36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. február 14. 19:46 | Link

Adam Kensington

Igyekezett pontosan jönni, kivételesen sikerült is. Készült erre a találkozóra, szimplán azért, mert sose hívják meg sehova. Na meg mert előtte bőszen irkálták a leveleiket, ami, tekintve, hogy addig három szót nem szóltak egymáshoz, tetemes beszélgetésnek minősült.

Már eleve akkor meglepődött, mikor csomagot kapott. Nem szokott ő még szórólapot se kapni, mert nem célpontja semmilyen boltnak vagy üzletnek sem. Aztán mikor szépen, akkurátusan kibontotta a csomagot, szépen meg is lepődött, mert mit kezdjen ő egy ilyen füzettel, mert írni kell, és beszélni kell, és addig azért is voltak meg olyan jól, mert nem beszéltek, illetve ha igen, akkor ő szólt, amit jobb lett volna nem megtennie, és istenem, hát én egy elég ostoba emberke vagyok, mit akarsz te tőlem. Aztán rávette magát, és nem hajtották el, és szépen ellevelezgettek, amiért innen is nagyon hálás a másiknak, mert volt kivel beszélgetnie. Mármint túl azon, hogy te készültél-e erre a dolgozatra, és hogy van-e egy pennád kölcsönbe.

Akkor hét óra. A teaházban. Bejön, körülnéz, sokan vannak, ezt nyugtázza. Leül szépen, kér egy earl grey-t, és vár.
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. február 14. 20:42 | Link

Rozsos Annamária
a teázó csendestárs

Reméltem, hogy elfogadja a meghívásomat. Nem omlottam volna össze, ha nemet mond, hiszen az is érthető lett volna. Ő egy fiatal, visszahúzódó lányka, én meg egy különös, sötét, még a kinézetemnél is sokkal-sokkal idősebb idősebb férfi. Nem nehezteltem volna, ha udvariasan visszautasít, ám örülök, hogy nem tette. Egyáltalán nem gyakori, hogy én bárkit elhívnék valahova. Inkább csak beengedem magamhoz az embereket, vagy csatlakozok hozzájuk, vagy elfogadom az invitálásukat. Kezdeményezni kevéssé szoktam. Rám talál mindenki magától. Vagy rátalálunk egymásra. Ez a lánnyal is megtörtént, viszont úgy sejtettem, ő nem dobna be olyasmit, hogy menjünk el valahova. Megtettem hát én.
A Labirintus című film legendás sorai után szabadon: oly' sok körmölés és levélváltás után eljutottam ide a teaházig, túl Máguscsárdán, hogy találkozzam a másik füzet birtokosával. Hét előtt néhány perccel érkezem meg a hely közelébe és látom, ahogy a navinés besétál. Várok pár pillanatot, és követem őt pontban egészkor. Nincs már az előtérben, az a csinos boszorkány nyilván bevezette a teaházba. Felakasztom itt a bőrkabátom és szokásos, sötét inges, fekete nadrágos, bakancsos összeállításomban sétálok beljebb. Rögtön észreveszem Annát, és odalépdelek hozzá.
- Szia... - köszönök rá mély, szelíd hangomon, és leereszkedem a kis asztal másik oldalára vele szemben, laza törökülésben helyezkedve el a párnán. Fehér kezeimet ölembe lógatom. Érkezik közben a pincérnő a diák teájával, és már éppen fordulna hozzám, hogy én mit kérek, mikor meglátja, kivel van dolga. Némán, érdeklődőn elmosolyodik hát csak, megvárva azért, szeretnék-e valamit. Felnézek rá és csak biccentek egy jelentékenyet, így jelezvén, hogy megvagyok. Ért a néma szóból, és tovább sétál. Ismét a társaságomra tekintek.
- Earl grey. - állapítom meg, az elé rakott tálca felé pillantva, amelyen ott a tea és minden más, ami az ízesítéshez kell. Attól még, mert én már rég nem veszek magamhoz ilyesmit, az illatáról természetesen felismerem. Az ízéről is felismerném. Csak számomra nincs élvezeti értéke.
Elmerengve figyelem Annát. Úgy hiszem, nem rendelkezik túl sok gyakorlattal az ilyen találkozók terén. Nem szokás rendelni, míg a másik meg nem érkezik, főleg, ha ennyire időben jön. Igazából még annál is udvariasabb, ha odakint vagy az előtérben várunk rá, bár igaz, ez már a lovagiasság kategóriája, amit sokkal inkább a férfi gyakorolhat, vagy az, aki ilyen jellem.

###
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. február 14. 22:46 | Link

Adam Kensington

Nem, a navinés szimplán gyakorlatias. Mert ha a másik nem jön el, mert nem ér rá, vagy mert eleve át akarta vágni, és most röhög a háta mögött lehetőleg az összes barátjával - ő attól még itt van, és ha már itt van, akkor eltölt itt egy kis időt. A helyzetre vonatkoztatva mindezt, ugyan nem hiszi, hogy Adam csak vicceskedni próbált ezzel a meghívással, de ki tudja, addig még bármi szembejöhetett volna vele, míg ideér.

De úgy néz ki, nem történt semmi. Az jó. Akkor nem fog itt ülni igazából nem kukán, mert el van ő magában is. De így azért sokkal jobb estének néz elébe, mint a szokásos kijárós esetei, amikor egyedül elmegy valahova, ott egyedül van valahol, majd egyedül hazagyalogol. Ugyan értékeli ő az egyedüllétet, de ilyenkor a hazamenetelnél a világ frissen kiporszívózott helynek tűnik, ahonnan épp a jó dolgokat takarították el. Nem jó érzés.

 - Szia. - köszön vissza magányos üldögélésből kirángatva, kissé dekoncentráltan. Ez a tegezés dolog azért érdekesen sikerült. Minden szabálynak ellenmond, de mivel levélben nem körülményeskedett, most már mindegy is lenne. Hát legfeljebb kijavítják. Lehet.

 - Igen. - pislant a frissen kikapott teára, miután megköszönte a pincérnőnek. Persze lehet elmefuttatásokat írni, hogy a lányról mennyit le lehet szűrni egy tea alapján, és igazából az nagyon érdekes lenne. Hogy nem spéci dolgokat iszik, hanem a jellemének megfelelően egy szimpla, hagyományos-szerű, egyáltalán nem feltűnő, majdnem unalmas dolgot kért ki. Az igazság az, hogy ez egy ismert dolog; olyan, amihez bármikor vissza lehet nyúlni, nem kötődik semmihez és senkihez. Neutrális terep.

Jó, hogy összerakja magát, elbabrál kicsit az ízesítőkkel, de nem használ semmit. Pedig micsoda jó pótcselekvés a cukor elkavargatása, mindig van mit csinálni beszélgetés közben. De hát ő már csak ilyen tüntetően puritán lelkületű.

 - Örülök, hogy eljöttél. - mondja aztán egyszerűen, mert ez a igazság. Nem gondolkozott ő sokat, hogy miért és hova és mikor; ha hívják, ő megy, ilyen egyszerű. Nem mond ő nemet; ha otthon próbálkozott vele, szimplán lecsorgott a szüleiről; ha meg valaki találkozót kért tőle, barátnő vagy rejtélyes módon esetleg valaki más is, hát elment. Neki ez a dolga. Azért nem szeretett volna most úgy járni, mint néha sikerült, hogy szó nélkül otthagyták. Azzal sincs semmi baj, benne van a pakliban, csak elrontja az elkövetkezendő két napját. Adam ne hagyja ott szó nélkül, ha lehet. Benne van a pakliban, de akkor menjen az a pakli a csudába.
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. február 14. 23:10 | Link

Rozsos Annamária
a teázó csendestárs

Nem zavar sem a tegezés, sem a sziázás. Mint azt már többször megállapítottam, rám nehezen vonatkozna bármilyen szabály. Nem vagyok fiatal, azonban öregnek tekinthető sem. A korom már nem az a mérték, amit kategorizálni lehetne, így nem is kell. Szóval bármilyen forma megállja a helyét. Megszoktam, hogy van, aki csípőből közvetlen stílust üt meg, míg egyesek magáznak, vagy éppen bácsiznak. Kinek mi tetszik. Kivéve persze, ha belém kötnek. Olyankor mások a szabályok, bár tény, olyankor a fontos is más.
A lányt mintha meglepné, hogy itt vagyok. Vagy talán nem is az, hogy meglepi, csak mintha megkönnyebbülne attól, hogy megjelentem, ahogyan azt megbeszéltük. Biztos nem mindig így esik vele. Furcsák az emberek. Mi okuk így átverni valakit, főleg, ha az történetesen egy olyan helyes kis boszorkány, mint a velem szemben ülő? Jó, nyilván mások másként látják. Sajnos. De én nem ők vagyok.
- Ez csak természetes. - bólintok mélyet, végig a szemébe nézve régi tekintetemmel, arra felelvén így, hogy örül annak, hogy eljöttem. Hiszen én hívtam meg. Szóval inkább én mondhatnám ezt. De most már nem mondom, mert így már túlzónak hatna, amolyan egymás körbenyalogatásának, hiába igaz. Az ilyen megnyilvánulásoktól pedig ódzkodom. Úgy hiszem, a navinés nem is várja el. Érti ő abból, amit mondtam és ahogyan nézem őt.
- Voltál már itt ezelőtt? - érdeklődöm meg tőle, körbetekintve kicsit a jellegzetes, párnás, kis asztalos, teaházi belső téren, amelyben pillangók röppennek ide-oda. Visszanézek Annára aztán, várva válaszát, és figyelve, ahogy elvan az ízesítőkkel, kellékekkel, viszont felhasználni nem használja őket. Ahogy békésen üldögélek vele szemben, végtagjaim persze túllógnak a berendezéseken. Főleg a térdeim állnak nagyon ki, ahogy törökülésben tartom magam, lazán egyenes háttal, hol a combjaimra, hol közéjük ejtett kezekkel.
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. február 14. 23:30 | Link

Adam Kensington

 - Egyszer benéztem, hogy ezt is lássam. - van a jól ismert ellenszenve a teázók felé, amik rettenetesen mű-barátságosak, ezek a pillangók viszont nem is próbálnak természetesnek vagy dizájnosnak hatni. Ezek repkedő pillangók, ezen már nem lehet segíteni. A boszorkány viszont rendes, és a tea jó. Jó, mit járom én itt körbe a dolgokat, nem jött az egyszeri kötelező látogatáson kívül, mert kivel. Ha mégis akadt valaki, akivel időnként elbeszélgetett, akkor meg nem itt. Jobb is, mert ezek a pillangók... nem, köszöni szépen.

Adam a navinés érzése szerint úgy kilóg a párnás-habos teázóból, mint a disznóvágás a panellakásból. Egyszerűen az se nem. Másrészről meg, mi mutathatná meg jobban, hogy a vele szemben ülő mennyire folyamatos, mint az, hogy a színtelensége, kisugárzása ennyire kirí és ő csak itt van és szépen elüldögél az említett párnákon. Alkalmazkodik.

Rokon vonás, na.

 - Még egyszer köszönöm a naplót. Jó ötlet volt. - mert a szóban kimondott dolog azért többet ér, mint a leírt, és még mindig fogalma sincs, hogy ez az egész, hogy ő itt elvan egy Adam-kaliberű lénnyel, hogy jött össze, erre számított úgy a legkevésbé, de nem bánja egyáltalán.
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. február 15. 00:04 | Link

Rozsos Annamária
a teázó csendestárs

Örülök, hogy ahogy egyre több időt töltök itt, egyre kevesebb magyarázatra szorul a személyem. A tanoda nagy része az Edictum miatt ismer, a falusiak meg a Kins&Kens révén és amiatt, mert köztük járok, és nem titkolom, mi vagyok. Éppen ezért a nagy részük már tudja, hogyan álljon hozzám és minek tulajdonítsa az olyan kirívó jegyeimet, mint a kisugárzásom, a bőröm sápadtsága, vagy éppen a szemeim különleges, megmagyarázhatatlan fénye. Azt gondolom, a velem szemben ülő lányka szintén tisztában van azzal, hogy vámpír vagyok. Az első találkozásunknál még talán nem volt, azóta viszont valamilyen módon világossá lett számára. Kérdezgetni azonban nem kérdezget és kétségeket sem látok a szemében. Ez jól van így, persze az ellenkezője sem zavarna.
Bólogatok csak feleletére, ismét körbepillantva közben. Tény és való, elvileg nem igazán passzolok ebbe a környezetbe, gyakorlatilag viszont nincs hely, ahova ne illenék. Pontosan azért, mert alkalmazkodom. Elfogadom a körülményeket és létezem bennük. Ettől pedig egészen olyan hatást keltek, mintha odavaló lennék.
- Végre felhasználhattam őket. - bólogatok, ahogy szóba hozza a naplót.
- Pár évtizede szereztem be a füzeteket, mert érdekesnek találtam ezt a megoldást. Feleslegesen viszont nem akartam írni beléjük. - tárom elé, nyugodtan ecsetelve szép magyarsággal, csak egészen enyhe angol akcentussal levelezőalkalmatosságaink történetét. Megtehettem volna, hogy tesztelem a tárgyakat, hiszen a mindenem a kísérletezés, de gyakran megesik, hogy valamit félreteszek és kipróbálom, mikor eljön az ideje. Nem vagyok egy türelmetlen alkat.
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. február 15. 00:30 | Link

Adam Kensington


 - És azóta nem is használtad? - lepődik meg annyira, hogy hát ez kiszalad a száján. Mert fölösleges volt. Van, akinek pár évtized ugye nem akkora nagy ügy. A kommunikációt meg megoldotta mondjuk máshogy. Mindegy már. Inkább belekortyol szegény teába, ha már egyszer idehozták.

Még nem jutott eszébe, hogy mit csináljon a füzetével, ha egyszer megunják egymást, és abbahagyják a szabadidős elfoglaltságukat, de most felötlött benne a gondolat. Valószínűleg visszaküldi majd neki, vagy elhagyja. Tudja már annyira, hogy főni fog a feje tizenakárhány év múlva, hogy miket nem volt képes összehordani, és ilyesmiről nem akar dokumentumokat őrizgetni. Mármint nem a kamaszkori szenvelgéseiről, hanem a kamaszkori szenvelgéseiről Adammel. Nem illik bele a konzervatív jövőképfelfogásába. Gyerek, férj, kis közösség. Nem fér össze az ilyesmi.

 - Mi alapján választod meg, hol maradsz meg? - ez a hirtelen gondolat a család, gyerek, férj triumvirátusról ragadósabb, mint gondolta. Az elmúlt percben tűnődve nézegette hol a teáját, hol beszélgetőtársát. Neki van egy meghatározott útja, amit nagy valószínűséggel végigcsinál majd. Adamnek ilyene nincsen, és így hirtelen megüti a gondolat, hogy keserves lehet leélni az örökkévalóságot.



Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. február 15. 19:18 | Link

Rozsos Annamária
a teázó csendestárs

A léptékek. Mindig visszaköszön, mennyire különböznek az embereknél és nálam. Nem szoktam hangsúlyozni és tapintatosan kezelem, hiszen tudom, milyen felfoghatatlan a számukra. Viszont nyilván nem fogok mellébeszélni sem a tényeket tekintve. Ha kérdeznek, válaszolok. Ha felvetnek egy témát, reagálok. Ilyenkor pedig megesik, hogy felfedek valami számukra elképesztőt, amit bár eddig is nyilván sejtettek, mégis más hallani tőlem. Mint most az évtizedek kérdése. Hagyom leülepedni a lányban, amennyire lehet.
Egyáltalán nem gondolok arra, mi lesz a jövőben. Tudom, ők teszik. Asztaltársaságom főleg. Sok emberhez hasonlóan kész tervei vannak, amiknek mint tudjuk a sorsa leginkább csak kudarc és csúf csőd, de tanulság. Ha halandó volnék sem terveznék. Ugyanígy csak tenném, amit jónak látok és kihoznám mindenből a kellemes maximumot. Ők azonban ábrándokat, elképzeléseket kergetnek, aztán amint elérték, gyakran fásultak lesznek, mert rájönnek, talán nem is erre kellett volna törekedjenek. Persze, van, akinek bejön. Talán a navinésnek is be fog. Nem venném rossz néven, ha a levelezésünk végével visszaadná nekem a füzetet, hiszen jól ismerem már a halandók aggodalmaskodásait és feszengéseit. Mondhatnám rájuk nagyképűen, hogy hülyeségek, mert igazából azok is, de... nekik mások a vélt vagy valós értékeik.
- Inkább a hely választ engem. - felelem nyugodt baritonomon.
- Már pár nap után világossá válik számomra, megtűrnek-e ott. - mesélem mindezt olyan rezzenéstelenül, mintha azt válaszoltam volna, éghajlat, zajszint vagy épp földrajzi fekvés alapján döntök. Ez a luxus azonban soha nem adatott meg nekem. Noha nincsenek is nagyon ilyen szempontjaim. Nyilván a sarkvidékekre vagy az Egyenlítőhöz sem érdemes költöznöm, hisz az előbbieken néha le se megy a nap, a másikon meg rengeteg ideig van fenn. Ezen kívül viszont nincs sok megkötésem. Éltem én már mindenütt. Hol több, hol kevesebb ideig. Hiszen megtehetem. Nem marasztal sehol semmi és senki. Egy idő után kihalnak mellőlem.
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. február 15. 21:01 | Link

Adam Kensington

Így van, a léptékek. Ő nem teheti meg, hogy azt csinál, amit akar, mert nincs rá ideje. Ahhoz ugyanis a legjobb először rájönni, hogy mit is akar, és ahhoz rengeteg idő kell. Az neki nincs. Meg ő töredelmesen bevallja, hogy a járt út mindig kényelmesebb, mint a járatlan. Nem kell ugye gondolkozni meg mi lett volna hásat játszani. Így is lehet, persze, de nem sok értelme van.

 - Persze. Ne haragudj. - rázza meg a fejét a válasz után. Ő kérte, meg is kapta. Gondolja ugyan, hogy Adam annyira nem érzékenykedik ezen, bár aztán ki tudja, hogy ő mit miről gondol, de azért elég keményen hangzott. De hát igaza van, persze, nála biztos nem az az első szempont, hogy hegyvidéken telepedjen meg vagy tengerparton, hanem először ahol lehet. Ó, gyerekek, ilyenkor látszik, hogy kettejük ég és föld.

Inkább issza azt a szerencsétlen teát. Néha azért meglepi, hogy mennyire szürreális dolgok tudnak előfordulni. A tea legalább valami normális és hétköznapi.

Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. február 16. 01:07 | Link

Rozsos Annamária
a teázó csendestárs

Finoman megrázom a fejem, így jelezve, hogy ugyan, semmi gond. Nagyon értékelem, ha valaki tapintatos, engem viszont már annyi minden ért, hogy nehezen érint bármi érzékenyen. Mindenről megvan a véleményem és akadnak érzéseim, ám ez utóbbiak egy nagyon alapvető szinten mozognak csupán. Amolyan fásult kábán keringenek bennem, langyosan. Már mindenhez hozzá vagyok szokva és igazán semmin nem izgatom magam. Akadnak kitöréseim egy-egy helyzetben, de azok sem olyan jelentősek, mint amilyennek látszanak. Csak néha jól esik úgy tennem, mintha engem is mélyen tudna érinteni valami. Aztán lehet, inkább csak másokat nyugtatok ezekkel a megnyilvánulásokkal, hogy mégse csak az jusson eszükre rólam a vámpírságom mellett, hogy pszichopata vagyok. Hiszen természetesen az vagyok, csak éppen ez koránt sem kell olyan rémes legyen, mint amit a szó hallatán az emberek ehhez társítanak. Igaz, azt nem mondhatom, hogy nem vagyok elvetemült vagy sorozatgyilkos, azonban tény és való, hogy szelíd szörnyeteg vagyok.
Csöndesen pillantok körbe a teaház barátságos terében, majd a velem szemben ülőn állapodik meg tekintetem, és őt figyelem némán. Nem szólok most egy darabig. Hagyom, hogy szokja a jelenlétem meg a velem kapcsolatos gondolatokat. Ráadásul különben is már így is rekordot döntöttünk a váltott szavak mennyiségében ezen az estén. Úgyhogy csak ücsörgök a párnán, és fejemet kissé oldalra biccentve nézegetem Annát. Nem tolakodón, sem tanulmányozón, hanem csak úgy.
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. február 16. 16:22 | Link

Adam Kensington

Ez egy beszélgetős hely. Jó, van hozzá tea olyan esetekre, amikor valaki elszólja magát, de végeredményben mégis csak azért építették, hogy társas élet mellett jobban szórd a pénzt. És ő szépen beadta a derekát, és beszélt. És akkor ennyi egy darabig elég is volt.

Nem kérdezik meg random a nevét, és nem kérdik, honnan jött, és mi a kedvenc csokija, bár az utóbbit mondjuk nem szokta bánni. Nem akarnak róla semmi teljesen fölöslegeset megtudni, csak azért, mert beszélni kell, mert ugye két ember között a csönd mindjárt azt jelenti, hogy zavar van az erőben. Olyankor persze ő is mindenfélét mond, hogy kitöltse az időt, amíg annyira rá nem unnak egymásra, hogy képesek legyenek elmenni. Ha néha valaki nem úgy kezdi az estét, hogy a nevét kérdi, amit perceken belül úgyis elfelejt, hanem valahogy máshogy, teszem azt elég ijesztően lehordja a pulóverét vagy szimplán együtt pocskondiázzák a karácsonyt, azt nagyon tudja értékeli.

Mivel nem tudja, mit mondjon, az okosabb és ritkábban használt utat választja, és szépen csendben marad. És minden addiginál jobban bánja, hogy nem tud rajzolni. Ez egy nagyszerű téma lenne, látja is maga előtt: a háttér egy habos-babos-kispárnás teaház szégyentelenül ízléstelen felszálló pillangókkal, az előtérben pedig egy párnán ücsörög egy fekete, hosszú tagú, nyugodt teremtés, aki lehetőleg minden ponton elüt a háttértől. Szinte viszket a tenyere papír és ceruza után. Kell neki ez a kép, és kész.
Utoljára módosította:Rozsos Annamária, 2015. február 16. 16:44
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. február 16. 16:56 | Link

Rozsos Annamária
a teázó csendestárs

Gyakran látom az embereken a megrökönyödést amiatt, hogy nem kérdezgetem őket az adataikról, dehát azoknál körülbelül mindent fontosabbnak tartok, ráadásul ezeknek a bizonyos adatoknak a jó részét simán leszűröm abból, amit látok, hogy aztán ezekkel mit se foglalkozzak. Hiszen nem érdekes. Sokkal érdekesebb, ki mit szeret, hogyan mosolyodik el, milyen szavakat használ, mitől csillan fel a szeme, igazgatja-e a ruháját, mitől jön zavarba, mik az elvei, hogyan látja a világot. Ezekről pedig néha sokkal többet megtudni akár szótlanul, ha pedig mégis megkezdődik egy beszélgetés, részemről szeretek inkább az ilyen momentumokra szorítkozni. Együtt gondolkodni, elemezni, filozofálni. Minden másra ott a bólintás meg a fejrázás, amitől a legtöbben idegbajt kapnak, hiszen miért nem szólalok már meg végre? Hallgatok itt sokat tudóan, biztos lenézem őket. Pedig nem feltétlenül.
- Mit szólnál egy asszociációs játékhoz? - vetem fel aztán békés hangomon, hosszú percek teaházi hangulattól zsibongó csöndje után. Szeretek játszani, bármennyire nem néznék ki belőlem a legtöbben. Mindegy, hogy sakk, kártya, társas vagy ilyen szóbeli. Ellazít, kikapcsol, közben pedig ezerszer többet megtudsz a másikról, mintha elkérnéd az anyakönyvi kivonatát, az igazolványait és minden orvosi aktáját.
- Mondok szavakat és te mindig rávágod, ami először az eszedbe jut róluk. Aztán cserélünk. - magyarázom el az egészen egyszerű szabályt, bár nem hiszem, hogy ne volna tisztában vele, vagy ne sejtette volna. Azonban így a tiszta sor. Régi fényű szemeimmel barátságosan kémlelem őt, várva, benne van-e.
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. február 16. 21:16 | Link

Adam Kensington

Asszociációs játék? Nézd csak. Már nagyon régen játszott ilyet. Sokat mond a játékostársak pillanatnyi hangulatáról, problémáiról, és ennek tükrében is kell nézni, különben hamar kifárad, hiszen csak szavakat mondanak körítés nélkül. Adammel meg plusz érdekes lesz, mert kíváncsi a másik gondolattársításaira. Meg mondjuk, a magáéira is.

 - Szívesen. - mosolyodik el és néz a másikra várakozóan, és közben előpróbát tart. Ilyen játék előtt mindig szokott. Csak hogy lássa, működik-e az agya, és hogy a válaszok még mindig saját magának is meglepőek-e. Mert többnyire azok, ő maga két szó között a legritkább esetben érez kapcsolatot, nemhogy még rá is jöjjön, miért pont az jutott az eszébe.

Navine - okkersárga. Jó, ő vizuális típus, és a sokféle árnyalatú sárga közül, ami a lakhelyén fogadja, uralkodó ez az ocsmány árnyalat, itt kér elnézést mindenkitől, akit ez sérthetett. Ez nem volt meglepő. Másikat.

Zöld - haragoszöld fű, amit a réthez kapcsol. Erre se nehéz rájönni, hiszen ott futott össze először a beszélgetőtársával, pedig este volt és latyak, de az már mindegy. A mai nap nem a meglepő asszociációk napja lesz, de legalább képes ugrálni a mentális lexikonjában. Az jó.

Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. február 16. 21:39 | Link

Rozsos Annamária
a teázó csendestárs

Benne van a játékban. Pompás. Látom az izgatott csillogást a szemében. Kíváncsi az elkövetkezendőkre. Akárcsak én. Bólintok hát neki, lesütöm pár pillanatra a szemem, helyezkedve törökülésemben, mígnem kicsit előre dőlök, lekönyökölve magam elé a teázó asztalra, összekulcsolt kezeimet rásimítva. Ezzel némileg közelebb hajolok társaságomhoz. Aprót köszörülök torkomon -nem mintha szükségem lenne rá- és a szemébe nézek, néhány arcomba lógó tincs mögül.
- Cukor. - adom meg az első szót könnyedén.
- Bogolyfalva. - folytatom. Minden bemondás között megvárom, míg felel rá. Míg közli azt a szót, amely eszébe jut az általam megadottról. Meg persze tartok mindig egy kis hatásszünetet, hagyva lógni a levegőben közlését és pár pillanatot arra, hogy egy biccentéssel, pislogással lereagáljam, figyelve helyes vonásait velem szemben. Így, hogy könyökölök, egy magasságban vagyunk.
- Szövetséges... Kanóc... Amszterdam... Szomjúság... Ügyetlen... - érkeznek egymás után a legkülönfélébb kifejezések nyugodt baritonomon.
- Mozart... Nyugat... Király... Felelősség... Búvóhely. - zárom egyelőre a sort. Körülöttünk eközben a többi asztalnál a vendégek iszogatnak, csevegnek, nevetgélnek, azonban nem igazán figyelek rájuk. Háttérzaj mindössze. Most csak mi vagyunk ketten meg a játékunk.
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. február 16. 22:04 | Link

Adam Kensington

   Cukor  - Kristály. - vágja rá, úgy,hogy azt illik, csípőből, és magában a szemét forgatva, még egy ilyen hülye asszociációt, há kristálycukor, érted. Kis ugrások.
   Bogolyfalva - Lehetőség. - erre pislog kettőt, mert mégis miért, de aztán megállapodik magával abban, hogy lehetőség elmenni a kastélyból pár órára. Hogy nem állás- vagy életlehetőségről van szó, abban egészen biztos.
   Szövetséges - Háború. - na, ebből sokat lehetne kihozni, ha lélekelemzésről lenne szó, de az igazság nagyon egyszerűen egy történelmi szófordulatban keresendő.
   Kanóc - Gyertya. - mosolyodik el, mert erre nem olyan sok lehetőség kínálkozik.
   Amszterdam - Fények. - éjszakai város inkább, ahogy ő hallotta.
   Szomjúság  - Száraz.
   Ügyetlen - Botlás. - gondol itt a híres küszöbön áteséseire általános iskolából. De jó volt, mások is kiröhögték és ő is kiröhögte magát. Ez egy egyéni adottság, más ilyet nem hiszi, hogy tudna.
  Mozart - Golyó. - fiatal nemzedék ő, aki szándékosan nem hallgat komolyzenét, de a hasát azt szereti. Már nem szégyelli, műveletlen kontár, és?
   Nyugat - Naplemente.
   Király - Trón. - sok lépcsővel, magasan.
   Felelősség - Nyomás. - de még milyen.
   Búvóhely - Menekülés. - és pánik, azt megismeri, helló.

Csak úgy kapta a szavakat, de ahogy visszahallja a saját válaszait, nem sikerült nagyokat ugrálni, megmaradt az egyszerű társításoknál. Nem baj, nem az méri az intelligenciát, csak rejtélyre számított. Majd máskor. Most ő jön; ez is a játék része, mert azt mondja, ami eszébe jut, nem gondolkozik mindenféle lehetőségen.

Fény. Rét. Falu. Füst. Felhő. Vihar. Eső. Falevél. Ősz. Hideg. Bor.
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. február 16. 23:29 | Link

Rozsos Annamária
a teázó csendestárs

A válaszok egyike sem túl meglepő, noha nem is vártam ilyet. Mindet teljesen rendjén valónak találom, bár mit ne találnék rendben? Ha kézenfekvő, amit mond, akkor azért; ha meg valami egészen bizarr vagy különc képzettársítás, akkor meg azért. Mindennek van értelme és létjogosultsága, a levont következtetés a lényeg. Ezekből az asszociációkból pedig azt a következtetést vonom le, hogy Anna elméje földhöz ragadtan, teljesen praktikusan működik és jól csatol. Az iméntiekből legalábbis ez derül ki. Lássuk, velem mi a helyzet.
~ Fény. - Világosság. - ezen nincs mit sokat magyarázni, bár kitelhetett volna tőlem valami fájdalmas reakció, ez tény. De akárhogy a sötétség gyermeke vagyok, nem ez jut róla eszembe. Ahhoz túl szabadon gondolkodó bestia vagyok.
~ Rét. - Kerülgetés. - igen, a találkozásunk. Tekintetem elmosolyodik.
~ Falu. - Emberek. - mint személyek és mint faj.
~ Füst. - Pápa. - az egyházfő megválasztásának jelzése a fehér füsttel.
~ Felhő. - Takar. - elfedi a napot vagy épp a csillagokat.
~ Vihar. - Szép új világ. - idézem Shakespeare említett művéből a híres kifejezést.
~ Eső. - London. - mindkettőt szeretem, és egyik nincs a másik nélkül.
~ Falevél. - Ér. - amik végigfutnak rajta, akár az emberek bőre alatt, kínálgatva magukat nekem. De próbálok nem elkalandozni, figyelek a továbbiakra.
~ Ősz. - Nyugalom - talán a kedvenc évszakom. Az illatok, a színek, az elmúlás.
~ Hideg. - Kéz. - természetesen az én kezemre gondolok. Ha a sápadtságom, szemem fénye, érdekes kisugárzásom, vagy más jellegzetességem ne volna elég árulkodó, amint hozzáérek valakihez, minimum gyanakodni kezd.  
~ Bor. - Krisztus vére. - élek ismét egy vallásos kifejezéssel. Egy fajtámbelitől ezek elég bizarrul hathatnak. Főleg, hogy ahogy kiejtem őket, nem lobbanok egyből lángra. Dehát ez csak tévhit. Ettől függetlenül persze vámpírtársaim általában tényleg távol tartják magukat Isten szolgáitól, otthonától, ereklyéitől. Nem fér össze velük.
Ahogy megvagyok a lánytól kapott szavakkal, ismét Ő következik. Felemelem karjaimat az asztalról, újra kiegyenesedve ültömben. Kezeimet hosszú combjaimra teszem. Megnedvesítem ajkaimat és lustát pislogok
- Forr... Hús... Barátság... Occam borotvája... Méreg... Javít... Ünnep... Harry Potter... Csapágy... Halhatatlan. - tárom elé csöndesen, ráérősen az újabb kínálatot, hallgatva őszinte megnyilvánulásait velük kapcsolatban.
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. február 17. 14:12 | Link

Adam Kensington

Nézz oda, ez érdekes. Itt is vannak egyszerű társítások, de többnyire azért meglepőek, új szemszögből asszociál olyan, többnyire adott dolgokra is, mint a füst. A navinés ugyan nem tudhatja, mik a kapcsolódások a szavak között, de van annyi képzelőereje, hogy összealkosson valamit. Hogy aztán az különbözik-e attól, amit a másik eredetileg gondol, vagy sem, az már mindegy. Ez a szójáték is csak olyan, mint a szokásos beszélgetés: két malomban őröl két ember midig és kivétel nélkül.

  Forr - gyöngyöz. Így van, praktikus, forr a víz a lábasban. Valaki legyen már földhözragadt is itt.
  Hús- vér. Itt is a konyha ugrik be, visszakozással és undorral vegyest, mert ez a nyers hús dolog, ami lehetne az övé is, és neki fel kéne dolgozni.. nem.
  Barátság - meleg.
  Occam borotvája - sallang.
  Méreg - mar. Ez a méreg dolog mindig piszkálta a fantáziáját, és megfelelő mennyiségű detektívregény elolvasása után elkezdte nem szeretni a darazsakat. Ott mindig ciánnal irtották szegényeket, meg akkor már egymást is. Ő nem azt választaná. Valami lassabbat. Ha mondjuk ő venné be..
  Javít - ront. Abban amúgy is sokkal jobb, mint a javításban.
  Ünnep - Krisztus. - talán mert a legközelebbi a húsvét vagy mert tavasszal született, de erre bibliai jelenetek ugranak be.
  Harry Potter - magas. Kevésbé vizuálisan fogalmazva, őszintén tiszteli és csodálja, és felnéz rá.
  Csapágy - vas.
  Halhatatlan - nem. Mert nem természetes, nem megfelelő, nem lehetséges a mugli esze szerint, pedig hát dehogynem, és irtózik tőle. És ez egy önszuggesztív nem is, mert nagyon kívánatosan hangzik, és ezt nem szabad.

Még egy kört? Figyelmesen nézi a másikat, és kezét a gyakorlatilag üres csészéje mellett nyugtatva mondja sorra a szavakat, ami éppen felbukkan az agyában.

Perem. Zene. Föld. Élet. Oklevél. Tanítás. Gyerek. Játék. Freud.
Utoljára módosította:Rozsos Annamária, 2015. február 17. 14:25
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. február 17. 17:24 | Link

Rozsos Annamária
a teázó csendestárs

Most már akadnak meglepőbb társításai és olyanok, amikből egyre és egyre több mindenre derül fény. Főleg Occam borotvájánál és az ünnepnél merengek el egy másodpercre, hogy csak utána folytassam a felsorolást. A halhatatlanra adott, elutasító válasz pedig kifejezetten érdekes, és látom a tekintetében, mennyi mindent hordoz ez magában. Na de ismét én következem.
~ Perem. - Leesik. - rögtön egy alak ugrott be, aki egy szakadék vagy épület szélén áll, és egyensúlyát vesztve alábukik, vagy éppen letaszítják.
~ Zene. - Hangulat. - meghatározza a szerzését, aztán a kész mű pedig kölcsönzi ezt a hangulatot. A zenéhez hangulat kell és hangulatot teremt. A zene által minden más színben tűnik fel. A zene érzéseket hív elő, erősít fel.
~ Föld. - Bolygó. - amit szívesen megszemlélnék egyszer a világűrből.
~ Élet. - Lét. - az embereknek sokkal inkább elfogadható kifejezés az, hogy én létezem, mint az, hogy élek. Holott én mind a kettőt igaznak tartom magamra.
~ Oklevél. - Elismerés. - legalábbis egy írott formája.
~ Tanítás. - Adni. - átadni a tudást. Az egyik legnagyobb ajándék.
~ Gyerek. - Kezdet. - vágom rá nyugodtan, holott igazából az idegen szóval holtversenyben jutott ez eszembe. Azonban az átfogó gondolkodás győzött a személyes hozzáállás felett. A gyermek egy olyan új kezdet, amit én nem adtam meg és soha nem is adhatok meg a világnak, és Isten igazából eszem ágában sincs. Még a magam módján sem. Hiszen, ha átváltoztatok valakit, a Gyermekem volna. Ilyen terveim viszont szintén nincsenek. De persze megesni megeshet.
~ Játék. - Kikapcsolódás. - ami ellazít és szórakoztat.
~ Freud. - Szex. - hagyom a szót egyszerűen kigördülni számon.
- Utolsó kör. - jelentem be aztán az asszociálással kapcsolatban. Három a Magyar Igazság és még nagyon sok minden három. Mindig érdemes nem megállni kettőnél és nem tovább menni négyig, azonban nem kívánok most ezzel kapcsolatban sem filozofikus, sem memetikai, sem monthy pythoni fejtegetésekbe belemenni.
- Köd... Sors... Kíván... Edgar Allan Poe... Diadal... Szerep... Öngyilkosság... Fej... Herceg... Sóhaj... Féreglyuk... Alázat. - zárom az újabb komótos felsorolást, várva megnyilvánulásait, majd az utolsó feladványokat, amelyeket nekem szán. Továbbra is csak ücsörgök vele szemben a párnán, és mit sem törődöm a repdeső pillangókkal, a csészék zörejeivel, a kanalak koccanásával, a beszélgetőkkel. Csak az ő és a saját gondolataimat figyelem. Minket.
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. február 17. 21:05 | Link

Adam Kensington

A freudi társítás különösen kedvére van, mert akkor ez így röviden le is írta az alapokat.

  Köd - nedves. Egy egész ősz reggeli kép ugrik be, szinte tapinthatóan, de azt nem lehet egy szóban leírni, úgyhogy marad ennél.
  Sors - kerék. Persze, ott a szófordulat, de megint csak az az eset áll fenn, hogy erről az egy szóról beugrott érzéseiről hosszasan tudna értekezni, aminek lényege röviden a kapálózás lenne.
  Kíván - akar. Nem mondjuk ezt így ki, szól a jól ismert mantra, amit a felnőttek mondanak a gyereknek, de ugyan már. A kívánás finomkodás annak leplezésére, amit igenis nagyon akarunk.
  Edgar Allan Poe - holló. Ez reflex. Tudna miről mesélni, ha lenne rá több szava.
  Diadal - hatalom. A győzelem csak siker; a diadalhoz viszont leigázást köt.
  Szerep - halál. Na, akkor egy társítás, amit ő se ért. De pillanatnyilag egészen biztos ebben az asszociációban.
  Öngyilkosság - dráma. Ez egy elég drámai és feltűnősködő út elfelé; ráadásul semmire se jó. Csak ront a dolgokon. Mondhatni, felesleges. Felesleges dráma. Oldd meg csendesebben.
  Fej - agy. Beugrik a káposzta is rögtön utána, de az agy jobban illik  a helyzethez.
  Herceg - kisebb. Nem számítva a hercegségeket, a hercegnek kisebb hatalma van, mint a királynak. Azaz hangozzék akármilyen jól, nem elég jó, kevés. A kis hatalommániás kisleányzó.
  Sóhaj - vágy.
  Féreglyuk - párhuzamos világok. Olvasott, de főleg nézett egy pár sci-fi témájú elmeszüleményt; a nem áltudományos részével nincs tisztában, és nem is érdekli különösebben.
  Alázat - roskad. Az agya félig még a hercegnél időzik, a hagyományos hierarchiánál; de a munka, hivatás iránti alázatot is képszerűen képzeli el. És nem hisz benne. Vagy nem annyira; ez még homályos.

Utolsó kör. Egész szépen belejöttek, pedig először nem tűnt ígéretesnek a dolog. Ezt elrakja későbbre; jól jöhet még.

Hártya. Sírás. Kapar. Kendő. Dohos. Harmadik. Iszony. Húsvét. Feltámadás.
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. február 18. 11:52 | Link

Rozsos Annamária
a teázó csendestárs

Érdekes, érdekes. Egyre-egyre érdekesebb. Tényleg belejöttünk. Már azoknak a társításoknak is megvan a maga pikantériája és különlegessége, amelyek önmagukban hagyományosnak tűnnek. Hangulatuk a játék lendületében áll. Abban, hogy belemelegedtünk és mintha egyre jobban kitárulkoznánk. Főleg a lány. Nekem nem nagyon van hova tárulkoznom.
Van néhány momentum, amelyre úgy döntök, majd visszatérek. Ha nem most, majd a levelezéseinkben. Néhány asszociációja megragadt bennem. Nem feltétlen kéne ezt magyarázni, hiszen önmagában helytálló, azonban kár volna egy-egy remek témát veszni hagyni, ha már egyszer megmozgatják az elmémet. Most viszont tényleg nem maradok itt náluk, hanem koncentrálok az utolsó részre. Én jövök.
~ Hártya. - erre nem vágok rá rögtön valamit, csak lesütöm a szemem egy pillanatra. Veszélyes egy játék ez. Igazából kifejezetten illetlen. Nem hiába nem szokás azonnal a világba ontani, amit gondolunk. Úgy marad csak rend, ha megfelelő köntösbe öltöztetjük mondandónkat, vagy hallgatunk. Ennek a játéknak viszont a nyers őszinteség az alapszabálya. Mód viszont akad rá, hogy az ember közben mégis úriember maradjon...
- A másodikat mondom, ami eszembe jut. - közlöm vele jelentőségteljes tekintettel, ahogy nyugodtan visszaemelem rá pillantásom.
- Réteg. - bólintok, könnyen túllépve a kis megakadáson. Mehetünk tovább.
~ Sírás. - Vétek. - jutnak eszembe olyan könnyek, amiket én okoztam.
~ Kapar. - Köröm. - szinte hallom, ahogy sercegve súrlódik a fának.
~ Kendő. - Hölgy. - sokszor láttam, miként nyújtják át kecsesen a lovagoknak.
~ Dohos. - Pince. - mondom egyszerűen, színtelenül, magától értetődőn.
~ Harmadik. - Beteljesülés. - a szent, bűvös szám, amely mindenkor megjelenik, mindenhol jelen van. Eddig számolunk, ennyiszer próbálkozunk, ennyi részre tagolunk... és sorolhatnánk még ezt napestig.
~ Iszony. - Undor. - közlöm, ahogy rögvest elhűlt, torz arcok ugranak be.
~ Húsvét. - Feltámadás. - ejtem a szót kellemes áhítattal.
~ Feltámadás. - kapom vissza a szót.
- Élet. - suttogom révetegen, szinte lehelve csupán. Ahogy Jézus mondta, én vagyok a feltámadás és az élet. Számomra a feltámadás az élet. Meghaltam és feltámadtam, új életet kapva. Megmenekültem. Ami velem történt, nem átok. Ami velem történt, az áldás. Mert az élet áldás, bármilyen hitvány alak próbálja is meg elhitetni velem, hogy halott vagyok és hogy az enyém nem élet. Pedig ugyanannyira élet, mint az övé vagy bárkié. Ahogy ezek a gondolatok elmémben kavarognak és tompán lüktető érzésekkel töltenek meg, régi tekintetem homályossá válik, és úgy pislogok Annára, hogy abból egyértelműen kivehető, nem teljesen vagyok most jelen időben és térben. De lassacskán visszatérek. Legalább annyira, hogy a velem szemben ülő diáklány jelenlétét befogadjam.
Utoljára módosította:Adam Kensington, 2015. február 19. 12:06
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. február 18. 18:55 | Link

Adam Kensington

Zavar az erőben, gondolja magában, ahogy a másik megakadását figyeli, aztán ő akad meg a nagy nézésben, mert egyszerre húzza fel a szemöldökét, és próbálja visszatartani a nevetését. Hát, ez is egy variáció, ez tény, olyan, amire ő nem is gondolt. De hát kinek mi.

Vannak szokásos és egyedi asszociációk, ahogy eddig is. A hölgyön elmosolyodik, milyen régimódi társítás, de hiszen a szó is az volt, és a vele szemben ülő is az. Sikerült egy közös pontot is találniuk, ami után ki-kinek van rá ideje, hogy a játék végével eltűnődjön. Adam azon, amin, a navinés meg azon, hogy ezzel az utolsó feladvánnyal sikerült beletrafálnia valami olyanba, amihez ő kevés és kevés is lesz. A nyilvánvaló bibliai képeken túl ugyanis itt ül valakivel, aki a maga módján.. nem, itt megakasztja magát. Kevés ő ehhez, ez amúgy is a szokásos módon szégyentelenül összetett egy valami.

Amolyan üdvözlésként elmosolyodik, ahogy a másik lélekben is visszatér a teaázóba. Nna, egy újabb teljesen halva holt ötletet sikerült feléleszteniük, mert levelezés meg asszociációs játék, az smafu, kérem szépen, és akkor kiderül, hogy bizonyos esetekben egész jó dolog is kisülhet belőlük.

 - Nem mennénk ki egy kicsit? - nyit egy újabb fejezetet a ma estében, ami lehet lezáró fejezet is, ahogy a másik gondolja. A teaház viszont zsúfolt lett emberekkel és háttérzajjal és mindenféle gondolatokkal, és tudná értékelni a tágasabb kinti légkört.

Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. február 19. 12:24 | Link

Rozsos Annamária
a teázó csendestárs

Egy mosoly. Ez fogad a gondolataimból való visszatéréskor. Számmal nem, de tekintetemmel és egy barátságos pislogással viszonzom a gesztust. A kérdésbe ágyazott javaslatra csak egy mély, úrias bólintással felelek. Ahogyan ő szeretné. Meg persze nekem sincsen ellenemre a távozás, amely ismét egy kellemes sétával kecsegtet. Ez szinte már szokásunk.
Felkelünk a párnákról, a pulthoz megyünk, és a farzsebemből hanyagul elővett varázslópénzekkel rendezem a számlát, korrekt borravalót hagyva. Ahogy ezzel megvagyok, mehetünk a kabátunkért, holminkért. Mikor már minden rajtunk van, és indulásra készen állunk az előtérben, könyökömet Annának nyújtom, hogy belém karolhassunk és kilépdeljünk az utcára.
Innentől pedig szó bennszakad, hang fennakad, bár ami ilyenkor köztünk megesik, koránt sem ennyire drámai, hanem magától értetődő és jó. A magunkhoz képest sok váltott szó után most visszatérünk a csöndhöz, amely ugyanannyira természetes közegünk, ha nem még inkább az. Ennek ellenére a ma esti játék és beszélgetés szerintem nem hogy éket vert közénk, hanem elmélyítette, megszilárdította ezt a mi különleges viszonyunkat, megtartva közben minden értéket. Hiszen ugyanolyan háborítatlanul andalgunk tovább, nyugodtan létezve egymás oldalán.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed