34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. augusztus 31. 15:48 | Link

Xixo

Kivételesen a megbeszélt időpont előtt pár perccel már jelen vagyok azzal a mappával, ami miatt ezt a találkát lefixáltam. A modellügynökségemben akadt egy kis probléma: az egyik lány szeretne áttérni a mugliktól a varázslókhoz, mert megunta azt a melót és kapott egy jobb ajánlatot. Igen ám, csakhogy a német cég, amelyik eddig foglalkoztatta, esze ágában sincs elengedni őt, így - hogy érezze a törődést - kapott egy több oldalas német papírhalmot, ami valószínűleg valami feldolgozhatatlan jogi szöveg és nincs nagyon ismerőse, aki segíthetne neki lefordítani. Ha meglenne az eredmény, onnantól bárkit el tudna küldeni a fenébe, de ennek híján sötétben tapogatózik mindössze.
És ezzel el is érkeztünk a mai találkozóm pontos okához. Attilának írtam, mert tudom, hogy ő kitűnően beszéli a németet és, mert bízom benne. Gyors találkára hívtam a teaházba és mindent elhoztam, amit megbeszéltünk bagolyban. Valószínűleg nem fogom tudni eléggé meghálálni neki, hogy a vizsgaidőszak kellős közepén kihúz a csávából - pedig nem is nekem kell ez a cucc. Nem várok rá kint, nyilván odabent is könnyen megtalál, így egy szimpatikus, ám eldugottabb helyet kinézve magunknak lehuppanok és az asztalra teszem a mappát. Hoztam magammal Edictum cikkeket is, amiket át kell futnom, ezeket általában hazafelé be szoktam dobni Adamnek is. Jah és még valami, jelentkeztem az egyik nagy hírlaphoz újságírónak és fontolóra vették. Úgyhogy a feladataim sokszorozódni látszanak.
Kiveszem az első munkát és nekilátok az olvasásnak, hiszen míg a férfi meg nem érkezik, én sem rendelek. Úgyis már csak pár perc van addig, nem halok meg szomjan.
Hozzászólásai ebben a témában

Szikszai Attila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2015. augusztus 31. 19:17 | Link

Egerszegi Nina

Panaszra semmi ok; mondogatja mindig, amikor a munkájáról kérdezik. Még a vizsgaidőszak alatt is bőven akadnak tennivalói, hiába mentesül a kötelezően előírt óraadás alól. Nála ez az időszak másodállásának előtérbe kerülésével jár, amihez az évek alatt szépen hozzászokott. Már most azon gondolkodik, hogy milyen megbízásokat kap a minisztériumtól a szünidő alatt.
Nina baglya váratlanul érte, de természetesen nem utasította vissza kérését. Ismerősöknek gyakran tesz szívességeket. Fene a jó természetét, igen, ezzel csak magával tol ki, de ha nem rokkan bele, csinálja csak. A helyszínül szolgáló teaházba pontosan érkezett, a megvárakoztatás nem az ő stílusa. Rég kapott már ehhez hasonló esetet, az üzenet tartalma pedig jócskán felkeltette szerény érdeklődését. Válaszlevél helyett viszont megtartotta kérdéseit. Majd élőben felteszi őket, ha úgy adódik.
Köszönt, majd sietősen helyet foglalt a korábbi tanítványa előtti széken. Kissé zavarban volt, hogy talán pont a legrosszabbkor érkezett, mert jól láthatóan bele volt mélyedve a papírjaiba. Elfoglalt ember lett, ezt hallotta és tudta is róla, úgyhogy nem csodálkozik azon, hogy segítséget kért valamihez. Szerencsére jó emberhez jött, aki ha jogi tanácsadással nem is, de fordítással és válaszmegfogalmazással kiválóan szolgálhat, ha a lány erre igényt tartana. Emellett ismer néhány mágusjogban jártas bennfentest, akihez esetleg továbbirányíthatja majd, ha nem ő maga válik közvetítővé.
Megköszörülte a torkát, majd előállt első kérdésével a dologról.
- Térjünk egyből a lényegre? - tette fel vigyorogva a kérdést, de a komolyság kedvéért egyből hozzátette - Tudhatom az előzményeket, mielőtt elolvasom majd?
Nagyban megkönnyítené a fordítási nehézségeket, ha előtte felvázolódik a háttértörténet.
Hozzászólásai ebben a témában


Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. augusztus 31. 19:39 | Link

Xixo

Nem szeretek szívességet kérni senkitől, de ha úgy adódik, megteszem. Most végül is a közjó javára cselekszem, ez pedig igazán díjazandó, nemde bár? Míg várakozom, előszedem az Edictumos papírokat és igazán elmélyülten olvasgatom őket. Van, ahol húzok, ahol javítok, gyakorlottan siklik kezem a jegyzeten, mintha napi rutin lenne. És persze az is. Szeretem csinálni, illetve én innen vagyok jól értesült. Ha nem lennék az Edictum-főszerkesztője, fele ennyi pletyka se jutna el hozzám, így viszont kellőképp felkészülten beszélhetek bárkivel. Értitek...
A torokköszörülésre egy pillanatra feltartom az ujjam, hogy a mondat végére érhessek, ami egyben a cikk vége is. Ahogy végzek gyorsan lefirkantok pár szót az aljára és becsukom a mappát, hogy aztán egy mosollyal üdvözöljem Attilát. Míg a tanítványa voltam, akkor lettünk viszonylag jóban, aztán ez a kapcsolat később is megmaradt - például szemtelen módon már az első perctől fogva tegeztem, hiszen mindössze öt év van köztünk, ami nem számít soknak. Most már.
- Nem kíméllek - az asztalon lévő iratkupacot a férfi elé tolom, ám nem minden instrukció nélkül. Természetesen nem akarom bevinni a sűrű sötét erdőbe, hogy fordítsd, ha tudod. Amúgy sincs benne semmi titkos. - Mint tudod, modellként is dolgozom. Az egyik kolléganőm szeretne ügynökséget váltani, viszont a német cég, amelynél jelenleg van nem hajlandó felbontani a szerződést, helyette viszont adta ezt a kupacot itt - rábökök a súlyos mappára és széttárom a kezeimet. Igazából fogalmam sincs, mi a helyzet, mert szóban nem hajlandóak kommunikálni - hiszen akkor kérhetnénk tolmácsot -, ha pedig írásban fog tovább folyni ez az ügy, sohasem érünk a végére. Vagyis ő. Miért beszélek úgy, mintha az én ügyem is lenne? Mindegy is. Ha már egyszer segíthetek, megteszem.
- Egyébként hálás vagyok, hogy eljöttél, fogalmam sem volt, ki mást kérhetnék meg erre.
Hozzászólásai ebben a témában

Szikszai Attila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2015. augusztus 31. 19:54 | Link

Egerszegi Nina

- Uh, hát köszönöm - hőkölt hátra a hatalmas papírtorony láttán. Eddig a pillanatig abban a hitben volt, hogy a hamarosan megjelenő újsághoz kellenek. Nyersanyag, jegyzetek, interjúk és miegymás, ami csak lektorálásra és összefűzésre vár, hogy aztán a nyomdában sokszorosítva mindenki kezébe eljusson. Ehelyett óvatosan, két kézzel magához húzva neki kellett látnia az áttanulmányozásnak - Ez el fog tartani egy darabig. Remélem nem sietsz... Vagy ezt hazavihetem? - törölte meg a szemét, hogy aztán nekiálljon az első oldalnak. A szöveg német nyelvű volt, erősen hivatalos és kacifántos megfogalmazással, amihez az ideális fordítási környezet egy csendes hely lett volna. Embert próbáló feladat, legutoljára az egyetemen látott hasonlót. Azóta többnyire rövid baglyokat kellett megfogalmaznia, s főleg élőszóban közvetített a tárgyalófelek között. Semmi gond, kedveli a kihívásokat, Ninától pedig nem is veheti rossz néven, hiszen legalább ismeri valamennyire. Nem csak tanította korábban. Mindketten falusiak, gyakran találkoznak, vagy legalább hallanak egymásról. Viszonyuk átlagosnak mondható. Keveset tudott a lány magánéletéről, és remélte, hogy ez fordítva is igaz volt. Másképpen nem lenne túl igazságos.
-  A legjobb emberhez fordultál. És még szerencsés időben is fogtál ki. Úgyis rég találkoztunk. Mi újság egyébként? Látom te is elfoglalt emberré nőtted ki magad - mosolyodott el az olvasás közben - Rendeltél már?
Bízott a lányban annyira, hogy érezze, nem kihasználni szeretné ezt az ismertségét. Egyszerre kétfelé is képes koncentrálni, társa remélhetőleg nem fogja zokon venni, hogy Attila beszélgetést próbál kezdeményezni és nem szigorúan csak az irománnyal foglalkozni. Nagyban javítja a munkavégzést, ha jó a környezet.
Hozzászólásai ebben a témában


Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. augusztus 31. 20:28 | Link

Xixo

- Nem sietek, de hazaviheted, persze. Ezek csak másolatok, az eredeti a kollégámnál van - azt nem mondhatnám, hogy a férfi kínban van, de azt sem, hogy ránézett és közölte: jah hát figyu, itt az van, hogy... Szóval tényleg jó ideig itt fogunk rostokolni, de semmi akadálya, ezért is nem estére beszéltem meg a dolgot, hanem kora délutánra. Ami nem azt jelenti, hogy hajnalig virrasztunk efölött a borzalom fölött.
- Még nem rendeltem, de ha mondod, mit kérsz, fogok - akaratom ellenére is rávillantok egy vélamosolyt, aztán észbe kapok és lejjebb vakarom. Hupsz. Egy jó ideje trükközök már ezzel egyébként, de néha akaratlanul is ezt használom. Pedig enélkül is simán segít nekem Attila, nem is értem magam. Csak reménykedek benne, hogy neki ez annyira nem tűnt fel - bár kit hülyítek? Nyilván feltűnt. Akkor se direkt volt, inkább ösztönös. - Elfoglalt lettem, ami a munkát illeti. De Daviddel például most véglegesen elbúcsúztunk. Nem lesz se esküvő, se semmi - ismételten széttárom a karjaimat. Elég sokáig húztuk ezt, pedig már csak a semmibe kapaszkodtunk. Félreértés ne essék, még mindig nagyon szeretjük egymást, de ez mindig is egy se veled, se nélküled kapcsolat volt. Nem üvöltöttünk, nem haragszunk, egyszerűen csak ennyi volt, vége. - Ellenben úgy tűnik, az egyik legnagyobb újsághoz mehetek szerkesztőnek és cikkírónak - itt már elégedett görbe jelenik meg arcomon. Szeretem az Edictumot, de többre is vágyom, és persze ez is megmarad. Talán elleshetek onnan pár trükköt, ki tudja...?
- Na és veled mi újság? Hallottam, hogy Grétával együtt vagytok - a jól informáltság átka. Épp azért terítem ki a lapjaimat, hogy tudja, beszélnek erről mindenfelé. Madarak csiripelik, elkerülhetetlenül nyilvános. Ahogyan az is, hogy ritkán látják őket együtt, no és persze Grétát is le szándékoznak váltani házvezetői pozíciójáról... Érdekes.
Hozzászólásai ebben a témában

Szikszai Attila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2015. augusztus 31. 20:59 | Link

Egerszegi Nina

- És mennyi idő áll a rendelkezésemre? - érdeklődött a részletekről. Már az is hatalmas megkönnyebbülést jelentett számára, hogy nem csak az az egy délután állt rendelkezésére. Elhatározta, hogy itt átfutja nagyjából a dokumentumot, megjelöli a nehezebb részeket és később, otthoni környezetben visszatér rájuk. Határozott rutinnal szemrevételezte a papírlapokat. Hetek óta mást se látott, csak lapokat és lapokat, kivételesen ez most nem diákok által írt vizsgamegoldás volt, hanem valami más. És ez a változatosság tetszett neki.
- Majd azt kérem, amit te is - döntötte el, ezzel abszolút a lányra hagyva a választás lehetőségét. Igazából már egy kicsit unta is ezt a helyet, a választékot és az árlistát is kívülről fújta, hisz egy ideje újra a faluban lakik. Olvasása közben sikerült kizárnia a külvilág zaját, jól fogott az agya a szöveg iránt, viszonylag gyorsan haladt. Bizonyára Nina is örült ennek a teljesítménynek, akire az imént mosolygott vissza. Kedves lány, igazán találkozhattak volna eddig többször. A sokkoló hír hallatára megállt a sorok között, arca kisimult, majd lassan, döbbenten hajolt közelebb, mintha az imént nem hallott volna jól.
- Sajnálom. Meddig is voltatok együtt? - szép pár voltak, bár Davidet kevésbé ismerte. Jobbnak látta nem megkérdezni a szakítás okát, de talán mindketten túl elfoglaltak voltak egymáshoz. A tanár úr átérezte ezt, neki is ráment a kapcsolata a munkájára. Vagy az egyik, vagy a másik... Választani nagyon nehéz, olykor egyszerűen lehetetlen megtalálni az egyensúlyt. És ahogy az lenni szokott, ha az egyikről lemondunk, megmarad a másik, amire viszont minden időnket rászentelhetjük.
- Gratulálok. Használd ki a fiatalabb éveidet, én is inkább a karrieremre hajtok - ezzel el is érkeztek egy nehéz témához, aminél már kénytelen volt végleg felfüggeszteni az elemzést. Kihúzta magát, vett néhány mély levegőt és kínos mosollyal kezdett bele válaszába.
- Örülök, hogy nem terjed gyorsan a hír, de nem, már mi sem vagyunk együtt. Egyszerűen alig jutott időnk egymásra. Mindketten túlságosan szerettük a munkánkat, azt hiszem... - egy újabb sóhajtás után inkább megállt a történetben, mintsem tovább traktálja magánéletével beszélgetőtársát. Jóval összetettebb dolog ez, mint amilyennek letudta, látszik is azért, hogy megviseli Attilát.
- Egyébként megvagyok, a munkámba menekülök, amint látod - röhögte el magát.
Hozzászólásai ebben a témában


Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. augusztus 31. 21:20 | Link

Xixo

- Nincs megszabva határidő, de értelemszerűen szeretne minél hamarabb túlesni rajta - egy félmosolyt megeresztek, hiszen nem akarom sürgetni Attilát, de logikus, hogy minél hamarabb megvannak, annál jobb. Egyrészt Niki is válthat, másrészt a férfi is letudja a melót. Gondolom neki is van egy halom diákja, akiket le kell vizsgáztatnia és, bár ez nem olyan, mint a szorgalmi időszak - én már csak így hívom -, de ez se piskóta. Mondjuk sosem voltam tanár és nem valószínű, hogy leszek.
Biccentek egyet és rendelek két jázminos zöld teát, ugyanis az utóbbi időben az a kedvencem. Elképesztő mennyiséget el tudok belőle fogyasztani egyébként, ami valahol meglepő, hiszen én semmiből sem veszek magamhoz sokat - legyen szó akár ételről, akár másról. Mindenesetre ez a tea téma körülbelül eddig is tart, utána jön a fekete leves. A magánélet. Amiről senkinek sem beszélek. Illetve kevés embernek, bár nem titok, hiszen eddig volt gyűrű az ujjamon, most már nincs.
- Nem számolom... - kínosan nevetek fel. - Majdnem három évig. Már az eljegyzés is megvolt, csak aztán rájöttünk, hogy nem megy nekünk tovább. Addig húztuk egymást, míg a végére nem maradt belőle semmi - meglepően őszintén beszélek róla, de talán azért, mert bízom a férfiban. Megmagyarázhatatlan a tény és tulajdonképpen nem mondható részletgazdagnak a beszámolóm, de így is több, mint amit felelni szoktam erre a kérdésre. Sokan fognak még meglepődni ezen, annyi biztos. Mi mindenesetre jól megvagyunk és ez a lényeg. - Akkor viszont használjuk ki mindketten a fiatal éveket - cinkos görbe költözik ajkamra, mert ugye Attila sem gondolta komolyan, hogy esetleg öreg? Ugyan már... A kor pusztán tudatállapot, meg hát... Nem ötvenéves, hogy járókeretre gyűjtsön.
- Sajnálom, nem tudtam - a helyzet az, hogy akárki másról hallottam volna ezt, már sercegne a tollam, hogy minél előbb lehozzam a hírt, most viszont... Szemtől szemben ülni a férfival és érezni rajta, hogy ez megviseli, egyszerűen ráébreszt arra, hogy ezt nem akarom megtenni. Végtére is barátok vagyunk. Talán mégsem vagyok olyan jó és rámenős újságíró, de számomra akkor is van olyan dolog, ami szent. - Lehet, hogy lett volna más megoldás is. Mennyi ideje voltatok együtt? - próbálom valahogy szavakba önteni, amire gondolok, eközben megjönnek a teák. Biccentek egyet és tekintetem újra Attilára emelem. Hiába, kíváncsi vagyok.
Hozzászólásai ebben a témában

Szikszai Attila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2015. augusztus 31. 21:40 | Link

Egerszegi Nina

Erősödő pozitív kilátások. Elviheti magához a munkát, ahol kénytelen lesz majd jól látható helyre rakni, mondjuk az éjjeliszekrényére. Máskülönben nem garantált, hogy hamar a végére ér. Elkérte az egyik tollat, hogy a soron lévő szövegrészből kiemeljen magának néhány kifejezést, odajegyzeteljen szakszavakat, vagy netán csak egy felkiáltójelet biggyesszen a margóra, hogy később ne felejtsen el visszatérni ahhoz a ponthoz valami miatt.
Nem lehet könnyű ezek után. Egy kapcsolatban az ember hajlamos azt hinni, hogy egy eljegyzéssel például mélyebbre fűzheti a viszonyát valakivel. Hálás magának, hogy a saját kapcsolatában ez nem került szóba. Grétára afféle élettársként tekintett, az elején minden szépnek és jól indult. Teljes volt a harmónia, ahogy az lenni szokott. Aztán múlt az idő és elhidegültek. Nem vesztek össze, de közösen úgy döntöttek, hogy külön folytatják tovább.
- Nem is tudom, hogy mit mondhatnék erre - azt azért mégsem jegyezhette meg, hogy reméli, hamarosan új embert talál maga mellé, vagy hogy bizonyára rettentően rossz lehet most neki, hiszen ezek ilyenkor szigorúan kerülendő kifejezések. - Remek ötlet. Csak ne vigyük majd túlzásba a bulizást - humorizált a lánnyal, de persze a kettejüket ért veszteség miatt egyikük sem nevethetett szívből.
- Legalább tőlem tudod meg, nem pedig a pletykákból. Durván egy évet, de azt hiszem, így mindkettőnknek jobb lesz. Sok szép emlékem van, amit nem fogok elfelejteni, de viszonylag gyorsan továbbléptem. Legalábbis szeretném azt hinni, hogy így van - húzta el a száját - Remélem te se lógatod sokáig az orrod, hisz egyáltalán nincs okod rá. Gondolj csak a modellkedésre. Azon keresztül biztosan megtetszel majd valakinek, aki minden kétséget kizárólag jól fog veled járni - dőlt hátra a székében, ezzel egy időben pedig a teáját is átvette a személyzettől. Maga előtt tartotta, hogy addig is hűljön kicsit a folyadék, tekintetével annak gőzölgését figyelve.
Hozzászólásai ebben a témában


Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. augusztus 31. 22:26 | Link

Xixo

Hazudnék, ha azt mondanám, nem viselt meg a szakítás. Mert megviselt. De azt hiszem sokkal rosszabb lenne, ha soha többé nem beszélhetnék vele és nem láthatnám. Bármi is történt kettőnk között, mindig is nagyon szerettem és ez sosem fog megváltozni, ez van. Az emlékek összetartanak bennünket, történjék bármi.
- Ne mondj semmit, így a jó - egy halvány mosoly jelenik meg arcomon, egyáltalán nem úgy nézek ki, mint aki könnyekben fog kitörni és mindjárt meghal. Speciel nem is érzem úgy magam, de ki tudja, mit gondolhat most Attila. Talán azt, hogy megviselt és szomorú vagyok. Pedig túlélem ám. - Haha, egyszer elviszlek szeletelni valami pesti bárba, ott megmutathatod, mit tudsz - és ami a legdurvább, hogy én mindezt komolyan is gondolom. Képes lennék elcincálni oda és tényleg felzavarni a parkettre. Ami valahol a fantáziámban vicces képként él. Kár, hogy a téma a legkevésbé sem szívderítő. Államat megtámasztom összekulcsolt kézfejeimen és úgy hallgatom a férfit. Bár ő azt állítja, hogy továbblépett, én abszolút nem így ítélem meg. Egy év, az egy év, ahogyan nekem is a három. Nem lehet átsiklani felette.
- Lógatni az orromat? Ugyan már. Egyik barátnőm nagy bölcsen mindig azt mondja: ha az élet citromot ad, csinálj belőle limonádét. Hát most kiélvezem a szingli létet - magam elé húzom teámat és lassan fújni kezdem. Fura egy kicsit, hogy csak úgy kiteregetjük a szennyest, de végül is, vagyunk már olyan nexusba, hogy megtehessük. Azért valahol sajnálom őt is, gondolom örülne egy biztos pontnak. - Egyébként, el kéne járnod csajozni, fogadok, hogy a te tarsolyod is tele van csupa lehengerlő szöveggel - felvonom fél szemöldököm, miközben belekortyolok itókámba. Azért azt el kell mondanom, hogy ritka rossz dumákat kellett már végighallgatnom eddigi életem folyamán, ráadásul tömeges mennyiségben. Amit én nem ismerek, az nem is nagyon létezik. Az már más kérdés, hogy ebből mennyi volt értékelhető...
- Különben hogy-hogy tanár lettél? - szeretem feltenni ezt a kérdést. Bárkinek, bármilyen pályával kapcsolatban. Halkan megjegyzem, ezt nevezem én témaváltásnak. Csak mondom.
Hozzászólásai ebben a témában

Szikszai Attila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2015. szeptember 1. 20:52 | Link

Egerszegi Nina

A fejét rázta. Hogy ő táncoljon? Ahhoz nagyon jó hangulatában kell kifogni őt. Mellesleg a társastáncok és a diszkóban való lötyögés között tett némi különbséget. Utóbbit sosem kedvelte igazán, talán nehezebben tudott aközben feloldódni. Zsúfolásig telt lebuj, tele züllött fiatalokkal. Nem neki való hely volt az ilyen - még ha szentnek se lehetett mondani. Azért elképzelte a jelenetet, viccesnek találta.
- Nem akarod te azt látni - győzködte - Bármilyen más programban szívesen benne vagyok.
Amíg a frissen átvett teája hűlt, lenyűgözve érezte magát beszélgetőpartnere szavai hallatán. Valakitől már ő is ismerte ezt a mondást, most jó hogy visszaköszön. Példát szeretett volna venni róla. Ha három év kapcsolat után így fogja fel, akkor a saját esetében az a nagyjából egy év szinte semmi. Ők még a házasságig se jutottak. A tanár úr nem maradt le semmiről. Már csak hinni kellene újra megtanulni önmagában, illetve esélyt adnia végre valaki másnak. Vagy a váltás túl gyorsan történne?
- Szeretném azt hinni, hogy a szerelem magától jön, nem kell erőltetni. És nem szeretek hülyét csinálni magamból, komoly udvarláshoz én túl gyáva vagyok - vallotta be némi büszkeséggel a hangjában.
Közben túlesett első kortyolásán. Arckifejezése elárulta, hogy Nina jól választott; helyette is, úgyhogy ezentúl többször hagyatkozik majd rá. Erősen foglalkoztatni kezdte a kérdés, hogy más, korához hasonló egyén hogyan élvezi ki az egyedüllétet. Elképzelései alapján futó kapcsolatokról lehet szó, vagy talán több vasat is tarthatnak a tűzben. Sajnos nem kérdezhette meg, hogy ez az életfilozófia mit is takar valójában.
- Mert tök jó dolog - zökkent ki a szingliségben való elmélkedésből - Sok mindenen gondolkodtam előtte, több dolog is érdekelt, aztán végül ide jutottam. De ugye tolmács végzettséggel is rendelkezem. Manapság jó, ha több dologhoz is értesz. De hogy jön ez ide? Mármint... leragadtam a kapcsolati státuszodnál.
Utoljára módosította:Szikszai Attila, 2015. szeptember 1. 21:03
Hozzászólásai ebben a témában


Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. szeptember 4. 16:34 | Link

Xixo

Már miért ne akarnám látni? Én nagyon kíváncsi vagyok arra, ahogyan Attila valami fergeteges tuctucra nyomja a bulit, tuti a legnagyobb party arc a környéken. Kár, hogy ilyen kis szégyellős, na sebaj, majd megoldom valahogy ezt a problémát is.
- Mire gondoltál egészen pontosan? Naphosszat gubbasztani egy torony irat fölött? - szórakozottan pillantok fel a férfi szemeibe és elmosolyodom. Hiába, igénylem, hogy kirobbantsak másokat a szürke hétköznapjaiból és belehelyezzem egy tőle idegen szituációba. Lehet, hogy ezért nem szoktak kedvelni engem...? Ettől nem gondolnám, hogy rossz ember vagyok. Jobb megismerni másokat teljesen új környezetben, hiszen akkor mutatkozik meg igazán, milyenek is ők valójában. A problémamegoldó képességük, a reakcióik, minden. Ezért is kerülöm én az ilyen alkalmakat. Érdekes, nem igaz?
- Miért vagy gyáva? Ugyan már! - hitetlenül csóválom meg a fejem és úgy nézek rá, mintha elment volna a maradék józan esze is. - Most komolyan, mitől félsz? - kíváncsian fürkészem arcát, hiszen erre a megszokott válasz a "visszautasítástól" lenne, de emögött általában sokkal komolyabb indok áll. Egy csalódás. Egy rossz élmény. Bármi. Vagy csak pusztán egy minta. Mielőtt viszont rá kerülhetne a sor, igyekszem elterelni a témát, ami - valljuk be - igen jól sikerül. Ideiglenesen, ugyanis, bár megválaszolja a kérdésem, rögtön megpróbálja kideríteni, miért ugrottam. Sunyi görbével arcomon kortyolok bele a teámba.
- Mi érdekel a státuszommal kapcsolatban? - nem tudom megállni, hogy ne nézzek rá kihívóan. Nem használok vélamágiát, attól irgalmazzon az ég, de a magam módján bedobom magam. Nyilvánvaló, hogy ez a beszélgetés valamelyest zavarba ejti, nekem pedig ez pont kapóra jön. Elmondtam neki, hogy "megözvegyültem", ő is elmondta, hogy vége és? Mit kell ezen ragozni? Mire lehet vajon kíváncsi a tanár úr? Direkt nem szólok egy szót sem, csak kíváncsian várom a választ.
Hozzászólásai ebben a témában

Szikszai Attila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2015. szeptember 5. 12:21 | Link

Egerszegi Nina

Egyre inkább hatalmába kerítette egyfajta bizonytalanság beszélgetésüket illetően. A fő téma még mindig az aktuális kapcsolati státuszuk volt, amit először korábban nem látott őszinteséggel és bőbeszédűséggel osztott meg társával, majd humorosan kezdtek annak előnyeiről mesélni. Aztán úgy tűnt, korábbi tanítványa komolyan is gondolhatja javaslatát. A megközelítés vitathatatlanul jogos. Attila tudja magáról, hogy előbb-utóbb tovább kell lépnie. Ugyan önerőből, de szeretné feldolgozni az őt ért veszteséget. Az előbb pedig rávilágítottak arra, hogy a tanerőnek kikapcsolódásra van szüksége. Újból. De most nem a klasszikus értelemben. Habár a parketten továbbra sem tudná elképzelni magát, és egyéb alternatívával sem tudott előrukkolni, Ninára bízta magát.
- Valami másra, ahol kevesebb az ember. Kezdésnek... Nem akarom, hogy elrugaszkodjak magamtól, én a régi önmagam szeretnék maradni, aki Gréta előtt voltam.
De milyen volt akkor? Ő se tudná pontosan megfogalmazni... Rengeteg rendezvényre és programokra járt el, tájékozott volt a körülötte zajló eseményekkel kapcsolatban. Kiegyensúlyozott életet élt, ahol a munkája másodlagos szerepet töltött be, még ha akkor is nagy odaadással adta át tudását a diákoknak. De valahogy kisebb magánéleti nyomás ült rajta. Lehet, hogy rosszul emlékszik, de többet engedhetett meg magának. Változatosabb élete volt, mára pedig hiába küzd ellene, sokkal monotonabbá kezd válni. A folyamat még megfordítható. Az iratok fölötti gubbasztás kijelentéssel magához térítette a tanár urat.
- Nem akarok újabb rossz döntést hozni. Közel engedtem magamhoz valakit, akivel nem tudtam hosszasan együtt élni. Én pedig hiába vagyok társasági ember, szerelmi vonatkozásban nehezen viselném, ha ki-be mászkálnának az életemből emberek.
Nem lesz ez így jó. Túlságosan megnyílik beszélgetőtársa előtt azzal, hogy ennyit beszél. A tanár úr összezavarodott, amikor pedig válaszolt, csak hangosan gondolkodott. Alapvetően nehezen tudja megítélni önmagát, nem látja át a helyzetét, ezért olykor túlozhat, félrebeszélhet, igazából ki tudja, mi igaz abból, amit megosztott. Kétségkívül nem alaptalanul tette. A gondolatok hatalmába kerítették. Távozása után sokat fog még a teázásra gondolni. Nina ültetett bogarat a fülébe a "felejtéssel" kapcsolatban, így tőle várt segítő kezet.
- Nem tudom, bocsánat, khm. Bár, lehetünk őszinték? Lehet, hogy durván fog hangzani, de ha már én is felvállalom az aggályaimat, akkor legyünk kvittek. Szingliség ide vagy oda, szerintem te se vagy az a fajta, aki csak úgy odadobná magát az éjszakának azok után, hogy véget ért ez a szerelem, ugye?
Félt, nem akart sértődést, sem félreértést. Nagyon nem tartozott rá a válasz, de a remény hal meg utoljára.
Hozzászólásai ebben a témában


Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. szeptember 16. 19:14 | Link

Xixo

Bátorság. Ez az újítás első és legfontosabb szava a szótáramban. Ha nem mozdul ki valaki a komfortzónájából, nem várhatja, hogy az események csak úgy maguktól meginduljanak. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy könnyű kizökkenni a megszokott kerékvágásból és valami mást, valami ismeretlent csinálni, mert abszolút nem az. Ijesztő először, de az akadályok azért vannak, hogy leküzdjük őket.
- Ez úgy hangzik, mintha miatta megváltoztál volna – oldalra billentem fejemet és alaposan megrágom azokat a szavakat, amiket kimondtam. Én vajon megváltoztam David miatt? Több lettem, vagy kevesebb? Jobb vagy rosszabb? Az egészen biztos, hogy hisztisebb és bunkóbb, ami nem neki tudható be. De ezek jellemzőek voltak rám, főleg az utóbbi egy évben. Amióta megbeszéltük, hogy ennyi volt és vége, mintha a belső világom megnyugodni látszana. Egy olyan harcot adtam fel, amit már réges-régen elvesztettem. Ez nem jelenti azt, hogy én már nem szeretem őt, mert hát, továbbra is ölnék, ha arról lenne szó, de itt volt az ideje, hogy elengedjük egymást. Így még megtarthatjuk a szépet és elengedhetjük a rosszat.
- Senki nem azt mondta, hogy az agyad helyett a... - beharapom alsó ajkam. Végtére is egy tanárral beszélek, meg kéne válogatnom a szavaimat, ha csak minimálisan is. – Szóval továbbra is nyugodtan hagyatkozz az eszedre, de nem árt, ha nyitott vagy. Sosem tudhatod, hogy ki lesz az, akivel majd egymás mellé csapódtok. Lehet, hogy már évek óta ismered, kollégák vagytok, vagy ahol dolgozol, vele vagy minden nap. Csak eddig nem vetted észre – ez persze nem mindenkire igaz. Az én esetemben például nem. Adammel jó ideje együtt dolgozom, tudom, hogy baromi jóképű, de minimum két indokom szól amellett, hogy ez egy nagyon pocsék ötlet. Először is vámpír. Amíg én kihalok, addig ő tovább él, nem szerencsés dolog ilyen feltételek mellett holtomiglan-holtodiglant hirdetni… A másik pedig, hogy neki párja van, legalábbis utolsó információim szerint. A bónusz pedig annyi, hogy abszolút munkatársként és barátként tekintek rá, akkor is, ha ez fura.
- Már megtettem párszor – megemelem fejem és a szemébe nézek. – Nem szégyellem egyáltalán. Sőt, a magam részéről örülök neki, hogy így alakult. Ez persze nem azt jelenti, hogy milliónyi fiúval akadt olyan dolgom, sőt, félvéla létemre meglepően kevéssel kerültem intim kapcsolatba – ez talán túl részletes válasz, de sosem voltam prűd típus, könnyen beszélek ezekről a dolgokról. Akkor is, ha ő egy tanár. Jaj. – De én nem ítélem el azokat, akik így próbálnak túllépni valakin.
Hozzászólásai ebben a témában

Szikszai Attila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2015. szeptember 16. 20:32 | Link

Egerszegi Nina

Megrémült, s már vissza is vonta volna legutóbbi kijelentését. Csakhogy elkésett. Úgy érezte, sebezhetővé vált, Nina pedig ezt kihasználva nagyítóval szemlélhette végig minden porcikáját, kétségtelenül jól szórakozva a tanár úr kielemzésén. Nem volt ez olyan nagy dolog, mégsem tetszett neki a helyzet. Izmai megfeszültek, türelmetlenül a csészéjéért nyúlt, és ingerülten kortyolt egyet, mielőtt bármi újat is mondhatott volna.
- Egy kapcsolattól mindig változik az ember. Alkalmazkodik egyik a másikhoz... Vagy nem így van? - értetlenül nézett vissza a lányra. Nem mert túlságosan mélyen belegondolni ebbe. Nem itt és nem most érezte az idejét annak. Tudta, hogy Gréta miatt nem funkcionált teljes kapacitással, de hogy milyen súlyosak a valódi károk, arról jobbnak látta mélyen hallgatni. Persze lehet, hogy kijelentésével csak a fájó múlt elfeledésére célzott, vagy éppen arra, hogy mostantól újra több időt szeretne fordítani a nagyvilágra. Többféleképpen is értelmezhető válasz volt ez, ha jobban belegondolt - és ettől valamelyest megnyugodott.
Először csak legyintett volna a sablonszövegre. Majd jön valaki, persze... A szokásos mese, hogy az ember orra előtt ül a jövendőbelije, csak nem látja a fától az erdőt. Nem inkább egy kis idő kellene, aztán próbálkozni? Semmiképpen sem az iskolából választana ismét, mert akkor szegény hölgy kollégái nőcsábásznak tartanák. Így is túl nagy port kavart, hogy a munkahelyén kezdett viszonyt valakivel, ez többször nem fordulhat elő. Aztán beszélgetőtársa hangszínének, kisugárzásának, netán szándékának hatására úgy érezte, mintha valaki tényleg segítő kezet nyújtott volna éppen. Jó ezt hallani, még ha sokadjára is. Elmosolyodott és megkönnyebbülve dőlt hátra a székében.
- Az leszek, és köszönöm a lelkesítő szavakat.
Nem tudott nagyon többet felelni erre, inkább folytatta teájának elfogyasztását, a hűlő folyadék szintje pedig kortyról kortyra csökkent a csészében. Igaz lehet a szóbeszéd, ez a varázslatos ital tényleg csodákra képes. Kellemesen lazít, nem lenne csoda, ha kiderülne, hangulati és gondolati világára is nagy hatással van jelenleg, persze csak az elmélkedés után a sorban.
- Méltányolom őszinteségedet - szaladt ki a száján automatikusan, még mielőtt felfoghatta volna a hallottakat - Tulajdonképpen ez is egy módszer, persze szubjektív, hogy kinek mi a jó. Nem bélyegezhető meg bűnös cselekedetnek az efféle, csak számomra talán egy kicsit rendhagyó - fejezte ki magát a legfinomabb stílusában, meglepettségét a lehető legjobban leplezve.
Féltés. Félteni kezdte Ninát, fejében pedig az a kérdés motoszkált, hogy vajon ezúttal mi a helyzet ezzel, visszatért-e említett módszeréhez, vagy másként próbál túllépni. Közvetett tapasztalataiból tudja, hogy ha ilyenkor becsúszik valami, a mögött semmiképpen sem valódi érzelmek állnak. De nem pszichológus ő, hogy ezzel foglalkozzon.
- Rendben - sóhajtott, miután lezárta magában a témát, s újból az előtte található holmikkal kezdett foglalkozni - Tehát itt ez a kis apróság, amivel majd foglalatoskodom, ha hazaértem. Egyébként milyen az újságnál dolgozni?
Melyik újságra is gondolhatott? A válasz egyértelmű.

Hozzászólásai ebben a témában


Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. szeptember 30. 20:12 | Link

Xixo

- Tulajdonképpen de. De nem mindegy, hogy miben és mennyit – belekortyolok az előttem lévő teámba és magam is átgondolom, amit mondtam. Örök igazság ez persze, de akkor is. Minden kapcsolat egy kicsit formálja, alakítja az embert, de ha valakinek túl sok negatív vonzata van, attól meg kell válni akkor is, ha ez nagyon fájdalmas tud lenni. De ezek már annyira a téma mélységei, hogy magamat kezdem unni. Mióta lettem én párterapeuta, vagy kapcsolati tanácsadó? Tulajdonképpen annyira szerencsétlen vagyok, hogy eddig minden próbálkozásom kudarcba fulladt ezen téren. Talán jobb lenne, ha nem én adnék másnak tanácsokat…
Megvonom a vállam, mert nekem ugyan nincs mit megköszönni. Az életbölcsességeim ingyen elérhetőek bármikor, amikor a közelemben járnak és otthon találnak vagy a szerkesztőségben. Komolyan. Még csak fizetni sem kell értük, nem úgy, mint egy Coelho könyvért ugye… Na mindegy. A következőkben enyhén őszinte vagyok. Vagyis pokoli őszinte és ráadásul tényleg nem rejtek véka alá tulajdonképpen… Semmit. Ez lehet, hogy probléma. Nem kéne, hogy az legyen a rólam kialakult kép, hogy egy nem is tudom. Valamilyen rossz lány vagyok.
- Nem jó, de ideiglenesen tökéletesen eltereli az ember figyelmét – egyenesen a férfi szemébe nézek, mintha ezzel a veséjéig láthatnék. Persze nem, hiszen nem használok legilimenciát, azonban nem is célzok semmire. Inkább csak olyasmi, amivel a tudtára adom, hogy nem jó kedvéből csinál ilyet az ember. Bármi, ami kicsit is eléri, hogy másfelé kalandozzanak az ember gondolatai, az tökéletes erre. Amikor szakítasz valakivel, olyankor jó bemenni valahová, flörtölni egy kicsit, talán táncolni és pár pohárkával meginni, ettől én speciel úgy érzem, hogy ismét nő vagyok. A valóság viszont az, hogy megint kikerültem a húspiacra, ami annyira nem mulatságos. Ezt a témát viszont itt teljesen kiveséztük, úgy gondolom.
- Remek, nagyon szeretem. Adam nagyon jó főszerkesztőtárs, élvezet vele a munka. Tele van ötletekkel, amikből én sajna gyakran híján vagyok… - elmosolyodom és hátradőlök, hogy kortyoljak a teámból és folytathassam. – Ettől még jó csapatnak tartom magunkat, mindenkinek van valamije, amit a közösbe tehet, vonatkozik ez a cikkírókra és lektorokra is, jó a csapat, az új hely pedig… Nyüzsgés, kiabálás, pörgés, zsúfoltság, rohanás. Meglátjuk – ezért választottam egyébként azt a szerkesztőséget. Vissza akarok kerülni a mozgalmas hétköznapokba, írni és kutatni szeretnék, valamerre mozdulni. Ez az egy helyben toporgás sosem volt az erősségem, mint azt a mellékelt ábra is mutatja. Nem tudok mit kezdeni a túl sok szabadidővel.
- Várod már az új tanévet? – kajánul elvigyorodom. Jönnek az elsősök és velük együtt a húgom is. Érdekes lesz.
Hozzászólásai ebben a témában

Szikszai Attila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2015. október 19. 20:52 | Link

Egerszegi Nina

Érdemben semmi újat nem tudott volna már hozzáfűzni a Nina által mondottakhoz, ezért csak fogta a kezében kihűlőben lévő bögréjét és a kiskanalával játszadozott. A szoba minimális háttérzajában ez egyáltalán nem volt olyan cselekedet, ami udvariatlan lett volna, a beszélgetések mellett az időnkénti csörrenés egyszerűen nem volt feltűnő.
Talán már megint olyan témába mászott bele, amibe nem kellett volna. És erre ismét túl későn jött rá. Egyre inkább fokozódott benne a kényelmetlenség érzése. Az egész elindított benne valamit. Ugyanakkor hasznosnak és érdekesnek találta a lány által mondottakat. Biztos, hogy idő kell még neki, amíg szépen hazamegy az imént megkapott köteggel a szobájába, vesz egy relaxáló fürdőt, majd beveti magát a franciaágyba és reggelig ki se kel onnan, s majd csak azután, vagy úgy ezen cselekedetek felétől fog elkezdődni benne a gondolkodás azon, hogy most hogyan is tovább. Egy célt biztosan tud. Az igazságot véka alá rejteni, a múltat elfelejteni, törölni, valamint tiszta lappal elkezdeni valami szebbet és jobbat. Hiába képzelte el magában olyan nagyszerűen ezeket, a kivitelezhetőségükben már most kételkedett. De hátha segít majd az a fürdő, és akkor főzhetne mondjuk mellé még egy teát. Ebből ugyanis már csak pár korty van hátra. És persze itt van a beszélgetőtársa is, akihez úgy látszik, bizalommal fordulhat.
- Jobban el kellene mélyednem a cikkekben. Ezentúl lelkes olvasó leszek én is, nem csak a diákjaim. Amúgy az a rossz az újságban, hogy amikor megjelenik az új szám, egyszerűen nem lehet normális órát tartani. Még tanulás közben is inkább azt olvasnák, a hátsó sorokban mindenki a pletykarovaton röhög - árulta el, s ő maga is felderült a dolgon. Teaházban még nem is baj, na de órán ilyenkor aztán nagyon szigorúnak akar tűnni.
- Igen, elég sok újdonságot terveztem, majd meglátjuk, hogy mennyi mindent sikerül ebből megvalósítanom. Mindenesetre szurkolj! - egyenesedett fel - Most viszont szerintem megyek, ezt a beszélgetést viszont mindenképpen folytassuk még valamikor! Majd jelentkezem, hogy mire jutottam a papírmunkával kapcsolatban. Köszönöm szépen még egyszer, szia!
A beszélgetésük végeztével nyugodt mozdulatokkal pakolt össze maga körül, majd távozott a helyszínről.
Hozzászólásai ebben a témában



Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed