36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed
Mátra Máguscsárda - Nadia Rosales hozzászólásai (3 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Nadia Rosales
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 187
Írta: 2021. november 2. 20:06 | Link

Zétény
kinézet

Eltelt néhány nap, amiben volt időm jól kibosszankodni magam, s minden este megfogadni, hogy soha többé ne kezdjek férfiakkal. Kedvem lett volna Izához is átmenni, s elújságolni neki, hogy mekkora vadbarom a drága kebelbarátja, ám erre sajnos már nem futotta az időmből, mert ha épp nem a lányomat vittem iskolába, vagy anyámat kísértem el az orvoshoz, akkor újdonsült igazgatóhelyettesi feladataimat láttam el, melyek nem kevés időt raboltak el tőlem mostanában. Panaszra mondjuk nem volt okom, hisz én adtam be a pályázatomat, volt is bőven motivációm, csak épp arra nem gondoltam, hogy majd lelkileg facsarodok ki, s életerőm sem lesz ahhoz, hogy tegyem a dolgomat. Arról már nem is beszélve, hogy a lányom szerintem megharagudott rám, Zéténnyel is elmaradtak a találkozói, ez pedig sehogy sem volt jó. Nati folyton róla beszélt, még azt is pedzegette, hogy apa vajon miért nem készít neki reggelit, hogy ugye biztos én nem engedem? Szóval gonosz boszorkává avanzsált a saját lányom, miközben anyám meg azzal traktált, hogy nagyon helyes, ne is engedjem be többé a házba ezt az alakot. Két oldalról kaptam hideget is meleget is, s kezdtem úgy érezni, hogy bele fogok bolondulni ebbe az egészbe. Néha nagyon szívesen lettem volna független, gyermektelen, szabad nő, akinek ha nem tetszik valami, csak fogja magát és tovább áll. Még egy mélyzuhanást vett éjszakán az is megfordult a fejemben, hogy összepakoljam Nataliet, s lerakjam Zéténynél, én meg továbbálljak. Akkor legalább lett volna ideje bepótolni az elmulasztott éveket, s én is bepótolhattam volna a fiatal éveimet. Ám ahogy ez a gondolat végig suhant a fejemben, úgy el is hessegettem azon az éjszakán, mert rájöttem, hogy a szívem szakadna meg, ha Natit elveszíteném.
Szóval, ilyen és ehhez hasonló gondolatok dübörögtek az elmémben, ráadásul Tánya sem ért rá, Ákost meg a föld nyelte el, s még csak egy üzenetet sem hagyott, hogy tudjam, hol keressem. Ennyit a barátokról.
Sóhajtva csuktam be magam mögött az üres ház ajtaját, mire végre elindultam, mert nagy elhatározásomban úgy döntöttem, hogy órák előtt meglátogatom Zétényt. Nem kellett messzire mennem, pontosan tudtam, hogy még mindig a Csárdában töltötte az estéit. Nem igazán értettem, hogy miért nem bérel ki magának egy rendes házat, ide azért nem szívesen engedtem volna el Nataliet.
Felfelé menet összefutottam egy fiatal nővel, aki parfümfelhőben úszva csörtetett lefelé, s bár nem volt a homlokára írva, de a női megérzésem valahogy azt súgta, hogy talán Zéténytől jött. Ez sem lepett volna meg, meg persze közöm sem lett volna hozzá, ha tőle jön, csak hát…na. De megint hülyeséget gondoltam, miért is jött volna tőle.
Elhessegetve a kószaságot, megálltam ajtaja előtt, s határozottan kopogtattam, közben próbáltam összekaparni a gondolatokat, amik éjszaka még sikerültek is, csak mikor komoly dolgokról kellett beszélni, olyankor már mindig inába szállt az ember bátorsága. Én még sem futamodtam meg, vártam, hátha ébren van már, s kinyitja nekem az ajtót. - Jó reggelt, bejöhetek? - miután végig néztem rajta, válla felett is elpillantottam, nem-e tűnik fel egy szőke, barna vagy vörös, ki tudja. Ha beengedett, át is léptem a küszöbét, s egyúttal körbevezettem a pillantásom a szobában. - Ja igen, szóval tudom hogy írtam, nem kell Natiért elmenned, viszont nagyon hiányzol neki, és szeretném, ha holnap mondjuk vele tudnád tölteni a délutánt…már ha, ráérsz holnap és nincs más dolgod - kezdtem bele, kicsit még barátkoztam a helyszínnel, meg gyűjtöttem a gondolataimat a legutóbbi - nem túl kellemes - beszélgetésünkkel kapcsolatban.
Szál megtekintése
Nadia Rosales
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 187
Írta: 2021. november 2. 20:59 | Link

Zétény

- Egész…nagy ez a szoba - jegyeztem meg, mert legutóbbi emlékeim szerint a csárdában meglehetősen zord, kicsi és sötét szobák voltak, nem beszélve a nyikorgó, rossz bútorokról. Ez ahhoz képest azért egy fokkal jobban nézett ki, amolyan legénylakásos stílust öltött a szoba, amiben volt minden, ami egy férfinek kell, ellenben még mindig nem gondoltam azt, hogy ez a hely gyermekbarát, már csak azért sem, mert odalent rengeteg idegen ember jött és ment, s valószínűleg jó pár korsó sör is felütötte a fejét, amit meg aztán hangzavar kísért.
Kicsit megköszörültem a torkomat, mintha nem lett volna hangom, de végül aztán kitisztult, sikerült is elmondanom első körben, amire gondoltam, mert tényleg bántott a bűntudat, s az, hogy láttam, Natalie mennyire szomorú Zétény hiánya miatt. Ezért is gondoltam azt, hogy jó lenne, ha mondjuk együtt töltenének jó pár órát, akkor talán a kicsilány megint vidám lenne, meg aztán, azt sem akartam, hogy Zé úgy érezze, nincs rá szükség. Tulajdonképp egy jó adag bűntudat is mardosott a történtek végett, össze is fűztem karjaimat a mellkasom előtt, mintha ez védene bármitől is, ami még csak meg sem történt.
-  Nem köszi, vagyis…egy pohár vizet, köszönöm - bólintottam, s míg mozdult, tétován néztem az ülőalkalmatosságra, aztán vissza Zétényre.
- Nem köszi, a suliban úgyis sokat ülök - végül állva maradtam, tettem pár kósza lépést, miközben még jobban szemrevételeztem a lakását. Fülemet közben megütötték az ironikus szavak, éreztem is belőle, hogy Zétény még neheztel rám, de nem sértődtem meg, végül is, volt benne némi igazság, így jogosan kaptam.
- Nem kell elvinned, úgy gondoltam, hogy átjönnél, játszanátok, és ott vacsorázhatnál - kiejtve az utolsó szót, ráemeltem a pillantásom, nem tudtam, hogy ehhez mit szól majd, közben ha kaptam, elvettem a vizet, de nem ittam belőle, csak tartottam a poharat, s tovább fürkésztem Zétény pillantását.
- Nézd - halk sóhajjal inkább le is raktam a poharat, s egy kicsit közelebb léptem hozzá. - Sajnálom a múltkorit, és nem úgy értettem, hogy többé ne gyere. Ez…ez csak…- most kellett volna valahogy elmondanom, hogy mi is játszódott le bennem, de inamba szállt a bátorságom. Nem ment. - …na de, a lényeg az, hogy Natinak nagyon fontos vagy és hiányzol neki, az apja vagy és mióta megjelentél az életében, azóta ő a legboldogabb kislány. Soha nem láttam őt még ilyennek, és ez jó dolog.
Szál megtekintése
Nadia Rosales
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 187
Írta: 2021. november 2. 22:12 | Link

Zétény

Miközben beszéltem Zétényhez, egy kicsit izgultam, volt bennem némi stressz, nem tudtam, hogyan reagál majd, hisz sikerült megbántanom. Tényleg túlreagáltam a múltkori helyzetet, valóban nem volt szép, hogy hozzá vágtam azt a plüssállatot, s az sem, amiket hozzávágtam a fejéhez. Szóval volt is bennem félsz, hogy sikerült mindent elrontanom, s hogy elmartam a lányom apját, aki most majd megint tovább áll, újra lelép, én pedig örökre hallgathatom majd azt a lányomtól, hogy anya, ez is a te hibád! Azt pedig nagyon nem akartam, hogy a lányom apa nélkül éljen tovább most, hogy végre rátalált.
Úgy tűnt, Zétény egész jól fogadta, legalábbis a szavaiból ez jött le, még sem esett le rólam a kő, még mindig nehéznek éreztem a mellkasomat. Ráadásul  még most is éreztem benne némi távolságtartást. Úgy beszélt velem, mint egy diplomata, aki időpontot egyeztet. Tehát nem bocsájtott meg.
Felpillantva rá, hallgattam amiket és ahogyan kérdez, közben a gondolataim közé kúszott néhány múltbéli emlék is, mint amikor először futott össze Natival ott a boltban, vagy amikor én futottam vele össze újra a kastélyban.
- Nem, nem éreztem úgy - feleltem szűkszavúan, kikerülve a korábbi kérdést, s most kaptam a pohár után, hogy a kitöltött víz egy jó részét megigyam. Míg ittam, legalább addig sem kellett felelnem, meg amúgy is, olyan volt, mintha teljesen kiszáradt volna a torkom.
- Persze, hogy így gondolom - ezt már azután mondtam, hogy lenyeltem azt a pár korty vizet, s mivel ő közben a konyhának kijelölt helyhez sétált, így kénytelen voltam követni, mert nem volt kedvem a szoba másik feléről folytatni a diskurzust.- Ákossal?Mi…honnan tudsz te arról a rendőrségi ügyről? - meglepetten pillantottam Zétényre, hogy ennyire képben volt, pedig ilyesmikről nem is nagyon beszélgettünk. Ő persze viccelődni próbált, legalábbis nekem úgy tűnt, hogy jó mókának tartotta azokat a pletykákat, én viszont most nem igen tudtam vele együtt nevetni, mert egy fokkal feszültebb voltam a Farkasnál.
- Ákos…ő egy kedves barátom, mostanában sokat utazik - mondtam röviden, hisz mit is kellett volna mesélnem? Hogy tavaly együtt töltöttem vele egy éjszakát, vagy hogy nagyon kedveltem? - Az egy félreértés volt, néhány öregasszony fújta fel a dolgot és bolhából csináltak elefántot. Megjegyzem, mai napig zokon veszem azt, hogy egy szimpla feljelentés elég volt ahhoz, hogy meggyanúsítsanak - meséltem némi felháborodással a történteket, de meg is torpantam közben. - Nehogy mondj most valami jópofát, mert úgyis tudom, hogy eszedbe jutott valami. Igen, emlékszem, hogy azon a bulin prostinak öltöztem a javaslatodra, de nem , még mindig nem vagyok prostituált - húztam számat egy negédes mosolyra, de azért bekúszott egy őszinte mosoly is, ahogy eszembe jutott az a kis buli. Rég volt, akkoriban ismerkedtünk meg, s kapható voltam az ilyen apróságokra. Közben mégis csak letelepedtem mellé a székre, a blézeremből pedig kibújtam, mert kezdett melegem lenni ebben a szobában. - Nehéz, hogy itt vagy, tudod? - törtem meg végül a csöndet, s míg egyik kezem a pultra fektettem, addig másik kezemmel az összehajtott blézerem a combomon fektettem el.- Mikor ott vagy nálunk, látom, ahogy játszol Natival a nappaliban, ahogy fotózod őt, vagy mikor épp szendvicset készítesz neki. Olyankor mindig olyan érzésem támad, mintha…egy család lennénk, és…ez olyan jó érzés. De aztán meg kimész azon az ajtón, és nem jössz napokig.  Aztán meg megint ott vagy. Kedves vagy velem, az illatod az orromba kúszik és legszívesebben megérintenélek, de aztán bevillan az, hogy nem tehetem, mert a lányod miatt vagy ott, és nem miattam. És most biztos komplett idiótának tűnök, egy szeszélyes libának - mosolyodtam el keserűen, miközben egy kecses mozdulattal próbáltam kitörölni szemem sarkából a könnyet úgy, hogy ne kenjem szét a sminket. Felpillantva rá meg csak megvontam a vállaimat egy mosollyal az arcomon, mert hát, csak én lehetek ennyire hülye, egy kamu prostituált, aki “iskolát igazgat”.
Szál megtekintése
Mátra Máguscsárda - Nadia Rosales hozzászólásai (3 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed