36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2014. december 27. 20:45 | Link

Adam

Tél. Hideg. Fagy. Hogy mennyire nem szereti! Ráadásul minden tiszta hó. Mi a jó a hóban? Egyszerűen érthetetlen. Az amúgy sem pillangókergetős Michelle ilyenkor fokozottan passzív-agresszív üzemmódba vált, így tiltakozva az időjárás ellen, jelzem abszolút sikertelenül. Szép is lenne, ha az ő kedvéért kisütne a nap... Bár nem is rossz ötlet. Kedvére való lenne az égitest efféle megnyilvánulása, mi tagadás, de nem várhatja el mindenkitől, hogy úgy tegyen, ahogy neki tetszik. Ahogy egyre idősebb lesz, úgy látja be ezeket a dolgokat és meglepő módon egyre kevésbé zavarja.
Ma mégis úgy dönt, forduljon fel a hó - megnézzük, én mondom, megnézzük -, ő akkor is elmegy sétálni. Az ötlet maga tökéletes volt. Meleg csizma, meleg pulcsi, meleg kabát, sál-sapka-kesztyű trió, csakhogy fél óra után akár kirakhatták volna a térre tavaszig, mint újonnan faragott jégszobor. Semmi sem segít már, teljesen szétfagyva kezd menekülni valamerre arrébb. Az első és egyben legszimpatikusabb helynek a teaház bizonyul, ahová olyan lendülettel ront be, hogy kis híján az ajtót is magával viszi. Nem is csoda, lévén bent kellemes meleg fogadja, ráadásul teát lehet inni. Mi a tea legfontosabb ismertetője? FORRÓ. Már amennyiben nem jeges. Mintha neki teremtették volna ezt a helyet.
Illedelmesen lepakolja a külső réteget, amit magára szerelt még otthon a hideg ellen, majd a teaházba kísérik, ahogy azt ő korábban kérte. A helyiségbe lépve nagyon kellemes hangulat fogadja. Ha ideges lenne, ami most nem helytálló, biztos akkor is lenyugodna. Odasétál a pulthoz és keresgélésbe kezd, hogy mit igyon. Lehetne jázminos tea is, vagy sima. De igazából egyiket se kívánja. Végül zöld teát kér, két cukorral, mézzel és citrommal. Egy távolabbi sarkot választ magának, ahová leülhet, hiába vannak kevesen. Talán három asztalnál teázhatnak még, de nem számolja meg. Lecsüccsen a finom zöld teája mellé és kezei közé veszi bögréjét, hogy felmelegedhessen. Csodás.
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2014. december 27. 21:05 | Link

Michelle Angelique Saint-Venant
a (f)elolvadó szőkeség

A hóesésben barangolok a faluban, mondhatni céltalanul. Elsétálok a karácsonyi vásár és a korcsolyapálya felé, majd mellékutcákba térek. Ráérősen haladok, sötét hajamban egyre több hópehely pihen. Élvezem ezt a melankolikus lődörgést. Számomra ez a csöndes szabadság hozza meg igazán az ünnep hangulatát. Igen, még ennyi év után is képes vagyok átadni magam neki.
Elérek abba az utcába, amelyen a vendéglátó egységek sorakoznak. Magamba szívom a kiáramló illatokat, származzanak azok ételektől, italoktól, bútoroktól, dísznövényektől, füstölőktől vagy éppen emberektől. Az utóbbiak közül az egyik arra késztet, hogy lassítsak bakancsos lépteimen a teaház előtt. Sokak illatát felismertem, persze. Azonban erről a személyről eszembe jut valami. Valami, ami miatt váltanék Vele pár szót. Meg különben is régen találkoztunk...
Besétálok a helyre, és miután megszabadultam bőrdzsekimtől, hamarosan már kísérnek is a teaház függönyös terébe. Körbetekintek, és hamar megpillantom azt, aki miatt betértem ide. Lazán odasétálok hozzá és megállok fölötte.
- Szabad? - kérdezem rekedtes baritonomon, lepillantva a csinos szőkére, akiből még a stégen kaptam kóstolót hónapokkal ezelőtt. Láthatóan nagy kedvét leli a kezeiben tartott bögre forró italban. Nos igen. Kellemetlen lehet a halandó lét, mikor kint mínuszok röpködnek. Elég az hozzá, eltekintek még a többi jelenlévő felé, majd ismét a párnán üldögélő lányra nézek előttem.

###
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2014. december 27. 21:20 | Link

Adam

Szőkeségünk fagyott végtagjai lassan olvadnak ki, ujjait ismét kezdi érezni, de még nem az igazi. Jobb is, hogy hamar kéri a teáját, mert különben félő, hogy sosem lenne képes a tapintásra ismét. Elhelyezkedve a kényelmes párnán szorongatja a bögréjét és beszívja a zöld tea illatát. Mennyei. Óvatosan kortyol egyet, az ízek pedig végképp letaglózzák. Egyszerűen zseniális ötlet volt idejönni, ez most már hivatalos. Teste lassan eléri a normál hőfokot, mikor árnyék vetül rá.
Felpillant és kissé hunyorogva azonosítja be a vámpírt, akivel még valamikor összefutott a stégen. Magában azért leszögezi, hogy most nincs etető funkcióban, így ha lehet hanyagolná az étkeztetést, de egy mukkot sem szól. Úgy dönt, miért is ne? Elkélhet egy társaság, amúgy is régen beszéltek.
- Persze - lábait törökülésbe húzza és ismét kortyol egyet teájából. Kíváncsi, miért jött a férfi - egy teaházba? biztos elképzelhetetlen, de talán megeshet, hogy teázni... -, meg hát annyi hely van itt, nem lenne muszáj szóba állnia Michelle-el. Talán konkrét mondandója is lesz hozzá. Persze ez meglepő lenne, hiszen az utóbbi időben olyan kevés dolgot csinált az ex-prefekta, hogy arról szót ejteni is időpocsékolás.
- Mi újság?
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2014. december 27. 21:36 | Link

Michelle Angelique Saint-Venant
a (f)elolvadó szőkeség

Finomat biccentek, ahogy enged csatlakoznom. A mozdulattól néhány hópihe most lehullott volna hosszú hajamról az asztalra meg talán a lányra, azonban már elolvadtak és beszívódtak tincseimbe, melyek azonban egyáltalán nem lettek ettől csapzottak. Ugyanolyan üdén állnak szét, mint mindig.
Odahúzódom a kis asztal másik oldalára, és helyet foglalok a párnán. Magam is törökülésbe helyezkedem, hosszú lábaim persze még így is túllógnak mindenen. Kezeimet ölembe ejtem, valahová ágyékom elé. Egyenes tartással üldögélek, és végigpillantok a kérdező lányon.
- Csak sétálgattam a faluban és... észrevettem, hogy idebent vagy. - árulom el szokásosan nyugodt, egyenletes hangomon, hogy bizony a lány miatt tettem tiszteletemet most ezen a helyen. Miatta jöttem be. Az észrevettem persze igazából megéreztem, azonban az olyan bizarrul hangzik. Úgyhogy most inkább ezt a kifejezést választottam.
- Tudod... - sütöm le a szemem, elmerengve.
- Néhány hete valami furcsát láttam. - emelem rá ismét régi tekintetemet.
- Téged. Az utcán táncoltál. Közben cigiztél. De... igazából nem Te voltál az. - rázom meg kicsit a fejem, és egy belógó tincsem mögül, félrebiccentett fejjel fürkészem a szőkeség vonásait. Egyelőre nem mondok többet. Kíváncsi vagyok, mit szól mindehhez.
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2014. december 27. 21:51 | Link

Adam

Nyugodtan figyeli, ahogy Adam elhelyezkedik vele szemben. Igazából, így ülve is lehet látni, hogy magas termetű és hosszú lábai vannak a vámpírnak, de ezek csak megfigyelt dolgok. Már korábban is feltűnt neki. Általában nem kedveli a nagyon magas embereket, de csak a magassága miatt utálni valakit... Butaság. Kérdésére várja a választ, még mindig kezei között szorongatva a bögréjét.
- Óóó, hát akkor örülök, hogy bejöttél - mosolyodik el óvatosan. Nem is tudja, mit mondjon. Mármint, azzal tisztában van, hogy nem flört az egész, de akkor is. Olyan jó érzés, ha mondjuk csak azért mennek valahová, mert az ember ott van. Ezek ilyen lányos dolgok és Michelle bármennyire is küzd ez ellen, benne is van egy ilyen rész. Csak mélyen. Nagyon mélyen. Elnyomva.
Mikor Adam lesüti a szemét szőkeségünk rögtön felvonja fél szemöldökét az elhangzó információra pedig egyenesen mindkettő a magasba szalad. Pislogás nélkül mered Adamre, nem nagyon tudja értelmezni a dolgot. Nem mondhatnánk, hogy a rellonos gyengeelméjű, de ez még neki is valahol sántít. Nem dohányzik. Néha szív csak el egy szálat, de végképp nem táncol. Pláne nem az utca közepén. És mi az, hogy Őt látta, de nem Őt? Akkor most valaki hasonlított rá? Vagy valaki felvette az ő alakját? Hajjaj.
- Na várjunk csak. Tehát azt mondod, hogy én táncoltam az utca kellős közepén, füstölgő fejjel. Én. De mégse én. Biztosan engem láttál, nem valakit, aki hasonlít rám? - összeszűkülnek szemei, mert valahol érzi a választ a dologra. Valahol mélyen bizony tudja, hogy mindössze két ember van, aki ezzel visszaélhetett és, amennyiben akart, vissza is élt. Bármelyik is legyen, hamarosan megoldódnak a családalapítási problémái, erről majd Michelle gondoskodik.
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2014. december 27. 22:10 | Link

Michelle Angelique Saint-Venant
a (f)elolvadó szőkeség

Hagyom a velem szemben üldögélőnek, hogy némileg feldolgozza a hallottakat. Legalább hogy értelmezni tudja. Addig körbepillantok kicsit a teaházban, és tekintetemmel követem az egyik pillangót, amelyik egy távolabbi falról most átszáll valahová a szőkeség mögé. Elég idilli egy környezet ez itt. Csak hát nem igazán az én világom. Mondjuk ezt valószínűleg nem is hitte senki. Ennek ellenére persze koránt sem derogál betennem a lábam ide. Meglehetősen unalmas lenne mindig olyan helyeken tartózkodnom csak, amelyek maradéktalanul megfelelnek a stílusomnak vagy ízlésvilágomnak.
A lepkéről visszaemelem különös fényű, kék tekintetemet a lányra és csak lustán pislogva hallgatom összefoglalóját, hogy aztán egy lágyat, mégis határozottat bólintsak. Igen, Őt láttam. Vagyis hát a hasonmását.
- Nem hasonlított, hanem ugyanolyan volt, mint Te. - tisztázom a dolgot.
- Külsőre teljesen megegyezett Veled. Egy pillanatra majdnem elhittem, hogy Téged látlak, csakhogy az illat nem volt elég ismerős. - fedem fel előtte, honnan jöttem rá, hogy mégsem Ő az, akit dúdolgatva, bagózva, táncolva látok az esti utcán.
- A Te illatod felismerem. - szögezem le szelíd, de mély hangon, jelentékenyen pillantva végig szemrevaló társaságomon. Nem, ez sem flört. Csak közlés, meg persze utalás a stégen történtekre. Bár egy ilyen vonzó teremtménnyel nehéz nem flörtölni. Csak hát részemről alapvetően nem vagyok egy ilyen típus. Kifejezem a vonzalmam, csak nem nyomulok vele előre.
  
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2014. december 27. 22:29 | Link

Adam

A tények egyre világosabbak, a kijelentés, miszerint Őt látta Adam pedig értelmet ad mindennek. Benji sok mindent megenged magának, de ezt nem. Az egyetlen másik ember, aki igazán jól ismeri, ráadásul szokása hülyébbnél is hülyébb dolgokat csinálni, a bagózás szenvedélyéről nem is beszélve, az... Az az ikertestvére.
- Hát én megölöm... - leteszi a bögrét az asztalra és arcát tenyerébe temeti. Miért? Te jó ég, mibe keverte bele Mihael? Milyen üzletet intézett Michelle képében, amiről szőkeségünknek még csak fogalma sincs? Nemcsak hogy tisztességtelen, de rohadt veszélyes játék is egyben, mert a rellonos adott esetben csak annyit fog tudni, hogy péppé verik, vagy megtámadják a semmiért. Az indulatok magasra kúsznak benne, de igyekszik elnyomni őket. Az illatára tett megjegyzés, vagy inkább bók ennek köszönhetően el is suhan a füle mellett. Az amúgy nagyon élesen kihegyezett füle mellett.
- Meg tudod pontosan mondani, hogy mikor láttál nem engem? - ez csak abból a szempontból fontos, hogy Mihael lelépése előtt, vagy után volt. Ha után, akkor duplán ideges, mert gyáva módon csak az ikertestvére képében merészkedett vissza. Viszont, ha előbb... Akkor csak szimplán halál fia.
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2014. december 27. 23:18 | Link

Michelle Angelique Saint-Venant
a (f)elolvadó szőkeség

Ha Benji lett volna az elkövető, arról csípőből képes volnék tájékoztatni a lányt, hiszen a srác illatát is megismerem az árnyas sétányon való találkozás nyomán, amikor is bizonyos körülmények okán megpróbált az ujja köré csavarni engem. Ez persze egy másik történet. A lényeg, hogy nem a fiú volt a káprázat. Ám ahogy a szőkeséget figyelem, erős tippje van, ki lehetett az illető.
- Október végén valamikor. - vonom össze sötét szemöldökömet, ahogy visszaemlékszem. Dwayne akkortájt volt kórházban, Mina pedig éppen a szülinapját ünnepelte. Vagyis ünnepelte volna, ha az apja nem egy ispotályban haldoklik. Egy padon találtam rá a játszótéren, ahol nem tettem egyebet, mint magamhoz öleltem kicsit. Ezek után indultam tovább gondolataimba merülve a faluban, ahol megláttam ezt a bizonyos ál-szőkeséget.
- Valaki felvette az alakodat? - kérdezek csak ennyit, csöndesen. Nem faggatom, ki az illető. Nem az én dolgom. Ha akarja, elmondja. Az viszont érdekel, mi az, amit láttam. Varázslat? Illúzió? Egy bájital hatása? Ez utóbbit gyanítom leginkább. Feltételezésem szerint egy főzet segítségével adta ki magát valaki Michellenek. Valaki olyan, akit ismer és akit talán szeret is. Mi másért látnék ilyen jellegzetes, csalódott dühöt a szemében?
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2014. december 28. 21:20 | Link

Adam

A dátum fontos. De ezek szerint Misi még javában itt volt, mikor megkockáztatta ezt a rendkívül remek ötletet. Ha nincs Adam, Michelle talán sosem jön rá minderre, ami kissé elszomorító. Hová lett a bizalom, a testvéri szeretet? Félreértés ne essék, szőkeségünknek van humorérzéke, több is a kelleténél, de ami sok, az sok.
- Értem - morogja maga elé, majd tüntetőleg kezébe veszi a bögréjét és belekortyol ismét. Nem fér be a haja alá, hogy ezt most így miért kellett. Megkérdezni már nem tudja, így csak találgathat, de inkább nem akar. Csak rosszul esik neki. Ha Misi szól neki, még az is simán belefér, hogy Mich röhögve rábólint. De így bizarr. Ikertestvérség ide vagy oda.
- Fel hát. Valószínűleg főzettel. Olyan valaki, aki túl jól ismer és, aki azt hiszi, álmomban sem gondolnám, hogy ő volt - erőltetetten felnevet és a bögréje kissé nagyobb lendülettel landol az asztalon, mint tervezte. De aztán hirtelen az egész jelentéktelen lesz. Kit érdekel? Ha eddig nem lett baja, ezután sem lesz. Mihael lelépett, az egész történelem.
- Mindegy. Inkább mesélj, mi újság feléd? - hangja visszavált normálisra, mintha az előbb nem egy felettébb kínos dologról beszéltek volna. Mert miért is kínos? Igazából hízelgő. Valaki csak Mich alakjában tud érvényesülni? Ám legyen. Sok sikert hozzá.
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2014. december 29. 01:34 | Link

Michelle Angelique Saint-Venant
a (f)elolvadó szőkeség

Hagyom asztaltársaságomnak, hogy átgondolja, megeméssze a hallottakat. Nem faggatom a részletekről és a kérdésemre való válaszadással sem sürgetem. Kissé félrebiccentett fejjel nézem, ahogy feszülten kortyol, majd hallgatom nem különb feleletét. Szóval ráadásul olyasvalaki öltötte magára a külsejét a tudtán kívül, aki közel áll hozzá. Akit -ne adj Isten- szeret. Ez szép. Nem csodálom, hogy szétveti a düh. Azonban láthatóan úgy dönt, nem hergeli magát most ezzel tovább. Részemről benne vagyok. Csak úgy gondoltam, erről joga van tudni.
- Békések az ünnepek. - közlöm Vele az első dolgot, ami eszembe jut arról, mi van velem mostanság. Ez egy fontos momentum, hiszen szeretem a nyugalmat. Jól esik, hogy nem igazán zavar be semmi ebbe a karácsonyi idillbe.
- Soha nem jártam még itt. - állapítom meg és nézek aztán körbe a pillangós térben, amelyben meglehetősen furán festhetek sötét alakommal a párnán üldögélve. Mondjuk a szőkeségnek sem éppen ez a közege, úgy hiszem. Ám Ő azért talán mégsem rí ki annyira, mint én.
- Mondjuk minek jártam volna? - emelem meg fekete szemöldökömet, költői kérdésem közben, ahogy visszatekintek a csinos lányra velem szemben.
- És? Veled? - kérdezek vissza, ami egyébként egyáltalán nem mindennapi dolog nálam, hiszen bár felettébb udvarias vámpír vagyok, az ilyen sablonos társalgási elemeket már régen levetkőztem. Olyannyira, hogy érdeklődni úgy en bloc hihetetlen kevésszer szoktam. Általában csak válaszolok és válaszolok egy beszélgetés során, vagy véleményt cserélek a partnerrel. De hogy én kérdezzek? Főleg azt, hogy valakivel mi a helyzet éppen? Nos, ez tényleg igen ritka, akármilyen egyszerűen hagytam most kiperegni a számon.
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. január 3. 19:49 | Link

Adam

A békés ünnepekre igenlően bólint. Valóban. Se Mihael nincs itt, de még Julis sem rontja nála a levegőt. Békés, nyugodt és valahol mélyen felsejlik a magányos szó is. Sosem volt társaságkedvelő ember, de megszokta, hogy legalább az ünnepeket a családjával, vagy ikrével tölti. Most ez a terv ugrott és mivel a büszkesége úgysem engedte volna neki, hogy valakit áthívjon, így maradt az egyedül töltött ünnep. Végtére is, nem zavarja. Szüksége van végre egy kis gondolkodási időre.
- Én sem voltam még itt, de kellemes hely - laza szálon fűzi tovább Adam gondolatát, mintegy közbeszúrt megjegyzés, úgy lebeg köztük Michelle megjegyzése. Ha a pillangóktól eltekintenek, a vámpír igenis jó helyen van itt. Tény és való, hogy ebben a formában talán nem feltétlenül képbe illő, de némi változtatás itt-ott és rögtön úgy tűnne, mintha az isten is ide teremtette volna a férfit. Gondolatmenete megakad ennél a pontnál, mikor Adam visszakérdez. Hát, ööö, izé. Tudomása szerint a másik nem igen érdeklődő típus, úgyhogy mindent összevetve talán meg is illetődik és azt sem tudja, mit mondjon. Panaszkodni nem akar, jó hírei meg őszintén szólva nincsenek. Teljes patt helyzet.
- Enyém lett a Sakáltanya, legalábbis egyelőre. Mihael elutazott... - bár arcára gondolkodás ül ki, ujjai kissé elfehérednek a bögrén. Elutazott. Így is lehet mondani. Mielőtt még végleg beleragadna ebbe a fájdalmas emlékképbe, folytatja. - És képzeld, van egy féltestvérem. Nem tudom, ismered-e - szőkeségünk arcára mosoly ül. Az első találkozás, mikor egy káromkodó krokodillal kapta el Julient, az... Na az valami volt. Élete találkozása sok szempontból. Felpillant a teájából és egyenesen Adamre néz. Nem vár különösebb választ, mert ezekre a dolgokra nem lehet mit mondani. Hirtelen megnyugvás, hogy valaki nem vár el tőle semmit. Csak ülnek és beszélnek, az sem baj, ha nincsenek se kérdések, se válaszok. Nincs magyarázkodás. Végre.
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. január 4. 10:56 | Link

Michelle Angelique Saint-Venant
a (f)elolvadó szőkeség

Sakáltanya. Összevonom kissé a szemöldökömet és megpróbálom bejárni az Elmepalotámat -ilyen kinsi kifejezésekkel és módszerekkel élve-, hogy ráleljek benne a tudásanyagomra az említett hellyel kapcsolatban. Hallottam már róla. De ez se nem bolt, se nem étterem és semmi hasonló. Felmerül bennem, hogy nem a környéken van, végül azonban rálelek az egyik termemben ismereteimre: a Sakáltanya egy lakóház. A Saint-Venantok otthonát hívják így. Tudom is, melyik épület az. Egyszer már összekapcsoltam ezt, most pedig végleg hagytam egybeforrni magamban.
Megilletődik az érdeklődésemtől, aztán leküzdi enyhe zavarát és felel nekem. Hm. Mihael. Ahogy ezt mondja, ugyanazt a feszültséget és haragot érzem rajta, mint az előbb. Úgyhogy a kép lassacskán összeáll. Különösen, hogy azon a bizonyos estén, mikor a káprázat feltűnt, bár az illata nem a lányé volt, ám tudtam, a vérük egy. Mindenképp rokonnak gondoltam az illetőt, dehát a rokonok nem feltétlen vannak jóban, még csak ismerniük sem kell egymást. Ahogy viszont a szőkeséget elnézem, Ők tényleg közel álltak vagy állnak. Mind azzal, aki felvette az alakját, mind pedig azzal, aki most itt hagyta rá a házat. Kezdem biztosra venni, hogy a kettő ugyanaz a személy. Olyannyira, hogy elkönyvelem ezt magamban. Nem mintha bármit kezdeni akarnék a kapott információval. Faggatni meg így már végképp nincs okom ezekről a kényes kérdésekről. Noha különben sem tenném.
- A rád szakadt egyeduralmat a magány nyugalmának szenteled, vagy másokat is részesítesz az így kapott lehetőségekben? - kérdezek rá ilyen választékosan, ízesen, angol akcentusomtól átitatott szavakkal, hogy élvezi-e a nagy egyedüllétet, vagy inkább meg-meghív magához másokat a legváltozatosabb programokra. Régi fényű tekintetem lágy érdeklődéssel csillog, ahogy válaszát várom.
- Azt hiszem. - vonom össze szemöldökömet, mikor a féltestvérét említi.
- Mármint szerintem találkoztam már Vele. - pontosítok bólogatva. Szavaim könnyedségéből kitűnik, nem arra a fajta bemutatkozós, szóváltós összefutásra célzok, hanem egyszerűen arra, hogy elsétálhattunk már egymás mellett az utcán. Talán még az arcára is emlékszem. Egyre gyakrabban akadok össze olyanokkal, akikhez addig még nem volt szerencsém, ám a vérük illata arról árulkodik számomra, hogy valamely családtagjukhoz, rokonukhoz igen.
Nagyon kellemes most itt. Örülök, hogy becsalt hozzá a késztetést, hogy tájékoztassam a külsejének elbitorlásáról. Igaza van, a kissé habos, pillangós díszítést és környezetet leszámítva egy teaház meglehetősen nekem való hely. Elmennék ide antik bútordarabnak, ahogy lazán üldögélek a párnán.
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. január 12. 21:08 | Link

Adam

Fájó pont neki Mihael, bár mivel már beszéltek a távozása óta, kicsit nyugodtabb Michelle. Megérti a miérteket, elfogadja, de nem tapsikol hozzá. Talán ezért is nem beszél erről senkinek, vagy legfeljebb említés szintjén. Az Adam által felvetett problémakör elég érzékenyen érinti még így is, de igyekszik magába fojtani az elkeseredettséget és dühöt. Szereti az ikrét, az életét adná érte, ha tehetné, de ezzel élni kéne, nem visszaélni. Az egész összkép így már nem olyan szép és fényes, csak fájdalommal és bizalmatlansággal teli. Mikor itt volt sem volt őszinte és mikor elment is csak magára hagyta. Ha a szőke érzékeny típus lenne, biztosan könnyekkel küszködne, de így csak nyel egy nagyot és érdemben nem foglalkozik többet a témával. Végtére is, nem fáraszthatja Adamet a nem létező lelki világával. Erős csaj ő, nincs szüksége segítségre, sem szánalomra, sajnálatra annál is kevésbé. Inkább igyekszik az élet derűsebb oldalát nézni – csak a vámpírra való tekintettel nem a naposat…
- Nem kifejezetten. Inkább egyedül vagyok otthon, de vannak látogatóim. Jobb szeretek máshova menni, a ház nem átjáró, hogy mindenki jöhessen-mehessen – ez nagyjából így is van. ióta Misi elment, csak Iza és Jeremy látogatták meg, az egyik azért, hogy megvigasztalja az összetört rellonost, a másik azért, hogy kulturálódjon. Azért a Star Wars alapmű, muszáj ismerni. Immáron a Claythorn srác is műveltnek mondható e téren, hála a mi nagylelkű Venant lányunknak, aki készségesen rááldozta erre egy egész éjszakáját. – Egyébként, ha gondolod, majd te is meglátogathatsz – egy vállvonással dobja be az ötletet. Nem muszájból. Adamen múlik, hogy szeretne-e időt tölteni Michelle-el, egyáltalán volna-e értelme ennek, a lehetőség nyitva áll. Végtére is, a szőke egészen megkedvelte a férfit, szűkszavú és kellemes társaság. Ez egy csomó plusz pont.
- Nem mondhatnám, hogy hasonlít ránk… Mármint Misire és rám. De aranyos kölyök, azt hiszem, megkedveltem – fura ezt így kimondania. Amikor megtudta, hogy az apjuk kikacsintott és ráadásul az eredmény 170 centis magasságban pislog rá, na az kemény volt. Utálta a gondolatot, az egészet, legszívesebben felgyújtotta volna Julient a káromkodó krokodillal és az apjával együtt. De be kellett látnia, hogy erről nem a fiú tehet. Végül lett egy testvérük és ugyanúgy vigyáz rá is, mint Misire. Vagy a nővéreire. A vér kötelez.
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. január 13. 10:26 | Link

Michelle Angelique Saint-Venant
a (f)elolvadó szőkeség

Teljesen megértem a lány álláspontját, ami az otthonát illeti. Noha az én házam átjáróház -már amennyire egy vámpír háza az lehet- és ez engem cseppet sem zavar, az viszont tény, hogy én sem hívni szoktam magamhoz az embereket, hanem Ők tévednek oda maguktól. Én meg nem hajtom el őket, sőt, kifejezetten kedves vendéglátó vagyok. Ám ahogy belegondolok, az valóban igaz, hogy invitálni nem igazán szokásom senkit. Ha jönnek, jönnek. Ha nem, nem.
Egy mély bólintással köszönöm meg, amikor felveti, hogy egyszer elmehetek hozzá, ha gondolom. Elég könnyedén dobja be, és nincs is miért nagy ügyet csinálni belőle, számomra viszont ez nyilvánvalóan nem teljesen hétköznapi. Ha rólam van szó, a halandók szeretik kihasználni, hogy nem tehetem be a lábamat hozzájuk, ha nem hívnak be. Ezt mondjuk sokan nem tudják, csak akkor jönnek rá, mikor megtorpanok a küszöbükön. Azonban mikor ráeszmélnek, tudják, ezt érdemes kiaknázni, hiszen más különben kevés módja van annak, hogy velem szemben védekezzenek, ha meg akarnám kóstolni őket. Azonban egy részről a szőkeséggel már túl vagyunk ezen, más részről pedig azért akiknek az ajtajáig jutok, általában tisztában vannak vele, hogy udvarias szörnyeteg vagyok. Mindig engedélyt kérek. Ettől még persze sokan ajtón kívül hagynak a biztonság kedvéért. Nem tudom őket elítélni ezért.
Nekem is elég kellemes társaság a Saint-Venant lány. Szóval ez kölcsönös. Éppen ezért elbeszélgetünk még egy ideig, amíg elkortyolja a teáját, majd együtt hagyjuk el a teaházat, és ha már az imént az egyeduralma alá került otthonáról beszéltünk, elkísérem odáig egy komótos séta keretében.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed