36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Janey Leroy
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 1627
Írta: 2013. május 15. 17:25 | Link

Csongor

Sok időt töltök otthon. A boltba is csak ellenőrizni járok be, amikor éppen Tristannal sétálni megyünk. Úgy gondolta, hogyha már ennyi időt töltök otthon és egy halomnyi ember eszi azt, amit főzök nekik, akkor kicsit jobban megtanulok főzni. Ezt pedig a legkönnyebben úgy tehetem meg, hogy Csongortól tanulok egy-két praktikát, hiszen ő ellenőrzötten jól főz. Szóval megbeszéltem vele, hogy valamelyik nap beugrok hozzá a Pillangó-varázsba. Kényelmeset öltöttem otthon magamra, mert hát főzni az ember nem a legszebb ruhájában szokott. Ma valamiért a kék színt részesítettem inkább előnyben. Na és persze most nem éppen egy anya képét sugallom, hanem a koromnak megfelelő, ám de egy életteli lány, semmmint inkább nő látszatát keltem. De egy egy cseppet sem zavar. AZ utóbbi időben úgyis kicsit az van bennem, hogy vissza akarom pörgetni az idő kerekét. Olyan besavanyodottá vált ugyanis az életem ahhoz képest, amilyen régen volt.
Amíg a falun keresztül sétálok a házamtól a Fő utczán álló étteremig kicsit el is gondolkozok. Lassan, kényelmesen megyek. Nem kell sietnem. Megnézegetem a házakat, a kirakatokat, az embereket. Kicsit úgy érzem magam, mint egy 14 éves, aki rácsodálkozik a varázsvilágra, pedig már rég elmúltam 14 és 20 is már, a varázsvilágba pedig beleszülettem. Csak egyszerűen mostanság sokfelé áll a fejem, de most elhatároztam, hogy kikapcsolok és jól érzem majd magam. Nem törődök semmivel sem, majd ha hazaértem, akkor is ott lesznek még a megoldásra váró problémák.
Megérkezem végre az étterembe. A pulthoz sétálok és az éppen a mögött álló pincérnőnek elmondom, hogy miért is vagyok itt. Ő pedig már be is vezet a kulisszák mögé. Egy hangulatos óriási konyha tárul elém, ahol mindenki a főzéssel van elfoglalva, bár a mai nap dömpingje már lement. Direkt nem délben jöttem, hiszen akkor biztos nem tudott volna rám koncentrálni.
 - Szia! Jöttem, ahogy megbeszéltük. Ráérsz most? Vagy várjak? -
A mutatóujjam a zsebembe van akasztva. Elmosolyodom és egy egészen picikét oldalra biccentem a fejem. Nem tudom miért, de ez egy rossz szokásom, ha egy picikét zavarban vagyok, mert hát most így nem tudok mit kezdeni magammal. Nem akarok semmihez se nyúlni és lehet, hogy nem is vagyok szívesen látott a többiek számára az ő birodalmukban. Szóval próbálom ilyenkor elővenni az aranyosabbik énemet és azzal meglágyítani a környezetem. Tényleg olyan vagyok, mintha egy kislány lennék még. Őszintén szóval magamra sem ismerek, de ettől még jól érzem magam most így, ahogy vagyok.
Hozzászólásai ebben a témában
Pethő Csongor
INAKTÍV


cakeboy.
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 19
Írta: 2013. június 13. 21:01 | Link

Janey


A mai nagyon nem az én napom, ahogy a tegnapi vagy a tegnapelőtti sem volt az. Már nem is számolom, mióta tart, csak arra az egy napra emlékszem, mikor elkezdődött. Minden alkalommal, mikor csak eszembe jut, kedvem lenne teljes erőmből a falhoz vágni egy tányért. Ám még mindig van bennem annyi önuralom, hogy ne tegyem.
Elvégre, teljességgel érthetetlen ez az egész reagálásom a történtekre. Nem most kellett volna kiborulnom, hanem sokkal-sokkal régebben. Odetthez még nem is kötődtem annyira, mint annak idején... á, nem is akarom még gondolatban sem kimondani a nevét. Lehet csak annyi a magyarázata ennek, hogy a sok minden eddig halmozódott, és most bumm, mindennel együtt zúdult rám.
Kívülről mostanában biztosan sokszor mogorvának tűnhetek, vagy legalábbis tutira nem vagyok lélekben jelen az idő nagy részében. Az még a jobbik eset, ha sikerül elterelnem másfele a gondolataimat, akár így, akár úgy. Mostanában elég gyakran megfordulok a csárdában is például, ahelyett, hogy otthon legyek esténként, és Rózsa nénivel vagy Abigéllel töltsem az időt. Abi miatt is bűntudatom van, hogy ennyire nem foglalkozok vele már. De most egyszerűen nem bírok örülni a kis dolgainak, és türelmem sincs hozzá, hogy eljárogassak vele ide-oda. Nem is érdekel!
A konyhapultra támaszkodva, lehunyt szemekkel azon agyaltam, miért nem lehet egyszerűen kikapcsolni a gondolatokat és az érzéseket. Aztán csak úgy lenni a semmiben, és, ha eleget voltam ott, majd visszakapcsolni mindent.
Gondolataim össze-visszaságába furakodott be valami ismerős hang, s mikor ráeszméltem, mi is történik, villámgyorsasággal zártam el a tűzhelyet az éppen kifutó víz alatt. Óvatlanságomban és szétszórtságomban pedig csupasz kézzel fogtam meg a fedőt, hogy felemelve azt megnézzem, mekkora kárt szenvedett a tészta. Ezt a mozdulatot rögtön megbántam: ahogy megmarkoltam a fedőt, úgy dobtam is ki a kezemből, az pedig hangos csörömpöléssel vágódott a földre.
- A ro... - Csúnya beszéd. Közben pedig bedugtam a kezem a csap alá, hogy egy kis hideg vízzel enyhítsem a fájdalmat. Igen, én továbbra is csak a legszükségesebb esetekben használtam a pálcám, helyette mugli módszerekhez folyamodtam világ életemben. Ennek is megvan a miértje.
És ekkor lépett be Janey, akit rögtön észre is vettem. Tudtam, miért jött, emlékeztem rá, hogy mára beszéltük meg a találkozót.
- Ráérek. - Sóhajtottam, ahogy végignéztem a romokon. Ezzel már nincs mit tenni.
- Gyere, hátrébb megyünk... ott van egy kis szabad tér, ahol most nem dolgoznak. - Mutattam a konyha egy távolabbi része felé, és el is indultam, hogy mutassam az utat a dolgozó szakácsok között.
- Na, és mi a helyzet? Felkészültél? - Mostanra sikerült annyira lehiggadnom, hogy rámosolyogjak Janeyre. Hisz ő tanulni jött ide, ez pedig nekem egy jó alkalom, hogy eltereljem a figyelmem; és - ha csak udvariasságból is, de - derűt erőltessek magamra.
Hozzászólásai ebben a témában

a Pillangóvarázs főszakácsa.
Janey Leroy
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 1627
Írta: 2013. június 14. 21:32 | Link

Csongor

A szakácsok világa számomra mindig is különleges volt. Olyan ez, mintha egy teljesen másik világba lépne át az ember. A művészek világába. Számomra persze olyan sokat nem jelent a főzés, hogy annak a művészetét a legfelső fokon elsajátítsam. Hiszen a szakácsok tényleg igazi művészek. Amit a kajákkal tudnak művelni, azok számomra néha olyan összetett dolgok, amelyeket biztosan képtelen lennék megtanulni. Én más művészetben vagyok otthon. Már, ha az egyáltalán művészetnek nevezhető.
Amikor belépek és köszönök a mai mesteremnek szerencsésen meg is ijesztem talán, vagy csak éppen rossz napja van, de a fedőt csupasz kézzel fogja meg és dobja el. Ilyen helyzetekben elég kellemetlenül érzem magam, hiszen nevetni illetlenség, maga a jelent mégis elég nevetségesnek mondható számomra mindig. De most inkább a szinte tapintható idegesség miatt csak aggódó arcot vágok a kezére nézve, ami szerencsére nem tűnik túl sérültnek. Szóval teljes lelki békével fogom magam és megyek utána arra, amerre vezet. Egy kicsit nyugisabb részhez, ahova mintha még az egész konyha zaja se érne annyira el.
 - Ó, semmi érdekes, ma éppen nem gyújtottam magamra a konyhát, de azért a süteményt sikeresen bent felejtettem a sütőben, elég szórakozott tudok néha lenni. A felkészülésben meg nem vagyok egészen biztos. Előre szólok, hogy lehet szörnyen ügyetlen leszek. -
Vigyorgok rá és próbálom is egy kicsit őt jobb kedvre deríteni. Nem szeretném esetlegesen ezt a konyház magunkra gyújtani, Zoey biztosan nem venné túlzottan jó néven a dolgot, amit teljesen meg tudok érteni. Szóval a legjobb az lesz mindenki épsége és a jó hangulat érdekében, ha most én is inkább a vidámabbik és barátságosabbik felemet veszem elő, ahogyan azzal Csongor is próbálkozok, bár az a mosoly annyira nem sikerült valódira, mint tervezte.
 - Na és mivel fogunk kezdeni? Amúgy azt ugye tudod, hogy aztán a főztünket meg is kell velem enned? -
Bár egy közös vacsorát éppen nem beszéltünk meg, és talán furán is veszi ki magát, de ez egy cseppet sem zavar jelenleg, hiszen most nem a megszokott Janey áll itt, aki többnyire megfontolt. most inkább kikapcsolok egy kicsit és semmire sem koncentrálok a főzésen kívül. Kell egy pár óra kikapcsolódás valakivel, aki semmi gondomra nem emlékeztet. És különben is, mindenképpen meg akarom kóstolni a főztünket, és ezt ki mással tehetném meg, mintsem azzal, akivel elkészítem?
Utoljára módosította:Janey Leroy, 2013. június 14. 21:53
Hozzászólásai ebben a témában
Pethő Csongor
INAKTÍV


cakeboy.
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 19
Írta: 2013. június 23. 14:42 | Link

Janey

Mialatt a konyha hátsó része felé igyekeztünk Janeyvel, azon gondolkodtam, mikor volt utoljára ilyen nehéz magamra erőltetni egy kis mosolyt. Mostanában néha azon kaptam magam, hogy egyszerűen már a főzés sem érdekel. Nem tud lázba hozni, mint régebben. Vagy megnyugtatni. Pedig nekem ez volt az életem, sőt még mindig az! Csak most kicsit elveszett valami, ami én vagyok.
Megint ilyeneken filozofálgattam, amit nem nagyon szerettem magamban. Elvonja a figyelmem minden másról. Igazából most is kedvem lett volna inkább hazamenni, bezárkózni és zenét hallgatni. Fortyogni magamban. De nem akartam megszegni az ígéretemet, és másnap átpasszolni Janey-t. Úgyhogy engedtem, hogy elterelje a gondolataimat.
Megmosolyogtam.
- Láttál az előbb, én is ügyetlen voltam. Megesik. - Válaszoltam, miközben egy ronggyal letakarítottam a konyhapultot, ami előtt megálltunk, és ami a munkaasztalunk lesz az elkövetkezendő órában. Vagy akár többen. Nem beszéltem meg az időtartamot a lánnyal, az úgyis egyénfüggő, kinek mennyi idő kell egy étel elkészítésének a megtanulásához.
- Bár azért a konyha felgyújtását tényleg próbáld elkerülni, az ártalmas az egészségre! - Na jó, ez béna volt. Hagyjuk a viccelődést és társait inkább.
- Meg kell ennem nekem is? Ajjaj. - Néztem aggodalmasan Janey-re, ám valójában nem tartottam attól, hogy valami nagyon ehetetlent sikerül összehoznunk. Szerintem csak egy kis gyakorlás kell neki, az alapok jó elsajátítása, ennyi.
- Akkor jól meg kell gondolnom, mit is főzzünk... - Folytattam, és látszólag a gondolataimba merültem. A fejemben lévő szakácskönyvet lapozgattam. Nagyon egyszerűt nem szerettem volna. Tejbegrízt, rántottát biztos tud készíteni. Inkább valami olyasmi kellett, ami szintén egyszerű, de több lépésből áll, és azért oda is kell rá figyelni.
- Rakott krumpli. Megtanulunk szeletelgetni, hámozgatni... nem bent hagyni a kaját a sütőben, és nem felgyújtani a konyhámat. Mit szólsz? - Vázoltam fel a terveimet, és ha Janeynek is megfelelt, rögtön fel is tettem neki a következő kérdést.
- Akkor...hogyan állnál neki?
Hozzászólásai ebben a témában

a Pillangóvarázs főszakácsa.
Janey Leroy
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 1627
Írta: 2013. július 4. 19:18 | Link

Csongor

Na jó, azért annyira nem vagyok analfabéta főzésből, mint ahogyan arra Csongor számít. De erre hamarosan ő maga is rájön majd, de ne ugorjunk ennyire előre még. Szóval a nehéz tetőt dobáló szakácsot követve érkezünk meg egy nyugalmasabb helyre, ahol már nem kell fennhangon beszélnie egyikünknek sem ahhoz, hogy a másik is meghallja, amit mondunk. Szóval ide beérkezve adom ki előre a figyelmeztetéseket, hiszen már volt, hogy a Wasser mentette meg a konyha épségét, amikor is valami új főzési módszerrel próbálkoztam, sikertelenül. De az egyszerűbb kajákat nem szenesítem el azért, annál azért jobb vagyok, most inkább azért vagyok itt, hogy új fortélyokat lessek el és ne csak a világ legegyszerűbb receptjeit tudjam elkészíteni, persze a legbonyolultabbakra sem vágyok.
 - Na jó, azért a főztöm többnyire ehető, már lassan 4 éve egyedül élek, szóval volt időm megtanulni, hogyan is kellene nem elsózni az ételt, de a könnyű szintnél nehezebb receptek még igen nagy fejtörést okoznak nekem, na meg szeretnék egy-két fortélyt megtanulni, hogy mivel bolondíthatom meg a hétköznapi kajákat, persze azért lehetőleg még a könnyűnél max egy lépcsőfokkal nehezebb kajáig menjünk. Oké? -
Mondom el, hogy akkor most pontosan mi is az, amit meg szeretnék tanulni és hozzá megeresztek egy mosolyt is. nekem nincsenek kiskutya szemeim, de még csak olyan se, ami picit is meg tudná lágyítani bárki szívét, így nem vetek be semmilyen extra aranyosnak mondható nézést, hiszen nincs.
 - Hát a szeletelést és a hámozást szeretem varázslattal megoldani. Kényelmes nő vagyok. -
Na ez így hosszú lesz, ha szépen rájön, hogy én nem is vagyok annyira könnyű eset, mint előre tűnt, hiszen nem szeretek krumplit hámozni és szeletelni sem, szabad kézzel nem is tudok szépen, ezért vannak ilyen apró bűbájrafinériák rá, hogy ezeket az ember megúszhassa. Aranyvérű egy boszi vagyok, és amit lehet, azt elintézem pálcával.
 - Szóval akkor mi legyen? Komolyan hámozzak és szeleteljek? Mert puszta kézzel az nem megy valami jól. -
Vigyorgok, nem is tudom, hogy miért vagyok most kicsit ilyen gyerekes, de nem is foglalkozom azzal, hogy hogyan is viselkedem. Néha bizony az embernek ilyennek is lennie kell, legfeljebb Csongor páros lábbal repít innen.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed