36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. augusztus 4. 21:45 | Link

Ági^^



Elmélyében máris túlpattantak az idegszálacskák, s úgy érezte minden egyes eltelő másodperccel csak egy újabb szalmaszínű hajszál hagyja el túlterhelt koponyáját. Agytekervényeiben más sem sétálgatott, csak a csillagzatok, bolygók, és égi jegyek szerinti jellemzése az embereknek. Pedig még csak az első tíz oldalnál tartott. Hogy rettegett volna Várkonyitól? Az egy igen enyhe kifejezés, olyan, mint amikor az orvosok azt mondják a tűre, hogy olyan mint egy szúnyogcsípés. Jó kis kamu, azt meg kell hagyni. Hacsak nem egy akkora moszkítóról van szó mint az ember feje, és a kis szívókája meg nem egyezik egy disznóvágó kés méreteivel. Na akkor lehet szúnyogcsípésnek nevezni eme eljárást, mely alatt az ember feje telljesen elzsibbad- nem mintha nem lenne eléggé zsibbadt az asztonómiától- és nem lát semmit, és olyan öt perc múlva elveszti az eszméletét. Viszont most ne gondoljunk ezekre. Kamilla épp próbál rózsaszín csillámpónikra koncentrálni, meg virágokra, vagy akármire aminek semmi köze nincs az egyre vészesebben közeledő vizsgájához. Szájához emelte kézfejét, s igyekezett minél diszkrétebben ásítani ahogy lehunyta szemeit, s ujjait a gőzölgő teáscsészéjére fonta. Erdeigyümölcs citrommal és mézzel. Titokban az istenek is ilyenre vágynak. Megnyugtatja az embert, és ellazítja, és feloldja, meg minden. Felmelígiti egy hideg téli napon.. Bár most elég meleg nyári nap van, de azért jó időnként a hidegre is gondolni.
Hozzászólásai ebben a témában
Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2015. augusztus 4. 22:39 | Link



Csak úgy ültem ott. Céltalanul, mintha valami nem is tudom mi lennék. Azon gondolkodom, hogy minek nincs értelme, de úgy igazából mindennek van, úgyhogy nem tudok példát mondani. Vagy ha nagyon akarnék, akkor ahhoz túl sokáig kellene gondolkodnom, az viszont azért nem lenne jó, mert nem haladna előre a történetszál. Pedig milyen hosszú gondolatmenetet sikerült szülnöm a semmiről, mi? Na mindegy, a lényeg az egészből úgyis csak annyi, hogy az egyik meleg nyári napon a Pillangó-varázsban tartózkodtam.
A magam részéről egyedül, de persze nem volt üres a hely. Rögtön eszembe jutott, hogy azóta se kérdeztem meg a tulajdonostól, miért van az a kötőjel ennek a helynek a nevében. Ez némileg elszomorított, de persze nem vette el a rendeléstől a kedvem. A kiszolgálás most is nagyon udvarias volt, ezt nem hízelgésből mondom. Mivel nem vagyunk milliomosok, csak egy csésze teára telik. Az arabok is forró italt isznak a hőségben, nem pedig hideget, hogy ne legyen annyira melegük. Ezt egy marokkói nyaralásunkon hallottam, s most megosztanám, mint közérdekű közleményt.
Csendes voltam, talán észre se vett volna senki. Mások idegesítése, vagy csak a zavarba ejtés céljából elkezdtem az itt egybegyűltek szuggerálását. Sorról sorra futtattam végig szempáromat a teázgatókon. Egy arc itt, egy arc ott. Egyik se túl ismerős, frissen a faluba költözött alakok, netán turisták. Aztán észrevettem Kamillát. Elvigyorodtam, majd jó hangosan szörcsögni kezdtem az italom. Arra gondoltam, vajon emlékszik-e még rám a szigetről? Ó, a sziget... Mintha nem is velem történt volna az egész. Távol mindentől, de mégis együtt.
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. augusztus 4. 22:55 | Link

Ági^^



Összességében nagyon belemerült a folyadék ízvilágának részletekbe bontásába, mármár azon agyalt, hogy a málnabokrot lepisilte-e egy medve. Bár jobban belegondolva erre lehet nem volt annyira nagyon kíváncsi, mármint azt beszívta a növény és átadta a gyümölcsnek.. Egyezzünk meg abban, hogy nem ürített a tövébe. Az mindenkinek jobb lesz. Ha nem félt volna attól, hogy egytől egyig mindenki hülyének nézi, ha egyszercsak elkezd random röhögni a saját gondolataitól, akkor most ott fuldokolna a fal mellett. Ám mint minden ilyen orbitális marhaságát, ezt is kénytelen volt abbahagyni, amikor a kellemes csendet egy- vagy inkább több-, nem épp oda illő hang zavarta meg. Valahogy olyan volt az egész, mint amikor elkezd esni az eső, s az addig tisztának vélt pocsolya aljáról felkavarja a koszt, és rájössz hogy nem is tiszta. Hogy miért hasonlított ez az egész erre, arra még nem jött rá, de majd ha pihentebb lesz biztos meg fogja találni az összeköttetést. Aki a puszta gondolatokat össze tudja kötni az illuminátival, az erre is képes lesz. Kissé bosszúsan kereste a hang gazdáját, majd mikor tekintete találkozott Gostiéval, önkéntelenül is viszonozta a másik vigyorát. Hiába, ez egy ragájos dolog, még akkor is ha az ember agykapacitása egyezik egy zombiéval, és ezt tükrözi az arca is.
- Mond el, hogy melyik jegyben születtél, és én kimerítő jellemrajzot fogok elédtárni.- jelentette ki köszöntésül, miután átsétált a fiúhoz, s lehuppant vele szembe.- Ez nagyon úgy hangzott, mint egy reklám?- ráncolta össze szemöldökét. Óóó, Madagaszkár, meg a cápamentes övezete. Ahol amúgy lehet, hogy vannak gyilkos halak, csak őket nem találták meg.
Hozzászólásai ebben a témában
Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2015. augusztus 5. 00:07 | Link



Bunkó voltam, tudom, de néha kell egy kicsit rosszalkodni is. Itt a faluban nem érzem annyira megkötve magam, szörcsögni meg jólesett. Miért ne szörcsöghetnék? Én nem láttam kiírást erről, amikor beléptem a szobába, úgyhogy pardon, folytattam. Egészen addig, amíg Kamilla is figyelmes lett a hang forrására, azaz rám. Ettől fogva már csak vigyorogtam, de azt minden eddiginél jobban. Nehezen hittem volna el, hogy nekem támad ezen viselkedésem után, azt azonban sokkal inkább, hogy átköltözik ide és újból beszélgetni kezdünk.
Így legyen ötösöm a lottón - áthuppant a velem szemben elhelyezkedő székre. Erre rögtön reagálnom kellett valahogyan.
- Mondtam, hogy szabad az a hely? - persze a vak is láthatta, hogy egyedül voltam és jelen pillanatban senkire se vártam, de attól még remek érzéssel töltött el, hogy cukkolhattam a lányt. Aki egyébként szintén elemében volt aznap, mert köszönésképpen valami ultra nagy baromsággal indított. Először lehőköltem, aztán vettem az adást.
- Izé, Rák vagyok - kezeim ollókká formálva csattogtattam füleitől néhány centire, mindehhez valósághű ráktekintettel. (Ami nem volt más, mint fogvillantós, gürrögős és szúrós szemű arc)
- Inkább egy olcsó netes cucc. Mesélj inkább, milyen teát iszol? Van valami különösebb oka annak, hogy itt vagy?
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. augusztus 5. 10:06 | Link

Ági^^



Komolyan, ahogy ott ült és vigyorgott egészen addig, amíg Kamilla át nem cuccolt hozzá, a lány fejében az is megfordult, hogy valami bekattant a fiúnál és most bosszút akar állni valamiért, vagy el akarja rabolni.. Bár miért akarná elrabolni, amikor ott van neki Adri? Rabolgassa csak a barátnőjét, ne egy Kamillát. Bár ha bosszút akar állni, akkor lehet, hogy őt rabolja el hamarabb, mint a szobatársát. Most ha valaki olvas a gondolataiban- ami nem lehetetlen- biztos kiröhögi. De hát ez van, eléggé félelmetes tud lenni, ha valaki csak ül és villogtatja a fogait az emberre. Mikor leánykánk leült úgy a puha dologra, hogy még a teáját sem löttyentette ki, a másikra szentelte figyelmét, csakhamar meghallotta a kérdést is. Felvonta szemöldökét, s mosolyát visszafolytva billentette oldalra fejét. Mindezt egy időben. Ugye milyen bonyolult mozdulatsor?
- Nem úgy nézel ki, mint akit szétvet az izgatottság, úgy vár valakire. Szóval az illető vagy elment vécére, vagy nem akarsz vele találkozni, vagy nem létezik. Ha úgy nézzük, semmiképp nem lehetek a terhedre.- vont vállat. Szó mi szó, visszavághatott volna valami sokkal frappánsabbal is, elvégre ő egy Farkas, méghozzá Kamilla is, többre képes. Csak most valahogy nem mentek neki az ilyen dolgok.- Hacsak nem egy titkos találka kellős közepén vagy. Hmmmmmmmm, mit szólna ahoz Adri.- jelent meg egy mosoly arcán, amit gonosznak is lehetett volna mondani, ha a másik nem ismeri a lányt, aki pontosan tisztában volt azzal, hogy Gosti soha nem tenne ilyet. Vagy ha mégis, akkor pedig i ő, hogy ezt feltálalja a másik barátnőjének. Az egészhez semmi köze nem lenne, így nem avatkozna bele, és ha mégis kötné valami szál a helyzethez, akkor sem tenne ilyet. Az mindenkinek rossz lenne. Remélve, hogy háztársa ezt nem vette komolyan- elvégre tőle semmi ilyet nem szabad komolyan venni- elméjében keresgélni kezdett a horoszkópját jellemző sorok után.
- Anyukáddal tuti jó a kapcsolatod.- kezdett bele kissé hunyorogva, a hatás kedvéért. Ha az ember jobban odafigyelt, hangjában fellelhető volt még egy kevéske irigység is. Kiskorában minden, amire vágyott az az volt, hogy jóba legyen az anyjával, és az hercegnőnek, vagy manónak, vagy akárminek szólítsa, csak ne szörnyszülöttnek.- Nosztalgikus vagy, és az első randitokon biztos volt gyertya, meg félhomály, meg ilyenek. Ömmm.... Lehet, hogy van egy csomó cuccod, amit már ki akartál régebben dobni, de utána rájöttél, hogy fontosak neked. Az is lehet, hogy mosol, főzöl, takarítol, bár ebben nem vagyok annyira biztos. Ömm.. Még most is lehet egy enyhe honvágyad?- az utolsó már inkább kérdés volt mint mondat. Remélte, hogy nem keverte össze a rákot mondjuk a Bakkal, vagy az Oroszlánnal. Az nem lett volna valami szerencsés.- Ja és elméletileg sértődékeny kell legyél.- jutott eszébe, majd összeráncolta homlokát. Mi van, ha mégis megsértődött az Adris megjegyzésre?- Ugye nem haragudtál meg?- kortyolt bele teájában, ahogy hátradőlve pislogott a másikra. Megkönnyebbülten felsóhajtott, mikor az közölte véleményét a kezdőmondatról.
- Hála az égnek, már kezdtem félni, hogy hasonlít a Teleshophoz vagy az Ezo tévéhez. Astroshow.- forgatta meg szemeit. Jól esett valaki olyannal beszélni, akinek tudnia kell ezeket az eszement műsorokat. Tényleg, azok vajon még futnak az iparban, vagy eltűntek az éterben?
- Erdeigyümölcs citrommal és mézzel. A földi menyország. - vont vállat, majd megrázta fejét a következő kérdésre. Csak itt van. Hogy pihenjen. Bár a füstölőktől már fájni kezdett a feje. Asztrológia és füstölők egy helyen, ez sosem hangzik jól.
Hozzászólásai ebben a témában
Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2015. augusztus 5. 13:47 | Link



Társaságom hozzám hasonló elevenséggel kommunikált. Közben azt vettem észre, hogy a kezemben szorongatott teáscsésze szinte teljesen kiürült, úgy látszik elhamarkodtam a fogyasztást. Nem tudom, hogy merjek-e egy újat rendelni, mert akkor már tényleg jelentősen lecsökkenne a zsebpénzem mennyisége, és ki tudja hogy milyen egyéb váratlan kiadások csúszhatnak be még ebben a hónapban, aminek a végét egyelőre még nem láttam, úgyhogy pláne nagy elővigyázatossággal spóroltam. Kapásból a vizsgaidőszak jutott eszembe, hogy majd venni kell hozzá pennát, tintát, tartalékpennát, tartaléktintát, nagy csomag papírost, néhány üres jegyzetfüzetet, és szerintem szőlőcukorból és flakonos teából sem ártana felfegyverkeznem. Alapdolgok, amelyek a kabaláimmal együtt meghozzák a kívánt sikert, de ha ezúttal az egyik is hiányozni fog mellőlem a padról, roppant ideges leszek.
- Érezd magad otthon - dőltem hátra, hogy egy nagyot nyújtóztathassam felsőbb végtagjaimat. Olyan kényelmesnek találtam azokat a székeket... Mindig szeretem a teaházban eltölteni az időt. Talán a többi vendégnek se vagyok zavaró általánosságban. Ezúttal különben is megfogyatkozott már a számuk, a helyiség azon részében már csak mi ketten tartózkodtunk. Mindenkit elüldöztem, vagy csak éppen dolguk akadt? Nem akartam az igazsággal foglalkozni.
- Dehogyis! Én hűséges vagyok! Soha nem csalnám meg az én Adrikámat! - kaptam fel a vizet, s nagyokat hadonászva magyaráztam az igazam. Rendesen kibuktam, hogy ilyeneket feltételez... Pont tőlem? Szerintem én vagyok az egyik legrendesebb férfiú a Bagolykő várában, nagyon csúnya dolog ilyesmikkel gyanúsítani. És ha meg is csalnám, azt vajon pont a falu egyik legforgalmasabb helyén tenném? Ennyire hülye nem vagyok!
Közben Kamilla megcsillogtatta jóstehetségét. Mindenfélét összehordott, ami állítólag jellemző volt rám. Kihúztam magam a székemben és figyelmesen hallgattam őt, igyekezve egy pókerarcot felvenni. Miután végzett, elmondtam a véleményem.
- Először is, horoszkópos könyvet én is kaptam, a nagymamám adta oda karácsonyra, de csak mert ő is Rák és neki már nem kellett a polcra. Szóval ha tudni akarom a tulajdonságaimat, akkor szépen utánanézek. Másodszor, ezeket már mind tudtam, és szerintem elég sokan tudják már. Mi a garancia arra, hogy nem kérdeztél meg valakit rólam? Mondjuk a barátnőmet? - magyaráztam elszántan, felvont szemöldökkel - Harmadszor, ez nem a reklám helye, ja és amúgy nem haragszom, és mindentől eltekintve egész jól eltaláltad, de csak mert szerencséd volt! - duzzogtam némi csalódottsággal, mert azt gondoltam, hogy jobban fog hibázni. Ez a lány tényleg belém láthat, vagy nagyon jók az ismertségei.
- Ezek után jössz nekem egy teával - jelentettem ki makacsul.

Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. augusztus 5. 14:09 | Link



Na jó. Lehet, hogy kicsit túlságosan is messzire ment. Szája lebiggyedt, s a szürke íriszekben tiszta megbánás csillogott. Ő azt nem gondolta komolyan, egyáltalán nem. Ő csak megpróbált viccelni, ám úgy tűnik nem nagyon jött be. Pedig tényleg nem akart semmi rosszat s az, hogy megbántsa a másikat még csak meg sem fordult fejében, csak akkor jutott eszébe mikor az csapkodni kezdett azzal fenyegetve, hogy puszta véletlenségből leveri.
- Ne haragudj.- nyöszörögte, s hallatszott hangján, hogy menten elbőgi magát a puszta bűntudattól. Elég hamar fel lehetett benne kelteni, főleg az ilyen kivételesen élénk pillanataiban.- Nem gondoltam komolyan.- tette hozzá, ahogy bizonytalanul belekortyolt a teájába merő vigasztalásképp. Bár mikor felvázolta mit is sejt a fiúról a horoszkópja alapján szemeiben még lelkesség és izgatottság csillogott remélve, hogy eltalálta, ám mindezek mostanra kihunytak, mint amikor kiég egy villanykörte, vagy elfogy a gyertya s kialszik a láng. Legszivesebben megkérdezte volna tőle, hogy miért beszélne már Adrival róla, vagy bárki másról, bárki mással, ám ezt meghagyta magának. Még a végén az is csak egy rossz mondat lenne, valami amit a másik félreért.
- Következőre hibázni fogok.- mosolyodott el kissé bizonytalanul remélve, hogy ezzel kiengeszteli a másikat. A teás kijelentésre sűrűn bólogatni kezdett.
- És akkor nem leszel megsértődve? És nem fogsz haragudni sem?- kérdezett rá, elvégre jobb mindenben biztosra lenni. És amúgy is, ő nem szeretett senkivel sem rosszban lenni, főleg nem egy olyan emberrel, akivel egy házban laknak.
Hozzászólásai ebben a témában
Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2015. augusztus 5. 14:40 | Link



Atyaég, ezt még én sem gondoltam. Most komolyan megbántottam egy lányt? Na ne... Nagyon nem az az ember vagyok, aki miatt rossz kedve kell valakinek legyen. Látszott is rajtam, hogy engem is nyomasztani kezdett Kamilla kedve. Most félreértett? De hát na, azért tényleg durva feltételezés volt azt képzelni, hogy megcsalni járok ide a barátnőmet. Lehet poénkodni, jó is az, de ilyeeet!
- Ugyan már! Azt hiszed megsértődöm ilyeneken? Csak meglep... Ne gondolj ilyenekre. Nem ismersz akkor - pislogtam nagyokat, aztán próbáltam kiverni a fejemből az előzményeket. Tudtam jól, hogy csak szórakozni szeretett volna, ezért nem is tűntem már se szomorúnak, se megsértődöttnek. Túltettem magam rajta. Az én hangulatom úgy általában ilyen... Igyekszem csak a jóra gondolni, minek lógassam az orrom? Nagyon csúnyaságot kell ahhoz művelni, hogy engem megbántsanak, de akkor kő kövön nem marad, ez tény. Egyébként ilyen még sosem történt, úgyhogy ennyit erről.
- Ahogy gondolod... Inkább arról mesélj, hogy mi újság az iskolában. Hogy tetszik a kastély, amiről még a tengerparton meséltem? Olyan, amilyennek elképzelted? Vannak már barátaid? Beilleszkedtél a házba? Van valami esetleges... lelki problémád, amit szívesen megosztanál a te segítőkész, útbaigazító és mókás jelvényeseddel? -ehhez már közelebb kellett tolnom a széket és halkabban kellett beszélnem, elvégre tök ártatlanul kezdtem a magánéletében kotorászni. De ha már a horoszkóp és a jellemvilág volt a téma, akkor ő miért ne kerülhetne terítékre?
- El lesz felejtve a múlt, most inkább a jelennel és a jövővel foglalkozzunk! Ki vele, mi bántja a lelked. Én segítek.
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. augusztus 5. 15:28 | Link



Bár az is lehet, hogy túlreagálta ezt az egészet. Felettébb hajlamos az ilyenekre. Átlépni egy láthatatlan határt, érzékenyebben viseltetni dolgok iránt, mindez nap mint nap megeshet vele.
- Csak tényleg nem úgy gondoltam, egyáltalán nem nézek ki belőled ilyeneket.- rázta meg fejét, szemei méretei még mindíg egy dióéval vetekedtek.- És tényleg hozok neked teát. Mármint, érted na.- tette hozzá, ám a szavak valahogy még mindíg nem akartak előjönni, így az egész mondandója leginkább egy értelmetlen fecsegéshez hasonlított. Sokadjára megfogadta magában, hogy legközelebb mindent kétszer is átgondol, mielőtt hangot adna neki annak ellenére, hogy tudta, ez maximum tizenöt percig fog tartani. Ellenben a jelenlegi hangulatával. A naívsága után ez volt a második legrosszabb tulajdonsága. Rettentő hamar, egyik percről a másikra képes megváltozni a kedve, s ha egyszer mardossa valami, akkor az jó ideig ott is marad. Szó sincs arról, hogy haragtartó lenne, vagy esetleg a másikat hibáztatná emiatt. Az egész csupán annyi, hogy amúgy sem egetrengető önbecsülése még mélyebbre taszítódik s rádöbben, mennyire is gyerekes és idegesítő tud lenni. Mindezt persze önmagával beszéli meg, így esélye sincs megtudni mi a véleménye egy adott személynek erről az egészről. Az egészben az a legviccesebb, hogy mindigis megvolt a véleménye az ilyen emberekről, s szépen lassan ő is ilyenné vált. Azzal a különbséggel, hogy ő senkinek nem beszélt a problémáiról illetve a lehető legtávolabb állt tőle az önmaga sajnáltatása. Szerencséjére jött is a kérdésáradat, ami legalább egy kis időre elterelte figyelmét az önpusztításról. Halvány mosolyt varázsolt arcára, ahogy a vele szemben űlőre vonva figyelmét vállat vont.
- Jó nagy. És igen, eléggé. Mondjuk nem hittem, hogy ennyi folyósó lesz, meg lépcső, meg ilyenek. De végülis gondoltam rá, hogy hasonlítani fog egy labirintushoz.- gondolkodott el megint egy pillanatra, majd folytatta.- Jól érzem magam.- bár mindenhol jól érezte magát, ahol nem volt ott az anyja. Akire lassan már még haragudni is elfelejtett. Szomorú sem volt amiatt, amiért megkeserítette az életét. Egyszerűen semlegessé vállt. Bár biztos volt benne, hogy amint újra haza kerül, az az asszony fel fogja hozni a sérelmeit és a szemére hányni. Amik hol is kezdődtek, lássuk csak.. Nehéz a döntés aközött, hogy megszületett és aközött, amikor megtudta, hogy az édes pici lánya boszorkány. Ágoston most nagyon emlékeztette a volt pszichológusára, még bagolykő előttről, s egy pillanatig leírhatatlan vágyat érzett arra, hogy kiöntse a szívét. Utálta, egyszerűen utálta mikor ilyen volt, túlságosan is érzékennyé vállt a külvilággal szemben, s annyira, annyira el akarta mondani valakinek az egészet. Az álítólagos evészavart, amit mások közöltek vele, ő viszont minden erejével tagadta és ellenkezett, meg a családját, mindent. Eljutott odáig, hogy már csak a hangokat kellett volna kiadnia, megfogalmazni mindazt, ami ebben a szerencsétlen viselkedésében benne tombol, ám egyszerűen képtelen volt rá. A szavak megakadtak torkán abban a szorító gátban, ami mindigis ott volt, ha erre került sor. Kissé összerezzenve rázta meg fejét mikor rájött, hogy már percek óta néz kifejezéstelen arccal a lassan kihűlő folyadékba, majd ismét vállat vont.
- Nincs semmi fontos.- nézett a másikra. Hazudni. Na azt nagyon tudta annak ellenére, hogy mindigis utálta. Mondjuk most biztos nem fogja elhinni neki, talán ha nem kalandoztak volna el a gondolatai. Az is lehet, hogy a fiú még beszélt is hozzá közben, vagy esetleg kitört egy háború, bár felőle akár egy meteor is becsapódhatott volna a közvetlen közelébe, akkor sem vette volna észre.
Hozzászólásai ebben a témában
Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2015. augusztus 5. 18:20 | Link



- Igazán nem kell, majd rendelek én magam. Nem szép dolog lányokon eltartani magam - jegyeztem meg, miután pontot tehettünk a félreértéses, megsértődős ügy végére. Már csak egy dolgot sajnáltam, az pedig a túl korán kiszürcsölt teám, ezentúl csak az üres csészét szorongathattam.
Általánosságokról kezdtünk beszélgetni. Szerintem jobb ilyenekről, mint a horoszkópról. Eszembe jutott, hogy az iskola egy nagyon jó téma lehet, így ha feldobom nála akkor hosszas párbeszédek is kialakulhatnak. Kényelmesen elhelyezkedtem az ülőhelyemen, aztán feltettem neki egy csomó kérdést. Tudnia kellett, hogy velem aztán mindent megoszthat, mert ha arról van szó, akkor hallgatok mint a sír. Szeretek segíteni másokon. Pszichológus persze nem szívesen lennék, bár már gondolkodtam ilyenen is. Annyi embert ismerek, annyi történetet hallok és annyi feladatot vállalok, hogy a jövőben simán elképzelhető lenne. De ahhoz túl sokat kellene tanulnom. Nekem tanárként tökéletes lesz.
- Örülök. Félsz a vizsgáktól? Nemsokára másodikos leszel, szerinted is gyorsan telik az idő? Én meg mehetek mestertanoncnak... Nagy dög leszek - sóhajtottam, s még az élettől is elment a kedvem a sok tanulnivalóra gondolva. Nagyon nehéz lesz majd, hogy sokkal többet kell tanuljak, de nagyon izgatottan várom azt az időszakot is. Végre nem fognak rám vonatkozni az átlag diákhoz való szabályok. Felnőtt leszek, igazi felnőtt!
Észrevettem, hogy Kamilla kifejezéstelenül bámul maga elé. Mintha valamin nagyon gondolkodott volna. Csak nincs valami baj? Egek, rögtön segítenem kell, terelni a témát, esetleg még jobban erőltetni, hogy mondja el és ne mentegetőzzön.
- Pedig nem úgy néz ki... De nem erőltetem, hogy elmondd. Csak hátha tényleg jobb lenne. Persze nem az én dolgom - vontam vállat.
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. augusztus 5. 20:25 | Link

Ági


Elmosolyodott a másik kijelentésére, majd újra vállat vont. Hát ha nem, akkor nem. Sosem volt az a fajta, aki nagyon erőltette a dolgokat. Felajánlotta, hogy tényleg kifizeti neki, visszautasította, ez van. A téma átterelődött valami sokkal semlegesebb dologra, amiért hálás volt. Letette a csészéjét a kis asztalkára, majd összefonva ujjait ejtette kezét ölébe.
- Az, hogy félek, nem kifejezés.- rázta meg fejét, kissé kínosan elmosolyodva. Igazából az is lehet, hogy nem is egy akkora nagy dolog, mint ahogy ő azt elképzeli. Ám bármikor fennállhat az eset, hogy a fejében levő hatalmas kavalkádnak köszönhetően össze fogja keverni az anyagokat, és csupa értelmetlen dolgokat fog írni a kérdőívre.- Igen, még csak most érkeztem Madagaszkárra, és máris tele van az agyam bűbájokkal, meg seprűkkel, számokkal..- rázta meg fejét. Mondjuk senki nem mondta, hogy könnyű lesz.. Az újabb kijelentésre nem állta meg, hogy fel ne kuncogjon. Nem kinevetni akarta, egyszerűen csak jött a késztetés fentről. Ez egy olyan dolog nála, amit nem lehet kontrolálni, és általában a leglehetetlenebb és legrosszabb élethelyzetekben tör elő.- Bocsáss meg, nem téged nevetlek.- rázta meg gyorsan fejét, ezzel megelőzve egy újabb szerencsétlen helyzetet. Még egy félreértés tényleg nem jönne jól.
A másik bíztatására, miszerint beszéljen arról, ami már évek óta bántja elhúzta száját, s inkább elnézett mellette, a falat szemlélve. Nagyon.. Érdekes. Mély levegőt vett, ahogy újra és újra megfogalmazta magában, majd megrázta fejét. Képtelen rá, egyszerűen, fizikailag képtelen.
- Eddig nem nagyon beszéltem róla senkinek. Nem arról van szó, hogy nem bízok benned, vagy valami. Egyszerűen csak.. Nem vagyok képes rá.- mosolyodott el bocsánatkérően. Az igazság, amit még magának sem akart bevallani valójában az, hogy félt az egésztől. Ez volt a lehető legnagyobb titka- bár az evészavara látszott rajta, mármint negyvenhárom kilóval nem nevezhető se izmosnak, sem pedig húsosnak-, s valósággal rettegett attól. Ez úgy hangzik mint egy rossz életunt, depressziós duma? Kétség kívül. Hogy Kamilla ilyen lett volna? Egyáltalán nem. Már rég túltette magát az egészen. Persze ettől függetlenül valahol még fájt, de elfogadta a helyzetet.
Hozzászólásai ebben a témában
Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2015. augusztus 5. 23:11 | Link



Hát igen, a vizsgaidőszak. Közeleg, ezt mindannyian tudjuk. Kamillának pedig ez lesz az első nagy megmérettetése a kastélyban. Egyáltalán nem lepődtem meg, hogy izgul és fél is egyszerre. Pedig nem kell ám annyira! Az évek során kitapasztaltam már a tanárok módszereit, nem eggyel pedig szorosabbra fűztem a viszonyomat. Megismernek minket egy idő után, aztán valahogy meg is kedvelnek minket, bár ez nagyban függ a mi hozzáállásunktól is. Én jó gyerek vagyok, szorgalmas is, nem kitűnő tanuló de azért büszke lehet rám a családom.
Furcsán viselkedett. Biztos a téma hozta ki belőle. Ezt elnéztem neki, úgyhogy úgy tettem, mintha rettenetesen el lettem volna foglalva az asztalterítő tanulmányozásában.
- Bele fogsz rázódni, ahogy mindenki más is - mondtam neki, hogy egy kissé bátorítsam őt, de már a lelki problémáknál tartottunk. Megmondtam, hogy számíthat rám, ott leszek lelki szemetesládának vagy akárminek. Az okát nem tudom, de én szinte mindenkivel rendes vagyok. A navinésekkel különösen, hiszen az egy házba járók tartsanak már össze, nem? Meg hát biztos a kötelességtől is belém ivódott ez. Fokozatosan hatással van a személyiségemre az a sok szabályzat és elv, amit követnem kell. Vlaaaaa.
- Nem is próbáltad még elmondani valakinek? Vagy nem is érzed úgy, hogy elmondhatnád? Van ám iskolapszichológus is. Hozzá esetleg, ha fordulnál? Ő sok emberen segített már, tényleg ajánlani tudom.
Még egy kissé erőlködtem és kérlelően néztem rá, hogy gondolja meg magát. Itt a soha vissza nem térő alkalom arra, hogy kiöntse a lelkét. Senki nem hallja rajtunk kívül, mert diákok és iskolai dolgozók most nincsenek benn.
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. augusztus 5. 23:38 | Link

Gosti, a lelki szemetesládám


Na jó, ez már kezdett nevetségessé vállni. Gyerünk Kamilla, ha belekezdtél, hát mond el. Összeszorította ajkait, ahogy kapargatni kezdte tenyerén a bőrt. A vizsga mindahoz képest, amit itt készül kiadni magából egy kis muslica. Mondhatná azt is, hogy "nem értenéd", meg egyéb ilyen emeletes marhaságok, de akkor végképp szánalmasnak tüntetné fel magát. Szerinte legalábbis.
- Jártam már pszichológushoz. Bagolykő előtt.- sóhajtott fel. Kész, ennyi, megadta magát, a legappróbb nyomástól. Jellemző.- És ugye csak apám varázsló. Anyám egyszerű mugli. És amikor összeházasodtak, még nem tudta, hogy apám nem olyan mint ő. De persze utána megtudta. Elfogadta, remélve, hogy a lánya "normális" lesz.- mormolta, felszisszenve a "normális" szócskánál.- Viszont utána kiderült, hogy mégsem lettem normális. És ennyi.- vont vállat, szomorúan elmosolyodva.- Egyik napról a másikra változott meg. Azt mondta korcs vagyok. Szörnyszülött.- halkult szinte suttogássá hangja, ahogy könnyei mardosni kezdték torkát, majd szemeit is.- Lehet, hogy nem hangzik akkora nagy was ist dasnak, de akkor is. Egy anyának szeretnie kéne a gyerekét, nem? Annyira... Szánalmasnak érzem magam.- sóhajtott fel, kerülve a fiú tekintetét. Tessék. Itt volt. Elmondta. Sajnáltatta magát. Pont azt csinálta, amitől undorodott.- Beszélünk valami másról?- rázta meg fejét, ahogy egy kicsit a kelleténél erőtelljesebben törölte meg arcát.
Hozzászólásai ebben a témában
Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2015. augusztus 6. 13:46 | Link



Úgy tűnt, megtörik a jég. A sok kérlelés végre meghozta részemről az eredményt és elértem, hogy Kamilla elmesélje nekem a problémáját. Hivatalosan is a lelki szemetesládája lettem, hurrá. De tudni akartam én az igazságot? Lehet, hogy jobb lett volna hagyni ezt a témát, legalábbis az én oldalamról. Neki biztos hasznos, hogy elmondhatta valakinek. Legalább egy fordulópont, hogy erőt vett magán és őszintén beszél egy úgymond idegennek.
Tudván, hogy komoly dolgokról van szó, most félretettem a humorosabb énem. Nagyon nem lett volna szép visszaélnem a helyzettel, elviccelődve a szituációt. Csendben hallgattam, a létező legfelnőttesebb arcommal. Csodálkoztam, nem hittem a fülemnek. Hagytam, hogy kibeszélje magából ami bántja, nem vágtam közbe, csak a végén ragadtam magamhoz a szót.
- Ó - horgasztottam le a fejem - Ez tényleg nem túl kellemes. És azóta semmi se változott? Hát, amúgy rengeteg rossz anya van a világon, szerencsére az enyém nagyon jó fej. A rokonait nem válogathatja meg az ember, szokták mondani. Ha netán megmutatnád neki, hogy milyen menő dolog is varázsolni? Vagy beszélnél apukáddal, mert gondolom ő megért és beszél anyukáddal is erről.
Nem tudtam megoldást kínálni neki, de hogy is lett volna várható? Egy biccentéssel megköszöntem őszinteségét, aztán a kérésének engedelmeskedve témát váltottunk. Túl sok negatív dolog volt ez egyszerre.
- Rendben, akkor beszéljünk másról. Mondjuk miről? Találjunk valami vidámabb témát.
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. augusztus 6. 14:04 | Link

Gosti, a lelki szemetesládám.


Ahogy kimondta, szinte azonnal meg is bánta. Remek, most a másik nagy valószínűséggel azt hiszi róla, hogy valami önpusztító depressziós, érvágós kis akárki. Nem mintha baja lett volna az ilyen emberekkel, egyszerűen csak ő nem volt ilyen. Szerette az életét, szerette önmagát az egészséges keretek között, szerette azokat akik körüleötte vannak. Az anyját mondjuk nem, de arra ugye megvolt a saját maga oka. Amit mostmár az egyik prefektusa is tudott. Megkérte volna, hogy ne mondja el senkinek, de bízott abban, hogy Ágoston nem fogja fogni magát, és elújságolni az első szembejövő embernek. Nem tűnt olyannak. Persze nem mintha olyan sok élettapasztalatot szerzett volna eddig az embereket illetően. Viszont mostmár megtörtént, ez van. Nem tudja visszaforgatni az időt, és meg nem történtté tenni az eseményeket. Az élet megy tovább. Micsoda világrengető gondolatok. Edictumba velük.
Mikor a fiú felvetett néhány esetleges megoldást, amik talán működhetnének, megrázta fejét. És most kivételesen tényleg átgondolta, mit fog mondani. Nem akart olyannak tűnni, aki mindenáron el akarja hitetni vele, hogy tizenöt évesen milyen világfájdalmas, meg satöbbi. Főleg nem úgy, hogy ezek nem is igazak.
- Próbálkoztam. Nem ment. Az egész semlegessé vált.- vonta meg vállát, remélve, hogy tényleg úgy hangzott, amilyennek szánta. Vidámabb téma, vidámabb téma.. Lássuk csak.
- Mi volt eddigi életed legboldogabb pillanata?- mosolyodott el. Ez elég vidám kell legyen. Más boldogabb dolog jelenleg nem igazán jut eszébe. És amúgy is, ezzel talán többet meg fog tudni a másikról. Elvégre, ha már elmondott neki egy ennyire komoly dolgot, még akkor is, ha ezzel leginkább önmagának tett jót. Megelőlegezte a bizalmával. Ez azért elég érzékeny dolog.
Hozzászólásai ebben a témában
Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2015. augusztus 12. 14:44 | Link



Ez tehát a helyzet más családoknál. Eddig sem éltem vakon, nem dugtam homokba a fejem, pontosan tisztában voltam az idejáró diákok helyzetével anélkül, hogy tiszteletlenül vájkáltam volna magánéletükben. Ez csak egyszerűen így működik egy zárt közösségben. Hall az ember dolgokat, de a folyószerűen ömlengő információmennyiség működéséről és általános jellemzőiről órákig tudnék mesélni. Annyi biztos, hogy én nem kavarok semmit. Őszintén bízhatnak bennem a többiek.
Sajnos nem tudtam átérezni úgy a problémáját, mert ilyet még sosem tapasztaltam. Akármilyen hülye megoldáson is törtem a fejem, Kamilla gondja megoldhatatlannak és megfejthetetlennek látszott. Lehetséges, hogy túlságosan váratlanul ért egy ilyen komoly probléma. Itt vagyok a vizsgaidőszak előtt, kényelmesen teáztam, erre a nyakamba zúdul ez is. Nem számítottam rá, bármennyire is hittem benne.
- A kastélyban legalább nem kell sokat látnod. Idővel pedig rendeződik az otthoni ügyed - mivel láttam, hogy nem sokat tudok tenni, ennyiben hagytam. Mélyet sóhajtottam, kínomban mosolyra húztam a szám, aztán a vidámabb témaként felbukkanó új kérdésére kaptam oda tekintetem.
- De rég gondolkodtam már ilyenen! Hát... Mondjuk... Szerintem amikor összejöttem a barátnőmmel. Vagy amikor összegyűltek a testvéreim és az unokatestvéreim és egész nap csak játszottunk. Sok ilyen volt.
Az asztalra könyökölve szegeztem le szempáromat, miután rám tört ez a nosztalgikus érzés. Azóta rengeteget változtunk, a testvéreimnek már alig maradt ideje rám. Egyedül a húgom tartja magát, ő még cuki. Aztán idővel ő is kamaszodni fog. Az lesz a vége mindennek.
- És neked?
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. augusztus 17. 11:56 | Link

Gosti, a lelki szemetesládám
- ez amúgy csúnyán hangzik :C-


Lehet, hogy kérdezhetett volna másról is, vagy mondjuk beszélhettek volna az időjárásról, mert ha süt a nap az is lehet egy boldog téma, nem? Viszont akkor pillanatnyilag jobb nem jutott eszébe, és szinte amint kimondta a kérdést, sejtette mi lesz a válasz. Vagyis a válasz egy része. Halvány mosollyal arcán hallgatta, s megpróbálni elképzelni a Fandler-családot, ahogy egy rakás mini-Fandler szaladgál a házban vagy annak környékén. Azután visszatért a téma rá.
- Amikor először varázsoltam, és apa akkor kivételesen otthon volt, és mindenki szitkozódott, amiért nincs áram, ő meg mintha valami hős lennék szorongatott meg a vállára kapott meg minden.- vált szélesebbé a mosolya, ahogy az apjára gondolt. Gondolkodni kezdett, hogy mik lehettek eddig még azok a jelenetek, amik bekerülhetnek ebbe a kategóriába.- Még amikor megkaptam a levelet.- tette hozzá némi hallgatás után.-Azt hiszem ennyi.- vont vállat. Boldog téma, másik boldog téma... Süt a nap. Bár ezt biztos ő is észrevette. Jó, hogy most bezzeg nem tud járni a szája, mint ahogy máskor szokott. A másikra nézett, szinte segélykérően, hátha annak van valami ötlete. Mert ugye nem lenne a legszerencsésebb, ha mondjuk rájuk telepedne az a fajta bizonyos kínos csend, ami a lány esetében ritkán szokott ugyan előfordulni, ám nem volt lehetetlen.
- Valami új.. Téma?- kérdezte egy apró sóhaj kíséretében. Ez nem az a fajta "beszéljünk már másról légyszike" sóhaj volt, hanem inkább az a "csináljunk valami izgit" levegőkieresztés.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed