36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. október 12. 13:49 | Link

Lea

Zoé természetesen nevetni kezd, amikor a professzor megmutatja a „listát”. Nem tehet róla, nem szerette volna, ha esetleg egy fontosabbnak tűnő dolgot kihagyott volna. Valójában nem írt fel sok mindent, csak néhány alapkérdést, igazán nem szeretné a lányt kísérleti nyúlnak használni, még látszólag sem. Viszont a téma annyira érdekli, hogy pár kérdés erejéig felfedezze az ikertulajdonságokat a mestertanonc szemszögéből, nem mellesleg közben a beszélgetés fonalát is fel lehet venni, ha épp elveszne valahol az ebéd közben.
- Azért reménykedem, hogy nem vagyok ennyire kiismerhető – a mosolya félig szájelhúzásnak hat, félig rendes mosolynak, így aztán elég fura arcot vág, amin Lea még egyet mulatozhat. Ha így tesz, nem orrol meg rá, hanem inkább a lánnyal nevet, ahogy eddig is tette. A hangulat feszültsége kezd szépen feloldódni a kettőjükből egymásra áramló érzelmek miatt, talán egy kicsit Vécsey is lazábbra engedi magát. Emiatt is nem szól, ha éppen meglátna, meghallana valami nem odaillő dolgot Zoétől, a későbbiek során pedig megtartja magának ezt a nemes tetettet.
- Igen, elsősorban ezért, és tudom, hogy van valóságalapja. De örülök, hogy más értékek is találhatóak az iskolában – utal egyértelműen Leára, és még bele is mosolyog a lány lélektükreibe. Egyébként is a mestertanonc szemei kezdik újra a bűvkörükbe vonni a professzort, így az apróbb dolgok felett magától is elsiklik. ~ Merlin szakállára, én egy diákkal vacsorázom, de nyugodtan mondhatjuk randinak is. ~ Konstatálja magának a nyilvánvalót, azt viszont nem tudja, hogy ez most miért lett érdekes számára. Eddig is jól tudta, hogy ha ez esetleg - tehát biztosan – kiderül, akkor a pletykák hamar eljutnak bárki fülébe, és emiatt megütheti esetleg a bokáját. De mivel nem tanítja a mestertanoncot, aki már felnőtt nő, úgy gondolja, hogy ha komolyabb dolog kialakul közöttük, az nem ütközik a házirendbe. A következő meglepetés pedig akkor éri, amikor rájön, hogy szeretné ezt megtapasztalni, ergo szeretné, ha Leával közelebbi kapcsolatba merülne. Finom pír jelenik meg az arcán, amit gyorsan az aperitif megivásával próbálja álcázni.
- Nem tudom, hogy melyik jobb, legyen a ma este és az, hogy rávettelek – vigyorog, majd mindketten lehajtják a tüzes italukat. A pirulását valóban elnyomja a vörösödés, amit az ital vált ki belőle, egy nagy sóhajjal letudja magában az egészet. Abban biztos, hogy legközelebb – már ha lesz ilyen – inkább kihagyja ezt a nemes hagyományt.
- Legközelebb kihagyhatjuk ezt a részt – mondja egy kicsit mutálva, majd megköszörüli a torkát, hogy visszanyerje a saját hangját. Ezen is mosolyog egy kicsit, mert elég vicces lehetett látni Vécsey professzort, ahogy kissé erőtlenül próbál beszélni. Az önirónia is fontos állítólag, az más kérdés, hogy erről eddig nem így vélekedett, de most jobb mentsvára nincs magához. Lea sem lehet az a nagy ivós, őt is megrázta az ital, így gyorsan rápillant a listájára.
- Nézzük csak. Mesélj, hogy mi volt az első dolog, amit megéreztél a húgodról? A második pedig legyen az, hogy mi volt a legnagyobb távolság, ahonnan éreztél valamit, és be is bizonyosodott, hogy valódiak voltak? – érdeklődik, és kutató szembogaraival vizslatja a lányt. Figyelme egy kicsit elkalandozik a lány nyakár, de gyorsan visszapislant a szemeibe. Miközben válaszol Lea, megérkeznek a rendelt dolgaik, amit először a mestertanoncnak szervíroznak, majd Vécsey is megkapja a kiválasztott ételét. Udvariasan megköszöni a felszolgálást, a férfi pedig távozik is nyomban.
- Akkor jó étvágyat, és nyugodtan folytasd – szól a férfi, és amint Zoé enni kezd, ő is felhasítja a belül vörös színű húsfélét, ami egy mágikus állat hátrészéből készítettek grillezve.
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. október 12. 16:28 | Link

András


  - Ne értsd félre, nem erre akartam kilyukadni, bár igaz, hogy nem igazán szeretem a meglepetéseket.
Elhúzom a számat. Hogy mire akartam kilyukadni? Arra inkább nem térek ki, bár valószínű, hogy ő is tudja, hogy tudat alatt mire céloztam. De nem akarok erről beszélni, nem akarok tönkretenni semmit, ami el sem kezdődött. Ráadásul a saját hangulatomat sem szeretném odavágni azzal, hogy az élet nagy igazságtalanságairól beszélgetek. Van témánk bőven, felesleges lenne ebbe belebonyolódni.
  - Gondolom itt arra akarsz kilyukadni, hogy milyen érdekes kutatási terület vagyok. Egy iker egyike vagyok, aki ráadásul képes az elektromos manipulációra. Micsoda kihagyhatatlan lehetőség.
Elmosolyodom és egy pillanatra oldalra billentem a fejemet. Természetesen csak viccelek és ezt nyilván kihallani a hangomból, de sokkal inkább érzem úgy, hogy el kell viccelnem a dolgot, különben megint zavarba hoz. Nem akarok annál is pirosabb lenni, mint amennyi pírt kiváltott belőlem a sherry legurítása, nem kellett volna. Mélyet sóhajtok és iszom egy korty bort.
  - Legközelebb kihagyjuk. Nem szeretem a tömény italokat, még szaguk is megrészegít.
Fészkelődve egyenesedik ki, hátha megpillantom a kézírását. Kíváncsi vagyok, hogy vajon tényleg olyan-e, mint amilyennek elképzelem. Ez valószínűleg az egyik rigolyám, de bizonyított tény, hogy az embert meglehet ismerni a kézírása által, mellesleg biztos szebb, mint az én macskakaparásom
  - Az első dolog? Hm...mindig is éreztem, hogy nem vagyok egyedül. Kiskoromban nyugtalan voltam, ha nem voltunk egy szobában, szóval bizonyára azt éreztem, hogy van valaki, aki olyan mint én, vagyis szinte én vagyok.
Összevonom a szemöldökömet. Fogalmam sincs, hogy erre gondolt-e, esetleg valami konkrét példát szeretne, de már gondolkodom is a következő kérdésen, hátha abba beletudok szőni valami konkrétumot. Közben kihozzák az étel, de egyelőre nem foglalkozom vele, legalábbis addig, amíg meg nem válaszoltam a kérdést.
  - Tudtam, hogy összevesztek a volt férjével, pedig akkor Spanyolországban voltak. Illetve, tudtam, hogy beszélnem kell vele. Igazából ez nem is egészen gondolatban nyilvánul meg, mintha valami rátelepedne a válladra és addig nyomná, ameddig utána nem jársz.
Azon kapom magam, hogy gesztikulálok és magam is próbálom megfejteni, vajon mit jelenthetnek ezek a dolgok. Aztán, amikor észbe kapok, gyorsan megemberelem magamat és villa után nyúlva én is enni kezdek. Ennyi magyarázás elég volt egy időre.

Hozzászólásai ebben a témában
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. október 13. 23:48 | Link

Lea

- Nem? Pedig azt hittem a nők szeretik a meglepetéseket. Az is igaz, hogy nem vagyok szakértő – vele együtt húzza el a száját, így elég viccesen hat az egész, és ezen fel is kacag. Vécsey is biztos tudna meglepetésekkel szolgálni, de kötve hiszi, hogy azokat Lea értékelné. Unalmas olvasmányokról tudna ódákat zengeni, vagy egy értéktelen ásatás izgalommentes munkáját tudná ecsetelni. Ezek a legtöbb ember számára nem jelentenek semmit, Vécseynek meg ez az élete, nem véletlen az, hogy nem igazán emberközpontú. Kivéve, ha halottakról van szó, de ilyen morbid poén az eszébe sem jut. A partnere értetlensége a mondata alapján kicsit zavarba hozza, de egyből látja, hogy csak kis fricska és vicc volt a lány részéről. Megkönnyebbülten és mosolyogva válaszol így már.
- Egy pillanatra megijedtem, hogy komolyan gondolod – nevetgél. – Bár igaz, ami igaz, nézhetném így is, de erről szó sincs, természetesen. Talán kicsit álszent vagyok, hiszen listám van – mutat a kis cetlire, majd folytatja. – De valóban nem így nézlek téged – mivel nem túl ügyesen jött ki a mondatból bele is pirul kissé, majd gyorsan folytatja a vacsora elfogyasztását. Már fél a kérdéstől, mert adódik , hogy Lea rákérdezzen „Hanem hogyan?”, ami jogos is lenne, de reménykedik, hogy megússza a dolgot. Ha nem, gyorsan ki kell találnia valamit, ami nem az erőssége, de majd megoldja, úgy gondolja. Még jó, hogy feljön témának az ikerség, talán el tud vonatkoztatni a túl nyilvánvaló válaszától és végre olyan dologról beszélgetnek, amit nagyon is szeret. Persze szerette az eddigieket is, de a szakma az szakma, azzal nincs mint tenni. Ez az ő élete.
- Ez „sima” testvéreknél is előfordul, ezt nem tudom biztosra kijelenteni, hogy ikres dolog lehetett. Persze nem kizárt, csak nem vagyok benne biztos. De azért köszönöm – mosolyog diszkréten, pedig legszívesebben folytatná azzal, hogy Lea mondjon egy másik esetet, ami a legrégebbi lehet. De nem ezért vannak itt, talán majd máskor felteszi ugyanezt a kérdést.
- Ez viszont igen érdekesen hangzik. Tehát inkább emocionális dolog, roppant érdekes – tűnődik el, majd bekap két falatot és ezen járatja az agyát pár másodpercig, amíg lenyeli az újabb falatokat. Kicsit megszállottnak nézhet ki, de aztán mosolyogva felnéz, elteszi a cetlit.
- Csak még egy kérdés, nem ezért jöttünk ide, hogy nyaggassalak. Van közös álmotok, vagy láttál már meg olyan képet álmodban, vagy ébren, amit a testvéred látott? – érdeklődik, de nem teszi hozzá még azt a három kérdést, amivel kibővíteni az előzőeket. Hagyni kell másik estére is belőlük, hogy legyen indok összeülni, beszélgetni. Ő végez az étellel is közben, jólesően emeli koccintásra a poharát, és ha az megtörténik kiiszik egy adagot belőle.
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. október 14. 11:05 | Link

András


A meglepetés fogalmáról kellemesen el lehetne asszociálni, de inkább nem teszem meg. Nálam a meglepetés mindig együtt jár valamiféle pánikkal, amit nem tudok hová tenni. Amúgy is nagyon paranoiás vagyok, szóval nálam egészen addig minden inkább csak páni félelem, amíg meg tudom, miről is van pontosan szó. Csak akkor érzem úgy, hogy végre megnyugodhatok.
  - Nem arról van szó, hogy nem szeretem, ha meglepnek valamivel. Csak nekem általában a kellemetlen meglepetések szoktak jönni és nem a kellemesek.
Nem akarom elrontani a kedvét ezzel, nyugodtan meglephet, ha akar, épp annyira örülök a kellemes meglepetéseknek, mint bármelyik másik nőtársam, itt éppen csak arról van szó, hogy a múlt árnya kísér. Elég defektes vagyok és sajnálom az előttem ülő férfit, mert nem tudja, mire is vállalkozott pontosan.
  - Nem gondoltam komolyan, bár valljuk be, ez sem éppen elhanyagolható szempont, pont a te részedről. Az első alkalommal amikor találkoztunk, legalább annyira érdekelt ez a dolog, mint bármely más kutatót és élvezted, hogy ellenben mással, de tudsz védekezni ellene. De nem számít, hiszen akkor még nem is ismertél.
Felvonom a szemöldökömet, de az szám mosolyra húzódik. Nem ő az első professzor az iskolában, akit érdekelnek a különleges képességek. Emlékszem, amikor Szendrei professzor hívatott magához ugyanezért, szóval az eset nem egyedülálló.
  - Van elég testvérem ahhoz, hogy ezt tudjam. Ne haragudj, nem fejeztem ki pontosan magamat, de nehéz érzelmeket körülírni, főleg egy olyannak, aki teljesen laikus a témában. Mert ha a szüleimnek, vagy a testvéreimnek mesélek ugyanerről, akkor ők tudják, hogy mivel jár az, ha Zorával külön vagy éppen együtt vagyunk. De olyan embernek roppantmód nehéz dolga lehet, aki nem is látott még minket együtt.
Amint elmagyarázom a dolgot, rögtön be is kapok egy újabb falatot, mert kicsit le vagyok maradva a partneremhez képest. Gondoltam, hogy a kérdések szempontjából hátrány lesz az, hogy nem találkozott még Zorval, vagy nem látott minket együtt, de ami késik, nem múlik. Várom a következő kérdés, de András inkább azon mereng el, amit hallott és nem hibáztatom érte, kívülállók számára ez mindig érdekes és titokzatos dolog volt, ami bővelkedik a talányokban.
  - Ébren nem, de álmomban igen. Többször is, de mindig ugyanazt a képet. De mindig arra fogjuk, hogy aznap sokat voltunk együtt, ugyanazok a hatások értek minket, ezáltal az álmunk is lehet hasonló.
Oké, ez nem teljesen igaz, de ez a legkönnyebben járható út, amit mi is hiszünk. Az ikertéma gyakran még a mi számunkra is rengeteg kérdést vet fel és ha egy megválaszolásra kerül, akkor ott van öt másik, amiről fogalmunk sincs. Bekapom az utolsó falatot, lerakom az evőeszközöket és koccintásra emelem a poharamat, majd mosolyogva belekortyol. A bor megrészegít, érzem, hogy a fejembe száll, hiába ettem, úgy érzem, hogy a sherry és a vörösbor nem épp a legjobb páros.
Hozzászólásai ebben a témában
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. október 16. 08:48 | Link

Lea

Vécsey megérti a lány indokait, nem lehetett eddig túl sok jóban része, ha a meglepetések túlnyomó többsége kellemetlen volt. Ezzel sajnálatára nem tud mit kezdeni, hacsak úgy nem, hogy kellemesen lepi meg a lányt ezután valamivel. De mivel? Sejtelme sincs, hogy minek örülne Lea, talán ha megkérdezné a testvérét, ő biztosan tudna olyan dolgot mondani, aminek a nővére örülne. Ezzel azonban két baj van: az egyik, hogy más is tudomást szerezne arról, hogy érdeklődik Zoé felé,  a másik pedig, hogy esetleg Zorának nem tetszene a dolog és kényelmetlen helyzetbe hozná a vele szemben ülőt.
- Talán ez most majd megváltozik – küld egy varázsos mosolyt a lánynak, tele lehetőségekkel. Kezd egyre jobban feloldódni, a hangneme is közvetlenebbé vált már egy ideje, eltűnt a határvonal, ami a tanár-diák kapcsolatot jelentette. Most már csak felnőtt beszélget, élvezve egymás társaságát, ezt egy kívülálló pontosan így gondolná. Lea egy kicsit megvicceli a professzort, de nem húzza sokáig a férfi agyát, hamar felfedi, hogy csak viccelt az egésszel. Vécsey pedig megkönnyebbülve kacag a lánnyal.
- Igen, igazad van. Nehéz levetkőznöm a tudóst, hiszen az eddigi életem erről szólt és valószínűleg így is fog folytatódni nagyrészt. De remélem ma nem okoztam eddig csalódást, hiszen azon vagyok, hogy ne régészként, kutatóként, vagy tanárként nézz rám, hanem csak egyszerűen Andrásként – Lea szemeibe nézve mondja ezt, komolyan gondolva az egészet. Nem tudja, hogy mit hoz a jövő kettőjükkel kapcsolatban, az viszont kétségkívül biztos, hogy a férfi vonzódik a mestertanonchoz valamiért. Végül is teljesen mindegy, hogy miért, hiszen nem ez a lényeg, hanem az, hogy a kapcsolódás megvan. A kérdés inkább az, hogy milyen erős ez a vonzalom, illetve meddig erősödik, mert úgy érzi, hogy az idő előrehaladtával az érzései is fokozódnak, és a hátráltató tényezők kezdenek kikopni a listából.
- Nem kell mentegetőznöd, nem vártam el, hogy tudományos választ adj – mosolyog rá Leára megértően. – Ez pontosan elég volt így, ahogy mondtad és hálás vagyok, amiért megosztod velem ezeket egy vacsora közepén, pedig nem is ilyesmikről kellene beszélgetnünk – kicsit szégyenlősbe hajlik a mosolya és iszik egy korty bort, hogy az arcát elrejtse a lány elől. Nem szeret mentegetőzni, főleg nem úgy, ha készségesen kínálják fel az információt, ráadásul a lányt nem szeretné megbántani semmi aprósággal, még ha ebben a beszélgetésben az ő részéről nem is volt bántó dolog, szándékosan biztosan nem. Zoé nekikezd a vacsorájának, így egy kis hatásszünet következik be a beszélgetésükben. Addig megvizsgálja Lea ruháját és arcát is a professzor, nem tolakodóan, de nem is feltűnésmentesen. Szeretné, ha észrevenné a másik, hogy nem semleges számára, de nem próbálkozik pofátlanul.
- Ez viszont már valóban iker tulajdonság lehet, nagyon ritka az, ha két különböző személy ugyanazt álmodja, de ha nálatok előfordult többször is, akkor ez valamiféle kapocs lehet. De most már nem faggatlak tovább ezzel. Inkább mesélj arról, hogy mit szeretsz csinálni, ha épp nem kell tanulnod, vagy iskolai ügyekkel foglalkoznod – vált kellemesebb témára, hiszen valóban nem azért jöttek el, hogy unalmas beszélgetésekkel üssék el a vacsorát.
- De mesélhetsz arról is, hogy miket szeretnél mostanában az élettől kapni, azok mindig izgalmas dolgok. Már ha nem rólam van szó – nevetgél, viccelődik, mintha nem is Vécsey Andrásról lenne szó.
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. október 16. 16:51 | Link

András


  - Talán igen, de azt hiszem, ez nem rajtam múlik.
Rápillantok és felvonom az egyik szemöldökömet. Igen, ez határozottan neki szól. Az alkohol felbátorít, talán nem lett volna illendő ilyet mondanom, de valamiért mégis ki akartam, talán azért, mert reménykedtem és jól esett, hogy ő is valami hasonló hozott ki a dologból. Lassan hátradőltem, miközben a lassan kortyolgattam tovább a boromat. Kellemesen elbeszélgettünk és kezdtem elfelejteni, hogy egy tanárral van dolgom. Egy tanár aki ráadásul a a kedvenc tantárgyamat tanítja, nem találkoztam még hozzá hasonlóval, ráadásul tud védekezni a képességem ellen. A többit pedig még gondolatban sem merem kimondani, zavarba hoznak a saját gondolataim.
  - Nincs ezzel semmi baj, hiszen, azért mégiscsak tanár vagy, ráadásul ez elég sok mindenkit izgat, mármint az ikrek közötti kapcsolat. Szeretek róla mesélni, de csak akkor ha nem untatok vele senkit, Zora ilyen téren sokkal zárkózottabb.
Értékeltem, hogy szeretett volna megismerni, ezt azt hiszem jót jelentett. Nehéz a bizalmamba férkőzni és bár a bor megoldjam a nyelvemet, mégis úgy érzem, mintha minden kimondott szót meg kellene bánnom. Igyekszem nem foglalkozni ezzel az érzéssel, szeretnék őszinte lenni, mert úgy érzem, hogy ő is az. Őszinteségért pedig őszinteség jár, ez így fair.
  - Egyáltalán nem bánom, hogy ilyenekről kérdezel, végül is, ez is én vagyok.
Könnyedén megvonom a vállamat és oldalra billentett fejjel állom a tekintetét. Furcsa, de élvezem, ahogy végigvezeti rajtam a tekintetét, bár egy kissé zavarva hoz, egy pillanatra a szám elé emelem a kezemet, elrejtve a gyermeteg mosolyomat, amit nyilván nem az ő tekintetének szánok, nem illene a helyzethez.
  - Én is úgy gondolom, hogy ez egy kapocs, egy nagyon erős kapocs. Sokkal erősebb, mint testvérek között.
Ódákat tudnék erről zengeni, de inkább befogom a számat és a kérdésre próbálok válaszolni. Mit mesélhetnék magamról? Nem vagyok érdekes ember, semmi nem történik velem. Lehörpintem az utolsó korty bort, egy pillanatra az ajkamba harapok, ezzel is kifejezve, hogy próbálom megerőltetni magamat.
  - Hát, ugye ott van a cukorkabolt, ami elég jól megy. Emmával közösen csináljuk, az a mi kis kuckónk, ott dolgozom. Aztán meg, ott van a rajzolás, festés, bármi ami művészet. Játszom hárfán és egy nagyon kicsit zongorán.
A megjegyzésére elvigyorodom és úgy vagyok vele, hogy egyszer élünk, most vagy soha. Nem foglalkozom a tompa zúgással a fülemben, csak arra tudok koncentrálni, ahogy rám mosolyog.
  - Szeretnénk a faluban egy házat venni, Emmával, Zorával és Lucával. De te is a terveim között szerepelsz, határozottan.
Úgy nézek rá, mint aki valami nyilvánvaló dolgot mondott. Ha bele bukom, akkor belebukom, régóta nem kockáztattam semmit, ideje volt.

Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2013. október 16. 16:51
Hozzászólásai ebben a témában
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. október 17. 15:24 | Link

Lea

Elgondolkodik a lány mondatán, aki visszadobta a labdát, nagyjából azzal a mondattal, hogy „Neked kell kezdeményezned!”, csak más szavakkal fogalmazott. ~ Tényleg, mit is kéne tennem, hogy… mihez is? Minden olyan zavaros. ~ Próbál kibújót keresni a dolog mögül, de nem bolond, nagyon is jól tudja, hogy ez egy ki nem mondott randevú. Márpedig akkor nem merülhet abban ki a kezdeményezése, hogy ő volt a meghívó, ő fizeti a vacsorát, stb. Izzadni is kezd a tenyere, amikor ezekre rádöbben, és csak zavartan állja a pillantást, arcán némi pírral.
- Engem nehéz untatni ilyen dologgal, de szólni fogok, ha sikerül. Viszont gondolj bele, hogy az már fegyvertény lenne, hehe – felnevet, mert viccesnek találja a helyzetet, komikusnak hat az egész szituáció arról, hogy ha ő unatkozik, az másnak győzelem. A bor nála is megtette a hatását, egészen ellazul, nincs már ami feszélyezteti.
- Ami azt illeti nem csak ezért hívtalak meg, különleges lennél szerintem a képességed és a születési jellemződ nélkül is – bukik ki belőle, el is van képedve magától rendesen.  Csak mosolyog a nem létező bajsza alatt, megtörve ezzel az ikres beszélgetés ütemét. A vacsora lassan véget ér mindkettőjük számára, már csak egy-egy palack bor maradt, amit miután töltött, itt hagyott a pincér nekik. Egy apró izzadságcseppet töröl le a homlokáról, ami a kialakult helyzet és a bor együttese hozott elő a bőre alól.
- Nem tudom, hogy ki Emma, de biztos valami jó ismerős lehet, mert kedvesen beszélsz róla. Nagyon sokoldalú vagy Lea – dicséri a lányt, elrejtve a szavai között rengeteg bókot róla. Valamiért nem akarja azt, hogy a mestertanonc ne tudja, hogy mit gondol róla, pedig ezt eddig nagyon is titkolta. Habár az alagútban már elmondta, de akkor kibújhatott alóla úgy, hogy rá tudta fogni az egészet a méreg okozta hallucinációra. Azóta már kiderítette, hogy a méreg szebbé tesz mindent, és a gátlásokat nullázza.
- Úgy érted, hogy én is odaköltözzek hozzátok majd? – viccelődik, így próbál egy kis menekülő utat találni a szavak erejétől. Nagyon is értette, hogy mire gondol Lea, és egyáltalán nincs ellenére a dolog, csak tartani akarja magát ahhoz, hogy ez nem egy tinirandi, hanem egy felnőttes. Nem mintha arról lenne bármilyen fogalma is, de valahogy így képzelte el magában, mielőtt találkoztak volna itt. Viszont látszik az is Leán, hogy valamiféle megerősítést, vagy elutasítást vár. Ő pedig a hét törpe legkisebbjéhez hasonul most. Néhány óráknak tűnő másodperc múlva halkan megköszörüli a torkát, és belepirulva kezd beszélni.
- Arra gondoltál, hogy… El kellene mennünk, megnézni a csillagokat? – ennél bénábban nem is fejezhette volna ki magát. ~ Gratulálok professzor, igazán jól tudsz bókolni! ~ Szidja magát, de már úgy van vele, hogy sokkal nagyobb hibát nem véthetett volna, az udvariassági nagykövetségről pedig most nyújtotta be a lemondását.
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. október 17. 22:27 | Link

András


  - Biztosan hatásos fegyver, de egyik félre sem kellemes. Hiszen, mi értelme van járatni a szádat, ha senkit nem érdekel amit mondasz?
Soha nem voltam annyira szószátyár, főleg nem olyanok előtt, akiket alig ismertem. Igazság szerint szürke voltam, beleolvadtam a tömegbe. Nem tartottam magamat különlegesnek, szépnek ha följebbvalónak másoknál. Szerettem eltűnni a tömegben és jól éreztem magam ott, ahol vagyok. Az élet olyan dolgokat adott a kezembe, amitől mégis különleges lettem, de nem kérkedtem velük, ha nem volt muszáj, hiszen inkább éreztem átoknak, mint áldásnak a képességemet.
  - Kétlem, hogy bármivel is különlegesebb lennék, mint mások.
Elkomorodom egy pillanatra, bár bóknak szánta, pont telibe találta az előző gondolatmenetemet. Nem tudom miért szívügyem annyira a dolog, talán csak azért, mert nem szeretnék kitűnni. Szeretnék egy egyszerű lány lenni, aki nem ráz, ha boldog és aki nem vonzódik a betegesen a halálközeli élmények halmozásához. Mindezt persze nem mondhattam el a velem szemben ülőnek, pedig elszerettem volna. Annyi minden szerettem volna neki mondani, de mégis hallgattam. Talán nem akartam őt terhelni, vagy zavarba hozni, a bortól szédültem, de most az egyszer ura voltam a cselekedeteimnek és befogtam a számat, szerencsére.
  - Emma az egyik legjobb barátnőm, közösen alapítottuk a boltot.
Teszem hozzá, csak úgy kiegészítésként, de nem kezdek el arról fecsegni, mennyire imádom őt és, hogy mennyire közel áll hozzám ő is. Pedig erről is mennyit mesélhetnék. Nincs sok barátom, nem szeretek barátkozni, vagy megbízni bárkiben is, mert annak általában csúnya vége van. De akiket a barátaimnak tartok, azokért tűzbe mennék bár tény, hogy kevesen vannak.
  - Nem, nem egészen így...
Összevonom a szemöldökömet, lekapom róla a tekintetemet és elpirulva a tányérom helyét kezdem el bámulni. Talán kicsit túlzás volt, fránya alkohol. Ha továbbra is bátor lennék a válasz egy szimpla "igen" lett volna, de nem vagyok, így marad a hallgatás.
  - Azt hiszem, egy séta jól esne.
Kapva kapok az alkalmon, azonnal fel is kelek, talán tényleg jót tenne, a hűvös és sötét, így fel is pattanok, lehúzom a szoknyámat. Egész biztos vagyok benne, hogy megfogok fagyni, de ez legyen a legkevesebb.
Hozzászólásai ebben a témában
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. október 19. 18:14 | Link

Lea

Azon kapja magát, hogy azt nézi, Lea milyen aranyosan védekezik, hogy bújik ki a felelősség alól, amit a férfi zúdít rá a szépségével és különlegességével kapcsolatban. Nagyon szimpatikus neki az, hogy egyáltalán nem tűnik a mestertanonc rosszkislánynak, mi több, talán még túl visszafogott is, a kinézetéhez képest, ami szintén imponáló. Halványan kirajzolódó mosolya a professzornak azt jelzi, hogy élvezi a beszélgetést, a szereplőit és a bort, na meg az egész vacsora hangulatát, valóban jól érzi magát, talán úgy, mint még soha, vagy egy-egy kivételes alkalommal.
- Számomra, vagy az én értékrendemben az vagy – el is pirul egy kissé, miközben végez a vacsorájával, és lassan a borral is, aminek utolsó cseppjei is végigfolynak a nyelvén. Témát vált a professzor és a lányt kérdezni kezdi az iskolán kívüli életéről. Meglepődik, hogy valakivel botlott nyitott, azonban nem tudja, hogy ki az illető, amiről most egy kis ízelítőt kap, megtudja, hogy Lea jó barátja. ~ Biztos kedves teremtés lehet, az emberek a saját stílusukhoz idomuló társaságra vágynak. ~ Filozofál egy kicsit, pedig nem áll közel hozzá ez a tudomány. Lea viszont egyre közelebb kerül hozzá, és nem tudja ezt a bor számlájára írni. Minél többet vannak együtt, annál jobban érzi azt, hogy közel szeretne kerülni a lányhoz. Azután megszállja az őszinteségi roham professzorunkat és kinyilatkoztatja Lea iránti vonzalmát, igaz, eléggé bújtatva, de a lány nem érti félre, sőt, mintha sietősre is venné a dolgot. Ez teljesen érthető Vécsey szerint, mert megint visszatért az ő idegessége is, ami az egész szituációból adódik. Megvárja, amíg Lea elkészül és utána indul. A földszinten a lányra adja a kabátját, majd ő is felveszi a sajátját.
- Akkor csak utánad, úgyis jobban ismered a terepet bizonyos szempontból – mosolyog jókedvűen, majd a fejére csap.
- Majdnem elfelejtettem fizetni, ne haragudj! Egy pillanat és itt vagyok! – égő fejjel rohan a pulthoz és gyorsan rendezi a számlát, bőven hagyva borravalót is. Visszatér Leához és kinyitja neki az ajtót, hogy elhagyhassák a vendéglőt.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed