36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed
Mátra Máguscsárda - Bajnóczi Kimoriah hozzászólásai (13 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Bajnóczi Kimoriah
INAKTÍV


Zsákos nőszemély
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 633
Írta: 2020. február 1. 22:17 | Link

Quinn Ashwood
;elkaptalak ;me, myself & I

Fogalmam sincs, hogy a körülöttem ülő lányok közül melyik kicsoda, vagy egyáltalán mit keresnek mellettem kedvesen elbeszélgetve az időt. Először is, ugyanúgy néznek ki, másodszor pedig csak ültem a pultnál, kortyolgattam a kis gintonikomat, néha váltottam pár szót a pultossal, és ennyi. Ebbe a csodálatos idillbe robbantak be a lányok, akik „csajszi” - wtf? – felkiáltással vágódtak be a nyakamba, majd ölelgettek meg, csókolgattak körbe, és ültek le körém. Fogalmam sincs kik ők, de hiába emeltem a pultosra kérdő tekintetemet, nem segített sokat a dolog kiderítésében, bár miért is segített volna? Honnan tudná kik ők, és miért borultak az én nyakamba? Oké, engedjük el a dolgot, egyszerűen csak felvettem a fonalat velük, ami nem volt nehéz tekintettel az IQ szintjükre, de meglepően édesek amúgy és jót is beszélgettünk, legalább a pultos is megtalálta a célközönséget, akik nevetgélnek az aranyos poénjain, amik nálam nem jöttek be. De a lányok nagyon élvezik, én pedig tényleg szurkolok a férfinak, hogy legalább az egyik összejöjjön neki, olyan kis édesen próbálkozik, meg kell zabálni mindjárt.
A hangra először csak ráncolom a szemöldökeimet, mert ismerős. Túlságosan ismerős, és a szívem is kihagy egy ütemet, ahogy meghallom, de nem jövök rá, kitől jöhet, mire kihajolok, csak a karját látom, ahogy eltávolodik a pulttól. Bosszankodva, mint egy kíváncsi tinilány fordulok meg a bárszékkel az asztalok felé, éppen akkor, amikor előttem halad el a férfi. Hirtelen pattanok le a székről, és fonom ujjaimat csuklójára, remélve, hogy ennyi elég ahhoz, hogy megállásra kényszerítsem. Egy halvány mosolyt eresztek meg, ha felém fordul.
- Elkaptalak – a markáns arcról, annak vonásairól nem tudom elvenni tekintetemet, így az ide-oda zizeg a férfi tekintete között, hol elidőzve arcának élén, állán, ajkain, majd ismét visszatér a tekintetekhez. - Nem mondom drámai volt a be- és kilépőd is - eresztem el csuklóját észrevéve magam, majd a pulthoz lépkedek, hogy zavartalan vegyem el a lányok elől italomat és visszaálljak a férfi elé.
Utoljára módosította:Bajnóczi Kimoriah, 2020. február 2. 14:50 Szál megtekintése
Bajnóczi Kimoriah
INAKTÍV


Zsákos nőszemély
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 633
Írta: 2020. február 2. 15:05 | Link

Quinn Ashwood
;elkaptalak ;me, myself & I

Tekintetünk találkozik, ahogy hátra fordul, ő is elmosolyodik, aminek hatására az én mosolyom is akaratlan lesz szélesebb és őszintébb. Van benne valami, ami annyira megragadja az ember figyelmét, hogy nem tudsz tőle megszabadulni. Talán valóban a férfi lénye, talán csak annyi, hogy milyen különleges, mégis vicces körülmények között találkoztunk, de nem számít. Valami megtartotta bennem az emlékét, felkeltette az érdeklődésemet, és nem hagyta, hogy ez eltűnjön. Mert gondoltam Rá. Nem naponta, nem minden percben, de eszembe jutott a hófehér bőr, a kedves mosoly, a mély és búgó hang, amely nyakamhoz vándorolt, hogy libabőrt csaljon rá. Érdekel.
- Bizony – már poharammal a kezemben lépkedek a férfi után engedelmesen, hogy ott helyet foglaljak az asztalánál. Somolyogva pillantok fel rá ültömből, legnagyobb megdöbbenésemre húzza mellém a székét, így fűszeres illata azonnal megcsapja az orromat. Lábaimat keresztbe vetem egymáson, jobb kezembe fogom italomat, aprót kortyolok, majd elvigyorodom a kérdésen.
- Elképzelni nem tudod mennyire – fordulok felé teljes testemmel, így lábaink majdnem összeérnek, de a kedves kis távolság még megmarad. Akaratlan tolódnak a képek az agyamba, ahogy a férfi felé sétálva, majd háttal neki ringatom csípőmet, ő is, a tánc, az eső, az illatok, a hangja, minden, ami aznap történt. Lehet ostobának nevezni ezért, majd a fájdalmas köhögéssel járó betegségért, amit szó nélkül vállaltam be, mert tudatában voltam, de nem érdekel. Az a nap, az egész, minden apró részlet és mozzanat az agyamba égett. Merlinre! Apró borzongás fut végig rajtam, pillantásom megállapodik arcán ismét. – Felkérsz ma is? – emelkedik meg szemöldököm kérdőn, miközben poharamat az asztalra teszem, majd felkönyökölök rá.
Szál megtekintése
Bajnóczi Kimoriah
INAKTÍV


Zsákos nőszemély
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 633
Írta: 2020. február 2. 22:56 | Link

Quinn Ashwood
;elkaptalak ;me, myself & I

A lányok, bár tényleg aranyosak voltak, és még csak az agyamat sem kellett megerőltetem, hogy tudjunk beszélgetni, de lássuk be; az előttem ülő férfi, a kis mosollyal ajkai szegletében, ezerszer jobb társaság. Játék. Figyelni kell, taktikusnak lenni, és valóban elhinni, hogy az életed - nyilván nem - múlik rajta. Mintha csak újra a téren lennénk. Testünk újra egymáshoz préselődik, az ajkainkon kibukó szavaknak értékük van, a pillantások mindig jelentenek valamit. Táncolunk újra, csak a körülmények mások. Nyugodtabbak, kicsit talán unalmasak is, de tekintve, hogy a figyelmem még mindig a férfié, valamit tudhat. Érdekel mit tud.
- Igen? És megosztod velem is, hogy mennyire? - emelkedik meg szemöldököm, ahogy szinte észrevétlen araszolok közelebb én is a könyökömmel, mert tudni akarom, mit tud. Mi az a plusz benne, ami vonzz, ami húz felé, mintha valami mágneses erő venné körül, és én lennék az ellenpólus. Egyszerűen nem tudom nem a tekintetét keresni és nézni, a karizmatikus vonások vonzzák a tekintetemet, ahogy a határozott vonalú ajkak is. Mi van benne, ami olyan különleges, hogy ezt váltja ki belőlem? Hogy bensőm megremeg abba, ahogy tincsemmel játszik, végül óvatosan ér arcomhoz. Ellenállhatatlan mosoly játszik ajkaimon, ahogy fürkészem az engem vizslató íriszeket.
- Én lehet így is bevállalnám - harapom be alsó ajkamat, miközben halkan felkuncogok. Poharamat emelem ajkaimhoz, két aprót kortyolok belőle, pár másodpercre még szemeimet is lehunyom, ahogy élvezem a kesernyés ízt nyelvemen. Ez a második pohár, ezen kívül egy fér bele még, mert onnantól a tűzzel játszok. Nem engedhetem meg magamnak, hogy egy ilyen fontos táncnál az alkohol letompítson. Nem ma, nem most, nem Vele.
- Mmm - ráncolom szemöldököm egy pillanatra, majd hirtelen kapok keze után, hogy az eddig hajammal játszó ujjpercekre lágy csókokat lehelhessek. Mindkettőre egyet-egyet, mielőtt válaszolnék. - Kimoriah - suttogom az ujjaknak, majd mintha mi sem történt volna távolodom el tőle, eresztem el kezét és veszem át inkább másik kezembe italomat, hogy kortyolhassak egyet. - A tied? - poharam fölött somolygok a férfira, amiből az utolsó korty is elfogy. Ha ez így megy tovább, feladhatom a táncot, márpedig én utálok feladni dolgokat, főleg az izgalmasakat, mint ő. Bátyám büszke lenne rám, ebben egy cseppet sem kételkedem, mindössze annyit mondana; “ne tégy olyat, amit én sem tennék”. Tudod mi ezzel a baj, darling? Nem vagy itt.

Szál megtekintése
Bajnóczi Kimoriah
INAKTÍV


Zsákos nőszemély
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 633
Írta: 2020. február 11. 21:08 | Link

Quinn Ashwood
;elkaptalak ;me, myself & I

Valami oka biztosan van annak, hogy bár táncolunk, mégsem érünk egymáshoz közben. Tudom, hogy ő is érzi, mert aki ezt nem érezni, az olyan szinten érzelmi analfabéta lenne, már nekem fájna. Ő is érzi, mert az apró mozdulatok, tettek, érintések, mind erre engednek következtetni, de mégsem jutunk egyről a kettőre. Hogy érdekel-e miért nem? Nagyon is. Ó, de még mennyire, hogy érdekel, szinte már fejen állok tőle, de kifelé a játékosságon kívül semmi nem látszik, még akkor sem, amikor nemet int a fejével, csak szusszanva egyet kortyolok egyet a kesernyés italomból.
- Veled? Bármikor - mosolyodom el szélesen, ahogy kuncogásom alább hagy, tekintetem rögtön ráemelem. Soha nem jutott eszembe kamunevet használni. Felesleges is lett volna, mert az én nevemet nagyon ritkán jegyzik meg, itt Magyarországon túl bonyolult, leegyszerűsítik, és az eredetit el is felejtik rögtön. Tökéletes arra, hogy az olyanok, mint Ő, pedig megjegyezzék, mert ő meg fogja. Érzem és tudom, hogy megfogja, mert neki is talán ugyanolyan fontos a tudás, mint nekem. Nem, nem az a tudás, amit a nevek adnak, hanem az, ami mögöttük van. Mert nekem nincs félnivalóm ettől a helyzettől, ahogy vesztenivalóm is aligha van, ha eljutnánk egy olyan szintig, ami talán mindkettőnknek meglepetést okozna. Mert nekem biztosan, az ő részéről pedig nem tudok nyilatkozni, mégis tudni akarom, hogy mi a meglepetés. Látni az ő arcán is a megdöbbenést, mintha csak tükörbe néznék.
A neve pedig pontosan annyira illik hozzá, ahogy a tánc, amit leejtettünk a téren. Hozzásimul, belé akaszkodik és, amikor jobban megnézed, színtisztán látod, hogy tökéletes. Elmosolyodom, az utolsó kortyot is kiiszom a pohárból, azzal a lendülettel teszem le az asztalra azt. Halkan koppan, tekintetem csak egy pillanatra téved oda, azonnal visszaemelem Quinnre, aki feláll. Szólásra nyitom a számat, már neki kezdenék, hogy ne menjen még, maradjon még egy kicsit itt. Velem. A pult felé indul, automatikusan mozduló kezem, ahogy követem tekintetemmel, majd testemmel, visszahullik ölembe, amikor visszajön hozzám.
- Nehéz lenne nemet mondani - csúsztatom kezemet a férfias tenyérbe, majd rá is szorítok kissé, miközben felállok. Automatikusan lépek közelebb a férfihoz, testem vele mozog, ahogy a téren is tette. Felnézve rá kapom el tekintetét, hogy elmosolyodjak, majd minden szó nélkül hajtsam fejemet mellkasára behunyt szemekkel, miközben mozgunk.
- Minden nőnek így csavarod el a fejét? - nyitom ki pilláimat, hogy eltávolodjak tőle kicsit, felpillantsak rá halványan mosolyogva. - Mert meg kell hagyni, elég jól csinálod.
Szál megtekintése
Bajnóczi Kimoriah
INAKTÍV


Zsákos nőszemély
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 633
Írta: 2020. február 26. 09:49 | Link

Quinn Ashwood
;elkaptalak ;me, myself & I

Ez a tánc nyugodtabb, megfontoltabb, nem olyan, mint amit a téren leejtettünk idegenekkel körbevéve, valamikor akár velük is. Az heves volt, szinte felperzselt körülöttünk mindent és mindenkit, míg ez egy olyan lelki nyugalmat ad nekem, amit elképzelni sem tudtam volna soha. Kérdés nélkül mennék vele bármikor és bárhol táncolni. Van egy olyan érzésem, hogy ezt ő is tudja, nem véletlen vagyunk itt ismét, nem véletlen találkoztunk megint. Szeretném hinni, hogy ahogy én, úgy ő is gondolt rám, legalább egy futó pillanatra eszébe jutottam, ahogy testünk a ritmusra mozgott, ami a rádióból szállt a téren.
Ahogy most. Határozottan von magához, akaratlan lépek közelebb hozzá, mert ugye, akár akarom, akár nem, még mindig vonzz magához. Van benne valami megmagyarázhatatlan, egy olyan rejtély az egész férfi, ami nem engedi, hogy egy pillanatra is elfelejthesd azt, hogy meg akarod fejteni. Soha nem tudnám elfelejteni. Érintésére éppen hogy megborzongok, a jóleső érzés szalad végig gerincem mentém, fejemet mellkasára hajtom, szélesen mosolyodom el, amikor megérzem fejét sajátomon. Na igen, így jár az, aki majdnem mindenkinél alacsonyabb és majdnem mindig magassarkút kell húznia ahhoz, hogy valami emberi mérete legyen. Ám ez most cseppet sem zavar, csak kiélvezem, hogy testeink tökéletesen illeszkednek egymáshoz, mintha a nagy könyvben is ez lett volna megírva. Követem a mozgását, beleveszek a pillanatba, de kénytelen vagyok megszólalni. Vágyom Quinn hangját, halkan kuncogok, amikor lassan kipörget, majd mindkét kezemet csúsztatom vállára, miközben tekintetünk találkozik.
- Azt-azt - bólintok egy aprót, oldalra pillantva mosolyodom el, ahogy ajkai súrolják arcomat. - Ennek nagyon kevés nő tudna ellenállni. Tudod... rejtélyes férfi, aki mellé jól bánik a testével és még helyes is. Főnyeremény - fordítom fejemet hirtelen felé, így utolsó szavamat már Quinn ajkaiba suttogom, de a minket elválasztó pár milliméter még mindig ott van. Barnáimat fúrom tekintetébe, egy halvány, de elég egyértelműen szemtelen mosoly mellett.
Szál megtekintése
Bajnóczi Kimoriah
INAKTÍV


Zsákos nőszemély
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 633
Írta: 2020. március 4. 11:52 | Link

Quinn Ashwood
;elkaptalak ;me, myself & I

Mindig úgy voltam ezzel az élet nevű dologgal, hogyha már élek, akkor használjam ki. Nem szerettem a szabályokat, és inkább bevállaltam az összepiszkolt ruhám miatt a pofonokat, mintsem kimaradjak a buliból gyerekként. Ennél sokkal többre voltam és vagyok hivatott, mert ha már megszülettem, és van életem, akkor használjam ki és igenis basszak az asztalra. Vagy táncoljak rajta, attól függ milyen kedvem van. És most táncolok. Úgy érzem, hogy a felhők felett, de táncolok, mert Quinn úgy vonzz magához, mint valami mágnes, aminek aligha tudnál, vagy egyáltalán akarnál ellenállni. Valami mégis van, és nem bennem. A férfi egyenes, őszinte, olyannak tűnik, aki egyszerűen kimondja, amit akar, amit vár tőled, de most valamiért mégis csak játsszunk, ahelyett, hogy előre lépnénk párat, inkább oldalazgatunk és várjuk a csodát. Ha rajtam múlna, már rég átléptük volna azt a bizonyos határt, de ha Quinn eddig nem lépett, annak oka van, és nem az én tisztem ezen a határon átlökni, mert ha nem, akkor nem. Elfogadom a nemet, de akkor mondja ki, akkor ejtse ki ajkain a szócskát, hogy testem ne rezdüljön vele minden egyes mozdulatánál. Végül csak lehunyt szemekkel elmosolyodom, és bólintok egy aprót. Igen, főnyeremény.
- Azt észrevettem - nevetek fel halkan, ahogy testem ismét engedelmesen követi az ő akaratát. Érintésére emelem fel fejemet. A tincsek eltűnnek arcomból, Quinn tekintetét nem tudom elereszteni. Halvány mosoly kerül fel ajkaimra, fejemet kissé oldalra fordítom, így Quinn tenyerébe simítom arcomat. Ujjperceimmel érintem meg óvatosan kezét, miközben lesütöm pillantásomat egy pillanat erejéig, majd ismét ránézek.
- Nem vagyok különleges - lehelem feleletemet. - Nem vagyok különb másoknál, ám te... benned van valami - aprót vonok vállaimon, szavaimat végig Quinn tekintetében elveszve mondom, mert egyszerűen képtelenség elszakadni tőlük, ha csak a helyzet úgy nem hozza. Ne hozza úgy. Hadd vesszek el még egy kicsit ebben a táncban.
Szál megtekintése
Bajnóczi Kimoriah
INAKTÍV


Zsákos nőszemély
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 633
Írta: 2020. március 7. 17:39 | Link

Quinn Ashwood
;elkaptalak ;me, myself & I

Az emberben lévő gátak nem véletlen alakulnak ki bizonyos helyzetekben. A tudat, hogy a játékot azért húzzuk, azért halasztjuk állandóan, hogy valami érdemleges történjen, mert Quinn életében van valaki, nem kézzelfogható, és bár én nem rontok ajtóstul a házban, de valamiért toporgunk egy helyben, amit tiszteletben kell tartanom. Nagyon igyekszem legalábbis megtenni ezt, hogy ne hozzam kellemetlen helyzetbe, mert jelenleg az én életem olyan szabad, mint a madár. Azonban ameddig ő nem lép, van az a bizonyos gát, ami engem is arra késztet, hogy ne tegyem. Egy játékot lehet örökké húzni?
- Képtelen lennék megtenni veled - mert úgy vonzz magához, mint méhet a frissen kinyílt virág, és az önzőségem sem engedné, hiszen ha végre megtenné, ha végre érezhetném ajkaimon az övéit, akkor képtelen lennék eltűnni, még ha csak képletesen is. Nem, nem lennék rá képes, mert vágyom rá, szeretném, hogy megtörténjen, de a játék csak játék marad, ahogy ajkai ajkaim helyett a homlokomra ad csókot. Lehunyom szemeimet, egy halk, mégis érezhetően lemondó sóhaj tör fel belőlem, mégis mosolygok. Mert egy játékot nem lehet húzni az örökkévalóságig, ezt már megtanulhattuk gyerekkorunkban is, a mosoly mégis lankadatlan. Engedelmesen követem a pulthoz, aminél rögtön fel is ülnék egy bárszékre, de ahogy Quinn leadja a rendelést, már előttünk is vannak az italok, keze derekamra csúszik. Úgy simulok az ölelésébe, mintha attól félnék elszáll a pillanat varázsa. Valójában nem ettől félek? Mi lesz, ha kilépünk innen? Ő balra, én jobbra, de mégsem történt meg az, aminek meg kellene, mert érzem, hogy mindketten vágyunk rá. Vagy már csak beképzelem, azonban azt biztosan nem, hogy a kérdésre felelnék, ajkaim már elnyílnak egymástól, ám megérzem illatát ismét, amely olyan alantasan siklik be orromba, hogy nem ad esélyt, hogy elfelejtsem, majd megérzem ajkainak puha érintését a nyakamon. Halkan nevetek fel, kissé megrázom fejemet, ahogy még inkább beledőlök a férfi karjaiba, miközben a feles pohárért nyúlok.
- Arra, hogyha egyszer megcsókolsz, nem válok köddé - hangom simogató, miközben elhagyja ajkaimat, szabad kezemmel a férfi kezére cirógatok, ami derekamon pihen. Óvatosan koccintom poharamat az övének, majd széles mosollyal döntöm hátra fejemet és tüntetem el a pohárból az italt. Lassítani kellene, mert aki megérez két pohár bort, annak lehet nem előnyére válik, ha elkezd röviditalokat inni.
Szál megtekintése
Bajnóczi Kimoriah
INAKTÍV


Zsákos nőszemély
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 633
Írta: 2020. március 9. 20:29 | Link

Quinn Ashwood
;elkaptalak ;me, myself & I

A halvány mosoly, amelyet csak szemem sarkából látok egyértelművé teszi, hogy nem hisz nekem. Nem tudom mit tehetnék még, ami segít meggyőznöm az ellenkezőjéről. Testem mindig úgy mozdul, ahogy kéri, vagy megköveteli tőlem, már hangosan kimondtam, hogy jelenleg képtelen lennék elhagyni, itt hagyni, vagy csak egyszerűen egy csók után felszívódni. Amúgy sem vagyok az a fajta, aki beéri egyetlen egy csókkal egy olyan embertől, aki felkeltette és meg is tartotta az érdeklődésemet. Szinte már sértőnek érzem a feltételezést is, de nem mondom ki hangosan, mert tudom, hogy a szíve mélyén igenis hisz nekem, csak a gát, ami benne van, nem hagyja, hogy be is ismerje magának. Nem baj. Türelmes vagyok, és ha éveket kell várnom arra a csókra, akkor megteszem. De meg fogom szerezni, és ha csak azt, akkor annyi. Még be is érném vele, mert tőle van. Más engem nem érdekel.
- Hm? - érzem nyakamon, hogy ajkai mozognak, hallom, hogy dörmög valamit, de a szavakat nem értem, így kérdőn pillantok le rá, mintha feje búbja elárulhatná, hogy mégis mit mondott az előbb. Vele vigyorgok, miközben a köszöntőt mondom és poharaink összekoccannak, az előző mondata, bármit is mondott már nem fontos, mert a köszöntője mindent visz. Halványan mosolyodom el, ahogy tekintetem lesütöm egy pillanatra, mielőtt lehúznám a felest és a pohár a pulton koppanna. Hogy megcsókol. Ez azt jelenti vajon, hogy ő is szeretné? Ő is elképzelte már egyszer-kétszer, csak nem mer lépni? A gátak lennének itt is? De ha igen, akkor miért csináljuk ezt? Miért bújok hozzá így, és ő miért húz magához ennyire? Mert hiába enged el kissé, nem mozdulok mellőle, sőt, alkarommal támaszkodom meg vállát, közelebb hajolok hozzá, hogy lágy csókot lehelhessek arcára, mielőtt a kérdés elhangzik. Eltávolodom, szemöldökeim ráncba szaladnak, ahogy kíváncsiságtól csillogó tekintetem emelem rá.
- Természetesen - jobb lábamra helyezem testsúlyomat, ahogy őszinte mosollyal ajkaimon pillantok fel rá. - Állítólag jól hazudok, de neked nem tudnék, ez biztos, szóóóóval... kérdezz nyugodtan. Bármit - fejemet oldalra biccentve pislogok fel Quinnre, türelmesen várva a kérdést.
Szál megtekintése
Bajnóczi Kimoriah
INAKTÍV


Zsákos nőszemély
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 633
Írta: 2020. március 15. 15:41 | Link

Quinn Ashwood
;elkaptalak ;me, myself & I

Fogalmam sincs mit mondott, még csak egy szófoszlányt sem hallottam, de megrázza a fejét, így nem is lehetett olyan fontos, ha nem ismétli el. Elégedetten sóhajtok, pedig nem kellene annak lennem. Bele sem gondoltam abba, hogy ez vajon milyen képet fest rólam, mert akármennyire is tagadnám, az első pillanattól fogva elkapott a férfi és meg is tartott. Lehetséges, hogy egy könnyűvérű nőként fest le az egész helyzet, hogy úgy mozgok, ahogy ő fütyül, de ez messze nincs így. Ha nem akarnám, akkor már nem lennék itt, nem mennék bele a játékba, amit mindig csak újrakezdünk, de soha nem fejezünk be.
- Engem ne hasonlíts más nőkhöz, kérlek - hangom határozott és talán egy kis követelés is van benne. Nem szeretem, ha egy lapon emlegetnek olyan nőkkel, akikkel esetleg rossz tapasztalatot szerzett a másik. Sok minden elmondható rólam, de az nem, hogy hazudnék vagy tőrbe csalnék bárkit, még a feltételezés is sért, ha őszinte szeretnék lenni. Tekintetemet lesütöm pár másodperc erejéig, majd amikor megérkezik a várva várt kérdés, halkan felnevet. Huncut mosollyal ajkaimon pillantok Quinnre, és csak azután válaszolok, hogy a megbabonázó tekintetét sikerült elkapnom.
- Először is; szinte már sért, hogy feltételezed rólam azt, hogyha párkapcsolatban lennék, akkor hagynám ezt - mutatok először rá, majd magamra, mintegy megerősítésképpen, hogy mire is gondolok pontosan. Mert igen, kettőnkre, még akkor is, ha semmi nincs jelenleg, ami a kettőnket indokolttá tenné. - Másodszor meg; nem, nem vagyok kapcsolatban - egy kedves mosolyt engedek meg magamnak, miközben felegyenesedem kissé, így még jobban belesimulva kezének puha érintésébe, de csak nem bírok magammal, szóval az oldalas elhelyezkedésből teljesen felé fordulok, hogy alulról pillanthassak fel rá, mert nem meglepő módon, magasabb nálam.
- Semmiféle bosszúálló pasi nincs - forgatom meg szemeimet mosolyogva, de arcomról hamar eltűnik a mosoly, ahogy alsó ajkamba harapva sütöm le a tekintetem. Mert a kíváncsiság nagy úr és témánál vagyunk. - És neked Quinn? Nincs senkid? - kérdésem végén nézek fel rá, elveszve pillantásába. Én őszintén vallottam, elvárható, hogy ő is ezt tegye. Az a nem mindegy, hogy akarom-e tudni egyáltalán a választ, vagy csak a boldog tudatlanságban élvezni a pillanatokat, amiket mindig ad nekem. Akarom tudni? Nem tudom...
Szál megtekintése
Bajnóczi Kimoriah
INAKTÍV


Zsákos nőszemély
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 633
Írta: 2020. március 17. 11:21 | Link

Quinn Ashwood
;elkaptalak ;me, myself & I

Nem tudom mi ütött belém, de ha jobban bele lovalom magam, akkor engem is megijesztenek azok a reakciók, amiket Quinn vált ki belőlem. Igazából semmi extra nem lenne, de olyan rejtélyes és különleges, hogy képtelen vagyok távol tartani magam tőlem, amikor az lenne a legindokoltabb, hiszen semmit nem tudok róla a nevén kívül. Tény, hogy kölcsönös, ő sem tud rólam többet, ámbár ez valamiért nem zavar. Most nem. Ha tehetném, örökre a pillanatban ragadnék és csak élvezném, ahogy keze derekamon pihen, mert ennél több nem is kell. Jó lenne, de ha csak ennyi, akkor én bőven beérem ennyivel.
- Elnézem - dobom hajamat hátra vállam felett, kendőzetlenül viselkedem úgy, mint egy díva, aki éppen szívességet tesz a mellette álló férfinak, pedig erről szó sincs. Nem bántott meg, nem sértődtem meg, egyszerűen szeretem minél előbb letisztázni a kétértelmű helyzeteket, mert ha ezen csúszunk el, azt soha nem bocsátanám meg magamnak. Még akkor sem, ha a többesszám még mindig indokolatlan. Nagyon is az.
- Nem is tudnám elképzelni azt, hogy ártasz másoknak - mosolyodom el őszintén, majd arcomra tutira kiül a megilletődöttség. Hogy is volt az, hogy semmit nem tudok róla? Nem tud verekedni, de ha logikusan gondolkodom, akkor párbajban kiváló és van egy testvére, aki házas. Oké, lassan, de biztosan jönnek az információk. - Ijj, de menő! Látom összeérnek a szálak. Akkor ez azt jelenti, hogy én kapok kedvezményt, mert elkaptam az egyik tulajdonos testvérét? - ráncolom a szemöldököm pár másodpercig, amíg visszagondolok, majd helyrerakom azt, amit mondtam, végül egy szemtelen vigyort villantok a férfire. Ugyan, nem kell a kedvezménye senkinek semmire, amikor Quinn markolja a derekamat és úgy játszik velem, ahogy nem szégyelli. Ki gondol ilyenkor holmi kedvezményekre?
Ahogy elpillant az ajtó felé, egy pillanatra megáll bennem az ütő. A visszakérdezés talán nem volt a legjobb ötlet, a reakció pedig arra ad okot, hogy szívem hevesebben kezdjen el dobogni. Már-már elfogadom, hogy akkor itt és most vége az egész kalandnak, játéknak, amikor válaszol. Pillantásom visszaemelem rá, megkönnyebbülten mosolyodom el, majd halkan fel is nevetek, ahogy megemelt hanggal ejti ki a szavakat száján. Lassan rázom meg fejemet. Nincs időm felfogni, hogy mi történik, egy halk sikkantással hagyom, hogy húzzon maga után az egyik szoba felé. Csak akkor szólalok meg, amikor az ajtó már becsukódott mögöttünk.
- Milyen kis takaros - teszem hátam mögé kezem, ahogy tekintetem végig járatom a szobán. Miért hagyom ezt neki?
Szál megtekintése
Bajnóczi Kimoriah
INAKTÍV


Zsákos nőszemély
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 633
Írta: 2020. március 17. 13:57 | Link

Quinn Ashwood
;elkaptalak ;me, myself & I

Halk nevetést engedek meg magamnak. Akkor ennyit a kedvezményes akciómról. Ha Quinn nem kap, akkor én meg aligha próbálkozhatok be azzal, hogy amúgy a testvéreddel szoktam huzavonát játszani, esetleg belefér egy ingyen martini? Szép lenne, és hihetetlen, nem is hibáztatnám érte a tesóját, amiért az égig menne a szemöldöke. Na de, kicsit eltértünk a témától, kanyarodjunk vissza oda, hogy futólépésben közeledünk egy szobához, ahova engedelmesen lépkedek be. Letisztult, nincs túlcicomázva, kellemes az egész, tetszik, még akkor is, ha szívem hamarosan kiugrik a helyéről, mert elképzelésem sincs, hogy a sok kétértelmű utalás után, a játszadozás után itt és most Quinn szándékai változnak-e vagy csak egy kicsit el szeretett volna vonulni a szuggeráló tekintetek elől. Az biztos, hogy ahogy belépünk a szobába a lélegzetvételünkkel keveredő csend körbeölel és agyam kicsit, mintha kitisztulna. Agyam zsibong, mert magamhoz képest sokat ittam, de részeg nem vagyok, ami igencsak jó pont. Felfogom a dolgokat, amik körülöttem és bennem történnek, a magam ura vagyok, minden apró érintésre és mosolyra emlékezni fogok holnap, ez biztos, mert ha az alkohol nem is részegít meg annyira, Quinn megteszi, mindenféle megerőltetés nélkül.
Visszafogott mosoly kerül ajkaimra, ahogy megérzem magam mögött. Illata ismét megcsapja orromat, mintha egészen eddig mást éreztem volna. Apró libabőr szalad végig karomon, miközben végig simít rajta, a csóktól, a szívástól mosolyom szélesebb lesz, még fejemet is jobba oldalra biccentem, hogy könnyebben férhessen hozzá. Szinte már kimérten fordulok felé, ahogy kéri tőlem. Szívem kihagy egy ütemet, miközben arcomra csúsznak kezei, elveszek a mély és őszinte tekintetben, újult erővel veselkedik neki ismét dobogni, amikor végre megérzem ajkaimon az övéit. Az ő példáját követve hunyom be szemeimet átengedve magam a csóknak és mindennek, amit kivált belőlem. Aprót lépek közelebb hozzá, jobb kezem csúszik tarkójára, ahol kissé megcirógatom, majd rásimítom tenyeremet. Nem erőszakoskodom, nem teszek semmit azon kívül, hogy viszonzom a csókot, amire az első pillanattól fogva vágyom, egyszerűen élvezem a pillanatot, és azokat a megmagyarázhatatlan érzéseket, amiket egy egyszerű csók képes kiváltani belőlem.
Szál megtekintése
Bajnóczi Kimoriah
INAKTÍV


Zsákos nőszemély
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 633
Írta: 2020. március 19. 13:59 | Link

Quinn Ashwood
;elkaptalak ;me, myself & I

A jól megérdemelt csók és az érzés, amit magával hoz, sokkal több, mint amire számítottam. Tökéletes, nem mindenki előtt történt meg, aki éppen betéved a csárdába, hanem csak Quinn és én vagyunk. A lényeg. Mert ez a csók most bármennyire is csodálatos, bármennyire rólunk szól, tudom, mert valahogy érzem a zsigereimben, hogy több nem lesz. Hiába érzem én is meg ő is azt, amit, ha valami van, amely nem engedi, hogy továbblépjen. Valami van, és idővel talán elmondja, vagy kiderül, hogy mi az. Időm éppenséggel van, rá pedig főleg.
Ahogy a csók húzódik el, agyamra is úgy borul egy fátyol, ami tényleg csak azt engedi, hogy beleüljek a pillanatba nem foglalkozva mással. Nem kell, nincs más, csak ő meg én, a csók, amit végre megkaptam, és az óvatos, tapogatózó stílusa, amelytől megremegnek a térdeim. Kezei derekamra csúsznak, így lépek hozzá közelebb, hogy nem nyomulósan, de kicsit közelebb érezhessem testét sajátomhoz, mint tánc közben, vagy akár a pultnál állva. Mindegy, csak érezzem testének melegét, fűszeres illatát, és minden porcikáját, mert benne is el akarok veszni egy kicsit, amíg tehetem, és egyelőre most tehetem, mert a lehetőség ebben a pillanatban hullott az ölembe.
- Ezt még sosem mondták - és talán enyhe túlzásnak is érzem, de nem szólok érte, nincs miért, és amúgy is jobban lefoglal, ahogy pulóverem elválik felsőtestemtől és Quinn óvatosan érinti meg a bőrfelületet. Engedelmesen dőlök vele az ágyra, minimális ellenállást sem tanúsítok. Mellkasára fektetem fejemet, de amint érzem, hogy mozdul, bármikor, én is mozdulok, így mindig fogadhatom a csókokat, amiket nekem intéz. Halkan felkuncogok a kérdésre, mert azok a lányok aligha nevezhetőek a barátaimnak, fogalmam sincs kik ők vagy miért robbantak be mellém, ám nem is érdekel, mert válaszolni sincs lehetőségem. Quinn ismét birtokba veszi ajkaimat, mosollyal fogadom az újabb csókot, amit elmélyítek, kezem arcára simul közben. Minél közelebb érezhetem magamhoz, annál nyugodtabb lehet a lelkem, hogy valóban elhiggyem, nem csinálok semmi rosszat.
Szál megtekintése
Bajnóczi Kimoriah
INAKTÍV


Zsákos nőszemély
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 633
Írta: 2020. március 21. 17:00 | Link

Quinn Ashwood
;elkaptalak ;me, myself & I

Ha valami ennyire könnyen megy, bármikor sodor össze az élet minket, akkor van okom feltételezni, hogy valami mégsem stimmel. Igen, van rá okom, legalábbis lenne, de eszembe sem jut az opció, hogy talán valami különös és furcsa van a háttérben, ami idáig juttatott minket. Ami odáig juttatott minket már a téren, hogy úgy simuljak hozzá, mint egy doromboló macska, aki még több cirógatást vár, ha már neki kezdett, és ez csak folytatódik, fokozódik, ahogy belépünk a félhomályba burkolózott szobába, ahogy megcsókol, ahogy az ágyra húz. Bújok hozzá, fejemet a nyakához préselem. Fogadom a csókokat, amiket nekem szán, kezdeményezek, de azt a bizonyos határt nem lépjük túl, ami látatlanban, de meg van húzva. Nem csak az ő részéről, de az enyémről is, mert bármennyire nem figyelek az intő jelekre, valami belső és mély ösztön azt súgja, hogy azt nem léphetem át én sem, bármennyire is szeretném. Az élet apró örömei ezek, amiket ki kell használni, de egy ilyen lépéssel talán az egész odavész, és mint egy elbaltázott élményre emlékszem majd rá vissza, nem úgy, ahogy valójában van. Mert most minden tökéletes.
Mutatóujjammal rajzolok mintákat pólóján keresztül, fel sem tűnik, hogy az idő repül. Az óra kattogása töri meg a csendet, de annyi eszem nincs, hogy felpillantsak és megnézzem mióta is fekszünk így. A csendben, a békességben, egymás karjai között, de így, hogy Quinn végül mozdul és világosság gyúl a szobában, meg sem kell erőltetnem magam. Kissé szaggatottan emelem fel fejemet mellkasáról, hogy az órára pillantsak és rögtön fel is ébredjek. Az alkohol már kiment, Quinn szavai pedig az eddigi mámort szertefoszlatják.
- Rendben - kezemmel cirógatom meg arcélét, belemosolyogva a csókba, miközben viszonzom azt. - Nekem is illene már - sóhajtok egy mélyet, miután elváltunk egymástól. Pár pillanatig fürkészem csak mosolyogva őt, mielőtt felkelnék és nyújtózkodni kezdenék, végül szusszanva egyet pillantok rá.
- Köszönök mindent - apró csókot lehelek arcára, majd könnyed léptekkel, kabátomat út közben kapva magamra lépek ki a szobából és hagyom el a csárdát. Nem kapkodok, nem sietek, teljes természetességgel sétálok végig az utcákon, hogy végül hazaérjek. Mosolyogva. Folyamatosan mosolyogva.
Szál megtekintése
Mátra Máguscsárda - Bajnóczi Kimoriah hozzászólásai (13 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed