36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 18 ... 26 27 [28] 29 30 ... 35 36 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. október 10. 20:15 | Link

JG


új tanév első hétvégéjén |o


Nem zavar meg a kérdéssel, egyáltalán nem. A kis intés után gyorsan megrázom a fejemet, majd felemelem az ujjamat egy apró bólintás kíséretében, jelezve ezzel, hogy nincs semmi gond, majd mindjárt válaszolok erre. Csak félő, hogy elfelejtem, amit épp elkezdtem, így nem kanyarodok ki a gondolataimból azonnal.
- Eddig nem tettem, de most már igen. Remélem, hogy sokáig tudok majd egy helyen dolgozni, és nem kell majd másik után néznem – bólintok végül amikor eljutok odáig, hogy feleljek.  Egyelőre nem részletezem, hogy miért pont most, és miért fontos az, hogy rendszeres legyen a munkahely. Nem azért, mert nem szeretném megosztani az információt, csupán nem szeretném untatni, vagy letámadni a tanáromat.
- Igen, egészségesebb, de nekem igazából az mindegy. A faluban sok az ember, zajos. A zöldben azért nyugodtabb sokkal, békésebb – osztom meg a véleményemet. Na igen, a koccanásveszély is nagyobb sok ember között, de nem emiatt nem futok ilyen helyeken. Nem szoktam zenét hallgatni közben, így tényleg fontos a csendesebb környezet. Kora reggel, meg késő délután kevesebben szoktak kinn lenni a kedvenc helyeimen. Az összeütközésen felett meg már egész jól napirendre tértem. Főleg a tea megérkezése után. Nem teketóriázok sokat, már iszom is, azonban a figyelmemet nem kerülik el Jang mozdulatai.
- Hűtsek rajta egy kicsit, hogy ne égessen? – kérdezek rá kedvesen, miközben vékony jégréteg lepi be a mézes üvegcsét, példával támasztva alá, hogyan képzelem el azt a tea ihatóvá tételt. Nyilván nem fogok jégkockát rakni a teába, felhígítaná az isteni nedűt.
- Tényleg? – kérdezek vissza kapásból egy kicsit meghökkenve, ahogy választ kapok a kérdésemre. Eléggé olyannak tűnt, mint aki világ életében erre a szerepre készült. Elmosolyodom a kis kiegészítésen, nem is feltételeztem azt, hogy ne szeretné csinálni. Látszik rajta, hogy tetszik neki ez a munka. Legalábbis nagyon úgy érzem, abból, ahogy tanít. Egy kicsit oldalra döntöm a fejemet, mielőtt egy újabbat kérdezek. – Több opció is volt, és végül inkább efelé billent a mérleg nyelve?
Vajon már kezdi sejteni, hogy arra vagyok kíváncsi, hogy mi alapján lehet eldönteni például, hogy merrefelé induljon az ember, ha nincs konkrét elképzelése? Mostanában elkezdett foglalkoztatni ez a dolog. Zavaró, hogy pontosan tudtam, hogy mi felé szeretnék majd tovább tanulni, de már egy ideje úgy érzem, hogy az még sem érdekel úgy igazán. A gond csupán az, hogy fogalmam sincs, hogy mégis mi az, ami érdekel. Tudom, fordulhatnék valamiféle pályaválasztási tanácsadás felé, meg bőven ráérek még ezzel foglalkozni, de egyrészt nem szeretek csak úgy akárkivel beszélgetni ilyenekről, másrészt meg mostanában túl sokat kellett töprengenem a jövőn ahhoz, hogy ne kezdjek el ezzel is foglalkozni.
- A Félszeműben. Vagyis ott fogok, holnap kezdek – felelem egy vállvonás kíséretében, mintha nem izgulnám magam halálra attól, hogy fog telni az első munkanapom. – Felszolgálok majd. Odahaza a szüleim boltjába is kisegítettem, bár ott nem kaját árultunk. Remélem ezzel se lesz gond.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juniper Delaney Iredale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 97
Írta: 2019. október 22. 02:07 | Link


&

A srác kifejezetten aranyos volt, ahogy összetalálkozott a tekintetünk, el is nevette magát, ami persze ragadós volt, így rövid úton belőlem is kitört az a bizonyos kacaj. Elég abszurd volt a helyzet, nem hiszem, hogy úgy festek, mint aki minden szabad percében nagy adag tésztákat dönt le a torkán. Talán ez volt a felszolgáló baja.
- Sajnálom, hogy erre kell kényszerítselek, nem is teszem szívesen - húztam el a szám nagyon látványosan, miközben felé nyújtottam a tányért. Jó illata volt az ételnek, azt nem mondhatja nekik senki, hogy nem tették ki a lelküket, egyedül az volt a gond azt hiszem, hogy nem sikerült eltalálni a megfelelő sorszámú asztalt.
- Akkor azt hiszem, meg is oldottuk a rejtélyt. Nyithatnánk egy nyomozóirodát, ha nem jön össze az élet, szerintem sikeresek lennénk. - nevetgéltem őt figyelve, bár nem tudtam a nevét, de már együtt ebédelünk. Mégsem hívhatom Sir Spagetthinek. Persze, csábító gondolat, biztosan kevés embert neveznek el így.
El is mesélte, hogy még nem járt itt, ez az első alkalom. Van, aki ezek után nem is jönne többet, de rajta nem ezt láttam, egészen lelkesnek látszott. Mondjuk megértem, én is jól éreztem magamat, egy agresszív nénivel már mondjuk nem ez lenne a helyzet.
- Elvégeztem az alapképzést, majd pár évig otthon voltam, illetve dolgoztam a Budanekeresdi balett-társulatnál - meséltem, miközben körbepillantottam, próbáltam felidézni, mi lehet mások számára érdekes az utóbbi pár évemből. Nem sok ilyesmi volt.
- Juniper Delaney Iredale. Blanc & Iredale nyomozóiroda. Nekem szimpatikus - állapítottam meg, kissé megemelkedve és kezet is fogtam a fiúval, hasonlóan széles mosollyal. Aztán visszacsücsültem és nekiláttam a csirkém felkoncolásának nagyon elegáns mozdulatokkal, ha már egyszer visszajutott hozzám. - Gondolom a tanodában tanulsz te is. Melyik házba jársz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Moon Jang Geum
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 349
Írta: 2019. november 7. 22:44 | Link

Laura
Én

Ami azt illeti, ha így áll hozzá valószínűleg nem is lesz majd gondja felvenni a ritmust leendő kollégáival, és amilyen lelkesnek tűnik, valószínűleg egy kincs lesz majd új munkahelyén. Persze könnyen mondom ezt, hiszen egyébként is ismerem valamennyire, tudom mennyire igyekszik mindig - bár nyilván ennyiből nem kéne megítélnem, mégis ösztönösen ezt teszem.
- Biztos szeretni fogod - biccentek felé mosolyogva, majd hallgatom tovább szavait. Kiskanalam halkan csilngelve koppan neki a bögre falának újra és újra, szememmel követem a mozdulatsor nyomán keletkező kis örvény mintáját. Egyetértően hümmögök amikor azt mondja a természetben jobban szeret futni, de hát nem is igazán tudnám elképzelni miért lehetne jobb ennek a fordítottja. Jó, lehet ha valaki bogárfóbiás, napallergiás, meg minden baja van a növény és állatvilágtól, jobban érzi magát egy sivár edzőterem monoton surrogó futópadján, de azt hiszem ez a ritkább eset. Nagyon nem kommentálom, kicsit elbambulgatok, belelassulva a pillanatba, hiszen nem kell sietnem sehová. Persze fel-felpillantok, hogy lássa hogy figyelek rá, így akadok fenn azon is ahogy belekortyol a forró italba. Amikor kérdését nekem szegezi szemöldököm egy pillanatra megemelkedik, majd ahogy bemutatja mire gondol, engedem hogy halvány meglepettség suhanjon át az arcomon. Bűbáj pálca nélkül? Eh, nem valósznű akkor már inkább elemis? Nem is tudtam.
- Kérlek - fogadom el végül az ajánlatot, majd ha ihatónak találom a teám, végre én is belekortyolok. Pillanatok alatt lazul el a vállam, ujjaimat bögrém köré fonva eresztem azt le az asztalra, miközben nekidőlök a háttámlának. - Tökéletes, köszönöm.
Elmélázok kicsit kérdésén, de ez nem egy olyan téma amibe szívesen belemennék, így inkább finoman megpróbálom elterelgetni a témát. Inkább beszéljünk róla mint rólam.
- Valami olyasmi. Miért? Te úgy érzed, hogy nem tudsz dönteni a jövődet illetően? - hangzik el a félig álszent kérdés, hiszen legyünk őszinték: a legtöbb embernek fogalma sincs mihez szeretne kezdeni magával.
Nem is baj az ha nem izgulja magát túl a holnapon, pikk pakk túl lesz rajta úgyis, aztán onnantól kezdve minden megy majd mint a karikacsapás.
- Hát akkor sok sikert! - mosolygok rá melegen, majd bögrémet számhoz emelem, és kortyolok egy újabbat. Hangomban megbújik némi kíváncsiság is, azonban nem kérdezek rá miért döntött gy hogy dolgozni kezd. Jó, mondjuk tapasztalatszerzésnek kíváló, ami később még hasznára válhat. - Egy kis zsebpénz mindig jól jön.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. november 8. 20:44 | Link

JG


új tanév első hétvégéjén |o


Hálásan mosolyogva nézek a tanárnőmre a kedves szavai hallatán, még ha én nem is tudom így biztosra venni a dolgot. Biztos, hogy mindent el fogok követni, hogy jól teljesítsek, meg hogy beilleszkedjek meg hasonlók. Hogy szeretni mennyire fogom, hát azt nem tudnám megmondani.  Érdekel a munkakör, meg tetszik is így első hallásra, aztán majd meglátjuk. Az biztos, hogy pár nap után, vagy pár hét után nem fogom feladni a dolgot. Idő kell mire beletanul az ember valamibe.
Érdekes ez az elemis dolog, a legtöbben meglepődnek rajta, pedig ott virít ám a bal csuklóm belső oldalán a jel. Bár lehet, hogy nem annyira ismertek ezek a szimbólumok, na mindegy. Már megszoktam ezeket a furcsálló pillantásokat, vagyis inkább észre sem veszem őket. Nekem már teljesen természetes a dolog. Óvatosan hűtöm le az italt, figyelve a hőmérsékletének változására, aztán amikor én már ihatónak ítélem akkor megállok és várok, hogy tényleg megfelelő-e úgy.
- Szívesen, szeretek elemizni – mosolyodom el sugárzóan, ami csak lassan vált át töprengőbe. Olyan dolgot kérdeztem meg ugyanis, amiről nem szívesen beszél a teázó partnerem. Elég könnyen észreveszem, és rögtön bólintok is egyet, amint válaszol. Pedig nem a szavaira reagálok, nem is a kérdésre, hanem arra, hogy értettem a terelési szándékot.
- Úgy jöttem ide, hogy tudtam mit szeretnék csinálni. Első év feléig körülbelül ez így is volt. Aztán … rájöttem, hogy még sem. Nem azért, mert nem érdekel, hanem mert nem nekem való. Szüleim természetgyógyászok, és úgy voltam vele, hogy mineropathológus szerettem volna lenni, szeretem az ásványokat. De, nem nekem való. És fogalmam sincs, hogy mibe vagyok jó, mihez van tehetségem, és ez zavar – vonok vállat mintha nem lenne annyira lényeges. Pedig dehogynem. Mindig is tudtam, hogy mivel szeretnék foglalkozni, még a muglik között is. Aztán eljöttem ide, teljesen új világ és van ami totálisan nem nekem való – a seprűlovaglás például - , de hogy mi az, ami nekem való, hát az passz. – Tudom, még van időm kitalálni. Majd lesz valahogy.
Teszem hozzá csendesen, mert tényleg azért ez nem ok az elkeseredésre. Úgyis lesz valahogy, és ha már kitaláltam, hogy mit szeretnék csinálni, akkor már teljesen sínen leszek. Mint, amikor kitaláltam, hogy munkát keresek és elköltözök. Mire kettőt pislogtam, már lépéseket is tettem az ügy érdekében.
- Igen, meg nem árt ha tudom is fizetni valamiből a lakbéremet, ha már elköltözöm otthonról is, meg a kastélyból is – hunyorgok derűsen a pohár pereme fölül. Bele is kortyolok újra, hiszen nem vagyok benne biztos, hogy szeretném kifejteni az okokat. Szerintem ez is éppen elegendő információ, hogy nem csak azért megyek dolgozni, mert nincs jobb dolgom, vagy mert meg szeretném venni a legújabb laptopot vagy akármit, amit csak lehet kapni. Ó nem, nekem komolyabb terveim vannak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Moon Jang Geum
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 349
Írta: 2019. november 14. 20:37 | Link

Laura
Én

Hát nem tudom, nem szoktam emberek csuklóját nézegetni. Persze van amikor odatéved a pillantásom, de ha nem figyelek akkor miért is tűnne fel? Olyan ez mint amikor végigsétálsz a bolton alkoholos filcet keresve, majd rájössz, hogy szalvétát is akartál, de ez nem jutott eszedbe amikor elmentél a szalváték előtt, mert épp nem arra figyeltél. Ez főleg akkor bosszantó, ha mindemellett még alkoholos filcet sem találsz, de azért végig kell járnod mégegyszer a boltot amit amúgy már lecsekkoltál háromszor - kutatva ugye a filc után. Bah. Nem is csoda hát, hogy újdonságként hat rám az infó, mondjuk neem, lehet a tanáriban hallottam valamivel kapcsolatban felmerülni... Á de mindegy is.
Elgondolkozva bólogatok szavai hallatán, míg Laura beszél aprókat kortyolok italomba. Figyelem amit mond, ahogy azt is hogyan mondja, közben azon gondolkodok, vajon mit szeretne hallani. Mit vár tőlem, megerősítést, támogatást, esetleg csak ki szeretné adni magából a kételyeit?
- Nézd - szólalok meg csendesen, a bögrét magam elé téve. Látom a kis vállrándítást, a sóhajt amivel igyekszik kicsit kevésbé komoly hangulatot teremteni, de ettől még nem jutott dűlőre önmagával, nem szeretném tehát válasz nélkül hagyni. Megtehetném, valószínűleg könnyebb lenne egy "még ráérsz" vagy hasonló félmondattal elütni a labdát, és valószínűleg nem erőltetné, mint ahogy arra is tekintettel volt, hogy én nem szeretnék pályaválasztásom körülményeiről beszélni. Mégsem tudok elmenni azonban amellett, hogy hozzám fordult ezzel a problémájával. Hogy miért, azt nem tudom, de megtette, nem tehetem meg hogy nem veszem komolyan. - Igaz, hogy még nem kell döntened, de nem kell erre annyival legyinteni, hogy majd kitalálod, mert csak a várakozással úgysem fogod. Mármint... - ez talán nem a legjobb kezdet volt - attól, hogy vársz és reméled, hogy találsz majd valamit amiben jobb leszel mint amilyennek gondolnád magad, nem fogsz előrébb jutni. Valószínűleg számtalan olyan szakma van a világon amire még csak nem is mertél gondolni, vagy amit nem is ismersz, szóval csak keresgélni kell, és nyitott szemmel járni. Az, hogy most dolgozni kezdtél, azaz kezdesz, tök jó, kipróbálhatod hogyan tudsz csapatban dolgozni, mennyire bírod a felelősséget, mennyire tudsz kiállni magadért ha kell, no és persze azt sem tudhatod éppen milyen beszélgetést csípsz majd el a vendégek asztalai körül sétálgatva.
Szavaim elhalnak, magam elé meredve próbálok rájönni mit akartam mondani ezzel az egésszel. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a legjobb embert találta meg ezzel a kérdéssel, és valószínűleg a válaszom is elég zavaros lett, csak kimondtam ami éppen eszembe jutott. Nem voltam felkészülve egy ilyen beszélgetésre.
Válasza hallatán csak egy rövid biccentéssel dőlök hátra, jelezvén így máris más fényben látom a dolgot. Mozdulatait követve kortyolok bele én is teámba, szemem sarkában bújkáló mosollyal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. november 18. 17:51 | Link

JG


új tanév első hétvégéjén |o


Hogy mit szeretnék hallani tőle? A véleményét leginkább. Nem vágyom sem megerősítésre, sem támogatásra, sem konkrét útmutatásra. Csupán arra, hogy elmondja ő hogy vélekedik erről. Felnőttként. Úgy is nekem kell döntenem, nekem kell rájönnöm, az azonban segíthet ha csak elmondja a meglátásait. Hogy bepillantást nyerhetek egy másik szemszögbe.
Hogy miért pont hozzá fordulok? Mert szimpatikus, mert úgy érzem, hogy nem fog nekem kiselőadást tartani, sem pedig elhajtani, hogy van ám ilyen szakterületű emberke az iskolában, talán vele beszélgessek el a pályaválasztási dolgokról. És nem válaszol majd kérdéssel a kérdésemre. És mert persze szó szerint elütöttem a problémámmal.
Figyelmesen hallgatom, már rögtön a felszólítás után. Nézem, vagyis fülelek. Bólintok egy aprót, amikor végül belekezd, örülök, hogy ő is úgy látja, hogy nem kéne tátott szájjal állva várnom a sült galambot. Szerintem megfelelő kezdet volt az, amit mondott, legalábbis értem, hogy hova próbált meg vele kilyukadni. A többi az igazából eléggé általános, nézelődjek, keresgéljek, figyeljek. Aztán felcsillan a szemem, ahogy a mostani munkámmal kapcsolatban is nyilatkozik.
- Hm, én nem is gondoltam erre, mármint, hogy már ebben is felfedezhetek ilyesmiket – mondom csendesen, miután befejezte a gondolatmenetet. A csapatban dolgozás az tényleg érdekes lehet, a felelősséggel nincs bajom az tuti. Kiállni magamért? Ajajaj, na az rizikós. Van mit megtapasztalni az biztos. Hálásan pislogok a tanárnőre, hiszen szerintem pontosan, hogy a legjobb embert találtam meg. Pont ezért, mert nem felkészült egy ilyen témára, hanem csak elmondja az érzéseit, gondolatait. Nekem ezek ezerszer többet tudnak segíteni, minthogy a nagy általánosságokban benyög valamit és a kezembe ad egy rakás tájékoztatót.
- Ezen töprengtem egyébként futás közben, ezért ütöttelek el – mosolyodom el miközben elárulom, hogy nagyon belecsöppent ebbe az egészbe. A hangsúlyom pedig árulkodik arról, hogy már teljesen megnyugodtam, már nem parázok, már nem érzem túlzottan kínosnak a dolgot. Jó, nyilván jobb lett volna csak simán összetalálkozni, de nem történhet minden a nagy könyv szerint, ugyebár. – Köszönöm, sokat segítettél amúgy. Majd nyitva tartom a szememet.
Újra kortyolgatni kezdek a teámból, szinte észre se véve, hogy már alig van benne. Mindig ez van futás után. Órákig iszonyat szomjas vagyok, de enni nem bírok.
- Bocsánat, hogy letámadtalak ezzel amúgy. Remélem nem hoztalak vele kellemetlen helyzetbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Moon Jang Geum
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 349
Írta: 2019. november 21. 22:23 | Link

Laura
Én

Ujjaimmal a bögre fülén játszadozom mialatt megpróbálom szavakba önteni gondolataimat. Nem egyszerű, mert mellettem nem volt ott senki amikor hasonló döntést kellett hoznom, így ha hallhattam, vagy olvashattam is hasonlókról, nem tudtam felkészülni mit kéne tennem egy ilyen szituációban. Úgy voltam ezzel kcisit, mint egyesek az elsősegélynyújtással. Amíg egyszer ott nem állsz valaki mellett akin segítened kéne, csak az kattog a fejedben, hogy "á, velem ez úgysem történhet meg". Nem vagyok senki kedvenc tanára, nem tartok tanórán kívüli foglalkozásokat, nem szoktam tovább bentmaradni beszélgetni a diákokkal, így nem gondoltam, hogy valaki egyszer majd épp belém fogja fektetni a bizalmát egy ilyen kérdésben.
- Pedig... - mosolyodok el a lány arcára kiülő izgatottságon, még ha kicsit el is facsarodik a szívem. Alig pár perce ült ez a kifejezés Hugi arcán is, akkor amikor odaadtam neki a telefont, hogy beszélhessen Junnal. Junnal, aki nem akart velem beszélni. Szótlanságomon mindenesetre nem érződik ki, hogy valamin elgondolkozok, sőt ahogy aprót biccentve hátrébb dőlök, inkább olyan "látod látod, gondolj csak bele!" érzést kelthetek. Legalábbis ha én látnám magam kívülről, ez ugrana be, de Laurának természetesen hathat ez másképp.
- Na látod, ezzel igazolod amit mondtam - mutatok rá - sosem tudhatod honnan támadnak ötleteid, vagy mi lesz az ami elgondolkoztat. És ezt nem csak azokra a pillanatokra értem amik odavezetnek, hogy "ú én virágterapeuta akarok lenni" - csak mondtam valamit -, hanem már azokra is amik miatt magával a témával kezdesz el foglalkozni.
Erre pedig kitűnő példa ez a mostani. Szemeim jókedvűen csillannak meg ahogy immár kérés nélkül fejtem ki kicsit bővebben gondolataimat, de nem adom egyébb jelét annak, hogy feltűnt volna a hangsúlyváltás. Első órán is megmondtam nekik, hogy ne aggódjanak a megszólításokon vagy a magázáson, ahogy éppen kényelmesnek érzik, úgy szólnak hozzám. Nem gondolom úgy, hogy bárkinek bármi haszna lenne abból ha megszabnám nekik mit mondhatnak, a szigorú rendbe állított szavak a kreativitást is visszafogják. Az pedig elég hasznos ha van az én órámon. A hálálkodásra csak megvonom kicsit a vállam, elvégre nem tesz semmit - azaz én csak teszem a dolgomat.
- Semmi probléma - rázom meg fejem enyhén, miközben halk koccanás kíséretében teszem le bögrémet, aminek már csak az alján löttyen meg pár korty tea. - Bár igaz, hogy meglepett, de nem bánom.
És ez így is van. Gondolataim újra elkalandoznak, ahogy csak halk kortyolgatásának hangjai szűrődnek el hozzám. Vajon befejezték már a beszélgetést? Vajon Hugi keres, vagy nem bánja, hogy nem vagyok otthon? Vajon ő is szívesebben élne tőlem távol megint? Vajon... Elég már a vajonokból, megőrülök!
- Véletlenül nem neked ígértem egy receptet valamelyik óra után? - nézek fel hirtelen, erősen próbálva visszaemlékezni. Rémlik, hogy mintha valaki odajött volna kérdezősködni, de hogy ki és pontosan miről... Elfelejtettem? Vagy nem is a lány volt? Akkor most miért ugrott be?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. november 24. 17:56 | Link

JG


új tanév első hétvégéjén |o


Ezzel nem egészen értek egyet, de nem szállok vitába. Mármint azzal, hogy JG ne lenne valaki kedvenc tanára. A többihez nem igazán tudok hozzászólni, elvégre nem veszek részt sem korrepetálásban, sem fakultációban semmiből sem, így tényleg, fogalmam sincs, hogy csinál-e ilyeneket. De mint a mellékelt ábra mutatja, egyáltalán nem ez alapján választom ki, hogy melyik tanerőt avatom be az ilyen dolgokba.
Bele is gondolok, mind a szóbéli, mind pedig a testbeszédéből áradó bíztatás miatt.  Bár lényegesen egyszerűbb kizárni pár opciót, semmint azon agyalni, hogy mi az ami tényleg nekem való lenne.
- Pedig milyen jól hangzik, elég nyugis szakma lehet – vigyorodok el a példán. Virágterapeuta, ez nagyon klassz. Nem hiszem, hogy létezne ilyen, hacsak nem a terromágiát nem nevezzük annak. Ők vannak szorosabb kapcsolatban a növényekkel. És tessék, már megint az elemi mágiánál tartok. Töprengővé válnak a vonásaim, ahogy ráeszmélek, hogy folyton visszakanyarodnak ide a gondolataim, de egyelőre félrerakom őket. Kortyolgatok inkább tovább a teámból, ami hamarosan el is fog fogyni. Kár, pedig ízlett.
Ó, jól van, nem baj, hogy letámadtam ezzel a témával. Ennek örülök, főleg mivel nekem segített, még ha látszólag semmivel sem lettem okosabb. Csöndesen iszogatok tovább, ám közben figyelem a tanárnőmet, ahogy töprengővé válik, majd mintha gondterhelt lenne. Azt nem hiszem, hogy valamiféle halaszthatatlanul fontos dolgot szabotáltam volna, hiszen akkor mondta, volna, hogy nem ér rá. Most sokkal inkább tűnik olyannak, mint aki ki akarta szellőztetni a fejét. Azonban nem érzem helyesnek efelől érdeklődni. Mégha tudnám is finoman tenni, akkor sem. Éppen befejezem a teámat, és teszem vissza a poharat, amikor olyan hirtelen mozdul meg, hogy először megrázom a fejemet egy picit, próbálva kikerülni a gondolataimból.  Receptet? Milyen receptet?
- Öö, azt hiszem nee… ó, de, igen, nekem! – felelem útközben hangsúlyt változtatva, ahogy eszembe jut a dolog. Jaj hát dehogynem! Igaz, hogy csak körülírni tudtam azt az almás morzsás sütit, amibe belül vannak az almadarabkák és valamiféle forró vaníliaszósszal van az egész leöntve, de amint megemlítettem az angol nevét, már képbe is került a tanerő, és rögtön meg is nyugtatott, hogy egyrészt tudja miről beszélek, másrészt pedig dehogynem tudja nekem megadni a receptjét.
Most persze megint nagyon örülök, hiszen nagyon kíváncsi vagyok arra a finomságra, már egy jóideje. Hamarosan össze is szedelődzködünk, kifizetem az italainkat, és elhagyjuk a teázót, hogy a nyakunkba szedjük a falut. A kedves kis házikó előtt én megállok, nem szeretnék zavarni igazából, úgyhogy inkább kint várom meg, amíg visszatér Jang a pergamennel, amit hálásan megköszönök neki. Meg a kellemes teázást is, és további szép napot kívánva indulok visszafelé az utcán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. december 14. 21:40 | Link

ANNIE
délutáni ajándékbeszerző körút | #ohthanksperfectGIF

Egy-két napja megbeszéltük a Brightmore lánnyal, hogy esetleg együtt bevethetnénk magunkat a faluba a héten egy kis karácsonyi bevásárlásra, úgyhogy most ezt tesszük. Egyikünknek sem volt sok órája ma, tökéletes az alkalom. Már lóbálok is pár ajándékos zacskót a kezemben, mire megérkezünk a teházba, tartom neki az ajtót. Részemről ide mindenképpen be akartam ugrani, neki pedig nem volt ellenvetése. Belépve már tekerem le navinés sálam, gombolom ki kabátomat és nemsokára belépünk az elfüggönyözött helyiségbe. Mosolygósan üdvözlöm a pult mögött álló hölgyet.
- Miben segíthetek? - kérdezi is tőlünk, ahogy egyből megállok nála.
- Majd szeretnék vinni néhány teából, de... egyelőre kigondolom. Köszönöm - bólogatok neki, pislogva a mögötte a polcokon ülő széles kínálatra.
- Nézd, így könnyebb lesz! Válogass csak - vesz elő egy dobozkát, amelyben felsorakoznak a különféle füvek kis filterekben.
- Ó, köszönöm. Pompás - mosolygok még szélesebben és már meg is kezdem a tallózásukat, közben Anniere sandítva, ő fog-e itt venni valamit, meg esetleg szeretne-e ő is teákat szaglászni. Kicsit arrébb húzódom minden esetre, hogy kedvére megtehesse velem együtt, ha akarja.
Érdekesen oldjuk meg különben ezt a vásárolgatást különben. Legalábbis legelső aggodalmaim egyike az volt, hogy lehet, nem kéne olyannal ajándékot venni menni, akinek szintén szeretnék készülni valamivel. Végül valahogy úgy történik az egész, hogy mindketten jól megnézegetünk mindent minden boltban, azonban, hogy végül mi kerül a másikunk kosarába, nem lessük meg. Amolyan néma egyezség. Hiszen azt sem tudom, ő számít-e rá, hogy fog kapni tőlem valamit, én pedig egyáltalán nem gondolkozom azon, ő fog-e nekem adni. Vagy hogy bárki fog. Ilyenkor mindig tök elfelejtem, hogy én is kapok majd esetleg ajándékokat, annyira lefoglal a karácsonyra készülődés, a hangulat, a beszerzés, adás öröme.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
offline
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. december 17. 17:45 | Link

Thomas
Kinézet


A csodálatos ötlet Thomas fejéből pattant ki, én csak nagyon helyeseltem, hogy menjünk, amúgy is, most olyan furcsa otthon lenni, szóval semmi kedvem hozzá. Pedig a hétvégén ki fogjuk díszíteni is már a házat, ami azért nem rossz persze, csak valahogy most olyan "ehh" hangulatom van. Ez egyébként egy csodálatos megfogalmazás, mint az "izé" mindent leír, és a másik érti is. A tény, hogy Thomas-szal lehetek, örömmel tölt el, hiszen ez azt jelenti, hogy olyan társaságban vagyok, aki erőt ad nekem, már csak azzal is, hogy együtt vagyunk.
- Ez a tea nagyon jó ötlet, nem is gondoltam rá, de szerintem veszek én is pár félét, anya és Cath tuti örülnének neki.
Nyilván Denis nem, pedig ha lenne olyan tea, amivel újra összehozhatnám őket, akkor gátlástalanul megvenném. Hogy miért? Mert nekem nagyon furcsa, hogy egy ideje elkezdtek egymás nélkül élni, mindenféle másik emberekkel. Komolyan, miért nem lehet minden olyan, mint régen, amikor együtt voltak? Én az esküvőjükkor, amikor a testvérem egyszer csak megjelent és odaállt z oltárhoz, tényleg azt hittem, hogy megjött az eszük és akkor most boldogok lesznek majd egymással. De nem. Mert tiszta hülyék.
- Melyik a kedvenced?
Kérdezem Thomas-t, miközben a lehetőségek fölé hajolok én is, és egy cseresznyés alappal bíró vaníliás teát emelek fel, és szagolok meg. Ez nagyon finom lehet, és az elnevezése, az Éjféli csók is nagyon tetszik. Azt hiszem, ebből mindenképpen fogok vásárolni.
- Fú, ennek nagyon furi illata van, mintha a nagyi dohos szekrénye lenne.
Ezt csak nagyon halkan súgom meg neki, mert nem akarom, hogy az előttünk álló lány meghallja, hogy mennyire nem tetszik a tea, amit kihalásztam a lehetőségek közül, és amit, hogy ne csak nekem legyen rossz, Thomas orra alá is dugok.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. december 18. 21:30 | Link

ANNIE
délutáni ajándékbeszerző körút | #teatalkGIF

Egy narancsosat vonok éppen orromhoz és jólesően hümmögök. Aztán támogatóan bólogatok a megihletődésére. A tea fantasztikusan klassz ajándék szerintem. Főleg, ha tudod, nagyjából ki mit szeret. Ha nem, akkor is. Mert még ha valaki nem is nagy teás, valószínűleg eljön az a pillanat, amikor szívesen fogyaszt el egy bögrével egy hűsebb napon és kényelmesedik el, pihen picit, talán még eszébe is jutsz, miközben kortyolgat.
- Változó, de inkább a fekete teákat szeretem. Earl Grey, English Breakfast meg ír-krém. Viszont tök érdekes, mert egy ideig nem igazán kedveltem a rooibost, aztán az elmúlt egy-két évben tök szívesen iszom - ered meg a nyelvem rögvest. Eleve szeretem lázasan mondani a magamét, hát még, ha mondjuk teáról meg időjárásról van szó, ugyebár.
- Mindent sok cukorral és a feketéket tejszínnel - teszem hozzá ezt az igazán fontos infót. - Citromot nem szoktam - rázom a fejem, arcomon egy kis fintorral. Mások meg a tejszínre fintorognak, tudom. Oké, nekem semmi bajom a citrommal különben, simán megiszom úgy is, ha azzal kapom, viszont eszembe nem jutna úgy ízesíteni magamtól. - Neked? - kérdezek vissza, ahogy rájövök, ezt nem tettem meg. Az a helyzet, a világ iránti általános lelkesedésem miatt sokaknak fel sem tűnik, de én nagyon keveset érdeklődöm, kérdezgetek és sokszor visszakérdezni sem szoktam. Úgy kell külön emlékeztetni magam rá, hogy megtegyem. Viszont ez nem szokott baj lenni, ahogy nézem, mert a másik úgyis szívesen nyilatkozik enélkül is. Hiszen látja rajtam, attól még érdekel és figyelemmel hallgatom, hogy külön nem kérdezem.
- Tényleg olyan - hunyorgok, orráncolva a dohos szekrényre, majd nevetek kicsit. - Vegyél valakinek, akit nem annyira szeretsz - viccelődöm. Annak nyilván semmit sem veszel, akit nem bírsz. Ugye?
- Ú, ez jó - kerekedik el a szemem és hevesen nyomok oda Annienek egy mangós őszibarackosat, ami a Napfalat nevet viseli.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
offline
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. december 21. 09:58 | Link

Thomas


Szeretem, ha beszél, mert olyan lelkesedéssel, ahogy ő szokott, senki más nem tud beszélni még egy olyan teljesen hétköznapinak számító dologról is, mint a teafogyasztás. Sokan csak bemennek, levesznek egy dobozt a polcról és jól van az úgy, de Thomas más, tőle elhiszek mindent, amit mond, mert egyszerűen csodálatos hallgatni is, hogy mennyire szereti őket.
- Fúj, citromos. Sokszor annyira műre sikerül. Pedig a citromot szeretem. Mindig vágok a teámba egy-két karikát, és ha jól megszívta magát, a végén megeszem.
Amit sokan undorodva néznek, de na, hát ha egyszer nekem szükségem van arra, hogy egy kis savanykás utóízzel feldobjam a teázást, meg, hogy legyen, ami összehúzza a számat, akkor ez van. Ezt kell csinálni. Én pedig, nézzenek rám bármennyire is furán, újra és újra megcsinálom, mert így szeretem.
- A piros gyümölcsösek inkább, meg az English Breakfast, úúú meg a Lady Grey, azt is nagyon szeretem. De én inkább ilyen citromosan ivós fajta vagyok.
De a citrom ízét nagyon nem szeretem, mert akaratlanul is a mosogatószer jut eszembe róla, nem mintha tudnám, hogy miért, mert az otthoni gránátalmás, mindig olyan van véve, mert ha nem varázslattal mosogatunk, hanem kézzel - lelkizéshez ideális a forróvizes mosogatás -, akkor csakis azt használjuk, mert egyikünk kezét se teszi tönkre.
- Én mindenkit szeretek.
Felelem mosolyogva, mert tényleg mindenkit. Most például lehet, hogy Denis fúj például Maxwellre, amiért el kellett vennie Cath-et, de szerintem egyrészt ezt ő választotta, nem kérte senki, másrészt meg nem nagyon látom, hogy bántaná a dolog, hogy házasnak kell vele lennie. Haarmdrészt én sem bánom, hogy azok, negyedrészt pedig Maxwell bácsi mindig nagyon kedves volt velem, és nem tett semmi olyat, amiért ne kellene kedvelnem.
- Mmm, ez nagyon finom, ebből mind a kettőnknek kell vennie! Ehhez mit szólsz?
Dugom alá az "éjjeli mámort", ami vadcseresznye, áfonya és csoki hármasa.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. december 22. 00:40 | Link

ANNIE
délutáni ajándékbeszerző körút | #iwouldliketobuyGIF

Tágra nyílt tekintettel, mosolyogva hallgatom.
- Mondjuk azt kipróbálnám - fontolgatom ezt a megszívott citromkarikás megoldást. Mert a citromos tea az ugye nekem nem annyira, viszont a teás citromból mi baj lehet? Persze, cukorba mártokatva. Na most nyelek egy nagyot, összefutott rendesen a nyál a számban. Ez persze fokozódik, ahogy szagolgatjuk meg véleményezzük tovább az egyik teafüvet a másik után. Éjjeli mámor? Micsoda nevek! Finom ez is. Sok van itt, amit nem innék túl gyakran, viszont olykor egy-egy bögrével szívesen fogyasztok.
- Ha választottunk, iszunk is valamit? - dobom be az ötletet, mögénk nézve a csalogató vendégtérre. - Megérdemeljük szerintem - bólogatok vidáman, lepillantva az ajándékszatyrokra, amiket a kezemben szorongatok. Jártunk ma már pár helyen és eléggé eredményesek vagyunk.
- Kérek szépen tíz kis zacskót ebből, szintén tizet a Nap falatból és... - kezdem el sorolni a göndörhajú boszorkánynak, mikből viszek, ő pedig már áll is neki kimérni, csomagolni. Csillogó szemekkel figyelem, szívva magamba az adagolás közben felszálló, csodás illatokat. Jókedvűen nézek össze olykor Annievel. Persze, van, amelyik igényemet gyorsan visszavonom, mert meggondolom magam és picit a variálásomtól meg is zavarodom.
- Köszönöm. Bocsánat. A - a - a többit még kitalálom - jön is rám némi szokásos hebegés, ahogy leblokkolok egy kicsit. - A-addig nyugodtan jöhet a hölgy - intek előzékenyen kedves háztársamnak. - Már ha tudod már - teszem hozzá gyorsan, ezeket a szavakat már hozzá intézve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
offline
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. december 23. 21:50 | Link

Thomas


- Ki kell próbálnod. Hidd el Thomas, nekem szuper ízlésem van.
Próbálok nagyon hiteles lenni, de a vége csak annyi, hogy elnevetem magam, és gyorsan a szám elé kapom a kezem, hogy ne legyek annyira kínos. Mondjuk nem érzem magam kínosnak, de lehet, hogy Thomas igen, szóval azért rá is eléggé gondolnom kell.
- Persze, hogy iszunk. Két kancsóval is. Választhatnál te egyet, meg én egyet, és akkor meglephetnénk a másikat. Mit szólsz?
Nagyon érdekelne, hogy mit választ nekem, és ezt nem könnyű, mert nekem is át kellene jó alaposan gondolnom azt, hogy neki mit választok, mert nem szeretném, ha csak becsületből inná meg, az annyira kiábrándító. Igaz, hogy még nem válaszolt, de már most elkezdem nézni a lehetőségeket, hogy melyiket kérjem neki, és annyira bele is veszek ebbe, hogy teljesen elfelejtem azt, hogy most nekem itt választanom kellene.  
- Huh, persze. Kérek szépen tizenöt kis zacskós éjjeli mámort, Hat kicsit a Nap falatból, hatot az Erdei mimózából és hatot a Bogoly-dalból. Szerintem nekem ennyi lesz összesen, úgyhogy én fizetnék is.
Mert ha még tovább nézelődök, akkor még többet választok, és akkor aztán nagy bajok lesznek itt. Anyának mindenképpen viszek mindegyikből, mert nagyon szereti a teákat, és mert szeretném, ha tudná, hogy mi az, amit én is szeretek, hogy egy kicsit megismerje az ízlésemet. Sokat változtam, amióta itt vagyok, és ez főleg a barátaimnak, a testvéremnek és a Payne-eknek köszönhető, és ezért mindenkinek nagyon hálás vagyok.
- Ha elég idősek leszünk, megvehetnénk ezt a teázót.
Elmélkedek, és lehetetlen dolgokat mondok, ahogy körbenézek, miután szépen elpakoltam a vásárolt holmikat. Én és a hosszú távú tervek? Azt hiszem az ünnep szelleme teljesen megszédített, mert én nem olyan vagyok, aki a holnapnál tovább tervez.
- Szerintem neked tetszene a Rigónóta. Olyan friss, élénkítő íze van, kicsit citrusos, de nem bántóan, inkább olyan, mintha egy gyümölcsösben állnál. Nehéz ezt elmagyarázni.


//Idén ez a 100. hozzászólásom Annievel. Love //
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Drinóczi Babett Mirtill
INAKTÍV


a legkisebb Drinóczi
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 203
Írta: 2019. december 24. 21:41 | Link

Nővérkém
karácsonyi hangulat | teázásokba' | let's talk this through

Sötét pulóverem ujjával dörzsölöm meg a levegőben terjengő füstölőszagtól irritált orromat, miközben az itallapot kezdem böngészni. Zöldeskék szemeimmel körbetekintek a helyiségben, és elégedetten állapítom meg, hogy nem sokan vannak itt ratjuk kívül. Régi klasszikus slágerek szólnak a háttérben, amikre akaratlanul is meg-megmozdul a jobb lábam, amit bal térdemen pihentetek. Kényelmesen hátra szeretnék dőlni a fotelpárnán, de majdnem hanyatt esek, amit remélem, hogy nem vett észre senki sem, ezért inkább megigazítom magam, és ismét belemerülök az ital kínálatba. Fel-felnézek mögüle nővéremre, aki hasonlóan tesz, mint én. Nem is tudom, hogy melyikünk jobban socially awkward. Versenyezhetnénk. Mindkettőnknek megvan a maga stílusa, azt meg kell hagyni, bár nem is igazán lehet összehasonlítani a kettőt. S így, hogy egy ideje nem nagyon beszélgettünk mélyebben, érezhető rajtam, hogy nem is igazán tudom, hogyan kezdjem el a beszélgetést. Mókusszerű, hatalmas fogaimmal ajkamba harapok, és egy fintor-mosollyal testvéremre emelem tekintetemet.
- Zöld vagy fekete? - bökök a teákra. Tudom, hogy jobbat is tudnék kérdezni, de nem szeretnék azonnal belekérdezni semmibe sem. Apuval beszéltem ma, és nem is mertem neki elmondani, hogy ma találkozunk Gerdával. Amióta megtörtént... a dolog... azóta valami megváltozott. Próbálom elnyomni a történteket, de minél kevesebbet beszélek, annál több minden gyűlik össze bennem, ami nem kifejezetten jó. De attól jobb, mintha átváltoznék valaki olyanná, aki soha nem szeretnék lenni. Nagyot nyelek. Mosolyt varázsolok az arcomra, és az asztalra helyezem az itallapot. Legyintek.
- Nem lényeges, felejtsd el - mosolyom kedves, szemeim szeretettől csillognak. - Úgy örülök, hogy kiléptél mára a házból - engedek meg egy újabb gyengéd mosolyt, és kezemet elindítom a nővérem keze felé. - Hiányoztál.
Utoljára módosította:Drinóczi Babett Mirtill, 2020. január 3. 13:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Drinóczi Gerda Vivien
INAKTÍV


megtört terromágus
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 233
Írta: 2019. december 24. 22:16 | Link

Drága kishúgom
karácsony előtt | meghitten | style

Négy év nagyon sok idő. A családjától szinte teljesen eltávolodott, főleg akkor, mikor bekanyarodtak a célegyenesbe: házasságuk végébe. Milán volt talán az, aki jobban viselte az űrt közöttük, ő is nyitott először Gerda felé, talán azért, mert fiúként kötelességének érezte megvédeni nővérét. Szerette is, de ha már így alakult, hogy kisebbként felnőttebbnek kell lennie, hát megtette. Babett más eset: szüleik igyekeztek minden információt elhallgatni előle, nagyjából annyit mondtak, hogy Boldizsár meghalt, Gerda pedig komoly traumát szenvedett, de idővel minden rendbe jön. Nem azt mondom, hogy a nő kérése volt mindez, de úgy érezte, inkább ő mondaná el húgának az igazságot, már ha készen áll rá.
Tulajdonképpen azon túl, hogy végre helyrehozza, ami miatta kezdett tönkremenni, elhívta Babettet teázni. Most készül arra, hogy felfedjen valamennyit abból a világból, amibe éveken keresztül benne rekedt, s megmagyarázza, hogy is jutottak idáig. Izgul, de nem fél. Tudja, hogy húgának mennyit jelent kettejük kapcsolata, ahogyan azt is, ő mennyire ragaszkodott hozzá egészen idáig és mennyire ragaszkodik most is. Másképp szereti két testvérét, másképp is viszonyul hozzájuk.
- Én biztosan zöld teát iszom - elmosolyodik, ahogy a barna leányzóra néz és eszébe jutnak a közösen átbeszélgetett éjszakák, amikor megannyi titkot osztott meg vele. Mikor megismerte Boldizsárt, akkor nagyon sokat áradozott róla, Babettel együtt találták ki, milyen lesz majd az esküvő, milyen lesz a ruha, egyáltalán mennyire csodás lesz minden. Akkor még csak gyermeteg elképzelésnek tűnt, ami mára már valósággá vált és szerte is foszlott, akár egy álom. A különbség csak annyi, hogy mindez egy lidércnyomás volt. - Én is örülök, hogy kint vagyok a vízből - ki miért hálás, ugyebár. Tény, hogy nem bővelkedik szociális programokban, de azért ki-kijár. Hamarabb kellett volna testvére tudtára adnia, hogy jobban van és képes találkozni, de nem volt hozzá elég ereje. A felé nyúló kézre esik pillantása és hagyja, elérje övét, ekkor pedig össze is kulcsolja vékony ujjaikat.
- Te is nekem. Annyi mindent kell megbeszélnünk. Ne haragudj rám, az elmúlt évek nagyon... Kuszák voltak és... Nem tudom, kérdezz. Nem tudom, hol kéne elkezdenem - tanácstalanul rázza meg fejét, miközben megszorítja Babett jobbját. Belőle merít erőt, a szeretetéből, abból az eleven csillogásból, ami íriszeiben incselkedik. Elhatározta, hogy válaszol minden kérdésre, de csak annyit mond majd, amivel nem ijeszti meg a lányt. Mert valljuk be, volt nem egy-két vérfagyasztó élménye az elmúlt időszakban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Drinóczi Babett Mirtill
INAKTÍV


a legkisebb Drinóczi
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 203
Írta: 2019. december 25. 18:44 | Link

Nővérkém
karácsonyi hangulat | teázásokba' | let's talk this through

Hosszú, kissé megtört körmökkel díszített jobb ujjacskámmal helyezek egy kósza tincset a fülem mögé. Egyértelmű jele a zavaromnak, ami szinte érthetetlen, hiszen végre Vele vagyok. Furcsa érzések kavarognak bennem. Négy év nagyon sok idő. Igen, nagyon sok. És attól triplán annyinak tűnik, hogy a legfontosabb ember hiányától kellett ez idő alatt szenvedned. Évtizedeknek érzem, amíg bal kezem el nem éri az övét, ám amikor ez megtörténik széles mosoly terül szét szeplős arcomon. Kékes szemeim az ő tekintete után kezdenek kutakodni, de nem is telik olyan sok időbe, hogy találkozzunk lélektükör-ügyileg is. Látom benne, hogy őszinte az öröme, és most már nem a rettegéstől begubózott szemeket látom. A bőrömből ugranék ki jelenleg.
- Tudom, tudom - mondom a lehető legmegértőbb hangon, és kettőt simítok nővérem kézfején. Eközben tekintetemmel el sem engedem az övét. Amikor legutóbb találkoztunk, akkor minden sokkal másabb volt, sokkal szürreálisabb. Mint az elmúlt években általában. Egyedül voltam, mint a kisujjam. Olykor Milánnal próbáltam hosszabban beszélgetni, de arra is rányomta a bélyegét a tudatlanságomból fakadó tinédzser agresszió. Hiszen én nem sok mindent tudok a történtekről. Hogy mégis mi történt a B-napon. Bátyusom is biztosan védeni akart, s neki is megvolt a maga terhe, de én mint legkisebb testvér kimaradtam mindenből.
- Hogy vagy mostanság? - teszem fel végül a legszemélytelenebb kérdést. Nem akarok belekérdezni abba, hogyan is van férje halála után ennyi idővel, milyen nehéz neki vagy éppenséggel hogyan is történt az egész. Ekkor jelenik meg mellettünk a göndör hajú pincér fiú, amire azonnal eláll a lélegzetem. Vöröslő, dús ajkaimat beharapom, és lesütöttt szemmel nézek fel nővéremre. Arcomra frusztrált fintor kerül, s hirtelen nem lehet eldönteni, hogy szimplán bunkó vagyok vagy ennyire megerőltető mindennemű szociális interakció.
- Helló - motyogom, amikor ránk köszön. Fel szeretné venni a rendelésünket. - Ühm - megköszörülöm a torkom, és a zöld teára bökök vékonyka ujjammal. - Kettőt kérünk szépen - hangom zavart, hangerőm szinte a suttogás szintjét súrolja. Egy pillanatra nézek fel a pincér fiúra, aki bátorítóan rám mosolyog, mire én azonnal az itallapra rántom tekintemet, és várom, hogy magunkra hagyjon bennünket.
Utoljára módosította:Drinóczi Babett Mirtill, 2020. január 3. 13:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. december 25. 22:24 | Link

ANNIE
délutáni teázás az ajándékbeszerző körút közben | #justchatinGIF

Dehogy érzem kínosnak! Szeretem, amikor valaki ilyen jóízűen nevet, meg egyáltalán, ha önfeledten létezik. Úgyhogy igazán szükségtelen visszafognia magát. Kellemesen elmosolygok csak rajta.
- Rendben - támogatom az egymást meglepős ötletet bőszen rögvest.
Miután háztársam befejezte a rendelést, folytatom tovább én is az enyémet, hiszen addigra sikeresen kitalálom. Aztán szintén fizetek. Most nekiláthatok agyalni, mit kérjek Annienek. Ám közbeveti ezt a teaház megvevős dolgot, amire csak vidáman pislogok, körbenézve. Felelni viszont nem tudok rá, bár talán nem is várja. Részemről sem vagyok egy hosszú távra tervezős, viszont én egyszerűen azért nem, mert annyira a jelenben élek. Keveset töprengek a jövőmön.
Csak hümmögök teára, amiről mesélni kezd. Vagy akkor most ezt akarja kérni nekem? Nem vagyok biztos. Minden esetre elmondom a pult mögött álló boszorkánynak, hogy be is ülnénk kicsit, ő pedig kéri, akkor mondjuk csak meg, mit szeretnénk és készítik is. Leadom a rendelésem a lány teájára, ő is kikéri az enyémet és megyünk egy jó kis helyet keresni. Javaslom a puffos részt.
Miután kényelmesen elhelyezkedtünk meg leraktuk a cuccainkat, már hozzák is nekünk a meleg inniket. Annie elé egy Erdei séta nevű, gyümölcsös tea kerül a kannába.
- És? Hogy lesz a karácsony nálatok? - érdeklődöm tőle, miközben az italomat ízesítem. Tudom, hogy elég bonyolultak náluk a viszonyok, szóval talán az ünnepi program sem éppen egyszerű. Azon se csodálkoznék, ha még nem tudná.

// awh, megtiszteltetés //
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
offline
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. december 26. 15:54 | Link

Thomas


Már amikor felvetem az ötletet tudom, hogy mit fogok kérni neki, egy Nagyi kedvencét, aminek az alapja kicsit olyan, mint egy jó menzatea, de meg van bolondítva egy kis fűszeres naranccsal, nem az az erős, torokkaparó, inkább olyan finoman átmelengető.
Hogy hova ülünk, az mindegy, csak üljünk, mert azért most már kezdem érezni, hogy elég sokat mentünk, kicsit még a lábaim is átfagytak, amit most, hogy a melegben állunk percek óta, tapasztaltam meg igazán. Szóval lépegetek Thomas után, a puffos részre, gondosan pakolom le az ajándékaimat, és ahogy megérkezik a tea, ki is töltök egy nagy bögrével, sok cukorral, mert nekem kell, hogy pörgessen. Csokit nem nagyon eszek, de a cukrot nagyon igénylem.
- Huh, bonyolultan. Huszonnegyedikén este itt leszek még, akkor Cath-tel feldíszítjük a fát. Aztán hajnalban hazaindulok, elkísér, mert Denis még nem tudja, hogy jön-e, utána én az új évig valószínűleg otthon leszek, Cath meg elmegy az ő családi vacsorájára, aztán azt mondta, hogy alaposan ki akarja takarítani a házat, és olyankor jobb, ha senki sincs ott. Ijesztő, amikor beindul.
A végére megint nevetnem kell, mert egyszer láttam egy ilyen műveletet tőle, és eléggé ijesztő volt, szóval jobb lesz nekem otthon, kicsit anyával meg apával, és talán jön Denis is. Bár, hogy mennyire lesz akkor jó, azt nem tudom, mert mostanában nem találkoztunk, de ha találkozunk, akkor lehet, hogy tényleg megfojtom az elmúlt hetek eseményei miatt.
- Nálatok?
Kérdezek vissza az első korty előbb, majd belekortyolva a teába egyszer, majd még egyszer ízlelgetem, és kicsit hümmögök. Még nem ittam ilyet, tetszik az íze, jól esik, ahogy libabőrös leszek a hirtelen jött melegtől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. december 30. 22:37 | Link

ANNIE
délutáni teázás az ajándékbeszerző körút közben | #justchatinGIF

Mivel narancsos, amit kapok, ebbe kivételesen most nem kerül tejszín. Pedig szokásom nekem a gyümölcsteákat is megbolondítani vele, ez viszont most tényleg túlzásnak tűnne. Marad az alapos cukrozás.
- Zúzmarás hóbagoly! Dehát miért indulsz olyan korán? - döbbenek meg ezen a hajnali útrakelésen. A reggeli ébredés eleve egy kényes téma nálam, karácsonykor pedig egyenesen kínzásnak tűnik. Belekóstolok végül az eddig kevergetett teámba, miután fújogattam kicsit, és jólesően hümmögök.
- De... jó lenne, ha menne, nem? - kérdezek rá Denisre, miután mosolyogva végighallgattam. A lány kicsit mintha olyan távolságtartóan taglalná ezt, pedig, gondolom, nem mindegy, találkozik-e vele az ünnep alatt vagy sem.
- Ahogy szoktuk - derül fel rögvest ábrázatom, ahogy ő is érdeklődik a mi karácsonyunkról - Délelőtt teszünk-veszünk, készülődünk, délután feldíszítjük a fát, elmegyünk pásztorjátékra, mikor hazaértünk, gyertyát gyújtunk, imádkozunk, felolvasok, megvacsorázunk, utána társasozunk, filmet nézünk vagy csak beszélgetünk, majd elballagunk éjféli misére. Reggel aztán ajándékbontogatás és egész napos pihi - vázolom ragyogó arccal az apával közös programot. Noha már közkeletű, hogy Liam bácsi nemrég örökbefogadott, azért ritkán emlegetem még apa-ként, ezt inkább csak magamban hangoztatom. Egyelőre. Mondjuk ott már jó ideje.
- Csak... idén már a kutyusommal kiegészülve - teszem ezt hozzá, arcomon szende kis mosollyal, ahogy bejelentem új állatkámat Annienek. Most láttam elérkezettnek az időt. Elhoztuk pedig már néhány napja a menhelyről, azonban tudhatja, nem vagyok az a rögtön mindennel elbüszkélkedő meg gyorsan mindenkivel megosztó fajta. Főleg ilyesmivel nem, amit még próbálok magamban rendezni. Annyit mondtam eddig neki, hogy lehet, lesz kutyám. Hát, már van. Várakozón pislogok rá, mit szól ehhez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
offline
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2020. január 1. 17:35 | Link

Thomas


- Nem is tudom, amikor tervezgettük az utazást, akkor ez tűnt a legjobb időpontnak. Szóval, valahogy így alakult.
Igazából tényleg nem tudom, de úgy tűnik, hogy valahogy akkor logikus volt. Aztán hirtelen bevillan, én meg úgy csapok a homlokomra, mint aki éppen az új mágiatörténeti felfedezést tette meg, pedig erről nincs szó.
- Megvan! Azért, mert anya meghívta Cath-et ebédre, és így pont úgy érünk oda, hogy még ebédidő előtt legyünk egy kicsivel. Lepakolok, kicsit beszélgetünk, ebédelünk, és akkor indul tovább, hogy időben érjen ő is haza. Aztán huszonhatodikán vissza kell jönnöm, mert akkor lesz a végzős bál, aztán megint hazamegyek.
Persze, a bál miatt van az egész, már el is felejtettem. Egy kicsit besűrűsödnek ott a napok, de így jött ki a legjobban, és mostanában már jól bírom az utazást, szóval azt mondtam, hogy megpróbálhatnánk így. Aztán, ha akkor nem érzem jól magam, akkor Cath magával visz a vacsorára, és úgy jövünk vissza. De ez egy családi esemény, szerintem egy Brightmore is elég nagy port kavar majd ott.
-  Persze, csak most kicsit furcsán viszonyulok hozzá. Rám állított egy fiút, hogy figyelje, hogy mit csinálok, mintha nem tudnék viselkedni, vagy olyan lennék, aki minden fiúval elmegy.
Pedig ez nagyon távol áll tőlem, és szerintem, ha akkor nem lépek oda Beliánhoz a könyvtárban, akkor most merő véletlenségből ő is teát venne a szeretteinek, majd leülne egy kancsó átmelegítő mellé. Csodálatos lenne.
- Pásztorjáték?
Kérdezek vissza érdeklődve, mert nem hallottam még ezt a kifejezést, és nem tudom elképzelni, hogy milyen is az, amikor pásztorok játszanak, emberek pedig nézik őket. Talán egy szabadtéri színház szerű dolog lehet, de inkább szeretném letisztázni, hogy mégis miről lehet szó, mert aztán meg lehet, hogy semmi köze nincs ehhez az egészhez, és valami teljesen más dolog.
- Van kutyusod?
Csillan fel a szemem, és úgy nézek rá, mintha az évszázad jóhírét mondta volna. Nagyon szeretem a kutyákat, de nekem nem lehet, így mindig másét szeretgetem. És mint ilyen, azonnal ezer kérdés jut az eszembe:
- Milyen fajta? Mekkora testű? Milyen színű? Mi a neve? A suliban veled lesz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2020. január 5. 23:05 | Link

ANNIE
délutáni teázás az ajándékbeszerző körút közben | #justchatinGIF

- Sűrű kis program - állapítom meg, hangomban semmi rosszalással. Nekem mondjuk sok lenne így szerintem, de az én vagyok. Ki tudja, a lány talán élvezi a nyüzsit. Remélem, hogy élvezi! Különben nem lenne túl kedvező ez a karácsonyi időszak neki.
- Mi még huszonhatodikán is főleg otthon leszünk. Meg Lau átjön vacsorázni - teszem hozzá lelkesen, ahogy ez eszembe ötlik. Meghívtam barátnőmet hozzánk az ünnep második napjára, ő meg persze örömmel fogadta el.
Erősen összefut szemöldököm, amikor kiderül, miért nincs most oda a bátyja gondolatáért éppen Annie. Látszik rajtam, ahogy próbálom összerakni ezt az egészet, viszont eléggé nehezemre esik. Kortyolok a teámból, hátha az segít. Legalább abban, hogy valamit tudjak erre felelni. Viszont ezt végül feladom. Ám háztársam talán amúgy is látja rajtam, mennyire meghökkentett ez a ráállítósdi.
- Betlehemes - használom rá a kifejezést, amit mi ismerünk. Nativity play. Mivel viszont a magyar miserendben pásztorjáték-ként volt mindigis feltüntetve és a fordítómedálom érdekesen adta ezt vissza nekem, hajlamos vagyok sheperds play-ként emlegetni. Valahogy így rögzült. Bocsánatkérően pislogok a lányra, amiért ilyen furán mondtam. De így már tudja, miről beszélek, igaz?
- Herceg egy szürke, másfél éves pitbull. Kis izomköteg - mesélek róla mosolygó szeretettel. Heszegnek ejtem, az első e-t kicsit ő-sen. Mivel így hívják, erre hallgat, ezen nincs mit tolmácsolnia a keresztemnek, ám az eljut teázótársamhoz, hogy prince a jelentése a nevének.- Nem, ott nem lesz velem. Mivel nem lakok bent, nincs okom őt is magam körül tartani. Egyelőre Rileyhoz adom be ilyenkor napközbenre. A kertjében tök jól elvan - magyarázom, milyen megoldást találtunk ki és ahogy ragyogok, nyilvánvaló, hogy úgy fogom vissza magam, hogy ne vigyem itt valami feltűnő túlzásba örömömet.
- Ha végeztünk, eljössz velem érte? - vetem fel az ötletet. Akkor azon nyomban találkozhat is vele, nem kell itt külön időpontokat meg alkalmakat keresni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
offline
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2020. január 19. 10:11 | Link

Thomas


- Sok is. Szerintem azt tesztelik, hogy mennyire bírom a tempót. Mostanában megint volt pár rosszullétem, nem olyan súlyosak, de azért voltak, és mindenki azon aggódik, hogy így mi lesz velem.
Még a szemem is megforgatom, mert én magam nem érzem, hogy pár aprócska rosszullét annyira nagy dolog lenne. Rendszerint a filmnézések alkalmával jön ez elő, meg olyankor, mikor túl sok mindent csinálok, de amúgy teljesen jól vagyok. Iskolába járok, kutyát sétáltatok, megeszem az elém rakott cukorborsót is, mint egy jó gyerek, tényleg. Szóval most éppen mindenki aggódik, és meg se hallják, hogy nincs bajom. Pedig tudom, hogy Thomas, ha rám néz, azt látja, amit én is a tükörben, hogy teljesen rendben vagyok. Jól érzem magam, és szeretnék így is maradni. tudom, hogy ezt nem én választom meg, de most eléggé pozitív vagyok a dolgokkal kapcsolatban.  
- Ez lesz az első alkalom, vagy bemutattad már őt otthon?
Tudom, hogy ez nagy dolog, hazavinni valakit, akit az ember szeret egy olyan közösségbe, akik a legfontosabbak számára. A család a legkisebb egység az életünkben, és nagyon nehéz, ha nem fogadják el a választottunkat. Denis például szerencsés, a szüleim szeretik a feleségét, és fordítva is, úgy vettem észre, hogy  Payne család is szereti a bátyámat. Így könnyebb belelépni egy családba, majd onnan egy taggal új egységet alkotni. Nekem ilyen nem hiszem, hogy lesz, nem is nagyon akarom észrevenni a lehetőségeket, bár néha vágyat érzek iránta, hogy legyen valaki, akivel egy ilyen kis egységem lehet, a statisztikák ellenem vannak, és én nem akarok olyan lenni, aki maga mögött hagy egy fiút vagy egy lányt, aki nagyon szeret.
- Így sem tudom. De majd utánaolvasok!
Mert nagyon szeretek olvasni, és ha egy téma érdekel, akkor rengeteg és még annál is több hivatkozást megkeresek hozzá, és olvasok végig, hogy tudjam, miről is van szó pontosan. Szóval meg is van a programom a délutánra, megnézni, mi az a pásztorjáték, vagyis a betlehemes. Jól az eszembe is vésem, elmondom magamban párszor, bár nem nagyon szoktam elfelejteni, ha valami érdekel, de azért biztos, ami tuti, elmondom még magamban párszor, mert nem szeretném később
- A pitbullok nagyon családcentrikusak.
Sokat olvastam a kutyákról, mert meg akartam győzni Cathet, hogy nekem is lehessen egy sajátom, de nem engedte. Pontosabban még nem engedte, de úgyis meg fogom győzni, mert ezt a témát nem hagytam annyiban, csak most egy kicsit visszavettem a témából, de majd az ünnepek után, ha nem kapok kutyát, újra előhozakodok a témával. Azért még reménykedek egy kicsit benne, hogy mondjuk ez szóba kerül köztük Denis-szel, és Denis majd meggyőzi, hogy legyen kutyám, mert az jó lesz, és akkor lesz kutyám.
- Örömmel! Játszhatok vele én is ugye?
Ragyogok fel egyből, és csillogó szemekkel, felvillanyozva kérek engedélyt a játékra. Nekem a kutyák a mindeneim, és nagyon szeretném, ha lenne rá lehetőségem, hogy legalább akkor Herceggel játsszak egy kicsit, mielőtt elutazom. Annyira jó, hogy Thomas egy ilyen csodálatos társat kapott, és nagyon boldoggá tesz a tény. Valahogy a teám is gyorsabban kezd el fogyni.
- Máris indulnék szívem szerint.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2020. január 19. 21:52 | Link

ANNIE
délutáni teázás az ajándékbeszerző körút közben | #justchatinGIF

Picit szájelhúzva hallgatom, hogy rosszul volt mostanában, viszont nem kezdek el sajnálkozni vagy kérdezgetni erről. Tényleg, nem szoktam. Egyszerűen csak meghallgatom. Mosolygót szusszanok a szemforgatáson. Kedves tőlük mondjuk szerintem, hogy figyelnek rá és biztos vagyok benne, hogy Annie is értékeli mindezt, annak ellenére, hogy alapvetően bosszantja.
- Öm... - akadok meg kicsit a válaszadásban. Bemutatni? Nem volt bemutatás. Mármint... - Aludt már nálam olyankor is, amikor még nem volt... még nem volt a barátnőm - mosolygok, kicsit zavarban. A mai napig bizarr és különleges a számomra, hogy kedvesem van. Olykor tök lazán emlegetem, mert nem gondolok bele, viszont, ha kicsit is teszem, jön ez a szemlesütős somolygás. - Úgyhogy már akkor megismerkedtek Liam bácsival - bólogatok, elgondolkozva ezen. - Tényleg, te mikor jössz át? - kérdezem vidáman, teljesen úgy, mint aki már hívta magához ott aludni a lányt, csak még nem találtak rá alkalmat. Pedig a helyzet az, hogy én csak hiszem, hogy ez megtörtént, mert annyira készültem rá, hogy végül alappá vált, hogy megtettem. Pedig nem.
- Előadás Jézus születéséről - foglalom össze röviden, ám nem részletezem, csak bólogatok az utánaolvasást illetően. Nem akarom megfosztani az élménytől, hogy ő maga fedezze fel, pontosan mi is ez és miként zajlik.
- Azok! Arany pofák - csattanok fel szinte, mert úgy megörülök neki, hogy ezt mondja. - De képzeld, a legtöbben nagyon félnek tőlük - mesélem kissé szomorúan. Tény, hogy elég jelentőségteljes felépítésük van, viszont az én kutyusom hihetetlen szelíd, békés. Biztos képes lenne persze nagy kárt okozni valakiben, ám kizárólag akkor, ha az illető jó okot ad rá.
- Persze - felelem vidáman. Már hogy ne játszhatna vele?
- Hát... nekem már csak egy kortyom van - közlöm és fel is hörpintem, utána vállat vonva, hogy tessék, részemről már semmi akadálya, hogy menjünk. - Te be szeretnél még menni valamelyik boltba? - kérdezek azért rá erre, ugyanis szerintem én megvagyok most egyelőre. Otthon kell majd átnéznem, hiányzik-e még valami. Úgyhogy tőlem tényleg mehetünk akár már most a kutyusomért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Drinóczi Gerda Vivien
INAKTÍV


megtört terromágus
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 233
Írta: 2020. január 21. 14:08 | Link

Drága kishúgom
karácsony előtt | meghitten | style

Különös érzés számára, hogy szinte visszaugorva az időben, ismét csak kettecskén ücsörögnek a Pillangóvarázs kényelmes puffjain. Rengeteg dologban különböznek, de akad azért olyan is, amiben hasonlítanak: nagyon tudnak szeretni és ragaszkodni, ez pedig egyértelműen feltűnhet bárkinek, ahogy az egymás kezét szorongató párost nézik. Már régen meg kellett volna tennie ezt a lépést, hogy őszintén kitárulkozik Babett előtt, de amikor az ember még önmagának sem meri beismerni, hogy minden elcsesződött és talán, de csak talán, ez nem pusztán önmaga hibája, akkor hogyan viselkedhetne nyíltan másokkal? Legyen szó rokonról vagy ismeretlenről, ezt nem befolyásolja az érintettek köre.
Szívesen reagálna, de megjelenik a pincér, húga zavara pedig átragad Gerdára is. Kínosan elmosolyodik és mintha egy halk, "ööö" szerű nyöszörgés is alattomosan kicsúszna ajkain, leszegi fejét, mielőtt azonban komolyabban beéghetne, Babett menti a helyzetet. Már amennyiben ezt a reakciót mentésnek lehet nevezni. Szerencsére a bongyor srác villám gyorsan kapcsol és a rendelés felvétele után már megy is, hogy hozhassa a teákat.
- Ez mindig is ilyen rosszul ment nekünk? - ez az a pillanat, amikor végre valahára oldódik a benne felgyűlt feszültség és egy visszafogott, ám őszinte nevetés formájában távozik. Szinte látni véli magukat kívülről, ahogy szerencsétlenül elbújnak az itallap mögé - ez pedig a nőre egyáltalán nem jellemző. Mindketten rém gyerekesek voltak, ez pedig megér egy kellemes kacagást. Annyi bizonyos, hogy sokkal többször kell majd szadiznia testvérét, nehogy még a végén beszélni is elfelejtsen, illetve nem árt, ha saját magára is odafigyel, mert pillanatok alatt eltanulja ezt a rossz szokást.
- Jobban vagyok. Nem alszom sokat, de idővel ez is változik majd - egy kedves mosoly ül ki arcára, mely nyugalmat sugároz, ám van benne nem kevés szomorúság és reménytelenség is. Különös ez a kettősség, hisz Gerda szeretné elhinni, amit mond, mégsem képes rá, de Babettet nem akarja megrémíteni. - Nagyon sok minden van, amit... Amit nem tudsz - mély levegőt vesz, ahogy belekezd és másik kezét is kinyújtja, hogy ujjai közé zárja húgáét. A gombóc alattomosan gyűlik torkában, ellehetetlenítve, hogy tüdeje megteljen oxigénnel. A közelgő pánikot úgy próbálja elhessegetni, hogy testvérébe kapaszkodik és bízik abban, hogy hangozzék el ma bármi, nem fog ezért másképp tekinteni rá. Ezt nyilván nem ígérheti meg előre, a nő pedig nem is várhatja, hogy így legyen, de reménykedik abban, hogy a kettejüket összefűző kapocs erősebb annál, mint amit a tények lerombolhatnak.
- Boldizsár bántott engem. Nagyon sokszor - megnedvesíti ajkait, tekintetét képtelen húgán tartani. Ha tovább kéne néznie az ártatlan szemeit, sohasem mondaná el, ami történt. - Aznap, mikor... - épp belekezdene, de ekkor megérkeznek a teák. Megkönnyebbülten zuhannak le a súlyok szívéről, s mintha csak feloldozást jelentene az ital, úgy fixírozza. Talán a zöld tea bátrabb lesz nála és mindent elmond. A fiú ismét távozik, miután megköszöni, ezúttal viszont érzi, hogy kell a hatásszünet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Drinóczi Babett Mirtill
INAKTÍV


a legkisebb Drinóczi
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 203
Írta: 2020. január 23. 10:53 | Link

Nővérkém
karácsonyi hangulat | teázásokba' | let's talk this through

Vannak dolgok, amiket nem nő ki egyik pillanatról a másikra az ember. Az én esetemben ez az idegenekkel való problémás kommunikáció maradt meg gyerekkoromból. Mindig anyum, Gerda vagy Milán mögé bújtam, hogyha meg kellett jelenni valahol. Nem mondanám magam félősnek, de távolságtartónak egyértelműen igen. Ezért is várom ennyire, hogy a felszolgáló fiú mihamarabb elhúzza a csíkot. Láttam a szemében, hogy olyan beszélgetősebb fajta, amiből köszönöm szépen, nem kérek; amúgy is Gerdával vagyok, szóval „fuck off”.  Zöldeskék szemeimmel hunyorogva figyelem az elhaladó alakot, majd ismét nővérem szemeiben találnak otthonra. Amikor kérdésével felhívja a figyelmemet arra, hogy ez mégis mennyire cringy volt, kislányosan felnevetek, szabad kezemmel pedig a nevetéstől kivillanó, rendezett fogsorom elé kapok. Közben serényen, nemlegesen csóválom a fejem. Tény, hogy nagy szükségem lenne egy kis noszogatásra, ami régebben nővéremtől kaptam. Azonban az utóbbi időben nem lehetett volna eldönteni, hogy mégis ki bátorítana kit.
Jobban van. Megkönnyebbülten engedem ki a forró levegőt tüdőmből, és újabbat simítok kézfején. A tekintete mindig megnyugtat, éppúgy ahogyan a jelenléte. De mégis bujkál valami Gerda betűi, szavai és mondatai között. Nem tudom megmondani, hogy mi lehet az, ami egy kicsit idegesebbé tesz, így járatni kezdem jobb lábamat az asztal alatt. Vastag ajkaimat összeszorítom, és próbálok arra koncentrálni, amit mond nekem.
- Gerda… - kezdek bele halkan és komolyan. – Mit szeretnél mondani? – érzem, hogy a felvezető után valami eddig soha nem hallott sztori következik, és ettől rám tör a pánik. Szemeim kitágulnak, lélegzetvételről lélegzetvételre gyorsabban kezd verni a szívem, míg a lábam egyre szaporábban kezd rángani az asztalka alatt. Ekkor elhangzik a név. A név, amit még éltében is gyűlöltem hallani, nem még halála után. A halálhíre talán még nyugtatóan is hatott rám, kövezzen meg bárki érte.
- A köcsög! – bukik ki belőlem hangosan véleményem. S ezzel együttesen elengedem nővérem kezét, és még a puffból is felpattanok. Kezeim idegesen meg-megránganak testem mellett az idegességtől, szemeim szikrákat szórnak. Mindig is tudtam, hogy azzal a féreggel csak a baj lehet, de Gerda úgy szerette őt. Végül körbe tekintek, s meglátom a rám meredő szempárokat. Halkan elnézést kérek, majd lassan visszahuppanok a helyemre. Szájam szegletében undorodó fintor jelenik meg. Igen, Boldizsár; neked címezve a Túlvilágra. Ismét testvérem kezére fogok, nehogy magára vegye a viselkedésem.
- Aznap is megütött, igaz? – ekkor hirtelen megjelenik fölöttünk a srác, akire mérek egy „takarodj innen” pillantást köszönetképpen, és visszafordulok testvérem felé, tekintetét mohón keresve. – Nekem elmondhatod. Nekem elmondhatsz bármit. Hé… - fejemet mozgatva folytatom az eddig mindig megnyugtató barna szempár keresését. Mi történhetett?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Drinóczi Gerda Vivien
INAKTÍV


megtört terromágus
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 233
Írta: 2020. január 23. 11:33 | Link

Drága kishúgom
karácsony előtt | meghitten | style

Hatásvadásznak tűnhet a felvezetés, miszerint mennyi mindent nem tud húga, de jobbnak véli felkészíteni a másikat, hogy ma sok, igen vérfagyasztó információt fog hallani. Belegondolva szinte hihetetlen, hogy egész idáig képesek voltak titokban tartani mindezt a lány előtt. Ez a tény egyszerre nyugtatja meg és ébreszt benne legyűrhetetlen bűntudatot, még úgy is, hogy tisztában van vele: ezzel tették a legjobbat.
A kérdésre nyel egyet, majd belekezd. Nehezen préseli ki magából a szavakat, mégis mindegyiket megkönnyebbülés kíséri. Nem tudja nem észrevenni a Babett szemében megvillanó indulatot: ezek a reakciók már jó ideje megijesztik, hisz rendszerint ő itta meg a levét e felkorbácsolt idegek által generált cselekedeteknek. Persze a tudat, hogy Babett soha nem bántaná, sokat lendít az ügyön, de mindig kellemetlenül érzi magát tőle - már csak azért is, mert soha nem várná vagy akarná, hogy bárki ily módon fejezze ki nem tetszését Boldizsárral kapcsolatban. Már csak részben meggyőződése, hogy mindez az ő hibája volt, s képes beismerni férje felelősségét a történtekben. De csak részben.
- Na de Babett! - feddőn kerekednek ki szemei, a feléjük forduló vendégek kereszttüzében ülve pedig behúzza nyakát. Nem igazán ezt akarta. Még szerencse, hogy megérkezik a srác és leteszi eléjük a teát. Nem kell felnéznie ahhoz, hogy tudja, testvére gyilkos pillantással hessegeti el a szerencsétlent, csak hogy végre hallgathassa a folytatást. A kezére simuló puha ujjak hatására szívverése meglódul, az adrenalin váratlanul lövell ereibe és muszáj mély levegőt vennie, hogy ismét képes legyen a lány íriszeibe fűzni sajátját.
- Amikor hazaért, akkor összevesztünk. Vagyis kiabált velem, megütött, de nagyon homályos minden. Azt hiszem, baseball ütő volt nála, nem tudom, nem emlékszem, nem... - tekintete egyértelműen zavarttá válik, ahogy felidézi azt a tragikus napot. A trauma, csak úgy, mint bármikor, ha eszébe jut, hatalmába keríti, pánikreakciót idézve elő. Keze megremeg, szemében a zavar, a rémület és a szégyen egyvelege kavarog, míg a pihék ösztönösen meredeznek bőrén a puha pulóver anyaga alatt. - Csak azt tudom, hogy én ott voltam a földön, reccsenéseket hallottam, minden tiszta vér volt, aztán már nem élt... - hirtelen próbál sok levegőt venni, a légszomj jó barátként köszönti ismét. - Megöltem őt. Meggyilkoltam. Én tettem - a szavak keményen feszülnek kettejük közé, miközben Gerda egyértelműen nincs jól. Fogalma sincs, mit fog gondolni Babett, az emlékek viszont túlontúl valóságosak ahhoz, hogy csak úgy figyelmen kívül hagyja. Arca sápadttá válik, légzése szakadozó, egyenetlen, mintha fulladna. Émelyítő az egész. Muszáj lehunynia szemét, hogy magába fordulva csillapítsa ösztönös reakcióját. Így legalább húga arcát nem kell látnia. - Az elemem megvédett - muszáj hozzátennie, mintha csak menteni akarná magát, mintha ez feloldozná a vállát nyomó felelősség alól. Pedig nem. Ugyanolyan bűnösnek érzi magát, ami viszont még jobban megrémíti, hogy Boldizsárral kapcsolatban és a ténnyel, hogy közvetve csak, de önnön kezével oltotta ki életét, üresség honol szívében. Akár egy kietlen pusztaság, kiszipolyozott érzésekkel. Csak egy apró, lelkiismeretnyi, bűntudatnyi szellő marad. Azért a sok gonoszságért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Drinóczi Babett Mirtill
INAKTÍV


a legkisebb Drinóczi
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 203
Írta: 2020. január 23. 15:08 | Link

Nővérkém
a kis kerek asztalnál | teázásokba' | let's talk this through

Az, hogy ennyire kimaradtam az elmúlt időszak történéseiből furcsa érzéseket vált ki belőlem. Ugye én nagylányként gondolok magamra körülbelül tizenhárom éves korom óta. Legkisebb testvérgyermekként pedig nem bírom egyszerűen elfogadni, hogy valamit nem tudhatok, mert „még kicsi vagyok hozzá”. Tudom, tudom. Nagy hibám, hogy nem tudom fékezni az indulataimat, de idővel biztosan ez is javulni fog. A fülem zúgni kezd, és egy pillanatra mintha vesztettem volna a hallásomból; minden érthetetlen motyogássá válik, akárcsak a víz alatt. Nyelésem hangja üvegszilánkként karcolja meg halántékomat, de tekintetemmel nem engedem testvéremet. Indulatos vagyok. Persze. Akár egy kisnövésű kutya, aki nincsen kibékülve azzal, hogy százévesen is ő lesz a legkisebb a családja szemében. Védeni akarom mindegyikőjüket. Éreztetni akarom, hogy én erős vagyok és én leszek az, aki mindentől megóvja őket. És legfőképpen; az ilyen Boldizsár-féle barmok a legmesszebbre kerüljenek tőlünk. Fintorom még látványosabbá válik, amikor Gerda rám szól. Le kell nyelnem a következő szavakat, amiket neki hajítanék. Ő az egyetlen, akire nem szórok kígyót-békát azonnal, de látszik rajtam, hogy alig tudom megtartani magamnak a mondatot. A levegőt – a magamra erőltetett nyugalomtól függetlenül – szaporábban veszem.
- Mmm – morgok egyet inkább a véleménynyilvánítás helyett, és gyermeki módon karba tett kézzel ülök néhány percig, mielőtt újra a kezekhez menekülnék biztonságért. Ekkor előrébb dőlök az asztalon, szinte felborítva a már kihűlő félben lévő zöldteákat. A bájos kis csészékkel nem foglalkozva kúszik előrébb felsőtestem, akárcsak kisgyermekként mesehallgatás közben. Azonban ez most nem mese. Ez a valóság. A rideg és nyálkás valóság, ami bekúszik bőröm alá.
- Baseball ütő? Ez… – és itt ismét csitulásra intem saját magam. Elnyomott fintorom újra kiül az idegességtől pirospozsgás arcomra. Újabb kutya képpel élve; megéreztem már az első alkalommal, hogy ebből a férfiból csak baj lehet, semmi más. Látom magam előtt minden egyes szavát nővéremnek. A reccsenő ágak hangja hallójáratomba furakodik, s látványosan, testemet megrázva szalad végig a hideg hátamon. „Megöltem őt. Meggyilkoltam. Én tettem”, dobálja agyam a mondatokat random sorrendben a fejemben. Nem értem. Látszik rajtam, hogy nem jut el tudatomig, hogy mit is közölt velem az imént testvérem. S amikor reagálhatnék meglátom a remegő kezeket, amiket erősebben kezdek tartani ujjaim között. Zöldes szemeim az arcra kúsznak, ami most egy porcelánbaba színét kezdi magára húzni.
- Gerda – suttogom, miközben szorongatni kezdem remegő kezeit. A mosdó ajtajára kúszik kissé kétségbeesett tekintetem. – Kérlek – állok fel, majd húzom fel őt is, hogy ne a nagyközönség előtt történjenek a továbbiak. Az sem baj, ha az ital elfogyasztása helyett inkább lelépünk innen, és máshol folytatjuk a beszélgetést. Finoman megpróbálom két lábra állítani a nővéremet, s elindulunk a mosdó irányába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
offline
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2020. január 24. 22:52 | Link

Thomas

- Jó, de más a barátodként ott aludni, és más a barátnődként ott aludni.
Nem mintha tapasztalatból beszélnék, mert nem. Fogalmam sincs, hogy milyen, amikor valaki barátnői minősítésben alszik ott a másiknál, de szerintem a környezetben is beáll egy változás, onnantól, hogy te már nem olyan vagy, mint a többiek, nem barát vagy, hanem barátnő. Más szint, mert például nagyobb eséllyel csókolózol a barátnőddel a szobádban, mint a barátoddal. Nem? Szóval olyankor már mindenképpen érdemes kopogni, nehogy megzavarj valami szerelmes pillanatot.
- Óóó! Huh, szeretnéd?
Mert persze, szívesen átmegyek, ha tényleg szeretné, és ezt nem csak azért mondja, mert Laura már aludt ott azelőtt is, hogy a barátnője lett. Engem az ilyen dolgok nem zavarnak, nem hiszem, hogy ilyentől például rosszabb barát lenne, de tudom, hogy az emberek egy átlagos hétköznapon is egy csomó olyan dolgon képesek megsértődni, amin nem igazán kellene, mert csak felesleges feszültségeket generálnak maguk közé. Szóval ilyen szempontból én más vagyok, de tudom, hogy Thomas nem mondta volna, ha nem mondja komolyan, így viszont nagyon váratlanul ért a kérdése, és hirtelen nem tudom, hogy mit kéne mondanom, mert szeretnék menni, nagyon is, de ugye ez egy csomó kérdőjelet tartalmaző időszak.
- Az ünnepek után? Még mindenképpen a tanév vége előtt, egy nyugis hét végén.
Próbálom a lehető legjobban belőni a dátumot, mert úgy vagyok vele, hogy ha lemegy ez az ünnepi kálvária, akkor minden és mindenki sokkal jobb színben és gondolkodásban lesz, és amikor ez megtörténik, akkor én is hátra tudok már dőlni kicsit, és tervezni az elkövetkezendő napokat úgy, hogy azok tényleg jók legyenek, minden beleférjen és jusson idő rendesen mindenre, amire csak szeretném.
- De ez csak egy rossz előítélet. Mármint, szerintem a kisebb kutyák sokkal veszélyesebbek, mert sokkal kevésbé van biztonságérzetük, és hát, kicsik.
Nem tudom ezt jobban megfogalmazni, de a kicsik mindig annyira agresszívak, folyton ugatnak és problémáznak. A nagy kutyusok viszont határozottan édesek és szeretgethetőek.
- Nem, szóval szerintem indulhatunk is.
Mert nekem se maradt már mit meginni, és alig várom, hogy ott legyünk és tényleg játszhassak meg megszeretgethessem, mert nincs is jobb egy kutyus ölelésénél. Felkelve gyorsan öltözködöm szinte pillanatok alatt, és lelkesen nézek Thomasra, jelezve, hogy menni kell, most, gyorsan. Mert hát egy kutyával van találkozóm, akit sürgősen meg kell szeretgetnem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2020. január 25. 21:18 | Link

ANNIE
délutáni teázás az ajándékbeszerző körút közben | #justchatinGIF

Szemöldökösszevonva pislogok a véleményére.
- Hm. Nem, nem igazán - töprengek el ezen, más-e így az, amikor Lau nálunk alszik. Más-e, hogy a kedvesemként tölti nálunk az estét. De nem az. Nyilván, amikor magunkra maradunk, igen. Akkor összebújunk meg ilyenek. Viszont tényleg csak akkor. Különben egyáltalán nem. Úgyhogy, amikor apával vacsorázunk meg elvagyunk mind a nappaliban, az ugyanolyan élmény mindenkinek, mint amilyen bármikor volt. A szobámba pedig nem nyitna be soha Liam bácsi, ha becsukom az ajtót.
- Mármint... értem, hogy érted. És... oké, kicsit talán más - teszem azért hozzá, mert ha belegondolok, akkor nyilván izgi. Olykor észreveszem például, ahogy apa nézeget minket és látom rajta, hogy nem úgy néz minket, mintha egy barátommal figyelne engem éppen. Ilyenek vannak. Ez igaz. És olyankor bennem is tudatosul. Különben viszont egyszerűen csak csodás és természetes.
- Persze, hogy szeretném. De... már mondtam neked, hogy örülnék, ha átjönnél, nem? - fürkészem őt, immáron kételkedve abban, hogy megtettem ezt. - Akarni akartam, igazából már rég, csak ezek szerint elfelejtettem - vallom meg, bocsánatkérő mosollyal. Dehogy azért mondom, hogy nehogy rosszul érezze magát! Csak erről jutott most eszembe. Egyszerűen a nálam alvásról. Jól sejti, hogy én nem állnék elő ilyennel mindössze azért, hogy megfeleljek valaminek. Meg semmivel nem állnék elő ezért. Hanem mert szeretném.
- Igen, az úgy nagyon klassz lenne - bólogatok az időpont latolgatására, némi gondolkodás után. Az ünnepek lecsengését követően tökéletes. - Pompás évkezdés - vigyorgok, hiszen lelkesít az elképzelés, hogy végre vendégként köszönthetem majd az otthononban, amit annyira szeretek. Ja és én teljesen abban vagyok, hogy nálam is alszik. Viszont ezt valószínűleg nem mondtam így egyértelműen. Nem tudom.
Előítélet, bizony. Elhúzom a szám, hiszen így van. Most, hogy mondja, a kisebb termetű ebektől én is jobban tartanék. Már ha tartanék én bármelyiktől. Ezt még jól átbeszéljük, és mivel kiderül, hogy mára vége a shoppingolásnak, így fizetünk, felkerekedünk és megyünk az én édes kutyusomhoz, bemutatni neki Anniet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 18 ... 26 27 [28] 29 30 ... 35 36 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed