36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2022. június 23. 18:19 | Link



Még nem igazán tudja eldönteni, hogy a párterápia megoldást jelent-e a gondokra, de igyekszik bízni Zójában meg a szaktudásában, na és természetesen magukban is. Hiszen ha nem akarnák megmenteni a házasságukat, nem vágtak volna bele ebbe az egészbe és nem lennének itt. Annára most dadus vigyáz, ők pedig teljesítik az első házi feladatot, amit Zójától még múlt héten kaptak - randiznak. Mint akik még csak ismerkednek, nem házasok hét éve. A Holdfény utcában található Révay-rezidenciától sétáltak egészen idáig kettesben.
- El sem hiszem, hogy tényleg úgy érzem magam, mintha első randin lennénk - jelenti ki szája sarkában halvány mosollyal, szeme sarkából a mellette sétáló gyönyörű feleségére pillantva, és mintha valami tapasztalatlan tini lenne, olyan óvatosan nyúl át az asztalon Veszna keze után. Tudatában van, hogy ő rontott el sok mindent, ő nem volt hajlandó beszélni és ő temetkezett a munkába, hagyva, hogy Veszna eredménytelenül próbáljon bejutni a várfalakon belülre, de ha eddig nem hagyta el... még mindig megteheti, de csak nem. Egy ideje - bár nem mondta - még az is megfordult a fejében, hogy talán lehetne még gyerekük. Kezdetben sokat akartak, aztán valahogy mégsem lett testvére Annának. De miért is gondolkodik ezen most? Inkább arra kellene fókuszálnia, hogy foglalt asztalt, itt ülnek kettesben, egymással szemben, ki tudja mióta először, és beszélgethetnek. Újra ismerkedhetnek, megtudhatják, ki lett a másik, amíg félig-meddig csak egymás mellett éltek az elmúlt évek egy részében. Látja azért a szomorúsággal vegyes csalódottságot a nő szemében időnként, és olyankor mindig szeretné valahogy elűzni. Talán majd Zója segít megtalálni oda az utat.
- Meseszép vagy - szólal meg újra, részben azért, hogy közben kitalálja, mivel is vihetné tovább a beszélgetést, de másrészt azért is, mert így gondolja. Szeretne újra bocsánatot kérni sok mindenért, érzi a torkában a gombócot, fejében kavarognak a gondolatok, minden, amit tett vagy inkább nem tett, de végül erőnek erejével sikerül visszanyelnie az egészet. Az utóbbi időben mást sem tett, csak sajnált mindent is, mintha túláradt volna a folyó, és már nem lett volna, ami gátat szabjon az egésznek. Kissé hátradől a széken, hogy kényelmesebben üljön, majd a haját is hátraigazítja, mert az egyik makacs tincse folyton a homlokába hull, és már elég hiosszú ahhoz is, hogy a szeme elé lógjon részben. Aztán sóhajt egyet. - Azt hiszem, ha visszamehetnék az időben, és valamit változtathatnék, ez lenne az... sokkal több időt töltenék veled - mondja ki, aztán még időben sikerül a nyelvére harapni, hogy ne folytassa megint azzal, hogy sajnálja. A sajnálat úgysem old meg semmit, ezt már megbeszélték. A változás viszont igen, hát igyekszik arra fókuszálni. - Talán ez nem csak egyszer alkalom lehetne. Úgy értem, randizhatnánk rendszeresen. Legalább azóta nem voltunk kettesben, hogy Anna járni kezdett. Azt hiszem - mondja, kurtát szusszantva a mondat végén, amolyan nevetésbe hajlót, mégsem panasznak szánta a kijelentést, imádja a lányukat is. A közben arra járó pincértől kis gondolkodás után vörösbort kér egyelőre, meg tésztát vacsorának, aztán ismét Vesznára irányul minden figyelme.
Hozzászólásai ebben a témában

Kelemen-Révay Franciska
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 158
Összes hsz: 424
Írta: 2022. június 23. 20:04 | Link

Farkas
Kinézetem


A párterápia mellett vannak alkalmak, amikor vagy egyikünkkel vagy másikunkkal beszélget csak Zója, és volt egy mondata, ami erőszen szíven ütött: Hogy én vagyok a gát. Hogy annyira meg vagyok sértődve, hogy nem lebontani segítem a falat, amin eddig nem tudtam bejutni, hanem, hogy minden lebontott tégla helyére kettőt teszek. Ez pedig fájt, főleg azért, mert valahol mélyen ez már bennem is megfogalmazódott, de az, hogy ezt kimondatta velem, és összegezte, nagyon nagy pofon volt a számomra. Sértett vagyok, sértődött Farkasra, amiért nem engedett be, amiért nem bízott bennem, amiért tönkretette a kapcsolatunkat. De tényleg csak ő volt az, aki ezt tönkretette? Nem, az igazság az, hogy én nem váltottam taktikát, ostromoltam őt, ő bezárkózott. Én pedig végül hátra léptem, és elengedtem őt, amikor is bekövetkezett a legrosszabb, és addigra már nem voltam képes arra, hogy átszervezzem az energiáimat, és megadjam a férjemnek mindazt, amire akkor szüksége volt. Én is rontottam, még akkor is, ha tudom, hogy mindent megtettem, rosszul tettem, és nem értettem meg, hogy miért nem jó.
- Régebben szebb voltam. Körbenézek, és fakónak érzem magam. De nagyon kedves tőled, hogy még látsz bennem szépen, ennek örülök.
Ahhoz képest, hogy azt kérik, közelítsünk, töltsünk több időt együtt, távol vagyunk egymástól. Ritkán egyeztetjük a napunkat, hogy egyszerre érjünk haza, sőt, talán még sosem mentünk el Annáért együtt. Elvégre én dolgozom hozzá közelebb, én végzek előbb, én tudok elmenni érte. Farkas sokáig dolgozik, túlórázik, és bár tudom, hogy a visszakerülés miatt, mégis ott van bennem az is, hogy vagy más miatt, másért, mással van. Mással akar lenni, de megteszi, mert a család elvárja tőlünk, hogy tegyünk a házasságunkért. De vajon ő tenni akar, vagy most mással lenne? Egyszerűen minden frusztrál, és nem tudom, hogy ezt hogyan kell jól csinálni.
- Nagyjából. Előtte is alig. Amikor nagyon el akarták vinni, hogy babázzanak, és éppen nem dolgoztál, vagy ilyenek. De jó lenne, én, tényleg bele fogok jönni abba, hogy ezt hogyan kell csinálni.
Mi igen gyorsan határoztunk a családunk mellett. Döcögősebb kezdésünk volt, de intenzíven vállaltunk mindent, házasságot, gyereket, együtt élést, és valószínűleg ez is közrejátszott.
- Szerinted, ha Anna nem akar jönni, együtt lennénk még?
Teszem fel a kérdést, mert tudnom kell, és nem fogok megbántódni, ha mást mond, mint ami az elvárt lenne. Sőt, én tényleg a valós gondolatára vagyok kíváncsi, hogy ő hogyan lát minket egy ilyen helyzetben.
Hozzászólásai ebben a témában

Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2022. június 23. 20:36 | Link



- Inkább csak úgy mondanám, kicsit másképp voltál szép. Olyan lányosan, most meg... érettebben, ha szabad ilyet mondanom. Nemesedsz a korral,... mint a jó bor - mondja, és ismét feltűnik szája szegletében egy félmosoly. Gyatra poén, de szeretné megmosolyogtatni. Hirtelen nem is tudná megmondani, mikor látta utoljára mosolyogni, pedig igazán szép a mosolya is. Meg aztán mégiscsak van vélavér is az ereiben, biztos benne, hogy még száz évesen sem lesz csúnya.
- Tudom, és én is. Igyekszem. Igyekszünk. Ketten kellünk hozzá, de itt vagyunk - válaszolja, és előre dőlve átnyúl az asztal fölött, hogy kezét a nő arcáig emelve megsimogassa hüvelykujjával az arcát, majd egy képzeletbeli kósza tincset igazít a füle mögé, ha már Veszna haja amúgy nagyon rendezetten áll. Csak érezni akarja egy pillanatra, hogy tényleg ott van és nem álmodik. Az elmúlt évek egy része, sőt nagy része olyan volt, mint valami rossz álom. Nem a nő miatt, hanem ő zárkózott be, mert nem akarta a vállára rakni a terheit, de Zója szerint pont ez volt a gond, hiszen ketten vannak, és ez azért is van így, hogy egymást támogassák. Nem bújhat el mindig a kis barlangjába, ha valami rossz történik, hogy majd előjön, ha már megoldotta egymaga. Csak hát ugye a régi szokásokat sem könnyű levetkőzni, de tényleg igyekszik. A kérés kissé meglepi, pedig a választ igazából ő is szeretné tudni.
- Én úgy hiszem, igen. Nagyon sokáig motoszkált a fejemben a gondolat, hogy találnál nálam sokkal jobbat is, de nem hagytál el akkor sem, amikor a legnyomorultabb voltam. Nem Anna miatt kértem meg a kezed, bár tény, hogy fontos része az életünknek... de én azért akartalak feleségül venni, mert mindig is úgy éreztem, hogy veled otthon érzem magam. Tudom, hogy nem úgy tűnt, amikor elmerültem a problémáimban. Sajnálom, hogy kizártalak és a munkába temetkeztem. Tudom, hogy mondtam már, de tényleg nagyon sajnálom, és még nem tudom, hogyan tudnám jóvá tenni, de meg szeretném találni a módját - válaszolja őszintén és komolyan. Végülis Veszna akkor is ott volt vele, amikor bekerült az ispotályba, és otthon várta, amikor hazaengedték, amikor még megszólalni is alig volt hajlandó, na meg enni is, nem csak akkor, amikor minden rendben volt. Azt tanulta, hogy a tettek mindig ékesebben mutatják, milyen ember valaki, mint a szavak, és ő ezt látta. Az más dolog, hogy az ő megküzdési mechanizmusai nem családra voltak kalibrálva, és sok mindent sikerült is elrontania. Éket vert maguk közé, amiből távolság lett szép lassan.
- Az jutott eszembe kezdetnek, hogy nem vállalok be több túlórát. Többet lehetnék veletek. Veled. Úgyis abbahagyom lassan a papírok töltögetését, hogy már megkaptam a végső minősítést, hogy visszatérhetek a régi beosztásomba, abból meg elég lesz a munkaidő is bőven - ajánlja fel kezdetnek. Tudja, hogy Vesznát sosem érintette jól a munkamániája, és talán ahelyett, hogy megpróbálja elmagyarázni, hogy az az érzés hajtja, hogy mennyire uralja azt az egészet, inkább változtatni kellene. Ezt még csak nem is Zója javasolta, de reméli, békejobb-féleségnek talán elég lesz.
Hozzászólásai ebben a témában

Kelemen-Révay Franciska
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 158
Összes hsz: 424
Írta: 2022. június 23. 22:26 | Link

Farkas

- Ezt el tudom fogadni, a másképpet, nem a bort. Az egy udvarias válasz arra, hogy vén lettél.
Tudom, hogy a vélavérem miatt nekem nehezebben fog menni az öregedés, de meglepetés, egy válságba jutott házasság még egy vélavérű helyzeti előnyét is képes teljesen gallyra tenni. Talán csak az a vonzalom, amit nem értenek az emberek, az marad meg az irányomba, de egészen másnak látnak. Elmosolyodom, és a fejem is beledöntöm az érintésébe, annyira hiányzott, annyira vágyom rá, hogy elmondani sem tudom.
- Igen, és én megcsinálok mindent, amit Zója mond, amíg nem lesz túl intim. Arról nem szeretném, ha beszélgetnénk. Vagyis, természetesen neked nem szeretném tiltani, hogy beszélgess vele róla, csak nekem ne kelljen a hálószobánkba bevezetni.
Az furcsa lenne, ha a nagynénémnek ecsetelném, hogy mennyire működik a házaságunk. Az idegösszeomláskor az orvos azt mondta, hogy ne erőltessek, ne kényszerítsem, engedjem, hogy Farkas ahhoz térjen vissza, amit szeret, amit szeretettel csinál. Egy kicsit reménykedtem benne, hogy ez a második babánk lesz, ahogy korábban terveztük, hogy ne legyen nagy korkülönbség közöttük, de nem ez volt, hanem a munka. Előttem is az volt a legfontosabb neki, és tudom, nem lenne szabad utálnom a munkáját, de féltékeny vagyok arra is, arra, ahogy fejleszti magát, ahogy jobb és jobb akar lenni benne. Ez teljesen normális, az emberek vágynak rá, hogy sikereket érjenek el, és ha valamihez már értettek, de elvesztették, és nem akarták, akkor természetes, hogy vissza akarják kapni. Farkas pedig jó abban, amit csinál, én tudom, ő is tudja, a főnökei is, hiszen fokozatosan terhelik, mert ők tudják, hogy hogyan kell ezt jól csinálni. Mert nekik ez jól megy.
- De nagyon szereted csinálni, szerintem az nem jó, ha visszatérsz, és nem teszel bele mindent, most különösen azt várják tőled, hogy bizonyíts, nem? De lehetne egy rendszerünk, programjaink, amik miatt mondjuk nem mindennap vagy bent tovább, igaza volt Zójának, amikor azt mondta, hogy meg kell találni az egyensúlyt. Én nem szeretnék elvenni tőled semmit, de szeretném, ha a miénk is lennél.
Nem is olyan rossz ez a randizós, kimondani mindent, amit ki akarunk mondani, ez még a végén működhet is. Jó lenne, ha működne.
- Ash volt a legközelebb ahhoz, ami végül te lettél. Sokáig hittem, hogy hozzá fogok tartozni. Az apáink szeretik egymást és minket is, kényelmes lett volna, de igen az otthon az csak veled volt meg.
Az asztalon kinyújtom a kezem, hogy elérjem az övét, az érintés fontos, mind a kettőnknek, és szeretném, ha érezné, hogy itt vagyok, hogy akarom ezt az egészet. Bizonytalan vagyok a kitartásomban, de akarom.
Hozzászólásai ebben a témában

Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2022. június 23. 23:12 | Link



- Nem gondolom, hogy vén lennél. Vénnek magamat érzem, bár lehet az is elég lenne, ha megszabadulnék a bajuszomtól - válaszolja egy apró sóhajjal. Szerinte a felesége tényleg gyönyörű, és ami azt illeti, még mindig nincs harminc se. Ellenben ő közelebb van a negyvenhez, mint a harminchoz, és néha olyan vénnek érzi magát, mint az országutat, máskor meg még mindig gyermeknek, ahogy bizonyos dolgokra adott reakciói is mutatják. Bonyolult ez, bár hogy újfent Zójára hivatkozzon gondolatban, tekintve, hogy beidegződött megküzdési mechanizmusait a gyerekkorából hozta, semmi meglepő sincs abban, hogy ezek még mindig működésbe lépnek néha, amíg nem sikerül megszabadulni tőlük a kapott szaksegítséggel. Közben megsimogatja a nő arcát, amivel végre sikerül mosolyra bírni, és ettől a mosolytól az ő mellkasát is kellemes érzés szállja meg. Egy pillanatra olyan minden, mint a nagy hullámvölgy előtt volt, amikor még minden rendben volt. Vagy legalábbis szinte minden.
- Nem fogok, ezt megígérhetem - válaszolja megrázva a fejét, és ajkán még mindig ott van egy halvány mosoly, ahogy Vesznára néz. - Az csak a miénk - jelenti ki. Nagyon sok mindent képes már megosztani Zójával, mert megvan az ehhez szükséges bizalom, de azért mégis vannak határai. Ugyan pszichológusi utasításra rendszeresen ír naplót is, vannak dolgok, amiket még oda sem jegyez le, pedig nem olvassa senki sem, és egy ilyen a magánéletük ezen szintje. Ez csak az övék, nem tartozik senki másra sem. Pont ezért is jut eszébe felajánlani, hogy lemond a túlórákról, hiszen előfordult már, hogy ott aludt el az íróasztalánál, és éppen csak hajnalban ért haza átöltözni és ment is vissza. Ugyan szerencsére nem ez volt a megszokott, mégis megesett két havonta legalább egyszer. Csoda lenne, ha a felesége fejében nem fordult volna meg, hogy megcsalja, pedig soha nem vetemedne ilyesmire. Habár... annak számít, ha a munkát tette első helyre, mert az bizonyult a komfortzónájának? Kénytelen lesz változtatni ezen.
- De titeket is szeretlek, és mégis... ezt csináltam, amíg magam voltam is, de most más is lehetett volna. Tudom, hogy meghallgattál volna, ha beszéltem volna, de remélem, még nem késő. Egyezzünk meg abban, hogy bevállalom, ha ez a kérés fentről, de nem magamtól, és ha úgy alakul, hogy maradnom kell, értesítelek. Merlinre, bele se merek gondolni, mennyire rosszul kezeltem, és te hányszor hihetted, hogy megcsallak... - dünnyögi zavartan vakargatva meg a tarkóját, ha már megfordult a fejében a gondolat. Amikor ott volt az egész közepében, eszébe se jutott, hogy nézhet ki mindez kívülről, csak most, hogy itt ülnek, és végre igazán beszélgetnek.
- Szeretem ezt az érzést, és nem adnám semmiért. - Ha már a nő kinyújtja a kezét, meg is fogja, tenyerébe zárva. Végre a bor is megérkezik - azaz meghozza a pincér tálcán, sőt még tölt is. - Koccinthatnánk magunkra, mit szólsz? Arra, hogy randizunk. Tetszik egyébként ez az egész, jó ötlet volt, és örülök, hogy eljöttünk - veti fel az ötletet, majd meg is emeli a poharát. - Vagy jobb ötletem van. A világ legszebb nőjére. Komolyan gondolom, nekem te vagy az, pedig ismerem az összes rokonodat is lassan, és még annyi vélavérrel sem érnek utol - mondja, és a nő kezét megemelve csókot nyom rá.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2022. június 24. 06:52
Hozzászólásai ebben a témában

Kelemen-Révay Franciska
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 158
Összes hsz: 424
Írta: 2022. június 24. 16:59 | Link

Farkas

- El sem tudlak képzelni nélküle, de biztos, hogy fiatalodnál egy öt évet, de lehet, hogy még annál is többet. Furcsa, de izgalmas gondolat, hogy leborotválnád. Rajtam mit szeretsz a legkevésbé?
Mert, ha ő változik, akkor nekem is kéne, nem? Azt mondták, hogy hagyjunk magunk mögött mindent, amit nem szeretünk, és az igazság az, hogy én nagyon nem szeretem a bajszát. Tényleg öregebbé teszik és mogorvábbá is, és nem tudom, néha, amikor mellette fekszem, előtör belőlem a vágy, hogy eltüntessem. De persze sosem csináltam, és mire megtettem volna, rájöttem, hogy Anna már túl idős ahhoz, hogy ne áruljon be, ha ráfogom. Pedig, amikor olyan négy éves volt, sokszor meghúzta, mert a színpadon is lejött a bácsinak, akkor apa is élhet nélküle, hát nem. De akkoriban inkább magyaráztam neki, mint, hogy a lehetőséget lássam benne.
- Köszömöm.
Kellemetlen, főleg, ha mondjuk nem értek el sikereket. Régebben természetes volt számomra, hogy szeretkezünk, de, ahogy a sok minden történt, feszültek lettünk tőle, aztán a gyógyszerek miatt nem lehetett. Aztán meg, ha volt is, furcsa volt, egyszerűen nem tudom máshogy mondani. Csak furcsa.
- Most se vagyok még teljesen biztos benne, hogy nem tetted.
Valliom be csendesen, de őszintén, mert tényleg nagyon sok leomlott abból a masszív bizalmi falból, ami kettőnk között volt. Elveszítettük az egységünket, és Isten tudja, hogy valaha visszakaphatjuk-e még azt. Szeretnénk, ezt tudom, teszünk is érte, viszont igaz az, hogy ha ez egyszer megingik, akkor nagyon nehéz utána visszahozni. Sóhajtva pillantok le az ölembe, majd vissza fel rá.
- Volt egy tervünk, hogy két gyerekünk legalább lesz, egymáshoz közeli életkorral. De amikor lehetett volna, amikor, szóval, amikor ideális lett volna, te mindig dolgoztál. Az elején megértettem, de a végén elkezdtem azon gondolkozni, hogy az a másik biztos nem most ovulál, nem méri a testhőjét, hanem azzal  van elfoglalva, hogy kielégítsen.
Talán ezek a szavak meglepőek tőlem, hiszen én nem szeretek beszélni az intim dolgokról, de ha már arra sarkallnak minket, hogy beszélgessünk, akkor beszélek, mert ki akarom mondani, hogy értse, mi is volt rossz, és miért nem vagyok annyira nyugodt, most, hogy itt ülünk.
- Nem mondom, hogy nem merült fel bennem, hogy egyáltalán nincsenek ilyen gondjai. Hogy nem is nő.
Zavartan pillantok fel rá az utolsó mondatnál, viszont tagadhatatlanul megkönnyebbülök, hogy végre kimondhatom ezt a gondolatot, végre meghallhatja, hogy nem csak a nőket tartom veszélyesnek a kapcsolatunkra nézve. Tudom, hogy mit vállaltam, hogy milyen élethelyzetben érkeztem bele ebbe a kapcsolatba, és ilyen érzelmi állapotban bármit igaznak hihetek.
- Igyunk az őszinteségre is, hogy beszélgetünk, hogy megismerjük a problémáinkat. Igyunk a problémáinkra, és a bajszodra, ki tudja, hogy meddig van még velünk.
Felelem kuncogva, koccintásra emelve a poharamat.
Hozzászólásai ebben a témában

Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2022. június 24. 17:45 | Link



- Ha nem tetszik úgy, majd visszanő egyhamar - válaszolja féloldalas mosollyal, megvonva a vállát közbet. Ez nem volt nagy erőfeszítés soha, sőt, igazából úgy jött az egész, hogy csak hagyta. A szakáll viszketett és szúrt és nagyon idegesítette, így nem tartott tovább pár hétnél, de a bajuszt valahogy sikerült megszoknia, aztán meg már nem borotválta le. Viszont most így belegondolva tényleg levághatná mondjuk holnap reggel, aztán legfeljebb visszanő. Nem a világvége. A nő kérdése viszont még inkább elgondolkoztatja. Nem azért, mert olyan sok minden lenne, amit nem szeret benne. Ezen sosem gondolkodott, mindig is elfogadta olyannak, amilyen, igazából még akkor is, amikor nagyon próbálkozott kihúzni a gödörből, annak ellenére, hogy ő még messze nem tartott ott. Nem mondhatja, hogy haragudott volna, vagy bármi, egyszerűen csak nem tartott vele, mert még nem volt rá képes, hiába próbálta kihúzni onnan.
- Leginkább azt szeretném megváltoztatni, amilyen szomorúan és csalódottan nézel rám néha - mondja ki végül, amit gondol. Ha már ma őszinték, akkor ehhez igyekszik tartani magát, és nem zárkózik a megszokott csendjébe. - Hiányzik a mosolyod, bár azt hiszem, megértem, miért van ez így, de remélem, lesz ez még jobb - mondja. Arra csak bólint, hogy a felesége megköszöni, hogy a hálószobatitkaikat ő sem szándékozik kiteregetni Zójának. Sem senki másnak igazából.
Számított rá kicsit, hogy a nő úgy hiszi, megcsalta, mégis kissé szíven üti a dolog. Tudja, hogy nagyon a munkába menekült, de közben meg azt is, hogy sosem lenne képes megszegni azt amit megígért, amikor feleségül vette, és ha még meg is fordulna a fejében, lenne benne annyi tisztesség, hogy szól, hogy bocs, de már nem szereti. Ez viszont nagyon nem így van azért. Kissé lehajtja a fejét az asztalon álló díszre bámulva, majd szusszan egyet, mielőtt újra megszólalna.
- Jogos, megérdemlem... azt a nézést is. És megértem, hogy nagyon nehéz elhinni, hogy nem tettem, de ha meggyőz, ihatok igazságszérumot is akár. Talán még otthon is van valamelyik polcon egy adag - ajánlja fel azt az alternatívát, amit aztán végképp nehéz megkérdőjelezni, bár azért még előbb megpróbál néhány szót szólni a védelmében.
- Tudom, hogy nem vetnek rám jó fényt a túlórák, sem az, hogy nem kommunikáltam, de... nekem ez az egész nem megy csak úgy. Úgy értem... elköteleztem magam melletted és ezt komolyan veszem. Amikor apám meghalt, rám dőlt a világ, és az én hibám, hogy nem akartam megosztani veled a súlyát, mert azelőtt is egyedül éltem túl mindent. A munka volt a biztos menedékem, amit már ismertem, amiben jó voltam, és ahol az enyém volt minden kontroll - magyarázkodik. Azt már úgyis elmondta, hogy gondolt már rá nem is egyszer, hogy Veszna jobbat is találhatna, és időbe telt megértenie, hogy nem menekül el. - Lehetne amúgy Annának még testvére, már ha te is akarod. Akartam azt a tervet, még akarom is, nem mondtam le róla, és sajnálom, hogy nem úgy alakult. Én csak... tudom, de meg csak, magyarázkodom... amikor Anna megszületett, bíztam benne, hogy majd együtt jó szülei leszünk, aztán történt, ami történt, és már nem volt, akitől ellesnem a titkokat, hogyan lesz az ember jó apa. De talán mégsem vagyok olyan szörnyű, ha Anna szeret rajtam lógni - próbál némi kellemeset is belecsempészni a kellemetlenbe, hiszen a kislány tényleg szeret mindkettejükön lógni. Pedig az elemétől is tartott sokáig, valamikor az is megviselte, hogy kiderült, egyáltalán van, aztán meg egy ideig úgy érezte, ő is veszélyt jelenthet a családjára, mert mi van, ha egyszer bekattan, de otthon már nem is mindig hord képességkorlátozó tárgyakat sem az utóbbi időben. Alakul ez is, mint minden.
- Jó, igyunk a problémákra, meg a bajszomra. Szerintem a reggelt még megérheti, aztán neki annyi - válaszolja ő is kuncogva, és koccint a feleségével. Most egy pillanatra ismét olyannak érzi, mintha minden rendben lenne. - Mi lenne, ha a vacsora után sétálnánk egy nagyot? - veti fel az ötletet. - Vagy inkább holnap reggel lenne kedved Ribizlivel és velem tartani?
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2022. június 24. 17:45
Hozzászólásai ebben a témában

Kelemen-Révay Franciska
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 158
Összes hsz: 424
Írta: 2022. június 24. 20:07 | Link

Farkas

- Ha nem szeretnéd, nem kell.
És ez hatványozottan igaz, miután én nem a körmöm formáját, vagy a hajam hosszát kaptam válasznak. Nem akarom őt megváltoztatni, pontosabban de, szerettem volna, ha nyitottabb rám és őszintébben beszél velem, de nem akartam kikényszeríteni. Legyünk őszinték, a párterápia nem bennem merült fel, én a válást fontolgattam, annak érdekében, hogy a gyerekünket nyugodt körülmények között, békében tudjuk nevelni. Anna érzi, ha feszültek vagyunk, pontosabban én, nem szívesen van velem, nem bújik, nem kedveskedik, inkább elvonul, ebben tökéletesen hasonlít az apjára, akit viszont a rossz napjain is rajongásig szeret, bujcizik hozzá, és csodálja őt. Sóhajtva pillantok fel rá, tudom, hogy nem én vagyok a legvidámabb ember a környezetében. Az összes pozitívitást a munkámba helyezem egy ideje, mert ott kaptam vissza is, nem csak adtam.
Csendben ülök végig, amíg beszél, közbevághatnék, mondhatnám, hogy nincs szükség arra, hogy ennyire sok mindent mondjon, hogy nem kell magyarázkodnia, bizonygatnia, nem kell az igazságszérum sem. Ő bevállalná, elhiszem, de onnantól hogyan lenne meg közöttünk a bizalom? Én nem hiszek a hűségében, amit nekem fogadott? Ő nem bízik abban, hogy bármit mond vagy tesz, én őszintének hiszem? Ez könnyű lenne, minden kétséget eloszlatna, de hosszú távon elképesztően romboló lenne, fájdalmas, és talán végérvényesen zátonyra futtatná a kapcsolatunkat.
- Én hiszek neked, mindenféle szer nélkül is. De amikor otthon vagy, egyedül nap nap után, és mindig a munkát hallod, mint indokot, akkor egy ideig azt gondolod, hogy csak visszacsúsztál a második helyre, vagy a harmadikra, vagy a hetedikre, majd egy idő után előjön a gondolat, hogy vajon milyen hosszú lába van ennek a Munka nevű ribancnak.
Hölgyeim és uraim, egy újabb történelmi pillanat, hiszen nagyjából harmadszor életében Kelemen-Révay Franciska Veszna káromkodott, méghozzá nyilvános helyen. Hát mi ez, ha nem megdöbbentő? Az újabb gyerek gondolatára fájdalmasan facsarodik össze a szívem, mert vágytam rá, nagyon, nem házasságmentésnek, vagyis, nem teljesen, de igen, azért, amit szimbolizált volna, hogy a terveink szerint haladunk, és rendben vagyunk.
- Várjunk még, mert ha a végén sikertelenek leszünk, ha nem tudjuk megmenteni a házasságunkat, akkor ott fogok állni terhesen vagy egy újszülöttel, és tudom, hogy anyagilag támogatnál minket, de nem adnék ilyen sorsot nekik. Előbb szeretném, ha mi lennénk rendben, aztán a többi dolog, amit korábban terveztünk.  Jó apa vagy Farkas, és jó férj, tettünk egy fogadalmat, amit én nem tartottam be. Idő előtt feladtam a rosszban részt, és nem vártam meg, hogy újra jó legyen.
A betegséget már kiviteleztem, az egészséget és a boldogságot is, de ez az egy rész, ez valahogy nem teljesült, és bár ő indította a lavinát, én nem voltam képes felfogni a lezúduló mennyiséget, pedig azt kellett volna. Ez a házasság egyik fontos pontja. Én magamat is hibáztatom, és igaza van abban, hogy szomorúnak csak akkor lát, ha rá nézek, pedig láthatná, hogy már magamra se tudok mosolyogni, sőt, olykor Annánál is örülök, ha nem figyel az arcomra.
- Nézzük meg a házakat. Lili kérdezte, hogy átköltözünk-e vagy kiadjuk őket. Van egy lány, akinek adott kulcsot, hogy takarítsa, meg küld neki érte mindig pénzt, de akár tényleg elgondolkozhatnánk a kiadáson, és ha már arra járunk, esetleg feljöhetsz a szobámba.
Pillantok rá mosolyogva a borospohár fölött, amiből aprót kortyolok.
- Mindig szerettem ezt a helyet, sok minden változott, de ez még mindig csodálatos és állandó.
Hozzászólásai ebben a témában

Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2022. június 24. 20:42 | Link



- Nem a fél karomról beszélünk. Amúgy is azért van, mert egyszer nagyon lusta voltam levágni - válaszolja elmosolyodva, hogy most még a foga is kivillan közben. Meg egyébként is ez egy másik időszak maradéka, ha belegondol, nem lesz abból baj, ha megszabadul tőle. Aztán még lehet bajusza, ha úgy akarja, vagy még szakálla is, csak az már sokkal több macera. Rosszabb napokon meg borosta, amitől olyan, akár egy kaktusz. A magyarázkodást a nő csendben hallgatja végig, nem szakítja félbe, nem vág a szavába, amiből úgy ítéli, hogy erre is régen várhatott már, hogy tisztázzák. Mennyi ideje gyötörhette vajon a gondolat, hogy van valaki más? És vajon miért nem kérdezett rá soha, pedig igazán megtehette volna, minden joga meglenne rá.
- Csak a második, de még egyszer nem leszel az, ezt megígérem - válaszolja megrázva a fejét. Ha nem lenne most annyira érzékeny a téma, talán még azt is elmesélhetné, hogy egyébként akad titkárnő, aki nagyon megpróbált utána koslatni, szórakozott is rajta az egész részleg, már fogadásokat kötöttek, hogy mennyi időbe telik, mire rájön, hogy teljesen fölöslegesen rohangál a kávéval reggel meg van mindig két lépés távolságra, értelmetlenül. De most inkább nem szeretné ezzel a kedélyeket borzolni, anélkül is látja, mennyire mélyen érinti ez az egész Vesznát.
- Bár nem vagyok a válás híve, ebben egyetértek, nem lenne jó senkinek sem, ha csak a házasságunkat próbálnánk menteni egy gyerekkel, majd ráér, ha már mindent kitaláltunk és megoldottunk, csak akartam, hogy tudd, még nem mondtam le erről, akkor sem, ha az elmúlt években nem jött össze - mondja komolyabbra fordítva a szót, és ha már koccintottak, a borba is belekortyol. - Nem tettem igazán könnyűvé a helyzetet én sem azért - vallja be lesütve a tekintetét. Most már hiába elemzi, nem tud változtatni ezen, de a jelenen nagyon is próbálkozik másítani legalább és úgy véli, ez éppen jobban számít amúgy is, mint az, hogy mit tettek vagy nem tettek akárcsak a múlt héten is. Változtatni mindig lehet.
- Megnézhetjük, és akár az is lehet, hogy itt töltjük a hetet, úgy közelebb lennél az iskolához, és majd a hétvégéket Budanekeresden, az csendesebb. De nyitott vagyok más opcióra is, én hoppanálok, mindegy, honnan teszem végülis - feleli bólogatva az ötletre. - Ó, senkit nem fog zavarni? Mikor is van takarodód? - kérdezi kuncogva. Tényleg olyan, mintha életük első randija lenne. Járt már ott régen, de azért kecsegtetőnek hangzik az ajánlat. - Sőt... Mi lenne, ha elcsomagoltatnánk a vacsorát és megmutatnád azt a csodálatos helyet? - veti fel. Miért is ne használhatnák ki az időt, ha most végre kettesben vannak meglehetősen régóta először. - Vagy ennyire ne siessünk?
Hozzászólásai ebben a témában

Kelemen-Révay Franciska
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 158
Összes hsz: 424
Írta: 2022. június 25. 07:16 | Link

Farkas

- Lusta? Merlinre, lassan nyolc éve élek együtt a bajusszal, és annyira utálom!
Felszabadultan nevetem el magam most, hogy végre kimondhattam. Farkast az életemnél is jobban szerettem, mindig, akkor is, amikor szőrösebb indíttatásai voltak, és akkor is, amikor borotvát ragadott, még akkor is, amikor a bajusz túlélte a támadást, de magát a bajuszt nagyon utáltam. De nem szóltam, mert azt hittem, hogy ő ettől érzi magát teljesnek. El sem tudom képzelni, hogy milyen nélküle, de nagyon szeretném látni.
- Örülök, hogy így látod. Én is szeretném, csak rendeződjünk.
Zója szerint messze még a vége, nem azonnal fognak megoldódni a problémáink, és bármennyire is rohamos most az, ahogy egyetlen este alatt megnyíltunk és letisztáztuk a legnehezebb részek többségét, és akár azt is mondanám, hogy jöhet is a baba, tudom, hogy még idő kell neki, hogy tényleg minden meglegyen. Fiatalon lettünk szülők, így biológiai szempontból még van időnk újabb babát vállalni. Nem is ezen izgatom magam ebben a kérdésben, hanem Annán, aki nagyon apás, és bár nagyon törekszünk arra, hogy ne legyen elkényeztetett, mégis, sokkoló lesz majd neki egy testvér, tudom. Emlékszem, hogy nekem is az volt, amikor az én imádott apukám hazahozta Lilit. Sokáig nagyon haragudtam, és nem értettem, hogy miért kell a tökéletes, két fős családunkba még egy ember. Még egy gyerek.
- Egyszerűbb lenne itt élni, úgy, hogy már Anna is előkészítős. És ha a hétvégéket, szüneteket ott töltjük, talán Amál se érzi majd annyira elhagyatottnak magát. Erre eddig nem gondoltam, de kipróbálhatnánk. Lili azt mondta, hogy nincs olyan, ami miatt visszajárnának, jól berendezkedtek Szalamantonon, és szerintem hamarosan nagynéni leszek.
A végét sejtelmes mosollyal teszem hozzá, mert még csak tegnap került ez szóba, de Lili olyan kis finom ködösséggel tette, hogy az eszembe jutatta, én milyen voltam akkor, amikor Annát már éreztem, de még nem bizonyosodtam meg róla, vagy, amikor éppen már tudtam, de még nem volt hivatalos az érkezése.
- Tudom, hogy nem szereted azt a várost, de nyáron egy kicsit elmehetnénk hozzájuk, elvégre a sógorod ott a polgármester. Úgy megnézném Ricsit hivatalban.
Vannak perverz vágyaim, tudom, de láttam őket boldogságban úszni és veszekedésből veszekedésbe menni is, most viszont felelősségteljes és hivatalos kell, hogy legyen, ez pedig nagyon is érdekes. Én tudtam, hogy együtt fognak maradni, hogy egy a sorsuk, de mindenki hülyének nézett. Lehet, hogy jósnak kellene elmennem. A kérdésére szélesebbé válik a mosolyom, és észrevétlenül mozdulok, hogy az asztal alatt lábammal a lábát simítsam.
- Ha nem bánja Kelemen úr, hogy előbb a desszert jön, én nem bánom.
Hozzászólásai ebben a témában

Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2022. június 25. 08:32 | Link



- Ez nem is igaaaz - válaszolja hitetlenkedve, de azért ő is nevet már a végére - Anna már totyogott, amikor bajuszom lett, de ha hamarabb mondtad volna, hogy utálod, hamarabb szabadultam volna meg tőle - válaszolja még mindig mosolyogva rázva a fejét. Hihetetlen. Ő meg még azt hitte, hogy itt ő volt az egyetlen, akinek nagyon nehezen ment bármit is szóvá tenni, mert majd megolja. Na jó, még most sem tökéletes a dolog, de azért az abszolút örömteli, hogy hosszú idő óta először ma úgy tűnik, sikerült megnyílniuk egymásnak. Persze, ettől még tudja, hogy ez csak a kezdet, csak egy lépés a sokból, ami előttük áll még.
- Akkor tegyünk ezzel egy próbát - feleli. Igaz, hogy még mindig azt gondolja Bogolyfalváról, hogy egy porfészek, de a jó oldala, hogy eléggé sok zöld veszi körül, meg ki tudja, ha itt lakik, még az is előfordulhat, hogy megkedveli a helyet. Szalamantonnál biztos, hogy mindenképpen jobb, ha az már amúgy is éppen szóba került. Talán még el is komorodna kicsit, ha nem mondana Veszna olyat rögtön azután, ami viszont mosolyra ad okod. - Na, mik nem történnek. Az mindig jó, ha bővül a család - válaszolja mosolyogva. Igaz, hogy az ő családja kissé bonyolult eset, de ez már egy más téma. Meg aztán, ha lesz kisbaba a közvetlen családban, talán még Anna is másképp viszonyulhat majd ahhoz, ha egyszer tényleg eljutnak egy kistestvérig. Mindezt azonban egyelőre nem fejtegeti, merthogy szóba kerül egy esetleges szalamantoni látogatás is, ami viszont annyira már mégsem kellemes téma számára. Vesz is egy mély levegőt, mielőtt megszólalna.
- Ha nyáron mennénk, talán lesz elég szerencsém, hogy éppen nyaraljon mindenki valahol a világvégén, de ha szeretnél menni, pár nap beleférhet. Végülis Szalamanton nem is olyan kicsi, mint Bogolyfalva - válaszolja, és csak hozzágondolja most, hogy reméli, az anyja majd nem neszeli meg az egészet és bukkan fel a semmiből, mert az elég kínos szokott lenni. Erre azonban visszatérhetnek még máskor, Liliék társaságát egyébként meg kedveli, azért mégiscsak hozhat némi áldozatot, hogy velük találkozzon. Inkább szóba hozza azonban, hogy mi lenne, ha a tervezettnél hamarabb távoznának, megnézni, hogy mi is a helyzet a házzal, amiről éppen eldöntötték, hogy odaköltözhetnek, és természetesen, ha már felesége olyan kedvesen felajánlotta, hogy megmutatja a lánykori szobáját - nem először mondjuk, már járt ott évekkel ezelőtt -, miért is mondana nemet? Fejét kissé oldalra döntve pillant a nőre, aztán kuncogva vonja meg a vállát. - Nekem tetszik ez a sorrend. - És már int is a pincérnek, hogy a vacsorájukat ha elvitelre becsomagolná, azért nagyon hálásak lennének. Mindenképp szép borravalót hagy. - Mutatod az utat?
Hozzászólásai ebben a témában

Kelemen-Révay Franciska
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 158
Összes hsz: 424
Írta: 2022. június 25. 20:49 | Link

Farkas

- Tényleg? Esküszöm, hogy nekem olyan, mintha mindig vele éltem volna.
Jó, hát akkor nem nyolc, csak öt. Hát de az az öt is tíznek hat, ha mondjuk nem érzed komfortosan magad vele, és a testemnek vannak olyan részei, akik nem lelkesednek érte. De eddig nagyon kedves voltam hozzá, most viszont nem vagyok rest tájékoztatni róla, hogy sosem szerettem. Hiszen el fog tűnni, és a férjem végre minimum a korának megfelelően fog kinézni. Várjunk csak? Ez nem biztos, hogy olyan nagyon szerencsés. Azt mondta azonban, hogy nem fog megcsalni, szóval igen, a végső döntés Mr. Bajusz ellen szól.
- Mivel az elmúlt évben eléggé magára volt hagyva, ezért a kert is odalett. Egy szűz terület, amit mi magunk alakíthatunk ki. Kertészkedni és növényeket vásárolni mindig nagyon szerettünk, feléleszthetjük ezt is.
Budanekeresden már elég szépen beépítettünk mindent, sokáig az volt a mi biztos bontunk, hogy meg kellett valósítanunk egy újabb elképzelésünket. Aztán készen lett. Mindig csiszolunk rajta valamit, de már nincs annyi dolog vele. A holdfényben azonban az utóbbi időben csak a fű volt szintbe nyírva, Lili elvitte a növények jó részét, vagyis van egy hatalmas területünk, amit fákkal, virágokkal, bokrokkal népesíthetünk. Talán még egy kis üvegházat is tudnánk csinálni, vagy veteményest. Már most rengeteg ötletem van, de persze először meg kell néznünk azt a részt, amivel tudunk gazdákodni. Meg amúgy is, ez a következő fejezet lesz, most előbb még a kapcsolatunkra kell fókuszálnunk, a mostra, a jelenre.
- Én is erre gondoltam, hogy nyáron hátha nem akarnak ott lenni, és nagyobb is. De akár megpróbálhatjuk kideríteni is, csak tudom, hogy inkább nem is mondod meg, hogy közöd van hozzájuk, és hát elég nehéz úgy kémkedni, hogy nem fedjük fel, hogy miért érdekes. De a nyár fantasztikus lenne, mert ha Lili terhes, pont addigra kell majd neki segítenem.
Elvégre a húgom is ott volt mellettem, sőt, nagyon sokszor elvitte Annát, babázott, kitanulta az anyaságot, és imádták egymást. A távolság most viszont nagyobb lett közöttünk, habár minden héten legalább egyszer, de inkább kétszer beszélünk, azonban más, mi idejöttünk, ők elmentek. Ennek pedig így kellett lennie.
- De csak akkor, ha megígéred, hogy jól fogsz viselkedni.
Mosolyogva nyújtom felé a kezem, és ha minden kész, akkor indulhatunk is. Annyira jó volt kimondani a dolgokat, hogy hirtelen intenzíven elkezdtem arra vágyni, hogy vele legyek. Minél közelebb, minél meztelenebbül és minél felszabadultabban, így aztán amint nálunk az étel, ujjainkat egymásba fonva indulunk el.


Love Love Love
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed