37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Ombozi Manósapka Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. május 9. 00:34 | Link

Drágáim ♥

Sára éppen a cukrászdából jött, evett egy sütit, mert úgy érezte, hogy neki szüksége van egy kis édességre és némi boldogsághormonra. Meg egy kicsit egyedül is szeretett volna lenni, elrángathatott volna valakit magával, de nem volt kedve. Néha ő is szeretett kicsit elmélyedni a gondolataiban.
Hazafelé a Fő utczán sétált, nagyon jól esett neki a kis sütizés, az idő is igazán jó volt. A kinti levegő, a madarak, minden feltöltötte őt. Elvigyorodott, széttárta karjait és a macskaköves, nem túl népes utcán szépen, ritmusosan lépkedett. Egyre gyorsabban, közben a fülében ütemet hallott, talán a szívdobogása volt az. Vagy mégsem? Sokkal zeneibb volt, legalábbis neki annak tűnt. A nagy lépések lassan sasszékká, majd pördülésekké váltak. Halkan, magában nevetgélve táncolt a macskaköveken, óvatosan rakta le lábfejeit, nehogy hasra essen. Mégis energikusan haladt, nagyon jól érezte magát. Nem érdekelte, mit gondolnak róla, ő felszabadult volt és tele sütivel.
Lassan azonban úgy gondolta, ideje lenne megállni. Egy lábon pördült egyet, majd lerakta a másikat megállította a mozdulatát. Abbahagyta a nevetést. A mozdulattal a pillangóvarázs előtt állt meg. Ott állt a kirakat előtt és az üvegen keresztül pont belátott a teázóba. Pontosan azon az asztalon akadt meg a tekintete, ahol Médea és Noel ült. Egy pillanatra megfagyott, csak a szíve dobogását hallotta.
Mégis mit csinálnak ezek itt? Emellett rengeteg kérdés megfogalmazódott benne. Persze eleinte paranoid összeesküvés-elméleteket is gyártott magában, de gyorsan elvetette őket. Igyekezett a realitások talaján maradni. Most mégis, túlzás nélkül állíthatta, hogy élete két, jelenleg legfontosabb személye ült odabent. Egymással szemben, teák előtt. Egyikük sem szólt neki, biztos nem rá tartozik, mit beszélnek, mit csinálnak. Mégis, ha megtehetné, most odamenne. Égeti a vágy, hogy odamenjen. Az indulatait, amik hirtelen lángra kapnak benne, egyszerűen lenyeli. Lassan leereszti a kezeit, kicsit közelebb lép.
Amikor tekintete hirtelen találkozik Noeléval, egy kicsit elakad a lélegzete, talán pár ütemet ki is hagy a szíve. Az a zöld szempár, az a jellegzetes most őt nézi. Rengeteg érzés fut át rajta, szinte érzi a hátán, libabőrös lesz. Vesz egy mély levegőt, lassan kifújja, nem látszik rajta semmi, ártatlan tekintettel bámul egy végtelennek tűnő pillanatig az asztalnál ücsörgőkre. Komolyan nem tudja, mit gondoljon, de nem mehet oda, nem zavarhatja őket. Noelnek sem kellett volna meglátnia.
Azzal a mozdulattal elfordítja a fejét és elindul tovább. Egyenesen, határozottan a kastély felé. Az biztos, hogy helyre kell még raknia magában ezeket a dolgokat. Meg persze meg kell majd őket kérdezni a dologról, hogy ne csak a spekulációira számíthasson.
Noel... és Médea.
Nem tudja, ennek örül-e.
Talán nem.
Szál megtekintése


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed