A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=797344#post797344][b]Ajtay Brigitta Luca - 2020.03.07. 14:32[/b][/url]

Szuper érzés, amikor az adakozás mellett még én i kapok valamit, és jó tudni, hogy azt az öt galleont jó célra ajánlottam fel. Nekünk úgyis bőven volt miből gazdálkodni, elég rendes kis pénzt sikerült félretennem a diákmunkával is, emellett pedig jól érezhettem magam valaki társaságában.
Szimpla, de csinos öltözetben igyekeztem megjelenni most is.
Az épület előtt vártam meg őt, hogy együtt lépjünk be az étterembe. Ide jobb, ha az ember lánya csak kísérővel megy, úgy hallottam, viszont az ételeknek meg jó híre van.
Szép időnk volt, szerencsére nulla széllel, elég volt egy vékonyabb dzsekit felvennem, és épp ezt szerettem a tavaszban, ilyenkor elkezdhettem már elpakolni a vastag kabátokat, és lassan előszedhetem a szoknyáimat, bár azzal talán még várnék inkább májusig.
Az órámra pillantva láttam, hogy még van tíz perc a megbeszélt délutáni időpontunkig. Nagyon-nagyon ritka, ha kések, általában az is tőlem független körülmények eredményezik, kimondottan udvariatlannak tartom a késést, mert más idejét pocsékoljuk vele.
De a túlzottan korábban való érkezés sem túl jó ötlet, ahogy tapasztaltam, az meg elijeszti az embereket, és felmerül a kérdés, hogy nincs-e jobb dolga az illetőnek? Vagy ennyire ideges a találkozó miatt?
A tíz perccel előbb érkezés a legideálisabb, és most elégedett lehettem magammal, hiszen sikerült tartani, igaz, a készülődé is csak húz percet vett igénybe, meg ugye, mire leérek a faluba gyalogszerrel, az még húsz perc.
Nem is olyan vészes, negyven perc… ehhez képest van, aki órákig képes cihelődni.
- Szia! - köszöntöm, ahogy megpillantom Isaacet. Bár lehet, a Matthew lenne a megfelelőbb megszólítás? Kissé bizonytalan vagyok, de bízom benne, hogy elárulja, melyik keresztnevét részesíti előnyben. Fú, én igazi hárpiává tudnék vedleni, ha valaki Lucának merne hívni. Az szigorúan anyának van megengedve, ha mérges rám, és odahaza olyankor a teljes nevemen szólít. Ha azt mondja, Luca, akkor már tudom, hogy baj van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=799131#post799131][b]Ajtay Brigitta Luca - 2020.03.18. 18:27[/b][/url]

Nem tagadom, izgatott voltam, s alig tudtam uralkodni magamon, hogy ez ne üljön ki az arcomra. Mattben volt valami érdekes, amire nem tudtam még kellő magyarázatot adni, hogy mi lehet az, de a stílusa elég szembetűnő jelenséggé tette őt ahhoz, hogy a sok menőgyerek helyett inkább őt válasszam. Volt egy sejtésem, hogy másképp hoppon maradt volna, az adakozás pedig jó ürügynek ígérkezett.
Szerencsére nem valami baromágra adományoztam, és reméltem, hogy tényleg a beígérteknek megfelelően használják fel az öt galleonomat.
- Hát igen, szerintem be is mehetünk akár, mielőtt elcsaklizzák előlünk a legjobb helyet – javasoltam, de azt már teljes mértékig rá bízom, mit tart legjobbnak.
Picit zavarba jöttem az engem vizslató tekintettől, de én is visszaadom ám a kölcsönbámulást. Ha neki szabad, nekem miért ne?
Kíváncsiság dolgozott bennem, hogy vajon tényleg olyan merész-e, mint amilyennek láttatja ez a bevállalós punkra hajazó stílusa.
Én megvárom, amíg rábólint, hogy mehetünk-e beljebb, illetve, hogy melyik helyet választja, hova üljünk le?
Közben a táskámat pótcselekvés gyanánt a másik vállamra raktam. Valamivel meg kéne törni a csendet, de mivel?
Gondolkozz, Brí, gondolkozz! – mantráztam magamban.
- Mi inspirált erre az adakozó megmozdulásra? – jobb nem jutott az eszembe. Igazság szerint nem gondolom, hogy bármi egyéb is lesz ebből, de ki tudja, mi hoz ez a licitrandi. Hosszú még a nap hátralevő része, és addig bármi megeshet.