36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2022. január 1. 16:07 | Link

Ágoston Simon




Elég zord idő volt odakint, úgy gondoltam beülök teázni egyet a teaházba. Persze nem teljesen céltalanul mentem oda, hanem kevertem a kellemeset a hasznossal. Elvittem magammal a legújabb képeimet, amiket különböző emberekről, tárgyakról fotóztam, hogy kiválogathassam őket a következő kiállításomra. A vendéglátó helyre belépve máris rendeltem magamnak egy citromos teát, és leültem a sarokban lévő asztalhoz. Ki is borítottam az asztalra a táskám tartalmát, így pillanatok alatt ellepte az asztalt a különböző fekete-fehér képek sokasága. Nagy gonddal kellett kiválogatnom, hogy mely képek érdemesek arra, hogy kiállítsam őket a galériába. Nem volt egyszerű feladat, mert még szakmai szemmel nézve sem tudtam csomó fotóról eldönteni, hogy melyek közülük a legjobbak. Nagy beleéléssel kezdem el szortírozni a képeket. Egy adagot belőlük le is borítottam véletlenül az asztalról. Felálltam a helyemről, és gyorsan elkezdtem összeszedni őket. Remélem, hogy nincs elátkozva ez a nap, idáig ugyanis nem jártam sikerrel semmivel, ráadásul minden kiesett a kezemből.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2022. január 1. 16:08
Hozzászólásai ebben a témában

Ágoston Simon
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2022. január 1. 20:47 | Link

A L Í Z

Ma is, mint általában minden szerdai napon el szoktam jönni megebédelni az étterembe. Ez már rendszeres szokásomé vált, mivel ezen a napon csak kettő órám van ugyanazzal az évfolyammal, azután szabad vagyok. Mivel nem ragyog a napsugár ezen a téli délutánon, sokkal sötétebb van mint a korábbi napokban. Kabátomat tépázza szél, a sálamat már majdnem lerángatja rólam amikor benyitok a kellemes meleget adó vendéglőbe. Hangosan köszönök minden kedves ott lévő embernek, mint ahogy érkező vendégeknek azt illik. Már a bejáratnál leveszem a téli felszerelést, és a pulóveremet is. Úgy nézek ki így, mint egy izompacsirta, mivel túl toltam az elmúlt időben az edzést. Sok energiát leszív, amit a finom ételekkel szoktam itt visszanyerni. A bécsi szeletet kívánom hasábburgonyával, vagy is ezt fogom megrendelni. Desszertnek egy könnyebb túrótortácskára gondoltam, vagy ami éppen megtalálható a napi menüben, abból nem fogok variációt csinálni. Amint elhaladok egy asztal mellett mely felett egy szőke hosszú hajú nő áll, már fordulok is vissza, mikor meghallom a papírok suhanását a földön. Azonnal lehajolok mellé és segíteni kezdek a felszedésben, közben pedig elámulok mert mesteri fotókat pillanatok meg, amit egy nagyon tehetséges fotós készíthetett.
- Nahát! Ezeket mind te csináltad? Ha igen elismerésem, mert remek munka! A megbízóid nagyon elégedettek lehetnek veled. – mondom, és az utolsó kupacot visszahelyezem az asztalra, majd felállva nyújtom a jobbomat a nőnek.
- Nagyon örülök, Ágoston Simon vagyok! Tanár a Bagolykőben. – helyesbítek a bemutatkozás mellé az ifjú hölgynek, aki friss végzősnek tűnik.
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2022. január 1. 21:48 | Link

Ágoston Simon




Miközben próbáltam minél gyorsabban összeszedni a fényképeimet, segítő kézre találtam egy igencsak helyes férfi kíséretében, akivel még sohasem volt alkalmam találkozni. Még a képeimet is megdicsérte, én pedig csak pironkodva folytattam a többi fotó felszedését a padlóról. Biztos voltam benne, hogy nagyon menő élete lehet, és olyan hölgyeményekkel ismerkedhet meg, akikkel csak akar... De térjünk is vissza a realitás talajára... Szóval nagy hévvel szedegettem össze a képeket, amelyben végül a férfi is segített. Engem ugyan nem volt könnyű lenyűgözni, márha akart is volna valaki, ugyanis nem voltam egy könnyű eset. A jóslás hallatán pedig a legtöbben jó messzire menekültek. De miért szaladtam ennyire előre?  Mert egyszerűen hülye vagyok... csupán a képeimet szedte össze segítségül. Úgyis le fog koccolni...
- Köszönöm, igyekszem. Igazából kiválogatni jöttem ide a képeimet a következő kiállításhoz. De nincs egyszerű dolgom - sóhajtottam egy nagyot, majd belekapaszkodtam a jobbjába.
- Szóval tanár a Bagolykőben. Örvendek. Én is majdnem tanár lettem... hosszú ideig voltam LLG tanársegéd, majd végül mást hozott a sors. Mit tanít az iskolában? - kérdeztem tőle kíváncsian. Közben újra kitettem az asztalra a képeket, hátha most sikerül kiválasztani közülük a jobbakat.
-  Nos, engem Alíznak hívnak. Mondja, önt mely képek fogják meg? Vannak embert és tárgyakat ábrázoló képek is - mutattam meg a férfinak a képeim, hátha valami hasznos hozzászólással tud szolgálni.

Hozzászólásai ebben a témában

Ágoston Simon
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2022. január 2. 04:21 | Link

A L Í Z

Nagyon kedvelem a művészeteket, melyek közül természetesen nem áll tőlem távol a fotózás művészete. Nincs is jobb dolog, mint megörökíteni egy élményt, amit évtizedekkel később is nézegethetünk. Manapság már nem készítenek igazi fényképeket, mindenki a telefonjában tárolja az emlékeit. Így biztonságos, de azért megvan a hangulata a papírra nyomott tintának is. A nő igazán jó szögből készíti el őket, ami látszik rajtuk tehát nem amatőrhöz van szerencsém, ezzel foglalkozhat. Túl szépek, hogy hobbiból készítse őket azért annyira nem érhet rá a mindennapi munka után. Jobban szemügyre veszem a szemben álló hölgyeményt, aki kitűnik a többiek közül. Csinos és fiatal. Férfiként úgy gondolom ez roppant előnyös lehet a hölgyeknél, bár a férfiak ilyen esetben csak marakodni tudnak  egymással, hogy ki udvaroljon a szépségnek. Nem utasítanám vissza egy ilyen bájos lány közeledését, aki elragadó személyiségnek tűnik így első látásra. Hiába vagyok itt pár hónapja, még nem hozott össze minket a sors. Talán így kellett lennie.
- Nehéz lesz a dolgod, mert egytől-egyig fantasztikusak lettek. Ugye nem zavarlak? – kérdezem, reménykedve hogy nem vagyok a terhére, bár megértem ha csendben és magányban szeretne dolgozni. Bár többen is beszélgetnek körülöttünk, én úgy érzem jónak ha rákérdezek.
- Bizony, tanár. Mágiatörténetet tanítok az iskolában, az a szaktárgyam. Na, és mit hozott a sors? – kíváncsiskodom a lánynál. Mindig szeretek új történeteket hallani másoktól, melyben megosztják velem az életüknek valamennyi mozzanatát.
- Tetszenek a munkáid, de kérlek ne magázz, tegezz nyugodtan ha nem jelent gondot. Megtisztelnél vele. Sokkal jobban kedvelem az emberekről készült műveket. A tárgyaknak ugyebár nincsenek érzelmei, és nincs szebb egy érzelmet ábrázoló képnél. – osztom meg vele az álláspontomat.
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2022. január 2. 18:56 | Link

Ágoston Simon




Úgy tűnt, hogy a férfi nem csupán művelt volt, hanem érdeklődő, és segítőkész is.
- Köszönöm. Nyugodtan üljön le, sőt, remek lenne, ha segítene kiválogatni a jobban sikerült képeket. Külső szemlélőként bizonyára más megközelítésben látja a képeket mint én. Mint azt láthatja csupán fekete-fehér képekkel dolgozom, ugyanis azok a puritán valóságot tárják az ember elé mindenféle körítés nélkül. Elsősorban azt kellene kitalálnom, hogy mi legyen a kiállítás témája, mely érzelmi állapot legyen a középpontban - magyaráztam szinte levegőt se véve. Magamhoz képest elég sokat csacsogtam, reméltem, hogy ez nem zavarta a másikat.
- Rendben, tegeződjünk - fogadtam el a felajánlást, így azért mégiscsak közvetlenebb módon tudtuk folytatni a társalgást.
- A mágiatörténet érdekes, ámde velős tantárgy - feleltem kissé nosztalgikusan, majd kissé összeszorult a gyomrom, mikor visszakérdezett. Most jött el az a pont, hogy vagy zakkantnak néz, ha nem hisz a jóslásban, vagy nem. El se tudja képzelni, hogy mennyi szenvedést okozott számomra a képességem. Mennyi rémes látomásom, álmatlan éjszakám volt miatta. Ha nem lett volna mellettem Attila, már rég beleőrültem volna. Végig segített abban különböző módszerekkel, hogy megfelelően uralni tudjam a képességemet.
- Nos, nem csak LLG tanársegéd voltam, hanem jóslástan tanonc is. Kiemelt figyelemmel foglalkozott velem a jóslástan tanárom a képességem miatt - kezdtem el mesélni, kissé remegő hangon, miközben a teámat bámultam erőteljesen. Tudtam, hogy tiszteletlenség nem a másik szemébe nézni ilyenkor, de nehezemre esett közölni vele, hogy nem vagyok egy átlagos, egyszerű eset.
- Szóval tudok jósolni teafűből, kártyából, és a többi. Viszont van egy képességem, ami sokáig megkeserítette az életemet, most már eljutottam oda a jóslástan tanárom segítségével, hogy ne kerekedjen felül rajtam. Igaz, még most is vannak kemény éjszakáim, de elvagyok. Kénytelen vagyok ezzel együtt élni. Tudom, furán hangzik, de képes vagyok megálmodni mások jövőjét, ami bizony sokszor nem pozitív végkimenetelű - pillantottam gyorsan a férfira, és vártam, hogy mi lesz a reakciója. Vajon itt marad vagy ketyósnak, nehéz esetnek gondol, és úgy elhúz innen, hogy csak úgy porzik utána az út? Azt még meg sem említettem neki, hogy szó szerint nem volt gyerekszobám sem. Ez vagyok én, mindig is kilógtam abból a bizonyos sorból.
Hozzászólásai ebben a témában

Ágoston Simon
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2022. január 6. 14:35 | Link

A L Í Z

Őszintén örülök neki, hogy ennyire kedves és közvetlen hölgy társaságában költhetem el az ebédemet, de természetesen vigyázva hogy ne okozzak kárt a képeiben. Gödröcskéim meg-meg rezzenek az ajánlatra, hogy segítsek kiválasztani a legjobb műveket, amelyek az asztalon terülnek el. Valóban kedves felajánlás, de szerintem ő sokkal jobban el van egyedül ezzel a feladattal. Attól még hogy szeretem a művészeteket, nincs meg mindenhez az a látószögem mint egy hozzáértőnek. Sejtettem hogy egy kiállításról lehet szó, hiszen akkor nem rakta volna ki az egy tucat fotót az asztalra, és nem állna felette tanakodottan. A szomszédos asztalra kérem ki az ebédemet, de mivel még forró a nő asztalánál ácsorgok, és hallgatom őt.
- Ezzel bizony csak egyet tudok érteni. Nem is néznék ki belőlem hogy ezt a tárgyat tanítom. Te például milyen tanárnak gondolnál? – kíváncsiskodom nevetgélve, várva a választ. Ismételten csak rá összpontosítok, és meghallom az Attila nevet. Emlékszem egy ilyen nevű oktatóra, aki néhány évvel ezelőtt tanította a Jóslástan tárgyat, is kifejezetten diákjai kedvence volt a pedagógusok között. Miközben beszél hozzám, érzek egy bizsergést valahol a karomban, mintha valamennyire rázna a hideg. Úgy érzem hogy felkeltette az érdeklődésemet, és reménykedem is benne hogy jobban meg tudjuk majd ismerni a másikat. Talán el kellene hívnom majd a beszélgetés végére vacsorázni? Elvégre egykorúak vagyunk nagyjából, miért lenne baj ha ismerkednénk? A balommal hajamba túrva zavaromban a jobbomat a zsebembe süllyesztem, és az elmondott rövid történet után szóhoz jutok. Az elmondottak megleptek kissé, bár nagy a világ, és sokrétűek vagyunk.
- Megálmodod mások jövőjét? El tudom képzelni mennyire szörnyű lehet, egy részről áldás más részről átok. Viszont ha többet nem szeretnél róla beszélni, nem fogom erőltetni. És mondd csak, ha kérek ki magamnak egy teát teafűvel, jósolnál nekem? Persze, csak ha pár percig tart. Hiszen első a fotók kiválasztása, nem akarlak zavarni tényleg. – mondom, várva a válaszát.

Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2022. január 6. 21:56 | Link

Ágoston Simon




A másik olyannyira lekötötte a figyelmemet, hogy kezdett a háttérbe szorulni a tökéletes képek kiválasztásának dilemmája. Ez nekem csak jót tett, mert mostanság túlságosan a munkára koncentráltam, és egyszerűen képtelen voltam kikapcsolni, folyton csak az elvégzendő teendőkön járt az agyam. Simonban volt valamiféle titokzatosság, emellett rendkívül pozitív személyiség volt, ez pedig nagyon elnyerte a tetszésemet. Úgy éreztem, hogy végre sikerül kibújni abból a bizonyos csigaházból, ahová egy jó ideje bezárkóztam. Megnyerő volt a mosolya, a viselkedése, és a külleme is, de azért próbáltam óvatos lenni vele, hiszen jól tudtam, hogy egy ismerkedés elején mindenki a szebbik felét mutatja. Egyáltalán volt neki bármiféle árnyoldala? Ismerkedni akart vagy csupán túlgondoltam a dolgot? Lehet, volt már valakije, ugyan Alíz, térj már észhez, ekkorra szerencse nem érhet, hogy valaki olyan érdeklődik irántad, aki rövid idő alatt ennyire lenyűgöz... Fentről lehet nagyot pofára esni, ezt már jól megtanultam.
- Elemi mágia. Ne kérdezd, miért, valahogy az ugrott be rólad - vágtam rá gyorsan. Magam sem értettem, hogy miért pont ez a tantárgy csúszott ki rögtön a számon, de talán azért, mert még abban a témakörben tudtam volna őt igazán elképzelni. Miután elmeséltem neki, hogy mi is a helyzet velem, a legnagyobb meglepetésemre nem menekült el mindent hátrahagyva, hanem pont ugyanaz a kifejezés hagyta el a száját, amit annó én is a képességem kapcsán emlegettem.
- Szóval nem rohansz el azok után, amiket hallottál rólam? Tudod, most nagyon megleptél ezzel, mert általában a férfiak, az emberek ezt szokták csinálni - néztem a szemébe őszinte csodálkozással.
- Csupa meglepetés vagy... Amint az imént mondtál, én is ugyanezen az állásponton voltam, illetve vagyok. Ez a képesség egyben áldás és átok is. Nem vagyok egy egyszerű eset. Alaptermészetileg sem, na meg már csak emiatt sem - mosolyogtam rá szemeimet lesütve. Bizony, kemény fába vágta a fejszét, amikor idejött hozzám, csak erről ő még mit sem sejt.
- Egyáltalán nem zavarsz, sőt... Örülök a társaságodnak - tekintettem rá egy nagy mosoly kíséretében. Jaj, már megint miket hordok itt össze... Nem viselkedhetek tud, mint egy tinédzser, abból már rég kinőttem.
- Vagyis szuperül jön a segítség! - javítottam ki magam a torkomat köszörülve. Azért mégse lássa már a nyilvánvalót bár már lehet, elkéstem vele. Általában egy határozott, karakán nő voltam, magam sem értettem, mi történt most velem.
- Na, és mivel töltöd szívesen a szabadidődet azon kívül, hogy másoknak segítesz, amikor a padlóról szedegetik össze a képeiket? - kérdeztem tőle vidoran, miközben a szőke hajzuhatagomat babráltam.
- Szívesen jósolok, ha szeretnéd. Ráérek kiválasztani a képeket. A kajával viszont vigyázz, nem mindig találják el az ízeket. Van, amikor otthon jobbat alkotok. De azért igyekeznek... Viszont a teáik nagyon finomak. Szóval, ha hozol teát, szívesen állok a rendelkezésedre - feleltem neki egy biztató mosollyal újból a szemébe nézve. Vajon fogunk még valaha találkozni vagy ez a kora délutáni találka csak egyszeri alkalom, és ha jósoltam neki megy mindenki tovább a dolgára? Mindenesetre a férfi felkeltette az érdeklődésem, úgy éreztem, szeretném jobban megismerni, de tudtam, hogy az élet nem habos torta, illetve kívánságműsor, így arra az eshetőségre is próbáltam magam felkészíteni lélekben, hogy esetleg nem érdeklem annyira, és hamarosan örökre tovább áll. Ilyen az élet, lutri az egész, mindenki játssza a maga szerepét benne.


Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2022. január 6. 22:42
Hozzászólásai ebben a témában

Ágoston Simon
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2022. január 16. 11:37 | Link

A L Í Z

A következő pillanatban csörömpölést hallok, majd miután magam mögé nézek észreveszem hogy a konyhalány eltört egy porcelánt. Biztosan levonják a fizetéséből, bár egy ilyen apróság miatt biztos nem haragudhat meg a főnőke. Az étkezdékben gyakorta előfordul, és erről sajnos eszembe jut hogyha egy étterembe sokan járnak, akkor inkább a mennyiségre figyelnek oda jobban mint a minőségre. Mivel ebben az időben nem vagyunk zsúfoltan a helyiségben, gondolom nem kell megszakadni a szakácsnak a főzés közben, van ideje mindenre nem kell kapkodnia. Halványka de bíztató mosolyt küldök szegény lány felé, aki miután összeszedi a törmeléket, elviharzik a konyhába sopánkodva. Szemeimet újra a fiatal nő képeire szegezem, az egészről egy történet kerekedik ki előttem. Szinte a fejemben filmezek, annyira nosztalgikus érzéseket kelt bennem a papírra nyomtatott tinta, ami megenged egy kis bepillantást a fotós látóterébe. Hiszem, hogy vannak akik fotósnak születnek, és vannak akik beletanulnak. A szomszédos asztalról lelopok egy csomag cukrot, amit nyilván a kávékhoz tettek ki, hiszen még az ételem forró. Kibontom a vékony tasakot, és tartalma egy részét a számba töltöm, amikor már ugorhatok is vissza szalvétához, mivel sót öntöttem a számba. Beleköptem a sós nyálamat, majd a sarokban lévő kukához sétálok hogy beledobjam. Visszatérve hideg vizet iszok, és grimaszolva várom hogy kitűnjön a számból a sónak az íze.
- Na ez nem volt kellemes. Igen? Elemi mágia? Hüm-hüm. Értem, bár én nem igazán tudnám magam elképzelni magamat elemi mágia tanárként, mert nem érzem közel hozzá magamat. Képzeld, ha nem Mágiatörténet tanár lettem volna, akkor Bestiakutató – osztom meg vele a régi gondolatimat. Ezekről már nagyon régen gondolkodtam, ötödévben amikor a pályaválasztás állt előttem. Vacilláltam néhány napig a kettő között, de úgy voltam vele ha már van egy bestiakutató a családban, legyen egy Mágiatörténész is.
- Elrohanni? Eszemben sincs, ebédelni jöttem és nagy örömömre szolgál hogy van társaságom. Nem értem miért kellene elmennem? – kérdőn tekintek rá, bár értem hogy mire gondolt. lehet sok elutasítást kapott amikor barátkozni próbált. Velem ilyen baj nem lesz, mivel nekem nem jelent problémát, sőt örülök neki hogy van egy barátom aki különleges képeségekkel rendelkezik. Megmosolygom amikor meglepetésnek nevez, bár nem tagadom hogy jól esik. Miközben hallgatom, észreveszem hogy a társaságomban mintha megnyílna. Ennél boldogabb nem is lehetek.
- Na akkor szívesen segítek neked! Én is örülök a te társaságodnak. Hogy mivel töltöm az időmet? Dolgozatok, szorgalmi feladatok javításával, olvasással, kertgondozással, főzéssel és leginkább pihenéssel, ha van időm. És te? – mondom tréfálkozva, bár éppen eleget ülhetek a tanári asztalnál tanítás közben így nem panaszkodhatok.
- Megjegyzem, vigyázok. Akkor egy pillanat, már is hozom – kacsintok a szemébe, majd elsietek a pincérhölgy irányába a pulthoz
.
Utoljára módosította:Ágoston Simon, 2022. január 16. 11:37
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2022. január 17. 21:59 | Link

Ágoston Simon




A csörömpölésre gyorsan felkaptam a fejem, megpillantottam, amint a konyhalány eltört egy porcelánt. Sajnáltam szegényt így ismeretlenül is, mivel minden bizonnyal fáradt volt már vagy dekoncertrált. Emiatt remélhetőleg nem fog bajba kerülni, már ha elég empatikus a főnöke. Mikor legutóbb találkoztam Dana-val, és elkezdett dolgozni részmunkaidőben a kávézóban, vele is megesett, hogy elejtett egy-két csészét, de a felettese rendes volt, és elnézte neki. Csak annyi volt a kérése, hogy ha lehet,ez ne ismétlődjön meg túl gyakran, illetve figyeljen oda jobban, mit csinál.
- Édes a száj, sós az élet? - nevettem el magam, miután végignéztem, ahogyan a két ételízesítőt véletlenül összekeverte.
- Bocs, ezt nem hagyhattam ki... amúgy könnyű összekeverni a kettőt, mert nagyon hasonló a csomagolásuk - tettem hozzá immár abbahagyva a nevetgélést.
- Azt meghiszem. Szerintem igazából reakció szempontjából nem is a rossz íz áll az elsődleges helyen, hanem az, hogy nem azt kaptad, amire számítottál. Ha sós ételre készülsz, és édeset kapsz helyette ugyanabban a csomagolásban, akkor is a reakció számít igazán... bár akkor az undort a meglepettség érzése váltja fel. Na jó, nem filozofálok tovább ilyen jelentéktelen dolgokról - zártam rövidre a témát ez esetben. Időnként képes voltam elmerengeni különböző érdektelen témákon is...
- A bestiakutató is izgalmasan hangzik. Végül hogy döntötted el, hogy mágiatörténet tanár leszel? Talán, ha nincs ez a képesség, na meg a fotózás iránti szenvedély, akkor lehet, hogy most kollégák lennénk, és LLG-t tanítanék - tekintettem elmerengve a férfira. Kiskoromban nem tudtam,mi szeretnék lenni, nem volt semmilyen hőn áhított szakma előttem, mint a legtöbb embernek. Akkoriban amire vágytam, a csend, békesség, és nyugalom volt. Na, meg persze egy szerető család... bár legbelül mindig abban reménykedtem, hogy eljönnek értem a szüleim az árvaházba, hogy véglegesen magukhoz vegyenek,de ez sosem történt meg.
- Nos, az az igazság, hogy sok embert megrémít a képességem, vagy egyszerűen kettyósnak hisznek, emiatt, inkább gyorsan lelépnek, meg sem akarnak ismerni. Megbélyegezni könnyű az embert és ismeretlenül ítélkezni felette... - válaszoltam meg Simon kérdését kissé keserű szájízzel, mivel felszínre törtek a régi emlékek, tapasztalatok.
- Akkor ebben hasonlítunk - tűnt fel egy vidám mosoly a szám gödröcskéjéből.
- Az én időtöltésem főként a fotózás, természetjárás, olvasás, úszás, futás, versírás, főzöcsézés, és egyéb őrült dolgok. Milyen helyeken jártál már? Milyen jellegű könyveket szeretsz? Miket termelsz a kertedben? - tettem fel pár kérdést kíváncsian.
- Én lakásban lakom, ahol sajnos nincs kert. Van egy cicám, imádom, jó fej, de iszonyatosan lusta - osztottam meg ezt a kis információt az új barátommal. Ezt a gyönyörű lakóhelyet még jóanyámnak köszönhettem, aki képtelen volt felelősségteljes szülő lenni. Amikor rám talált, elmesélt mindent, ígért fűt-fát, végül eltűnt, és lelkiismeret furdalás gyanánt egy nagyobb összeget hagyott rám.  Az elején visszaküldtem volna neki a fizetőeszközt, de mivel fogalmam sem volt róla, hova tűnt, így éltem a lehetőséggel, és egy idő után vettem magamnak egy saját lakást a faluban.
- Rendben, várok addig - szóltam oda a férfinak, miközben vártam, hogy idehozza a teát, hogy aztán jósolhassak neki. Azt már megfigyeltem, hogy az emberek nagyon szeretnék tudni előre a jövőjüket. Ezekkel a módszerekkel is remekül meg lehetett jósolni azt, de csupán képlékenyen, nagy vonalakban körvonalazva azt. Viszont az a képességemel konkrétumokat voltam képes megálmodni. Pontosan láttam előre, kivel mi fog megtörténni. Ha nem ismertem az adott személyt, akkor ha megláttam valahol, máris beazonosíthatóvá vált számomra. Igaz, ennél a képességnél véletlenszerű volt az, hogy épp ki volt a középpontban, hiszen nem én irányítottam az álmaimat.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2022. január 17. 22:06
Hozzászólásai ebben a témában

Ágoston Simon
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2022. január 29. 18:01 | Link

A L Í Z

Nincs is tisztában vele a szőkeség, hogy mennyire felkeltette a figyelmemet. Mivel a férfi nemet erősítem, és nem vonzódom a saját nememhez, azaz heteroszexuális vagyok teljes mértékben biztos lehet benne, hogy tetszik nekem. Válogatós vagyok a hölgyek terén, kevés dolog az ami megfog egy hölgyben, és az is első találkozáskor válik el. Itt minden rendben, hiszen most találkoztunk először és már is szinte jó baráti kapcsolatba keveredtünk. Mi az ami megfogott benne? Szem a lélek tükre, így természetes hogy a szemei ejtettek rabul annyira amennyire lehet így húsz perc után. Nagyon jól áll neki a mosolygás annyi szent, remélem sosem fogja bánat érni őt az életében, és meg fogja találni a maga boldogságát, az útját. Örülnék neki ha a jövőben többet találkoznánk, kialakulna egy barátság és az még milyen jó lenne ha vele lennék. Simon, Simon most ismerted meg egy kicsit állj már meg! Első találkozáskor nem illik randira hívni egy nőt. Vagy lehet? Teljesen zavarban vagyok, köhécseléssel próbálom leplezni.
- Pont ahogyan mondod – nevetem el magam a fordulatos kis szóviccén, hiszen tényleg megragadta a lényeget ebben a rövid megfogalmazásban.
- Ugyan, megnevettettél. Köszönöm – fordulok felé és mondom.
- De, filozofálj csak nyugodtan mert szívesen hallgatom. Szerintem nagyon jó társaság vagy, sosem lehet hátrány ha valaki bőbeszédű. Tartsd meg ezt a jó szokásod kérlek – osztom meg vele a gondolatomat. A folyadék segített, már alig lehet valamit érezni az imént történt kis bakiból. Volt már rosszabb is, mikor kiskoromban csibész voltam, és felszívtam a sót az orromba. Nagy baj nem lett, nem akkor amikor pezsgőtablettát dugtam fel az orrlyukamba. Volt ám sírás-rívás aznap, visszagondolni is rossz.
- Az előbb is erre gondoltam. Nos, azért mert már van egy bestiakutató a családban és sokkal jobban elvoltam akkoriban a könyvek társaságában – magyarázom a lánynak, hiszen így is van. Nem is bántam meg a döntésemet, mivel rajongok a tárgyamért és még jobban a definíciókért. Okostojásnak jó lenni, ezzel is le lehet nyűgözni a gyengébbik nemet.
- Ezek jól hangzanak, bár én nem tudok úszni. Melyikre válaszoljak előbb? Összefoglalom. Bejártam már majdnem egész országot, a történelmi jellegű könyveket kedvelem és zöldségeket termelek. Kielégítő volt a válaszadás?  - kérdezem a hölgyeményre kacsintva.
- És milyen ott lakni? Ez jó, mert szeretem a lusta cicákat – nevetek fel, merte lég viccesen hangzanak az imént kiejtett szavak. Már semmin nem lepődök meg a beszélgetésben, annyira felszabadultnak érzem magam a jelenlétében hogy hihetetlen. Kikérem a teát, és visszajövök hozzá. Amint helyet foglalok a konyhalány ki is hozza a rendelést, így Alíz felé fordulok és a csészére mutatok, jelezve hogy övé a terep.
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2022. január 31. 23:53 | Link

Ágoston Simon


Bírtam Simonban, hogy értette a poént, ugyanis mások sokszor piszkálódásnak vették az úgymond vicces beszólásaimat. Persze szerettem az emberek agyát húzni, de kifejezetten díjaztam, amikor valaki különbséget tudott tenni az ugratás és az ártatlan viccelődés között. Az utóbbi időben kissé visszavettem magamból, mert rájöttem, sokszor jobb, ha kevesebbet mutatok magamból mások felé, ugyanis a legtöbb embernek nem tetszett a határozott, és olykor spontán stílusom. Illetve azt is kitapasztalam az évek során, hogy a legtöbb férfi nem kedveli a céltudatos, karakán nőket, akik képesek magukért kiállni, és nem szorulnak a védelmükre, ezen kívül van saját véleményük, nem csupán bólogatnak. Nos, mivel nem tartoztam ebbe a férfiak által preferált kategóriába, valamint rendelkeztem egy bizonyos képzettséggel is, így igazán tartós kapcsolatot sosem tudtam kialakítani senkivel sem. Vagy el voltam átkozva, vagy egyszerűen nem találtam még meg a megfelelő személyt, aki elfogadott volna olyannak, amilyen valójában vagyok. Simon reakciói viszont megleptek, hiszen még mindig nem lépett le mellőlem, és úgy tűnt, hogy valóban kíváncsi rám. Vagy csupán kivárja, míg jósolok neki, aztán érdektelenné válok számára? Próbáltam nem agyalni ezen, mert egyrészt előbb vagy utóbb ez úgyis kiderül, másrészt nem tűnt olyan embernek, aki kihasznál másokat. Ahhoz túl kedves és segítőkész volt, na meg őszinte.
- Igenis tanár úr, ígérem, megtartom ezt a jó szokásom! - kacsintottam felé vigyorogva, majd zavaromat leplezve elkezdtem játékosan dobolni az ujjaimmal az asztalon. Magam sem értettem, miért voltam zavarban a társaságában, valószínűleg azért, mert elnyerte a tetszésemet már elsőre, és nem akartam elijeszteni magam mellől. Ráadásul remekül éreztem magam a társaságában, és reméltem, hogy lesz majd időnk jobban megismerni egymást, hogy jobban betekintést nyerhessen az életembe, de egyelőre ez csupán egy vágyálom maradt számomra.
- Egyszer majd elmesélhetnéd a kedvenc könyvbéli sztoridat Persze, ha van ilyen... ami a legjobban magával ragadott - mosolyogtam Simonra. Kíváncsi voltam, hogy melyik volt a legkedvesebb könyve, melyik mű ragadta igazán meg.
- Örülök, hogy szereted a cicákat. Kloé ugyanis sokat jelent nekem. A nevelőkanyám adta nekem, mikor megkezdtem itt a tanulmányaimat - feleltem a férfinak, majd gyorsan el is csendesedtem, mivel egy újabb dolog szaladt ki magamról a számon, amiről a másik fél még nem tudott, azaz a múltamról. Őt elnézve valószínűleg szerető családban nőtt fel, hisz mesélt is róla egy picit, én pedig teljesen eltérő háttérrel rendelkeztem ezen a téren.
- Nagyon is az. Lenne még ezekkel kapcsolatban is bőven kérdésem, de nem akarlak lefárasztani - kacsintottam vissza egy huncut mosollyal az arcomon.
- Szóval egész jó lakásban lakni. Legalábbis az én otthonom tágas, van bőven tér benne. A szomszédok rendesek és elég csendesek, nincs okom panaszra. Persze időnként, ha hangosabbak, áthallatszik ez-az, de nem zavaróan. A berendezés a saját stílusomat tükrözi, szeretem az eleganciát a modern stílussal ötvözni, na meg a rendet is - meséltem a férfinak nagy beleéléssel. Persze mindez nem valósulhatott volna meg anyám nélkül vagy csak jóval később valamiféle szerencse során. Ezt az információt azonban egyelőre megtartottam magamnak. Közben meghozták Simon teáját, így sima ügy volt a jóslás. Ki is ittam a teát a csészéből, miután átvettem tőle azt néhány perc várakozás után, hogy hűljön valamennyit. Ezután kavartam a kiskanállal hármat a teafüvön. Ráfordítottam a csészét a csészealjra egy gyors mozdulattal, és vártam egy percet. Ezután visszafordítottam a csészét.
- A teafű alakzataból azt látom, hogy valaki nagyon fel fogja fordítani az életedet. Annyit tudok még ehhez hozzáfűzni, hogy ez pozitív hatással lesz rád, és ezáltal te is fejlődni fogsz valamiféle irányba - emeltem zöldjeimet a férfira. Azta, de izgi, vajon ki lesz rá ekkorra hatással? Mindenesetre már most irigyeltem az illetőt.
- Azt viszont tudnod kell, hogy az álmaimmal sokkal pontosabb jövőképet tudok adni bármiről. Viszont az nem kívánságműsor, hanem magától jön, amikor épp akar, ha egyáltalán jön. Ez elég lutri, ugyanis teljesen véletlenszerűen, váratlanul jönnek ezek az álmok - közöltem vele, hogy tudja mi a helyzet ezen a téren.
- Nos, remélem sikerült kielégítő választ adnom a kérdésedre, legalábbis ideiglenesen. Segítesz kiválogatni a képeket? - kérdeztem tőle kíváncsi tekintettel. Hiszen az elején megígérte, hogy segít majd benne. Reméltem, hogy nem ez volt az első és utolsó találkozásunk. Ez persze már nem csupán rajtam múlott, kivártam, milyen reakciókra számíthatok a férfi részéről. Persze volt még időnk bőven, de úgy voltam vele, hogy egyelőre teljes mértékben rá hagyom a döntést, hogyan alakuljon a találkozásunk elkövetkezendő része.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2022. február 1. 00:08
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed