36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 24. 19:31 | Link

Zoey Rutherford

Elérkezett a bogolyfalvi hétvége, és vele az a vasárnap is, ami már egy ideje piros felkiáltójellel díszlett maga eszkábálta naptárában. Amikor visszatért az iskolába, még nem nagyon volt elképzelése arról, hogyan tovább, de ahogy egyre inkább belerázódott az itteni életbe, úgy kezdtek körvonalazódni a fejében különféle tervek. Ezek közt szerepelt az is, hogy ha már elhagyta a tizenhatot, sőt, lassan a nagykorúság felé araszol, akkor megpróbáljon a lehető leginkább függetlenné válni attól a bizonytalan támogatástól, amit a szülei jelentettek. Amikor elkezdett munkát keresgélni, kicsit elszomorodva vette tudomásul, hogy a cukrászdában már teltház van - nagyon élvezte annakidején Runáék maid caféjában a sütemények dekorálását, a marcipánfigurák készítését és a többit, de ez van. A Bestiában nem próbálkozott, elvégre sose volt állata és valószínűleg akadnak nála jóval megfelelőbb jelentkezők is. Miután végigböngészte az apróhirdetéseket, végül bátorságát összeszedve a Pillangóvarázsnak szerkesztett egy takaros kis levelet, és azóta bagoly útján több üzenetet is váltott a tulajjal, akivel mára beszéltek meg találkozót.
Ami az öltözetét illette, fekete ing, szürke zakó és hasonló színű nadrág alkották- semmi feltűnő, de tiszta és rendezett megjelenést kölcsönzött, már amennyire ez lehetséges volt. Készülődés közben a nagymamája szavai visszhangoztak a fejében, úgyhogy legalább megpróbálta kifésülni és megregulázni örökké kócos tincseit, de nem sok látható eredménnyel. Miután jóval korábban indult el a kelleténél, mire leért a faluba, még mindig maradt vagy húsz perce, amit jobbára nézelődéssel töltött, próbálva megnyugodni. Nem kicsit izgult, de valahogy legyűrte az érzést, azokat a módszereket alkalmazva, amiket az illúziómágia során tanult meg. Amikor öt perccel a megadott időpont előtt belépett a Pillangóvarázs ajtaján, egyenes tartása és mozdulatai nem árulkodtak arról, hogy tartana a rá váró dolgoktól.*
- Jó napot!-*Köszönt, a pulthoz lépve.*- Rutherford kisasszonnyal lenne megbeszélt találkozóm.-*Maga is meglepődött, mennyire tisztán, nyugodtan csengett a hangja, de valahol lélekben csak bólintott rá - nincs mitől tartania, még ha el is rontja, senki sem fogja hosszasan kioktatni vagy másként leckéztetni. A recepciós utasításainak megfelelően tette meg aztán a következő lépést, a fotelok felé, hogy várakozzon, vagy épp az emeletre vezető lépcsősor fokait szedve felfelé.
Hozzászólásai ebben a témában
Zoey Rutherford
INAKTÍV


Pillangóangyalka
offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 28
Írta: 2013. november 25. 21:55 | Link

Gilbert.


Elgondolkodva lépegetett le a lépcsőkön. Eddig az emeleten lévő irodájában intézte a papírmunkát, és amikor elindult, még tudta, mi célból is kell megtennie azt a pár lépést a földszintig.
Ám Zoey az évek során mit sem változott abban a képességében (ha ezt egyáltalán annak lehetett nevezni), hogy a gondolatai néha iszonyat gyorsan voltak képesek váltani egymást. Ez történt most is. Elkalandozott.
Jonathan-on járt az esze főleg. Még benne élt a néhány órával ezelőtti családi idill kellemes emléke. Ó, igen. A lánynak (aki már kész nő volt, de sosem fogom megszokni ezt a megszólítást!) még mindig hevesebben kezdett verni a szíve, akárhányszor csak imádott férjére gondolt. Jane Austen-féle idillben élte az életet, igen. Emiatt pedig rendkívül szerencsésnek mondhatta és érezhette magát! Nyálasan, romantikusan szerencsésnek.
Mostanában nem gyakran járt az üzletben. Inkább a gyerekeivel töltötte az időt, Marieanne-nel, és Frederick-kel. Olyan gyorsan nőnek, minden időt ki kell használni velük! A papírmunkát ezért rendszerint haza hopponálta magával együtt, angliai otthonukba, a többit a személyzetre bízta, és csak néhanapján ugrott be szúrópróbaszerűen ellenőrzésekre. Vagy csak úgy.
Most épp azon járt az agya, vajon mit vett neki Jonathan karácsonyra, főleg pedig, hova rejthette el az ajándékot. Ez nagyon fontos kérdés volt ám a lány életében.
Magas sarkú topánkája épp érintette a földszint padlóját, s ahogy barna szemei a fotelben üldögélő fiúra tévedtek, rögtön eszébe jutott, miért indult el. Végigsimított fekete, csipkés ruháján, majd határozottan a fekete hajú urasághoz lépett.
- Szia! - Gyorsan ejtette az eredetileg magázódásnak szánt köszönést. Hiába volt komoly üzletasszony, ez mégis inkább illett stílusához.
- Állásinterjúra jöttél, igaz? - Tette fel első kérdését, miközben a recepciós átnyújtott neki egy fehér papírost, mely pár információt tartalmazott a fiúról. Gilbert-ről, akit most be is tessékelt a Teaház részlegbe, egy nyugisabb asztalka felé.
- Kérsz valamit inni, enni? - Pillantott Gilbert-re, mielőtt még leült volna.
- A vendégem vagy természetesen! - Tette hozzá gyorsan, nagy mosollyal.
Utoljára módosította:Zoey Rutherford, 2013. november 25. 22:02
Hozzászólásai ebben a témában
Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 26. 09:28 | Link

Mrs. Rutherford

A fotelben üldögélve kicsit el is mélázott - azzal töltötte az idejét, hogy az utoljára olvasott könyv félbehagyott történetének folytatását találgatta, ami meglepően jól elvonta a figyelmét a várakozásról, ami egyébként az idegeit őrölte volna. A padló mintáit nézegette, mintha a repedésekből próbálna kiolvasni a jövőt, mint holmi csontokat vizsgáló kínai jós, közben egészen elkalandozva. A lépések hangjai, ha el is jutottak hozzá, nem térítették teljesen magához, így a köszönésre egy kicsit ijedten pattant fel. Szerencsére nem sikerült lefejelnie, sem felöklelnie az elegáns öltözékű és zavarbaejtően barátságos modorú hölgyet, aki rajtaütésszerűen letegezte.*
- Örömömre szolgál, hogy megismerhetem, Rutherford kisasszony.-*Relative gyorsan sikerült felocsúdnia első meglepetéséből, dadogás és egyéb hiba nélkül viszonozva az üdvözlést.*
- Gilbert Blythe vagyok. Bagoly útján már beszéltünk.-*Bólintott a krédésre visszafogottan, majd követte a hölgyet a függöny mögé, ami, mint kiderült, a teázó hangulatos helyiségét rejtette a kíváncsi szemek előtt. Első ízben járt itt - a zsebpénzéből általában könyvet, papírt, rajzeszközt vett, mert bár szerette a teát, egyszerű, de finom ízekben a manók is megfőzték kérésére. A szőnyeg előtt kibújt a cipőjéből és zokniban sétált tovább, amíg helyet nem mutattak neki az egyik alacsony asztalkánál és ő le is ült az egyik párnára, valamiért japán módra a sarkára. Végül már nem akart sokat fészkelődni, úgyhogy így is maradt, majd ha nagyon zsibbad, átmegy törökbe. A kérdésre picit meglepetten pislogott felfelé.*
- Köszönöm, egy pohár víz tökéletesen megfelel.-*Felelt végül, mert ez mégis kevésbé volt illúzióromboló, mint az "elnézést, de a falat vagy nem menne le a torkomon, vagy csak azért, hogy megforduljon". A gondolat viszont annyira szarkasztikus éllel csendült a fejében, hogy akaratlanul is arra késztette, hogy egy apró sóhajjal lélekben megmosolyogja saját szerencsétlenségét és láss csodát, ezzel mintha el is múlt volna a fenyegető rosszullét.*
- Igazán kedves, de nem kérek egyebet.-*Hárított udvariasan, egy félmosollyal - az eddigi tapasztalataihoz képest most nehezebb volt, mert valahogy a korkülönbség tudata és a belé nevelt tisztelet nem engedték, hogy lazábbra vegye a figurát. Érezte, hogy ha megpróbálná letegezni a hölgyet, a nyelve inkább csomót kötne magára, semhogy ilyen botlást engedélyezne neki - mennyivel egyszerűbb is az angol nyelv, mely nem tesz különbséget "te" és "ön" közt!
Hozzászólásai ebben a témában
Zoey Rutherford
INAKTÍV


Pillangóangyalka
offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 28
Írta: 2013. november 29. 20:35 | Link

Gilbert.


Egy pohár víz.
Bólintott, hogy tudomásul vette: semmi egyebet nem kér a fiú. Nem gondolkodott el azon, vajon miért. Ezernyi oka lehetett. Az mondjuk megfordult a fejében, hogy lehet a leendő munkaerő feszélyezve érzi magát. Pedig aztán Zoey tényleg megpróbált barátságosnak tűnni! Különben is, ő alapból is kedves, ezt bármelyik alkalmazottja elmondhatja róla. Csak néha szidja le őket, amikor aztán tényleg jó oka van rá. Az elmúlt 2 évben ez talán csak egyszer fordult elő. Lehet, többször, de Zoey memóriája az ilyen emlékeket általában szelektálta.
A lány mindeközben elsétált a pulthoz, és alig egy perc múlva visszatért, egyik kezében egy jó nagy pohár vízzel, a másikban pedig egy színes bögrével.
- Tessék. - Koppant az üveg a faasztalon, Zoey pedig gyorsan megszabadult a cipőitől, hogy aztán kényelembe helyezhesse magát a puha ülőpárnán.
A teaház a napnak ennek a szakaszában nem hemzsegett emberektől, nyugi volt. Csupán néhány asztalnál üldögéltek emberek. Tanuló diákok, randizó párok, vagy épp egyedül teázgatók.
- Szóval... Gilbert. - Pillantott a fiúra mosolyogva, majd az előtte heverő papírlapokra szegezte tekintetét, ismét végigfutotta a sorokat, miközben nagyot kortyolt a színes bögre tartalmából. Fahéjas tejeskávé, nyamm.
- Én is bagolyköves voltam. Csak... Levitás. - Jegyezte meg mosolyogva, csak úgy mellékesen, ahogy felpillantott a papírokból. ezt már egy ideje meg akarta említeni, csak valahogy eddig nem jött össze.
- Nos, akkor... igazából nem fogok sok mindent kérdezni, csupán, hogy miért szeretnél itt dolgozni? - Igazából, Zoey nem kötötte konkrét feltételekhez a teázójában való munkavállalást, annyit nézett csak, hogy a jelölt mennyire lelkes a munkát illetően. Erről pedig eszébe jutott, hogy...
- És szívesen válaszolok a Te kérdéseidre is az állást illetően.
Hozzászólásai ebben a témában
Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 30. 21:46 | Link

Mrs. Rutherford

Nem a hölgy viselkedése miatt volt kicsit karótnyelt, Zoey igazán barátságosan állt a beszélgetéshez és a mozdulatai is közvetlenséget sugalltak, de Gilbert már így is boldog lehetett, hogy sikerült kontroll alatt tartania nervozitását. Élete során műveszetté fejlesztette, hogy bár tökéletesen tisztában volt azzal, mi történik körülötte, valahogy lélekben nem volt teljesen jelen, kicsit mindig a föld felett lebegett, megtartva a két lépés távolságot a valóságtól. Ez viszont luxussá vált, amit nem engedhetett meg magának, így maradt ő és a realitás. Hát, nagyon messze álltak a puszipajtásságtól.
- Köszönöm.-*Kortyolt a vízből, mielőtt a pár pillanatnyi csöndet kihasználva, körbenézett volna - menet közben is nézelődött, de most lehetősége nyílt részletesebben is szemügyre venni a dolgokat. A kávé fahéjjal keveredő illatát érezve vetett egy kíváncsi pillantást a tarka bögre felé is - nem mondhatni, hogy rajongott volna érte, bár nem is utálta, de még bőven távolt állt tőle az az idő, amikor hasonló koffeinbombákra szorul majd.
- A Levitásokkal jó tapasztalaim vannak.-*Mosolygott vissza, mert nem volt számára idegen a kékek mentalitása, bár saját magától sosem idegeskedett volna szorgalmikon és jegyeken, de szeretett olvasni, tanulni, rengeteg dolog érdekelte. Ráadásul a maid café kapcsán megismert emberek többsége is közéjük tartozott, ők pedig segítőkész, szeretnivaló személyeknek tűntek, bár azóta sem árulta el nekik, hogy Tyki Mikk valójában ő volt. A következő kérdés válaszán nem is kellett jóformán gondolkodnia.*
- Egyrészt, szeretnék a munkámmal pénzt keresni.-*Nem kívánt kitérni ennek az okaira, mert a legkevésbé sem illettek egy első találkozáshoz, teázóasztal mellé, és egyébként sem tartozott senkire, hogyan oldja meg a problémáit, mert mindenkinek megvannak a maga nehézségei. Az őszinte válaszhoz viszont hozzátartozott ez is.*- Másrészt, tavaly a levitások szerveztek egy egynapos rendezvényt, egy japán ötletet kölcsönözve rendhagyó kávézót nyitva. Jelentkeztem rá és nagyon, nagyon élveztem az egészet, a süteménydekorálástól a felszolgálásig. Ha választhatok, akkor vagy könyvekkel, vagy ehhez hasonló helyen szeretnék dolgozni.-*Ugyan fogalma sincs, milyen foglalkozást űz majd, ha elvégezte az iskolát, jelenleg tényleg így gondolkodott.
- Bármilyen információért hálás lennék, a munkaidőt, a pontos feladatot vagy a betanítást illetően. Maguk a teák is érdekelnének, tanultam az egyes fajták készítéséről, de a különféle keverékek és ízek kifogyhatatlanok.-*Többnyire a fekete és a fehér teákat kedvelte, főleg az édes, csokoládés, karamelles vagy marcipános variációkat, amik közt az egyik legnagyobb kedvence a meggyes-csokoládés fekete tea volt. Ebből még régebben kapott, és az utolsó pár kiskanálnyit egy gondosan lezárt dobozban őrizgette, maga sem tudta, miért, de valamilyen ünnepélyes alkalomra tartogatta a maradék Holdfény szonátát (ez volt a keverék neve). Erről jutott eszébe még egy kérdés.*
- Foglalkoznak egyébként tea árulásával is? Valaha jártam egy aprócska teázóban, aminek az alsó szintje boltként, az emelete teázóként működött. Sőt, lehetett saját teát keverni, csak fel kellett sorolni a kívánt ízeket vagy alapanyagokat. Lenyűgöző hely volt.-*Talán többet beszélt a kelleténél, de apránként kezdett megfeledkezni a szorongásáról és ez megoldotta a nyelvét is.
Utoljára módosította:Gilbert Blythe, 2013. november 30. 21:50
Hozzászólásai ebben a témában
Zoey Rutherford
INAKTÍV


Pillangóangyalka
offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 28
Írta: 2013. december 4. 10:36 | Link

Gilbert.

- Helyes! - Jegyezte meg mosolyogva, rögtön a fiú, Levitásokról szóló mondatára. Bár az is igaz, hogy Zoey egy kissé elfogult volt a saját házát illetően, nem tudott volna semmi rosszat mondani a levitásokra. Ahogy ismét szájához emelte a még gőzölgő kávét, elmerengett régi, bagolyköves életén. Hosszú évek múltak el azóta, mégis néhány emlék annyira élénken villódzott fejében. Jelenetekre emlékezett, zenekarról, furcsa tengeri szörnyek kereséséről, hibákról, melyeket ő követett el, mégis azok vezettek idáig, ahol most van. Arcok bukkantak fel előtte, közülük a legtöbben már nem voltak a Bagolykő, vagy Bogolyfalva közelében... ki tudja, hol jártak mostanában. Zoey kicsit sajnálta, hogy sok régi barátjával, volt osztálytársával megszakadt a kapcsolata. De mindenki -, ahogy ő is - élte a saját életét, majd úgyis találkoznak újra, ha annak úgy kell lennie. Nagyot kortyolt a fahéjas finomságból. Nem akart tovább nosztalgiázni, félő volt, hogy még a végén pityeregni kezd a "régi szép idők" emlékeitől. Az elérzékenyülésnek pedig nem most volt itt az ideje.
- Nagyon régen jártam már a Bagolykőben. - Bökte ki végül, mintegy lezárásként a múltba révedésnek. Annyit még gondolatban hozzátett, hogy lehet, nem lenne rossz ötlet visszalátogatni az iskolába, hátha van ott még ismerős. Ezzel a gondolattal egy időben az asztalra helyezte a bögrét.
Figyelmesen hallgatta a fiút. A levitások rendezvényéről nem is hallott, de ezen ne csodálkozzunk! Viszont remek ötletnek tartotta, amit kitaláltak a diákok!
Bólintott, majd rajta volt a sor, hogy beszéljen.
- A munkaidőt illetően... diákként gondolom, neked főleg a hétvégék jöhetnek szóba, ami jó is, mert olyankor sokkal többen vannak itt is. Ugye 11-től este 11-ig van nyitva a teaház... úgy gondolom, az elején elég lesz a 6 órás munkaidő neked, aztán, ha belejössz és bírod, akkor a 8 órát is bevállalhatod. Illetve, ha hétköznap úgy alakul az órarended, hogy be tudsz ugrani pár órára, azt is szívesen veszem, bár nem kötelező. Az iskola az első ugyebár. - Itt tartott egy levegővételnyi szünetet, majd a folytatta.
- Enikő... - Mutatott a pultban dolgozó, sötétszőke hajú hölgyeményre. - ... fog téged betanítani, ő majd elmondja, mi lesz a feladatod... főleg a felszolgálás, kezdetben legalábbis, valamint azt, hogyan készülnek a teák, meg milyenek vannak. Illetve Alinával is fogsz találkozni, ő most nem dolgozik, de majd bemutatom neked. Ők itt a fő emberkéim a teaházban. A vörös hajú hölgy, akit a recepciónál láttál, ő Sophie, régi jó barátom... ha bármi kérdésed van, és esetleg én nem vagyok itt, hozzá nyugodtan fordulhatsz! Ha esetleg érdekel az étterem-részleg, ott is bemutathatlak pár embernek, főleg a kedvenc főszakácsomnak, Csongornak. - Na igen, vele is elfogult volt, de hát mit tegyen, ha egyszer olyan jókat főz a fiú!
- Hm, én a teafajtákat most így hirtelen nem tudom neked felsorolni... kell lennie itt egy füzetecskének. - Nézett körbe az asztalon, alatta... de a mécseseken, és a poharakon kívül nem volt más a bútordarabon.
- Na, sebaj, a pultnál van, belepillantunk majd. Viszont! A háznak van egy specialitása, a pillangó-varázs tea, amit majd ajánlhatsz a vendégeknek, főleg, ha nem tudnak dönteni. Ez egy gyümölcsös, vaníliás tea, amihez jár egy megehető pillangó is. Persze nem igazi! Olyan mint a csokibéka, csak pillangóban. Személyes kedvencem. - Ki gondolta volna!
Gilbert ötletén elgondolkodott, de előtte megingatta a fejét, jelezve, hogy nem foglalkoznak árusítással. Még.
- Nem egy rossz ötlet. Főleg, mivel van pár recept, amit a lányok hoztak össze, szóval nem csak hagyományos teákat készítünk. És ez a saját tea keverése miért nem jutott eddig eszembe?! - Azt hiszem, Zoey ha eddig nem lett volna meggyőződve arról, hogy Gilbert jó tagja lesz a teaházi csapatnak, akkor most bizonyosságot nyerhetett róla.
- Fel vagy véve! - Törte meg a pillanatnyi csendet.
- Mikor tudsz kezdeni?
Utoljára módosította:Zoey Rutherford, 2013. december 4. 12:16
Hozzászólásai ebben a témában
Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 6. 22:11 | Link

Mrs. Rutherford

- A kapuk nyitva állnak a volt diákok előtt. Nálunk a házukba is ellátogathatnak, ha szólnak a házvezetőnek.-*Tette hozzá, mert időről időre megfordult náluk egy-egy régvolt főnix, aki a tanárait, barátait látogatta meg. Azt ugyan nem tudta, hogy a többi háznál hogy működik ez, de az Eridon barátságos hely és a házvezető is, bár az új helyettese kicsit furcsa. Ezzel azonban nagyjából le is zárták az iskolát érintő témát és áttértek a lényegesebb részekre.
Figyelmesen hallgatta az eligazítást, egyszerű, követhető és logikus dolgokat hallott, így nem okozott különösebb nehézséget az egészet szépen elraktározni a memóriájába. Csak egy-egy biccentéssel jelezte, hogy tudomásul vette és megértette, kortyolva a poharából. A felsorolt neveket szépen megjegyezte, bár olyan érzése támadt, ha a bemutatásnak megfelelően esetleg tegeznie kell az itt dolgozókat, lesznek még problémái. Mindenesetre, egyik már látott hölgy sem úgy tűnt, mintha emberevő hajlamokkal lenne megáldva, a recepciós pedig kifejezetten kedves és mosolygós volt.
Amikor Rutherford kisasszony keresgélni kezdett, tanácstalanul pillantott körbe, de a szomszédos asztalokon se látott sehol elcsaklizható könyvet - ebből leszűrte, hogy itt a pincér látja el ezzel a vendégeket, ezzel is kerülve az asztalok túlzsufolását és az egyéb kényelmetlenségeket. Kicsit sajnálta, mert tényleg kíváncsi volt a kínálatra, de ami késik, nem múlik.*
-Rendben.-*Bólintott, és a különleges tea összetételének hallatán szinte érezte is a fűszerek és gyümölcsök illatát - talán emlékeiből kúszott elő, mert valami megcsapta, amikor ide tartva a többi asztal közt szambáztak. A sütemény azonban teljesen elterelte erről a figyelmét.*
- És el is repül?-*Érdeklődött, mert lelki szemei előtt kirajzolódott, amint egy engedetlen süteményt kerget lepkehálóval és valahogy több, mint komikus benyomást keltett, ahogy a vendégek feje felett kaszál vele a levegőben, lábujjhegyen ugrálva az asztalok és párnák közt. A csokibékák ugyan többnyire nem okoztak ilyen gondot, de akadt már olyan, valószínűleg kakaótúladagolásban szenvedő brekkencse, amit csak sok rohangálás után sikerült elejtenie és ami az utolsó pillanatig ádázul küzdött.
A hölgy tovább gondolkodott, jobbára hangosan, majd hirtelen jelentette be, hogy alkalmazza, így első pillanatban azt hitte, félrehall.*
- Tényleg?-*Kérdezett vissza, szinte reflexből - nem sűrűn szoktak vele ilyen dolgok történni, de úgy tűnik, a pechszériája itt tört meg. Megkönnyebbült és mérhetetlenül boldog volt, pedig a dolgok neheze még csak most következik; mégis, valamiért mindig az első lépés tűnt a legnehezebbnek, amíg át nem gázolt az ingoványon. Ha utána már a szorgalmán és az akaraterején múlt a siker, akkor nem igazán lehetett eltántorítani, rengeteg erőt és időt áldozott arra, amit fontosnak tartott.*
- Kedden. Az óráim többnyire hétfőre és csütörtökre esnek, a többi napon pedig délelőttre, úgyhogy elég sokat tudok lejárni.-*Amikor az imént Zoey a munkaidőről ejtett szót, nem volt alkalma és nem is akart közbekotyogni, így most tért csak rá az órarendjére. Szándékosan nem vett fel sok tárgyat, mert tudta, hogy ez az év kritikus és számolt vele, hogy bár "az iskola az első", nem az lesz a legfontosabb. Ehhez kapcsolódott az utolsó kérdés is, ami előtt kicsit habozott, de jobb, ha az elején tisztázzák.*
- Ha a helyzet úgy hozza, szórakoztathatom a vendégeket illúziókkal? Csak apróságokra gondoltam...-*Talán túl sok ezt felhozni, de jobb egy egyértelmű tiltás, vagy egy hozzájárulás, mint ha esetleg rajtakapják. Számára kiváló gyakorlási lehetőség lenne, a hangulathoz is hozzátehetne itt-ott és senkinek sem ártana. Mégis, semmije sincs, amivel ezt bizonyíthatná, így megérti, ha nem nyeri el a hölgy tetszését az ötlet.
Utoljára módosította:Gilbert Blythe, 2013. december 6. 22:12
Hozzászólásai ebben a témában
Zoey Rutherford
INAKTÍV


Pillangóangyalka
offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 28
Írta: 2013. december 27. 20:01 | Link

Gilbert.


A fahéjas - immáron csak langyos - tejeskávé utolsó kortyig való eltüntetésével egy időben Zoeyban végül megfogalmazódott a gondolat: meglátogatná volt iskoláját. Kicsit szégyenkezett is, hogy annak ellenére nem járt ott már... jó ideje, hogy a kastély szinte itt van a szomszédban. El is tervezte, hogy megtudakolja, ki a Levita mostani házvezetője, hogy aztán engedélyt kérhessen a kék házba való belépéshez. Talán írhatna pár volt évfolyamtársnak is, hátha össze tud jönni egy kisebb csapat. Bár, lehet előbb inkább egyedül térne vissza az emlékek közé. Mindenesetre ezt az ötletet és a kérdést most egy kicsit félretette.
Ehelyett őszintén örült annak, hogy ilyen szimpatikus embert talált a teaházába. Biztos volt benne, még így pár percnyi ismeretség után is, hogy Gilbert a jó választás. Bár Zoey mindig elsősorban a jót feltételezte az emberekről, azért az elmúlt pár év üzletben szerzett gyakorlata kicsit fejlesztette emberismeretét.
Szélesen mosolyogva bólintott a fiú visszakérdezésére, a döntése végleges!
- Kedden. Remek. Akkor készítek neked egy beosztást a hónapra... holnap elküldöm neked bagolyban, és még tudunk rajta változtatni, ha valami neked mégsem lenne jó. - Jegyezte meg Gilbertnek, és magának is. El ne felejtse, hogy ez legyen az első dolga, ha visszamegy az irodába.
- Az irodám fent van az emeleten, igaz, hogy nem mindig vagyok itt. Valamikor Jonathan felügyeli a dolgokat... ő a férjem, majd bemutatom neked alkalomadtán. - A férfi említésére és gondolatára, Zoey arcán halvány pír jelent meg. Még mindig nem tudott úgy beszélni Jonathanról, hogy ne tűnjön kishülye szerelmesnek.
- Ó, visszatérve a pillangó-varázs teára... igen, elrepül a pillangó, de csak szép lassan kel életre, hogy legyen idő megenni. - Ő sem szerette soha, amikor a csokibékái gyorsabbak voltak nála, és így lemaradt az édességről.
- Illúziókkal? - Most ő következett a visszakérdezésben.
- Szóval, illúziómágus vagy? Ez nagyszerű! Persze, hogy szórakoztathatod a vendégeket! - Lelkesedett az ötletre, és alig várta, hogy ő is szemtanúja legyen egy-egy illúziónak. Ám most nem akarta azzal traktálni a fiút, hogy adjon elő neki valami bemutatót. Helyette végiggondolta, hogy elmondott, megkérdezett-e mindent.
- Rendben! Akkor szerintem mindent megbeszéltünk. Jajj... akartam kérdezni az előbb: ki most a Levita házvezetője? - Érdeklődött, majd miután megkapta a választ, felkelt az asztaltól és Gilbertet is a pult felé invitálta. Ott aztán megmutogatott neki mindenfélét, előkerült egy teafajtákat tartalmazó füzetecske is, amit a fiúnak adott tanulmányozás céljából. Majd egy kis idő múlva, a sok teendőre hivatkozva, Zoey elbúcsúzott Gilberttől és ott hagyta őt Enikővel, hogy még egy kicsit beszélgessenek a teendőkről.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed