36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2014. szeptember 26. 20:50 | Link

Szívem <3
~bemutatós helyett bejelentős~
ruha


Befejezte az iskolát, a fia betöltötte első életévét, és már három hónapja boldog kapcsolatban él. Nem gondolta volna, hogy egyszer ezt így elmondhatja majd magáról. Ugyanaz az ember, mint régen, csak sokkal boldogabb - még most is, talán most a leginkább.
Soha nem volt olyan, aki külön ünnepként tekint a hónapfordulókra, heteket számol, de az időpontokat mindig pontosan tudta, most pedig kifejezetten úgy érezte, Jamie-vel ki kell mozdulniuk. Rengeteg időt töltenek együtt, az ő házában, a fiú házában, a csárdában is, és máshol is, ez azonban megfelelő találkahelynek bizonyult.
Nincsenek sok ideje együtt, és ez aggaszthatná, ahogy oly sok más apró - vagy éppen óriási - tényező is, de önfeledten, vigyorogva várja a lefoglalt asztalnál kedvesét. Sokkal előbb érkezett, mint a megbeszélt időpont. Csak szeretett volna eljönni otthonról, és minél hamarabb megosztani örömét a másikkal.
Amikor Jace érkezéséről szerzett tudomást, akkor is a szívroham kerülgette, de akkor éppenséggel nem pozitívan nézve. A terítőre meredve egyre inkább elfogja, hogy három hónap kevés idő. Megint vigyáznia kell magára, megint nőtt a felelőssége, és most már egészen ki is van ezzel békülve, nem azt látja, hogy ez rettentően korai, még ha tudatában is van.
Ő annyit lát, hogy van számára két személy, aki a mindent jelenti. Lassan már három, és lehetnének egy család. Olyan igazi. Valójában ennél sosem vágyott többre, a gonosz, sötétté vált lelkének egy apró zugába vonult el egyetlen vágya, valamikor régen, anyja halálakor.
Valamiért azt érzi, hogy ez így már jó lesz. Ez már nem fog elromlani, és talán lesznek problémák, de képesek lesznek megoldani. Negyed év után ki meri jelenteni, és ez egy kicsit le is döbbentené, ha nem veszett volna el a rózsaszín ködben.
ilyenkor máshogyan viselkedik, hiába az erős személyisége, lehet a dolgok pozitív oldalát is nézni. Jelen pillanatban pedig csak az van előtte. Na meg az evőeszközök, amiken még mindig pihen üveges tekintete, és talán csak párjának megérkezése zökkenti majd ki az asztalra vigyorgásból.
Hozzászólásai ebben a témában


Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2014. szeptember 26. 21:36 | Link

Gyönyörűm <3

A napjaim egyre jobban teltek. Igaz, hogy mindig volt valami program, mert a bandával kellett menni, aztán ugye a csárda, és persze a család... A család. Hm... Eddig a családot nekem Elliot és Bogárka jelentették, főként az unokaöcsém. Nap mint nap találkozunk, ha mást nem akkor a banda miatt, de Bogit egyre ritkábban látom. Haza kéne látogatni, mert az előző óta is eltelt már vagy egy hónap. Akkor mutattam be a szüleimnek Sharlotte szőkeséget, és Jace királyfit. (Hú, Merlin szakállára, ez nagyon gáz megfogalmazás volt.)
A család pedig az utóbbi két személlyel bővült. Nehéz számomra még mindig, hogy sokszor ébredek két kis mancsra, ami éppen a szememet próbálja kivájni a helyéről. Jace imádni való, Lotte pedig egy igazi pár, akit minden férfi akarna maga mellé. Minden irónia, és vicc nélkül tudom azt mondani, hogy eljött az időm, és szerelmes vagyok. Persze nem így gondoltam...Huszonegy vagyok, még bőven élhetnék, erre a nyakamba varrt ez a kis boszorkány egy kölyköt. Annak ellenére, hogy alig pár hónapja ismerem, megszerettem, szóval bizony, ő is a családom része. Gondolhatjátok, milyen nehéz volt ez beadagolni Elliotnak...
Ezen a szép - igazából undorító - borongós napon bőven jutott időm arra, hogy a házban téliesítsek (értsd: rendet rakjak), és forró fürdő után lassan elkészüljek az asszonnyal való randira. Nem tudtam, mi olyan fontos, de mertem volna az okén kívül mást mondani a pillangó étteremre.
Farmerban, sötétkék ingben, és vékonyabb szövetkabátban slattyogtam el az étteremig, gondoltam majd jól beelőzöm a lányt...aha, persze! Ahogy beléptem az ajtón és körbenéztem, megpillantottam őt egy asztalnál. Meredten bámulta az evőeszközöket, és mosolygott. Hűha! Összevont szemöldökkel lépkedtem hozzá.
- Megérkeztem - érintettem meg a vállát vigyorogva. Egy köszönőcsókot nyomtam ajkaira, aztán a kabátomat a székre tettem, és helyet is foglaltam.
- Mi volt ez a nagy vigyorgás? Beszélgettél a villával? Heló villa, Jamie vagyok - a köszönést már elég komolyan céloztam az eszköznek, de Sharlotte-ra nézve széles mosoly ült ki az arcomra.
Hozzászólásai ebben a témában

Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2014. szeptember 26. 22:30 | Link

Szívem<3
~bemutatós helyett bejelentős~


Tulajdonképpen azt a fejet az étterem összes vendége valószínűleg kiszúrta már, amivel képes volt vigyorogva maga elé meredni, de sokaknak volt annyi eszük, hogy aztán figyelmen kívül is hagyták. Ahogy ő is mindent. Nem szándékozott foglalkozni a környezetével, elég sok dologról megfeledkezett akkor. Valószínűleg a vacsorával sem lett volna egészen tisztában, ha nem pont ezért hívja el Jamie-t.
Még a reakcióján nem is gondolkozott el, egyáltalán nem sorakoztatta fel magában a lehetséges szituációkat, pedig a nem olyan távoli jövőt már látja maga előtt, már most tudja, mi hogyan lesz. Lehetne. Ez majd még eldől, a sors hogyan akarja.
Párja is még idő előtt érkezett, azonban nem ezt vette észre előbb, hanem érintését a vállán, és azt a hangot, amit annyira szeret hallani. Reflexszerűen benne van, hogy tovább mosolyogjon, és fel is álljon, a köszönő csókot így viszonozva. Ezen a ponton nem is igen lehetne már fokozni jókedvét.
- Gondolatátvitellel, persze. Meséltem neki rólad, már várta, hogy megismerhessen.. - szarkazmus, az egészséges hülyesége, meg még gyermeki báj is érződik válaszán, de a széles vigyor szintén viszonzásra talál.
- Milyen napod volt? - komolyan érdekli, és ez látszik is rajta. Reggel óta nem is látta kedvesét, és bár most itt van, ami már minden további nélkül csodálatos, tudnia kell, elfáradt-e, csinált-e valamit. Természetesen nem számonkérés. Csak érdeklődik iránta, ennyi az egész.
- Hiányoztál.. - édes mosollyal árulja el a nyilvánvalót. Szereti inkább éreztetni, de néha  olyan szépen tud hangzani, mert mindig ott van mögötte az érzés. Most elég sok minden, egy elég tisztes káosz, de szüksége volt már a közelségére.
Hozzászólásai ebben a témában


Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2014. szeptember 30. 20:49 | Link

Gyönyörűm <3


Ahogy mindig, most is ugrattam kedvesemet már a köszönés percében. Unalmas az élet, ha az ember nem viccelődik eleget, és nehéz olyan lányt találni, aki el is viseli ezt.
- Fejlődsz, fejlődsz, igen - minden erőmmel azon voltam, hogy a lehető legjobb "most elgondolkodtam" arckifejezést mutassam felé, de ez pár másodpercig tartott csupán, majd helyét visszakaparintotta a széles vigyor.
- Jó volt, pihentem. Ma úgy döntöttünk a srácokkal, hogy elkerüljük egymást - egy röpke sóhaj szaladt ki a számon. - Készülünk egy új dallal a karácsonyi turnéra.
Ilyen ez a popszakma. Aha... Őszintén szólva én nem akartam volna ezt az egészet. Van egy csárdám, abból megéltem volna, de így meg alig jut rá időm. Sok koncertünk van mostanság, és már a mi kis falunkban is egyre több lány súg össze a hátunk mögött, ha az utcán találkozunk. Holott nem lettünk semmivel többek, mint voltunk, csak van egy porfogó díjunk, meg visszahallom a saját hangomat sok helyen.
- Nekem is hiányoztál - gondolatmenetemből az ő kis kedves, sokat kifejező szavacskája zökkentett vissza a valóságba. Ekkor megjelent a pincér is, aki még egy jó egy percet ácsorgott mellettünk, mire sikerült választanunk. Én személy szerint egy habos csokitortát választottam fekete teával.
- Ne haragudj, veled minden rendben? A fiunk jól van? - ahogy kimondtam, a gyomrom felére szűkült. Ha most nálam lett volna a naptáram, tuti felírtam volna, hogy "az első alkalom amikor a fiunknak hívtam Jace-t". - Szóval miért vigyorogtál annyira a semmibe? Van valami?
Hozzászólásai ebben a témában

Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2014. október 1. 08:31 | Link

Szívem<3
~bemutatós helyett bejelentős~


Nem volt nehéz viccelődnie, amúgy sem kell megerőltetnie magát a megfelelő ember mellett, most meg aztán teljesem mindegy volt. Kis rájátszással köszönte meg a dicséretet, aztán máris kedvese napja iránt érdeklődött, tovább mosolyogva persze. Valamilyen szinten megkönnyebbülten hallgatta, hogy Jamie tudott pihenni, elég sok dolga van, és erre már kevés ideje. Az új dalon pedig külön leragadtak egy pillanatra gondolatai, de erről úgy érezte később érdeklődik.
- Ennek örülök - talán felesleges, de szerinte ezt el kell mondania, hiába látszik rajta. Mint azt a kis sokatmondó szót is, amit párjától visszakap, de tudja, ennek köze sincs a sablonszöveghez, tényleg így van mindkettejük részéről.
Az időközben megjelenő pincér még időzik náluk, amíg a rendelést fel tudja venni, tőle az almás pitét, mini verzióban, de egészet. Nem normális ételre van szüksége, egy ideje érzi már ezt.
- Kicsit megfázott, de az sem akadályozza meg a rosszalkodásban a fiunkat - valóban furcsa neki is így kimondani, de együtt nevelik, hiába másé a biológiai szerep, akkor is a fiuk.
- Velem pedig minden rendben - teszi még hozzá. A következő kérdésre először szintúgy csak végigszalad az a vigyor a képén, és a táskájába nyúl, amiből egy kis fehér dobozt húz elő, és a fiú elé teszi le.
- Ajándék.. - kezd bele, majd, ha a kis dobozról lekerült a tető, és a srác megpillantotta benne a fehér babacipőcskét, akkor folytatja, ugyanazzal a jókedvvel és lelkesedéssel. - Nemsokára tényleg, igazi apuka leszel!
Na hát igen, ő ezt pozitívumnak érzi, mint most mindent, és örül a fejének, nem is igen lehet lekergetni a görbületet arcáról, kedvese reakciója azonban még válthat ki belőle elég sok mindent.
Hozzászólásai ebben a témában


Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2014. október 1. 10:24 | Link

Gyönyörűm


Mindjg boldog vagyok amikor a közelemben van ez a szőke lány, és örömmel tölt el, hogy elfogad mindent, ami velem járó tényező. A nehézkesen induló apaszerep, a folytonosan változó időbeosztás... Az életem fenekestől felfordult, ő pedig mellettem áll, és ez nagyon jó érzés.
- Szuper kiskölyök - vigyorogtam, mert elképzeltem Jace-t ahogy tüsszögve porrá zúzza az egész házat. Szeretek vele lenni, hasonlítunk, mintha a sajátom lenne.
Ahogy az elbambulásra terelődött a szó, még nem éreztem semmi különöset. Mit is kellett volna? Az agyam mindenre koncentrált, csak a megfejtésre nem. Lotte sokszor vidám, meg elvarázsolt, igazi tünemény.
Arcomon állandó vigyor ült, előredőlve ültem, arcának minden rezdülését figyelve. Valami egészen másra számítottam, mint amit kaptam.
Elém csúsztatott egy fehér dobozt, de még mindig vigyorogtam. Reméltem, hogy valami kis lepedőakrobatikához fűződő dolog lapul benne. Végülis...igen.
Éreztem, hogy testem megmerevedett abban a pillanatban ahogy a dobozból kikandikált a két kis cipő, és kedvesem száját elhagyta az a bizonyos "apuka leszel" mondat. Arcomról lefagyott a mosoly. Meredten bámultam a hófehér tipegőket, majd nagyot nyeltem. Mély levegővétellel álltam fel az asztaltól, remegtem is.
- Ugye csak szivatsz? Ez nem lehet komoly. Bájitalt iszol...ittál egyáltalán? - hangom elég kétségbeesett volt, és elég hangos ahhoz, hogy mindenki aki a pillangóban tartózkodott, minket nézzen. Érzések sokasága kavargott bennem ebben a pár percben.
- Én most lelépek... - meg se vártam a reakcióját, a pincérnek odaszóltam, hogy a rendelésünket írja a számlámhoz, aztán az idegességtől majdnem szétrobbanó fejjel kiviharzottam az étteremből.
Hozzászólásai ebben a témában

Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2014. október 1. 10:59 | Link

Szívem<3
~bemutatós helyett bejelentős~


Belegondolva, hogy a kisfiút így otthon merte hagyni bátyjával, aki sokszor ugyanazzal a habitussal áll dolgokhoz, ugyanolyan gyerekes tud lenni, de amúgy meg felelősségteljes felnőtt, ja, és akkor ott van még a húga, örökmozgó, eleven.. Náluk végül is mindenki ilyen, nyugalomnak nincs helye..
Gondolatai hamar visszatértek a jelenbe, és a kedves kérdésére elő is vette a dobozkát, örömmel, és persze egyértelműsítve a helyzetet, aranyosan. Vagyis ez volt a szándék, és nem is gondolta, hogy nem fogná fel amúgy a vele szemben ülő, mi is vár rájuk, de úgy érezte így szebb.
Szép is volt, neki. Egészen csak addig, amíg Jamie arcára nem pillantott, Elsőként a döbbent képe, aztán a mosolya is gyorsan eltűnt, és mintha csak sugározta volna a kétségbeesést. Félelmet is, amitől Lotti arca is hamar valami semleges, bár az igazat megvallva inkább meglepődött kifejezést vett fel.
- Már miért szivatnálak? Nem ittam semmit, ez az igazság - hangjában érezhető, hogy most ő illetődött meg, bár biztosan nem annyira, mint párja, azonban nem ezt a reakciót várta. Nagyon elvolt a saját ki s világában, és véleményével, nem is foglalkozva semmi mással. Abban a pillanatban vágta oldalba a gondolat, hogy lehetséges, ez így mégsem annyira volt jó. Mire észrevette magát kedvese hangja már eloszlott a levegőben, és ő maga pedig az ajtó felé tartott.
- Ne menj el, kérlek, beszéljük meg! - kiáltotta utána, nem foglalkozva a már amúgy fél percre, a ledöbbenéstől kezdve rájuk szegeződő szempárokkal. Esze ágában sem volt ott maradni, és elfogyasztani, amit rendelt, felállt, és mivel rendezve volt a dolog Jamie által, olyan gyorsan hagyta el az éttermet, ahogyan csak tudta. Körbenézett, de Ő már nem volt sehol. A házánál kereste, otthon kereste de semmi. Eltűnt, és látszólag beletörődve, hogy ezt szerelmének fel kell dolgozni, teljes kétségbeeséssel indult ő is haza.
  
Hozzászólásai ebben a témában



Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed