ezért küldte Franciaországba tanulni. Bízott benne, hogy a férfi ott nem bukkan rá a lányára.
Szofi kitartónak bizonyult, ha az édesapjáról volt szó, épp ezért ahelyett, hogy felvette volna az édesanyja nevét, mint minden normális ésszel gondolkozó lány, ő makacsul ragaszkodott a gyökereihez, Oroszországhoz és mindenhez, amit az apja az aranyvérrel kapcsolatban tartott. Talán sznobizmus, talán nem, távol állt tőle a mugliközpontú gondolkodásmód.
- Az apám orosz. –biccentett egy aprót a lány, csak úgy, nyomatékosításképpen. - Szofinak, leggyakrabban.
Bár ő kézenfekvőnek érezte, hogy a nevét ezen az egy módon lehet becézni, mégis folyton kérdésekbe ütközött. Melyiket használod? Hogy szólítanak? És egyáltalán ezt lehet becézni? Minden alkalommal felsorolta a tudnivalókat, de továbbra sem halt meg a remény, hogy egyszer majd valaki megérti, miről is beszél és valaki magától ráébred, mennyire felesleges feltenni ezeket a kérdéseket. Szofi viszont ez alkalommal segítőkészebbnek bizonyult, mint bármikor máskor.
- Nekem sem a téllel van problémám, vagy a hóval. Csak a hideget nem szeretem. Ilyenkor rossz csak gondolni is rá, hogy kilépünk az utcára
Szofi öntudatlanul körbe-körbe forgatta a poharat az asztalon anélkül, hogy egyáltalán ivott volna belőle. Nem is kívánta igazán, csak a kezét szerette volna melegen tartani, amennyire ez lehetséges volt. Észre sem vette, hogy már szépen lassan hűlni kezdett, nem szállt fel belőle olyan intenzíven a gőz, csak játszadozott a bögrével.
Az anyja ilyenkor mindig rászólt, rosszabb napjain idegesen az asztalra vágott, amiért lánya nem eszik, csupán tologatja ide-oda a tányéron az ételt. Szofi meg persze kiborult, odavágta a komplett étkészletet és elvonult. De ez még betegsége hajnalán okozott különösebb problémákat.
Most a bögre felett a fiút méregette és próbálta megérteni, miben is nyilvánul meg navinés énje. Azt mindenképpen ide sorolta, hogy ebben a csúnya időben ő lát bármi szépet is.
- Pár napja érkeztem csak. –vallotta meg töredelmesen és már vissza is dobta a labdát.- A kastélyban, meg itt a faluban már kiismered magad?
A nagy helyzet az volt, hogy Szofia még csak távolról sem tudta belőni, pontosan hol is van. Többnyire ment a saját feje után és úgy tett, mintha tisztában lenne vele, mit is művel, a megjátszást már mesteri szintre emelte. Akaratlanul keresztbe fonta lábait egymáson és a jobb lábfejét beakasztotta a bal vádlijába, ezek a kicsavarodott mozdulatok még a balettos időszakából maradtak meg. Amikor még nem volt beteg és táncolhatott. Azóta elég hosszú idő telt el, de ő nem adta fel. Megpróbált talpra állni, mert folytatni akarta.