36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2018. október 30. 23:33 | Link

Ms Stone

Nem sűrűn mutatkozom a vendéglátó negyedben, legtöbbször megoldottam a kajáimat úgy, hogy rendeltem valamit, vagy a faluból, vagy egy budanekeresdi kis családi étteremből. Elég gyorsak, hoppanáló futárjuk van és ha nem kapod meg 66  percen belül a rendelésedet, kapsz egy ingyen csokibékát, szerintem nagyon fair ajánlat. Most azonban nem is az evés miatt vagyok itt, hanem mert a kedves Márti volt olyan egyszerű, hogy még csak el sem rakta a naptárat a szokásos helyére. Éppen csak annyit kellett tennem, hogy míg elment a folyosó végére bájcsevegni a kávéjával, én addig vetettem egy pillantást a füzetkére és kiírtam, hogy hol és mikor vannak találkái a polginak a közeljövőben.
És itt vagyok. Ennyire gázul is ritkán érzem magam, nem kellemes számomra a hely, a helyzetet már teljes mértékben megszoktam. A szemem sem rebben, ahogy egy olyan asztalt választok, ami közel esik a lakótáraméhoz, de neki háttal ülök le. Épp elég, ha hallom, látnom nem kell, és ő sem lát engem, ez benne a csodálatos. Arra az esetre viszont, ha mégis alibiből rendelek magamnak egy kávét, olyat, amin elvileg mogyoróhab van és ahogy fogy, mindig új képződik az italból. Meg tudnám szokni, hogy nem mosogatólevet iszok.
Egy nő lép be az ajtón, barna haj, napbarnított bőr, tipikusan elvont művész ruhák. Valakire még egészen emlékeztet is, de nem tudnám megmondani, kire. Célirányosan végigvág a helyiségen, elsétál mellettem és megáll Wittner asztalánál. Próbálom kivenni a beszélgetést, valami galériáról csacsog. Nők. Miért nem tudtok lényegretörően kommunikálni?
Hozzászólásai ebben a témában
Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. október 31. 00:21 | Link

Mr. Benett

 Furcsán érzem magam, mintha szédülnék. Próbálok teljesen egyenesen ülni, mégis forog velem a világ. Azért jöttem be ide, hogy kimozduljak és házidolgozatokat javítsak, amiket az első heti anyagból írattam. Egy forrócsokit kértem csak, de pár korty után most úgy tűnik nem fogom tudni elfogyasztani még ezt sem. Pedig igazán finom és különleges. Levendulás. Mire visszajöttem a mosdóból már itt volt az asztalomon. Arcomat tenyerembe temetve várom vertigom enyhülését. Néhány mély lélegzet után talán úgy tűnik szerencsém lesz és múló rosszullétemnek nyoma sem marad, ám valami mégsem az igazi. Egy enyhe, alig észrevehető lebegés szerű utóézet megmaradt. Ennek ellenére próbálok ismét a munkámra koncentrálni, de nem megy. Figyelmem folyton elkalandozik. Tekintetem a velem átellenben lévő asztalnál ülő, ismerős férfire téved és ajkam, mintha nem volnék ura érzéseimnek és vonásaimnak mosolyra húzódik, arcomon pír és ritkán előtűnő gödröcskék jelennek meg. Ezután pedig olyat teszek, melyre mostanáig sosem volt még precedens. - Jó napot! Látom nem vált békává, ezek szerint hatott a múltkori bájital? - állok meg az úriember előtt, fejem oldalra billentve, hangomban  vidámsággal, smaragd szín lélektükreimben különös ragyogással. Fogalmam sincs mi vett rá, hogy hozzá lépjek, bár meg kell hagyni igen szimpatikus volt már első alkalommal is ott a patikában, de ilyesmire akkor sem volnék képes. Szerencsére egészen másként festek civilben, mint az egyenruhámban. Barna bőr bokacsizma, kék, alakomat kiemelő farmer és egy szintén barna hosszított, V nyak kivágású, testemhez simuló pulóver képezi öltözékemet. A hajam kiengedve, arcomon leheletnyi smink.
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2018. október 31. 00:34 | Link

Ms. Stone

Nem hezitálok, mikor az italomat kell kiválasztani, tudom már, hogy mit akarok, így ki sem nyitom a lapot, mielőtt rendelnék. Helyette csak minél hamarabb le akarom rendezni a dolgot, tőmondatokban kommunikálok, de egy félmosolyt megengedek a nőre, mielőtt még beleköpne a kávémba. Nem szeretem extra krémmel, kösz.
Ki is hozzák, viszonylag hamar, de nem is tűnik fel elsőre, túlságosan leköt a hátam mögött ülő pasi, illetve az, milyen jellegű is ez a találka. Nem kérdeznék rá, ennyire nem vagyok amatőr, de muszáj kiderítenem, mert nem tudom összerakni a képet, valahogy sehogy nem akar összeállni, Oszkár után hogy kerülhetett valaki ilyen a polgármesteri székbe.
A nő érkezése le is köti a figyelmem, talán jobban is, mint kéne, mert csak utólag veszem észre a másik ismerőst. A nő a patikából, még a múltkorról. Ő viszont elég hamar észrevesz, biccentek is egyet rezzenéstelen arccal, a tekintetem rajta tartva, majd a kávémba kortyolok futólag.
- Nem kísérleteztem az idővel, nem találtam ki, hogyan jutnék be békaként az üzletbe, anélkül, hogy valami felzabálna vagy agyongázolna - grimaszolok, kissé ráncolva a homlokom és az orrom is. Öregít, de rossz szokás, van, amit nem igazán lehet elhagyni. Jóval pozitívabbnak és nyitottabbnak tűnik, mint amilyen a múltkor van, bár lehet ez annak tudható be, hogy éppen nem olyan vagyok, mint a mosott szar. Vár. De mire? Mi az istenre várhat? A figyelmem még mindig próbálom a hátam mögött zajló beszélgetésre összpontosítani, de aztán csak felszusszanok, felnézve a nőre.
- Leül? Ha jól láttam, egyedül van itt - Persze, hogy jól láttam. Bármennyire szeretném, nem tudok nem figyelni.
Hozzászólásai ebben a témában
Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. november 6. 18:55 | Link

Mr. Benett

A férfi kissé kénytelen kelletlen meghív, pontosabban hellyel kínál asztalánál. Nem tudom miért, de minden felettes énem adta vágyódásom ellenére ott motoszkál a tudatalattim mélyén, hogy nem szívlel és nagyon is zavarja a jelenlétem. Mindennek ellenére erősebb a késztetésem mellette tudni magam ezért elfogadom ajánlatát. - Köszönöm, igen egyedül vagyok, ahogy ön is, de nem szeretném zavarni - mondom, miután átpakoltam hozzá a dolgozathalmot és forrócsokim maradékát és immár vele szemben ülök. Ezután inkább úgy döntök, hogy ismét belefogok a javításba, hiszen nem csevegni érkeztem. Kicsit már jobban vagyok, nem szédülök és a pír is eltűnt arcomról. Figyelmemet a leírt sorokra fókuszálom és néha csupán annyival jelzem érzéseimet egy-egy ostoba, vagy épp okos válasz esetén, hogy vagy összevonom szemöldököm, vagy halványan elmosolyodom. Amikor ilyetén koncentrálok nem tudom arcmimikám annyira kontrollálni, hogy tökéletesen rezzenéstelen maradjanak vonásaim. Épp nyúlnék a forrócsokimért, anélkül, hogy odanéznék amikor óvatlan mozdulatommal leborítom az asztalról. Az innivaló a földön köt ki az ezer darabra tört pohár üvegcserepeivel együtt. - A szentségit! - szitkozódom alig hallhatóan, s már elő is kapom pálcám, hogy mielőbb összetakarítsam a romokat. Ekkor ér oda a pincér és segítségemre siet. Ez után a kis intermezzo után úgy döntök inkább nem rendelek semmi mást, nehogy annak is csak a negyedét tudjam meginni. Így is sajnálom a kárba veszett forrócsokit, mert különleges íze ellenére nagyon finom volt. Minden esetre próbálok eztán kerülni minden feltűnést és a férfi mellett, akit hagyok tovább kávézni - ha csak ő nem kezdeményez csevegést velem - újra belevetem magam a papírhalomba.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed