A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=855065#post855065][b]Kasza Fanni Stefánia - 2022.10.24. 11:51[/b][/url]

Nem szoktak az ilyen váratlan események felzaklatni, mint az évnyitón történtek. A diliházban igazából mindennapos volt a káosz, ami naponta körülvett Zsombit és engem a szabadfoglalkozások alatt. Volt, hogy az őrültekkel pókereztem totálisan leszedálva vagy keringőztünk magyar mulatósra és… volt, hogy összeverekedtem, amiért elvették a zsírkrétákat.
Pedig nem tudok pókerezni!
Jogos a kérdés, hogy ezek után mégis miért lettem tanár és miért teszem ki magam a stressznek? Egyszerű, hiányzik. Hiányzott a zsibongás, a hangzavar, a zabolázatlan energiák. Persze, az iskolában nem ápolók rohangáltak nyugtató injekcióval és kivont pálcákkal, habzó szájjal, hogy kényszerzubbonyba öltöztessenek.
Én összességében jól szórakoztam. Csúnya-nem csúnya, élveztem a műsort. Még fél szemmel láttam is kollégáim megrovó tekintetét, ahogy végigvigyorogtam az orrom alatt és bunyóért szurkoltam halkan a tanári asztal szélén. Bár részt vehettem volna a benne, de lehet akkor a nagyterem lángokban végezte volna én meg újra az ELME visszatérő régi-új lakójaként.
Az első tanítási hetet úgy döntöttem meg kell ünnepelni. Próbáltam elhívni magammal Kolost, Denist vagy Lanettát, de sajni dolguk volt. Így kötöttem ki egyedül a csárdában, majd hazasétálok, nincs messze a Holdfény.
- Egy föccsöt szeretnék - kértem a bárpultost, ahogy letelepedtem az egyik bárszékre. Levéve a kabátomat, az ölembe fektettem s csak akkor jutott eszembe, hogy elfelejtettem valamit - Jaj, rozéból, ha lehet. Bocsi - tettem hozzá gyorsan, mire neki is láttak az italom elkészítéséhez. Eddig nem nagyon jártam itt egyedül, fura volt, hogy maximum a pultossal tudnék cseverészni vagy a telefonom nyomogatni, amíg elnyalogatom a fröccsöm.
-  Hmm, édes - jegyeztem meg az orrom alatt dünnyögve, ahogy ízlelgettem az imént kézhez kapott nedűt. Gyógyszereimet szándékosan nem vettem be, majd reggel. Szinte nulla az esély rá, hogy az egyszeri, esti adag kihagyásával én visszaessek a mélypontra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=855093#post855093][b]Kasza Fanni Stefánia - 2022.10.25. 11:16[/b][/url]

Úgy voltam vele, egész könnyed hetet tudhattam magam mögött. Az új elsősök, nos… élenkek. Régi önmagamra emlékeztettek, hisz hozzájuk hasonlóan én is izgága voltam és ugráltam, csacsogtam, tanárokat szomorítottam. Persze, én nem egy tál húsban végeztem az első évnyitómon, helyette gurkók zúztak össze az első meccsemen. Például egyszer… Merlin tudja milyen magasan a levegőben vetettem rá magamat teljes testtel a cikeszre. Senki nem tiltotta meg, hogy nem ugorhatsz le a seprűről a cikeszért. Megfogtam, nyertünk, túléltem. Teljesen megérte.
Jobbom a talpas poharam lábát szorongatva pihent a pulton, fél szemmel még figyelgettem is azt, domináns balommal pedig a telefonom nyomkodva küldözgettem fentebb említett barátaimnak egy-egy üzenetet, ha mégis felszabadulnának és lenne kedvük a hülye fejemhez, itt megtalálhatnak. Nem terveztem egyelőre elmozdulni, csak meginni a fröccsöm.
Periférikus látásomnak köszönhetően -ez jól megedződött anno a kviddics miatt- mozgást véltem felfedezni oldalról. Ismeretlen hang ütötte meg füleim. Egy pillanatra elengedtem a poharam s orrnyergemen feljebb toltam a szemüvegem, majd oldalra néztem.
Először az italt láttam meg. Sör. Tekintetem tovább bandukolt, mire tudatosult bennem, hogy amúgy azt se tudtam ki az, de menőn ki volt varra, akárcsak én. Elmosolyodtam a nekem címzett Hellóka hallatán, kinyomtam a telefonom inkább, aztán a hapsi felé fordultam.
Haverkodóan szólt hozzám, csak hozzám szólhatott, más nem volt körülöttünk. Vettem a lapot, folytattam.
- Most már kettecskén - jegyeztem meg irányába bohókásan, aztán csak megemeltem a fröccsöm.
- Azt én nem tudom, hogy te mire, én az első sikeres hetem letudására - felé tartottam az üvegpoharam, ha koccintana velem. Elvileg sörrel nem illik, de talán egy ilyen csárdában pont leszarják az emberek, mit illik és mit nem. Ez nem az a hely.
- Nem láttalak még erre, átutazóban vagy? - na nem mintha én mindennap a csárdában ültem volna, majd belekortyoltam újra az italomban. Nagyon jó rozét használtak az alapjának, meg kell tudjam a nevét. Kell otthonra is a magányos péntek-szombat estékre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=855780#post855780][b]Kasza Fanni Stefánia - 2022.11.03. 21:06[/b][/url]

Kíváncsian fordultam a hapsi irányába, első ránézésre olyasmi huszonéves suhancnak  mondanám, mint én. Szemeimet egy rövidke pillanatra visszatereltem a telefonom sötét képernyőjére, már tűkön ülve vártam a választ a többiektől, bár lehet csak én voltam ennyire kiéhezve a figyelmükre. Vannak ám fontosabb dolgok is az életben, mint a bipoláris havercsajjal lógás. Kolosnak például valami király munkát kell segítenem találni, Dönci meg hol a rezervátumban, hol a suliban hesszel, amikor épp nem nálam szunyál részegen vagy ott van még Lala. Ah, Lala…, amióta elváltak Várkonyival az útjaik, igencsak felszabadult, bár ő mindig is az volt. Nagyon szeretem azt a csajt.
Újra az ismeretlen felé néztem töretlen mosollyal, miután megbeszéltem magammal, hogy nem fogok egyhamar üzit kapni.
- Nagyon jól mondod bará… Jaj, vigyázz! - segítő szándékkal nyúltam felé, ahogy láttam a sörrel való ügyetlenkedését. Ha magára borította volna, hamar megszárítanám a bennem zúgolódó tüzemmel, de szerencsére erre nem került sor. Kacagva ültem vissza és megtapsoltam mutatványát. Tisztára, mint a cirkuszban a zsonglőrök. De rég voltam cirkuszban…
- Ó, hát értem én. A falu szó szerint magába szippant, ha engem kérdezel. Egyszer ideköltözöl és puff - egy hirtelen mozfilaztal szemei előtt hangosan összecsaptam a tenyereim, hogy egy saját jumpscare  effektet generáljak a valóságba átkonvertálva.
- Hamar azon kapod magad, itt ragadtál - Feltört belőlem a röhögés, mert épp a saját visszatérésem utáni hangulatot írtam körbe a lehető legegyedibb módon. Mit foglalkozzak a hosszas magyarázattal? Pár mondat, hangeffekt és voálá, kész.
- Én? Ah, nekem szűkös volt a gumiszoba, kijöttem kicsit nyújtózni és… ahogy láthatod, a falu rabja lettem én is - viccelődtem a nyomorult múltammal, amelyet akkoriban még inkább sanyarúnak, mintsem mókásnak lehet volna nevezni. Persze, erre rájátszott az a temérdek nyugtató tabletta és főzet  melyeket napi rendszerességgel szedek  és az önfejlesztések a pazichológusommal persze.
- Kasza Fanni, de nem vagyok rokona a Kasszás Erzsinek. Ő másik alom - nyújtottam felé jobbom egy gyors bemutatkozásra. Érdekes embernek tűnt, biztos elszórakoztat az este, míg meg nem unom a csárdázást és haza nem trappolok. Rajta múlik, mennyi időnk maradt a csevegésre.