36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. április 2. 14:44 | Link

Kamilla
Zene

Az a nagyon jó a Pillangóvarázsban, hogy vannak csendes, rejtett zugai, ahova az ember elbújhat. Egyszerre vagyok hát emberek között, és teljesen egyedül. Ideális állapot. Egy kis nyugalom kell, egy kis pihenés, és mégis tudok szólni bárkihez, ha akarok. Nem mintha akarnék. Zöld hosszú ujjú pólót és fekete farmert húztam a mai napra, már kellőképpen tavasz van a nagyobb beöltözéshez.
Egy függönyökkel eltakart részen ülök, ahol csak jó pár párna, egy fekete kisasztal és némi gyertyafény van. Áfonyás teát és hozzá sajtos falatokat rendeltem, ez érkezik most, két bögrével, és a lány mosolyogva kérdezi, hogy: "Nem ért még ide a lány?" Én csak megrázom a fejem, és megköszönöm a kedvességét. Először nem értem, hogy miért mondja, csak utána jövök rá, hogy erre a részre többnyire romantikázni jönnek az emberek, hát most már ez van. Én inkább menekülök. Menekülök a valóság elől, hogy valami szörnyű nagy baj van velem. Menekülök az Edictum elől, hiszen le kéne adnom a cikkterveimet, és furcsa mód menekülök Kamilla elől is, mert nem merem elmondani neki, hogy megfeneklettem, hogy az, ami az életemet jelentette eddig, most nem megy, hogy nem tudom, mi lesz velem. Egyelőre kétségbe vagyok esve, és nem tudom, hogy mivel tudnám elterelni a gondolataimat.
Szusszanva hajtom a fejem a falnak, és hunyom le a szemem, miközben a fülesemen át újra felcsendülnek az idefelé hallgatott dallamok. Azt hiszem, nagyon nagy bajban vagyok, szinte érzem, hogy megfullaszt a vihar előtti forró levegő.
 
Utoljára módosította:Apáthy Marcell, 2018. április 2. 15:02
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2018. április 2. 15:21 | Link


Nem Lina utolsó mondata volt az, ami megijesztett, hogy majd ő úgyis beszél Marcival. Beszéljen, ha akar, vigye magával, ha akarja, felőlem aztán tényleg úgy cselekszik, ahogy épp feláll neki. Nem is amiatt pánikoltam be, hogy netalántán a fiú ne tudná, hogy ragaszkodom hozzá, és sokat jelent nekem, még ha kissé analfabéta is vagyok az ilyen dolgok kimutatásában. Maga az egész kérdés hozta ki belőlem ezt az érzést, a tény, hogy mit kellene éreznem, és hogyan kellene viselkednem, és nem teszem meg, mert nem tudom. Eléggé visszás ez az érzést, mert, bár meg vagyok győződve, hogy nem attól félek, aki vagyok, vagy akivé váltam, mégis érzem, hogy valahol most nem érzem magam jól, idebent, a bőröm és a csontjaim alatt. Egy ideje már itt ülök, egy teával, mert mi mást lehetne itt venni, de még nem ittam bele, csak kavargattam, aztán kihűlt, és én tovább kavargattam bambán, ahogy ez ment a fejemben. Aztán az egyik pincér lány szólt, hogy itt a barátom, és nekem nagyon fura volt, hogy az emberek az iskolában úgy gondolják, Marci a barátom. Bólogatva megköszöntem neki, de most még mindig itt ülök, és még mindig nem mentem oda hozzá. Pedig egy rendes barátnőnek ezt kellene tennie. Utálom Linát azért, amiért ezt az érzést keltette bennem. Lehet, hogy jót akart, és csak magát akarta megnyugtatni, de ezzel épp mindennek az ellenkezőjét váltotta ki, ami egy rettentően önző dolog. Én soha nem csináltam ezt vele. Nagyot szusszanva hajtom hátra hajam az arcomból, majd a csészét és a vele járó kis tányéralátétet ott hagyva kint, az asztalon lépek be, majd indulok arra, amerre Marcit magyarázták, hogy van. Halkan ülök le mellé, majd a fejemmel bebújok a karja alá, és átölelem a derekát, ahogy lehunyom szemeim, mert ő valahogy egy nagy, biztonságos maci.
- Mi a baj?
Hozzászólásai ebben a témában
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. április 2. 16:02 | Link

Kamilla

- Van barátnőm.
Ez az első reakcióm, arra, hogy valaki leül mellém, majd átölel. Vannak ilyen első- meg másodéves kislányok, akik nem az, hogy vihognak, amikor meglátnak meg összesúgnak, esetleg szerelmes levelet írnak, hanem igyekeznek odaosonni hozzád, meg közös képet akarnak csinálni veled, aztán megtervezik az esküvőtöket, meg a gyerekeitek kinézetét. Eléggé ijesztőek, és az is, hogy nekem van két ilyen rajongóm. Rendesen kettő. Ráadásul barátnők. Nem is értem, hogy mit hisznek. Tizennégy évesként majd ők kellenek nekem. Fanni és Lina után, Kamilla helyett. Valószínűleg. Kinyitva a szemem pillantok le a lányra, hogy a szemébe is megmondjam, hogy sipirc van, és akkor, ahogy lehajolok, érzem meg az illatát, és mosolyodok el kicsit.
- Szia.
Nyomok egy puszit a feje búbjára, csak utána húzom ki a fülemből a zenét. Mivel hangosan szólt, így nem teljesen hallottam a kérdését, de azért össze a tudom rakni. Feltételezhetően azt kérdezte: "Mi a helyzet?"
- Fanni a Navinéből átment a Levitába, szóval már csak a Rellonnak kell összejönnie, és elmondhatom magamról, hogy ágyba vittem az összes házat.
Nagyon, de nagyon rossz poén ez tudom, de azt is, hogy ez olyan, amivel egyrészt elindíthatok egy tisztázást, ami a kapcsolatunkat illeti, másrészt, elterelhetem a gondolatait, nehogy észrevegye, hogy velem valami nem oké. Ezen túl pedig egy újabb bizonyíték arra, hogy tényleg nagyon rossz a humorom. Szorosabban ölelem magamhoz, és egy kicsit lejjebb csúszok, hogy majdnem egy vonalban legyen az arcunk.
- Kérsz az enyémből vagy rendeljünk neked valamit?
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2018. április 3. 11:30 | Link


muzsika

Egészen halvány mosoly jelenik meg az arcomon. Na jó, lehet azzal van a baj inkább, hogy ki mondja, nem azzal, amit mond, és ez most egy hatalmas életigazságnak hangozhat, de amúgy nem az. Válaszolni nem nagyon válaszolok már viszont, úgysem hallaná, van két szép szemem, látom, hogy be van dugva a füle.
- Szia - egy valamivel nagyobb mosollyal emelem meg kicsit az arcom, hogy felnézhessek rá, majd kicsit nyújtózkodom is, a második puszimért. Hihetetlenül szokatlan nekem ez, hogy minden ilyen nyugodt, egyszerű, és idilli, eddig legalábbis így éltem meg, már amióta állítólag együtt vagyunk. Megforgatva szemeim a hihetetlenül vicces megjegyzésre süllyedek vissza, ahogy kicsit helyezkedem, hogy befészkeljem magam a karjába.
- Mondd meg akkor Fanninak, hogy jöjjön át a Rellonba is - nyilván nem gondolom komolyan, de nem igazán tudom, mennyire kéne komoly választ adnom erre. Úgy érzem, semennyire, és majd úgyis jönnie fog aminek jönnie kell, egyszer majd. Ez a kapcsolat már eleve nem is úgy indult, mint az eddigi összes többim, úgyhogy nem vicceltem, amikor azt mondtam, idegen a terep. Majd csak alakul, gondolom, sodródom benne.
- Szóval? - kicsit oldalra billentve fejem hajtom át hajam a másik oldalra, hogy gond nélkül láthassam az arcát, meg tudjunk beszélgetni. - Mi a baj? - mert feltételezem, nem azért esett depresszióba, meg kezdett bele a néma remete üzemmódba, mert Fanni házat váltott volna.
Hozzászólásai ebben a témában
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. április 3. 12:11 | Link

Kamillám

- Szia.
Mosolyogva adom meg a jól megérdemelt másodikat is. Na tessék, hogy mik vannak, ugye? Ha valaki egy fél évvel ezelőtt azt mondja, meglesz a gyümölcse a dolognak, akkor biztos, hogy kinevetem. Aztán láss csodát, most mégis itt vagyok, és úgy ölelem, mintha attól félnék, ha nem teszem, elnyeli a föld. Remélem nem így lesz, nem tudom, mit kezdenék akkor, ha ő nem lenne már része az életemnek. Szeretem őt, mint barátot, mint nőt, mint társat, attól a pillanattól, hogy a beosztásunkra várva megláttam őt. Nem tudtam se a nevét, se a jellemét, de a tekintete mindent elárult, és kiváltott belőlem egy olyan különleges ragaszkodást, melyet nem is tudtam, hogy belőlem ki lehet váltani.
- Muszáj lesz valamit kitalálni. Az életem tragédia, se Loveguardokkal, se Eszterházy lányokkal nem fekhetek össze, mert rokonok. Mondjuk a Loveguard nem biztos, de a másik tuti, pedig azt hallottam, hogy amit Dia tud, azért megéri kockáztatni.
Nem, fúj, nem. Eszemben sincs. Hát együtt töltöttük a gyerekkorunkat, nekem a lányok olyanok, mintha a testvéreim lennének. Halál biztos, hogy soha, semmilyen körülmények között sem tenném ki magam annak, hogy a rokonsággal kezdjek kapcsolatot. Akkor inkább ne legyen senkim sem.
- Ezt nehéz megfogalmazni. Nem szeretném, ha ostobának néznél.
Mégis erőt veszek magamon, kicsit feljebb csúszok, és magamhoz veszem a táskámat. Rutinmozdulatok. Cipzár nyit, jegyzetfüzet elő, üres oldalt keres - nyilván a korábbi verspróbálkozásaimat nem mutatom meg neki, mert róla szól a legtöbb -, tollat elő, még a kikattintásnál sincs baj, de aztán elkezdem leírni a nevét. Ha valamire, hát a szép írásomra mindig büszke lehettem, az ívelt hurkokkal, mintha rajzoltam volna a szöveget, és most egyszeriben megint érzem, ahogy a görcs belenyilall az ujjaimba, mintha elakarnának törni. Szó szerint el kell dobnom a tollat mely koppanva hullik a földre, nem messze a lánytól, míg a Farkas szó szinte olvashatatlanul néz farkasszemet velünk.
- Nem megy, már hetek óta. Mindig ez van.
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2018. április 6. 13:10 | Link


- Fúúúj - egy undorodó fintorral, öklözök bele a vállába. Nem nagyon zavartatom magam, én annyira vékony vagyok, ő meg annyira masszív, nem hiszem, hogy különösebben bármit is megérezne belőle. Egyébként nem veszem komolyan amit mond, elég nagy bajok lennének, ha úgy venném, vagy elkezdenék magyarázkodni, hogy miért nem veszem. Így hát, ez a fúj is inkább nevetős, most-fejezd-be-ezt-a-szar-viccet fúj, mint tényleges fúj. Egyébként hirtelen nem is tudom, hogy az Eszterházy vagy a Loveguard rokonságot illeti jobban. Dia legalább jó fej.
- Nem foglak - egy kedves mosollyal nézek fel megint rá, még kicsit meg is simogatom nyugtatólag az arcát, mielőtt visszadőlnék a mellkasára, és az előkerülő lapra néznék. Nem vált ki belőlem különösebben látványos testi reakciót, nem vonom fel a szemöldökeim, de még csak meg sem feszülök erre. Tudom, hogy Marci nagyon tehetséges író, ahogy azt is, hogy időnként mindenkinek vannak ilyen megfeneklései, főleg az ilyen érzékeny lelkű művészeknek, mint ő. Egy egészen apró szusszanással fészkelem be magam az ölébe, majd a saját ölembe veszem a kezét, és masszírozni kezdem. Nem vagyok valami nagy masszőr, sem pszichológus, hogy tudatosan csináljam ezt, mert majd mit tudom én mit fog kiváltani belőle, csak úgy érzem, hogy én ezzel tudok segíteni neki.
- Történt valami, amitől ennyire begörcsöltél? - nem szemrehányó a hangom, nem is rosszalló. Nem várom el tőle, hogy mindenről kötelező módon beszámoljon, amint megtörténik. Mindennek megvan a maga ideje, és mindenkinek joga van eldönteni, hogy mikor mond el, kinek, és mit. Ezt is inkább csak azért kérdem meg, mert ha van valami oka, amiről tud, akkor könnyebben lehet orvosolni is ezt a problémát, én meg nagyon szeretném, ha megoldódna, és nem enné magát emiatt.
Hozzászólásai ebben a témában
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. április 8. 20:21 | Link

Kamilla

- Nagyon nehéz.
A mondatot itt zárom, bár fejben van tovább is. Ő valószínűleg arra következtet, hogy az, ami miatt görcsölök, nehéz, de ez nem igaz. Pontosabban csak részben igaz. Nehéz mellette lennem, mert hét éve erre várok, mindig őt képzeltem a lányok helyébe, akikkel - leginkább szerződéses formában - együtt voltam, és most, hogy itt a lehetőség, mindent akarok, de nem merek semmit, mert nem akarom elkapkodni, elriasztani. Tudom, hogy neki ez nem könnyű, és tudom, hogy nem szándékosan nehezíti meg az egészet, de mégis úgy érzem, hogy ez egy küzdelem.
Boldognak akarlak tudni. Ez a gondolat mindig itt motoszkál, hol tudatosabban, hol kevésbé, de most először bukik ki majdnem hangosan, és folytatódik a fejemben úgy, hogy: bárcsak önfeledten boldoggá tehetnélek. Nagyon félek, hogy nem vagyok eléggé jó neki, hogy nem csak a nyugalomvágy miatt stagnálunk azon a ponton, ahol öt évet lehúztunk. Néha még én sem tudom, hogy ez most mi. Szeretem őt, nagyon szeretem, az életemnél is jobban, és ezért még jobban aggaszt a tény, hogy meg tudom-e tenni, hogy képes vagyok-e tényleg maradéktalanul boldoggá tenni őt. Csak remélni tudom, hogy igen.
- Okkal van, azt hiszem.
A pulóverem bal zsebébe mélyesztem a kezem, onnan húzom elő a gyűrt, sokszor forgatott levelet, melyben leírják, hogy milyen nagy hatást gyakorolt rájuk az Egyetlen dobbanásig és a Pillanat is. Az utóbbi cím nem teljesen releváns, de ezt adták neki, és szerintem jobban illik, mint a saját ötletem.
- Csak kritikát akartam kapni, hogy jobb lehessek.
Teszem hozzá csendesen, mielőtt még lenne esélye beleolvasni. Nem nézek rá, inkább a felettünk átszelő kékes függöny mintáját vizslatom.
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2018. április 20. 19:02 | Link


Annak ellenére, hogy meg vagyok győződve arról, hogy mennyire nehéz engem szeretni, és tudom, hogy én még nehezebben szeretek, most nem erre asszociálok, amikor kimondja, mert nem is erről kezdtünk el beszélni. Nagyon nehéz, hogy nem tud írni, és nagyon nehéz elviselnie ezt a tehetetlenséget, amikor nem tudja azt csinálni, amit szeret. Én meg nagyon nem tudok tenni semmit, azon kívül, hogy mellette vagyok és támogatom ebben az időszakban. Nem őrlődöm miatta, hogy hasznavehetetlen lennék, amiért nem tudok helyette írni, mert tényleg, nem vághatom le a kezem, hogy kölcsönadjam neki, aztán amikor az övé helyrejön, visszakapjam. Talán ezért is vagyok nehéz, mert ilyen vagyok.
- Az már jó, ha tudod, mi okozza - halovány mosollyal nézek fel rá. Nem jó kedvű, mert most az nem lehet, de attól még kedves, és remélem, hogy neki ez is elég. Sajnos nem tudok sokat adni, mert bennem sics sok, soha nem is volt, de azért próbálkozom, és ha majd rájön, hogy neki ennél több kell, én nem fogok haragudni rá. Elengedem kezét, amíg vékony ujjaim közé veszem a pergament, és még felnézek rá, figyelek, mielőtt elolvasnám. Majd bólintok, hogy megértettem, és gyorsan futom át a sorokat. Visszanyújtom neki.
- Nem lesz semmi baj - szembe fordulva vele simítom meg jobbommal az arcát, és tudom, hogy egy alig érezhető, langyos, puha szellő is ezt teszi a bőrén. Meg akarom nyugtatni. Egyébként örülök neki, tényleg, még ha nem is olyan látványosan, mint Carolina tenné, mert én nem vagyok ilyen. Én csendben érzek, és csendben cselekszem. Nem gondolom, hogy effektív lenne azzal kezdeni, hogy de hiszen ez egy jó hír, és neki is örülnie kellene, és miért nem tud boldog lenni, ha egyszer elindult felfele az úton. Én legalábbis nem örülnék neki. Adok egy puszit az arca másik felére is.
- Mit szólnál, ha egy kis ideig most arrébb raknánk az írást, és pihennénk helyette?
Hozzászólásai ebben a témában
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. április 21. 18:02 | Link

Kamillám Love

- Igen, ez szerencsés. Képzeld el, ha nem lenne oka. Biztos, hogy azt hinném, valami nem működik nálam.
Velem sem könnyű, mert eléggé könnyen magamba fordulok, és igazából, ha most fognám magam, és vége lenne az életemnek - részben az ilyen könnyed lételengedési problémák miatt is tértem vissza ide -, akkor ideig-óráig lenne csak szó rólam. És mit mondanának? Valami ilyesmit: "Kedves fiú volt", meg "Jól terhelhető", mert biztos vagyok benne, hogy Jonathan az ő kimért stílusával ezzel a kijelentéssel fejezné ki a hiányomat. Aztán mondanák még azt, hogy: "Segítőkész", "Jó tanuló", csupa klisés dolgot. Az elején talán nem értenék, a végén meg már csak az maradna, hogy "volt", aztán elülne végleg a dolog. Nem maradna semmi utánam. Anyám szomorú lenne, a húgom is. Aztán utóbbi férjhez menne, én meg a túlvilágon fohászkodhatnék, hogy egyik gyereke neve se hasonlítson semmennyire se az enyémre. Szerintem ez a legrosszabb, amit tehetünk. Valakiről elnevezni a gyerekünket, aki után csak fájdalom maradt. Ha nincs miért küzdenem, akkor tényleg elég könnyen fordulok át depresszióssá, letörté, szürkévé. Mikor elmentem innen, mikor új életet akartam kezdeni, a Kamilla utáni sóvárgás nélkül, akkor tört rám ismét ez a jól ismert érzés. Pontosabban egyszer nyáron is, mikor reméltem, hogy válaszol, mikor úgy tűnt, hogy szóba áll velem. Aztán az egyetemen, az órákra járás helyett írtam, róla, miatta, neki. Azért mentem oda, hogy ne legyek vele, és azért kellett visszajönnöm, mert nem bírtam nélküle. A depressziót pedig lehet éltetni, hiszen íme, mind a két kötetet kiadják. Remek alkotások. Pedig ha tudnák, hogy milyen mélyponton születtek. Nem hiszem, hogy ennyire lelkesednének érte.
- Köszönöm.
Nem egy dolgot, ezret is köszönök neki, leginkább azt, hogy itt van nekem, és a tudta nélkül, a puszta létével, a közelségével, a bőre érintésével menti meg nap, mint nap az életemet. Küzdelem elé állít, motivál. Most nem a megszerzésével, hanem a megtartásával. Azzal, hogy többet kapjak belőle, hogy méltó legyek arra, hogy a teljes bizalmába fogadjon. Fogalma sincs róla, hogy mekkora támasz ő nekem, hogy miatta vagyok még itt, hogy miatta nem csináltam ostobaságot. Furcsa ragaszkodás ez, rajongás, szerelem. Sokan nem értenek minket, tudom, hogy többen megkérdőjelezik a kapcsolatunkat. Nem értem, és nem érdekel. Nem mutogatjuk, nem kérkedünk. Tisztelem azokat is, akik világgá kürtölik a szerelmüket, a kapcsolatukat, a boldogságukat, és azokat is, akik csendben élik azt meg. Mi is ilyenek vagyunk, és ezzel nem hiszem, hogy baj lenne. A köztünk lévő kapocs, tudom, hogy erősebb bárminél, és amikor a szemébe nézek, tudom, hogy fontos vagyok neki. Nem kellenek szavak, vagy látványos tettek. Pont így vagyunk jók.
- Remek ötlet. Lesz nyáron egy pár fesztivál. Mit szólnál, ha elnéznénk rájuk?  
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed