A Pillangó-varázs visszanyerte eredeti pompáját és varázsát. Az ajtón belépve barátságos előtér és váró fogadja a vendégeket, ahol igénybe vehetik a ruhatárat. A pálcákat is itt lehet leadni megőrzésre távozásig, díjtalanul. A leadott tulajdonokat egy mágikus védelemmel ellátott tárolóban tartják, mely csak a visszaadott kulccsal nyitható. Ezzel őrzik a személyi tulajdont és biztosítják, hogy jó kezekben van. A leadást követően a szemközti boltíven át egyenesen a teaház és étterem belsejébe sétálhat a vendég, ahol az ablakokat függönyök takarják, a világítást pedig megbűvölt gyertyák biztosítják, miközben mindenfele valóságosnak tetsző illúzió-pillangók repkednek. A bútorzat a teázó részen stílusában nem egységes, így mindenki ízlése és óhaja szerint telepedhet kényelmes párnára, puffra vagy éppen karosszékbe, nagyobb társaságok részére pedig még kanapé és pad is akad. Minden darab egyedi úgy az ülőalkalmatosságokból, mint az asztalokból. Az étkészletek, bögrék és porcelán teáscsészék is sokszínűek és különböző formájúak, bár azokból azért akad teljes készlet, ha éppen egy egész társaságnak kellene teríteni. Akadnak félreeső zugok is, ahová a több nyugalomra és magányra vágyó vendégek behúzódhatnak.
A teaház nevéhez méltó módon rengeteg teával szolgál vendégei számára. Megtalálható itt minden, óhajtson az ide betérő zöld, fekete, fehér, rooibos, gyümölcs- vagy éppen gyógynövény-teát, a nyár folyamán még jeges teát is lehet kérni. A kínálatban minden héten más tea-különlegesség kap kiemelt helyet a ház ajánlataként, ami mellé minden vendég ajándékba kapja a teaház különleges, pillangó alakú sütemény-specialitását is. A sütemény, ha nem esszük meg, egy idő után szárnyra kel és elrepül.
Az étterem konyháját is érdemes kipróbálni. Választani főként a magyar konyha specialitásai közül lehet, mint a marhapörkölt tarhonyával, sztrapacska, túrós csusza, gulyásleves, rántott hús, alkalmanként halászlé, stb. A valami könnyedebb ennivalóra vágyóknak pedig akadnak saláták, zöldség- és krémlevesek, a válogatósabb gyerekek kedvéért pedig sült krumplit, csirkefalatokat és paradicsomos tésztát is lehet kérni. Igazi piros-fehér kockás abroszokkal borított fából faragott asztalok és székek várják a vendégeket. Két-, négy-, hat-, nyolc- és tízszemélyes elrendezéssel, a két kisebből négy, míg a nagyobb létszámokból egy-egy áll rendelkezésre. Azonban igény esetén minden mozgatható és átrendezhető. Itt az étkészletek egységesek, pillangó mintázattal, mely nem csak a tányérokon, de poharakon és evőeszközökön is visszaköszönön. A magyar konyha mellett a jövőben terveznek az új tulajdonosok a nemzetközi konyhák felé is nyitni, hiszen a több kultúrát magában foglaló Bogolyfalván szeretnék, ha mindenki otthon érezné magát. Tulajdonosok: Fülöp-Lónyay Máté és Hargita
|
|
|
Dragomán M. Aurél Tanár, Elemi mágus, Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
 Ruru | boldogsággombóc offline RPG hsz: 280 Összes hsz: 330
|
|
Írta: 2026. május 24. 19:59
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=894803#post894803][b]Dragomán M. Aurél - 2026.05.24. 19:59[/b][/url] - Soha semmid? - kérdezek vissza kicsit még meg is lepődve. - Mázlista vagy. Nekem szétment a csuklóm attól a gurkótól, bár szerencsére, amilyen jó gyógyítóink vannak, csak addig volt gond, amíg le nem értem a földre - foglalom össze a lényeget. Nem érzem bajnak, hogy tudom, milyen az, ha tényleg fáj, és azt is, hogy mire képes egy gyógyító. Azért külön hálás vagyok, hogy mágusnak születtem, és ez ilyen egyszerűen ment. - Nem egy biztonsági műfaj, azt meg kell hagyni... de legalább nem is unalmas, az is biztos - állapítom meg, közben bólogatva. Az öcsém kifejezetten élvezi is, hogy annyira egy mozgalmas, bizonyos tekintetben veszélyes sport. Azoknak például tökéletes, akik az adrenalint szeretik és hajszolják. Bekapok egy falat sütit, és érdeklődve hallgatom, mit válaszol a kérdésemre. Úgy látom, ízlik neki amúgy a sajttorta, amilyen gyorsan fogy. - Kérsz még? - kérdezem végül, a tányérja felé biccentve. Ezzel egyidejűleg pedig a teánk is megérkezik a Petra által kihozott tálcán. Előbb Kriszta elé rakja le az övét, majd az enyém is az asztalra kerül, és siet is vissza, amint megköszönöm neki. Magam elé húzom a bögrét, amiben az általam kért tea van, és megkavargatom a kiskanállal. - Köszi. Ez... hízelgő ajánlat, bár... mint akinek volt szerencséje a büdi csapatban is lenni, lehet, hogy megvárnám, amíg mindenki lezuhanyzik előbb - jegyzem meg halkan kuncogva közben. Valahogy az oroszlánszagot nem annyira szoktam kedvelni, habár úgy vélem, más sem igazán szokott erre vágyni. - Ha nem jön közbe addig semmi, akkor szerintem ott leszünk. Majd szólok, ha az úgy jó. Sajna még nem tudom, mikor lesznek a vizsgáim. Remélem, hogy egy sem akkor azért - tanakodok hangosan. Az egyetemen sajna ez nem mindig opcionális, és ezekkel az eshetőségekkel is számolnom kell, mielőtt bármit megígérnék ugyebár. - Na és amúgy... amikor nem kviddicsezel, mit szoktál csinálni?
|
|
|
|
Náray Auróra Krisztina Mestertanonc Eridon (H), Magántanuló, Másodikos mestertanonc
 mondom Kriszta! offline RPG hsz: 120 Összes hsz: 127
|
|
Írta: 2026. május 24. 21:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=894805#post894805][b]Náray Auróra Krisztina - 2026.05.24. 21:57[/b][/url]  Volt pár necces helyzet ugyan, olyan is, ami után a torkomban dobogó szívvel nem győztem hüledezni, hogy még élek, de valahogy mindig szerencsésen estem, vagy ért különféle baleset. Tudom, hogy seperc alatt forrasztható egy kis csonttörés, ezért aztán nincs is bennem kényszeres óvatosság, hogy elkerüljem, hogy rászoruljak egy ilyen bűbájra, valahogy mégis megúsztam ezidáig, úgyhogy a kérdésére csak rázom a fejem. - Tudom, hogy előbb-utóbb kifogyok belőle. Mármint a mázliból - mondom csevegő hangon, mintha csak a sütit tárgyalnánk ki, milyen jó is. De egyébként tudnék róla áradozni, és abban több érzelem lenne, mint ebben a megállapításban. - Nagyon fájt? Láttam már bőgni csapattársakat, de nem mindig tudtam eldönteni, hogy csak színlelnek-e, mert nem mindig volt szabályos ami a sérülésükhöz vezetett, aztán olyankor jól tud jönni, ha felhívják magukra a figyelmet. De nem tudom, én szerintem akkor se tenném. Vagy hát majd kiderül, ha lesz egyszer egy nyílt törésem, vagy ilyesmi. Lehet picit túl vagyok pörögve, amiről a sajttorta is tehet, ki tudja, mennyi cukor van benne. Kicsit félbe is hagyom, de inkább csak amiatt, hogy ne fogyjon el olyan hamar. - Nem, nem, köszönöm! - utasítom is el ajánlatát, pedig legszívesebben elvitelre is kérnék. Meglepetten pislogok kicsit aztán, és gyorsan lenyelem pillanatnyi csalódottságom is. - Az a baj, hogy ha már elindulunk zuhanyozni meg készülődni, akkor utána már nemigen leszünk együtt. Ki-ki hogy végez, és megy haza, meg a dolgára - magyarázom a villámmal játszva. - Meg persze néhányan ünnepelni is összeülnek ha úgy van. - Szóval vagy közvetlenül a meccs után lehet a csapattal találkozni, vagy már csak részletekben. De persze én azt se bánnám, ha utána engem megvárna. - Rendben, szuper, legyen így - bólogatok lelkesen azért, mert bár nem ígéret, de ez is jóval több, mint a semmi. Tekintetem rajta felejtem, arcát fürkészve. A villámra felszúrt újabb adag tortaszelet meg valahol félúton áll a szám és a tányér között. Majdcsak célba ér. Csak előbb még felelnem kell a kérdésére is. - Sokat edzek a kviddicsre..! Vagy ez is még ugyanannak számít..? Annak mi? De ha azt vesszük, mindenféle más testmozgást is szeretek, futni is jó. Meg ja, táncolni! Imádok táncolni. Nem jól, meg ilyen tudod.. profi módon. Csak úgy mozogni a zenére. Meg szeretem csinálni is, dobolni szoktam. Abban se vagyok profi, de annál lelkesebb. Te zenélsz valamit? - Ginny megirigyelne most, ha hallaná, mennyit jár a szám. De végre némi süti jut bele, szóval a rágásra koncentrálhatok.
|
|
|
|
|
Miskolwilich Amélia Diák Navine (H), Színjátszós, Bogolyfalvi lakos, Negyedikes diák
 az iskola sztárja by Lénárd offline RPG hsz: 47 Összes hsz: 54
|
|
Írta: 2026. május 28. 21:01
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=894845#post894845][b]Miskolwilich Amélia - 2026.05.28. 21:01[/b][/url]  – Gondolod? – kérdezi, és a szája szélén azonnal szétnyílik egy széles vigyor, bár ahogy a bókot próbálja lazán kezelni, az inkább csak részben sikerül. A meleg elégedettség ott ül az arcán, akármit is tenne ellene. Kezét a pohár felé nyújtja, ujjai megszokásból forgatni kezdik az üveget – már csak azért, mert valamit tartani kell, a pörkölt régen elfogyott, és most, hogy a gyomra végre nem korog, az egész világ is mintha kissé visszavett volna a tragikumból. Titanilla tekintete közben rajta marad, és ez valahogy arra készteti, hogy megint visszacsússzon gondolatban ahhoz a kusza, véletlen-nek-indult csókhoz. – Hát, nem emlékszem rá pontosan – mondja végül, és megvonja a vállát, de a szája sarkában ott bujkál valami, amit nem igazán tud elrejteni. – Az biztos, hogy nem volt semleges. Inkább... meglepő – A pillangós gyertyafény meg-megcsillan az arcán, ahogy töprengve kicsit oldalra dönti a fejét. – Gyors szívdobogásra emlékszem. De hát szerintem bárki csókol meg hirtelen, az normális reakció. Vagy nem? - Titanillára pillant, teljesen komolyan, mintha valóban elképesztően fontos tudományos kérdést tett volna fel, és türelmesen várja a választ. Aztán amikor kiderül, hogy a lány sem tud valami nagy romantikus tapasztalatból meríteni, látványosan kifújja a levegőt – szinte megkönnyebbülten, mintha ez valahogy rendbe tenne valamit. – Pedig már azt hittem, tanácsokat tudsz adni – vigyorodik el újra, most már játékosabban. A könyökére támaszkodik, és kicsit közelebb hajol az asztal fölött. Éppen akkor suhan el közöttük egy pillangó, és a szeme automatikusan követi pár másodpercig a röppenő szárnyakat, mielőtt visszanézne Titanillára. – Szóval te fogsz csókleckéket adni nekünk, ha nem találunk rá más alkalmasat. Benne vagy? – kérdezi, és a hangjában ott van a hülyülés, ez nem kérdés. De a szemében felvillan valami huncut kíváncsiság is, ami már kevésbé egyértelmű. Mintha maga sem döntötte volna még el teljesen, hogy meddig tart a vicc – és meddig nem. Aztán halkan felnevet, és hátradől a székében. Az egyik lábát lustán átbillenti a másikon, és egy pillanatig csak úgy ül ott, a gyertyák sárga fényében, a pillangók csöndes röppenése közepette. – Fú – egy szó, de teli van valamivel. – Amúgy tök jó volt veled beszélgetni – nem mondja túl gyorsan, nem mondja könnyedén – inkább úgy, ahogy az ember akkor mondja, ha tényleg gondolja. – Máskor is eljöhetek dumálni. Vagy talizhatnánk is valahol, mert most már hivatalosan is te vagy az első random ember, akivel pörkölt mellett életvezetési válságot beszéltem át - vigyorog, aztán drámaian a hasára teszi a kezét. - Viszont úgy érzem, mindjárt kidurranok. Ha még egy falatot eszem, konkrétan itt fogok meghalni a Pillangó-varázs közepén, és az azért kicsit szégyen lenne - a nevetése most már sokkal könnyebb, mint amikor megérkezett. A vállai kevésbé feszültek, a tekintete élénkebb – már nem úgy ül ott, mint akit az imént még a világ összes baja nyomott. – Meg amúgy van egy csomó házim is – teszi hozzá, és a hangja panaszos sóhajba fordul, bár a dramatizálás azért egyértelmű. – Anya megöl, ha nem lesz kész – Egy rövid szünetet ejt, de végül megadja magát. – Jó, nem ölne meg. Csak nézne rám olyan csalódottan. Szerintem az rosszabb.
|
|
|
|
|
Dragomán M. Aurél Tanár, Elemi mágus, Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
 Ruru | boldogsággombóc offline RPG hsz: 280 Összes hsz: 330
|
|
Írta: 2026. június 6. 15:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=894894#post894894][b]Dragomán M. Aurél - 2026.06.06. 15:06[/b][/url] - Hát... majdnem bepisiltem tőle - mondom, kicsit közelebb is hajolva közben az asztal fölött, hogy halkabbra vehessem a hangom, aztán megvonva a vállam ismét hátradőlök ültömben. Tényleg nagyon fájt. Ismerek olyat, aki a meccs hevében észre se vett ilyesmit az adrenalintól, amíg le nem szállt és nem tudott lábra állni, de a magam részéről ennyire nagyon soha nem éltem bele magam a kviddicsbe. Szeretni szerettem, amíg játszottam, de ahogy mondtam már, anélkül is megvagyok, hogy folyton seprűn lennék. Ezt sokkal inkább élvezi az öcsém. Bekapok egy újabb falat sajttortát, majd belekortyolok a teámba is. Rákérdezek arra is, hogy kér-e esetleg még egy szelet sütit, de a nemleges válasz után ezt nem forszírozom már tovább. - Ja, nem szoktatok csapatoslag ünnepelni? - kérdezem meglepetten. Lehet, hogy akkor ezt rosszul gondoltam, és végeredményben csak amolyan eridonos szokás volt minden meccs után még összeülni, akkor is, ha nyertünk, de akkor is, ha nem. Ismét belekortyolok a teámba aztán, amint sikerül valamiféle konszenzusra jutni mégis nem sokkal később, és érdeklődöm afelől is, hogy milyen hobbijai vannak még. Ha már itt ülünk, mégse ücsörögjünk néma csendben. - Szerintem még igen - válaszolom a kérdésre bólogatva, és érdeklődve hallgatom tovább. - A zene az jó - jelentem ki aztán, féloldalas mosollyal az arcomon tovább bólogatva. - Aha... - felelem a kérdésére. - Igazság szerint régen mindig abban reménykedtem, hogy egyszer kiderül, melodimágus vagyok. Aztán az derült ki, hogy nem is, mert terromágus, de azért gitározni sikerült megtanulnom, úgy, ahogy, meg kicsit zongorázni is. Csak már jó rég nem gyakoroltam. Nem biztos, hogy még menne. Most inkább a sütés köt le, amikor nem tanulok, meg a növényeim. Te szereted a növényeket?
|
|
|
|
Náray Auróra Krisztina Mestertanonc Eridon (H), Magántanuló, Másodikos mestertanonc
 mondom Kriszta! offline RPG hsz: 120 Összes hsz: 127
|
|
Írta: 2026. június 18. 12:29
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=895037#post895037][b]Náray Auróra Krisztina - 2026.06.18. 12:29[/b][/url]  Ajkamba harapok szavaira, és sajnálkozva pillantok rá, ahogy férfiasan beismeri, hogy majdnem becsurrantott. Valahogy ettől csak még jobban tetszik. Nem próbálja beadni magát keményebbnek, mint amilyen. Nincs miért bizonyítania, és ezzel mindent is bizonyít magáról. Remélem, hogy érzelmileg is nyitott, és tudok hozzá közeledni, de ez úgysem derül ki, amíg nem próbáltam meg. Aztán vagy lepattanok, vagy átjutok, mint a kvaff valamelyik karikán. De egyelőre még nincs meg a stratégiám, és egyébként sem hajtó vagyok, hanem fogó. - Néha szoktunk, de akkor ott nincs külsős ember, még a párjaink se. Mármint akinek épp van. Nekem nincs - szögezem le valamivel feltűnőbben, mint szeretném. - Szóval ez a győzelemtől is függ, meg a meccs tétjétől, de inkább csak kisebb csoportokban verődünk össze. És egy kisebb csoporthoz akár ő is odacsapódhat a tesójával, aztán ki tudja, hol kötünk ki végül, meg mit csinálunk. Persze igyekszem nem túlságosan beleélni magam semmibe. A közös időtöltéshez közös pontok, hasonló hobbik is hozzásegíthetnek, épp ezért felderül az arcom, ahogy tovább csevegünk, a kviddicstől elszakadva is. - Nem ismerek egy melodist se, pedig úgy érdekelne, milyen az..! Viszont a terromágia is menő, nem? Mármint tudsz mondjuk fűszállal dudálni? AZ tutira valami varázslat, mert kizárt dolog, hogy bárki olyan hangot hozzon elő belőle - nevetek. Persze tudom, hogy nincs benne semmi mágia, egy mugli is képes rá, csak épp én nem. - A növényekkel olyan elvagyunk kapcsolatban vagyok am, ők nem tekerednek a nyakamra, cserébe igyekszem nem szomjam halasztani őket. De neked a mágiád révén is erősebb a kapcsolatod velük, ugye?
|
|
|
|
|
Sipka Laura Titanilla Aurortanonc, Animágus, Végzett Diák
 ~ Katita titalom ~ offline RPG hsz: 394 Összes hsz: 462
|
|
Írta: 2026. június 19. 16:38
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=895051#post895051][b]Sipka Laura Titanilla - 2026.06.19. 16:38[/b][/url] AméliaBólintok, majd miközben fülig ér a szám, még párat hozzá bólogatok, hogy egészen biztosan átmenjen az üzenet, aztán egymáshoz közelebb hajolva folytatjuk a susmust. Újra tinédzsernek érzem magam, illetve most érzem úgy magam, ahogy akkor kellett volna. Különös nagyon, hogy így a semmiből besurrant az életembe ez a lány, és valamiért éppen én érdeklem, velem akar beszélgetni. De nem firtatom, csak örülök a lehetőségnek. Bárkivel szívesen csevegek, mindaddig, amíg az illető nem bánja, és Amélián nem látszik, hogy most már jobban örülne, ha odébb állnék. - Igen, legalábbis ha nem vagy hozzászokva szerintem - döntöm oldalra kissé fejem. - Lehet aki folyton csókolózik valakivel, már unja is. Nem fejtem ki jobban, milyen emberekre célzok ezzel, akik válogatás nélkül belemásznak mások szájába, heccből vagy ellenszolgáltatás reményében. Mi nem ilyenek vagyunk, épp ezért a szívritmus ugrás eléggé valószínűsíthető reakció. Nekem is kicsit meglódul most, hogy olyanokat mond, amitől arcom színe egy retekével kezd vetekedni. Pedig csak beszélünk róla. - Jaj, neem. Nem, nem, nem, bizti nem - rázom fejem kissé ijedten, még ha hallom is hangján, hogy nem beszél komolyan. Legalábbis remélem, hogy csak viccel velem! Tekintetem, amit azonban előbb elkaptam róla, most visszatalál hozzá, és miközben összeráncolom homlokom, egy hitetlenkedő kis nevetést hallatok. Újabb fejrázás, és közben gondolatban biztosítom magam róla, hogy tutira csak bolondozik velem. - Ennek örülök... beszélgetni jobban tudok, mint csókolózni - nevetek még mindig halál zavarban, és arcom a könyökhajlatomba fúrom pár pillanatra. - És nem muszáj mellé kipukkadnia egyikünknek sem. Együttérző pillantást, és zavart nevetést váltok vele a házija és annak elmaradását követő hirtelen elhalálozásának felvetésére, aztán ha ő is készen áll, és nem kér tényleg semmi mást, felállok az asztaltól. Nem tudom, mi a terve ezután, de egy darabon biztosan elkísérem.
|
“For it was you who formed my inward parts; you knit me together in my mother’s womb. I praise you for I am fearfully and wonderfully made.” 🦦︎
|
|
|
Stephen Zimmermann Független varázsló, Elemi mágus, Végzett Hallgató
 A RagDollz frontembere; pálcakészítő offline RPG hsz: 505 Összes hsz: 589
|
|
Írta: 2026. június 22. 09:22
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=895078#post895078][b]Stephen Zimmermann - 2026.06.22. 09:22[/b][/url] Alicia Sara Sjölander- Valóban nem áll távol a gyökereinktől. Azon túl, hogy valamikor az őseink még a túlélésért küzdöttek és a tűz kb. az élet volt maga, attól függetlenül is szerintem a tűz az ilyen rendkívül melegséget adó elem egyébként. Te hogyan éled meg a saját elemedet a gyakorlatban? Vagy belül? - szegezi kíváncsian tekintetét az előtte ülőre. Ha úgy van, viszonozza is majd, ki tudja elég sok oldalról fejezni, hogy a víz milyen módokon heccelte meg amikor még tanulta az alapjait. Talán ha ilyen jól kijönnek, mert valljuk be, a lánynak van vonzereje, talán picit kínos, de vicces részletekbe is belemegy. - Ó, semmit sem kötelező használni - von vállat látszólag közömbösen, de remélhetőleg ahogy tovább fogja bontogatni a válaszát, megérti majd a lány, hogy miért ennyire laza - Az elemünket érdemes használni, okkal ébredt fel mindkettőnkben. Lehet, hogy védeni akart minket. Lehet, hogy bennünk társra lelt. Az elemek élő dolgok, amikre bár hihetnénk, hogy nincs befolyásunk, elemi mágusokként igenis jókora van, és szerintem a létezésünkkel nagyon sok, főleg mugli, sztereotípiát döntünk meg. Ha nem használjuk ki az elemeink nyújtotta adottságot, azt lehet elméletből már tanultad is, hogy inaktívvá válhat. Én el tudom képzelni azt is, hogy megbetegít minket, mert a benne lévő potenciált nem használjuk ki. Szóval röviden nem elpocsékolt lehetőség ha nem használod ki, viszont szerintem az egészségednek nem jó. Viiiszont nem mondanám azt se, hogy mindenképp használnod kellene, hanem úgy mértékkel, amikor időd és a terep engedi és hidd el nem lesz baj.Próbál egy bíztató mosolyfélét küldeni a lány felé. Szegény jól megindult a szavakkal, reméli nem túl ijesztőre sikeredett a kis monológja. A lány kijelentésére csak bólint és a búra alól kiveszi a törött fejű mézescimbora fejét és egy laza mozdulattal bekapja, majd ráharap. Az első rágással érzi a mézeskalács fűszerezést és máris szétolvad a szájában. Ez egy jó minőségű mézeskalács, kicsit arra emlékezteti amit otthon evett még Uppsalában. - Van néhány, eléggé elhíresültünk már. SZIGET-re szoktál járni? Campusra Debrecenbe? Ilyesmi? - kérdezi kíváncsian, meghallgatja a választ legyen az bármi és folytatja - Ilyesmi helyeken szoktunk előadni, és mindig felemelő élmény... Érzed a bőrödön a fényeket, az emberek mosolyát. Veled együtt táncolnak és élvezik a dalok ritmusát.Stephen őszinte boldogsággal és áhitattal beszél. Neki ez az élete, mindig arra alapozott, hogy egyszer sztár lesz, és mindig hitt abban, hogy nem csak álom marad. Úgy tűnik az viszont álom marad, hogy tűzben sétáló mézeskalács emberkéket lásson. Oh well, aki vele szemben ül, az amúgy is édes.
|
|
|
|
Dragomán M. Aurél Tanár, Elemi mágus, Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
 Ruru | boldogsággombóc offline RPG hsz: 280 Összes hsz: 330
|
|
Írta: 2026. június 26. 22:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=895117#post895117][b]Dragomán M. Aurél - 2026.06.26. 22:57[/b][/url]  - Á, értem - veszem tudomásul a válaszát egy korty teát követően, aztán bekapok egy falat sütit is. Bár az iskolai kviddicscsapatban játszottam egy ideig, mégsincs azzal sok tapasztalatom, milyen, ha egy klubcsapat ünnepel. Vagy éppen nem ünnepel, mert úgy hangzik, mintha sokkal inkább a játékra koncentrálnának, ami végülis érthető. Ennek meg ebből élnek. Szóba kerül a melodimágia is aztán, és a válaszára elcsodálkozom egy pillanatra, mielőtt elmosolyodnék. - Nem ismered Sigridet? - kérdezek vissza. Őt szerintem mindenki ismeri, akkor is, ha most már lassan egy egész tanéve elutazott haza, Svédországba, ha jól emlékszem, akkor egészen pontosan Gotlandra. Össze is törte vele Tita szívét, de azért belegondolva azt hiszem, hogy neki sem volt könnyű. Egyiküknek sem volt az. Néha szoktam neki írni, legalább képeslapot ünnepekre, levelekre egyelőre még mindig ritkán válaszol. Kissé megvonom aztán a vállam. Nem tudom, hogy a terromágia mennyire menő, vagy mennyire nem. Vannak, akik mintha félnének inkább tőle, bár talán csak meg kellene ismerniük, pontosan mit is takar ez. Mindenesetre nekem az életem része, és szeretem. Nem is titkoltam soha. - Dudálni? - kérdezek vissza, mintha rosszul hallottam volna, mert tényleg nem vagyok biztos benne. Akadnak azért más vendégek is éppen a teázóban, akik szintén beszélgetnek, és nem lenne csoda. Valahogy olyan furcsának tűnik a kérdés, amit nem tudok hirtelen hová tenni. Belekortyolok a teámba addig is, amíg a válaszára várok. - Mondhatjuk így is. Nehéz leírni pontosan igazából, mert a részem, de... huh, egyrészt nem csak növényekre terjed ki a mágiám, vagyis na... alapvetően a föld az elemem, a növények ráadás. Tudok például változtatni a talaj állagán, érzékelem az ásványokat, ilyesmi - részletezem kicsit, hogy is van ez, de igazából tényleg nehéz felsorolni is, mi mindent tanultam. Ebből persze van, ami nem erősségem, és olyan is, ami jobban megy, ezeket meg elmagyarázni a legnehezebb, mert pont olyan, mint amikor az ember az anyanyelve nyelvtanát próbálja úgy megközelíteni, mintha idegennyelvként tanulná. Én legalábbis akkor szoktam hibázni, elvégre ösztönös.
|
|
|
|
Náray Auróra Krisztina Mestertanonc Eridon (H), Magántanuló, Másodikos mestertanonc
 mondom Kriszta! offline RPG hsz: 120 Összes hsz: 127
|
|
Írta: 2026. június 27. 14:05
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=895125#post895125][b]Náray Auróra Krisztina - 2026.06.27. 14:05[/b][/url]  Rándul egyet arcom Sigrid nevének említésére, pedig mostanra már tudom, hogy nem kellene. Mármint semmi okom rá. Nehezteltem a csajra, sőt, egyenesen ki nem állhattam, és most, hogy tudom, mindaz, amiért így éreztem, nem is volt sose ott, már nem kellene jelentenie semmit az egésznek. Úgy lenne logikus, de az agyam hiába tudja, a szívem nehezebben felejt. És meggyőztem, hogy gyűlölnöm kell, így ez megrögzült. De valójában... - Nem ismerem - rázom is meg fejem. Sőt, először fel sem fogom, miért kérdezi ezt tőlem most, míg az első sokk után agyam vissza nem teker oda, hogy miről is volt szó. - Ja, hogy ő melodimágus? - kerekednek ki a szemeim, és megerősítését követően meg is csóválom fejem. - Sajnos nem volt lehetőségem megismerni. Most már sajnálom is, hogy így alakult. És némi bűntudatom is van miatta, csak ezt nem vallanám most inkább be. Vagy leginkább sohasem, mert könnyen lehet, belehalnék, ha csalódást okoznék az előttem ülő pasinak. Mármint még azelőtt, hogy megtudná, milyen fantasztikus vagyok. Bólogatok kérdésére, és úgy teszek, mintha hüvelyujjaim közé feszített fűszálat megszólaltatva fütyülnék. Belefújok legalábbis a résbe, de mivel se fűszál nincs köztük, se a technika nincs meg nekem, hogy is kell csinálni pontosan, csak fura, fújó hangot hallatok. - Akkor fütyülni, vagy mi. A lényeg, hogy van benne egy fűszál is, és nagyon hangos tud lenni. - Mondom, varázslat. És nem is tud meggyőzni róla, hogy nem az, vagy hogy ő maga ne lenne növénymágus, pedig figyelmesen hallgatom, iszom szavait, ha épp nem a teámat, és már a sütimnek is csak hűlt helye marad rövidesen. Még faggatom egy darabig a mágiája mibenlétéről, és szerintem tök jól eldumálunk, de valahogy mégis csalódott vagyok, mikor valamivel később felállunk az asztaltól. Nem kapok puszit, és az a következő alkalom ígéretét sem. Vajon valamit elszúrtam?
|
|
|
|
|
Alicia Sara Sjölander Prefektus Rellon, Elemi mágus, DÖK tag, Másodikos mestertanonc
 még kisebb Sjöli | Lissi offline RPG hsz: 196 Összes hsz: 223
|
|
Írta: 2026. július 6. 20:16
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=895331#post895331][b]Alicia Sara Sjölander - 2026.07.06. 20:16[/b][/url] ××× StephAhogy újra és újra szóba kerül, kimondásra kerül, hogy közösek a gyökereink, elvégre ugyanonnan jövünk, ha most más országban is vagyunk, átjár egyfajta melegség. Nem az, amit az elemem képvisel, vagy amit attól érzek, ahogy erre a tökéletes pasira pislogok, hanem egy másik: az otthon gondolata. Mellette kicsit olyan, mintha visszarepültem volna Svédországba. És ez jó, nagyon jó. Kérdését hallva viszont először lefagyok, aztán pislogok kettőt, ahogy elgondolkodom rajta. - Hogyan élem meg..? Őszintén, fogalmam sincs. Még ennyi idő után is aaannyira durva belegondolni, hogy ez bennem van. Hogy csak a gondolatommal felperzselhetek bármit. Ijesztő.. azt hiszem. Kicsit ijesztő, hogy mire lehetek képes. De ezért is kötelező a bejegyzés, és előtte a sok-sok tanulás és vizsga. Mert mások, az okosok nem csak sejtik, de pontosan tudják, mit okozhatok ezzel a hatalommal, ha nem tudom uralni, és azt is, mikor bízhatják rám, ha már igen. És persze - bólogatok aztán -, nem kötelező használni, hagyhatom is akár, hogy elaludjon bennem. És magamat ismerve talán jobban is tenném. Ugyanakkor mégis ragaszkodom hozzá. A lényem része. Azé, amit végre tényleg, de tényleg szeretek. - Szóval azt mondod, nem kell erőltetni? Görcsösen keresni a lehetőséget, mert úgyis megtalál? Ha.. ha egyszer okkal születtünk ezzel? - kérdezem, de közben kicsit ki is húzom magam, és egyre határozottabban cseng a hangom. Sosem voltam igazán hívő típus, az isteneket is csak megszokásból emlegetem, de valahogy mégis mindig is hittem valami felsőbb hatalomban. Ami a káoszban valamiféle irányt ad, és átvezet minket az életünkön. Mert annak az égvilágon semmi értelme, ha csak véletlen az egész, és nincs célja semminek. Lennie kell. De most egy apróbb céllal is beérném; miután megjelenik a pincér, csak annyit szeretnék, hogy mielőbb el is húzzon. A következő másodperceket pedig rágcsálással töltöm, és megkönnyebbülésemre egyik mézeskalács ember sem kezd hisztérikus sikoltozásba. - Nem.. nem szoktam. Igazándiból semmi ilyenre - vallom be kicsit szégyenkezve, és szomorúan is, hiszen ez nem csak azt jelenti, hogy nincsenek barátaim, hanem, hogy a leírtak alapján tényleg felemelő dologról maradtam le. Látszik a srácon, hogy ez az élete, és talán szó szerint nem is tudna létezni nélküle.
|
“Delad glädje är dubbel glädje; delad sorg är halverad sorg.”
|
|
|
Cornelius S. von Löwenstein Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos
 Leo offline RPG hsz: 93 Összes hsz: 95
|
|
Írta: 2026. július 6. 20:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=895332#post895332][b]Cornelius S. von Löwenstein - 2026.07.06. 20:57[/b][/url] - Sadie... hm, érdekes, az unokahúgomnak is van egy ilyen nevű barátnője Bogolyfalván - állapítja meg, mintegy hangosan gondolkodva. Mekkora lehet az esélye, hogy egy magyar kisvárosban, aminek mindössze pár száz lakója van, két lány is legyen ezzel a cseppet sem magyar névvel? Úgy véli, statisztikailag kevés. - Sigridnek hívják. Talán ismered? - kérdez rá, ráérősen sétálva a teaház felé, ami talán a legelegánsabb vengéglátó egysége ennek a településnek. E tekintetben roppant sivárnak találja összességében a kínálatot. Nagyjából tizenkettő egy tucat érzést kelt benne mindegyik, ha éppen nem egyenesen rosszban sántikáló egyének gyülekezőhelye némelyik, mint például a csárda. A teaházban azonban meglepő módon akad valami elegancia, még akkor is, ha a maga módján egészen eklektikus. Előre engedi a lányt odaérve, majd szétnéz, kiszúrva az egyik üres asztalt, ami mellé leülhetnek. A kiérkező pincértől a megszokott sazeracját kéri, szigorúan rozswhiskyvel. Mégiscsak ez az első számú kedvence, amennyiben akad az itallapon belőle, és azt már pontosan tudja, hogy itt akad. - Na és mi hozott éppen Bogolyfalvára?
|
|
|
|
Stephen Zimmermann Független varázsló, Elemi mágus, Végzett Hallgató
 A RagDollz frontembere; pálcakészítő offline RPG hsz: 505 Összes hsz: 589
|
|
Írta: 2026. július 6. 21:04
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=895334#post895334][b]Stephen Zimmermann - 2026.07.06. 21:04[/b][/url] Alicia Sara Sjölander- Azért ijesztő mert ismeretlen, vagy azért, mert erősebbnek gondolod magadtól? - Természetes reakciónak tartja az előbbit, a második kontroll függvénye. Azért tanult idáig, hogy ne kelljen véletlenül se pótvizsgákat tennie, mert azzal az esélyeit rontotta volna le a bejegyzésre. Meg hát ő annyival tisztában volt, hogyha hallgat a tanárára akkor nagy gondokat nem tud okozni vele. A vízzel maximum túlitatja a növényeket vagy kapják párszor a függönyök, szőnyegek. Stephen ezzel a mentalitással csinálta végig és egyszer ki is nyírta a padtársa gyógynövényeit mert dühében vizet küldött rájuk és túlitatta őket. Kellett neki Stephent Barbie-nak csúfolnia... - A tűz erős, de ha jó kezekben van, többek közt Téged is éltet - jegyzi meg, az, hogy ez mit akarna jelenteni, azt teljes mértékben a lányra bízza, miközben még egy mézeskalácsért nyúl a búra alatt. A sütemény beleharap Steph ujjába, Steph pedig emiatt úgy húzza ki, mint valami ficánkoló miniatűr zászlót, ami nagyon az életéért küzd. A szőkeség láthatóan jót mosolyog az egész scenarion, majd a lányra vigyorog és megeszi. - Ahogy csökken a számuk, egyre dühösebbek lesznek, azt tudtad? - utalt a harcolni próbáló mézeskalácsra. Végigméri Aliciat, aki kihúzza magát, egyre határozottabb is. Ez a beszéd! - Pontosan. Minden megtalál, ha nyitott szemmel járod a világot. Talán valamelyik órán Logit is emlegethették ezzel kapcsolatban. Meséljek róla esetleg és egyúttal nyitott lennél egy tanácsra?Tudna javaslatot tenni, hogy miként találhatja még meg a lány azt, amiben jó. De kéretlenül utál tanácsot adni. - Ó, semmi baj - nyúl ki Alicia felé, hogy enyhén megpaskolja a vállát - Mit szólnál ahhoz, ha azt mondanám, hogy lenne lehetőséged bármelyikre eljutni?
|
|
|
|
Alicia Sara Sjölander Prefektus Rellon, Elemi mágus, DÖK tag, Másodikos mestertanonc
 még kisebb Sjöli | Lissi offline RPG hsz: 196 Összes hsz: 223
|
|
Írta: 2026. július 7. 12:19
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=895338#post895338][b]Alicia Sara Sjölander - 2026.07.07. 12:19[/b][/url] ××× StephKérdésére sűrű bólogatásba kezdek, és hozzá is teszem: - Igen. Nevetek, de inkább kínomban, hiszen a vagy-vagy kérdésre, ahol egyik opció sem épp jó, arra jutni, hogy mindkettő, nem túl nyerő, de most úgyse tudok mit kezdeni vele. De elvileg ezért (is) van a hosszú tanulási folyamat, a sok gyakorlás és vizsga. Most még elképzelhetetlennek tűnik, de lehet bele fogok én ebbe jönni, hiszen ahhoz képest, amilyen voltam, már jóval határozottabb vagyok és ezt épp a szóban forgó mágiámnak köszönhetem. Szeretném elhinni neki, amit mondd, és különös módon egészen könnyedén megy is. Mintha valami guru lenne, egy nagy elemi szaki, aki csak azért van, hogy segítsen az utamon. Pedig aztán éppen csak véletlenek egész sora, hogy most itt ülünk, és beszélgetünk. Ráadásul, ha nem lenne a tűz, és neki a víz, talán soha szóba se elegyedünk. Nevetve rázom fejem a mézeskalács emberek fogyatkozó számát, és növekvő agresszióját figyelve, és tényleg mintha valami lázadást készülnének épp leszervezni galád elfogyasztóik, azaz ellenünk. - Lehet jobb lesz az utolsó párat már két kézzel habzsolni, mielőtt elkezdenének fegyverkezni. - El is képzelem, amint fogpiszkálókat faragnak élesebbre, vagy sorba rendeződnek és faltörő kosként emelnek fel egy kést, hogy valamelyikünkbe beleállítsák. Jobb lesz elejét venni a felkelésnek. Mielőtt azonban a műveletbe foghatnék, értetlen pillantást küldök a szexi srác felé. - Mi az a logi? - kérdem, de aztán gyors bólintok is egyet. - Persze, elfogadom! Megdermedek aztán, ahogy felém nyúl, de csak a vállam érinti, ütögeti meg, amiit még baráti gesztusnak is nehezen tudnék elkönyvelni. Kicsit el is húzom a szám, és egyik kezemmel a másikba kapaszkodok, mielőtt még meggondolatlan mozdulatot tennék felé. Nem hiányzik, hogy leégessem magam. Mármint ennél is jobban. Ellenben mosolyt húzok arcomra, és felcsillan szemem is, várakozóan fürkészve arcát.
|
“Delad glädje är dubbel glädje; delad sorg är halverad sorg.”
|
|
|
Sadie Sallow Egyetemi hallgató, Végzett Diák
 a sallow hallow in the shallow also, a pixie offline RPG hsz: 687 Összes hsz: 802
|
|
Írta: 2026. július 7. 16:31
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=895341#post895341][b]Sadie Sallow - 2026.07.07. 16:31[/b][/url] von LöwensteinHogy kevernéd össze a sáladat egy lethifolddal, Sigrid! - gondolom bosszúsan, de igyekszem nem kimutatni mindebből semmit. Mindössze szórakozottan hümmögök egyet a különös véletlen okán, hogy rajtam kívül egy másik Sadie is lehet a városban, de azt remélem ennyiben is marad a dolog. Egy rácsodálkozásként a kicsi világra. Ami egyébként tökéletesen jogos is, ha belegondolok, hiszen mégiscsak sikerült sokat locsogó svéd barátnőm egy közeli rokonába botlanom, illetve ő talált éppen engem meg. Erre tényleg nem lehetett túl nagy esély. - Sigridet? Mindenki ismeri - csapom félre a kérdést könnyedén. - Alighanem a legnagyobb stréber, akit a Bagolykő valaha látott, és olyan műsorral lépett le innen, hogy arról még most is beszélnek. Ami egyébként legjobb tudomásom szerint egyáltalán nincs így, de szerencsére aligha járhat valóságalapjának utána a srác. Viszont amikor történt, tényleg nagyot szólt, és talán ő is hallott róla. Időközben beérünk a teaházba, ahol nem emlékszem mikor, ha egyáltalán valaha is jártam. Itt nincs törzshelyem, amit szeretek üresen találni, vagy máskülönben képes vagyok a közelében dekkolni, míg fel nem szabadul, így kissé szájhúzva, de hagyom, hogy Cornelius vezessen egy üres asztalhoz. Leülök vele szemben, és fészkelődve nézelődök. Nem látok rá a kijáratra jól, de a pult sincs elég közel. Még szerencse, hogy itt felszolgálás is van. A kiérkező barna hajú lány gyorsan felveszi a rendelésünket - én egy sima citromos gyömbérteát kérek -, aztán végre, jobb híván megállapodik tekintetem a kérdését nekem szegező szöszin. - Itt tanultam a Bagolykőben, a patika pedig a bájitaltan tanárom tulajdonában áll, szóval neki köszönhetem az állást. És máshová is beprotezsált, különféle programokba, versenyekre. Szóval nem csak úgy a levegőbe beszéltem, mikor ajánlani akartam neked valami.. mást. Kicsit gőgösen hangzik, amit mondok, és van is mögötte némi sértettség még, de látva, hogy mennyivel jobban van, belátom, hogy felesleges túlzás lett volna tőlem valami kísérleti szert adni. Bár továbbra is érdekel, hogy miféle kórságtól szenved, most már jobban bosszant, hogy így, hogy arcán nem elkínzott grimasz gyűrődik, mennyivel szebb a bőre, meg persze a haja is az enyémnél - férfi létére.
|
“You will never see things as they are; you will only see things as you are.”
|
|
|
Cornelius S. von Löwenstein Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos
 Leo offline RPG hsz: 93 Összes hsz: 95
|
|
Írta: 2026. július 12. 12:20
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=895393#post895393][b]Cornelius S. von Löwenstein - 2026.07.12. 12:20[/b][/url] - Hm, ez valóban rávall... - állapítja meg, fejét közben kissé oldalra döntve, mint aki most idézi fel azokat az emlékeit, amelyek ezt a kijelentést tökéletesen alá is támasztják. Unokahúga nem szeret a figyelem középpontjában lenni, mégis sikerül előbb-utóbb elérnie, hogy a nevét megjegyezzék. Igazán izgalmas kis vitáik tudnak lenni, ami azt illeti, hiszen Sigrid rengeteg témáról tájékozott, és nyitott a tudományos párbeszédre, amit Cornelius kifejezetten jó tulajdonságnak vél. Kicsit talán még sajnálja is, hogy mindezek ellenére az unokahúga is az aurori pályát választotta. A karácsonyi műsor említésére kissé ingatja a fejét, futólag elhúzva a száját is. - Az valóban sajnálatos, főleg, ha csak ezért emlegetik. Remek tudós is lehetne, vagy akár egyetemi professzor, bár végeredményben bizonyára aurornak sem lesz utolsó. Családi örökség - jelenti ki, egy apró, elismerőnek szánt biccentéssel kísérve. Az ő águkon valahogy ez nem öröklődik. A legkülönfélébb tudományos területeken szerzett diplomát a családja minden tagja, vagy legalábbis fog, hiszen a húgai még tanulnak, aztán ki az akadémia világában ragadt, ki meg a ranggal járó politikai kötelezettségeknek tesz eleget. Hálás is, hogy ezt az öccse önként vállalta, így ő élhet a kutatásainak. A teázóba érve hamar kiszemel egy asztalt, magabiztosan terelgetve arra a lányt is, majd ugyanilyen határozottan rendeli meg kedvenc italát is, mielőtt még rákérdezne, hogyan keveredik valaki külföldről Bogolyfalvára. - Á, és hogy-hogy a Bagolykő? Valami családi hagyaték szintén? Igaz, én nem itt tanultam, csak édesanyám meg a nagybátyám végeztek itt, aztán meg Sigrid. Majdnem... - összegzi az adatokat, majd enyhén vállat von, arcán kissé pimasz, féloldalas mosollyal. - Magam is kutató volnék, mint mondtam, nem szívesen lennék kísérleti egér, bár hálás vagyok az igyekezetért. Nem kétlem, hogy értesz a bájitalokhoz, ha egyszer szakavatott mesterektől tanultad, de... nehezen bízom abban, amit még nem teszteltek szabályszerűen. Ki tudja, milyen mellékhatásokat válthat ki egy örökölt képesség esetén, de azt hiszem, ezt aligha neked kell elmagyaráznom, nem igaz?
|
|
|
|
Sadie Sallow Egyetemi hallgató, Végzett Diák
 a sallow hallow in the shallow also, a pixie offline RPG hsz: 687 Összes hsz: 802
|
|
Írta: 2026. július 20. 17:14
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=895478#post895478][b]Sadie Sallow - 2026.07.20. 17:14[/b][/url] von LöwensteinCsak lazán és könnyedén. Ha nem igyekszem nagyon látványosan másra terelni a szót, talán nem tűnik fel neki, hogy a valódi kilétem igyekszem titkolni. Értelmes gyereknek tűnik, de nem idevalósi, nem feltétlenül kell biztosan tudnia, hogy errefelé nem számít gyakori névnek az enyém. Ha nem csinálok ügyet belőle, ő sem fog. Legalábbis erre apellálok. Pedig lehet feleslegesen erőlködöm. Jelentős család a Sallow, de nem világszinten, kis szerencsével (vagy épp tudatlansággal) azt se tudná, mi fán teremtem. És mi lesz később? Mármint, eddig eszembe se jutott, logikusnak tűnt, hogy most látom először és utoljára, de mi van, ha nem így van? Nem mintha annyira nehezemre esne hazudni, csak ha meg sem éri a fáradságot, csak bosszantani fog. És később már szánalomra méltó lenne színt vallani. - Aha - bólogatok sután, nem is egészen fogva fel a szavait. Valamit magyarázott az egyetemről meg a családi örökségről. Utóbbiból nekem semmi sem jutott. - Már én is az egyetemre járok. Itt viszont egész biztos nem leszek törzsvendég, de egyre biztosabb az is, hogy most látom először a helyet belülről. Nem is nézelődök tovább feleslegesen, hiszen úgysincs miért megjegyezzem magamnak, inkább a szöszire fordítom figyelmem, hiszen miatta vagyok itt. Mert érdekel. A kondíciója, természetesen. Szótlanul hallgatom a rövid kis bemutatkozóját, mert bár megkérdezte, hogy miért épp a Bagolykő, utána egyből folytatta is a szócséplést - igen, le se tagadhatná, hogy Sig rokona. Ennek is be nem áll a szája, most hogy nem a rosszullét kerülgeti. Belátóan bólogatok végül és ujjammal felé is mutatok, igazát elismervén. - Tökéletesen igazad van, tényleg meggondolatlan voltam. Tudod, amikor valaki valamiben nagyon jó, de tényleg nagyon jó, akkor hajlamos azt a tévképzetet kialakítani magában, hogy egyúttal tévedhetetlen is. - Nem vettem számításba a képességét, hiszen nem is ismerem a természetét, így valóban előfordulhatott volna, hogy amit keverek neki, nem hogy nem segít, de még ront is az állapotán. Kezeim az asztalra helyezve dőlök előre, közelebb hozzá, amolyan bizalmasabb légkör reményében. Hangom is kissé visszafojtom. - Na és mit kutatsz? A képességedhez köthető? Mesélsz róla? - Elvégre ezért lennénk itt, és véletlenül sem azért, hogy megtudja, azért jártam a Bagolykőre, mert kicsaptak a Roxfortból.
|
“You will never see things as they are; you will only see things as you are.”
|
|
|
Sadie Sallow Egyetemi hallgató, Végzett Diák
 a sallow hallow in the shallow also, a pixie offline RPG hsz: 687 Összes hsz: 802
|
|
Írta: 2026. július 20. 18:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=895480#post895480][b]Sadie Sallow - 2026.07.20. 18:57[/b][/url] << előzmény
A l Kati e a |
|
Ahhoz képest, hogy a minap megállapítottam, hogy még sohasem jártam itt, most újfent a Pillangóvarázsban találom magam, csak ezúttal nem a kíváncsiságom hajtott erre. Sok más hellyel ellentétben, amiről valamiért azt hittem, hogy még soha nem léptem át a küszöbét, ez az étterem tényleg most másodszor tölti ki világomat, ám ezúttal semmit sem érzékelek belőle, tekintetem ugyanis már az idetartó úton, de az asztalok közt lépdelve is végig Katin tartom. Nyilván az orrom elé nézek, de csak kerülgetem az akadályokat, nem foglalkozom vele, hogy azok élőlények-e vagy sem. Annyira egykori ház- és prefektustársamra koncentrálok (aki ezeknél jóval több, csak hogyan is kéne azt megfogalmazni..?), hogy esélyem sincs nem észrevenni, hogy valami tényleg nem stimmel vele. Vagy inkább... velünk? Olyan érzés fog el, mint amikor már várom, hogy mikor robban az arcomba az elrontott bájital. Mikor tudom, hogy valamit elnéztem, de fogalmam sincs mit, és már csak az a kérdés, melyik újabb hozzávaló fogja beindítani az elkerülhetetlen láncreakciót. - Oh, itt is egy szabad asztal - mondom, ahogy épp mellettem felállnak ketten. Gyorsan le is teszem magam, és ajkam összepréselve várom, hogy Kati is helyet foglaljon. Elviszik előlünk az előző pár üres csészéit, majd felveszik a rendelésünket is. Ugyanazt rendelem, mint a múltkor, tök mindegy. Sürgetően pillantok a pincérre, és amint ellép, már nézek is vissza a velem szemben ülőre. - Szóóval rendkívül kínos volt az előbbi a patikában - mondom, egyből a közepébe vágva, mert úgy érzem, felesleges kerülgetni a mumust a szekrényben. - Megbántottalak, igaz? Mármint korábban. Miért nem emlékszem, miről beszéltünk legutóbb? Vagy a bagolyváltásaink hogyan és miért szakadtak meg? Elő kellene őket kotornom, de egy része azt hiszem Willnél maradt, némelyik pedig fogalmam sincs. Újabb és újabb lyukak.
|
|
“You will never see things as they are; you will only see things as you are.”
|
|
|
Cornelius S. von Löwenstein Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos
 Leo offline RPG hsz: 93 Összes hsz: 95
|
|
Írta: 2026. július 20. 21:42
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=895483#post895483][b]Cornelius S. von Löwenstein - 2026.07.20. 21:42[/b][/url]  - Gyanítom, bájitaltan? Magifarmakológia? Esetleg gyógyítás? - latolgatja, mintha valami játék lenne, ahol a rendelkezésre álló tények alapján kell többé-kevésbé pontos következtetéseket levonnia. Fejét kissé oldalra dönti, várva a választ, szinte biztosra véve mégis, hogy legalább egy szakirány helyes a háromból, hiszen a lány mégiscsak egy patikában dolgozik, megpróbálta rábeszélni valami általa főzött bájitalra, és a sötétmágia karon sem találkoztak még, noha napja jelentős részét tölti ott. Csak összefutottak volna, ha valami olyasmit tanulna. összefoglalja aztán röviden, míg az italára vár, hogy miért is nem volt hajlandó elfogadni a már említett bájitalt, véleménye szerint nagyon is racionális módon. Igaz, a patikában is megpróbálta kifejteni, de azzal a szörnyű fejfájással kissé nehezére esett a gondolkodás is, nemhogy a szofisztikált kommunikáció. Most már jelentősen egyszerű dolga van, még annak ellenére is, hogy a halántékán mintha érezné halvány árnyékát még enyhe, tompa nyomásként a korábbi lüktető fájdalomnak. - Legjobb tudomásom szerint ez inkább fordítva szokott működni - jegyzi meg. Mintha Dove-ot hallgatná, aki úgy döntött el valamit egy családi átoknak vélt jelenségről, hogy még csak el sem kezdte az átoktörő tanulmányait. Ezt teljes mértékben a tudományos alázat hiányának gondolja, mert véleménye szerint minél többet tud valaki, annál pontosabban látja azt is, hogy mennyi mindent nem tud még ezzel párhuzamosan. Felkönyököl közben, állát összekulcsolt ujjain támasztva meg, elpillantva közben abba az irányba, amerre a pincér távozott. - Részben - válaszolja, miközben még nyakát nyújtva próbálja felfedezni a pincért, ám hamar fel is adja, visszafordulva a lány felé. - A kutatási témám a liminalitás és a szürke zónák az okkult praktikákban. Főleg rituálékra koncentrálok, azokból is a különféle átkokra leginkább - foglalja össze a kutatási témáját.
|
|
|
|
Sadie Sallow Egyetemi hallgató, Végzett Diák
 a sallow hallow in the shallow also, a pixie offline RPG hsz: 687 Összes hsz: 802
|
|
Írta: 2026. július 23. 20:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=895492#post895492][b]Sadie Sallow - 2026.07.23. 20:24[/b][/url] von LöwensteinBelefeledkezem kicsit gondolataimba, az ostoba és talán felesleges hazugságom lehetséges következményein merengve. Úgy döntök, egyelőre nem számít. Ha meg egyszer mégis fog, majd alkalmazkodom a helyzethez. Nem mintha arra reális esély lenne, hogy Sig felbukkan itt egyszer, feltétlen szükségét érezve annak, hogy bemutasson a nagybátyjának. Le vagyok maradva, de gyorsan felzárkózom, és a pillanatnyi zavar után pár aprót bólintok. - Úgy valahogy. Még nem vagyok biztos benne, hogy a gyógyítói lét nekem való, de leginkább a kísérleti bájitaltan foglalkoztat. Az a fő irányom. - Nem teszem hozzá, hogy az az, amivel a leginkább nevet szerezhetek magamnak. Márpedig semmire sem vágyom jobban, minthogy fontos legyek. Hogy a magam nevén számítsak, és ne apámét hallják, ha bemutatkozom. És elfedjem azt is, amire sokan ma is gondolnak, ha épp tudják, én ki vagyok. Gyilkos. Szégyen. De a magam önbizalma most is velem van már, tudom, hogy mire vagyok képes, és hogy jobb vagyok, mint sokan képzelik. És bár nem neheztelek rá, amiért nem bízott meg vakon bennem, tudom, hogy jobban tette volna. De nem számít. Majd egyszer. Megrántom a vállam, mint aki nem tudja jobban. - Mások nem tudom, hogy vannak bekötve, miért hiszik magukról, hogy jók, ha egyszer nem, csak a magam nevében beszélhetek. De nem fogom tagadni, most valóban hibáztam, nem számoltam a képességével, mint faktorral. Bosszant, hogy nem ismerem, és ezt a hibát sürgősen javítani szeretném. - A képességedről - igazítom ki. - Úgy értem, a képességedről mesélsz? És hogyan kapcsolódik az okkultizmushoz pontosan?
|
“You will never see things as they are; you will only see things as you are.”
|
|
|
Cornelius S. von Löwenstein Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos
 Leo offline RPG hsz: 93 Összes hsz: 95
|
|
Írta: 2026. július 30. 20:29
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=895507#post895507][b]Cornelius S. von Löwenstein - 2026.07.30. 20:29[/b][/url] - Annak is van kísérleti iránya pedig - jegyzi meg mintegy mellékesen, majd túl is lendül ezen a témán a maga részéről. Nem érez késztetést, hogy a lány jövőképét boncolgassák. Arra ott van a pályaválasztási tanácsadó, akinek az ilyen beszélgetésekhez szükséges szakértelmével nem rendelkezik, és egyébként sem izgatja a lehetőség. Ez mégiscsak egy randi. Vagy olyasmi. Még nem biztos benne, hogy ezt eléggé egyértelművé tette a lány felé, sem abban, hogy az érdeklődését mi keltette fel inkább, Sadie vagy a kísérletezés iránti látható szenvedélye. Mégiscsak van a kettő között egy elég éles határvonal, hogy potenciás partnert lát-e a vele szemben ülőben vagy egy másik kutatót, akivel szakmai kérdéseket lehet megvitatni esetleg érdemben. Az sem kifejezetten segít, hogy néha mintha a húgát hallaná. - Erről egy pszichológust kellene kérdezned, biztosan tudja rá a választ - válaszolja, közben már a nyakát nyújtogatva, hátha észreveszi a pincért. Soknak tűnik a várakozási idő valahogy. Megszokta, hogy a legtöbb helyen a pultnál ácsorogva várja meg a sazeracot, végignézve, hogyan készül. Itt zavarónak érzi, hogy az asztalnál ücsörögve kénytelen türelmesnek lenni, és még csak abban sem lehet biztos, hogy úgy készítik el, ahogyan kérte, szigorúan rozswhiskyvel, amíg alkalma nem nyílik végre megkóstolni. Már csak ezért is félig figyel, rövid, összefoglaló választ adva a kérdésre, amiről hamar kiderül, hogy a lány egyébként is másként értette. Vállán aprót rántva hümment egyet, tehetetlenül dőlve ismét a széke támlájának, feladva, hogy a pincért lesse. Ujjait összekulcsolva két kezét az asztal szélén nyugtatja, ujján az elegáns, vörösarany pecsétgyűrűt forgatva. - Resonantia Arcanum - mondja el ismét a képesség hivatalos nevét. - Érzékelem a mágiahasználat mögötti szándékot. Amikor valaki ártani akar vele - közli kicsit úgy, mintha azt várná, hogy ez mindenkinek evidens. Való igaz, írtak már erről pár tanulmányt az idők során, de elfelejti, hogy azokat aligha olvassa más, mint aki már amúgy is hallott róla. Végszóra pedig az itala is megérkezik, mire megkönnyebbülten szusszan fel, nyúlva is utána. - Hát akkor... egészség - emeli a lány felé lapos mozdulattal, és belekortyolva meg is nyugszik, hogy valakinek sikerült jól eltalálni az arányokat és az alapanyagok is minőségiek. Elégedetten felfele is görbül a szája sarka egy pillanatra. - Sose iszol alkoholt?
|
|
|
|
Sadie Sallow Egyetemi hallgató, Végzett Diák
 a sallow hallow in the shallow also, a pixie offline RPG hsz: 687 Összes hsz: 802
|
|
Írta: 2026. augusztus 2. 12:05
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=895578#post895578][b]Sadie Sallow - 2026.08.02. 12:05[/b][/url] von LöwensteinEleresztem a megjegyzést a fülem mellett, mert úgyis csak annyit tudnék rá válaszolni, hogy "tudom". Esetleg, ha hagyom a frusztrációmat elszabadulni, egy "tisztában vagyok vele" is kikerekedhet belőle némi szemforgatás mellett. Viszont igyekszem kedvesebb lenni, türelmesebb. Arra jutottam, hogy nagyobb elégtételt érzek, ha csendben tudok maradni, mint mikor nem. Nem igazán kedvelem az embereket, ezért sem igazán vagyok biztos a gyógyítói irányban, de ez nem jelenti, hogy mindet el akarom taszítani magam mellől. Ahogy azt nem sokkal ezelőttig tettem. Más magyarázat ugyanis nincs arra, hogy miért vagyok ennyire egyedül. Hümmögök egyet, és megcsóválom a fejem. - Ismerek egyet, vagy legalábbis azt hiszem, ismerem, de valamiért ki nem állhat - jegyzem meg, mielőtt átgondolnám a dolgot. Lehet nem segít a megítélésemen, ha reklámozom, hogy nem túl fényes. Inkább el is engedem, hogy megértsem, ki miért és hogyan van bekötve, hanem arra koncentrálok, amiért hagytam magam iderángatni. Nem tudom, Cornelius miért ment bele, minek után biztosan nem adtam rá okot, hogy kedveljen, de nem firtatom az okait. Az enyémek épp elegek. - Ó várj, már rémlik valami erről. Tudom, hogy olvastam róla, de nagyon rég - magyarázom. - És emlékszem, hogy nem volt világos, hogy csak a szándékos ártani akarás, vagy az is számít-e mikor véletlenül történik, de ugyanúgy ártalmas a varázslat. Illetve csak fekete mágia esetén működik? Mi van, ha egy egyszerű tűzgyújtó varázslattal megéget valaki mást? Számos kérdésem van, amik mintha már meg lennének a fejemben válaszolva, de nem férek hozzájuk. Biccentek egyet köszöntésképp és az italomba kortyolok, majd míg nyelem le, megrázom a fejem. - Leszoktam róla. Egy ideig... túl sokat ittam. Már nem. - Egyáltalán nem terveztem bevallani, hogy alkoholista vagyok, de talán jobb is így. Inkább most derüljön ki, és kerüljön el a továbbiakban, amíg még nem számít, mintsem később. Egyébként sem hiszem, hogy újra keresne.
|
“You will never see things as they are; you will only see things as you are.”
|
|
|
Cornelius S. von Löwenstein Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos
 Leo offline RPG hsz: 93 Összes hsz: 95
|
|
Írta: 2026. augusztus 5. 00:04
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=895598#post895598][b]Cornelius S. von Löwenstein - 2026.08.05. 00:04[/b][/url]  – Áh… – nyugtázza a választ. Ennél többet nem tud hozzátenni. Mondhatná, hogy ebben az esetben érdemes lenne másikat keresni, de inkább nem szól bele. Nem érzi úgy, hogy az ő dolga lenne. Türelmetlenül várja az italát, közben válaszolva némileg szűkszavúan a hozzá intézett kérdésre is. Bár kamaszként még gyakran titkolni igyekezett, már csak azért is, mert bizonyos órákon meglehetősen kellemetlen volt ezzel együtt élni, és nevetség tárgya sem akart lenni, mostanra már inkább büszkének érzi magát. Mégiscsak egy meglehetősen ritka és különleges képességet örökölt, amely minden negatívuma ellenére is hasznára van a karrierjében. Ilyen nem mindenkinek adatik meg. – A véletlen pont azért véletlen, mert nem szándékos – reagál a felvetésre, enyhén ingatva a fejét. Úgy véli, a válasz már benne is van a kérdésben, csak rá kell mutatnia. Az itala is megérkezik végre, és belekortyol, amint letud minden illedelmes kört, amit a jómodor megkövetel. - Szóval… nem az a varázslat végkimenetele a lényeg, hanem az, hogy milyen szándékkal használja valaki. A fekete mágia meg… – rosszallóan húzza el a száját, majd meg is rázza enyhén a fejét. - Nem szeretem ezt a megfogalmazást. Nem feltétlenül… pontos, mondjuk így. Mindenesetre a szándék egy döntő aspektusa sok tekintetben – magyarázza. Végül inkább valami személyesebb felé tereli a témát, mielőtt még kiselőadásba váltanának. - Csak nem beszippantott az egyetemi közösségi élet? Vagy inkább a szabadság mámora volt a tettes? - Kérdez, és ismét belekortyol a sazeracba. - Nekem kicsit kimaradt, de azt hiszem, ilyen ez, ha a szülővárosában tanul az ember.
|
|
|
|
Stephen Zimmermann Független varázsló, Elemi mágus, Végzett Hallgató
 A RagDollz frontembere; pálcakészítő offline RPG hsz: 505 Összes hsz: 589
|
|
Írta: 2026. augusztus 7. 16:32
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=895627#post895627][b]Stephen Zimmermann - 2026.08.07. 16:32[/b][/url] Alicia Sara SjölanderHümment egyet felvonva mindkét szemöldökét és elvigyorodik. Egyikre se adott választ igazán, sebaj, mert itt már úgy is falat lát. Lightosabb vizekre lenne érdemes evezniük szerinte, ami kevésbé nyomasztó a lánynak, legalábbis szerinte. A mézeskalácsok biztonságos opciónak tűnnek, mert elég semlegesek és a látvány tényleg vicces, ott toporzékolnak egy helyben, mint a maják amikor harc előtt előadták magukat. Magabiztosan felemeli a búrát és segít csökkenteni a mézeskalácsok számát, mielőtt a fogpiszkálós támadásnak esélyt adhatna.Addigra visszahúzza a kezét is, amivel még Lissi vállát veregette, mert nem akarja a kelleténél jobban ledermeszteni szegényt, csak a támogatását és közvetlenségét szerette volna kimutatni felé. - Logi a nyers tűz istene. Egy legenda is fűződik a nevéhez, amelyben Odin fiát, Lokit kihívta egy evőversenyre. Loki elfogadta és megette az összes ételt, viszont ennek ellenére nem ő nyerte meg, hanem Logi. Ő még az asztalt is megette, vagy hát jobban szólva felgyújtotta és utána eltüntette a részeit. Nem tudom miben hiszel, mit próbáltál idáig, de esetleg megéri bepróbálkozni Loginál egy imával, meditálni, vagy utánanézhetsz azoknak a dolgoknak amik reprezentálják őt és gyűjtheted őket. Szerintem sokat számítana az, hogy próbálod a belső energiád kontrollálni, végtére a tűznek is táplálkoznia kell valamiből és a te energiádat használja ahhoz, hogy éljen.Guru az túlzás, bár benne van a horoszkópjában, hogy vezesse az embert. A hogyan az kábé mindegy, valahonnan rémlik neki, hogy a művészeteket írták, meg a kommunikációt. Még csak nem is magazinból nézte ki, tudja, hogy azok töltelékoldalak és kamuznak mind, nem. Képes volt valakit lefizetni Levitás korában azért, hogy horoszkóp olvasást csináljon neki. Az ára is kulturált volt, 1 galleon meg még egy kis... extra. Elégedetten sóhajt. Neki ennyi elég lett mára a mézeskalács emberkékből, az itala is elfogyott. Ideje lenne útnak indulnia és rágyújtani, mielőtt nekiáll rángatózni a bal szeme a nikotin hiánytól. - Remélem még találkozunk - fordul vissza a fizetésből, miután elkérte a csekket és megtérítette étkezésük árát - Itt van két VIP jegy a legközelebbi koncertünkre. Gyere és hozz magaddal bárkit, akit szeretnél!A két jegynek kellemes barna színe van, arany szegéllyel. Szerepel rajta a Budapest Park, egy hónappal későbbi dátum, és nagyon úgy tűnik, hogy első soros ülőhelyre szól ahonnan középre lehet belátni. Stephen még segít ha kell valamit az öltözés során, utána barátságos intéssel búcsúzik.
|
|
|
|
Sadie Sallow Egyetemi hallgató, Végzett Diák
 a sallow hallow in the shallow also, a pixie offline RPG hsz: 687 Összes hsz: 802
|
|
Írta: 2026. augusztus 7. 16:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=895628#post895628][b]Sadie Sallow - 2026.08.07. 16:43[/b][/url] von LöwensteinBiztosan leszűr valamiféle következtetést, elkönyvel valamilyen embernek, de legalábbis elraktározza az információt, miszerint nem vagyok egy népszerű lány. Nem abban a tekintetben, amiben általában érteni lehetne ezt, hanem mindt személyiség. Mint egyén, akivel kihívás jóban lenni. Bizonyára az is nyilvánvaló számára, hogy ez az én saram, még ha most nagyjából normálisan is viselkedem. De csak elviselhetően, véletlenül sem igyekezvén jó benyomást kelteni szavaimmal, vagy állandó mosolygással. Nem vagyok az a magát megjátszó típus, amit vagy értékelnek az emberek, vagy egyenesen utálnak. De "szerencsére" Cornelius sem az a megalkuvó típus, véletlenül sem a bólogató kiskutya, aki bármire helyesel, csak, hogy szimpatikus maradjon. Ezt becsülöm, de azért frusztrál is. - Nem így értem. Ha az ember átgondoltan, hideg fejjel szór főbenjárót valakire, az nyilvánvalóan szándékos ártani akarás, de ha ugyanezt hirtelen felindulásból követi el, úgy, hogy át sem gondolja, nem is akarná valójában, de a pillanatnyi érzései oda vezetik, abban azért kell, hogy különbség legyen, nem? - Egy büntetőeljárás során is figyelembe veszik, és súlyosbító körülménynek számít, ha valaki előre kitervelten árt a másiknak. De persze könnyen lehet, hogy ez a képesség nem tesz különbséget, és a mágia az mágia. Csak mi, varázstudók meghatároztuk, mi az, ami fekete mágia, és mi az, ami nem. De a határok olykor elmosódhatnak. Újabbat kortyolok a nem alkoholos italomból, és kicsit sóvárogva nézem az övét. Sajnos még bőven az elején tartok a megvonásnak, és nagyon könnyen visszaeshetek, amit jobb lenne elkerülni. - Nem éppen. Pont, hogy az egyetem előtt ittam - vallom meg, és valahogy jól esik őszintének lenni minderről. Egyelőre nem néz rám viszolyogva, szóval nincs okom elhallgatni bármit is. - Ha hamarabb találkozunk, elmehettünk volna bulizni. Mondjuk így is megtehetjük. Persze jóval visszafogottabban, legalábbis ami engem illet.
|
“You will never see things as they are; you will only see things as you are.”
|
|
|
Cornelius S. von Löwenstein Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos
 Leo offline RPG hsz: 93 Összes hsz: 95
|
|
Írta: 2026. augusztus 8. 22:00
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=895663#post895663][b]Cornelius S. von Löwenstein - 2026.08.08. 22:00[/b][/url]  - Az ártó szándék mögött ilyen szempontból lényegtelen nekem, hogy előre megfontolt szándékkal vagy hirtelen felindulásból küld-e valaki rontást másra. A lényeg, hogy ártani akar valami oknál fogva - válaszolja, majd szája szélét beharapva mégis elgondolkodik kicsit, fejét enyhén ingatva néhány másodpercig, mielőtt újra megszólalna. - Habár... - kezdi vontatottan, ám mégsem annyira bizonytalanul, mint amennyire kíváncsian. - Lehet, hogy csak nem figyeltem rá, hogy van-e különbség abban, amilyen intenzitású reakciót kiváltanak például - osztja meg a lánnyal a fejében éppen megfogalmazódó gondolatot. Még a szeme is felcsillan hirtelen a kísérlet lehetőségére, bármennyire is kellemetlen tud lenni aztán az egésznek az utóhatása. Megkapja aztán az italát, amire a lány láthatóan sóvárgó pillantást vet, a válasza azonban az ezzel kapcsolatos kérdésekre tömör és rövid. Nem oszt meg részleteket, és bár belemerülhetne a részletek kiderítésébe, Corneliust azért mégsem szokta ennyire érdekelni mások lelkivilága, meg úgy általában az élete. Vagy legalábbis csak ritka kivételek esetében hajlamos ilyesmire az udvarias érdeklődésen túl. Különben is, a kísérlet lehetősége sokkal inkább foglalkoztatja. - Buli? - kérdez vissza, majd megrázza a fejét és belekortyol a sazeracba. - Van egy jobb ötletem. Van egy olyan érzésem, nem lenne ellenedre - veti fel, és az asztal szélére könyökölve közelebb hajol Sadie-hez, mint aki komoly titkot kíván menten megosztani. - Kipróbálhatnánk, van-e különbség szándékos és hirtelen felindulásból kiszórt átok között. Szükségem lenne hozzá egy gyógyítóra is, na meg valakire, aki kiszór egy-két átkot. Hát nem izgalmas?
|
|
|
|
Sadie Sallow Egyetemi hallgató, Végzett Diák
 a sallow hallow in the shallow also, a pixie offline RPG hsz: 687 Összes hsz: 802
|
|
Írta: 2026. augusztus 9. 11:26
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=895667#post895667][b]Sadie Sallow - 2026.08.09. 11:26[/b][/url] von LöwensteinValamiért erős meggyőződésem, hogy muszáj, kell, hogy legyen különbség aközött, ha valaki hidegvérrel gyilkol, illetve ha hirtelen felindulásból. Míg előbbit eltervezi, és kész lenne máskor is megtenni, ha egyszer már eljutott odáig, úgy a másik talán csak egyszeri, és olyan, amit vissza szeretne csinálni. Meg nem történtté tenni, ha módjában állna. Valójában nem kell nagyon elgondolkodnom, miért érzek így, hiszen egy feltételezett gyilkossági kísérlet juttatott ide, ebbe az országba. De valamiért úgy érzem, nem csak erről van szó. Mintha... mintha lenne még valami, amire nem emlékszem. A számos fekete lyukra az emlékeimben nem találok továbbra sem magyarázatot, legalábbis olyat, ami értelmet adna ezeknek, viszont most már azt is gyanítom, hogy lapul ott valami, ami most több, mint releváns lenne. De hogy láttam-e valamit, vagy esetleg én csináltam? Nem tudom. - Lehet - hagyom annyiban, láthatóan még gondolataimba merülve, és csak félig figyelve elmélkedésére a kérdés kapcsán. Számhoz is emelem inkább italom, és kortyolgatok belőle párat. Nem terveztem ementáli sajtra emlékeztető tudatomon merengeni most, hiszen Cornelius képességét szerettem volna megismerni. És ugyanúgy nem akartam, hogy az alkoholproblémáimmal foglalkozzunk. A bulizást sem gondolom egészen komolyan, de a srác meg is rázza a fejét. - Óh? - hajolok én is közelebb hozzá, hogy a bizalmas információ bizonyosan kettőnk közt maradjon. - Na de várj... két átokszóróra lenne ehhez szükség, egyre, aki csak a feladat kedvéért, de nem szívből akar ártani, és egyre, aki komolyan gondolja. Plusz a gyógyító, aki gondolom azért kellene, hogy a megátkozott nyomban el legyen látva. Kicsit sem hangzik legálisnak, szóval nem állítom, hogy nem tetszik az ötlet... de több tervezést igényel.
|
“You will never see things as they are; you will only see things as you are.”
|
|
|
Cornelius S. von Löwenstein Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos
 Leo offline RPG hsz: 93 Összes hsz: 95
|
|
Írta: 2026. augusztus 9. 23:29
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=895676#post895676][b]Cornelius S. von Löwenstein - 2026.08.09. 23:29[/b][/url]  Cornelius számára a kérdés cseppet sem érdekes pszichológiai, vagy éppen büntetőjogi vonzatában. Tudatában van, hogy szokás egyértelműen különbséget tenni előre eltervezett és hirtelen felindulásból elkövetett tettek között éppen úgy, mint szándékos és gondatlanságból fakadóak között. Sőt, még ezeknek is vannak különböző fokozatai. Mégiscsak tanult etikus mágiahasználatot is, és van fogalma a jogi keretekről, amik között ő maga is mozoghat éppenséggel kutatóként, összességében azonban ebben a pillanatban mégiscsak az a kérdés foglalkoztatja, hogy vajon miért nem jutott eddig eszébe alaposabban is megfigyelni, van-e különbség a szándék alapján abban, hogy mit hogyan érzékel. Készített az évek során feljegyzéseket a tapasztalatairól, arra viszont vajmi kevés alkalma lett volna egyébként is belegondolva, hogy megkérdezzen másokat, mégis milyen alapon szórtak átkot valamire. Vagy éppen valakire. Túl sok alkalma viszont utóbbit élesben látni nem igazán volt párbajszakkörökön túlmenően, elvégre ki akarna a rendvédelmi erőknek magyarázkodni, ha elkapják engedély nélküli átokhasználatért. Szórakozottan forgatja közben a poharat a kezében, azon töprengve, hogyan bizonyosodhatna meg a különbségről, vagy éppen annak hiányáról, anélkül, hogy különösebb engedélyekre lenne szüksége. Elképzeléseit végül a lánnyal is megosztja, aki az eddig látottak alapján olyasvalakinek tűnik, akit érdekel az ilyesmi. Még azt is kinézi belőle, hogy a hatályos törvényekre is magasról tesz, vagy legalábbis nem veszi a fáradtságot arra, hogy utánajárjon, mibe keveri magát pontosan egy vakmerő döntéssel. - Inkább két etapra gondoltam. Ártani valamilyen szinten mindenki ártani akar, aki átkoz... eleve az átok mozgatórugója a szándék, csak abban van eltérés, hogy annak mi a forrása pontosan, de a lényegre térve kell egy próbabábu egy párbajteremben és valaki levezetheti rajta a feszültséget - válaszolja. Kizártnak tartja, hogy sok embernek van legalább egy-két olyan ember, akit szívből utál, de a feszültséget kénytelen valami máson levezetni, már csak józan megfontolásból is, legyen az boxzsák vagy próbabábu. Ugyanakkor meg biztosan fel lehet húzni hirtelen is, efelől semmi kétsége. - Egyszerre amúgy sem biztos, hogy érezném a különbséget. Kelleni fog a szünet. Ha nem érdekel, kereshetek mást is. Az egyetemen rendszeresen akadnak vállalkozó szellemű diákok pár galleonért cserébe - teszi hozzá hátradőlve most már. Elég sok a különféle kísérlet, és bár van, amit nem diákokkal végeznek - tud olyanról, aki elítélt bűnözőkkel dolgozott -, de azért elég sokat hirdetnek meg nekik is, ha olyanok a feltételek. Ráadásul még fizetnek is a részvételért.
|
|
|
|
Sadie Sallow Egyetemi hallgató, Végzett Diák
 a sallow hallow in the shallow also, a pixie offline RPG hsz: 687 Összes hsz: 802
|
|
Írta: 2026. augusztus 10. 18:54
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=895680#post895680][b]Sadie Sallow - 2026.08.10. 18:54[/b][/url] von LöwensteinFigyelmesen hallgatom, és csak lassan kezdem ingatni fejem szavaira, a végére el is húzva kissé számat. - Nem is tudom. Lehet, hogy működhet így, de szerintem nem lesz eléggé hiteles adatod holmi próbababás feszkólevezetésből - kezdek bele aggályaim ismertetésébe. - Az oké, hogy ne egyszerre legyen, te ismered a képességedet, de az átkot küldőnek nem szabad tudnia, hogy ez csak teszt, mert az befolyásolná az érzéseit. Hiába képzel a bábu helyére valakit, akit gyűlöl, tudni fogja, hogy az valójában nem ő. Valamilyen szinten talán működik, de... nem egészen. Megvárom, míg érvel, válaszol, vagy egyetért, esetleg megkérdezi, én mit tanácsolnék, és csak azután folytatom: - De, érdekel, nagyon is, ezért jöttem most is el veled - biztosítom gyorsan. - Viszont nem lenne jó ötlet, ha én átkozódnék. Mondjuk úgy, hogy ha balul sül valami el, már van múltam. - Csodás, újabb őszinteségi roham, amihez nem lenne semmi köze egy épp csak most megismert pasinak, ráadásul, mint arra ráébredek rövidesen, lehet nem is ezt a szerepet szánta nekem. Felhörpintem a maradék italomat, és ezt a problémát gyorsan el is hessegetem. Talán rám eleve csak a gyógyító szerepben gondolt. Mégiscsak a patikából jöttünk ide, ahol is segítettem rajta. - Viszont az egyetemen tényleg körbekérdezhetnénk - szúrom még gyorsan közbe, utolsó szavaira is reagálva. - Én is megyek vissza úgyis holnap, aztán hátha találunk olyanokat, akik valóban képesek lennének ártani egymásnak a szívük mélyéről, de van annyi eszük, hogy pár galleonért cserébe profik maradnak. Valakit hirtelen felbosszantani pedig tökéletes jelölt vagyok.
|
“You will never see things as they are; you will only see things as you are.”
|
|
|
Cornelius S. von Löwenstein Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos
 Leo offline RPG hsz: 93 Összes hsz: 95
|
|
Írta: 2026. augusztus 11. 00:07
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=895689#post895689][b]Cornelius S. von Löwenstein - 2026.08.11. 00:07[/b][/url]  - Sose vezettél még le feszültséget valami máson? Csak mondom, hogy elég felszabadító a levegőbe repíteni egy halom jegyzetet például - jegyzi meg a vállát is megrántva. Abban határozottan biztos, hogy ez semmiképpen sem befolyásolja a szándékát, ha mindezt éppen azért teszi, mert valaki más nagyon hülye volt, de ő meg hülye lenne az illetőt leátkozni. Úgy véli, kicsit atekintetben is kavarc van a lány fejében, hogy a szándék nem érzés, még ha az utóbbi befolyásolja is az előbbit, de ebbe már inkább nem megy bele. Fölösleges szélmalomharcnak tűnik, amit mellőzne itt és most. Sőt, tulajdonképpen máskor is. - Mi sülne el balul? - kérdez vissza. - És múltad? Mi történt? - érdeklődik tovább. Elvették a bájitaltan könyvét, és rögtön leátkozott valakit? Az eddigiek alapján mondjuk el tudja képzelni, hogy a vele szemben ülő lány elég szűkös elképzelésekkel rendelkezik az átoktan terén, és azokat határozottan emberi célpontokra korlátozza, mert ez most mégiscsak úgy hangzik. Egészen halványan elmosolyodik a gondolaton, hogy micsoda meglepetések érnék, ha rájönne, hogy az átkok világa ennél mennyivel tágabb és érdekesebb. Még szerencse, hogy bájitalokkal foglalkozik, véletlen sem sötétmágiával. Belekortyol ismét az italába, majd a poharat élére állítva forgatni kezdi azt, figyelve, hogyan mozog ettől a folyadék benne. - Miért kellene bárkinek ártani egymásnak? - kérdez vissza, most már azért egy szánakozó pillantást is vetve a lányra, miután kérdőn felhúzza a szemöldökét. - Nem csak embereket lehet elátkozni, ráadásul azt tiltja is a törvény. Sose kapnék engedélyt egy ilyen kísérletre - válaszolja, ezzel véleménye szerint alá is vágva az egésznek. - Sőt, nem is tartozik a kutatási területemhez, így eleve kérdéses, hogy jóvá tudom-e hagyatni. Talán úgy egyszerűbb lenne, ha a Minisztériumnál kezdeném, a képességre hivatkozva, de az meg talán túl sok figyelemmel járna... hm. Nem is tudom, mi lenne ideálisabb.
|
|
|
|
Sadie Sallow Egyetemi hallgató, Végzett Diák
 a sallow hallow in the shallow also, a pixie offline RPG hsz: 687 Összes hsz: 802
|
|
Írta: 2026. augusztus 13. 17:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=895742#post895742][b]Sadie Sallow - 2026.08.13. 17:25[/b][/url] von LöwensteinEl kell számolnom ötig, és még hozzáadnom hármat, míg visszatartom a választ, ami a nyelvemre szökik. Nem érti. Fogalma sincs, miről beszélek, de hogyan is lehetne, ha a legtöbb indulat, amit le kellett vezetnie, pár jegyzet levegőbe repítésével elszállt belőle. Nem tudom, érdemes-e ennél több szót fecsérelni a semmire, ha majd alig meggyőző eredménnyel zárul a kísérlet, talán megérti, miről beszéltem. De valószínűbb, hogy nem. Lehet, hogy hiba volt belefolyni mindebbe, vagy legalábbis kevésbé nyílt kártyákkal játszani. Visszakérdez ugyanis, hogy mi történt a múltamban, ami miatt nem jó ötlet átkokkal dobálóznom, én pedig hirtelen nem tudom, mit felelhetnék erre. - Mondjuk úgy, hogy nem teljesen biztonságos a közelemben tartózkodni. Vagyis régebben.. akadtak dühkezelési problémáim. A családom... nos ők jobbnak látták, ha nem vagyok szem előtt. - És ez még egy egész visszafogott verzió. Még jó, hogy nem árultam el neki a valódi nevemet, így nem fog tudni utánam keresni. Hacsak nem fogja el a gyanú, hogy ugyanaz a Sadie vagyok mégis, akiről Sigrid is mesélt. - Nem, igazad van, engedélyt erre egész biztosan nem kapnál - bólintok, és levegőt veszek, mintha folytatni akarnám, de végül ennyiben hagyom. Csupán jelentőségteljesen nézek rá. - Tudod, a legtöbb jelentős és korszakalkotó felfedezést olyan kísérleteknek köszönhetjük, amit az adott korban nem hogy rossz szemmel néztek, de egyenesen elítéltek. Főleg az orvostudományban.
|
“You will never see things as they are; you will only see things as you are.”
|
|
|