A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=466583#post466583][b]Álmosvölgyi Kilián - 2015.02.23. 17:58[/b][/url]

Besétáltam a csárdába és helyet foglaltam a tőlem megszokott asztalnál, amit mostanában kisajátítottam magamnak. Nem ez volt az első hogy itt lézengtem, ráadásul még csak nem is az utolsó. Régebben még volt egy kis tétje, de mára már unalmas és lehangol lett ez az egész... Nem kellett aggódnom amiatt, hogy valaki a nyakamra jön azért, mert itt iszogatok, vagy mert kint vagyok a sulin kívül ilyenkor. Igazából ez sosem érdekelt túlzottan, még akkor sem, ha megfenyítettek miatta. Maximum egy vállrándítással tudtam le a problémát aminek sem a tanárok, sem más nem örült egy kicsit sem. Érdekelt is engem, ha levonnak pontot? Nem! És az, hogy megbüntetnek? Olyan durva dolgot még csak ki se tudnak találni ami engem zavarna... Körbepillantva megint rengeteg érdekes arcot véltem felfedezni, de nem zavartak, legalábbis addig nem, míg belém nem kötnek. Az ajtó nyílt, egy újabb idegen tévedt be és a kicsit sem határozott lépteit figyeltem. Hamarosan letelepedett két "nagy"emberhez és elkezdtek beszélgetni. Közben persze odajöttek megkérdezni mit kérek, én pedig a szokásosat rendeltem. Itt sosem ellenőriztek (maximum a defenzort láttam itt időnként, de akkor okos voltam és leléptem), na meg tizennyolc elmúltam, éljen a magyar felnőtté válás kora. Milyen "kár", hogy már egyel idősebb is vagyok a tizennyolcnál. Miután leadtam a rendelésem, azután újra a környező asztalok furcsa szerzeteit szemléltem, mígnem megakadt a tekintetem pár érdekesebb fickón. Nem voltak átlagosak, habár itt általában senki sem az, ritka ha egy vagy talán két diák bejön a suliból ide, mármint a fiatal kategóriából... Most éppen nem volt itt közülük senki rajtam kívül amit igazán jó ómennek éreztem, mert nem volt kedvem kölyköket pesztrálni, hogy menjenek vissza a suliba, mert néha betévednek a prefik és akkor lesz itt nagy baj. Még mindig a kis csapatot szemléltem, mikor feltűnt valaki a színen, akit reméltem hogy eddig nem vett észre, mert ha valami butaságot csinál, akkor biztosan le fogom állítani. Ismertem már ennyire magam és valószínűleg ő is engem. Egyelőre nem tettem semmit, csak az érkező italomat megszerezve vártam, türelmesen...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=466595#post466595][b]Álmosvölgyi Kilián - 2015.02.23. 18:21[/b][/url]

Olyan vagyok, mint egy kém. Rajta tartom a szemem, noha semmi dolgom nem lenne vele, nem az én problémám lesz, ha azok a fickók kikezdenek vele. Mély levegőt vettem és megpróbáltam hidegen szembenézni a helyzettel, ám ez nem volt olyan egyszerű. Minél jobban próbáltam ignorálni a társaságot, annál jobban zavart a jelenlétük. Mikor már harmadjára emeltem rájuk a tekintetem, akkor felálltam és a pulthoz sétáltam, kissé erősebben téve le a poharat, mint azt kellett volna. Még pár másodpernyi ideig szorítom, majd végül elengedem otthagyva a pultosnak. Egy gyors, lopott pillantást vetettem feléjük látva, hogy Szira igazán kellemesen elvan a társaságukban, sőt elnevetgél velük. Mivel egyelőre nem láttam okát beleavatkozni, így jobb ötlet híján ledobtam magam helyemre és magamban fortyogtam. Na de miért?! Nem az én dolgom, nem az én nőm és kicsit sem az én problémám... akkor? Az asztalra könyököltem és próbáltam rávenni magam arra, hogy lenyugodjak és egy kicsit lehűtsem a fejem, mivel így ha odamegyek akkor biztosan nekik fogok menni, na persze főleg a szőke fickónak. Az idő telt, közben semmit sem rendeltem csak vártam arra, hogy a leányzó jobb belátásra térjen, mindhiába. Tudtam hogy már rég a kastélyban kellene lennünk, bőven elmúlt a takarodó, de ez lehetett volna a világ legkisebb problémája is ebben a percben. Kit zavar egy újabb monológ valamelyik tanártól, hogy már megint kint voltam éjszaka, sőt a prefektusok is csak ezt tudják hajtogatni, meg azt, hogy büntetés. Szira leállt táncolni a fiúval, én pedig első kézből kaptam egy remek előadást a táncukból. Mondhatni, nem voltam épp vidám hangulatomban, de higgadtabb voltam mint jó pár perccel ezelőtt. Az ölelgetés volt az a pont, ahol már megint sikerült kiborulnom, noha az arcomon ez egy kicsit sem látszott meg. Felkeltem a helyemről majd a lehető leghiggadtabban sétáltam oda, habár legszívesebben a fickó fejét vertem volna a legközelebbi asztalba. Egyenesen Szirához vezetett az utam, akinek elkaptam a karját.
- Ideje lenne elhagynod a társaságot és visszamenned a suliba, Szira. - teljesen higgadtan, hűvösen közöltem vele a tényt, de tudtam mennyire utálni fog érte és hogy számítanom kell az ellenkezésére. Ismertem már annyira, hogy ezt tudjam, így készültem is rá. Ugyan nem szorítottam meg erősen, nem rángattam kifelé, pedig mind a két lehetőség megmozgatta a fantáziámat, de nem tettem. Adok neki egy esélyt, hogy jó kislány módjára és értelmesen döntsön. A fickónak persze nem tetszett a helyzet de egy pillantással a tudtára adtam, hogy igazán szépen kicsinosítom a fejét, ha nem hagyja békén a lányt. El is iszkolt, valószínűleg a haverjaiért. Majdnem felsóhajtottam mert nem akartam kocsmai verekedésbe keveredni, de ha ez az ára... akkor ez az ára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=466603#post466603][b]Álmosvölgyi Kilián - 2015.02.23. 18:32[/b][/url]

Ahogy azt sejtettem a lány teljesen ki volt borulva, csak mert odamentem és elzavartam a táncpartnerét. Egy sóhajjal és egyben rosszalló pillantással nyugtáztam a kirohanását, hagytam hogy eltépje a kezét, habár megtehettem volna azt is, hogy rászorítok és ezzel magamnál tartom. Lehet ő is edz és erős, de azért én sem vagyok egy puhány alak. Mivel láttam rajta, hogy be akar húzni, így jobbnak láttam egy lépést hátrálni, ám végül ez nem történt meg. Ha megüt akkor lefogom és úgy viszem vissza a kastélyba, mint egy zsákot.
- Az előbbi megszólalásodra, miszerint eszelős vagyok nem fogok sem igennel, sem nemmel válaszolni, saját szíved joga eldönteni. - kezdtem bele a beszédembe, habár néha egy mondat is egészen nagy monológnak számít tőlem, de ő azért kicsikar belőlem akár tízet is, pláne ha valami butaságot csinál, amit be kell valljak egyre gyakrabban és gyakrabban visz véghez. A hangja meg-megbicsaklik, habár ennek a rejtvénynek a megoldására hogy mégis miért nem kell levitásnak lenni. Valószínűleg jobban be van állva, mint amennyire az meglátszik rajta.
- Nem, tényleg nem lenne semmi beleszólásom, de tudod... mindig megteszem, megtanulhattad volna már. - teljesen érzelemmentesen közlöm vele ezt, hiszen mindig meg fogom tenni és nem tágítok ettől még ha ő is kérné hogy ne tegyem. Attól még, hogy ő ki nem állhat, én még lehetek vele gondoskodó, pláne ha az a fickó aki elment a haverjaiért szintén be van állva és nem egyszerű táncpartnernek szemelte ki. Ami a szőkeséget illeti.. éppen jött vissza a haverjaival és igazán magabiztosnak tűnt.
- Figyelj Szira, vagy jössz velem, vagy én cipellek ki, de nincs kedvem beveretni miattad az állam vagy más testrészem, remélem ezzel tisztában vagy és eljut a tudatodig. Ha itt maradsz, akkor olyan bajba keveredsz ha nem is emiatt a srác miatt, de abból már nem tudlak kimenteni... - próbálok hatni a lány jobbik énjére, hiszen van neki olyan, vagyis régebben még volt. A szőke körülbelül a mondandóm végén ér ide és a magasabbik haverja már az öklét ropogtatja. Feléjük pillantok, majd egyenesen arra aki valószínűleg csak azt várja, hogy kimenjünk. Szirára pillantok jelentőségteljesen, majd a fickóra és várok. Ha Szira úgy dönt, hogy nem jön akkor is el kell intéznem a nagyfiút, hisze beleköptem a haverja levesébe... Pedig olyan nyugisan indult ez a nap... A szőkeség minket szemlél aztán kifelé indul a haverjával, én szintén így teszek. Tudom, hogy ha a nagyfiút elintézem akkor a kis szőke hanyatt homlok menekül majd el, ezek csak a nagy emberekre támaszkodnak, aztán ha egyedül maradnak akkor nyüszítve iszkolnak el mintha minimum tíz rémálomból kilépett szörny akarná őket miszlikbe kapni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=466610#post466610][b]Álmosvölgyi Kilián - 2015.02.23. 18:51[/b][/url]

Ahogy azt előre éreztem nem úgy történt minden, ahogy azt szerettem volna.  Néha elgondolkozom azon, hogy talán egy falat könnyebben rávehetném az okos döntésekre mint Szirát. Vagy szerezzek egy kutyát? El se jutott a tudatáig a lánynak mit mondtam, legalábbis semmi jelét nem mutatta, hogy megértette volna. Egy újabb italt rendelt magának morgolódva én pedig egyetlen szó nélkül hagytam, pedig még ha azt megissza lehet össze is esik itt helyben...
- Ha nem tenném már rég sokkal nagyobb bajban lennél. - mondom neki, majd figyelemmel kísérem hogy a szőke visszatér a haverjaival akik szintén nem állnak a lábukon valami biztosan, de azért az öklüket előszeretettel rázogatják, ezzel bizonyítva, hogy ész helyett maximum izmot osztottak nekik. Mikor kijelentette hogy a szöszivel szándékozik kimasírozni, akkor sóhajtottam egy nagyot és már majdnem könyörögtem az égieknek, hogy csak most az egyszer világosítsák meg az elméjét, de sajnos erre a kérésre biztosan nem jött volna semmi, a fentieket ne érdeklik az ilyesfajta kérések. Végül úgy döntöttünk kint rendezzük le a nézeteinket, vagyis mindenki kijött beleértve a leányzót is. Kisétálva a csárda elé a nagyfiú, vagyis a szőkeség elkezdett hencegni, meg beszólogatni. Nem vettem fel, nem vagyok olyan típus akit érdekel ha a családját szidják. Szira ugyan próbálkozott, de a szavai süket fülekre találtak, sőt az egyik önjelölt macsó kijelentette, hogy ne szóljon bele.
- Ennek nem fog örülni... - jegyeztem meg a fickónak mire az morgolódva elküldött melegebb éghajlatokra. Ezen csak hűvösen mosolyogtam hiszen minél részegebb valaki, annál szebb szavakat használ egy hölgy társaságában. A szőkére emeltem a tekintetem, majd Szirára, nem szentelve a két macsógyereknek semmiféle figyelmet. Egy utolsó kérlelő pillantást engedtem meg magamnak, ám a szőke persze kihasználta, vagyis ki próbálta használni hogy nem figyelek oda. Mázlimra a részegsége miatt valószínűleg eléggé elszámolta magát ahhoz, hogy kitérjek az ütés ereje elől és mellélépve még a földre is segítsem csak egy kisebb fájdalommal a vállamban. Mit ne mondjak nem tetszett neki, hogy kigáncsoltam, a haverjainak sem ahogy láttam.
- Nincs kedvem verekedni - mondtam higgadtan, de erre a két cimborája megindult felém az öklüket rázva, szitkozódva.  A szőke időközben feltápászkodott és úgy döntött hogy megvárja míg a két izomagy elkap és egy kicsit helyrerak. Szép... A kettős támadás nem éppen volt meglepő hiszen nem hittem, hogy valami karaterúgással, vagy ehhez hasonlóval fognak próbálkozni, inkább az erejükre támaszkodnak. Az egyik balról, a másik jobbról jött felém hogy a földre juttasson, de nem kellett hozzá más mint megfelelő reakció, amiben nem volt hiányom. Majdnem az utolsó pillanatban tértem ki a két kéz elől, a két mamlasz pedig egymásnak húzott be, helyettem. Na több se kellett, fogtam és elkapva a fejeiket szépen egymásnak koccantottam őket. Ilyenkor örültem azoknak a súlyzóknak amiket emelgettem néha, sokat segítenek. Persze nem az erő a lényeg, én csak segítettem nekik a lendületük kihasználva a földre kerülni... A szőkére pillantottam, volt körülbelül fél percem, mielőtt ezek feltápászkodnak onnan, már ha nem lágy fejűek. Hogy őszinte legyek, nem igazán elleneztem volna mivel most szerencsém volt, de a következőeben számítanak az esetleges kitérésemre és akkor nagy bajban leszek. Akkor tényleg nem úszom meg ép fejjel és arccal ezt az estét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=466621#post466621][b]Álmosvölgyi Kilián - 2015.02.23. 19:14[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=482601#post482601][b]Álmosvölgyi Kilián - 2015.03.27. 19:39[/b][/url]

Viszonylag hamar hagytuk el a fürdőt, habár ez nem volt meglepő, szerencsére a csajszi sem volt olyan, aki akár hatvan percet is képes váratni magára, mert újra kell kennie magát. Mázlimra... Figyelemmel kísértem a hajmeresztő műveletét a táskával és a hajgumival, de nem szóltam be neki, mondjuk valószínű, hogy csak azért nem, mert megszólalt. Miután kinyögte amit akart válaszoltam neki és áldottam az eszem, hogy némi angolt is az eszembe véstem. Ezek az angolok...
- Nem elmebeteg vagy,  csak szimplán csajos a viselkedésed. Nem meglepő, mivel az a nemed, ráadásul éppen haragos is vagy a pasid miatt... Szerintem szimplán csak hagyd a fenébe az egészet... Azzal, hogy itt rágod magad a srác egy barom marad és kész. - Engedtem meg magamnak egy kis heccelést, de nem törődtem ennél többet az ő „elmebetegségével” és a pasival sem. Már így is túlzottan sokat kedveskedtem. Nem az én stílusom. Közben szóba jött az öccse, szóval félfüllel figyeltem rá, mert mégis csak hozzám dumál. Elgondolkozva pillantottam felé, majd sétáltam tovább vele, nem törődve a sokkos recepcióssal. Felőlem el is futhatna, az sem érdekelne túlzottan.
- Majd bemutathatsz, ha akarsz. - Egy egyszerű vállvonás kíséretében mondtam ezt, majd kiléptem a szabadba és meg sem állva indultam is tovább. - Nem vagyok az a barátkozós típus, de ezt tudod. - tette hozzá egy kicsivel később, mintegy nyomatékosításképp.  A további út szépen csendben telt, aminek örültem. Nem szeretem tépni a számat. A pulthoz érve a lány meglepő módon rendelt magának egy halom Lángnyelv-whiskyt, amit nem bírtam megállni vigyor nélkül.
- Ha azt megiszod, akkor a vállamon kell hazadobjalak... - figyelmeztettem, de azért egyrészt becsültem azt az önelégült fejet, amit vágott. Fürkészve néztem őt, de megkérdezte én mit kérek, így meg kellett szólalnom, megint.
- Egy Whisky-t. Egyelőre elég ennyi... - Továbbra sem vettem figyelembe a pultost, őt fürkésztem. Mivel nem igazán volt mit mondanom, így úgy döntöttem ideje eltűnni a pulttól és ledobni magam egy asztalhoz. - Jössz? - mutattam az egyik üres asztal felé, de nem várva meg a választ odasétáltam és ledobva magam a székre, kényelembe helyeztem magam hátradőlve vele a falnak. Innen ráláttam az egész helyre, szemmel tudtam tartani a környezetem, na meg őt.