A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=819410#post819410][b]Nemes Balázs - 2020.10.15. 21:56[/b][/url]

Épp egy házat néztem meg magamnak kora este, amikor jött egy sms a felrúnázott készülékemre Ráheltől, hogy szeretne velem találkozni. Részleteket nem árult el, de mivel a húgom barátnője volt, sejtettem, hogy Lédával kapcsolatos dologról lehet szó, s lássa Isten a lelkemet, nem tehettem meg azt, hogy ne fogadjam őt még a késői órákban.
Meg is beszéltük a találkozót, megadtam neki a Csárda címét, és a szobám számát is, hogy nyugodt helyen beszélgethessünk. Már amennyire nyugodt lehet egy csárda...Egy kicsit bántam is, hogy nem volt szabad hely máshol, s csak itt sikerült magamnak szobát bérelni, de még ez is jobb volt a semminél.
Hazaérve a háznézőből, ettem odalent egy szendvicset vacsoraként, majd vettem egy gyors zuhanyt, s átöltözve vártam Ráhelt, miközben a Biblia aznapra kijelölt idézetét olvasgattam. Később már újabb idézeteket nézegettem, ez a lány viszont még mindig nem érkezett meg, így kezdtem kissé aggódni. Már kilenc óra is elmúlhatott, nagyot ásítva pillantottam a kis asztalon ácsorgó keresztre, s aggodalmasan dobolni kezdtem ujjaimmal a szék karfáján. Mikor kopogást hallottam, hirtelen ugrottam fel, és sietve lépdeltem oda, hogy ajtót nyissak.
- Ráhel...neked is szép estét! - kissé felvontam a szemöldököm a belépőjére, igazán elszemtelenedett ez a lány a nyár folyamán. Vagy mindig is ilyen volt? Mindenesetre megkönnyebbültem, hogy épp és egészséges, így jobban kitárva előtte az ajtót, beinvitáltam.
- Na, ne szemtelenkedj, mert előbb vagy utóbb a gyóntatószéken fogsz kikötni. Inkább gyere és foglalj helyet! - szigorúan néztem rá, egy kicsit össze is ráncoltam a szemöldököm, s mikor belépett, megcsóváltam a fejem, de azért egy halovány mosoly felcsillant az ajkaimon. Vicces ez a lány.
- Mesélj, miért akartál találkozni? Az üzenetedből nem túl sokat tudtam kibogozni. Léda jól van? - a húgom mostanában sajnos nem volt velem túl kommunikatív, ráadásul ha már Ráhel is engem keresett, akkor valószínűleg valami komolyabb dolog lehetett a háttérben.
- Vigyázz, törékeny! - mielőtt még lelökte volna könyökével a keresztet, egy kicsit arrébb pakoltam. - Kérsz inni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=819412#post819412][b]Nemes Balázs - 2020.10.15. 22:41[/b][/url]

- Lesz az tíz is - kacsintottam, majd egy kedves mosolyt azért megeresztettem felé, mert bár idegesítő tudott lenni, ha piszkálódott, de lassan kezdtem már hozzászokni. Léda barátnői közül mégis őt kedveltem a legjobban, még akkor is, ha sokszor azt láthatta rajtam, hogy bosszúságot okoz nekem.
- Ráhel...ha úgy érzed, kívül tágasabb...na de - igen, még épp sikerült elharapnom a mondatot, mielőtt utat engedtem volna az ördögnek, s hagytam volna, hogy eluralkodjon rajtam valamiféle düh. Márpedig ez a lány a tűzzel játszott, de szerencsére kimondottan nyugodt természet voltam, s képes voltam hosszasan tűrni az efféle szemtelenséget. - Ajh te lány, komolyan kiborítasz. Ha rajtam lenne most a reverendám, akkor én magam utasítanálak a gyóntatófülkébe. Az üzeneted aggodalomra adott okot, de most inkább azt érzem, hogy csak az idegeimet tépázod. Azért jöttél, hogy gúnyolódj, vagy komoly a probléma? - megértem, hogy rég találkoztunk, és hiányzott már neki az, hogy jól az orrom alá dörgölhesse a választásom, de úgy éreztem, hogy muszáj rátérnünk a lényegre, mielőtt tényleg őszbe borulna minden hajszálam. A keresztet biztonságos helyre tettem, s ha már nem inogott meg a lábazat, visszafordultam Ráhel felé. Már épp megindultam a vizeskancsóért, mikor kibökte, hogy mi van, s ezzel együtt meg is torpantam.
- Hogy mi volt? Be...beállt? Úgy érted, hogy ...- míg csak sejtettem, hogy miről is lehet szó, Ráhel felvilágosított, így már tudtam, hogy valóban komoly a dolog. Eszembe jutott az a nyár, amikor kis híján Ráhel életébe került egy ilyen incidens, akkor is megjártam a poklokat ezzel a két lánnyal, de akkor azt hittem, hogy az csak egy egyszeri alkalom volt. Lédával is alaposan elbeszélgettem ezekről a szerekről, megpróbáltam a lányokat felvilágosítani, hogy ez nem jó dolog, s azt hittem, hogy értettek a szóból. Most viszont rá kellett jönnöm arra, hogy a húgom tévúton jár.
- De mi az, hogy be volt állva? Miért hagytad neki? És te?? Ugye te nem? - nagyon csúnyán néztem a Mácsai lányra, mikor pedig a bort kiejtette a száján, még a szám széle is megremegett az idegességtől.
- Bor? Hogyne! Majd úrvacsorán! Komolyan Ráhel, ne vicceld ezt el kérlek. Mondj el minden részletet. Hol történt, mikor és miért? Mit tudsz? Egyáltalán hol jutott ilyen anyaghoz? - hagyva a kínálgatást, visszatelepedtem a lány mellé, s felé fordulva, aggodalmasan fúrtam pillantásom a tekintetébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=819470#post819470][b]Nemes Balázs - 2020.10.17. 13:14[/b][/url]

- Tudom-tudom, már kislányként is szóvá tetted - mosolyodtam el haloványan, hisz emlékeim szerint talán még csak 14 lehetett, amikor elhatároztam, hogy ezt az utat választom. Most meg mennyi is? Már szinte felnőtt, de...viselkedésre még gyerek, akárcsak a húgom.
- Egyszer azért még úgyis elérem, hogy másként vélekedj erről - fűztem még hozzá, azt nem igazán akartam elhinni, hogy olyannyira hiányoztam az életéből, úgy sejtettem, hogy valami gond lehet a háttérben. S ahogy lenni szokott, sajnos a megérzésem is beigazolódott, aminek egyáltalán nem örültem. Ideges lettem, pedig nem szokásom, de mégis csak a húgomról volt szó, s jól tudtam, hogy ezek a szerek milyen rossz hatással lehetnek rá. Ez alól Ráhel sem volt kivétel, csak remélni tudtam, hogy ő nem tévelyedett a sátán útjára.
A megjegyzésre elkomorodtam, mert valóban rég beszéltünk már normálisan Lédával. Az utóbbi időben nem értettünk egy szót, nem beszéltünk közös nyelvet, ő mindig felháborodott, ha jó útra akartam terelni, a tanácsaimból pedig nem kért. Talán én is elrontottam, de mindez részletkérdés volt most, hogy kiderült, nagy lehet a baj.
- Igen, tényleg rég beszéltünk már. De mit gondolsz, mi lehet az ok? - aggódva fúrtam pillantásomat Ráhel tekintetébe, de úgy tűnt, hogy a legjobb barátnőjét még ő sem ismeri igazán, mert pontos válasza neki sem volt.
- Jó jó, nyugodj meg Ráhel, tudom és köszönöm, hogy ezt is így elmondtad - kissé lehiggadtam, s tenyeremet nyugtatóan helyeztem a lány vállára, miközben kerestem a pillantását.
- A suliban...hát, nem tudom, ti már egy másik generáció vagytok, a mi időnkben még nem voltak ilyenek - jegyeztem meg, bár ki tudja, talán már akkor is meg lehetett kapni bármit, amit akart az ember. Gondolataimból viszont visszakanyarodtam a valóságba, s mindaz, amit Ráhel megosztott velem, komoly aggodalomra adott okot. A húgommal egész biztosan történt valami, csak azt nem tudtam, hogy mi. A Mácsai lány kérdése meglepett, de azonnal meg is ráztam a fejem.
- Nem, semmi olyan, ami ilyesmire adna okot. Nem kérték tőle, hogy álljon be apácának, ha erre gondolsz - tettem hozzá, mert Ráhel fejében még ez is megfordulhatott. S tény, hogy a családom nagyon vallásos volt, és az is igaz, hogy próbálták ezt Lédára is ráerőltetni, de úgy tűnt, hogy a húgomat ez egyáltalán nem érdekli.
- Lehet, hogy tényleg valami fiú lesz a dologban, vagy egy rossz társaság...ajh, nagyon nem jó ez így - idegesen tettem csípőre a kezem, aztán ide-oda léptem, államon a szakállam kezdtem babrálni, miközben gondoltam. Végül újra Ráhel mellé léptem, s tenyerem a vállára csúsztatva, mélyen fúrtam tekintetem a szemeibe.
- Szeretnélek megkérni arra, hogy próbáld megtudni, kikkel találkozgat mostanában. Tudom, hogy sokat kell tanulnod, és nem akarok rád felelősséget aggatni, de csak te tudsz most a közelébe kerülni, mert velem mostanában nem igen beszél. Jó lenne megtudnunk, hogy mi miatt van ez. - pap létemre mondhatni arra kértem, hogy kémkedjen a húgom után, de úgy éreztem, hogy ezzel jó célt szolgálna, az Úrral meg majd úgyis ledumálom este, Ő is meg fogja érteni.
- Számíthatok rád?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=821260#post821260][b]Nemes Balázs - 2020.11.14. 23:40[/b][/url]

Sietve ugrottam fel az egyik épp üresen ácsorgó hintóba, mert azonnal vissza akartam jutni a faluba. A kísértetházban történtek nagyon is felzaklattak, mert nem tudtam magamban elrendezni a dolgokat, ráadásul még a bűntudat is gyötört, amiért tiltott gondolatok, s érzések törtek fel bennem odabent. Idegesen morzsolgattam ujjaimat, majd a homlokomat gyűrtem velük újra és újra, miközben ostoroztam magam botorságomért. Nem szabadott volna eljönnöm erre a maskarás bálra, nem szabadott volna táncolnom azzal a csinos nővel, és nem szabadott volna engednem a kísértésnek. Ó Uram, miért nem állítottál meg? Miért nem tudtam megálljt parancsolni az ösztöneimnek, s mikor éreztem, hogy flörtöl, miért mentem bele a játékba?
Szörnyű dolgot tettem, s erre nem volt bocsánat. Tudtam jól, hogy erről még hosszasan kell beszélgetnem Vele, hogy megértse, nem tévedtem le az útról, s nem gondoltam meg magam a feladataim kapcsán, amit vállaltam. Még mindig ezt az utat akartam követni, úgy éreztem, hogy ez a helyes, így tudnék segíteni leginkább az arra rászorulókon, ezért is gyötört ennyire a bűntudat. Azt gondoltam, hogy már sikerült leszámolnom a múltammal, s hogy képes leszek ellenállni egy nő csábításának.
A csárdához érve, sietve tértem vissza a szállásomra, csak intettem az ott dolgozónak, vacsorát nem is kértem, egyik léptem szaporán követte a másikat, s úgy éreztem, menten megfulladok az ingben. Már nem volt rajtam az a puccos ruha, csak egy szimpla ing, az mégis veszettül szorította a nyakam, így amint átléptem a szobám küszöbét, máris nekiestem az ingemnek, hogy lefejtsem magamról az anyagot.
Tényleg megbolondultam, s ha ott maradok, talán több is lett volna mindez egyetlen csóknál. Mégis, mi ütött beléd Balázs?
- Nem akartam, tudod, hogy nem akartam letérni az útról? - hozzá kezdtem beszélni, ahogy az ágyamon ülve kezeim közé vettem a kis keresztet. Lehunyva szemeimet, immár némán folytattam vele a társalgást, ám mielőtt még a végére érhettem volna, üvöltésre lettem figyelmes. Ki is zökkentett az imádságból, értetlenül nyitottam ki az ajtót, hogy kinézzek az ajtón, s döbbenten láttam meg Ráhelt és a húgomat. - Ti meg mit kerestek itt? Léda?? - azonnal látszott, hogy valami nem stimmel, a húgocskám egyáltalán nem tűnt józannak. Táskája a lábam mellett ért földet, azonnal leguggoltam érte, majd felemelve azt, egyúttal be is zártam az ajtót. - Mi történt vele?- kérdeztem aggódva, miközben kinyitottam a táskát, hogy elővegyem a kért ruhadarabot, s átnyújtsam azt Ráhelnek. Őszintén nem hiányzott az estémből most ez a két lány, de nem dobhattam ki őket, ráadásul tényleg ramaty állapotban volt a testvérem.
- Víz…víz, jó máris hozom - sietve térültem-fordultam, s egy jó nagy kancsó vízzel tértem vissza, meg egy üres pohárral, amit azonnal meg is töltöttem , s úgy nyújtottam Ráhelnek.  - Te jó ég - döbbenten néztem végig Lédán, el sem akartam hinni azt, hogy ez ő. Annyira meglepett, hogy így kell látnom, hogy Ráhel kérdése csak ekkor zökkentett ki a gondolataimból. - Hogy mi? Káromkodni? Tedd…úgy sem foglak tudni megváltoztatni - erre nem igen tudtam mást mondani, már megszoktam azt, hogy Ráhel nem követte azt az utat, amin én jártam. Valószínűleg a húgomnak is ez lehetett a baja, pedig ha egy kicsit is foglalkoztak volna a témával, rájöttek volna arra, hogy ez egyáltalán nem rossz dolog, sőt. - Várj, ide kéne őt fektetni - hirtelen nem volt jobb ötletem, az ágytakarót lerántottam, hogy odaemelhessük a húgomat, de ekkor hallottam, hogy valami a földre esett az ágyról, s ahogy megfordultam, észrevettem a földön heverő maszkot.
Egy pillanatra megdermedtem, mert ez a maszk kiköpött mása volt annak a maszknak, amiben az a csinos nő volt velem azon a bálon, aki megcsókolt. Akit visszacsókoltam volna, ha nem szalad el mellőlem. Akire…akire nem gondolhattam úgy, ahogy, mert még az előző gondolataimért sem vezekeltem eleget.
A maszk után nyúltam, s ujjaim közé véve azt, arcomra fagyott a döbbenet, ahogy alaposabban is szemügyre vettem azt. - Ez…? - értetlenül fordultam vele Ráhel felé, mert nem lehetett az, hogy ez az övé. Ugye nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=821921#post821921][b]Nemes Balázs - 2020.11.24. 20:20[/b][/url]

- Buli? Ez nektek a buli, hogy így szétcsapjátok magatokat? - egy kicsit bosszúsan keltem ki magamból, de nem is Ráhelre voltam mérges, sokkal inkább a húgom viselkedése aggasztott. Emellett a bál is rajtam hagyta a nyomát, még mindig feszült voltam a történtek végett, hisz majdnem óriási baklövést követtem el, sőt, azt hiszem, hogy már azzal az egy csókkal is felkerültem a bűnösök listájára.
- Halloween? A Kísértetházban voltatok Halloweenezni, amit reklámoztak a plakátokon? - meglepetten vontam fel a szemöldököm, azt hittem, hogy valami házibuliban lehettek, ki hitte volna, hogy a húgocskám is ott volt. Így viszont csak még nagyobb lett bennem a bűntudat, tudva azt, hogy a húgom valahol ott a közelemben vette be azt a bogyót, vagy akármit is , ami ilyen hatással volt rá, s hogy akár ki is használhatta volna valaki, ha Ráhel nincs a közelében. Tulajdonképp hálás lehettem a lánynak, hogy ilyen jó barátnője volt Lédának. - Ha neked sem mondta, akkor nagyon úgy tűnik, hogy hazudott - sóhajtottam, miközben gondterhelten megdörgöltem a tarkómat, majd kérésére odanyújtottam a ruhákat.
- Persze - biccentve magam mögött hagytam a helyiséget, addig töltöttem egy kancsó vizet, szereztem két poharat, s azokkal tértem vissza. Ráhel tekintetébe fúrtam a pillantásom, volt benne egyfajta határozottság, amit amúgy mindig is kedveltem, még akkor is, ha az olykor szemtelenségbe csapott át. - Nem akarlak, vagyis csak néha. Egy-két szokásodtól azért megválhatnál - jegyeztem meg, ezzel utalva például a csúnya szavak használatára, vagy az efféle felhőtlen bulizásokra, amiket a húgom is művelt. Mondjuk, azt nem tudtam, hogy Ráhel az utóbbi időben viselkedett-e hasonlóan, de bíztam abban, hogy legalább már ő megkomolyodott egy kicsit, nem úgy, mint a húgom, akire rossz volt ránézni ebben az állapotában.
- Inkább segíts - odaléptem, hogy elfektessük Lédát az ágyamon, ekkor koppant valami a földön, s ez volt az a maszk, ami a kezem ügyébe akadt. Nagyon ledöbbentem, mert kiköpött mása volt annak, mint amit az a gyönyörű nő viselt a bálon, így a kávés kérdésre sem tudtam reagálni. Egy pillanatra lefagytam, s csak aztán szegeztem Ráhelnek a kérdést. - Aha…nem volt böjt, én i…mindegy - nyögtem ki, miközben a gondolataim ezerrel kavarogtak. Hirtelen a legrosszabbra gondoltam, hogy talán a húgomé, úgy éreztem, hogy egy gombóc fojtogatja a torkomat, de ahogy Ráhel beszélt, úgy kezdtem egyre inkább arra a következtetésre jutni, hogy talán mégis ő volt az. Ő volt???
- Hogy érted, hogy pasizni? Mi történt? - kíváncsiságomat nem tudtam leplezni, ami talán feltűnő is lehetett, hisz soha nem érdekelt ennyire a magánélete, hogy ilyen mélységekig belemenjek, most viszont túl zavaros volt számomra minden, s a maszk…a maszk sem volt rám jó hatással. Még mindig a kezeim közt szorongattam, újra lepillantottam rá, majd vissza Ráhelre, mintha csak azt próbáltam volna elképzelni, hogy vajon hogyan is nézhet ki benne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=822039#post822039][b]Nemes Balázs - 2020.11.26. 21:05[/b][/url]

Úgy kikelt magából ez a lány, ahogyan már nagyon rég nem láttam, bevallom, meg is lepett, még a homlokom is összeráncolódott kicsit, ahogy tekintetébe fúrtam komor pillantásom. Nem tagadom, rosszul esett az, hogy ennyire megemelte a hangját, bár az is igaz, hogy talán én sem a legmegfelelőbben kezeltem a mostani helyzetet. Túlságosan feszült voltam az esti történések után ahhoz, hogy még ezekkel a problémákkal is szembesüljek.  
Nem is vágtam közbe, hisz utólag beláttam, hogy neki is volt oka fennakadni a megjegyzésemen. Inkább csak vártam, hogy elcsituljon magától, ha ez nem történt volna meg, úgy biztos felszólaltam volna, ám szerencsére erre nem volt szükség, mert egy fújtatást követően bocsánatot kért. Nocsak, Ráhel erre is képes? Ez már jól esett, pozitívan is könyveltem el, s tény, hogy az elmúlt időszakban rengeteget változott. Néhány éve még rosszabb volt a húgomnál, most meg…mintha kicserélték volna, sok esetben felnőttnek tűnt, leszámítva a stílusát.  - Nem gond, azt hiszem, hogy a kelleténél én is hevesebben reagáltam, te se haragudj rám - úgy éreztem, nekem is bocsánatot kell kérnem tőle, így volt korrekt ez.  Az mondjuk meglepett, hogy ugyanazon a bálon voltunk, s véletlenül ezt majdnem el is árultam, de az utolsó pillanatban mégis sikerült elharapnom a mondat végét.
- Igazad van, tényleg jó irányba változtál Ráhel, és ezt már akartam mondani neked. Ha néha noszogatlak, nem azért teszem, mert meg akarlak változtatni, csak…próbálok rád jó hatást gyakorolni, de talán már nem kell - jegyeztem meg egy kedves mosollyal, mert annak ellenére, hogy olykor úgy beszélt, mint a kocsis, helyén volt a szíve, és ez sokat számított.  - Remélem, hogy egy napon majd Léda példát vesz rólad, és rájön arra, hogy ez, amit most művel, rossz irányba sodorja - sóhajtva telepedtem le mellé az ágy szélére, a húgom miatt még mindig aggódtam. A maszk ezután került a kezeim közé, mely hirtelen kavargó emlékekkel árasztotta el az elmémet, s megijesztett. Kellett néhány másodperc, hogy összeálljon fejemben a kép, furának is tűnhettem a kérdéseimmel. - Te jó ég - szökött ki számon, amint meghallottam további szavait, még inkább idegesség lett úrrá rajtam, hirtelen le is dobtam a maszkot az ágyra, majd ugyanolyan gyors mozdulattal keltem fel a lány mellől, s fordítottam neki hátat. Arcomat ha most látta volna, talán Ő is rájön. Melegem lett, az idegességtől izzadni kezdett a tenyerem, s közben hevesebben vert a szívem, miközben arra gondoltam, hogy mit tettem? Eszembe jutott a csók, ahogy ajkai az enyémekhez értek, ahogy ágyékomban éreztem a tüzet, melyet már rég nem csiholt fel bennem senki sem.
- Nem érdekelnek a pasiügyed! Akarom mondani…nyilván csak úgy érdeklődök, mert mégis a húgom legjobb barátnője vagy, te vigyázol rá, én meg rád. Csak ennyi - vetettem oda a választ, miközben felé fordultam, közben gondolataimban újra magam előtt láttam őt a báli ruhában, s ahogy most megfigyeltem, valóban. Gyönyörűek voltak a szemei, az ajkai. Miért nem vettem ezt eddig észre? Mit művelsz Balázs?
- Ebbe? Mármint mibe? - gondolataimból kizökkentett a kérdésével, őszintén mivel nem igazán figyeltem, nem tudtam, hogy mire gondol, de miután végig mutatott rajtam, már rájöttem. - A papságomba? Miért olyan nehéz azonosulnod ezzel a dologgal?- értetlenül ráncoltam a homlokom, miközben gondterhelten masszírozni kezdtem a tarkómat, mert nem tudtam, hogy elmondjam-e neki, hogy engem csókolt meg, vagy tartsam inkább titokban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=822293#post822293][b]Nemes Balázs - 2020.11.30. 22:11[/b][/url]

Meglepett az, hogy ennyire őszinte volt velem, mert a legtöbb esetben elhülyéskedik, többnyire viccet űz a hivatásomból, amit már megszoktam. Sokszor már fel sem veszem, ha azzal állít be, hogy áldjam meg, mielőtt még lángra gyúlna a kereszt, most viszont nagyon is komolyan hangzottak a szavai, s tudtam jól, hogy komolyan gondolja. Még akkor is, ha nem nézett rám.
- Magadnak is köszönheted Ráhel, nagyon sok erő lakozik benned, Isten jó útra terelt, ezért is tudtál talpra állni - nem akartam körbeudvarolni a szavakkal, de ez volt az igazság. Hittem benne, hogy az a sok beszélgetés gyümölcsöt érlelt az elméjében. A húgomnál is meg kellett volna indulnia ennek a folyamatnak, ő viszont valami oknál fogva elzárkózott tőlem. Hallani sem akart a hitről, és a segítségemből sem kért, ez pedig elkeserítő volt. Sóhajtva pillantottam még végig rajta, s ezt követően jött egyik pillanatról a másikra a megdöbbenés, s az a beszélgetés, mely a pokol mezsgyéjére sodort. - Igen, csak ennyi - vágtam rá ismét a választ, persze egyáltalán nem úgy reagáltam, ahogyan kellett volna, mert a történtek miatt komoly viharok dúltak a lelkemben. Tudtam jól, hogy nagyot hibáztam ma este, s most, hogy kiderült, Ráhellel, csak még rosszabbul éreztem magam.
- Hogyan? - ahogy tovább beszélt, s körül írta, hogy kivel is találkozott, annak hallatára elkezdtek égni a füleim, talán még el is vörösödtem, miközben a szívem egyre szaporábban vert, s úgy éreztem, hogy le fogok bukni előtte. - Ezt most..hogy érted? - nyeltem egyet, mert emlékeimben még mindig ott élt az a tinédzser lány, aki szerelmet vallott. - Nem…nem érezhetsz semmit Ráhel…- vágtam rá, de érezhetőt volt, hogy feszült lettem, s ideges. Meg kellett volna mondanom, hogy én voltam ott a bálon, de hogyan is tehettem volna ezt? Nem, talán nem kell, hogy megtudja. Vagy tudja? - Csak azért, mert találkoztál valakivel, ilyen nincs, hogy egyből érzelmek. Biztos sokat ittál - vágtam rá, de éreztem, hogy egyre nehezebben tudom kezelni ezt a helyzetet. - Talán haza kéne menned, hogy kipihend magad, nem? - finoman céloztam arra, hogy jobb lenne, ha elmenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=823217#post823217][b]Nemes Balázs - 2020.12.16. 23:11[/b][/url]

Mióta megláttam azt a maszkot, s összeállt a fejemben a kép, azóta uralta elmémet és testemet az idegesség. Nem tudtam lenyugodni, feszült voltam már a közelségétől is, és rosszul reagáltam minden egyes szavára. Nem tudtam leplezni a bennem keletkezett zűrt, talán ő is észrevette, s lehet, hogy emiatt váltam vele szemben olyan gorombává, hogy haza akarjam küldeni. Nem volt ez szép tőlem, de úgy éreztem, hogy a bálon történtek után az lenne a legjobb, ha távozna, ha nem lenne a közelemben, ha nem adna okot parázna gondolatokra. Próbáltam megtalálni a megfelelő okot, ráfogtam az italra, ám ekkor szembesített azzal, hogy ő ugyan nem ivott. Pedig pontosan emlékeztem arra, amikor velem is megkóstoltatta azt az italt, s azt követően megcsókolt. Bevillant elmémbe a maszk mögött rejlő arc, a csábos ajkak, de nem…ezt ki kellett vernem a fejemből, s valahogy Ráhelt is távol kellett tartanom magamtól, hogy kitörölhessem az est történéseit az elmémből. - Szörnyű mi? - próbáltam megjátszani előtte, hogy nem értem miről beszél, pedig pontosan tudtam azt, hogy mire is gondol. Emlékeimben még mindig ott élt az a lány, aki szerelmet vallott, s Ráhel most újra előhozta a témát. - Ne beszélj már butaságokat Ráhel! Hogy is lehetnének érzelmeid irántam? Soha nem történt köztünk semmi! Ez badarság! - vágtam rá kissé idegesen, ám ezzel is szembesített. De mit is mondhattam volna? Hogy mégis történt valami? Hogy épp ma este csókolt meg? - Ráhel…mond, miért csinálod ezt velem? Miért mondasz nekem ilyeneket? - fel nem tudtam fogni azt, hogy miért műveli ezt Ráhel, sokszor csak tréfálkozott, így azt sem tudtam, hogy komolyan beszél-e, vagy csak viccelődik. Mindenesetre kezdtem egyre kellemetlenebbül érezni magam a témától, s ettől a szituációtól, mert soha nem néztem rá úgy, egészen mostanáig. Ma este azonban valami megváltozott, s ha ránéztem, azt láttam, akit a maszk mögött.  - Jó…rendben, tudod mit? Felőlem maradhatsz, feküdj oda nyugodtan Léda mellé, itt alhatsz, mert nem akarom, hogy ilyen későn odakint kóborolj. De erről a témáról nem szeretnék többet hallani, mert ez soha nem történhet meg, és ezt a badarságot el kell felejtened - láthatta rajtam, hogy haragszom, érezhette a hangomból.