Ahogy belépsz a Pillangó-varázs Étterembe és Teaházba, azonnal elbűvöl a modern dizájn és az elegancia. A falakat finom szürke és fehér árnyalatok díszítik,  meghitt és barátságos atmoszférát teremtve. Az étterem központi részén egy hosszú étkezőasztal található, amelyen elegáns teríték terül el. A fehér szalvéták és a finom textúrájú terítők stílusosan kiegészítik az asztal megjelenését. A tányérok, evőeszközök és kristálytiszta poharak letisztult vonalvezetése és minőségi kialakítása az étterem eleganciáját és ízlését hangsúlyozza. Az asztal közepén található virágcsokrok frissességet és színpompát visznek az étkezőterembe, míg az apró gyertyák romantikus hangulatot teremtenek.
A helyi bár területe is lenyűgöző. Az üvegpolcokon rendezetten sorakoznak a különböző italok és koktélok, amelyek széles választékát kínálják a vendégeknek. A falakat dekoratív táblák és fényes tárgyak díszítik, ami exkluzív és modern megjelenést kölcsönöz a térnek. A stílusosan kiválasztott világítás meleg és barátságos légkört teremt, tovább fokozva az étterem vonzerejét.
Az étterem egy olyan hely, amely egyaránt alkalmas romantikus vacsorákhoz, baráti összejövetelekhez vagy akár kisebb ünnepi eseményekhez. Az étterem modern, ugyanakkor meghitt és barátságos atmoszférája garantáltan emlékezetessé teszi az itt eltöltött időt.



A Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló élményt kínál a vendégeknek, hiszen nemcsak ízletes ételekkel és italokkal, hanem különleges török kávékkal és teákkal is várja őket.
Az étterem és teaház kínálatában szerepelnek a tradicionális török kávék, amelyeket gondosan elkészítenek és csészékben tálalnak. Ezen italok gazdag aromájukkal és intenzív ízvilágukkal különleges élményt nyújtanak a kávékedvelőknek. Az étterem tapasztalt baristái hagyományos módon készítik el ezeket a kávékat, így a vendégek megismerhetik a török kávézás művészetét és hagyományait.
Emellett a teafogyasztók sem maradnak ki a különlegességekből. A Pillangó-varázs Étterem és Teaház teakínálatában szerepelnek a különböző török teák is, melyek gazdag ízvilágukkal és egzotikus aromáikkal kápráztatják el az ínyenceket. A teák frissen főzve és ízlésesen megkomponált teáscsészékben kerülnek felszolgálásra, hogy a vendégek teljes mértékben átélhessék a török teakultúrát.
A Pillangó-varázs Étterem és Teaház ezzel a különleges kínálattal tovább fokozza az étterem hangulatát és vonzerejét. Az itt eltöltött idő alatt a vendégek nemcsak finom ételeket és italokat fogyaszthatnak, hanem felfedezhetik a török kávék és teák gazdag világát is. Ez a megkapó kombináció teszi a helyet egyedülállóvá és felejthetetlenné.

Emellett a hely egyedi és varázslatos kültéri terasszal rendelkezik, mely egy gyönyörű lepkeházat idéz. Ez a különleges külső rész lehetőséget nyújt a vendégeknek, hogy a természet közelségében élvezhessék az étel- és italválasztékot.
A lepkeház a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedi jellemzője, mely kívül-belül lenyűgöző látványt nyújt. A kültéri terasz intimitása és varázsa lehetővé teszi a vendégek számára, hogy átadják magukat a természet szépségének, miközben élvezik az étterem ízletes fogásait. Az ülőalkalmatosságok és asztalok kényelmesek és elegánsak, lehetővé téve, hogy a vendégek kényelmesen étkezzenek és pihenjenek a lepkeházban. A természetes növényzet és virágok körülöttük kellemes környezetet teremtenek.
A lepkeházban való tartózkodás során a vendégek teljesen elmerülhetnek a természet nyugalmában. A hangulatos világítás és a megvilágított helyigés esténként varázslatos atmoszférát teremt. Ez egy olyan hely, ahol a vendégek eltölthetik idejüket, miközben szabadon engedik a város zaját, és élvezik az étel- és italélményeket a természet közelében.
A kültéri részben a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló lehetőséget nyújt a vendégek számára, hogy egy különleges és bájos környezetben élvezzék az étel- és italfogyasztást. Ez a részlet gazdagítja az étterem hangulatát és még emlékezetesebbé teszi a vendégek élményét.

Előzmény - Fő utcza

Az imént még beszélt a macskámhoz, hallottam a hangját, nem csak képzeltem, hát nem igazán értem, mi is történt éppen, amiért képtelen megszólalni. Úgy tűnik, valami okból igazán nehezére esik, pedig igyekszem nem az ijesztő házvezetőnek lenni. Más ötletem nincs is, mitől némult meg hirtelen, már amennyiben nem olyan természetű a gond, amivel legfeljebb Zója tudna mit kezdeni vagy hasonló végzettségű szakember, ami én nem vagyok. Mi több, viselkedéselemzést is vajmi keveset tanultam, és azt sem iskolai keretek között, hanem Matthew-től. Saját viselkedéselemzőm volt, bármilyen kérdésem is akadt, most meg boldogulhatok magam, láthatóan nem éppen sok sikerrel. Még jó, hogy legalább a teára bólogatni kezd, és kicsit fellélegzek. Ahogy a szája szeglete ráng, az aggaszt ugyan kicsit, ki tudja, mikor tör ki belőle a sírás, de egy tea mellett talán akad rá némi remény, hogy megnyugszik és nem leszek én a mumusa.
- Szeretnéd vissza még egy kicsit Őrnagyot? Én simogathatom még úgyis eleget aztán - ajánlom fel, miközben elindulok a teázó felé, intve, hogy kövessen. Remélem, hogy nem lesz túl nagy gond a négylábú vendég, mert az ajtó előtt aligha hagyom, még a végén ismét elkóborol. Bajt különben sem csinál, ha szem előtt van, csak engem igyekszik bosszantani, másoktól meg simogatást kunyerál. A lányra például kifejezetten kíváncsi, nyújtogatja a nyakát felé, hagyná, hogy megsimogassák. Élvezi a figyelmet, ez tagadhatatlan.
- Huh, hát most figyelni kell majd erre a figyeleméhez szőrgombócra, hogy ne császkáljon el és véletlen se verjen le semmit, de ha nem muszáj, nem szeretném hordozóba tuszkolni, mert a bezártságot rosszul viseli. Ugye te? - simogatom meg a macskám nyakát, majd kérek egy Earl Grey-t, aztán visszafordulok a lányhoz. Csak tudnám, honnan tűnik olyan ismerősnek, de hiába töprengek, nem jut eszembe.
- Na és szereted a cicákat? - kérdezem végül, hátha ettől kevésbé támad sírhatnékja, mintha azt kérdezném meg, hogy eridonos-e vagy sem.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=607196#post607196][b]Návay L. Viktor - 2016.07.06. 16:37[/b][/url]

Előzmény - Fő utcza

Az imént még beszélt a macskámhoz, hallottam a hangját, nem csak képzeltem, hát nem igazán értem, mi is történt éppen, amiért képtelen megszólalni. Úgy tűnik, valami okból igazán nehezére esik, pedig igyekszem nem az ijesztő házvezetőnek lenni. Más ötletem nincs is, mitől némult meg hirtelen, már amennyiben nem olyan természetű a gond, amivel legfeljebb Zója tudna mit kezdeni vagy hasonló végzettségű szakember, ami én nem vagyok. Mi több, viselkedéselemzést is vajmi keveset tanultam, és azt sem iskolai keretek között, hanem Matthew-től. Saját viselkedéselemzőm volt, bármilyen kérdésem is akadt, most meg boldogulhatok magam, láthatóan nem éppen sok sikerrel. Még jó, hogy legalább a teára bólogatni kezd, és kicsit fellélegzek. Ahogy a szája szeglete ráng, az aggaszt ugyan kicsit, ki tudja, mikor tör ki belőle a sírás, de egy tea mellett talán akad rá némi remény, hogy megnyugszik és nem leszek én a mumusa.
- Szeretnéd vissza még egy kicsit Őrnagyot? Én simogathatom még úgyis eleget aztán - ajánlom fel, miközben elindulok a teázó felé, intve, hogy kövessen. Remélem, hogy nem lesz túl nagy gond a négylábú vendég, mert az ajtó előtt aligha hagyom, még a végén ismét elkóborol. Bajt különben sem csinál, ha szem előtt van, csak engem igyekszik bosszantani, másoktól meg simogatást kunyerál. A lányra például kifejezetten kíváncsi, nyújtogatja a nyakát felé, hagyná, hogy megsimogassák. Élvezi a figyelmet, ez tagadhatatlan.
- Huh, hát most figyelni kell majd erre a figyeleméhez szőrgombócra, hogy ne császkáljon el és véletlen se verjen le semmit, de ha nem muszáj, nem szeretném hordozóba tuszkolni, mert a bezártságot rosszul viseli. Ugye te? - simogatom meg a macskám nyakát, majd kérek egy Earl Grey-t, aztán visszafordulok a lányhoz. Csak tudnám, honnan tűnik olyan ismerősnek, de hiába töprengek, nem jut eszembe.
- Na és szereted a cicákat? - kérdezem végül, hátha ettől kevésbé támad sírhatnékja, mintha azt kérdezném meg, hogy eridonos-e vagy sem.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=609289#post609289][b]Farkas Kamilla - 2016.07.18. 17:14[/b][/url]

Az a baj, hogy én nem félek tőle, vagyis nem jobban mint úgy általában a többi embertől. És ő valószínűleg azt hiszi, hogy azért van ez, mert házvezető, és mert tanár, és nem is tudom, de igazából meg mondom, semmi ilyen nincs, csak ő is ilyen két lábon járó beszélő félelmetes bácsi. És én akarok vele beszélni, tényleg, egyrészt mert milyen dolog már az, hogy csak úgy belógok az eridonba és nem társalgok vele, másrészt meg, hogy tudja, hogy én bírom őt és nem kifejezetten miatta viselkedek így, és annyira sírhatnékom van ettől a magatehetetlenségtől. Ezért is bólintok rá a teára, abban a reményben, hogy akkor majd meg fog jönni a hangom, meg a nemlétező bátorságom is.
A macskás kérdésre megint csak bólogatni kezdek, ki is nyújtom kezem, hogy átvehessem a cicát. Mert ha még nem mondtam volna, szeretem a macskákat, annak ellenére, hogy nekem nincs. De Sherlockal is tök jól megvagyunk, imádom, ahogy befekszik az ölembe meg elkezd dorombolni ahogy meglát, tündéri egy állatka. Szóval ja, röviden mondva szeretem ezeket a négylábú szőrcsomókat, bárki bármit mondjon. Amennyiben tényleg megkapom Őrnagyot, magamhoz is ölelem, úgy, hogy ne legyen neki kényelmetlen, mert amúgy márt tökre megtanultam hogyan kell tartani egy macskát meg minden. Hát tiszta profi vagyok. Ujjaim belesüppednek a vörös, meleg bundába, egyik kezemmel megvakargatom az állatka állát. Az újabb kérdésre, ami az iménti gondolataimra vonatkozik, újra bólogatni kezdek ahogy felpillantok a házvezetőre, aztán vissza az ölemben levő cukorgolyóra.
Remélem, hogy nem akar egy emberekkel teli helyen ülni, mert az bizony nem könnyíti meg egyikőnk dolgát sem. Az újabb kérdésre megint bólintok, a mozdulatom igenlő hümmögés (!!!) kíséri, ami még mindig nem mondható beszédnek, még mindig több mint a semmi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=612254#post612254][b]Návay L. Viktor - 2016.08.12. 21:56[/b][/url]

Egyre kínosabbnak érzem, hogy ilyen roppant sokat beszél. Egész pontosan egyetlen hozzám intézett szó sem hagyta el a száját, amióta csak megszólítottam, amit nem tudok mire vélni. Mint aki megnémult. Fura. Ennyire ijesztő csak nem vagyok azért. Vagy mégis? Csak remélni merem, hogy a tea megoldja a nyelvét, vagy legalább Őrnagy, mint azok a terápiás állatok, de tudja a fene. Egész profin öleli a macskámat, amikor ismét kezébe kaparinthatja. Még a végén elédesgeti tőlem a macskámat, megszólalni viszont továbbra sem hajlandó, csak bólogat. Jó, rendben, mondjuk, hogy az is több, mint ha nem válaszolna, de azért már tényleg frusztráló is, nem csupán kellemetlen, hogy ilyen nehézkesen működik ez a társalgási kísérlet. A teázó ilyenkor egész csendes, tömeg határozottan nincs, és amíg a macskám nem botlik bele semmibe sem, amiben nem kellene, remélhetőleg még őt is megtűrik, bár úgy tűnik, egyelőre egész jól érzi magát a lány karjaiban és nem igazán akarja felfedezni a helyet. Az itallapot át se nézem, levendulateát kérek, még mielőtt meggondolnám magam és egyebet választanék, majd az asztalra támaszkodva pillantok a társaságomra. Eldöntendő kérdésekkel tán még jutnék is valamire, és amint megfordul a fejemben a gondolat, már meg is szólalok.
- Neked is van macskád? - kérdezem. - Úgy tűnik, eléggé értesz hozzájuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=612299#post612299][b]Farkas Kamilla - 2016.08.13. 12:49[/b][/url]

A vörös cica dorombolva fekszik el az ölemben, mire elmosolyodva folytatom a simogatását. Lehet egy ilyen mágnes vagyok, megtalálom mások macskáit, aztán azok megszeretnek engem. Legalábbis nem utálnak, annyira éppen nem értek hozzájuk.
A kérdésére felkapom a fejem, rá nézek, majd a terem belsejét mérem fel. Hát.. Annyira sokan nincsenek, talán ha elég halkan beszélek.. Talán. A szám belsejét harapdálva rázom meg fejem, újra lenézek a macskára. Nem mondhatom azt, hogy csak úgy bejárok a házába, mármint az eridonba macskázni, mert.. Mert csak.
- Az apámnak van egy kutyája - miután jó párszor elgyakoroltam magamban a mondatot halkan, egészen halkan meg is szólalok, felpillantok rá, mintegy kíváncsian, hogy hallotta-e. Mert én nem szívesen ismételném el, az biztos. Most így egyszerre ennyi beszéd pont elég is volt. Amúgy meg minden állatot szeretek, mármint az ilyen kedves meg aranyos állatokat, akik csak tűrik ha nyúzzák meg simogatják meg szeretik őket, és ők meg viszont szeretnek, és ez így jó.
- Meg egyszer vigyáztam egy barátom macskájára - egy hétig. Amikor Sherlock úgy döntött, hogy felfedezőútra megy, én meg szintén rátaláltam, és ameddig kiderítettem, hogy kié, foglalkoztam vele. Ő meg cserébe elhordta a zoknijaim, de amúgy nem volt vele baj, szeretem azt a cicát is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=613295#post613295][b]Návay L. Viktor - 2016.08.20. 20:54[/b][/url]

Felkapja a fejét a kérdésre, de ismét csend a válasz, inkább a termet méri fel. Kezdem azt hinni, hogy egyszerűbb lesz, ha csak csendben teázgatunk, és feladom a próbálkozást, ha már a bólogatást vagy fejrázást is mellőzi, így meglehetősen meglep, hogy a következő pillanatban mégis megszólal. Alleluját éppen nem zengek ettől a kisebb csodának is beillő történéstől, de azért még mosolyra húzom a szám örömömben, hiszen végre válaszolt. Éppen csak hallom, de azért hála az égnek nincs zaj, és süket sem vagyok, a néhány elnyelt végződés ellenére meg össze tudom még rakni a mondat lényegét. Az apjának van kutyája.
- A kutyák is aranyosak. A szüleimnek kettő is van. Két hatalmasra nőtt labrador - válaszolom némileg részletezve is, hogy bizony a kutyákkal is van némi kapcsolatom, még ha jelen pillanatban három cica büszke gazdája is vagyok éppen, és kutya híján. Még egy négylábút már nem is tudom, hová tennék a toronyszobában, amit így is kellőképpen fel tud forgatni ez a három szőrmók is. Őrnagy közben továbbra is élvezi a figyelmet. Az újabb kijelentése aztán már valamivel hangosabb, és továbbra is mosolyogva bólogatok rá.
- Azt néha én is szoktam. Bár már van három macskám, egy-kettő még elfér pluszban, ha úgy adódik - állapítom meg elgondolkodva. - Mondjuk az egyik ilyen cica, akire néha van szerencsém vigyázni, egy több mint tíz kilós ragdoll. Na ő éppenséggel két macskát is kitesz, Őrnagy feleakkora ha van, de iszonyúan aranyos cica ő is - mesélek, ha már ki tudja, mikor szólal meg ismét aztán, ha megszólal még egyáltalán, és cicákról egyébként is akad mit mondani mindig, legalábbis én úgy érzem, hogy akad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=614814#post614814][b]Farkas Kamilla - 2016.08.30. 14:48[/b][/url]

Továbbra is mosolytalan arccal hallgatom, de azért a labradorok említésére egy kicsit felfelé rándul szám széle. Szeretem a kutyákat. Nagyon szeretem a kutyákat, és jelenleg úgy gondolom, hogy az egyetlen élőlények, akik nem hagynak el csak úgy. Nem mint az emberek.
Ha szeretnéd, majd bemutatlak Mayának - hangzik a gondolat a fejemben, de nem talál hangokra. A szám ismét összezárul, és nem marad más, csak a csend, amivel körbeveszem magam, mint egy puha, meleg takaróval. Egy kicsit mintha lejjebb is csúsznék, mintha csak el akarnék rejtőzni a betévedtek szemei elől.
Sherlock is hatalmas. És ilyen hatalmas, puha, puffos bundája van, és ő is így bújik az emberhez, mint Őrnagy. Mintha éreznék, hogy szeretem őket. Belekortyolok az időközben kihozott gyümölcsteámba - rámutattam a menüben mit kérek, és abból tök jól megértették -, s amikor abbahagyja a beszédet, felpillantok rá a csupor pereme fölül, szinte már várakozva, hogy folytassa. Lényegében szeretek másokat hallgatni, amikor van kedvem, és valljuk be, most inkább van kedvem őt hallgatni, mint neki beszélni. Vagy úgy bárki másnak beszélni. Meg amúgy nekem már nem is nagyon van mit mondjak a macskákról. Mármint nekem nincs, én csak összeszedem őket az utcán, utána meg visszaadom őket a gazdáiknak. Szóval így most duplán nem szólalok meg, csak iszom az almás-fahéjas teám, és remélem, hogy neki nem apadtak el a gondolatai.
- Te tanár is vagy, igaz? - pár eltelt perc után összevonva szemöldökeim, ismét szinte suttogva kérdezek. Jó, lehet, hogy furának fogja tartani ezt a hirtelen váltást, én is annak tartom, de ez eszembe jutott, és muszájnak éreztem megkérdezni. Mert ha az, akkor lehet mégsem kéne csak így tegeznem, meg csak így teázgatni vele, mert fene tudja.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=616321#post616321][b]Návay L. Viktor - 2016.09.09. 21:20[/b][/url]

Úgy tűnik, szereti az állatokat, amivel pillanatnyilag meg is nyert magának. Megemlítem a labradorokat, mire kicsit felfele is rándul a szája széle, ha jól látom. Nem pontosan értem, mi a gond, talán valami egészségügyi lehet, mármint ilyen mentális, vagy micsoda, de nem értek ezekhez. Legilimenciával talán többet tudnék meg, elvégre az ilyen esetekre számítva vágtam bele a tanulásba évekkel ezelőtt, azonban etikusnak kicsit sem érzem, hogy csak úgy beleolvassak a gondolataiba, mert tanoncként némi erőfeszítés árán képes lennék rá. Inkább az állatokról mesélek tovább, hátha egy ilyen téma meg Őrnagy dorombolása segít neki elérni, hogy ne szorongjon annyira, vagy akármi is okozza ezt az állapotot.
- Medve már egész idős egyébként, vagy tíz éve megvan, és hatalmas, de nagyon nyugodt meg barátságos állat, Herceg viszont alig három éves, játékos, és néha az az érzésem, nincs tudatában a saját erejének. Amikor hazamegyek, mindig annyira örül, hogy nem bírja ki, amíg odaérek hozzá, viszont azzal a lendülettel, amivel megindul, képes ledönteni a lábamról - ecsetelem neki, mi is a helyzet a kutyáinkkal otthon. - A húgomnak meg van egy bichonja ráadásnak, Vackor. Aranyos kis fehér szőrcsomó, most itt is van vele, amióta elsős lett a tanodában - folytatom, ha már belekezdtem. Végtére is ennyi sok állattal sem ér kihagyni egyet sem, és akkor még nem is beszéltem a macskáimról, akik pillanatnyilag a leginkább közel állnak a szívemhez, lévén, hogy más nincs is. Minek? Ott a munka, meg a két macskám, és ha így folytatom, hamarosan a harmadik is meglesz, ráadásul az egész Eridon. Nem is hiányzik Matthew annyira, mint gondoltam. A gondolatra nagy levegőt veszek, majd lassan fújom ki, elhessegetve az egészet, és inkább rá is térek a macskáimra.
- A cicáim viszont az igazi kedvenceim. Őrnagy már negyedik éves, és a szívem csücske, akármilyen szemtelen is. Kiskorában folyton belemászott minden bögrémbe, most meg folyton elkóborol, ha úgy tartja kedve. Pamacs sokkal félénkebb, nehéz kimozdítani a szobámból is, annyira nem szereti az idegeneket, és ha minden igaz, hamarosan lesz egy harmadik cicám is, egy hosszúszőrű csonkafarkú amerikai kiscica - részletezek. Mégiscsak jobb, mint a kínos hallgatás, és egymás bámulása, hátha a másik megszólal. Belekortyolok aztán a teámba, majd kissé meglep a témaváltás, de bólintok. Legalább beszél, ez is valami.
- Igen. Túlélési alapismereteket igyekszem tanítani a rendészeti szakirányon a mestertanoncoknak - válaszolom leengedve a csészét az asztalra egyelőre, és megfordul a fejemben néhány lehetséges kérdés, ha már ezt felvetette. - Hányadikos is vagy? - kérdezem végül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=616323#post616323][b]Farkas Kamilla - 2016.09.09. 21:39[/b][/url]

Amúgy nem tudom, mikor kezdődött ez bennem, hogy megnyugtat, ha valaki beszél hozzám, de most is elég masszívan működik. Lehet, hogy a rémálmaim miatt is van, elvégre így van mibe kapaszkodnom, és tudom, hogy ébren vagyok. Vagy nem tudom, de ez elég kézzelfogható magyarázatnak tűnik.
Szóval nagyban hallgatom, ahogy mesél, a végére egész halványan még el is mosolyodom. Aki a kutyákat szereti, az rossz ember nem lehet, tartja a mondás, és ő eléggé úgy tűnik, mint aki nagyon szereti őket. Szóval én így most megengedem magamnak, hogy csak így mosolyogjak, főleg, ha más nagyon nem is látja.
Aztán ahogy egy pillanatra megváltozik az arca, le is olvad a kezdetleges görbe az arcomról, mintha csak miattam lenne, mert valami rosszat csináltam. Szürke szemeim egy kicsit még ki is tágulnak, aztán inkább megint kortyolok a teámból. És a kérdésemre választ is kapok, igen, tanár. Lesütöm szemeim, érzem, ahogy melegség árad szét az arcomon aminek hatására egy picit még ki is pirulhatok. Hát szép vagyok, mit ne mondjak, csak így letegezni egy tanárt. Azért remélem nem vette rosszul, nem mintha amúgy úgy tűnne, de az emberek elég jól tudják leplezni az érzéseiket. A kérdésére felpillantok, még a szemöldököm is megemelem.
- Harmadikos - felelem halkan, ismét lejjebb csúszva egy leheletnyivel. Hát igen, nem nagyon tanít, szóval talán emiatt még el is lehet nézni a ""hirtelen"" közvetlenségem.
- Öhm - megköszörülöm torkom, aztán szürkéimmel megint rá pislogok, ahogy gombóc nő a torkomban - ne haragudj..on - egy picit ugyan megakadok, de egész jól megy ez a magázódás dolog. Ja. Nem mintha amúgy olyan sokat beszélnék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=616696#post616696][b]Návay L. Viktor - 2016.09.11. 20:17[/b][/url]

Fogalmam sincs, mi történik, de mielőtt még rátérnék arra, hogy mi is a helyzet a macskáimmal, leolvad arcáról az a halvány mosoly is, amit a labradorok említése az arcára csalt. Ötletem sincs, mit tehettem, vagy mondhattam, de azért egész lelkesen mesélek a macskáimról is, miközben a teáját kortyolgatja, majd a kérdésére is válaszolok. Hogy eddig tegezett, most nagyon is meglep, hogy hirtelen bocsánatkérés közepette kezd magázni.
- Jaj, tegezz csak. Nem vagyok még annyira vén, hogy magázni kelljen, a diákjaim se teszik. Csak arra próbáltam rájönni, hogy honnan is tűnsz ismerősnek, de a diákom ezek szerint nem lehetnél véletlen sem - töprengek el hangosan. Talán csak az iskola falai között láttam futólag, tudja a fene, esetleg a tanáriban.
- Ugye nem vagy eridonos. Elég jó a memóriám, de ha valaki nem éppen bajkeverő vagy problémás diák, esetleg nem ismerem korábbról, nem biztos, hogy emlékezni fogok rá. Tudod, van az a szürke zóna, ahová azok az emberek kerülnek, akikkel nincs semmi baj, és hát sajna azokat könnyebb megjegyezni, akikkel sok a gond, többször bukkannak fel nálam ebből-abból adódóan - magyarázom, mert már igazán nem vagyok benne biztos, mi az, amitől megszólal, és mi az, amitől még inkább befele fordul és csendesebb lesz. Furcsa. Talán már csak emiatt is tudnám, ha eridonos lenne. Hajaj. Megvakargatom a tarkóm tanácstalanul, ez a beszélgetés meglehetősen céltalannak tűnik, de azért még próbálkozom egyelőre, amíg csak túl sok ember be nem gyűl. Látni rajta, hogy nincs ínyére a nagy társaság, mielőtt megfutamodna, talán egyszerűbb, ha távozunk és hagyom a macskával foglalkozni, amíg vissza nem érünk az iskolába.