36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2015. augusztus 4. 22:39 | Link



Csak úgy ültem ott. Céltalanul, mintha valami nem is tudom mi lennék. Azon gondolkodom, hogy minek nincs értelme, de úgy igazából mindennek van, úgyhogy nem tudok példát mondani. Vagy ha nagyon akarnék, akkor ahhoz túl sokáig kellene gondolkodnom, az viszont azért nem lenne jó, mert nem haladna előre a történetszál. Pedig milyen hosszú gondolatmenetet sikerült szülnöm a semmiről, mi? Na mindegy, a lényeg az egészből úgyis csak annyi, hogy az egyik meleg nyári napon a Pillangó-varázsban tartózkodtam.
A magam részéről egyedül, de persze nem volt üres a hely. Rögtön eszembe jutott, hogy azóta se kérdeztem meg a tulajdonostól, miért van az a kötőjel ennek a helynek a nevében. Ez némileg elszomorított, de persze nem vette el a rendeléstől a kedvem. A kiszolgálás most is nagyon udvarias volt, ezt nem hízelgésből mondom. Mivel nem vagyunk milliomosok, csak egy csésze teára telik. Az arabok is forró italt isznak a hőségben, nem pedig hideget, hogy ne legyen annyira melegük. Ezt egy marokkói nyaralásunkon hallottam, s most megosztanám, mint közérdekű közleményt.
Csendes voltam, talán észre se vett volna senki. Mások idegesítése, vagy csak a zavarba ejtés céljából elkezdtem az itt egybegyűltek szuggerálását. Sorról sorra futtattam végig szempáromat a teázgatókon. Egy arc itt, egy arc ott. Egyik se túl ismerős, frissen a faluba költözött alakok, netán turisták. Aztán észrevettem Kamillát. Elvigyorodtam, majd jó hangosan szörcsögni kezdtem az italom. Arra gondoltam, vajon emlékszik-e még rám a szigetről? Ó, a sziget... Mintha nem is velem történt volna az egész. Távol mindentől, de mégis együtt.
Szál megtekintése
Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2015. augusztus 5. 00:07 | Link



Bunkó voltam, tudom, de néha kell egy kicsit rosszalkodni is. Itt a faluban nem érzem annyira megkötve magam, szörcsögni meg jólesett. Miért ne szörcsöghetnék? Én nem láttam kiírást erről, amikor beléptem a szobába, úgyhogy pardon, folytattam. Egészen addig, amíg Kamilla is figyelmes lett a hang forrására, azaz rám. Ettől fogva már csak vigyorogtam, de azt minden eddiginél jobban. Nehezen hittem volna el, hogy nekem támad ezen viselkedésem után, azt azonban sokkal inkább, hogy átköltözik ide és újból beszélgetni kezdünk.
Így legyen ötösöm a lottón - áthuppant a velem szemben elhelyezkedő székre. Erre rögtön reagálnom kellett valahogyan.
- Mondtam, hogy szabad az a hely? - persze a vak is láthatta, hogy egyedül voltam és jelen pillanatban senkire se vártam, de attól még remek érzéssel töltött el, hogy cukkolhattam a lányt. Aki egyébként szintén elemében volt aznap, mert köszönésképpen valami ultra nagy baromsággal indított. Először lehőköltem, aztán vettem az adást.
- Izé, Rák vagyok - kezeim ollókká formálva csattogtattam füleitől néhány centire, mindehhez valósághű ráktekintettel. (Ami nem volt más, mint fogvillantós, gürrögős és szúrós szemű arc)
- Inkább egy olcsó netes cucc. Mesélj inkább, milyen teát iszol? Van valami különösebb oka annak, hogy itt vagy?
Szál megtekintése
Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2015. augusztus 5. 13:47 | Link



Társaságom hozzám hasonló elevenséggel kommunikált. Közben azt vettem észre, hogy a kezemben szorongatott teáscsésze szinte teljesen kiürült, úgy látszik elhamarkodtam a fogyasztást. Nem tudom, hogy merjek-e egy újat rendelni, mert akkor már tényleg jelentősen lecsökkenne a zsebpénzem mennyisége, és ki tudja hogy milyen egyéb váratlan kiadások csúszhatnak be még ebben a hónapban, aminek a végét egyelőre még nem láttam, úgyhogy pláne nagy elővigyázatossággal spóroltam. Kapásból a vizsgaidőszak jutott eszembe, hogy majd venni kell hozzá pennát, tintát, tartalékpennát, tartaléktintát, nagy csomag papírost, néhány üres jegyzetfüzetet, és szerintem szőlőcukorból és flakonos teából sem ártana felfegyverkeznem. Alapdolgok, amelyek a kabaláimmal együtt meghozzák a kívánt sikert, de ha ezúttal az egyik is hiányozni fog mellőlem a padról, roppant ideges leszek.
- Érezd magad otthon - dőltem hátra, hogy egy nagyot nyújtóztathassam felsőbb végtagjaimat. Olyan kényelmesnek találtam azokat a székeket... Mindig szeretem a teaházban eltölteni az időt. Talán a többi vendégnek se vagyok zavaró általánosságban. Ezúttal különben is megfogyatkozott már a számuk, a helyiség azon részében már csak mi ketten tartózkodtunk. Mindenkit elüldöztem, vagy csak éppen dolguk akadt? Nem akartam az igazsággal foglalkozni.
- Dehogyis! Én hűséges vagyok! Soha nem csalnám meg az én Adrikámat! - kaptam fel a vizet, s nagyokat hadonászva magyaráztam az igazam. Rendesen kibuktam, hogy ilyeneket feltételez... Pont tőlem? Szerintem én vagyok az egyik legrendesebb férfiú a Bagolykő várában, nagyon csúnya dolog ilyesmikkel gyanúsítani. És ha meg is csalnám, azt vajon pont a falu egyik legforgalmasabb helyén tenném? Ennyire hülye nem vagyok!
Közben Kamilla megcsillogtatta jóstehetségét. Mindenfélét összehordott, ami állítólag jellemző volt rám. Kihúztam magam a székemben és figyelmesen hallgattam őt, igyekezve egy pókerarcot felvenni. Miután végzett, elmondtam a véleményem.
- Először is, horoszkópos könyvet én is kaptam, a nagymamám adta oda karácsonyra, de csak mert ő is Rák és neki már nem kellett a polcra. Szóval ha tudni akarom a tulajdonságaimat, akkor szépen utánanézek. Másodszor, ezeket már mind tudtam, és szerintem elég sokan tudják már. Mi a garancia arra, hogy nem kérdeztél meg valakit rólam? Mondjuk a barátnőmet? - magyaráztam elszántan, felvont szemöldökkel - Harmadszor, ez nem a reklám helye, ja és amúgy nem haragszom, és mindentől eltekintve egész jól eltaláltad, de csak mert szerencséd volt! - duzzogtam némi csalódottsággal, mert azt gondoltam, hogy jobban fog hibázni. Ez a lány tényleg belém láthat, vagy nagyon jók az ismertségei.
- Ezek után jössz nekem egy teával - jelentettem ki makacsul.

Szál megtekintése
Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2015. augusztus 5. 14:40 | Link



Atyaég, ezt még én sem gondoltam. Most komolyan megbántottam egy lányt? Na ne... Nagyon nem az az ember vagyok, aki miatt rossz kedve kell valakinek legyen. Látszott is rajtam, hogy engem is nyomasztani kezdett Kamilla kedve. Most félreértett? De hát na, azért tényleg durva feltételezés volt azt képzelni, hogy megcsalni járok ide a barátnőmet. Lehet poénkodni, jó is az, de ilyeeet!
- Ugyan már! Azt hiszed megsértődöm ilyeneken? Csak meglep... Ne gondolj ilyenekre. Nem ismersz akkor - pislogtam nagyokat, aztán próbáltam kiverni a fejemből az előzményeket. Tudtam jól, hogy csak szórakozni szeretett volna, ezért nem is tűntem már se szomorúnak, se megsértődöttnek. Túltettem magam rajta. Az én hangulatom úgy általában ilyen... Igyekszem csak a jóra gondolni, minek lógassam az orrom? Nagyon csúnyaságot kell ahhoz művelni, hogy engem megbántsanak, de akkor kő kövön nem marad, ez tény. Egyébként ilyen még sosem történt, úgyhogy ennyit erről.
- Ahogy gondolod... Inkább arról mesélj, hogy mi újság az iskolában. Hogy tetszik a kastély, amiről még a tengerparton meséltem? Olyan, amilyennek elképzelted? Vannak már barátaid? Beilleszkedtél a házba? Van valami esetleges... lelki problémád, amit szívesen megosztanál a te segítőkész, útbaigazító és mókás jelvényeseddel? -ehhez már közelebb kellett tolnom a széket és halkabban kellett beszélnem, elvégre tök ártatlanul kezdtem a magánéletében kotorászni. De ha már a horoszkóp és a jellemvilág volt a téma, akkor ő miért ne kerülhetne terítékre?
- El lesz felejtve a múlt, most inkább a jelennel és a jövővel foglalkozzunk! Ki vele, mi bántja a lelked. Én segítek.
Szál megtekintése
Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2015. augusztus 5. 18:20 | Link



- Igazán nem kell, majd rendelek én magam. Nem szép dolog lányokon eltartani magam - jegyeztem meg, miután pontot tehettünk a félreértéses, megsértődős ügy végére. Már csak egy dolgot sajnáltam, az pedig a túl korán kiszürcsölt teám, ezentúl csak az üres csészét szorongathattam.
Általánosságokról kezdtünk beszélgetni. Szerintem jobb ilyenekről, mint a horoszkópról. Eszembe jutott, hogy az iskola egy nagyon jó téma lehet, így ha feldobom nála akkor hosszas párbeszédek is kialakulhatnak. Kényelmesen elhelyezkedtem az ülőhelyemen, aztán feltettem neki egy csomó kérdést. Tudnia kellett, hogy velem aztán mindent megoszthat, mert ha arról van szó, akkor hallgatok mint a sír. Szeretek segíteni másokon. Pszichológus persze nem szívesen lennék, bár már gondolkodtam ilyenen is. Annyi embert ismerek, annyi történetet hallok és annyi feladatot vállalok, hogy a jövőben simán elképzelhető lenne. De ahhoz túl sokat kellene tanulnom. Nekem tanárként tökéletes lesz.
- Örülök. Félsz a vizsgáktól? Nemsokára másodikos leszel, szerinted is gyorsan telik az idő? Én meg mehetek mestertanoncnak... Nagy dög leszek - sóhajtottam, s még az élettől is elment a kedvem a sok tanulnivalóra gondolva. Nagyon nehéz lesz majd, hogy sokkal többet kell tanuljak, de nagyon izgatottan várom azt az időszakot is. Végre nem fognak rám vonatkozni az átlag diákhoz való szabályok. Felnőtt leszek, igazi felnőtt!
Észrevettem, hogy Kamilla kifejezéstelenül bámul maga elé. Mintha valamin nagyon gondolkodott volna. Csak nincs valami baj? Egek, rögtön segítenem kell, terelni a témát, esetleg még jobban erőltetni, hogy mondja el és ne mentegetőzzön.
- Pedig nem úgy néz ki... De nem erőltetem, hogy elmondd. Csak hátha tényleg jobb lenne. Persze nem az én dolgom - vontam vállat.
Szál megtekintése
Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2015. augusztus 5. 23:11 | Link



Hát igen, a vizsgaidőszak. Közeleg, ezt mindannyian tudjuk. Kamillának pedig ez lesz az első nagy megmérettetése a kastélyban. Egyáltalán nem lepődtem meg, hogy izgul és fél is egyszerre. Pedig nem kell ám annyira! Az évek során kitapasztaltam már a tanárok módszereit, nem eggyel pedig szorosabbra fűztem a viszonyomat. Megismernek minket egy idő után, aztán valahogy meg is kedvelnek minket, bár ez nagyban függ a mi hozzáállásunktól is. Én jó gyerek vagyok, szorgalmas is, nem kitűnő tanuló de azért büszke lehet rám a családom.
Furcsán viselkedett. Biztos a téma hozta ki belőle. Ezt elnéztem neki, úgyhogy úgy tettem, mintha rettenetesen el lettem volna foglalva az asztalterítő tanulmányozásában.
- Bele fogsz rázódni, ahogy mindenki más is - mondtam neki, hogy egy kissé bátorítsam őt, de már a lelki problémáknál tartottunk. Megmondtam, hogy számíthat rám, ott leszek lelki szemetesládának vagy akárminek. Az okát nem tudom, de én szinte mindenkivel rendes vagyok. A navinésekkel különösen, hiszen az egy házba járók tartsanak már össze, nem? Meg hát biztos a kötelességtől is belém ivódott ez. Fokozatosan hatással van a személyiségemre az a sok szabályzat és elv, amit követnem kell. Vlaaaaa.
- Nem is próbáltad még elmondani valakinek? Vagy nem is érzed úgy, hogy elmondhatnád? Van ám iskolapszichológus is. Hozzá esetleg, ha fordulnál? Ő sok emberen segített már, tényleg ajánlani tudom.
Még egy kissé erőlködtem és kérlelően néztem rá, hogy gondolja meg magát. Itt a soha vissza nem térő alkalom arra, hogy kiöntse a lelkét. Senki nem hallja rajtunk kívül, mert diákok és iskolai dolgozók most nincsenek benn.
Szál megtekintése
Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2015. augusztus 6. 13:46 | Link



Úgy tűnt, megtörik a jég. A sok kérlelés végre meghozta részemről az eredményt és elértem, hogy Kamilla elmesélje nekem a problémáját. Hivatalosan is a lelki szemetesládája lettem, hurrá. De tudni akartam én az igazságot? Lehet, hogy jobb lett volna hagyni ezt a témát, legalábbis az én oldalamról. Neki biztos hasznos, hogy elmondhatta valakinek. Legalább egy fordulópont, hogy erőt vett magán és őszintén beszél egy úgymond idegennek.
Tudván, hogy komoly dolgokról van szó, most félretettem a humorosabb énem. Nagyon nem lett volna szép visszaélnem a helyzettel, elviccelődve a szituációt. Csendben hallgattam, a létező legfelnőttesebb arcommal. Csodálkoztam, nem hittem a fülemnek. Hagytam, hogy kibeszélje magából ami bántja, nem vágtam közbe, csak a végén ragadtam magamhoz a szót.
- Ó - horgasztottam le a fejem - Ez tényleg nem túl kellemes. És azóta semmi se változott? Hát, amúgy rengeteg rossz anya van a világon, szerencsére az enyém nagyon jó fej. A rokonait nem válogathatja meg az ember, szokták mondani. Ha netán megmutatnád neki, hogy milyen menő dolog is varázsolni? Vagy beszélnél apukáddal, mert gondolom ő megért és beszél anyukáddal is erről.
Nem tudtam megoldást kínálni neki, de hogy is lett volna várható? Egy biccentéssel megköszöntem őszinteségét, aztán a kérésének engedelmeskedve témát váltottunk. Túl sok negatív dolog volt ez egyszerre.
- Rendben, akkor beszéljünk másról. Mondjuk miről? Találjunk valami vidámabb témát.
Szál megtekintése
Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2015. augusztus 12. 14:44 | Link



Ez tehát a helyzet más családoknál. Eddig sem éltem vakon, nem dugtam homokba a fejem, pontosan tisztában voltam az idejáró diákok helyzetével anélkül, hogy tiszteletlenül vájkáltam volna magánéletükben. Ez csak egyszerűen így működik egy zárt közösségben. Hall az ember dolgokat, de a folyószerűen ömlengő információmennyiség működéséről és általános jellemzőiről órákig tudnék mesélni. Annyi biztos, hogy én nem kavarok semmit. Őszintén bízhatnak bennem a többiek.
Sajnos nem tudtam átérezni úgy a problémáját, mert ilyet még sosem tapasztaltam. Akármilyen hülye megoldáson is törtem a fejem, Kamilla gondja megoldhatatlannak és megfejthetetlennek látszott. Lehetséges, hogy túlságosan váratlanul ért egy ilyen komoly probléma. Itt vagyok a vizsgaidőszak előtt, kényelmesen teáztam, erre a nyakamba zúdul ez is. Nem számítottam rá, bármennyire is hittem benne.
- A kastélyban legalább nem kell sokat látnod. Idővel pedig rendeződik az otthoni ügyed - mivel láttam, hogy nem sokat tudok tenni, ennyiben hagytam. Mélyet sóhajtottam, kínomban mosolyra húztam a szám, aztán a vidámabb témaként felbukkanó új kérdésére kaptam oda tekintetem.
- De rég gondolkodtam már ilyenen! Hát... Mondjuk... Szerintem amikor összejöttem a barátnőmmel. Vagy amikor összegyűltek a testvéreim és az unokatestvéreim és egész nap csak játszottunk. Sok ilyen volt.
Az asztalra könyökölve szegeztem le szempáromat, miután rám tört ez a nosztalgikus érzés. Azóta rengeteget változtunk, a testvéreimnek már alig maradt ideje rám. Egyedül a húgom tartja magát, ő még cuki. Aztán idővel ő is kamaszodni fog. Az lesz a vége mindennek.
- És neked?
Szál megtekintése

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed