36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. szeptember 26. 20:11 | Link

JG


új tanév első hétvégéjén |o


Valahogy még az időjárás is tudja, hogy mikor ér véget a diákoknak a nyár, és mikor kezdődik újra az iskola. Ugyanis már is sokkal hűvösebb van, mint mondjuk egy héttel ezelőtt volt. Beköszöntött az ősz, hullanak a levelek, mintha a sok sulissal akarna együtt érzően gyászolni a természet is. Talán a legtöbbjük tényleg így is érez ezzel kapcsolatban, én viszont felvidulok tőle. Ősz, a kedvenc évszakom. Minden olyan meleg színezetet kap, a narancssárgás-barnás-pirosas színárnyalat miatt, ami eluralkodik ilyenkor.  Gyönyörű.
Most, bár hiába van hétvége, mégsem a természet csodáinak szentelem a figyelmemet. Mint,akit űznek úgy hagyom el a kastélyt, vágyom ki a szabadba, de nem találom a helyemet sehol sem. Tele van a fejem gondolatokkal, és képtelen vagyok rendet tenni odabenn. Túl sok, egyszerűen túl sok minden van most bennem. És ettől feszült vagyok. Futni kezdek hát, bár nem vagyok ehhez a tevékenységhez öltözve. Igazából nem is veszem észre, hogy lábaim automatikusan egyre gyorsabban mozdulnak, sem pedig azt, amikor letérek a szokott útvonalaimról. Csupán a megfelelő légzésre figyelek, és bár nézem, hogy mi van körülöttem, de látni nem látom. Csak amennyire szükséges, hogy ne menjek neki egy fának például. Még gyorsabb tempóra váltva hagyom el a birtokot, és már a falu felé robogok. Izmaim már sajogva tiltakoznak, de nem foglalkozom velük. Ez a kis fizikai megerőltetés pont jól jön, hogy eltereljem a figyelmemet, nos, mindenről.
Bár jó lenne, ha arról nem feledkeznék meg, hogy ilyenkor sokan vannak a faluban, jönnek-mennek az emberek. Még jobb lenne, ha egyáltalán észrevenném őket, és nem ők kényszerülnének kitérni az utamból. De eddig nem volt semmi gond. Eddig. Egészen pontosan eddig. Amíg a látóterembe hirtelen oldalról be nem rontott egy alak. Nő, így első ránézésre. Agyam kiadja a parancsot: Állj, ám a lábaim visznek tovább, és mielőtt észbe kaphatnék már el is gázoltam a hölgyet. Teljes erőből. Elterül a macskakövön, én pedig az ütközés erejétől megtorpanva egy rossz mozdulatnak – vagy éppen jónak, hisz így nem az áldozatomon landolok – köszönhetően hanyatt vágódok.
- Bo-bo-bocsánat – nyögöm ki elfúló hangon, hangosan zihálva, miközben lassan, óvatosan felülök. Minden porcikám fáj, mégis inkább a másik miatt aggódok. - Jól ... jól van?
Hozzászólásai ebben a témában
Moon Jang Geum
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 349
Írta: 2019. szeptember 27. 16:00 | Link

Laura
Én

Belevetettem magam a munkába. A kaszinóban annyi plusz műszakot vállalok amennyit csak engednek, ha hazamegyek akkor pedig az óráimra készülök. Hugi napközben az előkészítőben van, mikor hazaér általában vidám és mosolygós - de csak addig amíg vissza nem csöppen a valóságba, abba  alakásba ahol hárman kéne élnünk, de a harmadik szoba érintetlenül áll már mióta. Egyre csak azon kattogok hol rontottam el ezt ennyire, hol fordíthattam volna vissza, mit tehettem volna ellene, éjjel nappal ezen jár az agyam, de néma szavaimra nem kapok válaszokat. Mióta már, hogy Jun elköltözött? Nem is hívott, nem is keresett. Hugival beszélnek, azt tudom, miközben átadtam a telefont, végig süket csönd volt a vonal másik végén.
Most is éppen telefonálnak, így inkább jobbnak láttam kiszellőztetni kicsit a fejem. Önostorozásom nem marad abba ennyitől, a hűvös levegő haragospirosra csípi arcomat, ahogy céltalanul vonulok előre, egyik embert kerülve meg a másik után.
Még hogy minden rendben lesz - bukkan fel megint gondolataim között a délután amit a kívánságok termében töltöttem Ellie-vel. Azt mondta minden rendbe fog jönni, és megoldjuk a problémáinkat, és én őszintén kívántam, hogy így legyen... Miféle kívánságok terme az ilyen?
Döbbenten tántorodok meg és borulok el, szinte felocsúdni sincs időm, már a karjaimon támaszkodom. Fogalmam sincs hirtelen mi történt, azt sem látom hol vagyok, beletelik pár pillanatra mire feltűnik, hogy hozzám beszél valaki, majd még egybe mire fel is emelem rá tekintetem.
Bocsánatkérésére automatikusan megrázom a fejem, majd már húzom is magam alá végtagjaimat, részben azért nehogy mások rámlépjenek, részben pedig azért, hogy így feltápászkodhassak. A bal csuklóm, amire estem kicsit kellemetlenül fezül, de nem fordítok rá különösebb figyelmet, így nem is látszik meg rajtam.
- Jól, persze - állok fel és nyújtom felé jobb kezemet, hogy felsegíthessem. - Ne haragudj, nem figyeltem, nem esett bajod?
Ajkaimon halvány mosoly játszik, szinte észre sem veszem, fel sem dolgoztam még a helyzetet. Annyira szürreális, hogy amíg Hugi valószínűleg otthon sír a telefonban, én itt karambolozok egy diákommal... Csak sóhajtok egyet, s közben körbefordulok, hogy azt is felmérjem hol van az az itt. Pillangóvarázs?
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. szeptember 28. 19:42 | Link

JG


új tanév első hétvégéjén |o


Az első megrázkódtatás után, miszerint elgázoltam egy gyanútlan járókelőt az utcán, felemelem a fejemet, és az igazi sokkhatás csak most ér, amikor fel is ismerem az arcot. Ó igen, ismerem az illetőt. És ami még rosszabb: az egyik tanárom az. Abba most ne menjünk bele, hogy miért is jobb vadidegennel összeütközni, de úgy érzem határozottan, hogy nekem most jobb lenne sokkal jobb. Vagy ha már feltétlen ismerősnek és feltétlen tanerőnek kell lennie, akkor legyen valaki olyan, aki nem tanít, vagy akit amúgy sem kedvelek annyira. Vagy aki nem kedvel engem, akkor meg már aztán teljesen mindegy, nemde?
Ám nincs nagyon választási lehetőségem, szóval ebből kell most a legjobbat kihozni. A tanárnő előbb felkel, mint én, és már segítően nyúl is utánam, amit gondolkodás nélkül fogadok el. Csak miután talpra kecmeredtem az után esik le a dolog, így kissé döbbenten meredek magam elé. Ezt az érzést meg csak tetézi az, hogy úgy kér bocsánatot, mintha ő okozta volna a koccanást.
- De hát … én ütöttem el a tanárnőt! Én nem figyeltem, igazából … azt se tudom, hogy kerültem ide pontosan. Mármint futva, de … na mindegy. Jól vagyok – bólogatva erősítem meg az állításomat. Igen, fizikailag semmi bajom. És lehet, hogy úgy tűnik, de nem az ütközés miatt beszélek ám össze-vissza. És bűntudatom is van. Kellene valamit mondanom, vagy tennem, vagy nem is tudom. Mert, te jó ég, fellöktem a tanáromat az utcán! Ez, borzalmas!
- Öhm, tényleg nagyon sajnálom. Esetleg … - nézek körbe lázasan, hogy mit tudnék kihozni a helyzetből, valami jóvátétel szerűséget keresgélek. Ó, tudom hol vagyunk. Ebbe az étterembe randiztunk Thomasszal! De a teaházuk is szuper. Tea? Ez nem is olyan rossz ötlet. – Esetleg nincs kedve a tanárnőnek csatlakozni hozzám egy teára? Ha már így összefutottunk?
Nem fejtem ki, hogy úgy megbizonyosodhatnánk róla, hogy egyikünknek sincs agyrázkódása például, vagy fel nyugodtan fel tudnánk dolgozni az esetet. Vagy csak úgy szimplán nyugodtan békésen elfogyasztani egy finom teát. Mindig jó az idő a teázásra, és az alkalom is. Oké, mióta állok én így a teázáshoz? Ha jó a kedvem: teázok. Ha rossz a kedvem: teázok. Ha elgázolom a kedvenc tanárnőmet: teázok. Vagyis, meghívom teázni.  Anélkül, hogy belegondolnék talán nem annyira megszokott dolog ez a gesztus. Legalábbis idehaza nem. De tőlem teljesen őszintén, és mindenféle hátsó gondolatok nélkül jön az invitálás.
Hozzászólásai ebben a témában
Moon Jang Geum
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 349
Írta: 2019. szeptember 29. 19:35 | Link

Laura
Én

Márpedig az ilyen baleseteknek sosem csak egy ember az oka, én sem figyeltem, ő sem, nincs ezen mit szépíteni. Csak megrázom fejem, így próbálva megnyugtatni a lányt, hogy nem történt semmi olyan amiért aggódnia kellene. Tudom, hogy az sem javít a helyzeten, hogy a tanára vagyok, valószínűleg az is aggaszthatja kicsit, pedig még ha nem is tudja, de nincs rá semmi oka. Se feleltetni nem fogom, se rosszabb jegyet nem kap emiatt, pletykákat sem fogok elindítani, mert ez csak egy kis baleset, amit igazán nem olyan nehéz a helyén kezelni. Fordított esetben persze én is ideges lennék (egyszer leöntöttem egy professzoromat kávéval az egyetemen - ő nem volt a rendes fajta), de pont mivel tudom milyen a másik oldalon állni, kérdés nélkül segítem fel és mosolygok rá, hogy megnyugtassam amennyire csak lehet. Gondolataim vissza-visszacsúsznának a lakáshoz, de nem engedem, állapotát csak egy bólintással nyugtázom, majd lesöprök egy kis port, ami felkarjára tapadt esés közben.
- Semmi baj, tényleg - ismétlem meg nyomatákosan, de nem úgy mint amikor a síró feleség férje arcába kiabálja hogy "semmi", hanem úgy amiből könnyen kihallható, hogy egyáltalán nem zavarnak a történtek. Lassan átmozgatom magam, apró, finom változtatásokal próbálom megérezni esett-e bármi bajom, de továbbra is csak a csuklómat érzem enyhén kellemetlennek, szóval nem aggódom feleslegesen. A kis feszülés valószínűleg csak az ütés hozadéka, pár perc múlva olyan lesz mintha sose ért volna talajhoz.
Meglepetten nézek a lányra mikor meginvitál, és egy pillanatra habozok. Úgy érzem, hogy azért kér erre, mert rosszul érzi magát a baleset miatt, így ha visszautasítom valószínűleg csak további aggodalmat okoznék neki. Ezt egyértelműen nem szeretném, így hát a rövid döbbenet után beleegyezően bólintok.
- Örömmel Laura - lágyul el tekintetem, majd vele együtt megindulok a teázó felé, és belépünk a helyiségbe. Odabent érzem meg igazán milyen hűvössé is kezd már válni az idő, egészen kellemes a finom illatokkal átszőtt, meleg levegő. - Itt jó lesz? - kérem ki véleményét egy ablak melletti kisasztalról, majd ha beleegyezik, helyet foglalunk. Én anélkül is tudom mit szeretnék inni, hogy megnézném a kínálatot, így amint megejelenik mellettünk valaki, már ki is kérek egy zöld teát. Várakozóan nézek a lányra, hogy mondja ő is mit inna, majd ha magunkra maradunk, két kezemet az asztallapra támasztom, összefűzött tenyereimre támasztva államat.
- Gyakran szoktál futni? - kezdeményezek egy lazább beszélgetést, nehogy beférkőzhessen közénk a kínos csend. Bár alapból nem vagyok valami beszédes típus, mindig igyekszem nem kellemetlen helyzetbe kerülni - most pedig eleve abból indultunk, így ha lehet, nem fokoznám ezt tovább a hallgatással.
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. szeptember 30. 18:55 | Link

JG


új tanév első hétvégéjén |o


Egy pillanatra összeszűkül a szemem a váratlan érintéstől, ám gyorsan elsimulnak a vonásaim. Valószínűleg csak azért reagáltam most így, mert mélységesen elborzaszt a tény, hogy fellöktem egy olyan embert, aki iránt tisztelettel kell viselkedni. A tanároknak kijár a tisztelet, meg az időseknek is. Így neveltek. Erre tessék. Na mindegy, nem tudom meg nem történté tenni, és látszólag már elege is van a tanárnőnek a mentegetőzésemből.
Egyébként én is egész jól megúsztam ám a dolgot, a fenekem fáj egy csöppet, ahogy ráérkeztem, de majd helyrejön. Ennyi belefér. A kosz meg, hát lényegtelen jelenleg. Igazából nem csupán a baleset miatt hívom meg teázni, bár ezt még én sem tudatosítom magamban. Csak annyit tudok, hogy jó ötlet a részemről, és szívesen töltök el egy kis időt a teázóban vele.
Jártam már itt párszor és őszintén örülök, hogy szabad az egyik legjobb hely a teremben. Annak meg még jobban, hogy pont arra is esik a választása a tanárnőnek. Fülig érő szájjal bólogatok hát, elhadarva egy hát persze-t, és hamarosan már kényelmesen üldögélünk az asztalunknál. Kinézek az utcára, majd a felszolgálót kezdem el figyelni, ahogy közelít hozzánk. Nem szükséges a lista nekem sem, tudom, hogy áfonyás rooibost szeretnék.
Aztán érdeklődve figyelem a tanáromat, nem azért, mert a kastélyon kívül még nem igazán futottam vele össze, hanem a zöld tea miatt. Őszintén szólva valahogy az nekem olyan furcsa. Biztosan amiatt, mert ugye egy rakás dolog éretlen ha zöld. Szóval valamiféle kesernyés, savanykás, nem kellemes ízt társítok ehhez a névhez. És nem sok kedvem volt még megkóstolni, hátha tévednék. Majd egyszer biztos megteszem, végül is ha céklás levest is képes voltam enni, akkor mit nekem egy éretlen tea?!
- Viszonylag igen. Igyekszem kétnaponta kijárni, de nem tudom, hogy lesz-e időm vagy energiám majd a munka mellett. Mert ugye ott a suli is, és nem szeretném ha romlana a teljesítményem – bólintok egyet válaszadás közben, ezzel is alátámasztva a szavaim. Szeretek futni, kitisztítja a fejemet, jó testmozgásnak is, állóképességet is növel, szóval tök hasznos. Mondjuk most, hogy végiggondolom rájövök, hogy igazából a munkába is jöhetek úgy, hogy lefutok ide a kastélyból. Hazafelé már nem biztos, hogy menni fog, de majd meglátjuk. – Általában nem a faluban szoktam amúgy, a kastély körül szoktam maradni.
Teszem még hozzá elmosolyodva. Nem kell attól tartani, hogy gyakran fogok fellökni gyanútlan járókelőket az utcán. Mire befejezem a kis történetem ismét megjelenik a pincér, leteszi elénk a két bögrét, meg a teázáshoz szükséges kellékeket, cukor, kanál, méz. Oké, még tejszínt is. Hm. Oké. Majd magunkra hagy minket ismét. Egy kevés cukrot szórok a sajátomba, ám mielőtt belekortyolnék egy icipicit hűtök a folyadékon. Csak ez után emelem a számhoz a bögrémet.
- A tanárnő mindig tudta, hogy tanítani szeretne? – érkezik a kérdésem a pohár pereme felett rápillantva a velem szemben ülőre.
Hozzászólásai ebben a témában
Moon Jang Geum
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 349
Írta: 2019. október 4. 21:42 | Link

Laura
Én

Jó látni, hogy komolyan veszi a tanulmányait, bár tudom, hogy én diákként ugyanezt mondtam volna ha egy tanárom kérdezi, attól függetlenül hogy így volt-e vagy sem.
- Óh, te is diákmunkát vállalsz? - nézek fel rá, miközben székemmel igyekszem kicsit közelebb ficeregni az asztalhoz, hogy kényelmesen le tudjam támasztani rá a könyökömet. A manővert akadályozza az asztal lába, de mikor rájövök ki a ludas már könnyedén módosítok. Mikor végre kényelmesen elhelyezkedek, abbahagyom a mocorgást. Közbeszólásom után intek neki, hogy bocsánat érte, és nyugodtan folytassa csak, nem akartam megzavarni. Meg is teszi, talán nem bántja nagyon a kis kérdésem. Nem megy nekem ma ez a multitasking, egyszerre leülni rendesen, és odafigyelni mikor szóljak bele a beszélgetésbe? Talán majd legközelebb.
- A puha talajon egyébként is kellemesebb futni gondolom, mint itt a kemény macskaköveken - biccentek megértően. Persze a kellemes erdei környezet is sokkal barátságosabb mint egy embertömeg, de ezt nem teszem hozzá, nehogy felidézze a kis koccanást, amit valószínűleg mindketten szeretnénk elfelejteni. Kicsit hátrébb dőlök ahogy megkapjuk amit kértünk, helyet adva a pincérnek. Megkönnyebbülten szívom be az előttem gőzölgő csészéből felcsapó illatot, majd Laura kezét kikerülve a mézért nyúlok. Lassan kezdem elkeverni a teámban, a halk, ritmusos kis csilingelés zene füleimnek. A fémkanál lassan kezd felmelegedni ahogy egyre tovább marad az italban, így picit ki-kiemelem, a teámra pedig néha fújok egyet-egyet. Nem szólok semmit amikor a lány szájához emeli a saját bögréjét, bár magamban meglepetten nyugtázom, hogy jól bírhatja a meleget.
Kérdésére először csak egy kis csenddel tudok válaszolni, nagyon lassan kezd el elbillenni fejem előbb az egyik, majd a másik irányba.
- Nem, azt hiszem még most sem tudom pontosan miért lettem az - mondom ki az őszintét bátortalanul. Gyerekként... Igen, gyerekként még volt hogy erről álmodoztam, hogy majd én is tanítónéni leszek és segítek a többieknek, hogy sokat tanulhassanak. Foglalkoztam Junnal is, amikor... Nem, ebbe most nem kellene belegondolni. - De nem bánom - teszem végül hozzá nyomatékosan, hiszen ez az egy biztos, egyelőre élvezem amit csinálok.
- Hol dolgozol? - térek vissza arra a kérdésre amit végül nem tettem fel neki korábban, inkább engedtem hogy befejezze amit mondani szeretne. Persze ahol egy kérdés van ott több is, de nem szeretném lerohanni a miértekkel.
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. október 10. 20:15 | Link

JG


új tanév első hétvégéjén |o


Nem zavar meg a kérdéssel, egyáltalán nem. A kis intés után gyorsan megrázom a fejemet, majd felemelem az ujjamat egy apró bólintás kíséretében, jelezve ezzel, hogy nincs semmi gond, majd mindjárt válaszolok erre. Csak félő, hogy elfelejtem, amit épp elkezdtem, így nem kanyarodok ki a gondolataimból azonnal.
- Eddig nem tettem, de most már igen. Remélem, hogy sokáig tudok majd egy helyen dolgozni, és nem kell majd másik után néznem – bólintok végül amikor eljutok odáig, hogy feleljek.  Egyelőre nem részletezem, hogy miért pont most, és miért fontos az, hogy rendszeres legyen a munkahely. Nem azért, mert nem szeretném megosztani az információt, csupán nem szeretném untatni, vagy letámadni a tanáromat.
- Igen, egészségesebb, de nekem igazából az mindegy. A faluban sok az ember, zajos. A zöldben azért nyugodtabb sokkal, békésebb – osztom meg a véleményemet. Na igen, a koccanásveszély is nagyobb sok ember között, de nem emiatt nem futok ilyen helyeken. Nem szoktam zenét hallgatni közben, így tényleg fontos a csendesebb környezet. Kora reggel, meg késő délután kevesebben szoktak kinn lenni a kedvenc helyeimen. Az összeütközésen felett meg már egész jól napirendre tértem. Főleg a tea megérkezése után. Nem teketóriázok sokat, már iszom is, azonban a figyelmemet nem kerülik el Jang mozdulatai.
- Hűtsek rajta egy kicsit, hogy ne égessen? – kérdezek rá kedvesen, miközben vékony jégréteg lepi be a mézes üvegcsét, példával támasztva alá, hogyan képzelem el azt a tea ihatóvá tételt. Nyilván nem fogok jégkockát rakni a teába, felhígítaná az isteni nedűt.
- Tényleg? – kérdezek vissza kapásból egy kicsit meghökkenve, ahogy választ kapok a kérdésemre. Eléggé olyannak tűnt, mint aki világ életében erre a szerepre készült. Elmosolyodom a kis kiegészítésen, nem is feltételeztem azt, hogy ne szeretné csinálni. Látszik rajta, hogy tetszik neki ez a munka. Legalábbis nagyon úgy érzem, abból, ahogy tanít. Egy kicsit oldalra döntöm a fejemet, mielőtt egy újabbat kérdezek. – Több opció is volt, és végül inkább efelé billent a mérleg nyelve?
Vajon már kezdi sejteni, hogy arra vagyok kíváncsi, hogy mi alapján lehet eldönteni például, hogy merrefelé induljon az ember, ha nincs konkrét elképzelése? Mostanában elkezdett foglalkoztatni ez a dolog. Zavaró, hogy pontosan tudtam, hogy mi felé szeretnék majd tovább tanulni, de már egy ideje úgy érzem, hogy az még sem érdekel úgy igazán. A gond csupán az, hogy fogalmam sincs, hogy mégis mi az, ami érdekel. Tudom, fordulhatnék valamiféle pályaválasztási tanácsadás felé, meg bőven ráérek még ezzel foglalkozni, de egyrészt nem szeretek csak úgy akárkivel beszélgetni ilyenekről, másrészt meg mostanában túl sokat kellett töprengenem a jövőn ahhoz, hogy ne kezdjek el ezzel is foglalkozni.
- A Félszeműben. Vagyis ott fogok, holnap kezdek – felelem egy vállvonás kíséretében, mintha nem izgulnám magam halálra attól, hogy fog telni az első munkanapom. – Felszolgálok majd. Odahaza a szüleim boltjába is kisegítettem, bár ott nem kaját árultunk. Remélem ezzel se lesz gond.
Hozzászólásai ebben a témában
Moon Jang Geum
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 349
Írta: 2019. november 7. 22:44 | Link

Laura
Én

Ami azt illeti, ha így áll hozzá valószínűleg nem is lesz majd gondja felvenni a ritmust leendő kollégáival, és amilyen lelkesnek tűnik, valószínűleg egy kincs lesz majd új munkahelyén. Persze könnyen mondom ezt, hiszen egyébként is ismerem valamennyire, tudom mennyire igyekszik mindig - bár nyilván ennyiből nem kéne megítélnem, mégis ösztönösen ezt teszem.
- Biztos szeretni fogod - biccentek felé mosolyogva, majd hallgatom tovább szavait. Kiskanalam halkan csilngelve koppan neki a bögre falának újra és újra, szememmel követem a mozdulatsor nyomán keletkező kis örvény mintáját. Egyetértően hümmögök amikor azt mondja a természetben jobban szeret futni, de hát nem is igazán tudnám elképzelni miért lehetne jobb ennek a fordítottja. Jó, lehet ha valaki bogárfóbiás, napallergiás, meg minden baja van a növény és állatvilágtól, jobban érzi magát egy sivár edzőterem monoton surrogó futópadján, de azt hiszem ez a ritkább eset. Nagyon nem kommentálom, kicsit elbambulgatok, belelassulva a pillanatba, hiszen nem kell sietnem sehová. Persze fel-felpillantok, hogy lássa hogy figyelek rá, így akadok fenn azon is ahogy belekortyol a forró italba. Amikor kérdését nekem szegezi szemöldököm egy pillanatra megemelkedik, majd ahogy bemutatja mire gondol, engedem hogy halvány meglepettség suhanjon át az arcomon. Bűbáj pálca nélkül? Eh, nem valósznű akkor már inkább elemis? Nem is tudtam.
- Kérlek - fogadom el végül az ajánlatot, majd ha ihatónak találom a teám, végre én is belekortyolok. Pillanatok alatt lazul el a vállam, ujjaimat bögrém köré fonva eresztem azt le az asztalra, miközben nekidőlök a háttámlának. - Tökéletes, köszönöm.
Elmélázok kicsit kérdésén, de ez nem egy olyan téma amibe szívesen belemennék, így inkább finoman megpróbálom elterelgetni a témát. Inkább beszéljünk róla mint rólam.
- Valami olyasmi. Miért? Te úgy érzed, hogy nem tudsz dönteni a jövődet illetően? - hangzik el a félig álszent kérdés, hiszen legyünk őszinték: a legtöbb embernek fogalma sincs mihez szeretne kezdeni magával.
Nem is baj az ha nem izgulja magát túl a holnapon, pikk pakk túl lesz rajta úgyis, aztán onnantól kezdve minden megy majd mint a karikacsapás.
- Hát akkor sok sikert! - mosolygok rá melegen, majd bögrémet számhoz emelem, és kortyolok egy újabbat. Hangomban megbújik némi kíváncsiság is, azonban nem kérdezek rá miért döntött gy hogy dolgozni kezd. Jó, mondjuk tapasztalatszerzésnek kíváló, ami később még hasznára válhat. - Egy kis zsebpénz mindig jól jön.
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. november 8. 20:44 | Link

JG


új tanév első hétvégéjén |o


Hálásan mosolyogva nézek a tanárnőmre a kedves szavai hallatán, még ha én nem is tudom így biztosra venni a dolgot. Biztos, hogy mindent el fogok követni, hogy jól teljesítsek, meg hogy beilleszkedjek meg hasonlók. Hogy szeretni mennyire fogom, hát azt nem tudnám megmondani.  Érdekel a munkakör, meg tetszik is így első hallásra, aztán majd meglátjuk. Az biztos, hogy pár nap után, vagy pár hét után nem fogom feladni a dolgot. Idő kell mire beletanul az ember valamibe.
Érdekes ez az elemis dolog, a legtöbben meglepődnek rajta, pedig ott virít ám a bal csuklóm belső oldalán a jel. Bár lehet, hogy nem annyira ismertek ezek a szimbólumok, na mindegy. Már megszoktam ezeket a furcsálló pillantásokat, vagyis inkább észre sem veszem őket. Nekem már teljesen természetes a dolog. Óvatosan hűtöm le az italt, figyelve a hőmérsékletének változására, aztán amikor én már ihatónak ítélem akkor megállok és várok, hogy tényleg megfelelő-e úgy.
- Szívesen, szeretek elemizni – mosolyodom el sugárzóan, ami csak lassan vált át töprengőbe. Olyan dolgot kérdeztem meg ugyanis, amiről nem szívesen beszél a teázó partnerem. Elég könnyen észreveszem, és rögtön bólintok is egyet, amint válaszol. Pedig nem a szavaira reagálok, nem is a kérdésre, hanem arra, hogy értettem a terelési szándékot.
- Úgy jöttem ide, hogy tudtam mit szeretnék csinálni. Első év feléig körülbelül ez így is volt. Aztán … rájöttem, hogy még sem. Nem azért, mert nem érdekel, hanem mert nem nekem való. Szüleim természetgyógyászok, és úgy voltam vele, hogy mineropathológus szerettem volna lenni, szeretem az ásványokat. De, nem nekem való. És fogalmam sincs, hogy mibe vagyok jó, mihez van tehetségem, és ez zavar – vonok vállat mintha nem lenne annyira lényeges. Pedig dehogynem. Mindig is tudtam, hogy mivel szeretnék foglalkozni, még a muglik között is. Aztán eljöttem ide, teljesen új világ és van ami totálisan nem nekem való – a seprűlovaglás például - , de hogy mi az, ami nekem való, hát az passz. – Tudom, még van időm kitalálni. Majd lesz valahogy.
Teszem hozzá csendesen, mert tényleg azért ez nem ok az elkeseredésre. Úgyis lesz valahogy, és ha már kitaláltam, hogy mit szeretnék csinálni, akkor már teljesen sínen leszek. Mint, amikor kitaláltam, hogy munkát keresek és elköltözök. Mire kettőt pislogtam, már lépéseket is tettem az ügy érdekében.
- Igen, meg nem árt ha tudom is fizetni valamiből a lakbéremet, ha már elköltözöm otthonról is, meg a kastélyból is – hunyorgok derűsen a pohár pereme fölül. Bele is kortyolok újra, hiszen nem vagyok benne biztos, hogy szeretném kifejteni az okokat. Szerintem ez is éppen elegendő információ, hogy nem csak azért megyek dolgozni, mert nincs jobb dolgom, vagy mert meg szeretném venni a legújabb laptopot vagy akármit, amit csak lehet kapni. Ó nem, nekem komolyabb terveim vannak.
Hozzászólásai ebben a témában
Moon Jang Geum
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 349
Írta: 2019. november 14. 20:37 | Link

Laura
Én

Hát nem tudom, nem szoktam emberek csuklóját nézegetni. Persze van amikor odatéved a pillantásom, de ha nem figyelek akkor miért is tűnne fel? Olyan ez mint amikor végigsétálsz a bolton alkoholos filcet keresve, majd rájössz, hogy szalvétát is akartál, de ez nem jutott eszedbe amikor elmentél a szalváték előtt, mert épp nem arra figyeltél. Ez főleg akkor bosszantó, ha mindemellett még alkoholos filcet sem találsz, de azért végig kell járnod mégegyszer a boltot amit amúgy már lecsekkoltál háromszor - kutatva ugye a filc után. Bah. Nem is csoda hát, hogy újdonságként hat rám az infó, mondjuk neem, lehet a tanáriban hallottam valamivel kapcsolatban felmerülni... Á de mindegy is.
Elgondolkozva bólogatok szavai hallatán, míg Laura beszél aprókat kortyolok italomba. Figyelem amit mond, ahogy azt is hogyan mondja, közben azon gondolkodok, vajon mit szeretne hallani. Mit vár tőlem, megerősítést, támogatást, esetleg csak ki szeretné adni magából a kételyeit?
- Nézd - szólalok meg csendesen, a bögrét magam elé téve. Látom a kis vállrándítást, a sóhajt amivel igyekszik kicsit kevésbé komoly hangulatot teremteni, de ettől még nem jutott dűlőre önmagával, nem szeretném tehát válasz nélkül hagyni. Megtehetném, valószínűleg könnyebb lenne egy "még ráérsz" vagy hasonló félmondattal elütni a labdát, és valószínűleg nem erőltetné, mint ahogy arra is tekintettel volt, hogy én nem szeretnék pályaválasztásom körülményeiről beszélni. Mégsem tudok elmenni azonban amellett, hogy hozzám fordult ezzel a problémájával. Hogy miért, azt nem tudom, de megtette, nem tehetem meg hogy nem veszem komolyan. - Igaz, hogy még nem kell döntened, de nem kell erre annyival legyinteni, hogy majd kitalálod, mert csak a várakozással úgysem fogod. Mármint... - ez talán nem a legjobb kezdet volt - attól, hogy vársz és reméled, hogy találsz majd valamit amiben jobb leszel mint amilyennek gondolnád magad, nem fogsz előrébb jutni. Valószínűleg számtalan olyan szakma van a világon amire még csak nem is mertél gondolni, vagy amit nem is ismersz, szóval csak keresgélni kell, és nyitott szemmel járni. Az, hogy most dolgozni kezdtél, azaz kezdesz, tök jó, kipróbálhatod hogyan tudsz csapatban dolgozni, mennyire bírod a felelősséget, mennyire tudsz kiállni magadért ha kell, no és persze azt sem tudhatod éppen milyen beszélgetést csípsz majd el a vendégek asztalai körül sétálgatva.
Szavaim elhalnak, magam elé meredve próbálok rájönni mit akartam mondani ezzel az egésszel. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a legjobb embert találta meg ezzel a kérdéssel, és valószínűleg a válaszom is elég zavaros lett, csak kimondtam ami éppen eszembe jutott. Nem voltam felkészülve egy ilyen beszélgetésre.
Válasza hallatán csak egy rövid biccentéssel dőlök hátra, jelezvén így máris más fényben látom a dolgot. Mozdulatait követve kortyolok bele én is teámba, szemem sarkában bújkáló mosollyal.
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. november 18. 17:51 | Link

JG


új tanév első hétvégéjén |o


Hogy mit szeretnék hallani tőle? A véleményét leginkább. Nem vágyom sem megerősítésre, sem támogatásra, sem konkrét útmutatásra. Csupán arra, hogy elmondja ő hogy vélekedik erről. Felnőttként. Úgy is nekem kell döntenem, nekem kell rájönnöm, az azonban segíthet ha csak elmondja a meglátásait. Hogy bepillantást nyerhetek egy másik szemszögbe.
Hogy miért pont hozzá fordulok? Mert szimpatikus, mert úgy érzem, hogy nem fog nekem kiselőadást tartani, sem pedig elhajtani, hogy van ám ilyen szakterületű emberke az iskolában, talán vele beszélgessek el a pályaválasztási dolgokról. És nem válaszol majd kérdéssel a kérdésemre. És mert persze szó szerint elütöttem a problémámmal.
Figyelmesen hallgatom, már rögtön a felszólítás után. Nézem, vagyis fülelek. Bólintok egy aprót, amikor végül belekezd, örülök, hogy ő is úgy látja, hogy nem kéne tátott szájjal állva várnom a sült galambot. Szerintem megfelelő kezdet volt az, amit mondott, legalábbis értem, hogy hova próbált meg vele kilyukadni. A többi az igazából eléggé általános, nézelődjek, keresgéljek, figyeljek. Aztán felcsillan a szemem, ahogy a mostani munkámmal kapcsolatban is nyilatkozik.
- Hm, én nem is gondoltam erre, mármint, hogy már ebben is felfedezhetek ilyesmiket – mondom csendesen, miután befejezte a gondolatmenetet. A csapatban dolgozás az tényleg érdekes lehet, a felelősséggel nincs bajom az tuti. Kiállni magamért? Ajajaj, na az rizikós. Van mit megtapasztalni az biztos. Hálásan pislogok a tanárnőre, hiszen szerintem pontosan, hogy a legjobb embert találtam meg. Pont ezért, mert nem felkészült egy ilyen témára, hanem csak elmondja az érzéseit, gondolatait. Nekem ezek ezerszer többet tudnak segíteni, minthogy a nagy általánosságokban benyög valamit és a kezembe ad egy rakás tájékoztatót.
- Ezen töprengtem egyébként futás közben, ezért ütöttelek el – mosolyodom el miközben elárulom, hogy nagyon belecsöppent ebbe az egészbe. A hangsúlyom pedig árulkodik arról, hogy már teljesen megnyugodtam, már nem parázok, már nem érzem túlzottan kínosnak a dolgot. Jó, nyilván jobb lett volna csak simán összetalálkozni, de nem történhet minden a nagy könyv szerint, ugyebár. – Köszönöm, sokat segítettél amúgy. Majd nyitva tartom a szememet.
Újra kortyolgatni kezdek a teámból, szinte észre se véve, hogy már alig van benne. Mindig ez van futás után. Órákig iszonyat szomjas vagyok, de enni nem bírok.
- Bocsánat, hogy letámadtalak ezzel amúgy. Remélem nem hoztalak vele kellemetlen helyzetbe.
Hozzászólásai ebben a témában
Moon Jang Geum
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 349
Írta: 2019. november 21. 22:23 | Link

Laura
Én

Ujjaimmal a bögre fülén játszadozom mialatt megpróbálom szavakba önteni gondolataimat. Nem egyszerű, mert mellettem nem volt ott senki amikor hasonló döntést kellett hoznom, így ha hallhattam, vagy olvashattam is hasonlókról, nem tudtam felkészülni mit kéne tennem egy ilyen szituációban. Úgy voltam ezzel kcisit, mint egyesek az elsősegélynyújtással. Amíg egyszer ott nem állsz valaki mellett akin segítened kéne, csak az kattog a fejedben, hogy "á, velem ez úgysem történhet meg". Nem vagyok senki kedvenc tanára, nem tartok tanórán kívüli foglalkozásokat, nem szoktam tovább bentmaradni beszélgetni a diákokkal, így nem gondoltam, hogy valaki egyszer majd épp belém fogja fektetni a bizalmát egy ilyen kérdésben.
- Pedig... - mosolyodok el a lány arcára kiülő izgatottságon, még ha kicsit el is facsarodik a szívem. Alig pár perce ült ez a kifejezés Hugi arcán is, akkor amikor odaadtam neki a telefont, hogy beszélhessen Junnal. Junnal, aki nem akart velem beszélni. Szótlanságomon mindenesetre nem érződik ki, hogy valamin elgondolkozok, sőt ahogy aprót biccentve hátrébb dőlök, inkább olyan "látod látod, gondolj csak bele!" érzést kelthetek. Legalábbis ha én látnám magam kívülről, ez ugrana be, de Laurának természetesen hathat ez másképp.
- Na látod, ezzel igazolod amit mondtam - mutatok rá - sosem tudhatod honnan támadnak ötleteid, vagy mi lesz az ami elgondolkoztat. És ezt nem csak azokra a pillanatokra értem amik odavezetnek, hogy "ú én virágterapeuta akarok lenni" - csak mondtam valamit -, hanem már azokra is amik miatt magával a témával kezdesz el foglalkozni.
Erre pedig kitűnő példa ez a mostani. Szemeim jókedvűen csillannak meg ahogy immár kérés nélkül fejtem ki kicsit bővebben gondolataimat, de nem adom egyébb jelét annak, hogy feltűnt volna a hangsúlyváltás. Első órán is megmondtam nekik, hogy ne aggódjanak a megszólításokon vagy a magázáson, ahogy éppen kényelmesnek érzik, úgy szólnak hozzám. Nem gondolom úgy, hogy bárkinek bármi haszna lenne abból ha megszabnám nekik mit mondhatnak, a szigorú rendbe állított szavak a kreativitást is visszafogják. Az pedig elég hasznos ha van az én órámon. A hálálkodásra csak megvonom kicsit a vállam, elvégre nem tesz semmit - azaz én csak teszem a dolgomat.
- Semmi probléma - rázom meg fejem enyhén, miközben halk koccanás kíséretében teszem le bögrémet, aminek már csak az alján löttyen meg pár korty tea. - Bár igaz, hogy meglepett, de nem bánom.
És ez így is van. Gondolataim újra elkalandoznak, ahogy csak halk kortyolgatásának hangjai szűrődnek el hozzám. Vajon befejezték már a beszélgetést? Vajon Hugi keres, vagy nem bánja, hogy nem vagyok otthon? Vajon ő is szívesebben élne tőlem távol megint? Vajon... Elég már a vajonokból, megőrülök!
- Véletlenül nem neked ígértem egy receptet valamelyik óra után? - nézek fel hirtelen, erősen próbálva visszaemlékezni. Rémlik, hogy mintha valaki odajött volna kérdezősködni, de hogy ki és pontosan miről... Elfelejtettem? Vagy nem is a lány volt? Akkor most miért ugrott be?
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. november 24. 17:56 | Link

JG


új tanév első hétvégéjén |o


Ezzel nem egészen értek egyet, de nem szállok vitába. Mármint azzal, hogy JG ne lenne valaki kedvenc tanára. A többihez nem igazán tudok hozzászólni, elvégre nem veszek részt sem korrepetálásban, sem fakultációban semmiből sem, így tényleg, fogalmam sincs, hogy csinál-e ilyeneket. De mint a mellékelt ábra mutatja, egyáltalán nem ez alapján választom ki, hogy melyik tanerőt avatom be az ilyen dolgokba.
Bele is gondolok, mind a szóbéli, mind pedig a testbeszédéből áradó bíztatás miatt.  Bár lényegesen egyszerűbb kizárni pár opciót, semmint azon agyalni, hogy mi az ami tényleg nekem való lenne.
- Pedig milyen jól hangzik, elég nyugis szakma lehet – vigyorodok el a példán. Virágterapeuta, ez nagyon klassz. Nem hiszem, hogy létezne ilyen, hacsak nem a terromágiát nem nevezzük annak. Ők vannak szorosabb kapcsolatban a növényekkel. És tessék, már megint az elemi mágiánál tartok. Töprengővé válnak a vonásaim, ahogy ráeszmélek, hogy folyton visszakanyarodnak ide a gondolataim, de egyelőre félrerakom őket. Kortyolgatok inkább tovább a teámból, ami hamarosan el is fog fogyni. Kár, pedig ízlett.
Ó, jól van, nem baj, hogy letámadtam ezzel a témával. Ennek örülök, főleg mivel nekem segített, még ha látszólag semmivel sem lettem okosabb. Csöndesen iszogatok tovább, ám közben figyelem a tanárnőmet, ahogy töprengővé válik, majd mintha gondterhelt lenne. Azt nem hiszem, hogy valamiféle halaszthatatlanul fontos dolgot szabotáltam volna, hiszen akkor mondta, volna, hogy nem ér rá. Most sokkal inkább tűnik olyannak, mint aki ki akarta szellőztetni a fejét. Azonban nem érzem helyesnek efelől érdeklődni. Mégha tudnám is finoman tenni, akkor sem. Éppen befejezem a teámat, és teszem vissza a poharat, amikor olyan hirtelen mozdul meg, hogy először megrázom a fejemet egy picit, próbálva kikerülni a gondolataimból.  Receptet? Milyen receptet?
- Öö, azt hiszem nee… ó, de, igen, nekem! – felelem útközben hangsúlyt változtatva, ahogy eszembe jut a dolog. Jaj hát dehogynem! Igaz, hogy csak körülírni tudtam azt az almás morzsás sütit, amibe belül vannak az almadarabkák és valamiféle forró vaníliaszósszal van az egész leöntve, de amint megemlítettem az angol nevét, már képbe is került a tanerő, és rögtön meg is nyugtatott, hogy egyrészt tudja miről beszélek, másrészt pedig dehogynem tudja nekem megadni a receptjét.
Most persze megint nagyon örülök, hiszen nagyon kíváncsi vagyok arra a finomságra, már egy jóideje. Hamarosan össze is szedelődzködünk, kifizetem az italainkat, és elhagyjuk a teázót, hogy a nyakunkba szedjük a falut. A kedves kis házikó előtt én megállok, nem szeretnék zavarni igazából, úgyhogy inkább kint várom meg, amíg visszatér Jang a pergamennel, amit hálásan megköszönök neki. Meg a kellemes teázást is, és további szép napot kívánva indulok visszafelé az utcán.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed