Ahogy belépsz a Pillangó-varázs Étterembe és Teaházba, azonnal elbűvöl a modern dizájn és az elegancia. A falakat finom szürke és fehér árnyalatok díszítik, meghitt és barátságos atmoszférát teremtve. Az étterem központi részén egy hosszú étkezőasztal található, amelyen elegáns teríték terül el. A fehér szalvéták és a finom textúrájú terítők stílusosan kiegészítik az asztal megjelenését. A tányérok, evőeszközök és kristálytiszta poharak letisztult vonalvezetése és minőségi kialakítása az étterem eleganciáját és ízlését hangsúlyozza. Az asztal közepén található virágcsokrok frissességet és színpompát visznek az étkezőterembe, míg az apró gyertyák romantikus hangulatot teremtenek. A helyi bár területe is lenyűgöző. Az üvegpolcokon rendezetten sorakoznak a különböző italok és koktélok, amelyek széles választékát kínálják a vendégeknek. A falakat dekoratív táblák és fényes tárgyak díszítik, ami exkluzív és modern megjelenést kölcsönöz a térnek. A stílusosan kiválasztott világítás meleg és barátságos légkört teremt, tovább fokozva az étterem vonzerejét. Az étterem egy olyan hely, amely egyaránt alkalmas romantikus vacsorákhoz, baráti összejövetelekhez vagy akár kisebb ünnepi eseményekhez. Az étterem modern, ugyanakkor meghitt és barátságos atmoszférája garantáltan emlékezetessé teszi az itt eltöltött időt. A Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló élményt kínál a vendégeknek, hiszen nemcsak ízletes ételekkel és italokkal, hanem különleges török kávékkal és teákkal is várja őket. Az étterem és teaház kínálatában szerepelnek a tradicionális török kávék, amelyeket gondosan elkészítenek és csészékben tálalnak. Ezen italok gazdag aromájukkal és intenzív ízvilágukkal különleges élményt nyújtanak a kávékedvelőknek. Az étterem tapasztalt baristái hagyományos módon készítik el ezeket a kávékat, így a vendégek megismerhetik a török kávézás művészetét és hagyományait. Emellett a teafogyasztók sem maradnak ki a különlegességekből. A Pillangó-varázs Étterem és Teaház teakínálatában szerepelnek a különböző török teák is, melyek gazdag ízvilágukkal és egzotikus aromáikkal kápráztatják el az ínyenceket. A teák frissen főzve és ízlésesen megkomponált teáscsészékben kerülnek felszolgálásra, hogy a vendégek teljes mértékben átélhessék a török teakultúrát. A Pillangó-varázs Étterem és Teaház ezzel a különleges kínálattal tovább fokozza az étterem hangulatát és vonzerejét. Az itt eltöltött idő alatt a vendégek nemcsak finom ételeket és italokat fogyaszthatnak, hanem felfedezhetik a török kávék és teák gazdag világát is. Ez a megkapó kombináció teszi a helyet egyedülállóvá és felejthetetlenné. Emellett a hely egyedi és varázslatos kültéri terasszal rendelkezik, mely egy gyönyörű lepkeházat idéz. Ez a különleges külső rész lehetőséget nyújt a vendégeknek, hogy a természet közelségében élvezhessék az étel- és italválasztékot. A lepkeház a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedi jellemzője, mely kívül-belül lenyűgöző látványt nyújt. A kültéri terasz intimitása és varázsa lehetővé teszi a vendégek számára, hogy átadják magukat a természet szépségének, miközben élvezik az étterem ízletes fogásait. Az ülőalkalmatosságok és asztalok kényelmesek és elegánsak, lehetővé téve, hogy a vendégek kényelmesen étkezzenek és pihenjenek a lepkeházban. A természetes növényzet és virágok körülöttük kellemes környezetet teremtenek. A lepkeházban való tartózkodás során a vendégek teljesen elmerülhetnek a természet nyugalmában. A hangulatos világítás és a megvilágított helyigés esténként varázslatos atmoszférát teremt. Ez egy olyan hely, ahol a vendégek eltölthetik idejüket, miközben szabadon engedik a város zaját, és élvezik az étel- és italélményeket a természet közelében. A kültéri részben a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló lehetőséget nyújt a vendégek számára, hogy egy különleges és bájos környezetben élvezzék az étel- és italfogyasztást. Ez a részlet gazdagítja az étterem hangulatát és még emlékezetesebbé teszi a vendégek élményét.
|
|
|
Kata Az ígéret szép szó... A mai napom totálisan lazán telt... Nem tanultam, nem paráztam a vizsgák miatt és nem görnyedtem a könyvtárban egy könyv felett ami nem volt meglepő. Ha ezt tettem volna, akkor minimum strébernek, maximum őrültnek tituláltam volna magam, akinek valaki beadott valami stréber-csináló szert. Az ég óvjon minket akkor, mikor nekiállok levitás módjára könyveket bújni. A hideg is kirázott a gondolatára, ahogy a dzsekim zsebébe dugtam a kezem. Ostoba gondolatok... A puccos teaház felé vettem az utam, ott volt találkozóm egy csajszival. Mondjuk, miért is megyek el ahelyett hogy hagynám lógva? A fránya becsületem tehet róla, semmi más. Mérgelődve egy kissé a dolgon léptem be és körbenéztem. Jobban bírtam a csárdát, kevesebb ember és még kevesebb diák van ott ilyentájt, de hát ha ide akar jönni, akkor jöjjünk ide. Reméltem hamar leléphetek és amint álltam a csajszi teáját és végigdumáltunk tíz percet, akkor áttérhetek az előbb említett helyre. Az az én mentsváram, nem ez a vidám, világos és nagyon is barátságos hely. Besétálva amilyen gyorsan lehetett, olyan gyorsan dobtam le magam az egyik ülőalkalmatosságra a függönyös részen, majd grimaszolva vettem tudomásul a kínálatot. Tea, forrócsoki, sütik... Elég hamar eldöntöttem hogy nem kérek semmit. Nem voltam édesszájú a teát pedig nem kívántam, így hát maradt a semmi. Mondjuk ha nem ide beszéltük volna meg, akkor jobban érezném magam. Ez a hely nekem túl rózsaszín... Mondjuk mi nem? Nagy sóhaj kíséretében próbáltam a lehető legkényelmesebb pozíciót felvenni és a plafont bámulva azon merengeni, hogy mi a jó istent keresek én ezen a helyen. Jó, tudtam. Mert megígértem... és sajnos az efféle dolgokat még betartom. Na persze ez nem jelenti azt, hogy nem hagyom az első adandó alkalommal faképnél. Lehet nem vagyok egy szőke herceg fehér lovon, de azért az ígéreteim megtartom, legalábbis egyenlőre igen. Később lehet már ezt se fogom, magamat ismerve...
|
|
|
Álmosvölgyi Kilián INAKTÍV
offline RPG hsz: 110 Összes hsz: 160
|
Írta: 2015. március 3. 23:59
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=470606#post470606][b]Álmosvölgyi Kilián - 2015.03.03. 23:59[/b][/url] Kata Az ígéret szép szó... A mai napom totálisan lazán telt... Nem tanultam, nem paráztam a vizsgák miatt és nem görnyedtem a könyvtárban egy könyv felett ami nem volt meglepő. Ha ezt tettem volna, akkor minimum strébernek, maximum őrültnek tituláltam volna magam, akinek valaki beadott valami stréber-csináló szert. Az ég óvjon minket akkor, mikor nekiállok levitás módjára könyveket bújni. A hideg is kirázott a gondolatára, ahogy a dzsekim zsebébe dugtam a kezem. Ostoba gondolatok... A puccos teaház felé vettem az utam, ott volt találkozóm egy csajszival. Mondjuk, miért is megyek el ahelyett hogy hagynám lógva? A fránya becsületem tehet róla, semmi más. Mérgelődve egy kissé a dolgon léptem be és körbenéztem. Jobban bírtam a csárdát, kevesebb ember és még kevesebb diák van ott ilyentájt, de hát ha ide akar jönni, akkor jöjjünk ide. Reméltem hamar leléphetek és amint álltam a csajszi teáját és végigdumáltunk tíz percet, akkor áttérhetek az előbb említett helyre. Az az én mentsváram, nem ez a vidám, világos és nagyon is barátságos hely. Besétálva amilyen gyorsan lehetett, olyan gyorsan dobtam le magam az egyik ülőalkalmatosságra a függönyös részen, majd grimaszolva vettem tudomásul a kínálatot. Tea, forrócsoki, sütik... Elég hamar eldöntöttem hogy nem kérek semmit. Nem voltam édesszájú a teát pedig nem kívántam, így hát maradt a semmi. Mondjuk ha nem ide beszéltük volna meg, akkor jobban érezném magam. Ez a hely nekem túl rózsaszín... Mondjuk mi nem? Nagy sóhaj kíséretében próbáltam a lehető legkényelmesebb pozíciót felvenni és a plafont bámulva azon merengeni, hogy mi a jó istent keresek én ezen a helyen. Jó, tudtam. Mert megígértem... és sajnos az efféle dolgokat még betartom. Na persze ez nem jelenti azt, hogy nem hagyom az első adandó alkalommal faképnél. Lehet nem vagyok egy szőke herceg fehér lovon, de azért az ígéreteim megtartom, legalábbis egyenlőre igen. Később lehet már ezt se fogom, magamat ismerve...
|
|
|
|
Kovács Kata Flóra INAKTÍV
offline RPG hsz: 33 Összes hsz: 110
|
Írta: 2015. március 8. 00:44
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=472273#post472273][b]Kovács Kata Flóra - 2015.03.08. 00:44[/b][/url] Kilián Forrcsoki pajti *-* A könyvtárba készült most mégis a falu felé veszi az irányt. Pedig a délutánt tanulással kéne töltenie, ha jó jegyeket szeretne szerezni a vizsgáira. Anyja egyik kikötése, hogy jól kell teljesítenie különben, hazaparancsolja. Azt pedig nem szeretné. Bár rég látta a tesóját, mert eddig még nem sikerült elcsábítani ide. Viszont, ami késik, nem múlik. De visszatérve az első dologra, épp a lépcsőn ment le, mikor meglátta Ádit. Vagyis azt hitte, hogy ő az, de mint kiderült mégsem. Kicsit szégyelte magát amiatt, hogy ennyi idő után nem ismerte meg. Könyvek nem voltak a kezében, mert úgy gondolta, hogy ahová megy ott lesz minden, így volt lehetősége felugrani Ádi hátára. Már kérdezni akarta, hogy vele tart-e, de megpillantotta az arcát és gyorsan leszállt róla. Á, dehogy volt kínos a dolog, kicsit sem. Gyorsan bocsánatot kért lehajtott a fejjel, és indult volna el, mikor felmerült a forrócsokizás. Erre az ajánlatra ki mondhatna nemet? Most délutánra beszélték meg a találkozót a pillangóban. A lánynak mindegy lett volna, hogy hova mennek, csak a gyorsétterembe ne. Oda nem térne vissza. Ha a fiú a csárdát választotta volna, kicsit vonakodva, de igent mondott volna. Oda ijesztő emberek járnak és nem olyanoknak való, mint Kata. Mindazonáltal jobban szereti a nyugodt helyeket, amik inkább rózsaszínek és giccsesek, mintsem lepukkantak és veszélyesek. És a bátyja sem örülne neki, ha ilyen helyekre járkálna. Nem sokat járt a faluban, így előbb indult, mint tervezte, és jól is tette, mert eltévedt útközben. Nem erőssége a tájokozódás, ezt már tapasztalta párszor. De sikeresen megtalálja a helyet, amit keresnie kell és be is tér. Körbenéz a helyiségben és megpillantja a srácot, akit keres. Mosolyogva közeledik felé, majd leül a szemközti székre. - Szia - köszön, és a pincéreket kezdi keresni. Nem siettet senkit, majd idejönnek hozzá, ha lesz idejük. Kata addig a szemben ülő fiút kezdi el nézni. Még nem is tudja a nevét.
|
|
|
|
Álmosvölgyi Kilián INAKTÍV
offline RPG hsz: 110 Összes hsz: 160
|
Írta: 2015. március 10. 22:36
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=473967#post473967][b]Álmosvölgyi Kilián - 2015.03.10. 22:36[/b][/url] Kata Az ígéret szép szó... Miután a csajszi a hátamon landolt, azután egy eléggé sötét pillantással méregettem őt. Mégis milyen jogon néz engem potenciális célállomásnak?! Mindegy. A lényege az volt, hogy bocsánatot kért. Nem kezdtem el leüvölteni a fejét, de azért nem igazán örültem az incidensnek. Az ötlet, mármint a forrócsokizás eléggé érdekesnek tűnt, na meg érdekelt mégis miért landolt rajtam. Mára beszéltük meg, tehát betévedtem elsőként és vártam rá. A csárda jobban az én stílusom volt, de egy két órát kibírok itt... De azért azt az édes nyavalyát biztosan nem fogom meginni... Inkább szúrjon le valaki. A lány késett, én meg untam magam, de lefoglalt egy időre a szemlélődés. Mondjuk nem volt hosszú távú az érdeklődés, de legalább megérkezett akire vártam, végre. A mosoly amivel köszönt meglep, mert általában mindenki úgy viszonyul hozzám, hogy ha lehet elkerül. - Szia. - mondom halálos nyugalommal, habár az én arcomon sem öröm, sem mosoly nem lelhető fel. A lány máris a pincéreket keresi a tekintetével, én meg őt nézem és várok valami reakciót. Hamarosan újra rám emeli a barnáit, én meg hátradőlök kényelmesen. - Van itt valami értelmesebb is mint a forrócsokoládénak elkeresztelt lötty? - kérdezem tőle, mivel nem szokásom ide járni. Valójában az életben be nem tévednék ide ha egyedül lennék, de a csajok bírják az efféle helyeket. A jó isten sem érti őket, nemhogy én. Ahogy így bájosan elcsevegünk a pincér is megérkezik. A lány felé intek, hogy majd ő rendel valamit, én meg reménykedem egy itallapban. Örülnék ha nem csak teát és vizet ihatnék, de a franc se tudja. Mikor a nagyon nyálas és lelkes pincér végre elhúzza a csíkot, akkor újra a szemben ülő csajszit szemlélve kérdezek tőle. - Szóval. Ez afféle random megnyilatkozás volt? Mármint azt vágom, hogy nem rám akartál ugrani... - nézem őt egy ideig, majd az itallapra emelem a tekintetem átfutva azt. Még a végén tényleg vizet iszom....
|
|
|
|
Szenyorrríta Nagy-Máday Kata INAKTÍV
offline RPG hsz: 33 Összes hsz: 110
|
Írta: 2015. április 2. 15:36
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=486918#post486918][b]Szenyorrríta Nagy-Máday Kata - 2015.04.02. 15:36[/b][/url] Kilián Forrcsoki pajti *-* Leül a fiúval szemben és a pincéreket kezdi figyelni. Az ilyen forgalmas helyeken sok időbe telik, mire valaki fel figyel rá, de türelmesen vár. Közben újra a fiúra tekint, de nem érti a kérdést. Lehet, sőt biztos, hogy ő a buta, de nem tudja elképzelni, hogy valaki nem szereti ezt az italt. Ami mindenféle ízben kapható, a hideg időkben felmelegít és jobb lesz tőle a kedved. - Ühm... tea. De, ha megkérdezed, lehet, hogy van más is - próbál normálisan válaszolni, de az arcáról könnyen le, lehet olvasni a meglepettséget. - Viszont, ha vársz, pár percet mehetünk máshova is. Ahová te szeretnél. Arcán újra megjelenik a mosoly, főleg, mikor az egyik kiszolgáló melléjük lép. A lányka rögtön a téli italokra szegezi a tekintetét, de nem tudja eldönteni, hogy milyen csokit igyon. Volt, amit már megkóstolt és ízlett neki, de szeretne újakat is kipróbálni, így nehéz a döntés. Végül az utóbbinál dönt és rendel egy chilis italt, mert azt mondják nagyon finom. Bár Kata minden édességet szeret, ezért ez is a kedvence lesz, valószínű. - Hogy érted, hogy random megnyilvánulás? - kérdez vissza, mert nem teljesen érti a kérdést. Az igaz, hogy idegen emberekre nem szokott ugrálni, de ezt nem nevezhetjük randomnak. Szerinte legalábbis. - Eltaláltad! Nem te voltál a célpontom. Az egyik ismerősömet akartam meglepni. Ő így okoz meglepetést másoknak. Messziről ráugrik a hátukra és, ha sikerül nem esik le. De ez általában nem így van, tehát sokszor landol a fenekén. Nem a legkellemesebb érzés, de a cél szentesíti az eszközt és ez nem is akkora tragédia. - De kösz, hogy elkaptál. Nem szoktak ilyen gyorsan reagálni - köszöni meg a dolgot, majd a közeledő és gőzölgő italára tekint. - Köszönöm!
|
|
|
|