A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=851216#post851216][b]Polaris Jomana - 2022.08.17. 13:23[/b][/url]

Csillagainkban a hiba

Sok idő telt el itt, de azóta sem sikerült mindennek a koncepcióját megérteni. Például ott vannak a koncertek. Nagyon zajosak, meg zsúfoltak, a múltkor is elmentünk erre az egyre Borkával, az egyik lány meg a nyakamba borította az italát, a másik meg lelépte a sportcipőm sarkát. Ezt amúgy hogy a szarba gondolták? Igazából jól éreztem magam, mert a zene jó volt, meg a látvány... Hát a látvány. De nem értem, az emberek miért ilyen agresszívak.
Szóval kicsit vonakodva, de kocogtam Borka után a csárdába, mert nem volt kedvem az egész estét egyedül tölteni a klubhelyiségben. Gáz.
- Te amúgy nem hétre szoktál jönni ilyenkor? - kérdeztem felvont szemöldökkel nézve az órámra, ami jelen pillanatban 9.13-at mutatott. Furcsa számnak tűnik a kezdésre, de nem vagyok főnök, hogy értsek az ilyenekhez. Inkább csak próbáltam vele lépést tartani, egész addig, míg alaposabban körbe nem néztem. A szám kiszáradt és majdnem átestem a saját lábamon, ahogy a tekintetem visszakaptam Borkára.
- Mit csinálunk mi itt? Nem. Nem. Mit csinálnak Ők itt? - kérdeztem felettébb higgadtan, az ujjaim Borka vállába mélyedtek és engem körülbelül két másodperc választott el attól, hogy egy hátraarcot vágva itt hagyjam minden méltóságom és elszaladjak. Csak így, Pollisan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=851223#post851223][b]Polaris Jomana - 2022.08.17. 14:59[/b][/url]

Csillagainkban a hiba

- Booooocs, nem akartam, ne haragudj - szabadkoztam azonnal, de közben csak egy bűnbánó mosolyra tellett, mielőtt még alaposabban szemügyre vettem volna ismét a pultnál lévő srácokat. Gondolom itt voltak korábban is, de én nem figyeltem rájuk. A csárda sosem volt a kedvenc helyem amúgy, nagyon zajos, meg nagyon fura pasik járnak ide, akik úgy gondolják, nekik szabad fogdosódni. A rángatásra nem tudtam mit reagálni, csak tátogtam pár pillanatig, mint egy aranyhal, majd a fekete hajú fiúra, Patrikra néztem. Legalább addig sem akart a gyomrom bukfencet vetni. Kurvára nem vicces élmény.
- Én? - néztem körbe, keresve, hogy kihez beszél, még a mellkasomra is böktem, hogy amúgy, most komolyan rólam van szó? - Ooooh. Nagyon örülök. Polli.
A nevem már csak utólag böktem oda mellé, mikor sikerült magam kirázni a pillanatnyi sokkból és a keze után nyúltam. Annyira szép volt a mosolya, alig tudtam nem arra figyelni, hanem ténylegesen a beszédére.
- Én igazából fogalmam sincs mit keresek itt, de valami elképzelés biztos volt mögötte- látványosan Borkára pillantottam, hogy ha szeretné menteni a helyzetet, akkor abszolút most van itt az ideje.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=851518#post851518][b]Polaris Jomana - 2022.08.21. 23:09[/b][/url]

Nem teljesen értettem, miért beszélgettek úgy Patrikról, mintha itt sem lett volna, de nem szóltam bele, mert láttam rajta, hogy már így sem vagyok közönség kedvenc, meg amúgy is nagyon harapósnak tűnt ma. Lehet, hogy a hely teszi, vagy az emberek, abba már nem mentem bele.
- Iiiigen, mint a... tudod, a csillag. Anyukám nagyon odavan értük - bólintottam kicsit, össze is préselve az ajkaim. Ilyenkor nehéz nem arra gondolni, hogy ő vajon jól van-e, meg merre lehet éppen a világban. De azért a tény, hogy a szőke fiú a nevemet ismételgeti, elég jó horgony volt a jelenben, nehéz volt nem rá figyelni. Pedig! Muszáj volt, mert megkaptam a kötényt, Borka meg már be is protezsált a pultba, mintha én arra jelentkeztem volna, hogy dolgozni jövök. Vitatkozni viszont nem szeretek, így segítettem a ficsúrnak a pultban, mielőtt megint rákezd, hogy neki egyedül kell mindent csinálnia.
- Jaj ez nehéééz. A Burning brightot nagyon szeretem, meeeg nagyon tetszett az új számotok, tudod, amit utoljára játszottatok  - csettintgetve próbáltam felidézni a címét, de aztán a munkatársam közbevágott, nagyon hevesen bizonygatva, hogy Valentin bizony már éppen készen van  setlisttel. Töltöttem egy újabb italt egy pasasnak, aki éppen látványos bámulásban volt, nekem meg összecsúszott a szemöldököm rendesen rajta. Fúj? Sokkal szívesebben beszélgettem volna Lenivel, de gyorsan le kellett rendezni az embereket, akik vártak, mert különben meg csak háborgás lesz, meg hiszti, az nem kell senkinek.
"Figyelek én, figyelek, de úgy bámulod azt a lányt, mintha most találta volna fel a spanyolviaszt. " A srác még fel is horkant mellé, én meg értetlenül néztem feléjük, hogy ez amúgy abszolút nem is igaz, meg még csak nem is jogos. A jegesvödör után kicsit keresni kellett, de végül azt is sikerült megtalálni, a rendelés befejeztével pedig ismét Lenihez fordultam.
- Gondolom neked is van kedvenc számod... melyik? - kérdeztem kíváncsiságtól csillogó szemekkel.