34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 280
Összes hsz: 554
Írta: 2015. augusztus 19. 14:20 | Link

Nomusa Eshe Baako
az újdonsült csajom

Úgy vágom ki a teaház-étterem ajtaját, mintha egy krimóba érkeztem volna. Eltévesztettem a házszámot, ez nem a pub és nem a csárda. Mindegy, kaja van, az a lényeg. Kopog a szemem. Oda is libbenek hát könnyed, o-lábú lépteimmel a helyes kisasszonyhoz és közlöm vele, hogy éhezem. Ez esetben az étterem részt ajánlja nekem, és kecsesen int egyet a megfelelő irányba. Megköszönöm a kedvességét és bókolgatok neki egy keveset. Csak a szokásos. Elvált férfi vagyok, megtehetem. Bár ha nem lennék az, akkor is megtehetném. Csak akkor retteghetnék, mikor veti rám magát az asszony egy sarok mögül a sodrófával. Na mintha ez annyira jellemző lett volna a házasságomra. Más eszközök voltak.
Felbaktatok a lépcsőkön és jé, már megint egy fogadtatás. Most egy idősebb úr személyében. Vele is elédelgek kicsit, hiszen csak mert vén, meg csak mert ipse, miért maradjon ki ebből az élményből? Tény, nem igazán tudja hová tenni, kissé zavarba hozom, ám ez nekem pont kapóra jön. Körbe pillanthatok alaposabban a vendégeken, az asztalokon, levonva következtetéseimet.
- Foglalt asztalt? - kérdezi, igazítva ruháján, nézegetve a listát.
- Igen, ott a barátnőm. - bólogatok, és rámutatok egy igazán szemrevaló, egymagában üldögélő, ében bőrű nőszemélyre, aztán már lapogatom is meg hálásan az öreg csóka vállát, és indulok kiválasztott helyemre.
- Helló drágám! Megjöttem. - köszönök rá hangosan a csajomra, csak hogy biztosan hallja még a bejáratban ácsorgó fogadóbizottság is. Meg akkor már mindenki. Mert miért ne? Levágom magam a szemben lévő székre és már marom is fel az étlapot.
- Tetszett ez a hely, több szempontból is és Ön úgysem vár senkit, szóval... - hajolok át az asztal fölött, vállat vonva, elsuttogva a nőnek, mégis hogyan merészeltem csak így letenni magam ide. Tisztában vagyok vele, hogy ez a magyarázat igazából édes kevés lehet és a modoromon semmiképp sem szépít, sőt. Főleg azon a részén akadhat fenn, hogy én egyébként honnan vagyok olyan biztos benne, hogy ő nem vár senkit? Megfigyelés. Tudom és kész. Ez a munkám. Elég az hozzá, legfeljebb elküld, ha számára ez így kellemetlen. Aztán én meg vagy elmegyek, vagy nem. Minden esetre ez igazán nem volna szép dolog a barátnőmtől. Még ha ő eddig nem is tudta, hogy az. Ahogy én sem.
Hozzászólásai ebben a témában

Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV


Állat és varázslény gyógyító ˇ Éjfélhercegnő
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
Írta: 2015. augusztus 19. 18:06 | Link

A pasim... várjunk csak???

Csak egy nyugalmas étkezést szeretett volna.
Nem túl gyakori, hogy Nomusa Eshe Baako nem főz, vagy nincsen dugig a hűtője mindenféle válogatott nyalánksággal, vagy ha így is van, egyet sem kívánna belőle... de ez egy ilyen nap. Na és mostanság nem is mozdult ki különösebben sokat. Már csak több okból kifolyólag sem. Nem mondhatni, hogy félne, de azért aggódik az utóbbi időben néhány dolog miatt. De a lakásában és az irodájában sem kuksolhat ítéletnapig, és őt nem is olyan fából faragták, aki mondvacsinált, felnagyzolt indokok miatt bujkálni kezd, mint egy szökött fegyenc.
Így hát az éttermi látogatás mellett döntött. És nem volt kedve szólni egy barátjának sem. Kino rengeteget dolgozik mostanában, Kristóf el van tűnve, Konsi pedig az esküvőjét szervezi gőzerővel. Pearl ki sem látszik a könyvhalmok alól, Adam pedig éjszakai lény, akihez nem fog csak úgy beállítani, hogy "halihó, enni készültem, harapna ön is valamit?". Bár a válasz egy ilyen mód feltett kérdésre lehetséges, hogy igen volna.
De szó mi szó, most egyik dolgot sem akarta túlkombinálni. Ezért kicsípte magát, - Miért is ne? Erős, független nő, aki megteheti. - és ezüst flitterekkel teleszórt, fekete ruhájában, magassarkú szandáljában, kiegyenesített, hátán végig simuló hajkoronájában indul el, hogy lakomázzon egyet. Minden rendben is volt eddig. Járt már itt, bár nem ezen a részlegen. Kedves emlékeket idézett fel az egyik részleg, ahogy afelé pillantott, de most nem az volt a cél. És önmagukban nem is volnának annyira érdekesek azok a giccses pillangók.
Azt asztalt már előtte lefoglalta bagolyban pár órája, biztos, ami biztos. Így csak fel kellett libbennie az emeletre, és leülnie a mutatott asztalhoz. Egészen élvezte most az egyedüllétet. Néha ilyen is kell. Mindenhol boldogan csacsogó párocskák, - az egyik sarokban nyíltan egymás szájában, hogy arra késztessék őt, háttal üljön le nekik - évfordulót ünneplő házasok, és egy két különc, akik épp nem romantikázni jöttek el idáig.
Nahát, ilyen is létezik...
Rendel egy alma martinit, és egy kis gránátalma levet hozzá. Az alkohol csak az íze miatt érkezik majd, nem tervezett semmilyen aljasodást az estére. Csak lazít egy icipicit. Azaz, hogy lazítana...
De egészen hangosan érkezik meg valaki. Nem néz oda, csak homlok ráncolva nézi az étlapot, hogy tudjon valami harapnivalót is rendelni, ha majd visszatér a pincér az italaival.
Ám mielőtt igazán belemélyedhetne a "tejszínes csirkemell, vagy párolt tőkehal" című fantasztikusan izgalmas gondolatmenetébe, az előbbi zaj forrása az asztalánál jelenik meg, és minden további nélkül ledobja magát hozzá. És szemtelenül "ledrágámozza".
Nessa leereszti arca elől az étlapot, és felvont szemöldökkel némán bámulja a férfit, aki már az étlapot nézegeti. Mégis mi a...?
Hogy nem vár senkit? Ő nem vár senkit??? Tényleg nem.
Az étlap halk puffanással landol az asztalon, de a nő ujjai még mindig rajta vannak a két szélén. Megköszörüli a torkát, továbbra is a férfit fürkészve.
Hunyorog egy kicsit, és néhány másodperc eltelik, mire megszólal egy gyors gondolat lefuttatás következtében.
- Késtél drágám. Már majdnem rendeltem nélküled. Na és a gyerekek? Otthon? Azt ne mondd, hogy megint bébiszitter nélkül hagytad ott őket! Hogy lehetsz ilyen felelőtlen?! - az utóbbi két mondatot, már halálra vált arccal, és fennhangon mondja, hogy hadd hallják azok, akik imént a "drágámat" is.
Kezdi érteni, hogy mire mehet itt ki a játék. Szélesen elmosolyodik, és csábosan néz az előtte ülő férfira, majd elengedi az étlapot, és halkabban szólal meg, hogy csak ő hallja.
- Szóval? Egy szál virágot elvártam volna, ha már idecsörtet hozzám, mint egy randalló. Vagy kezdhetné egy bemutatkozással. Mert gondolom maradni akar. Ha már ilyen gyorsan a drágája lettem. Hm... - oldalra dönti a fejét.
- Furcsa, pedig nem emlékszem, hogy valaha is megcsókolt volna. Biztosan olyan jó volt, hogy sokkot kaptam.
Nos, igen. Vannak helyzetek, amik kihozzák a csípős Nessát, és ez pont olyan helyzet. De az biztos, hogy nem unatkozik. Játék? A játék az mindig rendben van, ha van értelme.
Utoljára módosította:Nomusa Eshe Baako, 2015. augusztus 19. 18:09
Hozzászólásai ebben a témában

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 280
Összes hsz: 554
Írta: 2015. augusztus 19. 21:39 | Link

Nomusa Eshe Baako
az én csípős csajom

Dudolászva merülnék el a kínálatban, amikor a nőcske rám ripakodik a kölykeink miatt. Mert hát ugye vannak. Ez csak természetes. Ciccegek egyet, nyűglődőn, hogy ugyan hagyjon már békén ezzel a szokásos műsorral. Közben az arcom elé emelem az étlapot, így próbálva elbújni az ál-szidalmazás elől.
- Ah... - sóhajtok fel kéjesen a kínálat egyik pontjához érve, mindezt már aközben, hogy benyújtotta igényét arra a szál világra, rátért a nevem követelésére és a nem létező csókunkról elmélkedik. Ami ha megesett volna, tényleg sokkot kapott volna. Szóval erre bólogatok is önelégülten egy sort, ám tekintetem le sem veszem a menüről. Megint sóhajtok egyet.
- Van nokedlijük, marhapörköltjük és uborkasalátájuk is. - mormogom a felfedezéstől szinte megrészegülten, hiszen számomra ez az étkek alfája és omegája. Áhítatosan pislogok azokra az áldott betűkre, amik felfedték előttem ezen rendelés lehetőségét, aztán az égbe lendítem a kezem. Csaknem leesek a székemről, így intve magunkhoz a pincért.
- Rothman Anton. Auror. - intézem el a bemutatkozást, miközben leengedem a kezem. Nem mintha feltétlen a melója kéne, hogy fémjelezzen valakit, mivel azonban engem nagyon is jellemez, így ezt tartottam kiemelendőnek.
- Magácska meg annak a bestiaszalonnak a tulajdonosa. - lengetem meg felé ujjaimat, végigmutatva rajta, aztán oldalra biccentem a fejem, szinte vállamhoz érintve, és rávillantom a leányzóra rémes mosolyomat, amit elvileg csábosnak szánok. De tudom, hogy nem az. Bár érdekes mód, sokaknak bejött már.
- Bakó? Bákó? - vonom össze szemöldököm, ahogy próbálom kitalálni a neve ejtését. Közben érkezik hozzánk végre a pincér.
- Hát nem siette el! - közlöm vele, ahogy ideér.
- Édes? - adom át a lehetőséget, hisz hölgyeké az elsőbbség.
Hozzászólásai ebben a témában

Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV


Állat és varázslény gyógyító ˇ Éjfélhercegnő
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
Írta: 2015. augusztus 20. 15:43 | Link

Nem létező gyermekeim apja

A férfi nem reagál szavakkal a dorgálásra.
A férfi csak olyan arcot vág, mintha ez a kis műsor közöttük valóban megszokott volna már, és nem most beszélnének életükben először. Meghökkenthetné ez a dolog, felháborodhatna vagy elküldhetné melegebb éghajlatra. De ehelyett csak harsányan felnevet. Csilingelő hangon kacag, rövidke ideig, aztán fejcsóválva nézi az ismeretlent. Különös figura, de nem érzékel ártó szándékot felőle. Egyszerűen csak furcsa. És egy kissé tapló, de meglehetősen szórakoztatónak tűnik. Legalábbis ez Nessa első benyomása róla.
A kéjes felsóhajtásra csak összevonja szemöldökét, aztán maga előtt fonja össze ujjait az asztalon.
- Az milyen? - teszi fel a valóban érdeklődő kérdést. Még sosem kóstolta, és nem is főzött olyat. Valamilyen magyaros étel lehet, ő pedig mindig vevő az újdonságra. Leplezetlenül bámulja mindeközben a férfit. Egy gonoszkás mosoly meg is jelenik a szája szegletében a bemutatkozást hallva.
- Auror... miért is nem lepődöm meg ezen? A Boszorkány Bosszantó Ügyosztályon? - kérdezi olyan komolynak szánt arccal, mintha valóban létezne ilyen.
- Téves. Bestiárium. A szalonban eladnak. Én megjavítok, ha úgy vesszük. Maga utánam nézett? - hunyorog, és eddig folyamatosan mosolygó tekintete gyanakvóvá válik hirtelen. Ki tudja ki ez az ember itt előtte, és messziről jött idegen azt mond, amit akar. Talán nem is auror. Vagy valami elmebeteg, aki felakarja szedni, és ez a taktikája hozzá.
Nem, ez biztosan nem igaz... túl ostoba taktika volna. Ez a pasi pedig nem tűnik hülyének. Anton?
- Maradjunk a Nessánál. Ne próbálja meg kiejteni a nevem. Még beletörne az a remekül forgó nyelve. És igazán unalmas volna azután a napom.
Szúrós pillantást vet a férfira, ahogy az ledorongolja az érkező pincért, aki le is teszi a nő elé megrendelt italait.
- Bocsásson meg az úrnak, van egyfajta... khm... betegsége... - magyaráz a pincérnek majd kedves, rezdületlen mosollyal fordul el a férfitól Anton felé.
- Azt eszem, amit Te, édes. - nyom el egy grimaszolt mosolyt, ami szándékosan mesterkélt, és alaposan megnyomja mondatában az utolsó szót.
- De tudod, semmi olyat, amiben tojás van, meg uborka, az érzékenységed miatt... és a hússal is vigyáznod kell, tudod a gyógyító által előírt diéta... - fordul közben vissza a pincér felé negédes mosollyal.
-...sajnos már nem mai kakas az én életem értelme.
Na jó, ez talán kissé gonosz volt. De hát ő akart odaülni. Csak úgy.
Utoljára módosította:Nomusa Eshe Baako, 2015. augusztus 20. 15:46
Hozzászólásai ebben a témában

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 280
Összes hsz: 554
Írta: 2015. augusztus 20. 23:16 | Link

Nomusa Eshe Baako
az én túlbuzgó nőm

Hogy milyen a marhapörkölt nokedlivel és uborkasalátával? Azt hiszem, erről ódáktól kezdve regényeken át dalokat tudnék zengeni, ám ahelyett, hogy ilyesmikre pazarlom a saját vagy mások idejét, inkább a saját és mások szájába nyomnám ezt az ételremeket. Tapasztalják meg! Ezt csak így lehet. Éppen ezért újdonsült csajomnak sem felelek, csak idült mosollyal lélegzem egy mélyet, ahogy lelki szemeim ötlik rendelésem és szinte már érzem is ízét a számban. Az erőltetett, ügyosztályos poénjára harsányan, kényszeredetten felnevetek, majd hirtelen hagyom abba.
- Csak láttam már ott. - vonok vállat a gyanakvó kérdésre. Attól még persze, hogy ott volt a bestiáriumnál, még nem kéne, hogy a tulaja legyen, de ahogy a kirakaton át láttam, ahogy másokkal beszél, a testtartásából, a kisugárzásából, a mozdulataiból és még ezer jelből leszűrtem, amit kellett. Övé a hely. Meg hát a név is passzolt hozzá.
Elvigyorodom a nyelvemmel kapcsolatos levezetésére és meghúzogatom párszor a szemöldököm, aztán letámasztok egyik kezemmel a combomra és így nézek fel az érkező pincérre, kendőzetlenül fürkészve. Teszem mindezt zavarba ejtően, egészen addig, míg az én drágám le nem tilt a vágyott ebédem minden összetevőjéről.
- A gyógyító, mi? Akivel olyan gyakran kell egyeztetned rólam meg a főzeteimről. Persze, mindig személyesen. És mindig éjjel. - válik egyre keményebbé, becsmérlőbbé hangom és hidegen nézek végig a nőcskén, majd elintem a pincért, hogy csipkedje már magát, ne hallgatózzon itt.
- Egy szavát se higgye! Jöhet minden! - szólok még utána, mikor már elindult, nehogy aztán még tényleg lespóroljon nekem akármit a kajámból.
Hozzászólásai ebben a témában

Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV


Állat és varázslény gyógyító ˇ Éjfélhercegnő
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
Írta: 2015. szeptember 6. 16:05 | Link

Az én kötekedő párocskám


- Ó, igen? Hát ez mindent megmagyaráz. - mondja kissé gunyoros mosollyal.
Mert hát ez aztán nem magyaráz meg semmit. Lehetett ő ott anélkül is, hogy bármi köze volna a bestiáriumhoz. A fehér köpenyt sem mindig hordja, csak az irodájában, ott pedig nem látta a férfit. Viszont belegondolva... biztosan hallott már a helyről, és a közegben ritkán lelhetőek fel afrikai származású egyének... ő pedig az, és ráadásul nő is, tehát ha odabök egy tippet az ember, nagy valószínűséggel igaz lesz.
Talán a férfi is csak tippelt. Bár valamiért van az az igencsak bosszantó sejtése, hogy ez nem így van.
És ekkor Anton simán beszól neki. Végső soron jogos, hiszen épp az előbb bosszantotta ő is a férfit azokkal, amiket mondott. És nem tud nem vigyorogni a dolgon, hogy ennyire veszi a lapot, és gyorsan visszavág. Okosnak tűnik. Elég okosnak.
Gyorsan letörli a mosolyt az arcáról, visszafojtja a nevetését, és olyan képet vág, mintha roppantul fel volna háborodva. Szegény pincér, igencsak kínosan érezheti magát, belecsöppenve egy ilyen "családi perpatvarba".
- Igen, a gyógyító. De neki legalább nem kell fizetnem a... munkájáért. Amit igazán jól végez. Nem úgy, mint egyesek. - vág vissza célozgatva elég sok mindenre, majd vállat von.
- Felőlem feldobhatod a talpad ezekkel az ételekkel, ha annyira vágysz rá. - mosolyodik el újra, negédesen, majd kedvesen a pincér felé fordul.
- Hozzon belőle kettőt kérem, hadd ízleljem meg, mitől patkol el az én Drágám.
Szegény fiún tényleg látszik, hogy nem tudja, mit kezdjen a helyzettel. Ezért Nessa biztató mosolyt küld felé, mire az el is sétál. Lesz mit mesélnie a konyhán. A nő pedig Anton felé fordul, gonoszkásan ráhunyorog, aztán pedig halkan kitör belőle a nevetés. Végül a nevetése mosollyá szelídül, és oldalra döntött fejjel szemléli a szemben ülőt.
- Nem irigylem szegény fiút. - mondja aztán. - De úgy látom, akkor mindenképpen együtt eszünk.
Megfogja az almamartinit, majd belekortyol, közben végig a férfit bámulva. Aztán leteszi az italt, és megköszörüli a torkát.
- Szóval? Maga mindig ilyen? - kérdezi aztán, összefonva maga előtt kezeit az asztalon.
- Vagy így szokott ismerkedni? Sok barátja lehet. - ironizál, kissé viccelődve húzva a férfit.
Hozzászólásai ebben a témában

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 280
Összes hsz: 554
Írta: 2015. szeptember 6. 21:13 | Link

Nomusa Eshe Baako
az én szelídülő asszonykám

A visszavágását már túl laposnak tartom ahhoz, hogy reagáljak rá, úgyhogy csak sóhajtva veszem magamhoz az asztalról az odakészített kendőt és tűröm a nyakam alá. Mindig leeszem magam, akárhogy vigyázok. Bár ezt az akárhogy vigyázást nem valami sűrűn alkalmazom. Mégis ki akar ilyenekkel foglalkozni, amikor az étel élvezetével van elfoglalva?
Együtt eszünk, bizony. Mikor az ében szépség ezt megállapítja, szélesen rávigyorgok. Igen, megnyert engem. Biztosan nem gondolta, hogy ilyen csodálatos ajándék hullik az ölébe a mai nap folyamán. Megkapom közben a saját italomat. Emelem poharam a nő felé, aztán meghúzom. Mármint az italomat.
- Ilyen elbűvölő? - kérdezek vissza.
- Ó, igen. Mindig. - bólogatok.
- És? Kegyed hova valósi? - pillantok végig rajta.
- Kitalálom... - mutatok rá, mielőtt még megszólalhatna.
- Szeged, ugye? Szeged környéki. - vonom össze tudományosan a szemöldökömet, teljes meggyőződéssel szemlélve őt. Persze, nem vagyok meggyőződve. Közel sem. Egy-néhány kilométerrel arrébbra tippelném a származási helyét. Azonban egyáltalán nem azért, ami mások számára a legszembetűnőbb. Hiszen az echte magyarok is hordanak flitteres rucikat. Milyen hülyeség ebből bármit levonni? Tréfát félretéve: nem egy vagy két jelleg, hanem megfigyeléseim összessége árulkodik arról, hogy bizony a velem szemben ülő hölgyemény nem szegedi. Még csak nem is magyar. Hogy akkor minek dobok be ilyeneket? Mert látni akarom, mit szól hozzá. Igazából mindig minden erre megy ki.
Hozzászólásai ebben a témában

Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV


Állat és varázslény gyógyító ˇ Éjfélhercegnő
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
Írta: 2015. szeptember 27. 21:49 | Link

Az én "mindig elbűvölő" kamupasim

- Elbűvölő? - nevet fel halkan Nessa. - Nos jó, hát nevezhetjük így is... - von vállat aztán, még mindig széles mosollyal arcán.
Aztán a férfi találgatni kezd, hogy hova valósi. Nessa pedig összefonja maga előtt karjait, és érdeklődve, derűs tekintettel szemléli őt közben.
Lehetetlen alak, de egész szórakoztató...
- Hát persze, Szeged, igen. - villant fel egy vigyort Anton felé.
- Ott születnek ám az afrikaiak. Végül is... - emeli fel poharát, és szemléli meg az italát. -...délen van... - iszik bele. Majd körbe lötyögteti az italt a pohárban, mintha csak így elemezné azt, hogy elég sűrűségű e, aztán visszapillant a férfira, miközben leteszi a martinit.
- Maga nem iszik semmit? - kérdezi, majd karjait az ölébe ejti, és hátra dőlve fürkészi Anton arcát.
- Bredasdorp. - mondja aztán hirtelen, mintha csak valamiféle szóláncot játszanának, amiben éppen ő jön.
- Onnan származom. De maga is tudja, hogy nem vagyok szegedi, sem pedig pécsi, vagy budapesti. Nem hinném, hogy színvak volna, és már azt is tudja, hogy nem ismerem a maga... mit is eszünk? - kérdez rá, amikor rájön, hogy nem jut eszébe az étel, amiről épp beszélni akart.
- A lényeg, hogy már ebből is rájöhetett - és elég okosnak tűnik, ahhoz, hogy rájöjjön - hogy bármilyen nemzetiségű is vagyok, de nem magyar. Viszont úgy érzem szánt szándékkal mondott déli várost, tehát gyaníthatja, hogy Afrika a szülőhazám. Azt pedig biztosan hallja, hogy néha angolos kiejtéssel mondom a szavakat. Igen, tíz évet éltem Angliában. Londonban és London mellett. Azt is tudja, hogy a bestiárium az enyém, tehát a munkámat és az érdeklődési körömet is ismeri. Így tudhatja azt is, hogy milyen iskolákba járhattam, és miket tanulhattam. Gondolom már a koromat is megsaccolta. És azzal is tisztában van, hogy egyedülálló nő vagyok. Valószínűleg gondolhatja, hogy azért, mert karrierista. Ez is így van. Tehát már így is többet tudhat rólam, mint amit elmondtam volna, úgyhogy szerintem úgy fair, ha most maga jön.
Várakozóan nézi a férfit, és most az ő szemében bujkál kíváncsiság, hogy a másik mit szól ehhez az egészhez, amit most itt felsorol.
Komoran beszélt eddig, de már ismét mosolyog. A tárgyilagos, üzletasszony stílust ismét mellőzi egy kissé.
- Tudja egyszer volt dolgom egy önhöz hasonló emberrel... látom a jeleket, ha mustrálnak és elemeznek. Nos, meséljen. Ki maga?
Hozzászólásai ebben a témában

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 280
Összes hsz: 554
Írta: 2015. szeptember 29. 14:42 | Link

Nomusa Eshe Baako
az én hatalmas baklövésem

Fapofával hallgatom a monológját, néha kortyolva egyet italomból. Egy idő után aztán nézelődni kezdek a pincér után, hogy mikor jön már a kaja. Meg olykor az órámra is rápillantok, hogy utána sóhajthassak egy aprót. Aztán a kis beszéde egyik momentumától kezdve, mikor is a színvakságom feltételezett hiányával hozakodik elő, szemöldökömet megemelve hallgatom őt tovább.
- Hát ezt nem hiszem el... - fújtatok végül egyet, és tökéletesen figyelmen kívül az akaratos, követelőző kérdését a kilétemről, amit ez az okoskodó, Cyrano stílusú kis önjellemzés megelőzött. Magamat kielemzem, ha kell, de hogy más tegye, azt nem tűröm el! Ugyan, hagyjuk már.
- Ez nem lehet igaz. - rázom a fejem kitartóan, és felháborodva nézek körbe, idegesen dobolva az ujjaimmal. Pont elcsípem az érkező pincér látványát. Jókor jön. Hamarosan már rakja is le elénk a rendeléseinket. Hálám jeléül torz mosollyal biccentek a felszolgálónak. Igazítok még a nyakamba akasztott kendőn, és már veszem is magamhoz az evőeszközöket. Fejemet tovább rázva, már-már ingerülten állok neki a mennyei fogásnak. Erőszakosan döföm villámat a nokedlikbe.
- Egy rasszistát vettem feleségül. - morgom a tányéromnak.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed