A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=99909#post99909][b]Elisabeth Lovelace - 2013.04.07. 20:28[/b][/url]

Az egyik koszos sarokban ültem már több, mint két órája és egymás után rendeltem a whiskey-kólát. Bár inkább volt whiskey, némi kólával, de így volt jó. Elég erős volt és már sikerült elég rendesen be is csípnem tőle, így pedig nem is fájt annyira a tény, hogy megint vége van. Újra és újra megszívtam. És most megint. Az érzést pedig nehezen viseltem el, de így a részegség határán kezdtem magam jobban érezni. Tudom, egy nőnek sosem szabadna ilyen állapotba sodornia magát, de most valahogy nem tudott érdekelni ez az egész, csak ki akartam törölni mindent. Egy részem, ami képes volt még tisztán gondolkodni, tudta, hogy úgysem lesz sokkal jobb, csak egy fejfájós, másnapos reggel, de ez nem volt számomra lényeges. Könnyebb volt inni, mint szembenézni a valósággal és a családommal, akiknek még mindig nem mondtam el, hogy az eljegyzésem könnyen jött és könnyen el is ment. Talán túl korai volt, vagy csak túlságosan reménykedtem benne. De mindegy is, most a whiskey tömény íze minden felé emelkedett, eltemette egy időre a fájdalmat és ameddig fizettem a pincérnek, nem volt probléma egyetlen ital sem, nem szóltak meg, hogy most már sok lesz. Ezért is nem mentem a pubba, hanem ide. A csárdát amúgy is jó párszor meglátogattam már életemben, legalábbis, mióta lejártam a faluba az iskolából, ismertek is ezért, és most ez pluszban jó volt. Csak ültem és bámultam magam elé és ittam. Nem sírtam, nem agyaltam a történteken, magamba zuhantam és hagytam alkoholba fulladni magam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=100076#post100076][b]Elisabeth Lovelace - 2013.04.07. 21:41[/b][/url]

Nem is tudom, mikor ittam ennyit utoljára bánatomban, de most ez kifejezetten jól esik. Már nem érzek semmit, csak kellemes mámort, és áldom az eszemet, amiért ide nem tűsarkúban jöttem. Azt hiszem, komoly gondjaim lennének most azzal. De így egy újabb probléma kilőve. És ami azt illeti, úgy érzem semmi sem lehet probléma. Még az sem, hogy az előbb láttam belépni a csárdába. Józanul azt hiszem, most összeszorulna a szívem, s a sírás kerülgetne, de így minden rendben van. Vagy legalábbis ilyen érzés. Megiszom a poharamban maradt kólás whiskeyt, majd felálltam és a pulthoz sétáltam, némiképpen ingadozó léptekkel.
- Egy üveg whiskeyt kérek - azzal letettem a tartozás és az üveg árát a pultra, majd meg is kaptam cserébe a rendelésemet. Aztán kissé bizonytalanul, de elértem addig az asztalig, ahol Richard ült. Kibontottam az üveget, és újratöltöttem a poharát.
- Szép estét neked is! - köszöntem, majd leültem vele szemben. Az arcomra kiült a tipikus, alkoholgőzös, bárgyú vigyor, miközben próbáltam egy tincset kisöpörni az arcomból, sikertelenül. Hülye voltam, kifelé kellett volna vennem az irányt, és menekülni saját magam elől, de a whiskey miatt minden rendben volt és semmi sem fájhatott. Nagyjából öt nap telhetett el, hogy kisétáltam Richard ajtaján, és most itt ültem vele egy asztalnál, teljesen szétcsúszva. S mindez mit sem számított.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=100120#post100120][b]Elisabeth Lovelace - 2013.04.07. 22:17[/b][/url]

Teljesen kész voltam, nem voltam magamnál, valószínűleg nem is fogok rá emlékezni, de nem is ez volt fontos. Sokkal inkább lényeges volt az, hogy a harmadik számú ex-vőlegényem itt ült velem szemben, és én újabb adag whiskeyt eresztettem le a torkomon, nem törődve az előttem lévő pohárral, csak úgy, az üvegből.
- Mondhatnám, hogy miattad, de tuuuuulajdonképpen, nem - válaszoltam a kérdésre, félredöntöttem a fejemet, s hagytam, hogy eltűrje a tincset, amire én képtelen voltam. - Az igazság az, hogy magam miatt... iszom - elnevettem magam, majd újra meghúztam az üveget, miután megint töltöttem egy pohárral Richardnak. Kissé akadozva, elnyújtva beszéltem, mindez mégis normálisnak tűnt. Jól éreztem magamat, nem fájt semmi sem, és ettől minden megoldódott. Aztán láttam, hogy Ifens felállt és felém lépett. Hazavinni?
- Nem - jelentettem ki meglehetősen tisztán. - Nem megyek sehová - tiltakoztam ismét, miközben a fejemet ráztam. Szóba sem jöhetett arról, hogy én bárhová is elmegyek innét, míg az üveg ki nem ürül. Két lehetősége van, vagy segít, vagy nem. Abban az esetben, ha nem, akkor még rosszul is leszek, nem csak holnap reggel, hanem ma éjjel is, de ez van. Belefér. A másnaposság majd eltereli a figyelmemet a problémákról.
- Nem kell rám vigyáznod, már nagylány vagyok - ráztam meg ismét a fejemet, és a tincs, ami ellen küzdöttem, újra előkerült, de már nem is érdekelt az sem.