36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. december 6. 18:59 | Link

Viko
Rellon – Navine edzőmeccs közben-után

Nem gondolta, hogy ilyen történhet vele valaha, de a játékosok hozzáállása elvette a kedvét a további meccsnézésből, mondhatni, hogy elvették a kedvét, kibillentették a szurkolói beleélésből. Ilyen előfordul sok meccsen, persze az ritka, hogy ennyire elfajuljanak a dolgok, de ha tétre megy, olyankor elszakadhat az a bizonyos cérna, akár több forrófejű játékosnál is. Ez viszont egy barátságos mérkőzés volt, amit a rellonosok kisebb mészárszékké változtattak. Rengetegen megsérültek indokolatlanul, és Kristóf szerinte ne normális módon. Ő biztosan nem áldozta volna fel így magát, még ha segít is, inkább valahogy megpróbált volna kisebb sérülést szerezni, mint felkínálva a mellkasát.
Korábban már megkérdezte Vikot, hogy elmennek e kielemezni a meccset valahová, amibe a lány készségesen belement Yarista legnagyobb örömére. Már a Pillangó Teaház felé sétálnak éppen, mindkettőjüknek elfogyott a forró itala. Viko még korábban véletlenül ráöntötte az egyik rellonos lányra, Yaristáé pedig elfogyott.
- Siessünk, szívemre venném, ha megfáznál – pillant a lány dögös, de kevésbé hasznos ruhájára, a hideg ellen biztosan nem az. Így hát megszaporázza a lépteit, remélhetőleg Viko nem akar lemaradni. ~ Milyen hősiesen tűri, nagyszerű lány! ~ Tudja ő jól, hogy inkább megfagy a bolttulaj, minthogy elkérje a többször felajánlott kabátot, pedig Yar gyorsan lekapná magáról, megóvva a vele lévő hölgy egészségét.
A csengettyű kellemesen tiszta hangja már a megérkezésüket jelzi, amint belépnek a meleg teaházba. Sóhajt is egy nagyot a kviddicses és beljebb tessékeli partnerét.
- Tudok itt egy jó helyet, de… azt valószínűleg te is ismered, járhattál ide régebben. Kérlek, válassz ülőhelyet, én addig hozok neked mondjuk egy epres teát – mosolyog rá, akit már magában eperlánynak hív. Nem hiszi, hogy ő az egyetlen, aki így nevezi Vikot, de rá kell jönnie, hogy teljesen illik rá. Sok mindene epres, sőt szinte már ő maga is egy hatalmas eper néha, de a legjobb értelemben. Hagyja a lányt melegedni, úgy gondolja a legmelegebb sarokba fognak ülni, ami el lesz szeparálva. Yarista ezt nagyon nem bánná, mert szeretne még közelebb kerülni a lányhoz, túlságosan is vonzó számára Viko, amit megsokszoroz a kviddics iránti imádata. A pultos boszorkány megérkezésével gyorsan letudja a rendelést, de amíg nem érkezi meg a felszolgáló követi a lány csinos sziluettjét, hogy tudja, merre menjen majd. Végül meg is érkezik Viko után és megvárja, amíg a lány leül, majd miután levette a kabátját és a sapkáját az epres kisasszonnyal szemben foglal helyet.
- Remélem, hogy legközelebb azért jobban felöltözöl, már így is aggódtam érted – szökik ki az ajkain egy apró feddés, azonban az ajkai mosolyra görbülnek, csak kedvességből mondta. Illetve, kissé előremenet a gondolataiban, kicsit többet képzel az ő szerepéről a lány életében, mint a jelenlegi állás. A szavait nem vonja vissza, de azért kissé elpirul.
- Egyébként, egyedül laksz? Tényleg, a bolttól messze, vagy a boltban? – a végén már nevet, nem hiszi, hogy a hátsó raktárban van egy díványa. ~ Már csak a forró tea hiányzik és bele is kezdhetünk a beszélgetésbe.~
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2013. december 14. 21:22 | Link

Yar
Rellon-Navine edzőmeccs után




Szégyen és gyalázat, a Rellon kifejezetten csúnyán és véresen játszott az első edzőmeccsen, a bíró pedig nagyon elnéző volt velük, hogy csak büntetődobásokkal "jutalmazta" a szabálytalankodásokat. A hozzáállás Vikonak egyáltalán nem tetszett egyik részről sem, ez most nem a sportról szólt szerinte, hanem arról, hogy mutassuk meg - mi vagyunk az állatabbak! Ha valamelyik testvérével nézte volna meg meccset, biztos kifakadt volna, és most is hisztiroham közben ecsetelné, mennyire elfajult ez a játék amíg nem volt itt. De mivel sem Amy, sem Kino, sem Doko nem ért rá vele megnézni a volt iskolája idei első meccsét... Nem mellesleg Yarista hívta el. Még a végjáték előtt, a büntetődobások közepedte, amikor az a furcsán ismerős sötét szemű lány nekiment a Navinés őrzőnek, akkor úgy döntöttek mind a ketten, hogy ideje indulni. Összeszedték magukat, és most lejőve a kastélyból, sétálgatva a Fő utczán emésztgetik a látottakat. A merengéséből (és a zavarából, mivel kettesben vannak most a fiúval), Yar ébreszti fel, mégpedig azzal, hogy a szívére venné, ha ő megfázna.
- Ugyan. Strapabíróbb vagyok a látszatnál.
Mosolyog a fiúra, de szó ami szó, gyorsan forró teába kell folytatnia a hideget, különben a végén még tényleg meghűl. A fiú gyorsabbra veszi a tempót, Viko tartja is a lépéseit.
Beérnek a teaházba, és a boltjával ellentétben, itt csengettyű jelzi érkezésüket. Rögtön körbe is nézne, mivel egyszer sem volt itt, de Yar beljebb tessékeli.
- Én nem...
Kezdene bele, nem is tudja hogyan mondja meg, hogy Zoey nem sokkal járt felette, miután elballagott pedig el is hagyta az iskolát, úgyhogy nem volt lehetősége ide eljönni. Yar lelép rendelni, Vikonak pedig most lehetősége adódik körbepillantani, miközben a mancsait melengeti. Megpillant egy sarkot, ami el van szeparálva és még üres is. Fülig elpirul, hiszen sejti, hogy a fiú erre a "jó helyre" gondolhatott. Yar még mindig a pultnál vár, a fiatal nő pedig hirtelen el sem tudja dönteni, hogy hova is üljön le. Biztos erre célzott a másik, de ez...
~ Nem randi, nem randi, nem randi....! ~
Ám mire észreveszi, már be is fészkelte magát a sarokba. Nem is telik el sok idő, Yar is csatlakozik, leveszi a kabátját és a sapkáját, majd vele szemben ül le.
~ Úristen, milyen izmos karja van. ~
Állapítja meg, amikor a fiú levedli magáról a rétegeit, de el is kapja a szemeit róla, nem akarja, hogy azt higgye a másik, hogy megbámulja. Meg aztán szerencse, hogy a kipirosodott arcát ráfoghatja a hirtelen hőmérséklet-változásra. Úgy tűnik, be is jön a dolog, Yar megjegyzi, hogy jobban is felöltözhetne legközelebb. Viko magában megkönnyebbül, szerencsére nem vette észre a másik, miért is vörösödött el.
- Sajnálom, siettem és... hirtelen nem tudtam felmérni a körülményeket.
Válaszol egy kis terelős dumával, a témához illik és legalább eltereli a gondolatait a "nem-randi" fogalmáról. A fiúnak kipirosodik egy kicsit az arca, amit a fiatal nő úgy fog fel, hogy szintén a meleg helyiségbe érkezés műve. Az ő esetében biztos.
- Igen, teljes magányban. Illetve most tervezek felvenni egy házimanót, hogy kicsit besegíthessen, valószínűleg ott lakna velem.
A szárhajtó következő kérdésébe belenevet, amire Eperlány is ugyanígy reagál.
- A boltban? Szép is lenne, közvetlenül a legdrágább ütők mellett, párnámként pedig egy-egy plüss-kvaff szolgálna. De amúgy nem jártál messze a valóságtól, a bolt felett van egy kis lakásom. Nem túl nagy, de otthonos.
Vonja meg mosolyogva a vállát. Használhatott volna tértágító bűbájokat, de nem akarja mágikusabbá tenni a kelleténél. Éppen elég neki, ami van, elvégre... egyedül lakik. Se kutya, se macska...
- Na, és te? Végzős létedre a kastélyban tengeted mindennapjaid, vagy téged is elcsábított a falu~ lakó ~?
Érdeklődik, a mondat végén pedig majdnem kimondta amit gondolt, de még szerencse, hogy nem tette. A kérdés jogos, hiszen nem egy olyan diákról hallott, aki leköltözött Bogolyfalvára szülőkkel, egyedül, akárhogy, mert megengedhették maguknak, hogy ne a többi diák között szorongjanak a körletükben. No persze Viko szerint ez csak különcködés, megvan a szobatársakkal élésnek is a hangulata, az ő esetében imádta a szobáját és a lakóit, soha meg sem fordult a fejében, hogy otthagyja őket. Hozzá kell tenni, hogy nem is volt olyan anyagi helyzetben a család, végül aztán mindenki elballagott és kiüresedett az EEB, azaz az Elborult Elméjűek Birodalma.
Lassan megérkezik a rendelés is, egy ismeretlen itt dolgozó hozza ki nekik a teákat, Viko mosolyogva megköszöni, aztán kiönti az ő kis adagját a kancsóból a saját bögréjébe.
- Te mit kértél?
Kíváncsiskodik, reméli, azért ezzel nem sérti meg a fiú magánszféráját. Közben kinyitja a saját kancsója tetejét, és a forrázott aszalt gyümölcs darabokból is pakol magának, majd ízesíteni kezdi. Mivel a kviddicsmeccsről beszélgetés végett jöttek ide ~ nem randi, nem randi, úgyse vagyok az esete és nem akarom, hogy ő is eltűnjön ~, ezért fel is kéne hoznia egy témát, de a feldobás nem az ő erőssége - elvégre terelő lenne. Csöndben belekortyol a teájába, megszeppenve javítgatja ki az ízesítését mézzel.
Utoljára módosította:Vikohino Thaihasy, 2013. december 14. 21:27
Hozzászólásai ebben a témában


| Hullócsillag Seprű- és Kviddics Szaküzlet tulajdonos |
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. december 15. 02:28 | Link

Viko
Rellon – Navine edzőmeccs közben-után

Yarista rendelni megy, és mivel máshol forog az agya, tulajdonképpen meg sem hallja, amit Viko mondd felé. Elcsodálkozna biztosan, hogy nem járt még itt Viko, de ez későbbre marad, mert ő a rendelést veszi fel. Ez gyorsan megtörténik, és mire a bolttulajdonos szépség elhelyezkedik, Yarista is megérkezik.
- Jó választás, csendes hely. Nem kell sajnálnod, tökéletes lesz – jegyzi meg, már csak annyit kellene hozzátennie, hogy „ez épp ideális egy randihoz.” ~ Ez persze nem randi! De bárcsak az lenne. ~ Harap bele az ajkába, de nem sokáig tudja zavarát ezzel a módszerrel elterelni, mert megérkeznek az italok.
- Köszönjük! – intézi el gyorsan a kijövő fiút, aki nem zavar tovább, így a fiatal kettős egyedül maradhat. Yarista érdeklődik, hogy hol lakik Viko, nem minden hátsó szándék nélkül. ~ Közel lakik ide, nem lesz túl nagy hazakísérés. Persze egyébként is egyre hidegebb van, talán most nem is baj. ~ Úgy rá van akadva a témára, mintha túlságosan tini lenne, az első randik egyikén. Rendesen be van sózva, pedig csak beszélgetni jöttek. Csak a gondolatai minduntalan inkább a türkizekre térnek vissza, és a puhának látszó ajkakra.
- Biztos tele van ereklyékkel és emlékekkel, majd egyszer meg kell mutatnod. Főleg az előbbiek miatt – mosolyog és belekortyol a teába. A kellemes aroma és forróság megmelengeti a testét, Viko közelsége pedig a lelkét. Elbóbiskol egy kicsit a gondolataiban a tea felett és már ott jár, hogy milyen jó lesz, amikor a lány megmutatja neki a lakását, a házimanó pedig ott fog hajlongani nekik. Muris lesz a helyzet és… szívdöglesztő Viko. ~ A fenébe, túlságosan is gyorsan hálózott be, de hát olyan cuki. ~ Próbálja magát meggyőzni, hogy jó ez a tempó, és ő sem erőszakosabb, mint kellene.
- Meg fogsz lepődni, a gólyalakba lakom. Nem vonz a falu egyelőre, talán, majd ha lesz kivel laknom. De Svédország igen messze van, nem tudom, hogy érdemes lenne-e egyáltalán itt házat venni. Laktam eleget kastélyban, egész kis otthonos lakterünk van most Rolival a gólyalakban. És persze nem zargatnak miatta, félnek egy kicsit tőle, ami nekem tökéletes, mert nem járnak a kicsik a nyakamra – hosszasan magyarázza a dolgot, de azt nem tudná megmondani, hogy miért nem költözött be sehova. Valahogy így volt jó, vagy még a rellonos szobájához akart hű lenni, de talán az már túl szentimentális gondolat.
- Egy zöld teát. Én is átfáztam egy kicsit, jól jön, és nagyon szeretem az aromáját. remélem jól választotta neked. Ha pedig kérnél még valamit, nyugodtan szólj és megrendeljük. Persze, ne egyél ki a vagyonomból – felkacag a gondolatra, reméli Viko is tudja, hogy csak viccelt. Ő fog fizetni, ezt természetesnek találja, de ha a lány ragaszkodik majd hozzá, hogy fizesse a magáét, nem fog kötekedni, tudja, hogy milyen fontos a büszkeség. Tudnak még módot a „tartozás” kiegyenlítésére, de ez jelenleg csak álmaiban létezik.
- Szóval? Összefoglalás? Nekem az egész meccsben te voltál az, amiért érdemes volt kimenni, de komolyan. Nagyon cuki volt, ahogy szurkoltál. – mosolyog vidáman Vikora. - A játék viszont elkeserítő volt, már ha hívhatom játéknak. Nem érdemli meg ezt a jelzőt – mondja egy kicsit keserűen, és örül, hogy a bókjáról szépen át tudott váltani a kviddicsre. Csak kár, hogy sokat nem tudnak beszélni róla, túlságosan is gyorsan eljöttek, hogy bármit is kibeszéljenek. A verekedés nem érdekli, talán Várffy gólja volt az egyetlen említésre méltó momentum, meg a rellonos őrző első védése. De, hát erről nem fognak túl sokat beszélgetni, szóval ki kellene találnia valamit. Valamit, amivel közeledhetne Viko felé, mert lassan eltökélt szándéka, hogy megismerje közelebbről őt.
Utoljára módosította:Yarista Palarn, 2013. december 15. 02:28
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2013. december 15. 21:50 | Link

Yar
Rellon-Navine edzőmeccs után



- Hát jó.
Nyugtatja meg magát is azzal, hogy jó helyet választott, bár kicsit feszeng, amiért kettecskén vannak, ennyire elszeparált helyen. Nem mintha nem élvezné a Levitás fiú társaságát. Éppen ellenkezőleg, túlságosan is élvezi. Egy kicsit beszélgetésbe is elegyednek, Yar a lakhelye iránt érdeklődik.
- Mr. Palarn, csak nem kihasználná a társaságomat, holmi ereklyékért?
Viccelődik Viko, fel is nevet a kérdés után, nem gondolja komolyan az állítást. Legalább is nagyon reméli, hogy nem ezért barátkozik vele a fiú, sajnos már volt dolga egy ereklyeéhes úriemberrel a kis szigetországban, és nem volt kellemes élmény. A kellemes melegtől az ujjaiba végre visszatér az élet, és sokkal jobban tudja őket mozgatni. Ő is elbóbiskol egy kicsit ettől a kellemes hangulatú helytől, no meg Yartól is. Hiába, Vikonak van egy olyan tulajdonsága, hogyha valahol biztonságban érzi magát, mint a macskák, el is tudna ott aludni helyben. Persze a cicusokra jellemző ez akkor is, ha valaki ölében fekszenek, és ott alszanak el; az az egyik legnagyobb bizalom jele.
~ Öle? Mire gondolsz te?? ~
Pirosodik jobban el az arca a gondolattól, hogy Yar ölébe hajtva a fejét szundítana most egy jó nagyot. Szerencsére a kérdésére azonnal választ kap, így nem kell sokáig ezen a zavarba ejtő gondolaton morfondíroznia. A sztárhajtó a gólyalakban lakik, a fiatal nő fel is vonja a szemöldökeit a magasba meglepődöttségében. Ismét előkerül Svédország, ami egy picit elszomorítja a volt Eridonost, de hát túl kell tennie magát rajta. Yar csak egy végzős fiú, akit nem rég ismert meg, és nemsokára a saját lábára fog állni, mint a Stocholm Vikings új felfedezett tehetsége. Kemény idők várnak rá, távol innen, nagyon távol innen. Kuncogni kezd a Roliról szóló mondaton.
- Ejnye, nem szereted a kis baglyokat? Hiszen belőlük lesz a jövő generációja. No meg a jövő bírái, játékosai, szurkolói.
Kuncog továbbra is. Ő nagyon szerette annak idején a kisebbeket, prefektusként külön szívmelengető volt, ahogy fenéztek rá. Megérkezik a rendelés, Viko szed a bögréjébe egy adag aszalt gyümölcsöt a kancsó szűrőjéből, bele a teájába, aztán a fiú forró itala után érdeklődik. Zöld tea! Felnevet, bár először talán nem is értheti Yar, hogy miért.
- Csak nem fogyni szeretnél? Egyébként meg eltaláltad.
Biccent, miután abbahagyja a kacagást. Belekortyol a teájába, az pedig finoman átmelengeti megfagyott ajkait.
- Ugyan, nem kell semmi, ez így most tökéletes.
Mosolyog a fiúra. Pláne, mivel a saját részét biztosan ő fogja fizetni, úgyhogy szó sem lehet felesleges költekezésről. Így is süteményekkel telt az utóbbi pár hónapja, nemsokára jön a karácsonyi időszak is, és a bolt mellett nem jut elég ideje leadni a felszedett kilókat. Igaz, most még jó helyre mentek azok a bizonyos párnácskák, na de mindennek van határa. Egy darabig csönd honol köztük, amíg mindenki megízlelgeti a maga kis itókáját, végül Yar töri meg a csöndet, a meccsre visszatérve. Azt, hogy miért is volt érdemes kimennie a Levitásnak, pont rosszkor sikerül mondania, mert a mi kis szerencsétlen Eperlányunknak akkor akad a torkán a teája. A mázlista az volt, hogy csak kortyolgatott, úgyhogy egy kisebb köhécselés után jobban is lesz, és legalább betudhatja az iménti akciójának, hogy miért lett még vörösebb az arca. Megtörölgeti a száját egy szalvétával, próbál nem gondolni az iménti megjegyzésre és kitartóan bólogatni kezd a fiú meccsről alkotott véleményére.
- Ahogy mondod. De azért voltak benne szép mozdulatok, csak az a folyamatos mártírkodás... Ahogy a Navinés terelőlányt próbálták leszedni, nem hiszed el, de egyszer láttam már egy Litván-Finn mérkőzésen. A Finnek így likvidálták pillanatok alatt a terelőket, úgyhogy onnantól már az övéjük volt a meccs. Még a fogót is hazaküldték gyógyulni, az egész nem tartott tovább harminc percnél.
Meséli lelkesen a Világkupa előválogatóján látottakat.
Hozzászólásai ebben a témában


| Hullócsillag Seprű- és Kviddics Szaküzlet tulajdonos |
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. december 19. 23:10 | Link

Viko
Rellon – Navine edzőmeccs közben-után

Habár az ereklyék is szóba jöhetnének a levitás fiú gondolataiban, erről szó sincs. Ahogy egyre többet van Vikoval, annál jobban kezdi megfigyelni a lányt, és annál jobban szimpatikusabb neki. Ami az ő esetében csak éppen annyit jelent, hogy kezd elveszni a türkiz szemekben, kezdi egyre közelebb érezni magát a lányhoz lelkileg, ami alighanem érzelmes pendüléseket fog eljátszani szíve húrjain. Ugyan még nem szeretett bele a lányba, de tudja jól, hogy nem sok választja el ettől, és ez kicsit zavarja. Olyan értelemben, hogy túl gyorsnak találja, hogy ő nem tudja magát tartani a kötelező körökhöz, hanem azon van, hogy minél hamarabb a karajai közt lehessen Viko. ~ Te jó ég, miket hordasz össze?! Viselkedj már, a mindenit! ~ Szidja magát, és csak kedvesen mosolyog, miközben az idő pedig halad mellettük.
- Á, kizárt dolog. Jobban tisztelem én azokat annál, minthogy ellopjam őket. Habár eléggé vonz az, hogy pillantást vethessek rájuk – „és rád”, marad ki a mondat végéből. Megérkeznek a teák és gyorsan kortyolni is kezdi Yar, biztos, ami biztos alapon, nem szeretne túlságosan lebukni Viko előtt, hogy tényleg nagyon tetszik neki. Gondolja, hogy ezt elég nehéz titkolnia, hiszen nagyon sokat nézi a másikat, hol elpirulva, hol szégyenlősen mosolyogva, hol pedig vidáman, de az biztos, hogy csak pozitív arcformákat olvashat le róla az egzotikus külsejű szépség.
- Az lehet, de nem mindből – felkacag, majd leteszi a falevél mintás csészéjét. – Tudnak azért idegesítőek lenni, de már megszoktak, és lassan vége az évnek is. Utána már nem fognak zargatni, legalábbis ott – mosolyog szomorkásabban, és belegondol, hogy mit tenne, ha összejönne mégis valami csoda folytán Vikoval. Biztos benne, hogy nincsenek érzelmek felé a lány részéről, vagy eddig nem vette észre. ~ Tegyük fel, hogy igen. És akkor mi lesz? Én innen sok ezer kilométerre leszek, ő pedig biztos nem hagyná el a most nyitott boltját. Persze, végül is haza tudnék járni hozzá, és a szüleim is örülnének, ha többet látnának. Végül is megoldható talán. Igen, talán megoldható. Ha lenne kiért hazajárni… ~ megtörli a szája szegletét a kikészített szalvétával, mert egy rakoncátlan teacsepp meg akart lógni az állán leszánkázva az ajkairól. Felpillantva beleborzong, amikor szembesül a ténnyel, hogy megint egy idősebb lány tetszik neki, ráadásul egy hasonló habitusú, és érdeklődési körű. Nem tudja feldolgozni a tényt, és már biztos benne, hogy Viko sem lenne itt, ha nem érdekelné valamiért. Persze a kviddicsben jól egymásra találtak, de nem kéne elrontani egy rossz mondattal a kezdődő barátságukat.
- Kövérnek látszom? – csodálkozik el viccből, mert jó kondiban van, ezt tudja magáról, de mégis belemegy a játékba, ha már így alakult. Legalább jót nevetnek és közelebb kerülnek egymáshoz… ~ Talán tényleg fejbe kéne csapnia egy gurkóval, sok lesz a fantázia… ~ Vigyorog tovább, majd újra felemeli a csészét és iszik pár korty teát. Gyorsan visszavált a meccsre, végül is sokat nem fognak rajta kielemezni, hiszen nem várták ki a végét. Viko is hasonló véleményen van, amin egyáltalán nem lepődik meg. Persze eridonos volt, tehát az ilyen agresszió távol állhat egyébként is tőle.
- Tényleg? Megnéztem volna! Hű, de jó neked, hogy olyan sok meccsen jártál! De majd én is eljutok most már ilyenekre. Imádok szurkoló is lenni, a kviddics a szenvedélyem – persze mi más lenne, és egyértelmű is, de ha már magának beismeri az ember, akkor legalább tudja, hogy mivel áll szemben. Mivel ez nem mérgező, örül, hogy ebben éli ki a vágyaid.
- Nagyon szépek a szemeid – ahogy kimondja el is pirul, és máris orrba verné magát, mert megtette. ~ Jó, hogy nem kérdezted meg, hogy mikor csókol már meg!? Ekkor hülyét kisfiam… ~ Nem érti, hogy miért mondta, csak azt tudja, hogy muszáj volt közölnie a másikkal ezt a tényt, különben rossz hatással lett volna rá, ha ez benne marad. Közben nagy zavarában megissza az összes teáját, pedig még tartogatni akart volna, és most ott forgatja a csészét az ujjai között, várva a visszautasítást, vagy bármit, amit Viko mondd. ~ Ezt is sikerült elbaltáznod… ~ Fintorodik el magában, de kifelé, csak furcsán mosolyog.
- Iszunk még, vagy elkísérhetlek? – ez már nehezen jön ki belőle, a mondat közepén meg is köszörüli a torkát, mert elfogy a hangja. Legszívesebben elrohanna, de az túl tinis és túl ciki lenne. Persze a legeslegszívesebben megcsókolná Vikot, de erre nem lát esélyt.
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2013. december 23. 13:35 | Link

Yar
Rellon-Navine edzőmeccs után



- Majd sort kerítünk rá.
Mosolyog rá a fiúra az ereklyés témánál. A kis kincseit nem nagyon szokta mutogatni, habár a gyermeki énje dicsekedne velük mindenkinek. Amíg teázgatnak, Yar pedig habzsolja a saját italát, Viko időnként a sajátjából nassolgatja ki a gyümölcsdarabkákat. A téma a kisebb évesekre terelődik, Yar felnevet, Viko pedig csak megcsóválja a fejét. Nem igazán tud mit mondani. A fiúnak igaza van, nem mindenkiből lesz szigorú bíró, vagy éppen lelkes szurkoló. Meg ugyebár nem lehet mindenki Yarista Palarn rajongói klubtag. De sajnos így megint eszébe juttatja a másik, hogy nemsokára elmegy az iskolából, sőt, az országból is. Mikre is gondol... hiszen csak kedves ismerősök. Különben is, örülni kell a másik sikerének! Biztatni, és boldognak lenni, hogy megismerhetett egy igazi Vikinget. Szomorkásan belepillant a teáscsészéjébe, aminek az alján vidáman csücsül pár eper darab. Szórakozottan bökdösni kezdi őket a kanalával, hátha ezzel el tudja terelni a figyelmét a nyilvánvalóról. Kezdi ugyanis érezni, hogy lassan, de biztosan halad a lejtőn, amit mások szerelemnek hívnak.
~ Verd ki a fejedből. Nem vagy az esete, biztos forog körülötte elég lány, akiből válogathat. És emlékezz vissza, mi történt a többiekkel. ~
Összeszorul a szíve, mikor eszébe jutnak az eddigi kapcsolatai, leginkább az utolsó kettő. Mindenki megígérte, hogy sosem hagyják el őt, mégis eltűntek. Eltűntek, és soha többé nem hallott felőlük senki. A családok meg mind Vikot hibáztatják, leginkább McGiffinék, néha még most is kap a fiú nővéreitől pár antikedves szóval megáldott rivallót.
- Nem igazán, csak a zöld teát akkor szokták inni.
Nevet fel, nem piszkálódásként mondta az előbbit. Az édesanyja gyógynövényes gyűjteménye révén konyít egy kicsit a teákhoz is, erről a fajtáról pedig nagyon jól tudja, hogy gyorsítják az anyagcserét. Egy darabig a nővére is rendszeresen fogyasztotta, úgy kellett Kinot leállítani, mert rohangált a mosdóba és a kiszáradás szélén volt tőle. Brr, kirázza a hideg a kellemetlen emlékképtől. A csésze aljáról kikanalazza a gyümölcsöket, majd élvezettel majszolni kezdi őket, közben pedig a fiú kék szemeit figyeli, s azon elmélkedik, milyen árnyalatúak is. Mi lehet ennek a megnevezése? Tengerkék? Óceánszín? Fogalma sincs, de nagyon szépek, és nagyon hamar el lehet veszni bennük. Vissza kell váltani gyorsan a témát, mert a végén tényleg elveszik, amiért valójában idejöttek. Mesél a kviddicsmeccses élményéről, Yar pedig rácsodálkozik.
- Nekem is! Amikor a Tenguknál segédkeztem, gyakran kivittek minket más meccsekre, hogy tanuljunk az ellenfeleinkről. Utána nekiálltunk elemezni a többiekkel a játékosokat, szóval nem csak az élményre kellett koncentrálni. Tiszteletjegyet viszont időnként most is küldenek, szóval ha legközelebb kapok és van kedved, eljöhetnél velem.
Ajánlja fel hirtelen a fiúnak, majd hirtelen megszeppen és elhallgat, ráeszmél, hogy mit is mondott az imént. Te jó ég, ettől most szörnyen nyomulósnak tűnhet!! Yar megjegyzi, hogy nagyon szépek a szemei, Viko pedig ösztönösen lesüti őket. Erre most mit mondhat? Köszönje meg? Nem az ő érdeme, hiszen az édesanyjától kapta őket, de hát akkor is. Lopva felpillant a fiú kékjeibe, aztán megint lepillant a bögréjébe.
- Te sem panaszkodhatsz.
Motyogja alig érthetően, zavarában csoda, hogy ki jön hang a torkán. Érzi, ahogyan vörösödik a feje, ahogy hevesebben ver a szíve, és szinte lüktet az ajka. Yar igen furcsán mosolyog, amit a fiatal nő annak titulál be, hogy furcsán érintette a viszont bók. Talán nem is örül neki, vagy a meghívásnak, talán csak tényleg bizonyos okokból kedves vele, vagy mindenkivel ennyire nyílt. A Levitás felteszi a kérdést, miszerint igyanak-e még valamit, vagy menjenek. Kész, vége, ennyi volt, mit is képzeltél Viko. Lebiggyedt ajkakkal bólogat furcsán, kicsit idegesen, de nem néz fel a fiúra.
- Felőlem mehetünk.
Válaszolja, aztán a táskájában kezd el kotorászni a tárcája után. Ciki, szörnyen ciki, hogy ő még bele is képzelt volna ebbe az egészbe bármit is. Persze, hogy ő nem kellhet senkinek. Még ha úgy is lenne sem szabad, az átok miatt.
Hozzászólásai ebben a témában


| Hullócsillag Seprű- és Kviddics Szaküzlet tulajdonos |
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. december 28. 19:56 | Link

Viko
Rellon – Navine edzőmeccs közben-után

A felcsillanó szempár jelzi Vikonak, hogy a fiú nem fogja kihagyni a lehetőséget, sőt a láthatatlan tartozások naplójába már be is véste. Az ilyet ő nem fogja kihagyni, bár az is igaz, hogy erőszakoskodni nem fog utána, csak néha felhozza majd alkalomadtán a témát, emlékeztetvén Vikot az ígéretére. A két fiatalnak jókor jöttek a teák, így Yar nem veszi észre a lány pirulását, cserébe ő is el tudja rejteni egy korty tea mögé az övét.
- Ó, hát persze. Pedig nem is vagyok kövér – játssza a sértődöttet vigyorogva, még le is néz a hasára, ami persze egyáltalán nem kövér. Miután ezen jól kiszórakozták magukat, tovább iszogatják a teát, és kezd túl meleg lenni a helyzet, Yarista azonnal a kviddicsre vált, mint mentő beszélgetési lehetőség. Bármibe bele tudna pirulni most, Viko szépsége túlságosan is ott lebeg a szemei előtt ahhoz, hogy másról komolyabban tudjon beszélni. Szerencsére ez a téma mindig ott van, mint mentőöv, ami mindig megérkezik, és nem hagyja Yaristát kizökkeni a nyugalmából, vagy éppen visszazökkenti őt oda.
- Még szép, hogy megyek! Ki nem hagynék egy ilyet! – lelkesedik be gyorsan és túl simulékonyan, persze ez nála egyáltalán nem meglepő, ha A játékról van szó. Már el is képzeli, hogy egymás mellett szurkolnak, kiabálnak, szidják a bírót, vagy az ellenfelet, mézes kordit esznek, és egymásba kapaszkodva örülnek, ha gólt lő a csapat. ~ De jó is lesz ez, remélem addigra már… ~ Inkább nem gondolja tovább, mert mi van, ha Viko egy legilimentor és mindent tud már, csak próbálja visszafogni magát. Reménykedik benne, hogy ez nem így van, az este pedig lassan eltelik mellettük. De még mielőtt végeznének egy gyors bókot ad Viko szemeinek, amire viszonzást is kap, meg is dobban a szíve egyből, és finoman izzadni kezd. ~ Lehet, hogy mégis tetszem neki? Miért nem folytatja, vagy neveti el az egészet? Komolyan gondolja, te jó ég… ~ Vesz egy nagyobb levegőt és gyorsan kifújja a mosolyra zárt ajkai között, miközben szerinte idiótán vigyorog rá.
Itt az ideje visszavonulót fújni, vagy elterelni a témát, ezért rákérdez, hogy Vikonak mi az álláspontja a maradásról. A lány viszont menni akar, ami elbizonytalanítja az előző kijelentéséhez képest, ezért úgy érzi, hogy cselekednie kell. Végül is nem nagy ügy, csak majd be tojik, hogy mi lesz a reakció, ha megteszi, amit elgondolt. Még mielőtt felöltöznének odalép a lányhoz és se szó, se beszéd megcsókolja a lány ajkait. Valahogy nem érezte azt, hogy meg kéne szólalni és a torkán megdagadt gombóc egyébként sem engedte volna, hogy most valami értelmeset kinyögjön.  A csók hossza Vikotól függ, ő elnyújtja, amíg csak tudja és élvezi az enyhe eper ízt a lány kívánatos ajkain. Amikor véget ér mindennek a kezdete – és reménykedik benne az exrellonos, hogy nem is a záró momentumot érezhette -, akkor azért egy mosoly mellett mégis megszólal.
- Bocsánat, e nélkül nem tudtam volna visszamenni a kastélyban, tudnom kellett… - aztán mégsem fejezi be a mondatot, ez így tökéletes. Most viszont Vikon a sor, hogy megerősítsen, vagy végezzen minden olyan dologgal, ami Yarista szívébe költözött, amióta megismerték egymást.
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2013. december 29. 10:48 | Link

Yar
Rellon-Navine edzőmeccs után




- Hát nem.
Mosolyodik el, mivel Yar valóban nem kövér, sőt. Amikor letekint a fiú, Viko elneveti magát.
- Most komolyan a pocakodat keresed?
Ami persze nincs is, legalábbis nem olyan formában létezik, mint ami most jókedvre derítette őket. A témát igyekeznek mind a ketten a kviddicsre terelni. Egy külső szemlélőnek nem is két félfelnőtt-felnőtt párosnak tűnhetnek ezzel a sok zavarba-jövéssel, hanem inkább egy kamaszodó párocskának, akik nem tudják hogyan kifejezni az érzelmeiket. Szerencsére mind a két fiatalnak a szenvedélye ez a sport, így vagy úgy, de megtalálják ebben is a közös hangot. Yar nagyon gyorsan beleegyezik a közös meccsnézések gondolatába, amitől Viko ismét zavarba jön. Megesik a bókolás is, a fiú pedig nem válaszol az ő bókjára.
~ Most vagy megbántottam, vagy... komolyan gondolta? Nem, kizárt... ~
Óvatosan felpillant a hajtóra, akinek az arcán eddig ismeretlen mosoly ül ki. Gyorsan visszatekint inkább a poharába.
~ Miért néz rám ilyen furcsán? ~
Egy darabig kocogtatja zavarában a bögrét, majd inkább leveszi a kezeit az asztaltól, és alatta piszkálja a karkötőjét. Nagyon gyorsan el kell innen tűnnie, érzi, ahogy egyre hangosabban dobog a szíve Yar jelenlététől és attól fél, hogy a másik a végén még meghallja.
~ Ne álltasd már magad. Hazamész, veszel egy forró fürdőt, befeküdsz az ágyba és mindent elfelejtesz. Igen, ez lesz a terv. ~
Eltervezi magában a haditervet, amivel kiverheti a fejéből ezt a kínos szituációt és lassan összeszedi a táskáját, hogy fizethessen. Feltápászkodik az asztaltól, a füle mögé tűri az egyik tincsét és kiveszi a pénztárcáját, amikor a fiú odalép hozzá. Annyi ideje van csak, hogy felpillantson a kékségekbe, mert a következő pillanatban ajkaik összeérnek, ő pedig először meglepődik az iménti momentumon, aztán inkább élvezi a csókot. Amikor tudatosul benne, hogy mit is tesz most, elkapja a fejét és lesüti a szemeit. Te jó ég, ezt miért kapta? A régi Viko itt két lehetőséggel élne. Vagy pofont keverne le a fiúnak, vagy elszaladna ijedtében. De Yar nagyon tetszik neki, és különben is... Felnőtt nőnek számít már, nem viselkedhet gyerekesen. Mialatt a Levitás bocsánatot kér, a kviddicsboltos arcán tanácstalanság jelenik meg, mivel nem tudja, hogy mit is kéne tennie. Aztán, mielőtt Yar befejezhetné a mondatát, egy hirtelen ötlettől vezérelve ő kapja fel a fejét és tapasztja ajkait a másikéra, s a lehető legszenvedélyesebb csókjában részesíti a fiút. Minden problémás kérdés, mint a korkülönbség, távolinak tűnik ebben a pillanatban, olyan messzinek, mintha minden csak álom volna. Igyekszik elnyújtani a csókot annyira, amennyire szükséges, majd mikor véget ér, hirtelen nem is tudja, hogy mit mondjon.
- Ne haragudj, én... ~ nem is tudom, mi ütött belém. ~
Szabadkozik, de fölösleges most már. Érzi a vonzalmat kettőjük között, viszont ami az előbb történt, sokkal inkább vet fel valóságos problémákat, mint álombéli merengéseket.
Hozzászólásai ebben a témában


| Hullócsillag Seprű- és Kviddics Szaküzlet tulajdonos |
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2014. január 3. 00:44 | Link

Viko  - Zárás
Rellon – Navine edzőmeccs után

- Igen, de nem komolyan – neveti el magát végül, ettől függetlenül még marad a szeme a saját hasán egy kicsit. Az a biztos, ha megnézi mindennap, mert mi van, ha egy gonosz manó elvarázsolta. Mosolyog ezen még egyet, aztán újra Viko felé fordítja a figyelmét. Már mindent kitárgyalnak, és nagyon egyet értenek a felhozott gondolataikban, de ez eddig sem volt kérdés. Úgy érzi Yar, hogy talán újra rátalált a szerencse, és ha lehet meg szeretné ragadni ezt a lehetőséget. Amíg Amanda vele volt sokkal stabilabb volt a játéka és az edzésmunkája, mostanában kissé leromlott a teljesítménye, holott az elvégzett munkája nem lett kevesebb. Arra jött rá, hogy neki kell az érzelmi stabilitás, vagy pedig ne legyen senki a közelében és az is egy megoldás. Azonban az iskolában ez lehetetlen, hiszen lépten-nyomon belebotlik ismerősbe, ismeretlenbe, így nemigen lehet nyugta, ráadásul tanulni is kell, ami szintén nem éppen a nyugalom tengerének az előfutára. Azt sem gondolta, hogy a legutóbbi szakítás után ennyire érdeklődni fog bárki iránt is, pedig nagyon úgy, néz ki, hogy Viko megjelenése felpiszkálta a férfiúi hiúságát. Ilyenkor azt várná az ember, hogy felejtsen, vagy buta kapcsolatokba, szituációkba ugorjon bele, szintén felejtés címén, de a japán származású exterelő nem ilyen vad, még csak nem is áldozat. Yarista bármennyire is nem akarja magának bevallani, nagyon odavan érte, szeret a közelében lenni, szívesen bókol és teljesíti a lány kéréseit, illetve teljesítené, ha lennének. Ahogy telik az idő, úgy esik bele, mint Medve László a málnás termelési egységbe. Nehéz volt bevallani magának, mégis eljutott erre a pontra, itt pedig a szavak már kevésnek bizonyulnak, a tettek ideje jött el. Az öltözködéskor pedig nem rest megcsókolni a lányt, még túlságosan is élvezi, és ahogy érzékeli, Viko sem akarja abbahagyni túl korán a csókot, és még pofont sem kap, ami nagyon jó jel. Persze lejöhet még két pillanat múlva is, de előbb meg kell magának adnia az esélyt, ami az előbbi csók hosszával egyenes aránnyal növekedett. Bár elnézést kért, nem volt komoly, Viko pedig szégyenkezni kezd valamiért. Ez meglepi őt, erre nem számított, minden más reakcióra igen. De a következő pillanatban fordul a kocka, és ő lepődik meg, mikor a lány ajkai az övéire tapadnak. Újra szívdobogás, izgalom, pupillatágulás következik, de most már sokkal boldogabb érzés is hatalmába keríti: a lehetőség egy szép kapcsolatra. Viko azonban újra meglepi, amikor bocsánatot kér, amit Yar nem tud elfogadni, mivel nem érti. Most ő is csókolja meg, aztán kérjen bocsánatot, amíg meg nem unják? Persze, sok minden lehet köztük és a kapcsolatuk közt, de az a lényege egy ilyen köteléknek, hogy a csomókat szépen ki tudják oldani majd, és minden feszes legyen.
- Akkor hazakísérlek – somolyog, majd mielőtt Viko kettőt pislantana az ujjait a lányéba fűzi. Yaristának, még mindig az agyában dobog a szíve, nagyon tininek érzi magát, ami annyira nem meglepő, de nem várt izgalom lesz úrrá rajta. Miután elhagyják az épületet, nem bír magával és újra megcsókolja a lányt, és nem érdekli, hogy ki látja, vagy ki nem, most egy olyan csókkal ajándékozza meg Vikot, amilyenről már régóta álmodozik kettőjükkel kapcsolatban. Egy feltétel nélküli szenvedélyes csókkal, és abba sem hagyja egy jó darabig. Majd mikor már fülig pirult elindulnak Viko házához, ahol később elköszön tőle és visszatér a kastélyba boldog vigyorral az orcáján.
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed